Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-02-22 / 15. szám

1959. február 22. \fzafatd Földműves 3 Elbillegett a „billenőid" Íróasztalom fölé hajolva lapozga­tom Szekeres János levelét. Minden sorát jól „megrágom“, átgon­dolom. Egyes mondata háromszor is a nyelvemre tapad. Mint ez is: „Már négy hónapja nem kaptunk előleget!“ Aztán tovább morzsolgatom a betű­ket ... 9 A levél harmadik oldalán megakad a szemem. A leírt gondolat álljt ve­zényel. „...Ki mint vet, úgy arat“. Egy másik mondat: ......ők uraznak, (már mint a per­betei EFSZ vezetősége), a tagság pe­dig sanyarog!...“ összehajtom a levelet, s megpróbá­lom magam elé képzelni a levél író-1959, február 11. A perbetei szö­vetkezet évzáró gyűlését tartja. Je­len van Szekeres János is, a levél Író­ja. Mégpedig az emelvényen a szövet­kezet vezetősége, a járási küldöttek és a vendégek között foglal helyet. Tehát vezetőségi tag! Nem öreg, de nem is fiatal. Alacsony termete révén hegyesen ül, hogy lássa a közönséget, s öt is lássák a jelenlevők ... A tervezettnél későbben kezdődik a gyűlés. Ez ugyan nem „nagy" hiba, hiszen még csak 10 óra van. — ...Összejöttünk, hogy mérlegel­jük munkánkat, tanuljunk egymástól s a múlt hibáiból, - mondja Fajó Márton, a szövetkezet elnöke. Tágranyílnak a szemek, működésbe lép az agy. Egyelőre csak kóstolgat­juk, később, - mint a mézes süte­ményt — faljuk az elnök szavait. — Aratás és cséplés idején tűrhető volt a munkaerkölcs, — kapom el a határozott megállapítást. — Amikor azonban megkezdődött a háztáji föl­deken a munka (kukoricatörés, bur­gonyaásás, szüretelés, stb.), lazult a munkafegyelem: kárba veszett a kö­zös föld gyümölcse. Fajó sóhajok, a szövetkezeti va­gyont féltő megjegyzések kelnek szárnyra. — Halálos vétek, hogy elhagytuk pusztulni amiért dolgoztunk, amit kitermeltünk!... — Miért hagyta a vezetőség? Aztán csend, slri csend ül a terem­re. Még a lélegzetünk is eláll, amikor azt mondja az elnök: — Kétszáz anyajuhtól 100 kisbá­­rányt választottunk el!... Valaki megszólal a hátam mögött: — Annak is elpusztult a fele! Viharos a gyűlés, türelmetlenek a tagok. De nem is csoda, hiszen alig hallok dicsérő, elismerd szót... No, végre mégis egy nyúlfaroknyi mosolyt fakasztó dicsérő szófoszlány! — Dicséretet érdemel Varga An­drás, aki 819, Kecskés Mihály, aki 790 és Varga János, aki 979 munka­­egységet teljesített a múlt évben. Aztán ismét ürömmel vegyül az öröm. — Meg kell mondanunk azt is, hogy Sukola József a takarmányrépa helyett derékig érő gyomot termelt. Orvos János pedig csak decemberben törte le a részére kimért kukoricát. Suttognak, egymás tekintetét für­készik a jelenlevők. Egyesek azt mor­----------------------- ★ ★ molják: jobb lenne, ha abbahagyná... kár a szóért! Az ilyen száma azonban — Perbetén is! — elenyésző. * * * Délután két óra. Javában folyik a vita. Szó esik a beszámolóban elhang­zottakról is. A beszéd fonala azonban az alacsony hektárhozamok, a takar­mányhiány és az osztalék körül teke­reg. — Már 9 éve gazdálkodunk közö­sen — mondja Balázs Béla — és alig van látszata. Hová gurulnak a mi ko­ronáink ? A dicséretben részesült Varga An­drás válaszol a kérdésre. Lassan, ér­telmesen beszél. Ogy, mint aki szíve mélyéről szippantja a szavakat. — Hogy hová gurult a korona? Kint maradt a földön! Nem kapáltunk meg közel 40 hektár kukoricát, nem ápol­tuk idejében