Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-02-18 / 14. szám
54 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. február 18. RUTTKAY BÉLA: A gyümölcsfák ápolása (III.) A rovarkártevők közül legnagyobb gondot kell fordítanunk a kaliforniai pajzstetű elleni védekezésre. A kaliforniai pajzstetü gyümölcsfáink legveszedelmesebb kártevője. Különösen az almán, körtén, ribizlin élösködik. Kevésbé fordul elő a szilvaféléken és a cseresznyén; a meggy, kajszibarack és az őszi barack pedig alig fertőzöttek. A pajzstetü ma már annyira elterjedt, hogy az almafélék közül a legeldugottabb erdőben is alig találunk nem fertőzött egyedet. Több dísznövényünket és gyomnövényünket is megtámadta. Hihetetlenül gyorsan szaporodik, ezért nehéz ellene a védekezés. Télen sárga színű olajos emulzióval (Aspergol, Asperzan, Nitrozan stb.) védekezünk ellene. Ezeknek a védőanyagoknak nagyon jó hatásuk van. A permetezés hátránya azonban, hogy nem tudjuk tökéletesen fertőtleníteni a fa teljes felületét. Ha csak egy négyzetcentiméternyi terület marad is permetezés nélkül, az elég ahhoz, hogy egy év alatt annyira elszaporodjék a pajzstetű, hogy ismét ellepje az egész fát. A pajzstetű elleni védekezéshez gáznemű vagy poralakú védőanyagra volna szükség, amely nagyobb valószínűséggel biztosítaná a fa teljes felületének bevonását. Az Aspergolt, Asperzant, Nitrozant a teljes nyugalmi állapotban 5 %-os oldatban, márciusban pedig 3 %-os oldatban használjuk permetezésre. A fertőzésre kevésbé hajlamos fákat, különösen a kajszibarackot és az őszibarackot ne permetezzük ezekkel a vegyszerekkel. Ezeket a fákat kéntartalmú, 4 %-os Sulikollal permetezzük be. A fák zöld részein élősködő rovarokat gyomormérgekkel pusztítjuk. Ilyenek az arzénes készítmények: az Arzola, Arzokleon stb. Ezeket a vegyszereket az aimamoly irtására használjuk. A ködszerű permetezést a virágzás után 8 — 10 naponként 3 — 5-ször megismételjük. Az arzénes vegyszert 1 %-os bordói lével és kéntartalmú mérgekkel is keverhetjük. De az almamoly irtására használhatjuk a Dynol 1 %-os oldatát is. A levéltetveket és a pajzstetü nyári nemzedékét bőrmérgekkel pusztítjuk. A bőrméreg töl csak az a rovar pusztul el, amelynek a testéhez a permetlé közvetlenül hozzáér. Ezért a börmérgekkel bőségesen permetezzünk és az ágak hegyét lehetőleg mártsuk a permetlébe. Mivel a bőrmérgek hatása felszáradásukig tart. ezért csak a kártevők fellépésekor permetezzünk, de ilyenkor a permetezést néhányszor ismételjük meg. A rózsa levéltetvei ellen is ezekkel a vegyszerekkel védekezzünk. Ilyen bőrméreg a nikotintartalmú Flórán, amelyet 1 %-os hígításban használunk permetezésre. Igen elterjedtek és nagy jövőjük van a növényvédelemben az idegmérgeknek (Dynocit, DDT). Használatukat azonban nem szabad túlzásba venni, mert elpusztítják a hasznos rovarokat is, amelyeknek fontos szerepük van a növények beporzásánál. Tehát szakszerűtlen használatukkal több kárt okozhatunk, mint hasznot. Az idegmérgek nagyon kismennyiségben is gyorsan hatnak. Ha a ködszerűen kiszórt por a rovar testéhez ér, rövid időn belül elpusztítja. Ezek az anyagok csak a rovarokra hatnak, a gerinces állatokra és az emberre nem mérgezők. Nem szabad azonban a virágzás idejében használni az idegmérgeket, mert a méheket is elpusztítják. A méhek megvédése miatt csak a virágzás után végezzük a hernyók elleni védekezést. A gyümölcsfák ápolása és a kártevők elleni védekezés sok helyen nagyon hiányos. Ezt többen azzal magyarázzák, hogy a védőanyagok beszerzése nagyon megterheli a gyümölcstermesztést. Hogy ez nincs így, arról az alábbi adatok tanúskodnak. Egy közepes termetű fa rendszeres évi permetezéséhez szükséges vegyszerek ára alma, körte, birs esetében 9,23 korona, kajszibarack, cseresznye, meggy, szilva esetében 2,69 korona, őszibarack, mandula, mogyoró esetében 2,68 korona, a diónál 1,23 korona, az egresnél és ribizlinél 1,60 korona. Az almaféléknél a permetezést megdrágítja a kaliforniai pajzstetü elleni védekezés. Tehát a kártevők elleni védekezéshez szükséges vegyszerek beszerzése igazán csekély befektetést kíván. Csupán arról van szó, hogy a kertészetekben, gyümölcsösökben jól szervezzük meg a munkát, s így jut elég idő a rendszeres időbeni permetezésre, porzásra. A gazdagabb termés és az egészségesebb gyümölcs többszörösen megtéríti a