Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-02-15 / 13. szám

2 JraUoet Földműves 1959. február 15. A füleld GTÁ-ról Fehér takaró borította be a csonttá fagyott földet, a traktorok zaját téli csend váltotta fel. Dombos, csuszamlós út vezet a Fülektől hat kilométerre fekvő GTÄ felé, mely Perse és Buzitka község közt épült egy dombtetőn, ahol jelen­leg is befejezéséhez közeledik a ha­talmas gépjavító szín. A határban egyelőre szünetel a munka, pedig 722 hektáron kellene az őszi mélyszántást elvégezni. Ez csakis annak a következménye, hogy kevés a traktoros. Ugyanis 75 trak­tor közül csak 64-re van traktoros. Mindezekhez még az is hozzájárult, hogy az elmúlt évben 20 traktoristát kellett felvenni. Tehát a legnagyobb munkában nem lehetett két műszak­ban dolgozni. S bizony sok esetben a javítóknak kellett a traktorra ülni. Emiatt meg a javítások maradtak el, hanyagságból nem engedte ki gépéből a vizet és ezáltal kárt okozott. Vagy pedig Orosz Lászlónak kedve jött feketézni. Csúnyán ráfizetett. Eltörte az ekét és gépében Is 2700 korona értékű kárt csinált. Hasonló eset több is előfordúlt. . Nagy Bélától és Gál Gyulától pél­dát vehetnének sokan. Mindketten DT traktorral dol­goznak. Gépjük négy év után csak az idén került ja­vításra. Nem ma­radt el a megér­demelt jutalom sem, a négy-négyezer korona. Míg a mezőn szünetel a munka, nagy a sürgés a javítóműhelyekben, ahol nyolc csoport végzi a javítást. A javításra váró traktorok így most több traktort kell a téli A 75 traktor közül 56 már üzemké­­időszakban kijavítani, mint máskor, pes. Azonban a vontatógépek javítása Sok esetben a traktoros is kárt nem kielégítő, még csak 32 száza­­tett a gépben. Például Antal elvtárs léka van kijavítva. 1800 tyúk — 100 tojás — Későn, fogtunk a javításhoz —\ mondja Kaplan mérnök. — Elmarad­tunk nagyon az őszi mélyszántással. Ezért csak az erős fagy beállta után fogtunk a javításokhoz. Hogy a traktorokat idejében kija­vítják, az elhihető. A vontatott gépe­ket bajosan. Ezt csupán azért, mert ezek javítását is a központban vég­zik. Ma már országszerte brigádköz­pontokon javítják a vontató gépeket. Miért csak készülnek és nem azonnal vezetik be a fülekiek is. Gál Gyulára a javítóműhelyben találtunk. DT-jét hozta javításra. Örült a kapott jutalomnak, azt azon­ban nem érti, miért vették le trakto­ráról a hengerfejei, s másikra tették, neki meg várni kell míg szereznek az övére is, vagy pedig egy harma­dikról teszik rá. Vajon egyáltalán he­­lyes-e ez így? Ogy látszik, a 11 trak­tort, melyre nincsen traktoros, csak erre a célra tartják. A szocialista munkaversenyröl be­szélnek, azaz osak beszélnének ha azt nemcsak havonta értékelnék. Ez az értékelés is csak formális. Nincs vándorzászló sem, melyért a csopor­tok versenyeznének. Mit csinál itt az üzemi szakszervezet vezetősége, ha nem a versennyel törődik. Nevelni és szaktudásukat fejlesz­teni kell a GTÄ dolgozóknak. Erre mindenütt üzemi munkaiskolát szer­veznek. — Decemberben kellett volna meg­kezdeni az iskolát nálunk is — mond­ja Pozsonyi Pál, a szakszervezet el­nöke. — Pehát sok volt a munka. Most pedig 11 traktoros dolgozni megy az erdőbe. Majd ha visszajön­nek ... — Sokkal jobb lenne, ha azt a közmondást tartanánk szem előtt, „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra". Végül szólnunk kell arról is, hogy a faliújsággal járó munkát teljesen elhanyagolják. Ami meglelhető rajta, az négy hónappal ezelőtt került; rá. Itt is felelősség terhetli a szakszer­vezet vezetőségét, de magát az ifjú­sági szervezetet is. A faliújság azért van, hogy rajta keresztül dicsérjük meg a jó munkásokat, és megrójuk a hanyagokat. Amint látjuk sem di­csérni, sem bírálni nincs kedvük, mert