Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-02-22 / 15. szám

6 y/zafaret Földműves 1959. február 22, A szovjet hadsereg napja Február 23-án ünnepelik a Szovjetunióban a hadsereg napját. Annak a hadseregnek ünneplése ez, amely több mint 40 éve a világbéke őrének szerepét tölti be. Malinovszkij elvtárs, a Szovjetunió honvédelmi minisztere a nemrégiben megtartott XXI. kongresszuson a következőket mondotta: „Fegyveres erőink technikai felszerelése, tagjainak kiképzése, és nevelése teljesen megfelel a jelenkori katonai feltételeknek. Általánosan ismert tény, hogy a Szovjetuniónak sohasem volt és most sincs szándékában bárkit is meg­támadni. Ha azonban bennünket vagy határainkat és szövetségeseinket megtámadnák, minden szükséges eszközünk megvan ahhoz, hogy az ag­­resszorra - legyen bárhol — megsemmisítő vereséget mérjünk, egyszer s mindenkorra elvegyük kedvét hasonló lépésektől. Fegyveres erőink nagyszerű reaktív haditechnikával vannak felszereivé. Képesek közbelépni a harctereken épp úgy, mint a világ bármely részében. Ha ránk kényszerítenék a háborút, úgy hisszük, hogy éppen ezek a reak­tív fégyvérek azok, amelyek a leginkább megfelelnek a jelenlegi harci feltételeknek, mert lehetővé teszik a sztratégiai, operatív és technikai fel­adatok hatékony megoldását a szárazföldön, a levegőben és a tengeren. A hős szovjet nép s valamennyi szocialista ország népei nyugodtan és biztonsággal teljesíthetik a kommunizmus építésének történelmi terveit, bátran haladhatnak a boldog és örömtelibb jövő felé. A Szovjetunió fegy­veres erői á szovjét nép é£ barátai békés munkájának megbízható őrzői, a szovjet áliám békés politikájának biztonságos támasza voltak és marad­nak“. A XXI. KONGRESSZUS már több mint két hete végétért, tartalma és eredményei még mindig a világsajtó érdeklődésének középpontjában álla­nak. Lényegében a lapok a szocialista és a kapitalista világrendszer gazda­sági eredményeinek összehasonlításá­val foglalkoznak és statisztikai ada­tokkal kimutatják azt a tényt, hogy amíg a szocialista világrendszer ter­melése állandóan és rohamosan növe­kedik, addig a nyugati országokban csökken, sőt válságban van, s a leg­jobb esetben (egyes ágakban) pará­nyit növekszik. Általában a nyugati sajtó a szovjet hétéves tervet „a hét bő esztendőnek“ nevezi, és hangsú­lyozza, hogy befejeztével a szocialista világrendszer gazdasági fölénybe jut a 'kapitalista országokkal szemben. A külpolitika többi fontos esemé­nyeit ebből a szemszögből is kell vizsgálnunk, fgy például: a nyugati hatalmak válasz­jegyzékeit a német békeszerződés megkötésére vonatkozólag. A jegyzé­kek nem tartalmaznak konkrét javas­latokat, egy kivételével: nagyhatalmi külügyminiszteri értekezletet javasol­nak, s nem zárják ki, hogy a két. német állam képviselői is helyet fog­laljanak a tárgyaló asztalnál. A válaszjegyzékek első nyugati visszhangja — hivatalos körökre hi­vatkozva — két dolgot hangsúlyoz: Egyrészt azt, először történt, hogy a nyugati hatalmak hozzájárultak a két német állam képviselőinek bevonásá­ba egy kelet-nyugati értekezleten. Másrészt pedig lehetségesnek tartják, hogy a külügyminiszteri értekezlet sikere esetén kormányfői találkozóra is sor kerül N. Sz. Hruscsov és Eisen­hower részvételével. Ami az első megjegyzést- illeti, az AP tudósítója rámutat ezzel kapcso­latban, hogy a Szovjetunió már rég­óta hangoztatja: Németország újra egyesítését csak a két német állam közvetlen tárgyalásának útján lehet megvalósítani. Figyelemre méltó a tu­dósítónak az az észrevétele, amely szerint a nyugati hatalmak politikai stratégiájának lényege ez idő szerint az, hogy tárgyalásokat kezdjenek a Szovjetunióval, még mielőtt elérkezne az időpont, amikor a szovjet kormány kilátásba helyezte Berlinre vonatkozó jogainak átadását az NDK kormá­nyára. Ügyszintén