Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-02-15 / 13. szám

A szocialista faluért Földműves A MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1959. február 15. ^^I^Ára 30 fill Hasznosítsuk a tapasztalatokat Minél messzebb hagyjuk magunk mögött az EFSZ-ek zárszámadását, annál közelebb kerülünk mezőgaz­daságunk nagy eseményéhez az EFSZ-ek IV. országos kongresszusá­hoz. A kettő között még egy nagy­­fontosságú dolog gazdagítja mezőgaz­daságunk fejlesztésének programját, mégpedig az EFSZ-ek járási konfe­renciái. Földműveseink, mezőgazdasági szak­embereink téli programja tehát olyan telített, mint amilyen tartalmasak, nagyok az előttünk álló feladatok. Szövetkezeteink előtt ebben az évben nem kisebb feladat áll, mint minden termelési mutatóban elérni és túl­szárnyalni a második ötéves terv irányszámait. A kongresszus előtti vita, az év­végi zárszámadások s a termelési­pénzügyi mérleg sok mindent fel­színre hozott. A jó termelési ered­mények, a szervezési, politikai­nevelő munka terén mutatkozó hiá­nyosságok mellett elsősorban azt, hogy a Ili. kongresszus időszakához viszonyítva nagy lépést tettünk előre, különösen a fő termények termelése terén. És ezt az a tény segítette elő, hogy az akkori nem egészen 50 szá­zalék helyett ma már a földterületnek több mint 75 százalékát műveljük nagyüzemi módon. Csakis a nagytáb­lás, korszerű technikával felszerelt gazdaságokban születhettek gabona­félékből 35, sőt 40 mázsás hektár­hozamok, s az egy hektárra eső tej, hús, tojástermelésünk csak így foko­zódhat oly mértékben, ahogy nem­zetgazdaságunk érdeke, egy lakosra eső fogyasztásunk állandó emelkedése megkívánja. Parasztságunk látja, hogy mezőgazdasági termelésünk és élet­­színvonalunk emelkedésének ez az egyedüli helyes útja. Érdemes az elmúlt év tapasztala­tairól vitázni. Bár az 1958-as esztendő nem volt a legsikeresebb év a mező­­gazdaságra, mégis születtek nagy eredmények. A szárazság sokhelyen sújtott, de nem mindenütt egyformán. Például a galántai járásban lévő Körtvélyesen így is több mint 30 mázsás átlagos hektárhozamot értek el búzából. Cukorrépából sok helyen 400 mázsánál is többet termeltek hektáronként. Miért nem befolyásolta a termelést ilyen helyeken az idő? Először is azért, mert jó volt a talaj­erő, helyesen alkalmazták az agro­technikát, valamint törődtek a talaj vízkészletének megőrzésével, illetve a földek öntözésével. Éppen az elmúlt év tanított meg arra, hogy a termé­szet ellen csak korszerű gazdálko­dással lehet eredményesen harcolni. A tapasztalatok alapján bizonyosan ezt vallják majd a nagymácsédiak is, akik a körtvélyesiekhez hasonló fel­tételek mellett csak 11,7 mázsa búzát termeltek hektáronként. Az állattenyésztésben szintén ha­sonló a helyzet. Egyes szövetkezetek már a múlt évben, túlhaladták a má­sodik ötéves terv végére 100 hektá­ronként tervezett állatsürűséget és az egy hektárra eső tej, tojás és hús termelését. Például Pálócon 2777 lite­res tehenenkénti tejhozam mellett 727 liter tejet termeltek minden hektárra. Sajnos, néhány szövetkeze­tünkben ennek még felénél sem tar­tunk. Hogy mi ennek az oka? Leg­több helyen a takarmányalappal van baj, de hivatkoznak a férőhely­­hiányra és egyebekre is. Lehet, hogy a felsorolt okok ma még reális