a cukorrépát, leszántot­tuk a szudáni füvet, a babot, kárba­­veszett a széna, kazalban rothadt a here!... Itt veszett el a korona! Magasba emelkednek a karok, szót kér a nép. Laca Józsefé a szó. — Kinek lenne kedve dolgozni, ami­kor színét se látjuk a koronának! A gabona is évről évre kevesebb. Élet ez, mi ? ... A válasz késik, úgy érzem érlelődik. Addig is mondjunk el egyet s mást... „Ha esetleg ügyünk a Belügyminisz­tériumhoz tartozna, úgy kérem oda is eljuttatni!" — jutnak eszembe Sze­keres János szavai. Aztán így folyta­tódik a levél: „Földjeinken még min­dig kint van a kukoricakóró, 140 hek­táron pedig nincs elvégezve a mély­szántás!“ „Minisztérium?... és a mi ügyünk?“ Milyen ügy? Az, hogy a perbetei szö­vetkezet tagjainak hanyagságából nincs betakarítva a földekről a kóró? Ez a minisztériumhoz tartozik? Vagy az, hogy nincs elvégezve a mélyszán­tás? Bátran merem állítani, hogy er­ről tudnak a minisztériumban! S arról is, hogy a perbetei szövetkezetben nincs osztalék — sőt az előleg kifi­zetésére sincs egyelőre kilátás! De miért nincs? — vetődik fel a kérdés. Beszéljenek a számok: A szövetke­zet tervezett marhaállománya 788, a valóságban csak 732 darab. Ebből a tervezett tehén 303. de csak 238 ro­pogtatja — ha még! — a rozsszalmát és a kiázott kukoricakórót! A serté­sekbe is csak hálni jár a lélek ... A lovak nagyrésze lábra sem bír áll­ni... * * * Majdnem elfelejtette, hogy Laca József választ vár arra a kérdésre, miért nem látják a korona színét, s miért kevesebb évről évre a gabo­nájuk? Mivel azonban fiatal és értelmes emberről lévén szó (!) úgy gondolom elnézéssel lesz, ha a válasz „helyett“ inkább a számokkal fogunk „játsza­dozni“ .... Na, türelem! Hiszen a számok mögött vitamin, fehérje és vastarta­lom rejtőzik, mégpedig nem kis mennyiségben! Itt vannak például a zöldségfélék: a paprika, paradicsom, karalábé, karfiol, melyekből 352 000 korona bevételt tervezett a szövetke­* ----------------------­Egy emberként szánjanak síkra Kisújlakon már a hetedik zárszám­adást tartották. Sajnos azonban ennyi év után még mindig nem beszélhetünk kiváló eredményekről. Sőt megköze­lítőleg sem teljesítette a szövetkezet a pénzügyi tervet. Mi okozza a lemaradást? Miért nem fejlődik a kisújlaki EFSZ? Ilyen és hasonló kérdések foglal­koztattak, amikor Kisújlakon jártam. A hallottak és a látottak azonban vi­lágosan megmutatták a hiányosságok okozóját. Először is nincs meg a köl­csönös kapcsolat az EFSZ vezetősége és a HNB tagjai között. Ez kitűnt abból is, hogy a HNB elnöke és titkára úgyszólván a gyűlés vége felé jöttek a zárszámadásra. Nagy hiba az, ha a HNB tagjait nem érdeklik a szövet­kezeti problémák. Kis Béla HNB elnök ugyan azzal „köti be a sebet“, hogy őt nem hívják a szövetkezet gyűlé­seire. Ez nem lehet ok, mert mint államhatalmi szervnek ez joga és kötelessége! Vagy más szemében meglátjuk a szálkát, magunkéban pe­dig a gerendát sem?! Legalább is erről győzött meg az évzáró gyűlés’ Végül annyit; az EFSZ vezetősége és a HNB tagjai mint jő barátok dugják össze a fejüket, s egy ember­ként szálljanak síkra szövetkezetük felvirágoztatásáért! (ki) zet. A „ragya“ azonban megütötte a felsoroltakat — vagy a gyom lepte el!? — így csak 141665 korona futott be a közös kasszába! Szóval a terve­zett összegnek a fele sem. És csodák csodája. Munka Dezső, a kertészeti csoport vezetője