Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-02-18 / 14. szám

1959. február 18. VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 51 Pontoson állítsuk be a vetőgépeket Többször tapasztaltam, hogy a föld­­müvesszövetkezotek vagy állami gazda­ságok tábláin a növényállomány emitt nagyon sűrű, amott pedig sokkal főbb növény is elférne. Sajnos, ezek a hibák rendszerint a terméshozam csökkenésére vezetnek. A sűrű állomány hátránya, hogy a növényzet kölcsönösen gátolja egymást a fejlődésben, s egy része — jóllehet szárba is indult — nem képes Korszerű 7 soros parcellavetőgép, amely a vetőhenger fordulatszámának módosí­tása alapján működik (A fogaskerék­párok némileg láthatók) kalászt hozni, pedig ezek a termést nem hozó növények már bizonyos tápanyag­mennyiséget is fogyasztottak a termés­hozó növények rovására. Viszont a ritka állományban nagyon elszaporodnak a gyomok, ugyanis fejlődésükhöz elegendő tenyésztérséggel rendelkeznek, magot kötnek, s a kultúrnövényt helyenként egészen elnyomják. Nem vitás, hogy ilyen esetben sem várhatunk jó termés­­eredményt. Ezeknek a hibáknak az elkerülése végett a vetést megelőző időszakot hasz­náljuk föl a vetőgépek átvizsgálására. Ha hibát találunk a gépen, idejében hozzuk helyre, hogy még a vetőgép mű­ködésének ellenőrzésére is maradjon időnk. Ezt a munkát most, tél idején, födél alatt is elvégezhetjük. Meg kell győződnünk, hogy a kérdéses gép például tavaszi árpából a szabályozó szerkezet melyik fokozatán fogja majd elvetni a 180 vagy 200 kg-ot hektáronként, éspe­dig a mag nagyságának megfelelően (ezermagsúly). Ha ugyanis a tavaszi búza- vagy árpafajta magja nagyobb, ugyanolyan csíraképesség mellett min­dig többet kell vetnünk, mint aprómagű fajtából. Tegyük föl például, hogy a ve­tésre szánt árpafajta ezermagsúfya 40 gramm. Ez azt jelenti,' hogy egy mázsá­ban 2,5 millió mag van, s ha ilyen magból 100 %-os csíraképesség mellett hektá­ronként 180 kg-ot vetünk, növényállo­mányunk 4,5 millió egyedből tevődik majd össze. De ha a csíraképesség csu­pán 90 %-os, ez esetben a növényállo­mány hektáronként 4,05 millió tőre csök­ken. Ebből is láthatjuk, hogy a növény­­• állomány sűrűségét a csíraképesség mennyire befolyásolja. Fölmerül tehát a kérdés: miképpen állítsuk be a vetőgépet, hogy hektáron­ként a kívánt 160, 180 vagy 200 kg-ot vesse? Ehhez kisebb számítást kell vé­geznünk, amely egyáltalán nem bonyo­lult, csak egy kis figyelemre van szük­ség. Mindenekelőtt a gép vetőszélessé­gét mérjük le, amely egy 24X10,5 cm-es sortávolságú gép esetén 2,52 méter. Ez­után megállapítjuk a vetőgép egyik ke­rekének kerületét (K), amelyet úgy kapunk meg, hogy a kerék átmérőjének hosszát megszorozzuk a Ludolf-féle számmal, amelynek értéke: 3,14. Ez a 3,14 állandó érték minden kör esetében, s nem egyéb, mint a kör kerületének és átmérőjének viszonyszáma. Tehát ha a kerék átmérőjének hossza 1,6 m, akkor a kerületet így számítjuk ki: K = 1,6X3,14 = 5,02 Ha most a kerék kerületének ilykép­­pen kiszámított hosszát megszorozzuk a fentebb említett 2,52 méteres vetőszé­lességgel, akkor megkapjuk, hogy a ve­tőgép egy kerékfordulattal hány m2-nyi területet (T) vet be; vagyis: T = 5,02X2,52 = 12,65 m2 Ezzel az eredménnyel elosztjuk az egy hektárban foglalt 10 000 m2-t, s meg­kapjuk azt a fordulatszámot (F), amely - lyel a gép az egész egy hektáros terü­letet beveti. Egyszóval: F = 10 000 : 12,65 = 790,5 Kiszámítottuk tehát, hogy a gép kere­kének 790,5 fordulatot kell tennie, amíg egy hektárt bevet. Ha ezt az összeget 10-zel vagy 100-zal elosztjuk, az ered­mény azt mutatja, hogy hányat kell for­dulnia a keréknek, amíg 10 árra, illetőleg egy árra elveti a magot. Most már könnyen megtudjuk, hogy milyen fokozatra kell a gépet beállíta­nunk, ha 180 kg vagy 200 kg, vagy pedig ennél is több, illetőleg kevesebb magot akarunk vetni. Hévérrel alátámasztjuk a vetőgépnek azt az