Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-02-11 / 12. szám
46 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. február 11. Rendszeresen trágyázzuk gyümölcsöseinket Gyümölcstermesztésünk célja, hogy nagy mennyiségű gyümölccsel lássuk el dolgozóinkat...A gyümölcs azonban nemcsak a XX. század emberének nyújt nélkülözhetetlen, vitamindús táplálékot. Már a nomád életet élő törzsek is könynyebben megszerezhető élelemnek találták az erdők mélyén meghúzódó kesernyés gyümölcsöt, mint a halászat és vadászat révén, sok veszély között szerzett húst. Az emberiség figyelme ennek alapján mindjobban a gyümölcstermő helyekre összpontosult. Ennek érthető következménye, hogy az ember a vadon termő gyümölcsfákat bizonyos beavatkozással termeszteni kezdte. Ez persze nem volt olyan egyszerű, s a mai tudomány szemszögéből nézve sokszor mosolyra késztető módon próbálták elérni a fák nagyobb hasznát. Mai eredményeink a gyümölcstermesztés és a gyümölcsnemesítés terén már nagyok, de ez korántsem jelenti azt, hogy a jövő már nem tartogat számunkra még nagyobb eredményeket. A gyümölcsészettel foglalkozó embernek ma az a legfőbb célja, hogy a gyümölcsfák rendszeresen teremjenek, sőt viszonylagosan emelkedjék a hozam évről évre. Ezt csak úgy érheti el, ha biztosítja a gyümölcsfa életéhez szükséges vízét, fényt, hőt és tápanyagot. Ezek jelentősége a fák életében döntők, s az egyik sem pótolható a másik mennyiségének a növelésével. Fontos, hogy a tápanyag emelésekor kellően fokozzuk a víz, fény és a hő mennyiségét is. Ebben a cikkben a gyümölcsfák életszükségletéhez tartozó tényezők közül csak a tápanyag pótlásával szeretnék foglalkozni. A gyümölcsfa, mivel sokáig áll egy helyen, gyökereivel a talajt kihasználja. Ha megfelelő termést akarunk elérni, a talajból elvont tápanyagokat rendszeresen pótolnunk kell, ugyanis az évi terméshez meghatározott mennyiségű tápanyagot vesz föl a talajból. A rendszertelen talajtáplálék pótlásának oka a rendszertelen termés. Ha a talajban kevés a táplálék, a gyümölcsfa nehezen nő, csak gyűjti a tápanyagot és csak két-három évenként hoz nagyobb termést. A közbeeső évek a kényszerpihenés és az új anyag gyűjtésének az ideje. Nekünk nem a rendszertelen termés a célunk, hanem a rendszeres, amely meghosszabbítja a gyümölcsfák életét is. Fontos tehát, hogy ne csak a termés fejlődjék ki, hanem a virágrügyek is. Termés is legyen, de hajtás- és virágrügy is. Ezt csak a termőegyensúly biztosítja. Ennek elérésére igen nagy szerep jut a trágyázásnak. A trágya javítja a talaj szerkezetét, illetve fizikai tulajdonságait. A levegőtlen, hideg, agyagos és egyéb rossz szerkezetű talajok tulajdonságait leginkább talajműveléssel, szerves és szervetlen trágyák adagolásával javíthatjuk meg. Ezeken keresztül kapja a gyümölcsfa az életszükségletéhez szükséges nitrogént, káliumot, foszfort, a nyomelemekből a brómot, jódot, vasat és cinket. Ezek szerepe nagy a fehér je vegyületekben, gyorsítják a hajtások növését (nitrogén), elősegítik a gyökérképződést (foszfor) és gyorsítják a termés beérését. A mésznek mint trágyának is sokoldalú szerepe van a talajban: szükséges a virágok, magvak növekedéséhez és az éréshez. A talajban végbemenő mállási folyamatokban a legnagyobb szerep a talajparányoknak jut; ezek szaporodásához fontos tényező a bőséges tápanyag. A trágyákat két csoportba szoktuk osztani. Szerves és szervetlen, illetve műtrágyákra. A szerves trágyák közül istállótrágyát, fekáltrágyát, komposztot, zöldtrágyát' és trágyaoldatot használunk a gyümölcsfák trágyázására. Ha tavasszal trágyázunk, ezekben a trágyákban ne legyen sok szalma, gyom vagy egyéb ilyen anyag; hanem érettek legyenek. Istállótrágyából évenként 3 — 4 kg szükséges négyzetméterenként. A fekáltrágyát (ürüléktrágya) kapával húzott barázdába öntjük és azonnal letakarjuk földdel. Jó, ha fűrészporral vagy tőzeggel keverjük, mert ezek szagtalanítják. Szervesanyag-tartalma az istállótrágyáénál nagyobb, tehát kevesebb • szükséges belőle. Komposzt (zagyvatrágya) készítésekor mindenféle kerti és konyhai hulladékot, lombot, csontot felhasználhatunk. Fahamu, rongy, papír és egyéb ilyen dolgok is belekerülhetnek. A földdel kevert komposzthalmot évente egyszer-kétszer megkeverjük, s ügyelünk arra, hogy a rothadáshoz szükséges