Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-02-25 / 16. szám
A bűcsi EFSZ mezőgazdasági gépeket vásárol Iparunk rohamos fejlődését bizonyítja a képünkön levő madunicel hatalmas vlzierőmü A bűcsi szövetkezetesek úgy mondhatnánk semmivel kezdték a közös gazdálkodást. Földjük ugyan volt, de hiányzott az állatállomány. Kitartó munkának, erős akaratnak az eredek traktorok szövetkezeti tulajdonba kerülnek ménye, hogy tiz év alatt olyan eredményeket é"tek el, mint őseik évszázadokon keresztül. Érdekesség kedvéért nézzük a szövetkezet utolsó öt évét a számok tükrében. Az EFSZ tiszta jövedelme 1954-ben 3 millió 967 ezer korona volt. Tavaly már 9 millió 466 ezer korona pénzösszeggel dicsekedhettek. Szarvasmarhaállományuk 559-ről 794-re, míg sertésállományuk 1680-ról 1884 darabra emelkedett. 1954-ben 139 553, ugyanakkor tavaly 575 839 liter tejet fejtek. Az 1022 mázsa húsbeadásuk is 2033 mázsára növekedett, Az EFSZ gazdagságát legjobban a közös vagyon értékében láthatjuk, amely 1954-ben 10,6 millió koronát tett ki. Ez a szám tavaly már túllépte a 17 millió 715 ezer koronát. — Az elmúlt napokban pedig ismét gazdagodtunk, — mondja Soók Lajos, a szövetkezet elnöke. — összesen nyolc traktort, nyolc önkötözőt, 8 vetőgépet, pótkocsit, cséplőgépet, boronát és más gépeket vásároltunk, félmillió koronán felül. Ebből 260 000 koronát készpénzben fizetünk ki és a többit az oszthatatlan alap ez é^i feltöltéséből. A bűcsi szövetkezetesek nagyobb összegben is vásárolhattak volna gépeket, mert tavaly 862 000 koronát tettek az oszthatatlan alapra. De mivel az alaptermelési eszközökből már 3 teherautó, 3 Zet^r-traktor, 4 cséplőgép és más gépek képezik tulajdonukat, ezért inkább nagyobb súlyt fektetnek ezeknek a kihasználására. És ez helyes is. A GTÄ traktorosai mind a bűcsi szövetkezet tagjai lesznek és munkaegységre fizetik őket. Az EFSZ keretén belül gépesítési csoport alakult, amely követelményeknek megfelelően és a helyi feltételek szerint úgy gépesítési csoport vezetője átvizsgálja a gépek technikai adatait Az első fecskék használja ki a gépeket, hogy a növénytermelésben javuljon az egész szervezési rendszer. A gépek szövetkezeti tulajdonbavételétöl sokat várnak a búcsiak. Először is, hogy javul az EFSZ alapgazdasága, hogy a gépeket sokkal jobban kihasználják és gondozzák, s egy tizeddel csökkentik a 2000 hektár földterületre fordított megmüvelési összegek kiadását. A búcsiak példája követésre talált a környékbeli szövetkezetek egész sorában. Hogy a gépek szövetkezeti tulajdonbavétele milyen változással jár, erről ma még nehéz beszélni. Annyi azonban biztos, hogy ez a lépés egyik alapfeltétele annak, hogy szövetkezeteseink boldogabban és jobban éljenek. — ny — JURAJ PADO: • Tavaszelői ének (részlet) Húsz János szobra alatt az óvárosi nagy teret elözönlötték emberek, s mozdulatlan' állanak. Az ég bár havat hintsen, legyen mint jég hideg éppen, Gottwald elnök éljen, éljen, zsarnok ne közelítsen. Felcsap hullámként a nép dühe, majd rákezd a dalra, sasként szárnyal jel magasba az Internacionálé. Ha dühhullámod terjed népem, erőid mily nagyok: a respublikát véded ott Húsz János szobra mellett. Lám, a lélegző Prága felett porhanyós hólepel; — Oly szép! — s telt tüdőből lehel kemény vonást arcára. Február 20-án, úgy délután félhárom tájban különös karaván hívja fel magára a figyelmet a gútori határ egyik dülőútján. Traktorok vontatta vetcgépek, boronák vonulnak a mezei út mentén és befordulnak a „középső dűlőbe“. A simitózást már tegnap megkezdték és most megjöttek a vetőgépek a jó minőségű árpa vetőmaggal. Földes Emil, elnök egy göröngyöt vesz a kezébe, szétmorzsolgatja. Meg van elégedve. Csak úgy oldalvást rápillant Sátor elvtársra a traktorosbrigád vezetőjére, ő is megvizsgálja a talajt. — Rendben van, elnök elvtárs, megkezdhetjük — szólal meg és már int a traktorosoknak. A gépek megmozdulnak. Az elnök a dűlő végéből figyeli az egyre szélesedő bevetett sötét csíkot. Már öt éve elnök, de még ilyen korán nem vetettek. Pedig jól emlékszik, hogy az öregek ilyentájban vetették az árpát. Akkor műtrágya nélkül is 30 mázsát adott egy hektár. Most jó trágyázással még több lehet. Eshet a hó is, az már nem árt neki. A nap éget, mintha a naptárban valamilyen hiba esett volna. Csak a pacsirta hiányzik. Mire csattogó, vidám énekével megjelenik, már bársonyosan zöld lesz a gútori EFSZ vetése. P. Sapák Öh, tavasz nagy ereje, amit