ez egy kis munkát kívánnna. Pedig higyjék el, megérné! Németh János — Nem érdemes a hetényi szövet­kezetben dolgozni, ráfizetéssel terme­lünk, — hallottam számtalan szövet­kezeti tagtól. Ez így igaz. De vajon miért?! Nem véletlen, hogy a szövetkezet rosszul gazdálkodik. A hibát első­sorban is a szövetkezet vezetőségének nemtörődömségében kell keresni. Nem foglalkozik a termelékenység kérdé­sével. Hogy csak egy példát említ­sünk. 1800 tyúkunk van, de ha a to­jáshozamot nézzük, szinte nevetsé­ges. Naponta csak 100 tojást tojnak. Vajon miért nem selejtezik ki a rosz­­szul tojó tyúkokat? A sertésfarmon is siralmas a hely­zet. A hízásra szánt fiatal sertések a betonólban dideregnek. A vezető­ség nem gondol arra, hogy ezáltal a táplálék jelentős részét kénytelen a sertés meleggé változtatni? Vagy nincs elég szalma? Az éremnek két oldala van. Vigyá­zat, nehogy tévedésbe essünk. A má­sik oldal se jó. Amig a hízásra szánt fiatal sertések Összefagynak a hideg­től, addig a vemhes és szoptatós ko­cák majd megfulladnak a hőségtől. Az ólban eltömtek minden szeilőz­­tetőnyilást, a trágyából és trágyáié­ból felszabadult ammóniák szinte csí­pi az ember szemét. A deszka-menv­­nyezeten gazdagon tenyészik a pe­nész és csepeg a pfirateltségtöl. így kell kinézni a sertésólnak? Várható rHIREK­❖ A rozsnyól geológusok a kelet­szlovákiai kohóművek számára nyers­anyagalap után kutatnak. O A Csehszlovák írószövetség til­takozást küldött a Vietnami írószö­vetségnek, amelyben kifejezi együtt­érzését a Phou-loi koncentrációs tá­borban lemészárolt foglyok miatt. P 1960-ig minden községbe beve­zetik a villanyt. <> Elkészítették a tízezredik tele­­vízort az oravai Teslában. Yinicán is kigyúlt a fény A Rimaszombathoz tartozó vinicai településen is kialudtak a régi pet­róleumlámpák, s villany gyűlt helyet­te. A villanykörték kigyulladásakor öröm sugárzott a telep aprajának­­nagyjának arcéról. A jelentős ese­ményt a telep vezetőinek köszönhetik, akik a rimaszombati HNB-al karöltve rendesen teljesítik a programtervet. termelékenység? Higiénikus eljárás ez? Szeretném tudni, hogy ki a felelős ezekért a hiányosságokért! Senki? Lehet! A hetényi szövetkezetben di­vat a felelőtlenség! Gy-E A cím tulajdonképpen megtévesztő. A hengerelt betont már ma is alkal­mazzák a Szovjetunióban, de rövid időn belül bizonyára felhasználják majd az egész világon. Nyikoláj Kozlov munkás és Bolsa­­kov mérnök sokat tűnődtek, hogyan lehetne kiszélesíteni a beton felhasz­nálási körét, gazdaságosabbá tenni gyártását. Abból indultak ki, hogy az elöregyártott betonelemek még gyá­rilag előállítva is meglehetősen drá­gák, felületük egyenetlen, méreteik pontatlanok. Ismeretes, hogy a betont — akár csak a nyersvasat — formák­ba, ún. „zsaluzatba" öntik. Nos, ez a hasonlóság adta az ötletet, hogy megpróbálkozzanak a beton henger­lésével. * Egy Moszkva környéki erdőben épült fel a világ első betonhenger­műve. Itt az egész munkaciklus mindössze két óráig tart, míg másutt egy teljes hapot vesz igénybe. Az új üzem legfontosabb része a szállító­szalag, amelynek működtetéséhez mindössze néhány emberre van szük­ség. Munkájuk abból áll, hogy a sza­lagra könnyű, acélból készült sod­ronyhálót helyeznek, amelyet az adagoló berendezés betonnal önt ki. Két óra múltán egy daru készen emeli le a hengerelt elemeket. Az eljárás lényege, hogy' a betont hengerek között vezetik át, s közben az anyag összetömörődik. Az elem felső felületét gumiszalag simítja le; az alsó bordákat pedig acél futószalag alakítja ki. Ez pikkelyekből áll, ame­lyeket láncok kötnek össze. A szalag folyamatosan mozog előre, közben a beton megszilárdul. A lapok pontos méretre készülnek, falvastagságuk 10 — 40 cm. Egy falpanel