a XXI. kongresszus eredményeként lehet elkönyvelni MacMillan moszkvai látogatását, amely óriási visszhangot keltett Ang­liában és határain túl. Az angol sajtó­ban megjelent cikkek és kommentá­rok arról tanúskodnak, hogy az angolok milliói megelégedéssel fogad­ták az utazás hírét. A többi nyugati országban azonban nem mindenütt váltott ki egyhangú tetszést az angol miniszterelnök eltávozása. A Sunday limes politikai szemleírója azt írja, hogy Washingtonban, Párizsban és Bonnban „nem kívánatos lépésként értékelik“ MacMillan moszkvai uta­zását. A „nem kívánatos lépés“ meg­jegyzéséhez Hinchingbrook angol kon­zervatív képviselő a Liverpool Daily Post hasábjain kijelenti, hogy az amerikai nyomásra folytatott angliai kommunistaellenes külpolitika további gyakorlása katasztrófával fenyegetné Angliát. A képviselő véleménye sze­rint MacMillan moszkvai utazását arra kell felhasználni, hogy megszüntessék a Kelet- és a.Nyugat nagy konfliktu­sát“. illáin e'eonsrüiaS wftían szén vasérc cement gabona Állam ^nergia kg-ban kg kg kg kg Szovjetunió 1050 250 2255 405 145 620 Kína 37 18 430 40 13 605 Csehszlovákia 1450 400 5785 215 300 360 NDK 1750 175 4500 25 250 310 Lengyelország 920 280 4000 80 — 480 Románia 350 70 235 50 — 200 Bulgária 375 38 625 37 — — Magyarország “ 600 150 1100 50 — 320 A szocialista rendszer szilárd gazdasági alapjai A szocialista gazdasági rendszer alapjait e rendszerbe tartozó államok társadalmi és gazdasági rendjének egyneműsége alkotja. Ez azt jelenti, hogy a termelési viszonyok a terme­lőeszközök társadalmi tulajdonán alapulnak, a termelőerők, a termelés szocialista szervezésének az elvei szerint fejlődnek, és a nemzeti jöve­delem az egész szocialista társada­lom felvirágzása érdeke szerint oszlik meg. Ebbe a gazdasági rendszerbe tartozó államok nem törekszenek leigázni és kizsákmányolni más államokat, né­peket. A szocialista államok közös­ségében nincsenek sem uralkodó, sem függő viszonyban levő országok vagy gyarmatok. A szocialista tábor összes államai egyenlően független és egyenjogú államok. Ezen a tényen semmit sem változ­tat az, hogy a szocialista tábor egyes országai a politikai, gazdasági és a kulturális fejlődés különböző idősza­kát élik. Az illető fejlődési időszakok megfelelnek ezen államok konkrét történelmi körülményeinek és nem­zeti sajátosságainak. A szocialista tá­bor élenjáró országai gazdaságának jelenlegi színvonalát a következő táblázatból ítélhetjük meg: Egy lakosra eső termelés A Szovjetunió már kiépítette a szo­cialista társadalmi rendet és a kom­munizmus megvalósítása felé halad. Egyes népi demokratikus államokban a szocialista társadalom alapjainak a kiépítése befejező szakaszáBa lépett, mások «ikeresen építik a szocialista rendet. Annak ellenére, hogy az egyes szocialista országok a fejlődés kü­lönböző stádiumában vannak, egész sor közös társadalmi és gazdasági törvényszerűség vonatkozik az ösz­­szes szocialista államokra. A fő tör­vényszerűség az, hogy minden szo­cialista álamban a szocialista gazdál­kodás formái töltik be a vezető sze­repet. A termelés alá van rendelve az egész társadalom növekvő gazda­sági jóléte és kulturális színvonala szükségleteinek, aminek alapján ki­alakulnak a bel- és külkereskedelem határtalan kiszélesítésének feltételei, így megnyílnak az összes szocialista államok népgazdasága és az egész szocialista gazdasági rendszer fejlő­désének legkedvezőbb perspektívái. Megnyílik a szocialista tábor birtoká­ban levő hatalmas anyagi és munka­­lehetőségek racionálisabb kihaszná­lása. A GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS FORMÁI A szocialista államok gazdasági együttműködése különböző formák­ban történik, melyek állandóan bő­vülnek és elmélyülnek. Ennek az együttműködésriek a legfontosabb formái a hosszúlejáratú és ötéves gazdasági