Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-02-25 / 16. szám
64 VIRÄGZÖ MEZŐGAZDASÁG 1939. február 2} Tervszerű vadgazdálkodással segítsük elő népgazdaságunk fejlődését Ha a régi vadásztörvények közt kutatunk. bizonyosan ráakadunk az 1883. évi XX. vadásztörvényre, amely a következőképp hangzik: „Res nullius (a vad senkié)“. A törvény szerint nem volt gazdája a vadnak, szabad prédája lehetett embernek, állatnak. A föld népe mégsem jutott hozzá, mert a vad elejtéséhez fegyver is kellett, már pedig fegyvert csak az uralkodó osztály tagja viselhetett. Ilyen törvény ma már nincs. De ez a felfogás néhol még most is dívik. Ugyanis egyes nyugati államokban odavezetett a céltalan vadirtás, meggondolatlan tervszerűtlen lövöldözés, hogy több helyen egyes vadfajtáknak már teljesen nyoma veszett. Ott van például Franciaország, Olaszország, ahol némely vidéken a vadászok egyéb vad híján a pacsirtákra vadásznak. Ez nem csoda, hiszen évszázadok hagyományai szerint a vad lövése szórakozásként szerepelt, az urak és kiváltságosok passziója volt. Ezeket az évszázados hagyományokat a szocialista államokban más tartalommal töltötték meg. Hazánkban az 1947. évi 225-ös számú vadásztörvény kimondja: „A vadászat a mező- és erdőgazdasági őstermelés egyik ága“. Ügy kell rá tekintenünk, mint a földművelésre, halászatra vagy állattenyésztésre. A senki vadja gazdára lelt, nemzeti vagyonná változott és jelentős szerepet tölt be népgazdaságunkban. A fácán és fogoly mezőgazdasági termelésünk nélkülözhetetlen szárnyasvadja. Szinte felbecsülhetetlen a segítségük. A cukoripari dolgozók hitelt érdemlő megállapítása szerint a szárnyas haszonvad, főleg a fogoly évente 2000 vagonnyi rovarkártevőt pusztít el a szlovákiai mezőkön, ami a kártevők szokásosan előforduló mennyiségének 50 %-a. Vadgazdálkodásunk további haszna az élő vad eladásából származik. Ma már nemcsak a gépek, hajók, s a különböző ipari cikkek biztosítanak valutát, de az erdők, mezők vadjai is. Napjainkban tízezer számra szállítjuk a foglyot, nyulat külföldre, amelyekért dollárban tekintélyes összeget kapunk. Végül meg kell említenünk a lőtt vad beszállítását is, amely a közélelmezést segíti elő és teszi változatossá. Ezek után érthető, hogy második és harmadik ötéves tervünk a vadgazdálkodás terén is irányt szabott, amelynek teljesítése elősegíti hazánk felvirágzását. Vadgazdálkodásunk az elmúlt évekhez viszonyítva egyre jobban javul. A tervszerű vadnevelés, a lelövési határidő korlátozása, a fokozott vadvédelmi intézkedések jótékonyan éreztetik hatásukat. A vadászegyesületek tagjai — kevés kivétellel — megértették a vadtenyésztés gyors fejlesztésének szükségességét. Kérésünkre Polák István, a galántai járás vadászegyesületének elnöke és Pifkó Ferenc titkár elmondották, hogy a járás vadászai miképpen teljesítik a rájuk háruló feladatokat. * * * Ä járás 22 vadásztársasága mintegy 23 633 hektáron űzi a vadtenyésztést. Legelterjedtebb vadjuk a nyúl, fogoly, fácán és az őz. Területük alkalmas eme állatok tenyésztésére, de a jelenlegi vadállomány bár emelkedő irányzatot mutat — mégsei. .'légítö. Igaz, a régi vadásztársaságok megdézsmálva, kirabolva hagyták hátra a határt, az erdőt. Ennélfogva az új vadásztársaságoknak az átvétel után más mederbe kellett volna terelniük a gazdálkodást. A föld gazdáiban azonban az évszázadokon keresztül szunnyadó érzés és vágy szenvedéllyé fokozódott, s káros irányt vett. Ehhez hozzájárult az egyesületekbe beférkőzött osztályellenség is, amely megfontoltan hátramozdítója volt ennek a munkának. Nem csoda tehát, hogy az első években a várt szaporodás helyett Vadjaink húsából gyáraink ízletes konzerveket készítenek tovább csökkent a vadállomány. A nyúlállomány szaporodását nagyban hátráltatta az is, hogy az illetékes hivatalok tekintet nélkül a meglevő törzsállományra, magasra szabták a lelövési tervet. Ilyen formán a vadak száma a legkisebbre zsugorodott, olyannyira, hogy