Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-02-22 / 15. szám

4 sfzalHStd Földműves 1959. február 22. Ä fejlett kultúra biztosítéka a szilárd gazdasági alap Bősön mindenki (ismeri a könyvtá- 1 rost, mindenki tud­ja mikor kölcsö­nöznek könyvet, ol­vasnak is elegen. Igaz, nem minden foglalkozási ágból egyformán. — Pontos nyilvántartás ugyan nem áll rendelkezésemre, mert Simon István könyvtárost „komoly“ családi esemény, disznóölés, tartotta távol hivatalától. De a nemzeti bi­zottság többi tagja is elég részletes tájékoztatást tudott nyújtani así 1300 könyv sorsáról, a jó olvasókról; mert akár egy 3800 lakosú községben is ki ne olvasná le az emberek arcáról az irodalmi tájékozottságot, a köny­vek, folyóiratok leiket nemesítő, értelmet fejlesztő hatását. Leginkább a fiatalok, az iskolások olvasnak. Jávorka Mária, Németh Ilonka és mások gyakran cserélgetik a könyveket. Sokat olvas Nagy Lőrinc­­né is, de úgy mondják, az egyik leg­­buzgőbb olvasó mégis Jankovics Istvánná. Plachtáné, ez a mindenről tudó ta­nítónő, még azzal is segíti a könyvtár munkáját, hogy néhány könyv egy­­egy részletét dramatizálja, s azt elő­adják. így került bemutatásra „Az arany" és a „Zója és Sura“ drama­tizált részlete. Eddig a helyi hang­szóróban mesédet, verseket mondott a gyermekeknek. — Később könyvrészieteket sze­retnék felolvasni —, mondja Plachtá­né — valamit talán majd az is ér. Igen! Biztosan ér. Az is, hogy az asszonyokat szlovák nyelvre tanítja. Eddig huszonegyen már szorgalmasan tanulnak. Olvasókörön is egyezkednek, s talán a társadalmi és kulturális munkából többet is csinálnának, de a férfiak zsörtölődnek, ha nincsenek otthon. Még a nőbizottság gyűléseire is csak vasárnap kerülhet sor, akkor könnyebben otthagyhatják a házat. Meglátogattam Jankovicsnét. Nem­csak ő, de az egész család olvas. Édesanyja már szemüveg nélkül nem­igen látja a betűt, mégis úgy beszélt a könyvekről, mint jó ismerőseiről. Asztalán ott van az újság is. — Hadd tudja az ember, mi törté­nik a világban — mondja. A népkönyvtárról akartam írni, amelynek szerepe, s nem kis szerepe van a falu kultúrforradalmának bete­tőzésében. A bősi könyvtár ezen a téren tesz valamit. De nem éppen a könyvtár hibája, hogy nagyon ke­veset, mert a kultúrforradalom bete­tőzésének többi tényezői hiányoznak. Említettem, hogy nem minden foglal­kozási ágból egyformán olvasnak az emberek. A szövetkezetesek közül a legkevesebben. Azt mondják nem érnek rá ilyenekkel foglalkozni, na­gyobb gondjaik vannak. Nem ők, nem is tanulnak, csak tanácstalanul néze­lődnek, mit is lehetne szövetkezetük­kel tenni. Már több hónapja nincs fizetés, még előleg sem. Az évzáró gyűlésről akkor még szó sem volt, mert minek is az, ha nem lesz oszta­lék, — mondogatják. Ilyen körülmények között hogyan is gondolhatnának itt a kultúrára, olva­sásra? — vetődik fel egy pillanatra az emberben. De erre azonnal rácá­folnak a bajok. A szövetkezetben rosszak a termelési eredmények, rossz a munkafegyelem, az irányítás a szervezés. így hangzik mindenfelől. A tagok átlagos életkora 60 év körül van. Fiatalok csak elvétve dolgoznak az EFSZ-ben, az asszonyok még ke­vésbé veszik ki részüket a szövet­kezeti munkából. Főzés, mosás, gyere-Játszanak, terveznek Áz apátfalusi műkedvelők CSEMA­­DOK színjátszócsoportja már egy hó­napja nagy sikerrel játssza Szigligeti színművét, a Cigányt. A szereplők között ott látjuk a színjátszás lelkes hívét, a 62 éves Ocsovszki Kálmán bácsit, Hegedűst, Tóthot, Babkát, Törököt, Kecseit és a többieket. Hogy estéről estére lelkes