tervek egybehangolása, to­vábbá a külkereskedelem terén a kölcsönös hitelnyújtás, a szoros tudo­mányos és műszaki együttműködés. A népgazdasági tervek egybehan­golásánál, mely a résztvevő felek tel­jes egyenlősége alapján valósul meg, figyelembe veszik egyrészt a részt­vevő államok, másrészt az egész szo­cialista tábor gazdasági fejlődésének érdekeit. Jelenleg a Szovjetunió be­rendezések szállításával segíti a többi szocialista államokat közel 500 nagy­üzem kiépítésében. Tehát a szocialista államok kölcsönösen segítik egymást. A gazdasági tervek összeegyezte­tésénél meghatározzák az egyes or­szágok iparának, elsősorban a legfon­tosabb iparágaknak a fejlődését. El­mélyül a nemzetközi munkamegosz­tás, a termelés szakosítása az egyes államok közötti kölcsönös együttmű­ködés értelmében, ami lehetővé teszi a helyi előnyös feltételek kihasználá­sát. A gazdasági együttműködésnek ez a formája a kisebb államoknak is lehetővé teszi a termelési lehetőségek legelőnyösebb kihasználását, a töme­ges-, sorozat- termelés bevezetését. A KÜLKERESKEDELEM FEJLŐDÉSE A külkereskedelemnek jelentős sze­repe van a szocialista államok közötti gazdasági együttműködésben. Az új világpiac, melyet ezek az államok ki­alakítottak, nem ismer eladási ne­hézségeket, és kapacitása állandóan növekedik. Csak 1948 óta több mint négyszeresére nőtt a szocialista or­szágok közötti kereskedelmi forga­lom. Csehszlovákia és a Szovjetunió között évente körülbelül 5 milliárd korona értékű árucsere bonyolódik le. A már megkötött egyezmények alap­ján feltételezhető, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti árücsere 1965-ig eléri a 11 milliárd koronát. Kéf „agrárprolefár" földhöz jut Ausztriában csendben, titokban földosztásra készülnek. Üj birtokost kap mintegy 31300 hektár föld, 18 uradalom és néhán y tucat kastély. Jelentős terület, hiszen több ezer osztrák parasztnak juttat mindennapi fáradságos munkája után kenyeret, szűkös vagy tisztes megélhetést. S most ezt a 31300 hektár földet ké­szülnek felosztani az ősi jogok alap­ján két „agrárproletár“ között. Az utolsó simításokat végzik az új ka­taszteri térképen. Közben kulisszák mögött folyik a tanácskozás és az alkudozás: hogyan lehetne még na­gyobb területet a készülő új birtok­­rendezés alá bevonni. De miért kell mindezt a kulisszák mögött, titokban csinálni? Pszt! Nem kell erről lármázni! Ausztriában ugyanis két olyan „agrárproletárt“ juttatnak földhöz, akik közül az egyik 1918-ban, a másik 1945-ben vesztette el vagyonkáját, s azóta nincs egy darabka földjük sem. Az egyikük - Habsburg Ottó — most alig harminc­ezer holdat követel magának volt császári birtokából, a másik — Esz­­terházy herceg —, akit Magyarorszá­gon és nálunk is egészen közelről, mondhatnánk saját bőrén ismer né­hány ezer paraszt, csak 1300 hektár „ősi jussra“ tart igényt. A földbirtokrendező hatóságok ké­szenléti állapota, az osztrák kormány hallgatása azt bizonyítja: követelésük meghallgatásra talál. De mi lesz azokkal a parasztokkal, akiknek ezeket a földeket már több mint egy évtizede kiosztották? Szed­hetik a sátorfájukat, de beállhatnak sommásnak vagy cselédnek is az ed­digi „földtelenekhez“ a két földhöz­­juttatotthoz, őfensége Habsburg Ot­tóhoz és herceg Eszterházyhoz? Népgazdaságunk fejlődéséhez szük­séges nyersanyag beszerzése 1965-ig szerződésileg is biztosítva van. Min­denek előtt szó van itt a vasércről, melyből háromszor annyit hozunk be 1965-ben, mint 1958-ban. Lényegesen nő majd a színesfémek; asbest, szin­tetikus kaucsuk, gyapjú, gyapot, len, fa és egyéb anyagok behozatala. To­vábbá emelkedik a kőolajbehozatal is. Ezt a célt szolgálja majd a tervezett kőolajvezeték kiépítése a Szovjet­unióból Szlovákia területére. Nagy gazdasági jelentősége van a több mint évi 1 millió tonna gabona, több tíz­ezer tonna