té­nyek, de merőben szemben állnak velük a kiváló eredmények, a kínál­kozó lehetőségek. A járási konferen­ciák feladata, hogy a jó példák alap­ján rámutasson a hiányosságok ki­küszöbölésének módjaira. Necsak ar­ról vitázzanak milyen eredményeket értek el, hanem arról is, hogyan, mi módon lehetne még többet és olcsób­ban termelni. Tapasztalatokban gaz­dag évet zártunk. Használjuk fel tehát a közös kincset, tárjuk fel a lehetőségeket, mert minden átadott tapasztalat, kiküszöbölt hiányosság egész népünk, életszínvonalunk emel­kedésének ügyét és egyúttal a IV. kongresszus sikerét szolgálja. PUSKÁS JÁNOST, az alsószeli EFSZ elnökét is jelölték az EFSZ-ek IV. kongresszusára. Hogy milyen tervek­kel indul?- Szeretném ellesni ott a sok ember között, hogyan csinálják má­sok még jobban mint mi, mert a járási vándorzászlót a jövő évben sem akarjuk egykönnyen kiengedni a ke­zünkből. IIPOLYKESZI 5 szövetkezeti útra lépett — " Öt új EFSZ a kékkői járásban B B A kékkői járásban gyors ütem­ül ben halad a szövetkezetesítés, íg Aiig pár hét alatt 5 új szövetkezet K alakúit. Leszenye után hétfőn ^ IpoSykeszin is megalakult a szö­­•g vetkezet. Elnöknek Urbancsik Jó- H zsefet, eddig is példásan gazdál­­* kodó középparasztott választották. SS Reméljük, hogy a szövetkezetei is H olyan sikerrel vezeti, mint saját £ gazdaságát. Az utóbbi két hét alatt Szlová­kiában 17 új szövetkezet alakult. Ebbel az eperjesi kerületben 6, a besztercebányai kerületben szin­tén hat, a nyitraiban 4 és a zsolnai kerületben egy. A szövetkezetbe 2900 gazdaság került be 14 947 hektár földdel. Ezidáig Szlovákiá­ban 2429 EFSZ van, melyek a földterület 62,9 százalékán gaz­dálkodnak. Szociális szektorban, az ÁG-okkal együtt 67,3 százalék föld van az egész Szlovákia földterüle­téből. ¥ * * Tanulással a föbbtermelésért A szepsi járásban 34 szövetkezeti munkaiskola működik. S ahol a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet vezetősége törődik az iskola meneté ­vel, ott sikeresen folyik az iskolázás. Követésre méltó például a rudnoki EFSZ, ahol két tanfolyam halad: nö­vénytermelési és állattenyésztési. A hallgatók száma 40, s ebből 28 nő. Perényben nehezen indult a szö­vetkezeti munkaiskola. Most azonban 100 állandó hallgatója van. Az isko­lának három tanfolyama van: állat­­tenyésztési, növény- és gyümölcs­termelési, sőt méhész-kört is létesí­tenek. Nem fontosak a nagy szavak, ha a galántai járás VII. szövet­kezeti konferenciáját akarjuk mél­tatni, hiszen anélkül is nagyok a tények, melyek a konferencia mér­legében felszínre kerültek. Olyan sikerekről adhattak számot a galántai járás szövetkezetesei, hogy az 1957-es 47 darab szarvasmarhával szemben 1958-ban már 58 darab jutott minden 100 hektár mezőgazdasági területre. És emellett országos viszonylatban is jó helyen állanak a fejési átlaggal. Járási viszonylatban a múlt évben minden tehénre 2214 liter tej kiter­melése jutott. Balusik elvtárs, a mezőgazdasági osztály vezetője föbeszámolójában alaposan elemezte a múlt évi gazdál­kodást. — A megtett út mérlege örvende­tes — mondotta. — Annál is inkább, mert a múlt év szeptemberétől járá­sunk száz százalékosan kollektivizált, azaz minden félhektáron felüli föld­műves belépett a szövetkezetbe. Az eléggé nehéz gazdasági