taps köszöni meg a jó előadást, ebben nem kis része van a tanítóknak, akik nem­csak betanítják, ha kell egy-egy sze­repet el is játszanak a színműben. Azon is törték a fejüket, hogyan lehetne minél vidámabb, színvonala­sabb farsangvégi műsoros estet ren­dezniük. A közeljövőben, háromfelvonásos színmű betanulását tervezik. Habár nincs kultúrotthonuk, csak az iskola helyisége áll rendelkezésükre, mégis kedvvel dolgoznak, terveznek, mert tudják, hogy munkájuk eredményét saját maguk élvezik. (P) Öltözködjünk csinosan! Falusi asszonyoknak-lányoknak Mivel a legújabb divat­vonaltól falun mindig idegenkednek, s szeret­nek szerényen, egyszerű­en öltözni, bizony sok­szor gondot okoz a ruha kiválasztása; szép is le­gyen, kényelmes is, sze­rény is — meg kicsit divatos is, de ne legyen kihívó! — Sokáig is le­hessen hordani, stb.... Ezért bemutatunk olva­sóinknak négy olyan mo­dellt, amely — biztosak vagyunk benne, min­denkinek megfelel. Az 1. számú ruha egye­nes, bő vonalú, pasztell­színű, könnyű gyapjú­­szövetből készül. Erősebb nők keskeny, karcsúbb nők széles övvel hordhat­ják. A kis férfifazon szépen meghosszabbítja a széles arcot és a rövidebb nyakat. 2. Képünkön sötétkék, férfifazónú kosztümöt mutatunk be. A fehér, vagy krémszínű blúz gal­lérját bross díszíti. A 3. ízléses, könnyű tweedruha, háromnegye­des bevarrott ujjal és levasalatlan behajtások­ba rakott szoknyával. A legpraktikusabb tavaszi öltözéket, egy tweed-kosztümöt láthat­juk a 4. képen. A szok­nya egyenes, hátul egy szembehajtással, a kabát bő, ujja bevarrott, a zse­bek hasítottak. írják meg, még mire kí­váncsiak, szívesen adunk tanácsot'! — mé kék..., így jönnek a kifogások. A férfiak sem igen szorgalmazzák az asszonyok részvételét, azt mondják, az övéknek sem nagy értelme van. Minden dolognak gazdasági háttere, szoros összefüggése van. Erre hivat­koznak a bősiek is. Csak a sorrenddel van hiba. Nem olvasnak, nem tanul­nak, mert van elég bajuk, a szövet­kezeti munkát sem képesek elvégezni. Az asszonyokat mégsem engedik az EFSZ-ben dolgozni. Pedig legtöbb helyen ma már az asszonyok végzik a növényápolási munkák túlsúlyát. Sok helyen már a fiatalokat is sike­rült megnyerni a szövetkezetbe. De a bősi EFSZ vezetősége a CSISZ szervezettől is idegen lehet, mert a fiatalok most is innen-onnan szerez­tek hangszert a zenekar összeállítá­sához. Az asszonyok esetében sokat jelen­tene a bölcsőde, a szövetkezeti mo­soda, a szövetkezeti étterem. De ők Fucík, aki a jövőbe látott „...Egészséges, erős, haj­lékony fiú volt..., sohasem ült, vagy állott mozdulatla­nul. Fáradhatatlanul moz­gott, járt-kelt, mindent meg nézett, mindent megvizsgált megtapogatott, megemelt, mindenről tudni akarta mi­ből van, milyen célból ké­szült, mi van benne? Min­denről és mindenkiről. Min­den ember érdekelte ...“ A fenti sorokat Illés Béla írta Julius Fucíkról, aki 56 évvel ezelőtt, 1903 február 23-án született. Egész éle­tében népe szabadságáért harcolt, tanított, dolgozott, míg a német fasiszták ki nem oltották életét. Egész­séges, derűs életszemléleté­vel, optimizmusával tárta fel a csehszlovák nép előtt a jövő lehetőségeit, a Szov­jetunió életén keresztül a szocialista társadalmi rend nagyszerű távlatait, lehető­ségeit mutatta be az embe­reknek. Arra tanított ben­nünket, hogy folytassunk könyörtelen harcot a fasiz­mus ellen, hogy nem szabad visszariadnunk semmiféle nehézségektől, s akkor mi is megvalósítjuk azt, amit a Szovjetunió elért, s amit Fucík nem élt meg, de élőre látóit. JÚLIUS FUCÍK: Felnőttek szórakoznak hl Gyülésezik