kártevők irtására befektetett összeget. Szobanövényeink gondozása Egypár szobanövény még a legridegebb lakást is kellemessé, barátságossá teszi, s a téli zimankós hidegben is tavaszi hangulatot varázsol körénk. A szobanövények gondozása sok fáradságot és bizonyos ismereteket kíván. Vegyük sorra a szükséges tudnivalókat. Az élőlények bizonyos életfeltételeket igényelnek. A növények részére a szobában ezeket a feltételeket sokszor nem tudjuk vagy csak nehezen vagyunk képesek biztosítani. Hiszen egyes szobanövényeink, például a kaktuszok Közép- Amerika száraz homokpusztáiról származnak, vagy az őserdőkben mint alnövények találhatók, például a levélfa (Monstera deliciosa), mások viszont a párás, meleg, trópusi vagy szubtrópusi éghajlatot igénylik. Szobanövényeink eredeti élettere tehát különböző, ezért más és más gondozást igényelnek. A növény növekedéséhez, fejlődéséhez az összes életfeltételeket biztosítanunk kell. Ezek a feltételek: talaj, tápsók, víz, fény, meleg és levegő. A szobanövények ültetésekor figyelembe kell vennünk a növények talajigényét, mert vannak növények, amelyek szigorúan sajátos talajt igényelnek. Például a kaktuszok a sovány, trágyamentes, erősen homokos talajt kedvelik. De sohase ültessük a szobanövényeket egynemű földbe! A cserépbe mindig kevert földet tegyünk, amelynek 20 — 25 %-a televényes melegágyi föld, 5 — 10 %-a folyami homok, a többi részét pedig komposzt, lombföld és kerti agyagtalaj alkotja. Ezek arányát az szabja meg, hogy milyen szerkezetű talajt igényel a növény. Ha laza földet kedvel, erre a komposzt és a lombföld alkalmas, ha kötöttebb talajt igényel a növény, akkor agyagos kerti földet keverünk a melegágyi talajhoz és a homokhoz. Ügyelnünk kell arra, hogy a cserepekben a föld morzsás szerkezetű legyen. Ugyanis a tömött talajban kevés a levegő, s ez a gyökerek szénsavmérgezését, pusztulását okozza. Ez azért is fontos még, hogy a talajélőlények (baktériumok, gombák) nagy része oxigén jelenlétében végzi hasznos tevékenységét. A talaj élőlényei bontják el a szerves anyagokat egyszerű szervetlen vegyületekre, s így felvehetővé teszik a növények részére. A növények a tápanyagokat csak vízben feloldva tudják felvenni. Fontos, hogy a talaj kellő mennyiségben tartalmazza a növények nélkülözhetetlen tápanyagait. Ha a növényeket idejében rendszeresen átültetjük, akkor nem szükséges a talaj tápanyagainak pótlása. Szobanövényeink nagy része árnyékkedvelő, de minden növény fejlődéséhez nélkülözhetetlen a napfény. Nem szükséges, hogy közvetlenül kapják a fényt; elég, ha világos helyen, szórt fényben tartjuk szobanövényeinket. Az árnyékkedvelő növényeket azonban ne tegyük ki az erős napfény káros hatásának! A növényeket akkor ültetjük át, amikor már elhasználták a földben levő tápanyagokat. A szobanövények átültetésére legalkalmasabb idő tavasszal március és április, nyáron pedig augusztus, esetleg szeptember eleje. Nyár végén csak azokat a növényeket ültessük át, amelyek földje tápanyagokban nagyon szegény. Később azonban ne ültessük már át a növényeket, mert a gyökerek nem szövik át teljesen a talajt, s ez a telelés szempontjából hátrányos. Ha a növény gyökereit megvizsgáljuk, könnyen megállapíthatjuk, hogy át kell-e ültetni a növényt. Ezt úgy végezzük, hogy a növény szárát ujjunk közé fogva földestül kifordítjuk a tenyerünkbe a cserépből. A gyökérzet a földet összetartja. Ha a gyökér nagyon átszőtte a földet, akkor átültetjük, ha kevésbé, akkor visszahelyezzük a cserépbe és a cserép mellett a földet kissé megnyomkodjuk. Az átültetést gondosan elő kell készítenünk .Az átültetés előtt 1 — 2 órával a növényt megöntözzük. A korhadó gyökérrészt eltávolítjuk, de a földet a gyökérről nem rázzuk le, hanem a felső rétegét 1—2 cm vastagságban lekaparjuk, mert ez rendszerint gombás, moázatos. Az ültetést úgy végezzük, hogy a cserép alján a nyílásra egy cserépdarabot teszünk, majd annyi friss földet, hogy a gyökerek által összefogott föld fölé is még 3 — 4 cm friss földet tehessünk. A növényt úgy helyezzük el, hogy a cserép közepén legyen. A földet egy kicsit megnyomkodjuk, de vigyázzunk, hogy ne tegyük nagyon tömötté, mert ez megakadályozza levegőzését. Az ültetés után a növényt jól öntözzük meg és 3—4 hétig tartsuk félárnyékos helyen. Ezután visszatehetjük eredeti helyére. Varga István (Léva)'