Gottwald ébresztett fel a tömegben csodaszerrel, s a proletár él vele. Ha majd májushót írnak, és a folyókban víz csobog, légy büszke, népem, ez korod, mit aranykornak hívnak. Ha a park virágtól szép, s a város párában ébred,- országunk éledését — Februárt ne feledjétek! Fordította: Zsilka Tibor Február útján „A munkás a földművesért, a földműves a munkásért, s ahol ez az erő összefog, ott megmozdul a világ!" Ezt a jelszót Gottwald elvtársunk mondotta 11 évvel ezelőtt a Februári Győzelem idején. Nem kerek az évforduló, mégis örömmel, újjongással emlékezünk meg a munkás-paraszt összefogás hatalmas győzelméről. Merre vezet a köztársaság útja? ez volt a tét... Megismétlődhet-e 1921, amikor az áruló szociáldemokrata vezetők a burzsoázia kezére játszották a köztársaságot. És mi volt az eredmény? A kenyeret kérő munkásoknak ólomgolyóval feleltek Moston, Kosúton és másutt. Mit kaptak a földművesek? A Munkás egyik számában hatalmas címmel a következőket olvashatjuk: „Ezer végrehajtót fogadtak fel“. Országjáró útunkon bizony minden faluban találkozhatunk olyan esetekkel, amikoris a kis- és középparaszt feje alól még a vánkost is elvitte a végrehajtó. Ez volt tehát a jobboldali szociáldemokraták árulásának eredménye. A győzelmes február más útra vezette a dolgozó népet. Sztránszky nemzetiszocialista miniszter és a hozzá hasonlók, Benes, mindenáron el akarták gáncsolni a kassai program útját. Ellenezték az államosítást, a földreformot, nem akarták, hogy a milliomosok fizessenek adót, tiltakoztak a földművesbizottságok prágai gyűlésének összehívása ellen, egyszóval burzsoá köztársaságot akartak. De hiába volt minden mesterkedés. Csehszlovákia Kommunista Pártja kitűzte a jelszót: A gyár legyen a munkásé, a föld pedig azé, aki megdolgozza. Ennek a jelszónak volt olyan hatalmas ereje, hogy a prágai Vencel-téren munkások és parasztok követelték azonnal mondjon le Benes, félre az áruló miniszterekkel, továbbá államosítást, földreformot kérünk, fizessenek adót a milliomosok, a föld pedig legyen a paraszté. Ez a hatalmas erő megremegtette a burzsoáziát, az áruló miniszterek összepakolták cókmókjukat és Nyugatra emigráltak. Február 25-ikét népünk aranybetűkkel írta a történelembe, Benes elfogadta a 12 miniszter lemondását, Gottwald elvtárs pédig kihirdette a* új alkotmányt, aminek útján elindult a dolgozó nép. Mit értünk el ezen az úton? Elég csak egy pillantást vetni az 1958. évi népgazdaság fejlesztési állami tervnek szlovákiai teljesítésére. Az ipari termelés az 1957-es évhez viszonyítva 13,7 százalékkal növekedett. A szántóföld 71 százalékán folyik nagyüzemi gazdálkodás. Február után Felsőpatony, Vicsapapáti, Lelesz, Tőre és más községek elindultak a szövetkezeti úton. És ez a gazdálkodási forma az egész nép boldogulásának útja. Szövetkezeti parasztjaink élete teljesen megváltozott. Autót, televízort, hűtőberendezéseket és más közszükségleti cikkeket vásárolnak, hogy az életük még szebbé váljon. Több termeléssel több jövedelemhez jutnak. Hogy csak egy példát említsünk, a komáromi járásban egy évben 6 millió korona értékkel többet -termeltek. Hogy a mezőgazdaság is rálépett a nagyüzemi útra, ez lényegesen hozzájárul az életszínvonal emelkedéséhez. Hisz az 1958-as évben 670 millió koronával többet adtunk munkabérekre, mint azelőtt. A földművesszövetkezetek tagjainak pénzbeli bevételei pedig 295 millió koronával növekedtek. Eltűntek a milliomosok és újak jöttek. Szövetkezeti parasztságunk betétkönyvekre 525 millió koronát helyezett el a takarékpénztárakba. Napjainkban egyre gazdagodnak a közös családok. Leleszen, Ipolyvisken, Kétyen a szövetkezetesek már felvásárolták a traktorállomás gépeit. Ezzel rohamosan növekedett a közös vagyon, és párhuzamosan növekedik majd a munkaegység értéke, a szövetkezetesfek jövedelme is. A győzelmes február évfordulóján joggal manifesztál majd munkásságunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja mellett, mert az út amit a párt mutatott, bevált, a munkások és parasztok összefogása örökre száműzte a múltat és még gyorsabban haladunk előre a második ötéves terv megvalósításáért, amelyben a munkások még több gépet adnak a parasztság-, nak, a parasztság viszont több kenyeret, húst és a közös munka'csalja a mosolyt, a nótát népünk ajkára. A szocialista faluért A MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1959 február 25. | Ára 40 fillér I X. évfolyam, 16. szám.