a nőbizottság erre még nem gondolnak. Nincs rá anyagi lehetőségük, mert.rosszul megy a szövetkezet. Ismétlem — a dolgok összefüggnek. Ezt a hősieknek is látniok kell. Igaz ugyan, hogy az olyan szövetkezeti tagnak nem sok kedve lehet olvasni, tanulni, akinek nincs rendben a szé­nája, üres a pénztárcája. De ott az érem másik oldala is: még máig sem tárgyalták meg a kong­resszusi vitaanyagokat. Pedig a szö­vetkezet megszilárdításáról, az ö bol­dogabb, gazdagabb holnapjuk, művel­tebb falujuk, tartalmasabb életük megteremtéséről lenne szó. És a má­sik dolog; a nemolvasás. Ha olvadnák a sajtót, a szakirodaimat, rájönné­nek, hogy a sültgalamb nem repül a szájukba. Megtanulnák, hogy a kö­zös vagyont szilárdítani kell, vigyázni kell rá, s ha már a saját példájukból nem jöttek rá, megtanulnák a máso­kéból, hogyan kell helyes szerve­zést, fegyelmet, jó ellenőrzést terem­teni, hogyan kell kialakítani maguk­ban a személyi felelősséget saját jólétük érdekében. Ha ezt teszik, akkor nem lesz pa­nasz, hogy nincs takarmány, soványak az állatok, lopják a szalmát, elrothad a burgonya, nincs pénz, nem lesz osztalék. Mert lesz minden. Gabona, súlygyarapodás, jövedelem, és lesz fejlett kulturális élet, lesz műveltebb, gazdagabb Bős. Csak vegyék észre, hogy mindez az ő akaratukon áll, vagy bukik. HARASZTI GYULÁNÉ Az előbb még sütött a nap. Most havazik s a földön a hó rögtön sárrá válik. Ilyen a Moszkva környéki ta­vasz. Nem bírtuk ki, hogy soká gázoljuk a vizet. Visszatértünk sétánkról a pi­henés házába. A „Frezer“ szabadna­pos munkásai járnak ide megpihen­ni. Ha szép az idő, röplabdáznak, teniszeznek, evezni járnak vagy csak egyszerűen sütkéreznek a fekvőszé­keken. Ha esik az eső, vagy ilyen havaseső, mint a mostani, a sakktáb­la mellé ülnek, beszélgetnek (hány különös történetet hallasz itt — egye­dül ezekből meg lehetne írni a Szov­jetunió történelmét a háborútól a vi­rágzó máig), vagy a deszkákra lépnek művészetükkel, amely néha komoly művészet, néha egyáltalán nem az, de minden esetben vidám. De ma más mulatságom akadt. Egy előrelátó kis csoport, amely nem bízott a tavaszi idő állandósá­gában, letelepedett a dohányzószobá­ban. A szoba előtt a folyosón egy ismerősöm járkál. Belékarolok. — Gyere velünk! — Még nem mehetek. — Miért? — Azok ott bent gondolnak vala­mit. — Mit godolnak? — Egy nevet. Aggodalmas tekintettel mértem vé­gig • • • De nem, egészen normálisnak lát­szott. Rövidesen engem is beavattak titkukba, játszottam én is. Mert já­tékról volt szó. Nagyon egyszerű: egy találgat, a többiek pedig arra a névre gondol­nak, amelyet el kell találnia. A név valamely élő vagy akár halott fon­tos személyiség neve. A találgató tíz kérdést tehet fel, amelyekre a felelet egyszerű „igen“ vagy „nem“. Legké­sőbb a tizedik kérdés után el kell találnia, hogy kire gondolt a társaság. „Él?“ „Igen!“ „Szovjet ember?“ „Nem!“ „A Szovjetunió barátja?“ Változnak a nevek, a kérdések szintúgy, de ha valóban tudsz — el­találod, felismered őket. Nem más ez, mint vizsga az általános művelt­ségből. És éppen ez volt az, ami úgy meg­ragadott. Lehet, hogy ez vagy ehhez hasonló játék már régóta létezik, lehet, hogy régen játsszák már más HHHUnaHIHHINIIRni országokban. De itt nem is maga a játék volt érdekes, hanem a távlatok, amelyek felé mutatott. Hogy eltaláld Feuchtwangert, ismerned kell a köny­veit, hogy Marat, jól kell ismerned a francia forradalom legalább leg­fontosabb eseményeit, hogy Caballe­­rót, állandó figyelemmel kell kisér­ned a munkásmozgalmat az egész világon, hogy Fernando