a járás vezetőségének némely községben teljesen be kellett tiltania a vadászatot. Az ilyen és hasonló esetek késztették az egyesület vezetőségét arra, hogy a vadászgazdákat iskolázásban, szakmai nevelésben részesítse. Az évenkénti rendszeres oktatás meghozta a várt gyümölcsöt. A vadásztársaságok rossz irányú tevékenysége helyes mederbe terelődött. Ebben úttröők voltak a felsőszeli, diószegi és a nebojszai vadászok. Az 1952 —53-as években újabb bonyodalom állott be a vadászok életében. Ugyanis Vágvecsén 15 — 25 000 férőhellyel megépült az első élővadtároló-állomás, amelynek legfőbb célja a belföldi vadtelepítés és külföldi vadkereskedelem ellátása. Ez megköveteli, hogy a vadat ne lőjék, de élve fogják a vadászok. Bizony elég sokáig tartott a meggyőző munka, amíg a vadászok puska helyett hálót fogtak kezükbe. Ma már ezen a téren nem kell a vadászokat bíztatni. Rájöttek, hogy az élő vad eladása nagyon is kifizetődő és szép pénzt hoz a házhoz. Az élő vadból történő bevétel több vadásztársaság egész évi költségeit is fedezi. Napjaink legégetőbb feladata: a tervben előirányzott létszám elérése. Szlovákiában az apróvad szaporítása terén legtöbbet tehet a bratislavai és nyitrai kerület. Ennek keretében a galántai járás vadászaira nagy munka vár. A jelek azt mutatják, hogy a vadásztársaságok — kevés kivétellel — a rájuk háruló feladatokat hiánytalanul teljesítik. Ezt bizonyítja a tavalyi év eredménye is. Járási méretben a vadászok 2081 nyulat, 700 foglyot és 340 fácánt adtak át élve a kamarázó állomásnak. (Az 1959-ben történt fogás nincs beleszámítva). Az elért eredményt a jó, tervszerű munkának köszönhetik. Tavasszal a traktorállomás dolgozóival együttműködve vigyázták a fianyulakra, a fogoly- és fácántojásokra. A traktorosok fáradozását pénzzel is jutalmazták. Minden nyúl felszedéséért 2 koronát, a fácán- és fogolytojásért pedig * darabonként 50 fillért kaptak -a traktorosok. Ennek köszönhető, hogy megmentettek 1265 foglyot, 1753 fácántojást és 760 fianyulat. A felszedett tojásokat azután kotlók és villanykeltetők segítségével kiköltették, s a csibéket két-három hét múlva engedték a szabadba. Ebben a mozgalomban a legszebb eredményeket a felsőszeli vadászok értek el. Hovorka Mihály vadászgazda és Nagy Sándor vadőr vezetésével vadászok és traktorosok 1800 tojást szedtek össze, amelyekből 1300 csibe került ki szerencsésen a mezőre, az erdőbe. A vadmentés eme formáján kívül az egész járás területén nagy gondot fordítottak a kártevők irtására is, itt Galánta járt élen, ahol foxi segítségével 13 öreg és 8 fiatal rókát tettek ártalmatlanná. Benján Sándor, a galántaiak' vadőre 47 kóborló és vadászgató kutyát lőtt le a határban. Taksonyon, Nebojszán brigádmunkával csendereseket ültettek a kisvadak számára. A felsőszeliek elismert fácántelcpet létesítettek, a diószegiek fácánosukban erdészlakot építenek. Minden gondoskodás elősegíti a vadászok ama elhatározását, hogy 1959-ben megkétszerezik az élő vad eladását. Végül említsük nfPg azt is, hogy a Járási Vadászegyesület vezetősége nemcsak a vadászgazdák, de a tagok szakmai neveléséről is gondoskodik. Közös kirándulásokat szervez kiállításokra, s különböző tanulmányutak látogatását teszi lehetővé. Továbbá filmelöadásokat rendez, ahol a nézőközönség megismerkedhet a vadak életével, elsajátíthatja helyes gondozásukat, egyszóval útmutatást nyerhet a vad-gondozáshoz. A szakmai nevelés további eszköze a sajtó. Polák elvtárs állítása szerint á járás területén minden magyar ajkú vádász olvassa a Szabad Földművest, amelynek vadászrovata segítségükre van a vadtenyésztésben. A galántai járás vadászai, bár jó munkát végeztek, még akad behoznivalójuk jócskán. Szükséges, hogy a vadásztársaságok tervszerűen, a jövő távlatát figyelembe véve gazdálkodjanak. Csak így lesz vadbőség erdőn, mezőn egyaránt, így lendítjük előre a vadgazdálkodás ügyét és segítjük népgazdaságunk fejlődését. Sándor Gábor
