Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-21 / 38. szám
1958. szeptember 21. sfralsad Földműves Silóznak az örösiek Az örösi szövetkezetben jó ütemben halad a silózás. Kora reggeltől késő estig dolgozik a silókombájn. Erdei László traktoros két pótkocsival megállás nélkül, szállítja a kombájntól a jóminöségű silótakarmányt. Kérdésünkre Csontos Gábor, a szövetkezet elnöke elmondja, hogy a terv szerint az idén 500 köbméter silóta-Ma, amikor a Sajtó napján az újságok, folyóiratok fontosságáról elmélkedünk, nem feledkezhetünk meg a munkáslevelezók érdemeiről sem. Mert ha a haladó sajtó mindig messzire ható fegyver volt a dolgozók kezében, akkor abban a levelezőknek is nagy az érdeme. S ha nagy szerepük volt a múltban a kizsákmányolok ellen folytatott harcok idején, most a szocializmus betetőzésének időszakában munkájuk jelentősége még csak fokozódik. A Sajtó napja alkalmából üdvözöljük tehát levelezőinket, munkatársainkat. Gazdag cukorrépatermés ígérkezik karmányt kellene késziteniök, azonban minden jel arra vall, hogy ezt túlszárnyalják, s legalább 700 köbméter takarmányt besilóznak. HOROSZ ÁRPÁD, Őrös A galántai járásban már hozzálát tak a cukorrépa betakarításához. A szövetkezetek legfontosabb feladatuk nak tartják az időben történő, gyors betakarítást. Tudják, hogy ez hozzá járul ahhoz, hogy a diószegi és szercdi cukorgyár a tervezett időben el kezdhesse termelését. A járás cukorrépatermése a tavalyihoz hasonlóan nagyon sokat igére. Legnagyobb cukorrépatermelő sző vetkezet az alsószcli, ahonnan szeptember végéig 50 vagon cukorrépát szállítanak majd feldolgozásra. A felsöszeü EFSZ is 40 vagon cukorrépát ígér szeptember végéig. A cukorgyárak a szeptemberben le adott répáért 2 korona, az október 5-ig leadottért egy korona pótdíjat adnak. Ha tehát a szövetkezetek és állami gazdaságok növelni akarják jö védelmüket, igyekezzenek minél előbb betakarítani és a cukorgyárakba szál lítani az aranyat érő cukorrépát! KRAJCSQV1CS F., Galánta Felsocsáj nagy napja Szeptember hatodika nagy változást hozott Felsocsáj életében. Ekkor határozta el ötvenkét földműves, hogy végetvet a parcellás életnek, összeszántja a földeket; s a 420 hektáron szövetkezetét alakít. A kultúrotthonban gyűlt össze a falu apraja-nagyja, hogy tanúja legyen a szövetkezeti vezetőség választásának. Az újdonsült tagok alapos megfontolás után új életük irányítását Medve Andrásra bízták. Állatállományukat Gécis Imre zootechnikus TS~ír székben ül, újságot olvas... Olvas és — vádol'. — Gyilkosok: Mit akartok? Ölni? Azt nem! ... Friss levegőt, erőt szív magába, hogy elbírja viselni a tovatűnő évek keservét... Még tizenhárom éves sem volt, már Komáromban szolgálta az urakat. Gyenge leány karja nem egyszer csuklótt le fáradtan, kimerültén, amint a nagysága és gyermekei szennyesét mosta. Sokat, nagyon sokat szenvedett! Egy ideig szótlanul, majd „kinyílt" a szeme ... *** Vasárnap volt, szép napsütéses őszi reggel. Őnagysága még aludt, de a szobalány már talpon volt. Apróra, pörköltnek vágta a friss disznóhúst, s kirántani a csirkehúst. — Jaj! Csak egyszer jóllakhatnék csirkehússal! — szakadt ki melléből a sóhaj. Ügy nyolcóra tájban a nagysága is kilépett a hófehér ágyból. W lad héhi — Mari! Hol