vízmennyiség meglegyen. A jól beérett komposztból 8 — 10 kg-ot adunk négyzetméterenként. A zöldtrágya az istállótrágya hiányának pótlására szolgál. A zöldtrágyanövények mélyreható gyökerei javítják a talajt és több levegőt juttatnak a földbe. A pillangósok levegőből szerzett nitrogénnel javítják a talajt. A savanyú, mész nélküli talajt csillagfürttel, a meszes homokos talajt kétéves somkóróval leforgatva gazdagítjuk. A fasorban a faközöket fekete ugarosan műveljük, vagy sekély gyökerű kapásnövényeket ültessünk oda, mert a mély gyökerűek ártanak a gyümölcsfának. Gyorsan ható trágya a trágyaoldat. Előállításához legjobb a friss marhatrágya. Használt hordókban, dézsákban készíthetjük. Egy rész legyen a marhatrágya, négyötöd rész pedig a víz. Ha napos, meleg helyen tartjuk, hamar erjed és így hamarabb kész az oldat. Ezt még literenként 9 — 10 liter vízzel hígít-A Szovjetunió kolhozaiban és szovhozaiban a legutóbbi gazdasági esztendő folyamán 133 000 ha szőlőt telepítettek. A szőlőtermeléssel foglalkozó gazdaságok mind nagy jövedelmezőségükkel tűnnek ki. Az egy ha-os szőlőültetvényből származó jövedelem átlagban 20 — 30 000 rubel, de az élenjáró kolhozokban Németországban 1950 óta kísérletsorozatot folytatnak a szőlő nagyobb mértékű nitrogéntrágyázásával. Az alaptrágya 60 kg tiszta foszforsav és 80 kg tiszta kálium volt, ezenkívül három parcellára 20 kg, illetőleg 40 és 60 kg tiszta nitrogént is adagoltak. Az 1953-ban beállított kísérletekben az alaptrágyát 100 kg foszforsavra és 120 kg _ káliumoxidra emelték, míg a három kísérleti parcella 30 kg, 60 kg és 90 kg nitrogént kapott. A kísérleteket háromszori ismétléssel állították be. juk és akkor öntözünk vele, amikor a talaj nedves. Legjobb egy méter széles sávon használni a fa csurgójában. Eltérően a szerves trágyáktól, amelyek mindennemű tápanyagot tartalmaznak,a műtrágyákban általában csak egy fajta tápanyag van. Ez nem hátrány, mert szükség szerint felhasználhatjuk őket. A nitrogéntartalmú műtrágyák közül legismertebb az osztravai salétrom és a kénsavas ammonium. Ezek kettős öszszetételüek, vagyis a növény a fele mennyiséget azonnal feloldhatja a másik felét csak bizonyos átalakítás után. A növények által felvehető nitrogéntartalmuk 20,5 — 21,5 %. Az osztravai salétrom és a kénsavas ammónium egy részét ősszel vagy virágzás előtt adjuk gyümölcsfáink talajába. Leggyakrabban mészhiányú száraz talajokon használjuk. A kénsavas ammónium hatása lassúbb. A káliumtartalmú műtrágyák közül a kálisót és a kénsavas kálit, amelynek nagyobb a káliumtartalma, használjuk gyümölcsöseinkben. Felváltva is adagolhatjuk, de a bogyóscserjék trágyázásakor csak az utóbbit használjuk. Ősszel szórjuk szét a talajra ásás előtt, hatásuk azonnali. Meszes, kötött talajra alkalmasak. Foszfortartalmú műtrágyáink közül a szuperfoszfát savanyú hatású trágya. Hatóanyaga 18 — 20 %-os. Ősszel trágyázunk vele. A savanyú talajokat mészszel javíthatjuk. A műtrágyák hatásának előfeltétele, hogy megfelelő mennyiségben és kellő időben kerüljenek a talajba. A rendes őszi alaptrágyázáson fölül még virágzás elején adhatunk műtrágyát a talajba, gyümölcsfaegységenként 2 — 2,5 kg osztravai salétromot, 1 kg kálisót és 1 kg szuperfoszfátot. Az ilyen trágyázást még júliusban is megismételhetjük csökkentett adaggal. A fejtrágyát kapálás idején kapával dolgozzuk be vagy befogasoljuk. A rendszeres trágyázás biztosítéka a rendszeres termésnek és a fa hosszú életéhez vezet. Juhász Árpád szaktanító (Gúta) vagy szovhozokban eléri az 50 000 rubelt is. Az üzbég kolhozok némelyikében a szőlőtermelés pénzjövedelme az összjövedelem 80 %-át teszi ki. Ilyen körülmények között érthető, hogy a kolhozok számára a legkorszerűbb szőlőművelő gépek beszerzése sem okoz gondot. A termést parcellánként külön-külön szüretelték,., s a bort is külön kezelték. A borok némelyikét egy esztendei, a többit két évi kezelés után megvizsgálták. Az érzékszervi vizsgálat általában a nitrogénnel bőségesebben trágyázott borok mellett szólt: ezek a borok ugyanis illatosabbak, testesebbek és kiegyensúlyozottabbak voltak. Legjobbnak az a bor bizonyult, amelynek talaját 1950-ben 40 kg, illetőleg 1953-ban 60 kg nitrogénnel trágyázták meg. A bor minőségének javítása nitrogénes trágyázással Szőlőtermelő szovhozok és kolhozok