mérete 6X3 méter. A szalagszerű, hengerléses előre­­gyártás eleinte nehézkesen ment. Azóta azonban nagyot fejlődött a technológia. Eddig a beton megszi­lárdulása fokozatosan növelt hőmér­sékleten 6—8 óráig tartott. Újabban már hirtelen rábocsátott 100 C fokos gőzzel két óra alatt elérik ugyanazt az eredményt. Ma még különösnek hangzik: hengerelt beton. De rövide­sen talán a világ valamennyi szótá­rában olvashatunk róla. A holnap építőanyaga: a hengerel! beton P. Zachar A betonhengerlögép szerkezeti vázlata Ma megeszik a — Tisztelt elvtársak! A mai rend­kívüli vezetőségi gyűlést azért hívtuk össze, hogy megtárgyaljunk még egy pontot, amit a rendes gyűlésen nem hozhattunk fel, mert a járási instruk­tor biztosan beleszólt volna. Azt hiszem nem mondok azzal újságot, hogy a második félévre nem tudjuk a természetbenieket teljes mennyiség­ben kiosztani, mert . gyengébb volt a termésünk a vártnál. Van a raktáron 70 mázsa ocsús zab, melyből minden munkaegységre 20 deka jutna, hozzá­számolnánk még vagy 30 deka kuko­ricát is, s így kiegészíthetnénk a hiányzó gabonaféléket. Kinek van hozzászólásp ? Az elnök bejelentését derűs mosoly fogadta. Csak a zootechnikus arca torzult el. — Mi lesz a sertésekkel, ha most kiosztjuk a takarmányt, nem húzom ki tavaszig. — Ne károgj te varjú. Van még elég kukoricánk, s az az egy vagon meg se kottyan. Ha meg elfogy az eleség, majd ad a járás valamit, csak sírni kell. Szavazásra teszem a kér­dést. Ki van amellett, hogy a javas­latot a tagság elé terjesszük. Egy ki­vételével mind. Köszönöm! Most pedig mielőtt szétoszlanánk, mindenkinek a lelkére kötöm, hogy erről csus. Nem kell, hogy idöelőtt kiszivárogjon... A taggyűlés egyhangúlag elfogadta az elnök javaslatát. A járási kiküldött kénytelen volt csendben maradni, mert ha szólt volna, ép bőrrel nem­igen ússza meg. Csak magában gon­dolta ezeket: „Ezek is előre megeszik a holnapi ebédet". Az elnök megelégedetten mosoly­gott. Szinte hallotta, hogy a tagság Intézkedések a beadás rendszeres teljesítésére A múlt évben a kassai járásban 19 új EFSZ alakult, így a földterület­nek már 75 százalékán folyik szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás. Sok kis- és középparaszt, hogy minél kevesebb marhaállománnyal lépjen a közösbe, eladta marhaállományának javarészét, aminek eredményeként több mint 119 százalékra teljesítettük a beadást. Másrészt viszont a szarvasmarhaállo­mány nemhogy szaporodott volna, ha­nem csökkent. Nagy hibát követtek el a helyi nemzeti bizottságok is, amikor nem törődtek azzal, hogy minden új szövetkezeti tag beadja a tervezett állatállományt a szövetke­zetbe. Ezekről a problémákról a napokban tárgyalt a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság. Az ülésen a szövetkezetek elnökeinek jelenlété­ben határozatokat hoztak. Többek között, hogy 100 tehéntől 79 borjút kell elválasztani. A szövetkezeti ta­goktól fel kell vásárolni a borjakat. A földnélküli gazdálkodóktól is fel kell vásárolni legalább 500 borjút. A tehenek számából legfeljebb 10 százalékot lehet kiselejtezni, és be­adásra csak 410 kg-on felüli szarvas­­marhákat lehet beadni. A szövetke­zetekbe a takarmányszállítási költsé­gek csökkentésére és az olcsóbb húselőállítás céljából minden 50 darab szarvasmarhára egy pár ökröt kell tartani. Az anyadisznóállomány szintén nem kielégítő. Szükséges, hogy minden 100 hektár szántóföldre legalább 12 anyakocát neveljünk. Hogy ezt elér­jük 1000 darab átmeneti anyakocával pótoljuk a hézagot. Közülük azonban a tenyésztésre megfelelőket meg­hagyjuk. Ilymódon teljesítjük az évi sertéshúsbeadást és minden szövet­kezetnek meglesz a tervezett sertés­­állománya. Döntő fordulatot kell elérni a ba­romfitenyésztésben. Sok