vagy? A cipőket kérem! ... Vagy még döglesz? ... Fájó volt a „megtisztelés“ de a fiatal szobalány már megszokta ... Egyik fülén be, a másikon kiengedte a dölyfös úriasszony szavait. Elkészült a pörkölt és a kirántott hús. S ekkor megérkeztek a vendégek, a Dóczy gyerek kereszt szülei. Helyet foglaltak, ebédhez láttak. Jóízűen falatozták a szobalány föztjét, sültjét. A sápadt arcú Mariska pedig éhes gyomorral a konyhaablakból figyelte a lakmározókat. Szótlanul, de tele gyűlölettel! S egy váratlan pillanatban megbátorodott, s gyors léptekkel a terített asztalhoz lépett... Helyet foglalt és kiemelte az egyik pirosrasült csirkecombot! Az Urak megrémültek, a nagysága ■ megkékiilt.' — Teszed le, te szemtelen ... és takarodj, rögtön hordd el magad a szemünk elől!... — Nem megyek! — jelentette ki erélyesen a lány. — Én főztem, sütöttem, enni akarok belőle ... Éheztem már eleget... Zp'.múlt. De Udvaros Mariska ^ néni — a bogyai HNB tagja s lapunk hűséges olvasója — soha nem felejti el az urak basáskodását! Z. J. Bonyodalmas „ügyintézés“ és halaszthatatlan hivatalos ügyeik elintézése végett' vannak távol... az igazság meg az, hogy már harmadnapja a szomszédos Őrösben egy lakóháznál dolgoznak. Összeráncolta a homlokát, bántotta a dolog. — Öt munkaegységlevonást javasolok mindkettőjüktől — hangzott a határozott döntés. Majd motorkerékpárjára ült és elindult Őrös felé ... JÁNOS BÁCSI Reggel nehezen enyhül az éjjeli hűvös levegő; egyre inkább megmutatkoznak a lombotfosztogató ősz csalhatatlan jelei. A nagykövesdi hegy oldalán elhúzódó szőlők közt vezet utam. Ügy néz ki, gazdag termést ígérnek a rövidesen beérő, dúzzadt édesnedvü szőlőszemek. Amerre a szem ellát — és innen bizony messzire — a hatalmas szövetkezeti táblákon mint apró pontok mozognak az emberek, gépek. Gyűjtik a föld idei gyümölcsét, ágyába teszik a jövő évi termést biztosító magot. Tekintetem megakad a szövetkezet épületekben gyarapodó- telepén. Közelebb érve ott is mozgást látni egy most épülő T-2-es sertésistálló körül. Nagy János, Tóth József, Szabó Ödön és a többiek a vakolással igyekeznek. A teljes községivé vált nagykövesdi szövetkezet kibővült állománya részére szűkös az eddigi férőhely. A kőművesek lassan már végeznek, de a tetőzetnek még csak a fele nyugszik a falakon, a másik része összeállítva ott hever a földön. Markó elnök a bárányfelhős égboltot kémleli, majd az ácsok után kutat, de azoknak se híre, se hamva. — Már ideje lenne felrakni ezt a tetőt, mert még beáznak a falak — mondja aggódva. — Az nem a mi dolgunk — hangzik a kőművesek csoportja felől. — Tudom én azt — szól az elnök, — de a tetőt fel kell rakni. — Közben arra gondol, vajon eltarthat-e egy egyszerű hagyatéki tárgyalás, vagy egyéb hivatalos ügy elintézése három napig, mert Lackó János és társa — ők az ácsok — három nappal ezelőtt azért hagyta abba a munkát. — Csak elintézték már a dolgukat és ma munkába lépnek —-bíztatja magát Markó elnök. — Hosszú, de kifizető ügyintézés ez Markó elvtárs — jegyzi meg valaki kellő hangsúllyal a kőművesek közül. — Ilyenért naponta százon felül fizetnek ... még Őrösben is ... Az elnök mindjárt tisztában látta a helyzetet. A két ács becsapta, mert 8 abban a hiszemben volt, hogy fontos Oriska