mégis kapott pré­miumot! A dohánytermelésből 120 000, a gyü­­mölcsészetből, szőlészetből pedig 100 ezer korona gurult „száll alá a pok­lokra“ ... S még valamit: hány és hány száz­ezer koronával púposodott volna a szövetkezetesek pénztárcája, ha a búza hektárhozama nem 14,24 mázsa, hanem 25 — 30. ha a burgonyát idejé­ben betakarítják, ha a tervezett to­jásbeadást nem 20 százalékra, hanem 100 — 120 százalékra teljesíti a szö­vetkezet? Sokkal, nagyon sokkal! S hogy ez nem így történt, ki itt a felelős? A perbetei szövetkezet tag­jai! Szekeres János is. És mint veze­tőségi tagot duplán terhel a felelős­ség azért, hogy szövetkezetük — amint Fazekas József mondotta — súlyos betegségben szenved! Ez így igaz. A csüggedésre, elkese­redésre azonban nincs semmi ok. Hiszen valamennyi perbetei szövet­kezeti tag leölt egy-két disznót, s ugyanannyit szabadáron beadott. Rádió sem hiányzik egyetlen lakásból sem. Televízor közel 30 van a faluban. Csupán az szükséges, hogy a jövőben ne a fillérekre, a háztáji gazdálko­dásra fordítsák a nagyobb gondot, hanem a közös gazdálkodás megszi­lárdítására. _ S hogy tovább ne pengessük a húrt — hiszen száz szónak is egy a vége — mondjuk ki a szentenciát: becsül­jék és segítsék egymást — nemzeti­ségre való tekintet nélkül — a falu kis- és középparasztjai, gazdagítsák, erősítsék a közöst, mert csak úgy juthat több a tagoknak is. Ez az egyedüli orvossága a perbetei rákfe­nének ! Zatykó József Igaz, hogy hibás a szó, mert itt a billenciát (bilanciát) osztaléknak ér­tik, de ki tehet róla, ha a szepsi járásban így jár szájról szájra. Nem is csoda, hiszen hibából született maga a szó is. Elmondom sorjában. Nem valami híresen gazdálkodtak a somodiak. Nem is számoltak nagy évvégi jutalékkal, ahhoz azonban már jogosan ragasz­kodtak, amit a január 23-i közgyűlé­sen az EFSZ elnöke hivatalosan kije­lentett: — Munkaegységenként két korona lesz. Napokig e körül forgott a szó. Február 5-ét, az évzáró közgyűlés napját már nagy izgalommal várták, mert hát még abból a pár koronából is jut majd egy jó farsangi mulatósra. De - mondjuk meg röviden — a gyű­lés elmaradt. Súgtak-búgtak az embe­rek, mi az ok? Bajt szimatolt még a legbizakodóbb is. Vasárnap aztán ki­derült, hogy nincs meg az ígért pénz, azaz elbillegett a „billencia“. Fújta is A kongresszusi vitaanyag megtár­gyalása után a dunaszerdahelyi EFSZ is hozzálátott a tervek megvalósítá­sához. Ehhez azonban jobb gazdálko­dásra van szükség. Mi történt tavaly? A csirkék 50 százaléka a gondozók hanyagsága miatt elpusztult. A tanul­vasárnap az egész falu a billencia nótát. Csak arra nem gondoltak, hogy oka van a dolognak Mert a magló­­heréből sem billegett be az a párezer korona, ott maradt kazalban. Meg talán azt sem vették észre, hogy a csatornádé egyrésze még mindig ott illeg-billeg kint a fagyasztó hideg szélber\. A MÁSIK DOLOGGAL a nádszegi brigádközpont „ajándéko­zott“ meg. Sok jó szó esett már a nádszegi traktorosokról, hiszen járási méretben is a második helyre kerül­tek. Az azonban veszélyezteti további sikereiket, hogy az EFSZ istállója mögött a felszántott legelő után még ma is a mezön hever egy tárcsa. Az egy cseppet se vigasztalja a nádsze­­gieket, hogy Feketenyék és Feketevíz között is a mezön telel egy három­­rekeszes mütrágyaszóró, mert azért majd az ö munkájuk lesz nehezebb. János bácsi ság, hogy szakképzett