Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-02-11 / 12. szám
1959. február 11. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 43 Lehet-e fogassal gyomot irtani? Az őszi gabonák tavaszi fogasolását legtöbb esetben nem a gyomirtás teszi szükségessé, hanem a talajfelszín tömődöttsége. A különböző hormonos szerek tökéletesítése folytán a gyomirtás az utóbbi időben új irányba terelődött. Ezek a herbicidek a legtöbb gyomnövényre károsan hatnak, azokat elpusztítják vagy megérlelésükben akadályozzák. Talajaink azonban olyan erősen fertőzöttek gyomnövényekkel (100 — 600 millió darab hektáronként), hogy az egyes kultúrnövények között egy évben elpusztított gyomok lényeges csökkenést nem okoznak. Ezért a helyesen alkalmazott talajműveléssel nagyobb százalékban csíráztathatjuk ki és pusztíthatjuk el gyomjainkat, mint a hormonos permetezéssel. Talajművelő eszközeink között legeredményesebb munkát végez e téren az eke, amely az egyéves és az évelő gyomokat elpusztítja. Szakirodalmunk mint gyomot irtó eszközt említi a fogast is, mint az egyéves gyomok irtásának eszközét. Westsik Vilmos a nehéz vasboronáról a következőket írja: „Amikor pedig látjuk, hogy a gyom már kibújt és van már két levélkéje, ügy nyomban járassuk meg a földet nehéz vasboronával. Aki így jár el, az sohasem fog csalódni a nehéz vasborona gyomirtó munkájában“. Szerinte a fogas az a talajművelő eszköz, amely legkevésbé szárítja a talajt és amellett jól irtja a gyomot. Westsik elsősorban a szántás utáni fogasolás gyomirtó munkájáról beszél. Cserháti Sándor (1901) gyakorlati megfigyelései szerint nemcsak az őszi, hanem a tavaszi gabonafélék fogasolása is eredményes gyomirtás szempontjából. Szerinte a gabonafélék gyomnevelő növények lévén,, ezért nemcsak a gabonafélék, hanem az utánuk következő növények érdekében is nagyon szükséges, hogy minél kevesebb gyomot nevelhessenek, amit leghatásosabban a boronálással akadályozhatunk meg. — Egyes gazdák azt állítják — írja egyik cikkében —, hogy a boronálás nemcsak nem apasztja a gyomok számát, hanem ellenkezőleg, azok elterjedését mozdítja elő, amennyiben ők azt tapasztalják, hogy a megboronált búza között több volt a gyom, mint a nem boronákban. Ez tényleg megtörténhet, de csak akkor, ha a gabonát nem a megfelelő időben boronáljuk meg. Ha az őszi gabona megboronálásával nagyon sietünk és már kora tavasszal, amint a talaj felszikkad, iboronálunk, amikor a gyommagvak még nem keltek ki, bizony elgyomosítjuk a vetést, mert a boronálás elporhanyítot légjáratos talajban biztosan kicsírázik a gyommag. A túl korai boronálással tehát nemcsak hogy nem irtjuk a gyomot, hanem ellenkezőleg, annak elterjedését mozdítjuk elő. A tavaszi boronálás csak akkor lesz helyénvaló, ha a gyomok megerősödése után végezzük. Más szerzőlcVis hasonlóképpen vélekednek a fogas gyomirtó szerepéről. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem 1957-ben végzett kísérletei terén az egyik 9 szakaszos vetésforgóban állítottuk be az őszi búza tavaszi fogasolását gyomirtás szempontjából, hogy feleletet kapjunk arra a kérdésre, lehet-e az őszi búza tavaszi fogasolásával gyomot irtani, egyáltalán szükség van-e az őszi búza tavaszi fogasolására. A kísérlet egyévi eredményeiből helytelen lenne végső következtetést levonni, de az elvi kérdések tisztázását közelebb viszi a megoldáshoz. A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy az őszi búza állományában fejlődő gyomok közűi csak a sziklevélben levőket semmisítette meg, viszont a 4 és 8 leveles gyomok nem szenvedtek a fogas munkájától. A szikleveles gyomok elpusztulását is nagyobb százalékban a fogas betakaró munkája okozta. Az 1 — 2 cm-es földréteggel betemetett gyomnövény elpusztult. Az erős gyökérzetű őszi búzában a fogas nem tud mélyre hatolni, a gyomirtó szerepe csökken. A fogasolás után két hétre végzett felvételek viszont azt mutatták, hogy elősegítette a gyommagvak csírázását. Helyszűke miatt nem áll módomban az eredményeket ismertetni, csak néhány jellegzetes gyomnövényt emelek ki. A mezei boglárka (Ranunculus arvensis) fogassal nem irtható. A sziklevél megjelenésekor már 8 — 10 cm-es erős gyökérzetet fejleszt, a