évben nem könnyű feladat előtt álltak a kibővült szövetkezetek. De a vég­eredmény megmutatta, hogy a galán­tai járásban szilárd talajra rakták le a szövetkezetek alapjait. Az 1957-es évhez viszonyítva minden téren nagy a haladás. A talajerő fokozását nagy­ban elősegítette, hogy míg 1957-ben a földterületnek csak 13, addig a múlt évben már 17,6 százalékát trágyáz­hatták meg istállótrágyával. A száraz évben így lehetett a körtvélyesi EFSZ-ben búzából 30,7 mázsás hek­tárhozam, s a járás legnagyobb szö­vetkezetében, Alsószeliben is 26 má­zsás átlag. Kukoricából a körtvélyesi EFSZ 46, a pálóci 43,1, a nyáradi 42, a nádszegi 41 mázsás hektárhozamot ért el. Cukorrépából legtöbbet, hek­táronként 460 mázsát, a pálóci szö­vetkezet termelt. 1957-ben 100 hektárra 17 tehén jutott. A múlt évben ez a szám 22-re emelkedett. A konferencia azt is megmutatta, hogy ezen a téren még nagyok a lehetőségek, mert a takar-Nem mondhatjuk azonban, hogy Perényben minden a legnagyobb rendben van. Komoly fogyatékosság, hogy az ifjúság nem vesz részt az iskolázáson. Nagy hiba ez, melyet rövidesen orvosolni kell. Érdemes megemlíteni a tornai szö­vetkezeti munkaiskolát, ahol a hall­gatók nagyobbrésze fiatal legény és leány. S ez Molnár József elnök és Tóth János előadónak az érdeme, akik az előadást rövid szakfilm vetítésé­vel egészítik ki. Andreas Sándor, Szepsi Obert úr irigykedik A kutyák nagyon haragszanak a Holdra. Talán mégsem annyira, mint amennyire Hermann Obert német rakétaszakértő dühöng a mesterséges bolygóra, amely immáron odafent kering a világűrben, mint a naprendszer első mesterséges bolygója. Hermann Obertból valószínűleg csak az irigy­ség beszél, amikor becsmérli a szovjet sikert. Obert ugyanis nemrégiben tért haza az Egyesült Államokból, ahol mint rakétaszakértö két hónapig működött. Hogy milyen sikerrel, azt bizonyítja az amerikai rakétakísérlet sikertelensége. Obert most haragjában egyebet nem tudott mondani, minthogy össze­hasonlítást tett az amerikai rakéta és a szovjet mesterséges bolygó kö-. zött, mondván; az amerikai rakéta az egy olyan finom női karóra, ß szov­jet pedig csak olyan, mint egy goromba ébresztőóra. Obert csak azt nem tudta megmagyarázni, hogyha már olyan finom az amerikai rakéta szer­kezete, miért pottyant le a földre - és ha olyan durva és súlyos a szov­jet rakéta, miért tudott kiszakadni a Föld vonzóerejéből és miért tudta elvinni a szovjet tudomány dicsőségét a világmindenségbe, ahol csak az ember képzelete járt. Egyébként nem sok szót érdemes vesztegetni Obertre, hiszen a köz­mondás szerint a kutya ugat, a karaván halad. Jelen esetben pedig ez a karaván a végtelenbe száguldó és Obert úr számára elérhetetlen mes­terséges bolygó'. Ami pedig az ébresztőóra-hasonlatot illeti, Obert ráéb­redhetne irigy szavainak hasztalanságára. K. J. fyy évvel UamavMb mányalap bővítésével még mind a lét­számot, mind a hozamokat jelentősen lehet növelni. Az egy hektárra eső hústermelésben így is szép sikerek­ről számolhatnak be. Járási átlagban 78,7 kg sertéshúst és 46,8 kg marha­húst termeltek egy-egy hektáron, tehát összesen 125,5 kg-ot, ami már több mint az 1960-ra előirányzott országos átlag. Egy említésre méltó dolog a sok szép eredmény mellett is idekíván­kozik. A gazdasági