Mária már a tallósi kétéves mezőgazdasági tanulóiskolát látogatja, de az EFSZ-iben is szorgalmasan dolgozik ide a fiatalok, hogy ki a nyolcéves iskola, ki a könyvelő, vagy egyéb iskola elvégzése után most itt a tornaijai négyéves mezőgazdasági Dinnyeszedés Minden nap szebb az ébredés, Üzen a föld mindennap értem ... — Ma ismét a dinnye-szedés Örömében lehet részem. S ballagok, néhány fiatal Lány, s fiú, — mögöttem jönnek, S lám, utolérnek mihamar, Hangos jókedvvel köszönnek. keze alá helyezték. Agronómusuk Mrázko András, könyvelőjük Mihók István, pénztárosuk Pócs József lett. A választás után a komolyságot félretéve, vidám mulatsággal, tánccal ünnepelték a nagy napot. Kívánjuk, legyen minden napjuk olyan vidám mint az első, s az évfordulókon mindig gazdagabban és elégedettebben ünnepeljenek. MATŐ PÁL, Felsocsáj BÚCSÚZNAK A FECSKÉK • • Ünnep Szeptember 8 nagy nap volt azoknak a fiataloknak az életében, akikkel - Tornaiján találkoztunk. Az ország csaknem minden részéből sereglettek Ahol megyünk, a hereföld Szélén új kazal, magáról Álmodva áll, — rákönyökölt Pihenni az elevátor. Innét már csak néhány lépés A dinnyeföld, s már nap ragyog, Kezemben csillan a kés — és Egy jó falatba harapok ... Gurulnak aztán kerekre Hízva a lomha görögök, S az érkező szekerekre Míg felrakom — szinte nyögök, Mert kosaramba tíz kilós S négy darab is púposodik, — Jaj, egy leesik és piros Vére a földön szétfolyik. Üjabb csoport jön — gyerekek, — A szünidőnek holnap vége, Hogy majd dicsekedhessenek A tanítónak, — brigád-féle Csoportba álltak. — Éhezik A dinnyét, — ám ez a való. S kezükből gyakran leesik Egy görög, s már szeletelik S össze nevetnek; ez ö CSONTOS VILMOS technikumon folytassa tanulmányait és az iskola befejezése után egyesek az EFSZ-ben, mások az állami gazdaságokban végezhessenek hasznos munkát. Szép nézni, amint a sok fiatal felsorakozik az iskola épülete előtt. A népes csoport aztán elindul a Pionírokháza felé. A terem megtelik. Pohroda igazgató nyitja meg a tanévet és beszédében rámutat az iskola, a tanítás céljára. Utána Kovács elvtárs, majd a besztercebányai KNB küldötte hangsúlyozza a komoly és felelősségteljes feladatot1. Az ünnepi megnyitás után a fiatalok elindulnak a Hámosi László-féle kastély felé, amely az elkövetkezendő években internátusul, otthonul szóigái majd a diákoknak. Amint belépünk a kastély kapuján, akaratlanul is felvetődik a múlt, amikor a kastély urai a dolgozók keserves munkájából dőzsöltek. És most? A dolgozó nép birtokában nemes cél, az új szakemberek nevelését szolgálja majd a kastély is. ZSEBIK SÁNDOR, Körtvélyes Szövetkezeti tagok és földművesek! A katasztrofális elemi csapások, amelyek az elmúlt és az idei évben Szlovákia egyes vidékeit sújtották, beigazolták azt, milyen fontos az egész vagyont teljes értékére és minden veszély ellen biztosítani. AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓINTÉZET 1957-ben elemi károk ellenében TÖBB MINT 200 MILLIÓ KORONÁT FIZETETT KI. Kössön ezért Ön is biztosítást és amennyiben vagyonát már biztosította, ellenőriztesse az Állami Biztosítóintézet dolgozóival, hogy a biztosított érték megfelel-e a való állapotnak. 5 Csontos Vilmos Zsebik Sándor (A karikatúrákat Bartek Gyula készítette)