fogas nem tudja kiforgatni a talajból, a betakarást is jól tűri, 70 százaléka áttöri a fogas által okozott betemetést. A borostyán levelű veronika (Veronica hederaefolia) a boronával szemben szintén ellenálló, a betakarást is igen jól tűri. Hat-nyolcleveles korban a fogas nem tesz kárt benne. A pipacs (Papaver rhoeas) 1 — 2 cm-es mélységben csírázó, nagyon apró magvú gyom. A fogasolásra igen érzékeny, a betakarást sem bírja. Öt-hat lomblevél megjelenésével ellenállóképessége gyorsan növekszik. A pipacsot tehát csak kezdeti fejlődésben lehet fogassal a búzából kiirtani. Tyúkhúr (Stellaria media). Négyleveles korig fogassal elpusztítható, később növekszik ellenálló képessége. E néhány ismertetésből is láthatjuk, hogy a fogas gyomirtó szerepe eléggé korlátozott. Igen sok tényező játszik szerepet. Figyelembe kell venni az Mezőgazdaság az Egyesült Arab Köztársaságban Az Egyesült Arab Köztársaság lakosságának 70 °/o-a földműveléssel foglalkozik. A legfőbb termények: a gyapot, búza, árpa, kukorica és köles. Szíriában az állattenyésztés is kiterjedt, amit az is igazol, hogy a szíriai állattenyésztők évente 4000 tonna gyapjút, 350 00Ó tonna tejet és 10 000 tonna vajat termelnek. Egyiptomban a földreformot már végrehajtották, s most csatornahálózat létesítésével akarják a talaj termőerejét fokozni. Szíriában a földreform még nem történt meg. Üj festékanyag a juhok megjelölésére Eddig általában kátrányfestéket használtak a juhok megjelölésére, viszont ez a festék piszkítja a gyapjút és rontja a minőségét. Most a franciaországi rambouilleti állami juhászaiban a következő egyes gyomok ellenálló képességét, a fejlődési stádiumokat, a fogas haladássebességét, valamint a fogas típusát. A horonafogas még kedvező viszonyok között is aránylag kevés gyomnövényt húz ki a talajból. A hazai és külföldi vizsgálatok szerint ugyanis 1-22 százalék között ingadozik ez a szám. Általában nehezen pusztíthatok el a gyorsan fejlődő, mélyre hatoló gyökérzetű, rugalmas, egyenesen álló gyomnövények. A boronával szemben ellenállóképességüket növeli az időjárás is. Szárazabb viszonyok között erőteljesebb gyökérzetet fejlesztenek, edényrendszerük fásodni kezd. Hasonlóan kevésbé érzékenyek a nagy magvakból kelő gyomnövények. A kísérlet eredményei tehát azt mutatják, hogy a nagy magvú gyomokkal fertőzött gabonaféléket fogassal nem tudjuk a gyomoktól megtisztítani. Ezek szerint tehát a fogas gyomirtó hatása eléggé kétséges. Egyszóval a gyomirtás céljából végzett fogasolás igen nagy gyomismeretet kíván. A fogas, hasonlóan a hormonos szerekhez, gyakorlatilag szelektív hatást mutat. Az őszi gabonák tavaszi fogasolását —) amint már említettem - legtöbb esetben nem a gyomirtás teszi szükségessé, hanem a talajfelszín tömődöttsége. Fogassal meglazítjuk a talaj felső részét, levegősebbé tesszük, tevékenyebb lesz a talajélet, valószínűleg meggyorsul a nitrátképződés is, amely a kultúrnövény erőteljesebb fejlődését biztosítja, ezen keresztül jobban érvényesül annak gyomelnyomó szerepe. A fogas tehát közvetett hatást mutat. Ha talajunk táplálóanyag-ellátottsága, struktúrája megfelelő, ha idejében és szakszerűen végezzük a vetéselőkészítő munkánkat, a vetést, ilyen esetben a tavaszi fogasolás elmaradhat, mert vele a gyommagvak újabb csíráztatását idéznök elő. Dr. Bencze Józset egyetemi docens összetételű festék használatát rendszeresítették a juhok megjelölésére: 650 gramm poroszkék, okker vagy cinóber festék, 250 gramm lenolaj és 100 gramm terpentinszesz. Ez a festékanyag az idő viszontagságainak ellenáll; az eső nem mossa le, viszont oldószerekkel szükség esetén könnyen és nyomtalanul eltávolítható. Vigyázzunk a ló szemére Ha a jászol fölött a szénarács túl magasan áll, előfordulhat, hogy amikor a lő a szénát húzogatja, könnyen a szemébe hull a por, vagy szálka, amely szemgyulladást okozhat. Ha nem veszszük észre a bajt vagy elhanyagoljuk, vakulást idézhet elő. A trágyában fejlődő ammóniumgáz is csípi és izgatja a lovak szemét. Ha nem szellőztetjük az istállót, könnyen okozhat ez is szemgyulladást. Óvjuk a ló szemét az ostorcsapástól,mert ez is könnyen okozhat részleges vagy teljes vakulást. N. J.
