Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-02-11 / 12. szám
1959. február 11. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 45 Téli tapasztalatok az állatok nyitott istállózása körül Megcsordult az ereszalja a téli nap melegétől. Sugarai tavaszi erővel pásztázzák a tájat. A tegnap még gubbaszkodó madarak vígan röpködnek minden felé. Egy ugri-bugri cinke már tavaszi nótát dalol egy közeli fán. Nekem is a természet ébredése jutott eszembe és nagy örömmel útra keltem, a nem mindig hangulatos hivatalos útra. Alighogy letelepedek a vonat egyik fülkéjében, máris ellenkező véleményt kell hallanom az időjárásról. A mellettem ülő paraszt ember erősen állítja társának, hogy hosszú lesz a tél, mert meleg van. Ha gyertyaszentelő napján napsütéses az idő, a medve visszamegy a barlangjába azt tartva, hogy az csak a tél játéka, de ha hideg van nem megy vissza, mert hogy ilyenkor adja ki a tél az utolsó mérgét. Hogy mit gondol a medve, azt senki sem tudja. De ez a néphit hagyományos figyelmeztetés. Azelőtt az én apám is azt mondogatta ilyen tájban: „Fiam, a madár ivott a kerékvágásból, hosszú lesz a tél, tegyük el az Izéket“! ízékeltevésre, takarékoskodásra figyelmeztető időben jutottam el a szenei EFSZ gazdasági udvarába. Mindkét nyitott istállóból kijöttek a tenyészüszők a napra, friss levegőre. Némelyek ugrándoznak, kergetőznek, a többi pedig jóízűen eszeget a rácsból. Kíváncsian megyek közelebb, hogy mit esznek. Száraz, sovány hereszalmát. — De nem ez a fő eledelük — jegyzi meg mindjárt Debnár Pál zootechnikus — kapnak ők elegendő jó szénát, silót és egy kiló abrakot darabonként minden nap. — Mennyi a súlygyarapodás? — Azt igazán nem tudom. Nem volt megfelelő mérlegünk, amikor beállítottuk őket ide. Ezért csak átalányban fizetjük az állatgondozókat. De rövidesen itt is bevezetjük a termelékenység után járó jutalmazást. Én kissé másként látom a helyzetet. A múlt nyáron, mikor itt jártam, sokkal többen ellenezték a szellős nevelést, mint akik érvényre akarták juttatni. Négyszem közt is beszéltem azokkal az állatgondozókkal, akik úgy vélekedtek, hogy ha darabszám után fizetnek nekik a gondozásért, akkor vállalják, de súlygyarapodás után semmi esetre. Azt állították,^ hogy így is elég kellemetlen helyzetbe kerül aki idejut, mert nem mindegy az állatgondozónak, hogy a gondjaira bízott jószág télen lerongyolódik; vagy pedig meghízik. Ezek a növendékállatok, mióta nem láttam, nem soványodtak le, hanem meghíztak. Illetve nem is híztak, csak nőttek és erősödtek. Izomzatúk kemény. Inkább az igavonásra emlékeztető a testalkatuk, nem vágómarhára. A két istállóban 160 üszőt helyeztek el, 20-al többet a tervezettnél. Alig van közöttük 2 — 3 rossz, a többi mind szép, továbbtenyésztésre alkalmas. A silányakat azonban már most el kellene távolítani innen. Semmi sem mutatja meg jobban a különbséget, mint a nyitott istálló. A beteg és gyenge szervezetű jószág legyengül, a többi megerősödik. Itt úgy van, mint a természetben a vadállatoknál: a több és jobb élelemért vetélkednek egymással. A gyenge és beteg állat fázik, az egészséges erősödik és edződik. A meleg istállóban nem mutatkoznak meg ilyen korán az eltérések, illetve a bajok, hanem jóval később, legtöbbször amikor már nagyon késő. A drága pénzen épült négy új istállóban az állatok 70 százaléka gümőkóros. A nyitott istállóban nem fordított az arány, hanem még annál is jobb. Egyáltalán nincs közöttük gümőkóros, de az lenne a legjobb, ha ezután is egészségesek maradnának. Ahhoz pedig feltétlenül fontos, a betegségek megelőzése. Amelyik állat a jó' tartás ellenére is gyenge, azt el kell távolítani a többi közül, mert könnyen megbetegszik és a beteg állat terjeszti a kórokozókat. Bár az ilyen esetben sincs olyan nagy baj, mint a párás levegőjű istállóban, mert a napfény és a fagy hatása nagyon hamar tönkreteszi a betegségek csíráit. Talán csak a mélyalom az egyedüli hely, ahol a fertőzött állat váladékából és ürülékéből terjedhetnek a betegségek. Remélhető, hogy erre nem kerül sor, mert a gyanús jószágokat elkülönítik a többiektől. De még így is a nyitott istállózás legnagyobb kérdése a mélyalom marad. A múlt őszön például a kifutóban összegyűjtött trágyahulladékot bevitték a mélyalomra, de az már latyak volt a sok eső miatt. Nehezen vegyült az alommal. külföldi tapasztalatok nyomán a nyitott istállóztatás egyik alapfeltétele a vastag, száraz alom. Ennek megfelelően másfélszeres-kétszeres (számos állatonként naponta 6 — 8 kg) az