hús, vaj, olajos magvak és növényi olajok rendszeres beho­zatalára kötött szerződésnek. A Szovjetunióba irányuló kivite­lünkben jelentősen növekszik a gépek, ipari berendezések, különösen cukor­gyári, vegyiipari, cementfeldolgozó s az elektromos berendezések meny­­nyisége. Növeljük a teher- és sze­mélyhajó transzformátorok, sör, cipő, textil, bútor, ékszer, üveg és egyéb áruk kivitelét. Szovjetunióval és a népi demokratikus államokkal folyta­tott külkereskedelem nélkül iparunk egyes nyersanyagok hiánya és a kül­földi piac korlátozottsága következ­tében nem érhette volna el jelenlegi színvonalát. A termelőerők további fejlődéséhez és az életszínvonal eme­léséhez feltétlenül szükséges a nem­zetközi szocialista munkamegosztás. A szocialista államok között foly­tatott kereskedelem előnyös az árak szempontjából is. A behozott és a kivitelezett áruk árait az átlagos vi­lágpiaci árak alapján határozzák meg, hozzászámítva a szállítási költsé­gek felét. Ezzel elkerüljük a túlter­melési ingadozásokat és a nem egyen­értékű árucserét, melyek annyira jellemzik a kapitalista piacot. így például Csehszlovákiának a Szovjet­unióval folytatott kereskedelme 5 — 15 százalékkal előnyösebb az adott kö­rülmények között, mintha a kapita­lista piacokon uralkodó feltételek mellett bonyolítaná le. A szocialista államok gazdasági kapcsolatai rendszerében nem kis jelentősége van a kölcsönösen nyúj­tott hitelnek. A Szovjetunió a háború utáni években csak a népi demokra­tikus államoknak több mint 30 mil­liárd rubel (azaz 50 milliárd koronát) hitelt nyújtott. A kárnatok nagyon alacsonyak, s némely esetben a szo­cialista államok, különösen a Szov­jetunió lemondanak a kamatszedés jogáról. A Szovjetunió Csehszlovákiá­nak is több ízben nyújtott baráti segélyt kamat nélkül, áru- és valuta­­kölcsönök formájában, melyeket nép­gazdaságunk azonnal felhasznál a kapitalista piaccal folytatott keres­kedelemben. A szocialista államok közötti gaz­dasági viszonyok világos képet nyúj­tanak arról, hogy miképpen járulhat hozzá a nemzetközi munkamegosztás a termelő erők világméretekben vég­bemenő fejlődéséhez és egyúttal az egész emberiség jólétének emelésé­hez. Ezen felsorolt tényeket a legjob­ban bizonyítja a nemrégiben lefolyt XXI. kongresszus, amely jóváhagyta a Szovjetunió hétéves gazdasági ter­vét. S mi sem beszél többet, mint a hétéves tervbe foglalt számadatok, amelyek nemcsak a Szovjetunió ipa­rának és általában gazdaságának nö­vekedését mutatják be, hanem a szo­cialista államok, illetve az egész szo­cialista rendszer kölcsönös segély­­nyújtásának és támogatásának hatal­mas növekedését, elmélyítését is. Az aifterikaikat egyre jobban izgatja a Hold tulajdon­joga. Olyan társadalomban, ahol a magántulajdon esz­méje mindent áthat, komoly fejtörést okoz az égitestek tulajdonjogi kérdése. Terry Ferrer hosszú cikket írt a „New York Herald Tribun“ című lapban, s abban súlyos jogi kérdéseket vet fel. Fejtegetései szerint ma már nem elegendő ha valaki csak kitűz egy zászlót a Holdra. Ez így nagyon egyszerű dolog lenne! (Képzeljük! a szerk.) Ez ma már nem elég. Aki el akarja foglalni a Holdat, annak ott kell élnie. Mi aggódva figyeljük ezeket a vitákat. Há már a Hold tulajdonjoga körül sem tisztázódott a helyzet, mi lesz akkor, ha majd a Nap felosztása kerül napirendre? S valóban nem lesz elég, ha az ember csak kitűz egy zászlót a Tejútra? SZABAD FÖLDMŰVES - a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Major Sándor - Szer­kesztőség Bratislava, Suvorovová 16- Telefon 353-41, 353—42, 353—43. — Főszerkesztő és titkárság: 243-46. - Nyomja a Polygrafické závody n. p., Bratislava, Ul. Februárového vítazstva 6/d Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata J Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél, A-650789

Next

/
Thumbnails
Contents