sikereket nem fejezi ki a szövetkezetek pénzügyi gazdálkodása. A munkaegységek ter­vezett értékét csak pár EFSZ fizet­hette ki. Igaz az, hogy az árvíz­sújtotta szövetkezetekből nagy össze­geket elrabolt a víz, de nem érthe­tünk egyet az olyan nézetekkel, hogy a munkaegységek értékét az alapok adtak az oszthatatlan alapra. Király­révben mindkét évben semmit. Alsó­szeliben emellett a szociális és kul­túralapot is jól feltöltötték, sőt üze­mi biztosítási alapot is létesítettek, s az alapokra 1958-ban összesen egy millió 346 ezer koronát helyeztek. Mégis 15,50 koronát fizethettek min­den munkaegységre. A királyréviek saját termelésükből csak 5,60 koro­nát, s csak az állami segítséggel emelhették a munkaegység értékét 9 koronára. Pedig ők csaknem áz egész bevételt a munkaegységek ki­fizetésére fordították. Ha az alső­­szeliek is ezt teszik, munkaegységük értéke több lehetett volna 20 koroná­nál. De nem tették, mert tudják azt, hogy üres kamrából nem lehet gaz­dálkodni. És azt is, hogy nagyrészt az alapok jó feltöltésének köszönhetik Az asszonyok is figyelmesen hallgatják a főbeszámolót. pedig a kisebbek közé tartozik. De ilymódon hogyan is várhatnának jó gazdálkodást a királyréviek, hiszen az alsószeliek ebben az évben már gépeket vásárolhatnak, önsegélyezés­sel építkezhetnek, Királyrév pedig kulloghat, várhat a jószerencsére. Arra azonban ne számítsanak, hogy államunk még éveken keresztül min­dig ilyen arányban fogja támogatni őket pénzsegéllyel. Helyes volt az, hogy a hiányosságok a konferencián felvetődtek, kristá­lyosodtak. A vitában a dolgok eleve­nére leginkább a mező- és erdőgaz­daság megbízott helyettese, Sumi­­chrast elvtárs tapintott rá, amikor világosan megmutatta az utat a to­vábbi még gyorsabb fejlődés felé. Hangsúlyozta, hogy hazánk e legter­­ménkenyebb része már sok szép eredményt elért, de még ezektől is több vár rá. Hiszen a galántai járás termőtalajából 1965-re hektáronként 40 mázsa gabonát kell elővarázsolni és egy-egy hektáron legalább 240 kg húst termelni. Ehhez az út az öntözés nagyobbfokú alkalmazásán, a szabad­­istállózás kiszélesítésén, a száraz takarmányozás bevezetésén stb. ke­resztül vezet. A szövetkezeti tagok, a járás ve­zetői is bizonyosan sok tartalékot látnak még a járás mezőgazdaságá­ban. Ezért merték a konferencia vé­gén hozott határozati javaslatban vállalni, hogy az 1963 —65-ös időszak­ban járási átlagban búzából 31 — 40, árpából 28—33, kukoricából 42 — 50, lucernából 80 — 100, cukorrépából 410 mázsás hektárhozamot érnek el. Az állattenyésztésben már 1961 —63-as évben 83 darab szarvasmarhát akar­nak tartani 100 hektár földterületre, 1965-ig pedig elérik, hogy minden hektárra 245 kg hús, 1200 liter tej és 625 tojás kitermelése essen. A tehe­nenkénti tejhozamot pedig már ebben az évben 2400 literre emelik. A szo­cialista munkaverseny kibontakozta­tásával még merész vállalásokat is bizonyosan túlteljesítik. Haraszti Gyula magas teitoitese is csoKKenteue. Igazolásul vegyünk két szomszédos szövetkezetei. Alsószeliben 1957-ben 8 százalékot, 1958-ban 10 százalékot elsőségüket. Ugyanis a járási konfe- 1 renciáról ők vitték el a JNB vándor- * zászlaját. Pedig az alsószeli szövet- * kezet a járás legnagyobbja, Királyrév

Next

/
Thumbnails
Contents