szövetkezet­ben még mindig nincs tyúkfarm és ezért kullognak a tojásbeadással. A hiányosság kiküszöbölésére szövet­kezeteink 175 000 csirkét és 30 000 kacsát vásárolnak. A határozat telje­sítése biztosíték a tervezett állat­­állomány elérésére. Iván Sándor holnapi ebédet összesúg: „Ilyen elnökünk sem volt még, pártolja a szegény embert. Másnap bevágott a mennykö. A járás letiltott a a zab és a kukorica kiosz­tását. Az indokolás: Első a takar­mányalap, s ha fel van töltve, csak akkor lehet természetbenit mérni. Azóta a vezetőség tagjai szégyen­kezve mennek ki a nép közé, mert minden oldalról ezt hallják: „Lesz gabona vagy nem. Ha nem, akkor nem is dolgozunk tovább“. Nincs merszük, hogy megmagyarázzák; az éveken keresztül gyűjtött vagyont nem lehet elpocsékolni. Es az a negy­ven darab hízósertés, ami a jövő évi­ből hiányozna, munkaegységenként pár koronával kevesebbet jelentene. Ügyhiszem máskor a martosi szö­vetkezet vezetői is jobban meggondol­ják cselekedetüket, először tökélete­sen tanulmányozzák át a szövetkeze­tek mintaalapszabályait, s aztán ha­tároznak el valamit. JÁNOS BÁCSI-lŰMUiWtfflMHlC' A NÉPGAZDASÁG 1958. évi fejlesztéséről A népgazdaság 1958. évi fejlesz­téséről kiadott kormány közlemény jó eredményekről számol be. Ipari termelésünk 11,3 százalékkal növe­kedett. A mezőgazdasági földterület több mint háromnegyed részén szo­cialista szektor gazdálkodik, a nemzeti jövedelem pedig 8 száza­lékkal nagyobbodott. Az ipar nyers­termelési tervet 103 százalékra tel­jesítettük, különösen jó eredmé­nyek születtek az energetikában, szén és ércfejtésben, gépiparban, vegyiiparban és az építőiparban. Lényeges javulás állt be a vasúti közlekedésben is. A külkereskede­lem az előző évekhez viszonyítva 4.4 százalékkal emelkedett. Építke­zésre 35,1 milliárd koronát fordí­tottunk, ami 4,7 százalékkal tesz ki többet az előző évinél. Az életszín­vonal lényegesen emelkedett, a sze­mélyi fogyasztás az előzetes adatok szerint 2 százalékkal volt több mint 1957-es évben. A mezőgazdaságban — bár 1958. év végén 12140 egységes földmű­­vesszövetkezetünk volt. melyek 4,3 millió hektár mezőgazdasági földön és 3,2 millió hektár szántóföldön gazdálkodnak, a szocialista szektor a mezőgazdasági földek 77 százalé­kán gazdálkodik, a nyerstermelés értéke 3,4 százalékkal lett nagyobb — egyes ágazatokban nem értünk el kellő sikereket. A piaci termelés 7.5 százalékos emelkedést mutat. A vetésterületek mintegy 5000 hek­tárral bővülnek. Ezzel szemben a búza, árpa, burgonya és cukorrépa hektárhozamai nem érték el az 1957-es évi színvonalat, vagy pedig csak jelentéktelen arányban emel­kedtek, A fő mezőgazdasági termé­nyekben nem értük el a hektárho­zamok tervben előirányzott fokát. A szövetkezeti szektor a hektár­hozamokban ismét túlszárnyalta a magánszektort. A cukorrépa meny­­nyisége termelése 131000 tonnával túlszárnyalta az 1957-es évi rekord­­termést. A takarmányfélék évi be­takarított mennyisége nagyobb volt mint az 1957-es évben. Az állattenyésztési termelés 1958- ban úgyszólván nem emelkedett az 1957-es év színvonala fölé. Ennek oka egyrészt, hogy még mindig nincs meg a tervezett állatállományunk. A tehéntenyésztés évi tervét 97,8, a kocákét 93,7 százalékra teljesí­tettük. 1958 január 1-től a szarvas­marhaállomány 92 000, a tehénállo­mány pedig 14 000 "darabbal gyara­podott. Ezzel szemben a sertések száma 152 000-reI csökkent. A gaz­dasági állatok hasznossága javult. A 100 tehén után felnevelt borjak száma 71,6 darabot, az egy anya4- sertés után felnevelt malacok szá­ma pedig 10,2 darabot tett ki. A napi tejhozam csak mérsékelten—növe­kedett, a tojástermelés pedig nem haladta meg az 1957-es színvonalat.

Next

/
Thumbnails
Contents