Magellánt, foglalkoznod kellett a felfedezések történetével, s Tyihonov felismerése a számtalan szovjet költő közül a szovjet költészet alapos ismeretét tételezi fel. És ők mind eltalálták. Kik azok az ők? A „Frezer“ mun­kásai és munkásnői, lakatosok, vas­esztergályosok, kovácsok. Meg tudták állapítani, hogy helyes-e azt állítani Csajkovszkiról, hogy semmi köze sem volt az irodalomhoz, mikor leve­leinek két, valóban irodalmi értékű kötete jelent meg. Eltalálták Papint, a gőzgép szerencsétlen feltalálóját, akinek találmányát megsemmisítet­ték a hajótulajdonosok. Láttam kö­zöttük kovácsot, aki SZokrateszre gondolt, és lakatost, aki eltalálta. Ögy éreztem magam, mintha főisko­lásokkal szórakoztam volna ... Nem akarom ezzel azt mondani, hogy minden szovjet munkás a mű­veltségnek azon a fokán áll, mint a főiskolák hallgatói, de tagadhatatla­nul nagy sikernek számítana, ha a a kapitalista országok főiskolásai olyan széleslátókörűek lennének, mint sok. szovjet üzem munkása- Művelt­ségük nemcsak valami szak-határolta műveltség, a szovjet ember sokolda­lúan műveltté válik. Itt a pihenés házában, a gondolt kiváló személyi­ségek találgatása közben megérted, micsoda mélyreható változásokat idéztek elő a dolgozó tömegek mű­veltségében a munkásiskolák és egye­temek, tanfolyamok, továbbképzőkö­rök és laboratóriumok, milyen óriási munkát végzett a Szovjetunió kiter­jedt oktatóhálózata, amelyet a forra­dalom teremtett meg s amilyent forradalom nélkül nem lehet megte­remteni. Mert a kapitalizmusnak bo­nyolult szerkezetű gépei igazgatására értelmes munkásokra van ugyan szüksége, de semmi esetre sem mű­velt munkásokra, olyanokra, akik túl­ságosan sokoldalúak és túl sokat tudnak. Az ilyenek halálosan vesze­delmesek számára. És ilyenekkel épül, nő ma a Szovjetunióban az új világ ... (Megjelent a Svét práce 1936. április 8. számában.) Keresztrejtvény Vízszintes: 1. Július Fucík utolsó műve. 15. Hatalom. 16. Legnagyobb magyar pro­letárköltő keresztneve. (tt = t) 17. Testrész. 19. Magyar film címe. 21, Ezért harcólt Fucík. 23. A levél pos­tára van... 25. R. N. E. 26. Forr. 27. Nyugat-csehországi bányaváros. 29. Őré keverve. 30. Adományoz. 31. Sza­bályos görbe vonal. 32. RZA. 34. Fu­cík könyvében szereplő név. 36. Oda... 37. UBR. 38. Vekker közepe. 39. Túl ízesített étel. 41. Ibolya eleje. 42. Igavonó állat. 43. ÉGC. 44. Leánynév (keverve). 46. Névelővel, feltalálása Popov nevéhez fűződik. 52. Étien ver­je. 53. Ollós állat. 55. Fucík álneve 56. Kevert tea. Függőleges: 2. Muzsika. 3. ERI. 4. Nem férfi 6. Tá, finnül írva. 7. Lánctalpas trak­tor-márka. 8. Tétlen Zita. 9. Minden késnek van. 10. Fél Kollar. 11. Azonos mássalhangzók. 12. NAA. 13. Fás te­rület. 14. Névelővel: J. F. Szovjetunió­ról írt müve. 18. „A“ azonos mással­hangzó között. 21. Ebbe töltik a bort 22. Csoporthoz csatlakozó. 24. Aki,a mai idők „csodáit“ megálmodta (ke­resztnevének csak első betűje). 26. A földön él. 28. Ruhakészítő. 31. KOA. 33. Gabri közepén van. 35. Szlovákul hangsúly. 39. Július Fucík riportgyűj­teménye.. (A nyíl irányában folytat­va). 40. Könnyezett. 43. Vér folyik benne. (Többesszám). 45. IAJ. 47. Zuhan mássalhangzói. 48. ROE. 49. .. .-ány és szerelem. 50. Labdázz vége. 51. Majdnem ikes. 52. Nem hiányzik. 54. Kemény mint a ... (tájnyelvi kiejtéssel). 56. Varrnak vele. Beküldendő a vízszintes 1, 21, 34, 55 és a függőleges 14, 38. számú so­rok megfejtése legkésőbb március 1-ig. A hejyes megfejtők között köny­veket sorsolunk ki. A borítékra írják rá „Keresztrejtvény“.

Next

/
Thumbnails
Contents