kádereket kell ilyen helyre állítani. A dohányszárító a fütő hanyagsága miatt kigyulladt. A tervezett 60 má­zsa dohányt természetes szárítással voltak kénytelenek megszárítani. Ez majdnem 30 000 korona veszteséget jelentett. További 30 — 40 ezer korona a javítási költség. A szövetkezet határában csatorná­kat ásnak. Körülbelül 6 hektárnyi terület esik itt ki a termelésből. A beadást viszont e területre tovább­ra is kell teljesíteni. Vajon a duna­szerdahelyi járási nemzeti bizottság miért nem veszi ezt figyelembe? Három évvel ezelőtt tervbe vették, hogy a gazdasági udvart bekerítik. De még ma sem fejezték be, mert nem kapnak hozzá elegendő anyagot. Az említett hiányosságok nélkül bizony nemcsak 2 korona lett volna az osztalék. K. E. Mengusovcén az elmúlt évben 141 kilogramm sertés­húst termeltek egy-egy hektár földterületre szá­mítva, ami főként Urak és Cinc ser­tésgondozóknak, valamint Ján Láska zootechnikusnak köszönhető. Gordiuszi csomó-oldás Bogyón Egy-két „érdekesség“ a dunaszerdahelyi szövetkezetből MEGVÉTELRE KERESEK jókarban lévő asztalos famegmunkáló gépeket. Cím: Berka István, Padán, p. Hrobonovo, okres Calovó Ki-ki munkája szerint... Néhány nappal ezelőtt értékelték a múlt évi munkájukat a zalabai szö­vetkezetesek. A zárszámadási gyűlé­sen 4 koronát és másfél kiló gabona kiosztását jelentette be Szekeres Já­nos, a szövetkezet elnöke. Az a Sze­keres János, akit egy esztendővel ezelőtt meggondolatlanul leváltottak. Egy hónap leforgásával 3 elnököt is választottak, mígnem azután újra Szekeres került a „kormánykerék­hez“, azaz, a szövetkezet élére ... A zárszámadáson kiosztották a pénzt. Obert Géza 8 ezer, Szólősi János 5 ezer koronát kapott. Persze a sor ezzel nem zárult le: a többiek is - a ledolgozott munkaegységek ará­nyában - megkapták munkájuk ju­talmát. Pénzkiosztás után meg felcsendült a muzsika ... PÁL GYÖRGY, Párkány A falusi ifjúságnak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás részére való megnyerése — országos feladat. Ezzel a kérdéssel a Párt XI. kongresszusa is mélyrehatóan foglalkozott. Mostanában gyakran felvetődik a kérdés; miért idegenkednek fiatal­jaink a mezőgazdaságban való elhe­lyezkedéstől? Általános vélemény: azért, hogy a mezőgazdaság nem nyújt olyan anyagi-, kulturális- és szóra­kozási lehetőségeket, mint például az ipar. Vajon egyetérthetünk-e a fentemli­tett véleménnyel? Hát nem egészen! Mert a lehetőségek adva vannak a mezőgazdaságban, a falvakon is - csak élni kell velük ... A tapasztalat azt mutatja, hogy szá­mos szövetkezetben már megtalálták az ifjúság megnyeréséhez vezető he­lyes utat. Többek között a nagy me­gyeri járáshoz tartozó bogyai EFSZ- ben is. Sőt, mi több, egycsapásra meg­oldották az ifjúság a szövetkezetbe lépésének kérdését. Lássuk, hogyan? * * * Két esztendővel ezelőtt kezdődött a dolog. A bogyai EFSZ-nek akkor­tájt igen rosszul állt a „szénája“; a szó szoros értelmében, az idősebb ta­gok soraiból nem akadt senki, aki az megüresedett elnöki székbe ült volna. Mindnyájan féltek a nehézségektől, a felelősségvállalástól méginkább. Szorult helyzetükben a járási párt­­bizottság sietett a segítségük. Azt ajánlotta nekik, hogy próbálkozzanak meg Antal Kálmánnal — aki ugyan­csak bogyai, s annakidején a JNB me­zőgazdasági osztályán némi szervezési tapasztalatra is szert tett. ... A tagság kapva-kapott az aján­laton