alomszükséglet, mint a zárt istállóban, attól függően, hogy naponként vagy csak bizonyos időnként viszik ki a trágyát. A szenciek most a kóróízéket terítik a mélyalomra. Nem teszik el, hiába ivott a madár a kerékvágásból. A kóró jót tesz a mélyalom szerkezetének, másutt ebből a célból még pozdorjával, falevéllel, tőzeggel is váltják a szalmát. A trágya minőségének fokozására még műtrágyát és meszet is szórnak rá almozás előtt. Ezek" az anyagok egyúttal fertőtlenítenek is. A fertőző betegségek elleni küzdelemben igen nagy szerep jutott a mesterséges megtermékenyítésnek is. Mert tudjuk, hogy a bika a legnagyobb betegségterjesztő, ha már meg fertőződött. Nem lenne ajánlatos a bikatartás a szenei EFSZ zárt istállóiban tartott állomány mellett sem. Viszont a szabad istállóban egyenlőre nem találtak megfelelő módot a mesterséges megtermékenyítésre. Különösen nehéz az alkalmazása az üszőknél. A szenciek úgy oldották meg, hogy a párzásra érett üszőket az egyik szabad istállóban tartják bikával együtt. — Milyen származású ez a bika? Anyjának tejhozama, a tej zsírtartalma stb. kérdéseket tettem fel. — •Csak erről ne — szólt a zootechnikus — nem szabad bikát tartanunk, de hisz maga is hallhatta, hogy milyen nehezen tudják az üszőket megtermékenyíteni, hát még az ilyen helyeken. De éppen erről kell beszélni, hisz a bikát a vezetők és szakemberek hallgatólagos beleegyezésével tartják. Mindegyikük ezt a megoldást látja jobbnak, mert tartanak az esetleges bajtól és a felelősségre vonástól. Gondoljuk meg, milyen veszélyes dolog is ez. Ha mindjárt csak egy fertőző beteg állat is legyen az állományban, mondjuk fertőző betegségben szenvedő, mmfifostöződik tőle az egész. A nyitott istállóban is alkalmazható a természetes megtermékenyítés, sőt alkalmazni kell. De, ha nem alkalmazzák, olyan bikát tartsanak, amely nagyhasznosságú szülőktől, illetve elődöktől származik. Szerintem 3,8-4 százaléknál gyengébb tejű borja semmi esetre se kerüljön ide, még ha az anyja nagy tejhozamú is volt. A tejelékenység nem annyira örökölhető tulajdonság, mint a zsírtartalom. A tejelékenység jobb tartással nagyon befolyásolható, de a zsírtartalmon jóformán semmit sem változtat. Milyen nagy baj, hogy országszevte ilyen feketén tartott bikáktól párosodnak az üszők a mesterséges megtermékenyítő állomások kiváló bikáinak cégére alatt. Mindent összegezve, úttörő munkát végez a szenei EFSZ, illetve az egész szenei járás a nyitott istállózás terén. A kezdeti hibák, amelyek még fennállnak könnyen kiküszöbölhetők, azokból tanulva más EFSZ-ek még nagyobb eredményeket érhetnek el. Napjainkban a mezőgazdaság lett a legnagyobb kérdés és ennek kapcsán az állattenyésztés kerül előtérbe. A nagyüzemi termelésre való törekvésben a rétek- és legelők feltörése arra vezetett, hogy az állatokat egyre inkább az istálló négy falai közé szorították. A túlzott istállózás hibái már nagyon gyakoriak. Itt az ideje, hogy a bajoknak véget vessünk a nyitott istállózással. Ennek döntő szerepe van a szilárd szervezet és az ezzel járó hosszabb élettartam, kedvezőbb termelés, jobb termékenység és szaporaság kialakításában. A szenei EFSZ növendéküszői egyenlőre olyan bundásak, mint a medvék — habár nagyobb részük már vedlik, de a medvétől bátrabban szembenéznek az időjárással. Nem félnek a téltől. Amikor szép az idő, kijönnek a kifutóba sütkérezni, ha pedig zordra fordul, bemennek a mélyalomra melegedni, tekintet nélkül gyertyaszentelő napjára. Csurilla József ★ ★ ★ Jobban híznak az ivartalanított tehenek Román szakemberek megállapították, hogy az ivartalanított tehenek sokkal jobban híznak, mint nem ivartalanított társaik. Holott az ivartalanított tehenek által elfogyasztott takarmány értéke 16,47 %-kal kevesebb volt, súlygyarapodásuk mégis 4,64 %-kal jobbnak bizonyult. De ráadásul a hizlalás időtartama is lerövidült, úgyhogy végeredményben a költségmegtakarítás 19,85 %-ot tett ki. Hogyan daráljuk az abrakot? A szarvasmarha részére szánt darát közepes nagyságúra őröljük. A darát nem szokás fülleszteni, ha azt a szarvasmarha kapja. Pácba darát akkor keverünk, ha a pác ízesítésére nincs sem melaszunk, sem répaszeletünk. Inkább az a helyes, ha a dara egy részét a pácra egyenletesen, rétegenként rászórjuk. Hízó süldőknek durvább őrlésű darát, a hízás előrehaladtával pedig finomabbra őrölt darát adjunk. Ha a hízó a daraszemcséket emésztetlenül üríti, akkor apróbbra daráljuk az abrakot, hogy azt a jószág minél könnyebben és jobban megemészthesse.