oldalát, amelyről a vetőhenger a meghajtást kapja, úgy­hogy a meghajtó kerék ne érje a földet. Ezután ponyvát terítünk a gép alá. Fel­töltjük a magot, s a hajtókerék egyik küllőjét megjelöljük, majd a magtartály végén is jelet húzunk, amelytől a meg­jelölt küllő elindul. A gépet körülbelül a mag nagyságának megfelelően állítjuk be, összekapcsoljuk a vetöhengert a hajtókerékkel és elvégezzük az egy árra eső 7,9 fordulatot. Ha például tava­szi árpából 180 kg-ot akarunk vetni, akkor 1 árra 1,8 kg jut. Viszont ha a 7,9 fordulat alatt csupán 1,7 kg mag hul­lott a gépből, akkor a szabályozót vala­melyest nagyobbra állítjuk, amíg csak nem hull ki a várt 1,8 kg. Most ellenőr­zés céljából 79 fordulatot végzünk (10 árra), ugyanis minél nagyobb fordulat­számot veszünk alapul, az eredmény an­nál megbízhatóbb. Végül följegyezzük a gép számát és a vetőmagmennyiségek­nek megfelelő fokozatot is. Ne felejtsük el, hogy a leforgatás műveletét minden gépen külön kell elvégeznünk, mert az ugyanolyan fajtájú gép is eltérő foko­zaton vetheti ki ugyanazt a magmeny­­nyiséget. Nagyon fontos a vetőgép pontos be­állítása és ellenőrzése, ha lucernát vagy vörösherét szándékszunk vetni, mert részint több évre szolgáló takarmány­készletet akarunk biztosítani állatállo­mányunknak, tehát fontos a helyes és pontos vetés, részint az értékes magva­kat nem gazdaságos csak úgy találomra elvetnünk, mivel fölöslegesen emelnök a termelési költségeket. Nagy hiba, hogy gépállomásainkon kevés a pontosan dol­gozó vetögép, de ha új gép kerül is az állomásra, ezt az esztendő során min­denféle mag vetésére használják, s az új gép egy-két év múltán éppolyan pontatlanul működik, mint a többi. He­lyes lenne, ha az értékes magvak veté­sére a gépállomások egy-két új gépet tartalékolnának, amelyet másra nem használnának föl. Igen kevés olyan gépet találunk gépállomásainkon, amelyek vö­­röshoréböl el tudják vetni ha-onként a 18 — 20 kg-ot, s ha igen, akkor is csupán széles sortávolságra. Tudniillik ha ke­vesebb tölcsért alkalmazunk, jobban megnyithatjuk a vetönyílásokat, míg sürüsoros vetéskor szűkebb nyílásokat kell hagynunk ugyanolyan vetőmag­mennyiség esetén is. Ám ilyenkor ér bennünket a legtöbbször meglepetés, mivel egyik-másik tölcsér még csak vet valamit, de a többi semmit. Külföldön és némelyütt nálunk is olyan különleges vetőgépfajtával ren­delkeznek, amelyeken a hajtókerék és a vetőhenger között sebességváltó-szek­rényhez hasonló fogaskerékrendszer működik, amely a hajtókerék egyenletes forgása mellett a vetőhengemek külön­böző fordulatszámot ad. Itt tehát nem a vetőnyílás szűkítésével vagy bővítésé­vel szabályozzuk a magmennyiséget, ha­nem a vetöhenger fordulatszámának módosításával. Ezen a gépen három sebesség kapcsolható, s minden sebes­ség nyolc fokozatú; az A (lassú) sebes­ség az aprómagvak, a B (közepes) se­besség a középnagyságú és a C (nagy) sebesség a nagy magvak vetésére szol­gál. Tizenöt soros hengeres vetögép beállí­tása különböző magmennyiség vetésére a Sósszigeti Növénynemesítő Állomáson. Kállay Lajos elvtárs munka közben A felsorolt irányelvek ismertetésével főleg az volt a célom, hogy az illetékes dolgozók ne akkor győződjenek meg a vetés helytelenségéről, amikor az már késő. Aki vetögéppel dolgozik, annak már előre biztosan kell tudnia, hogy a bevetendő területre mennyi vetőmagra van szüksége, ha helyesen akar vetni. Gűtai József, a Sősszigeti Növénynemesítő Állomás dolgozója Hasznos odúlakó madarak telepítése A bátorkeszi erdőgazdaság területén Bátorkeszi, Madar és Perbete határában elterülő erdőségekben fészekodú kís’ér­­leti telep létesült, ahol különféle kísér­leteket végeznek a hasznos odúlakó madarak megtelepítése érdekében. így a különböző vegyszerek mellett a madár­világ is mint hasznos biológiai tényező hathatós szerephez jut a rovarkártevők leküzdése terén. Stollmann András (Komárom)

Next

/
Thumbnails
Contents