és Antal Kálmánt meg is vá­lasztotta elnöknek. Ám akadékoskodók is akadtak. Nemegy vezető kételkedett az új el­nök képességeiben; bizalmatlankodva fogadta ezt a megoldást, csak azért, mert az illető — fiatal. Az ifjú elnök — CSISZ tag és kom­munista — a tagságra támaszkodva úrrá lett a nehézségeken; helyes irányba terelte a szövetkezet már­­már kátyúbaragdt szekerét — a közös gazdaság fejlődését... Most, két esztendő múltával ismét elnökké választották Antal Kálmánt. Sőt, ennél is tovább mentek: a bizal­matlanság ködének szertefoszlása után még 3 fiatal, — Kelemen Etelka, Cserepes Béla, Vasi Lajos — került a vezetőségbe. Vagyis a héttagú veze­tőségből négy fiatal. * * * Kérdezhetné valaki, milyen ered­ményeket értek el a bogyaiak a fiata­lok bevonásával? íme, néhány szám­adat: A hústermelésben jóval túllépték a járási átlagot: marhahúsból 67,2 kilót, sertéshúsból viszont 109,8 kilót ter­meltek egy hektár mezőgazdasági földterületre számítva. Tejből? Egy hektárra 451,7 litert (a járási átlag 367,2 liter). Azonkívül 100 tehéntől 86 borjút választottak el. Az egy hektárra eső bevételük 4602 korona, míg a járási átlag csupán 2689 korona. Kifizettek tavaly mun­kaegységenként előleg címén 10 ko­ronát és a zárszámadáskor pedig hatot. Ehhez kell még számítani a természetbenit, amely munkaegysé­genként 4,61 koronát tesz ki. — Ezzel nem elégszünk meg - mondotta Antal Károly szövetkezeti elnök. — A második ötéves terv me­zőgazdasági mutatószámait ez év végéig nemcsak teljesíteni akarjuk, hanem túl is szeretnénk lépni. Gaz­dasági előfeltételét már megterem­tettük: ugyanis a múlt évi jövedelem 11 százalékát fordítottuk az osztha­tatlan alapra. Ez lehetővé teszi, hogy az állattenyésztés hasznosságát emel­ni tudjuk, új istállókat építhessünk, kibövíthessük a baromfifarmot, s rá­térhessünk a nagybani kacsahizla­lásra. Azt is megtudtam tőle, ho^y a szó- • ciális alapra 3 százalékot forditottak, ami 66 ezer koronát tesz ki. — Milyen módon hasznosítjátok ezt az alapot? — kíváncsiskodtam. — Családi pótlékot fizetünk, az első gyermekre 40, a másikra 50 és minden további gyermekre 70 koronát havon­ta. Ebből az alapból biztosítjuk a munkában megrokkant, vagy kiöre­gedett tagok évi gabonaszükségletét, személyenként 250 kilót. Házasulandó fiatal szövetkezeti tagjainknak nász­ajándékot adunk, 2 választott malacot, 1500 korona készpénzt és egymázsa búzát. A taggyűlésen szociális bizottságot választottak, mely arra lesz hivatva, hogy az eseteket egyénenként bírálja el, pl. aszerint, hogy az új házaspár hány munkaegységet dolgozott le. Ennek arányában kapják majd a nász­ajándékot. Még egy meglepetést tartogatott számomra az elnök: — Már az idén bevezetjük a hozam­szerinti háztájit — újságolta — csak a burgonyaültetésre hagyunk meg minden szövetkezeti családnak né­hány ár földet, a tagság kívánsága szerint, hogy másodterményként bor­sót is termelhessenek maguknak. — Végezetül hozzátette még: — Amit mi közösen elhatározunk, azt közösen meg is valósítjuk! * * * Amint a bogyai példa is bizonyítja, ahol az Idősebbek alkalmat adnak a fiatalok kezdeményezéseinek kifejté­sére, bátran bevonják őket nemcsak a munkába, hanem a vezetésbe is, ott megvan oldva a gordiuszi csomó — az ifjúság második otthonára lel a szövetkezetben. KOPPER JÁNOS, Nagymegyer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents