Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-14 / 37. szám

Jr a Int d Földműves 1958. szeptember 14. 8 VILÁGSZERTE FOKOZÓDIK a til­takozás az amerikai imperialisták távol-keleti agressziós kísérletei el­len. A világ békeszerető embereinek felháborodása határozott hangon fi­gyelmezteti az agresszorokat tettük várható következményeire. A moszkvai Pravda kommentátora ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a csangkajsekisták provokációs tá­madásai, amelyeket amerikai kenyér­adóik utasítására végeznek a népi Kína ellen, csak egy részét képezik azoknak a katonai provokációknak, amely az USA vezető körei tervei közt szerepel a Kínai Népköztársaság és Ázsia ellen. Az Egyesült Államok támadó terveiben e szigetek csupán az ugródeszka szerepét játsszák a Kínai Népköztársaság elleni támadás céljára. Hangsúlyozza a lap, hogy a kínai nép oldalán van nemcsak Ázsia, Afrika, Latin-Amerika és Európa ösz­­szes népeinek együttérzése, hanem az egész szocialista tábor ereje. „A Szovjetunió — hangsúlyozza a szem­leíró — nem fogja tétlenül figyelni az Egyesült Államok háborús előké­születeit a Csendes-óceánon ... A világ közvéleményének egységes állásfoglalását tanúsítja ezzel kap­csolatban az a tény is, hogy a japán nép és a Japán Békebizottság kifeje­zetten követeli, hogy a Kisi-kormány azonnal szakítsa meg kapcsolatait a csangkajsekistákkal és tiltakozzon az amerikai kormánynál, hogy ne használja fel a japán területen levő katonai támaszpontokat. Az angol lapok tartózkodóan fo­gadják az Egyesült Államok távol­keleti politikáját, s szerintük egyet­len ésszerű politika az lenne, ha az amerikaiak rábírnák Csang Kaj-seket a partmenti szigetek kiürítésére. Ha­sonlóképpen sürgeti az amerikai köz­vélemény a csapatok kivonását. Elő­térbe jutott az a vélemény, hogy az Egyesült Államok ezzel a tettükkel az egész világot a harmadik világ­háborúba sodorhatják. JELLEMZŐ AZ ANGOL politikát illetően, hogy míg a közvélemény bí­rálja a távol-keleti amerikai hadjá­ratot, az angol kormány politikája az agresszió útján halad. Mi sem bizo­nyítja ezt joibban, mint az évek hosz­­szú során jogtalanul megszállt Ciprus legutóbbi eseményei, amikor is az angolok véres összecsapást provo­káltak ki a görög hazafiakkal. Ugyan­akkor pedig a Palisser nevű angol hadihajó megsértve az izlandi felség­­területet, erőszakosan lépett fel egy izlandi őrhajó ellen, amikor az meg akarta akadályozni behatolását. „Az angolok ilyen tetteit ellenséges cse­lekedetnek tekintjük és erről az ál­láspontról ítélkezve fogunk cseleked­ni“ — hangfúlyozza az izlandi kor­mány. A FIGYELEMRE MÉLTÓ NEMZET­KÖZI események közé sorolható a közeledő franciaországi választásokra való előkészületek is. De Gaulle tá­bornok választási beszéde nagy ellen­szenvet váltott ki az egyes pártok­ban. Mendés-France, volt miniszter­­elnök például nem egyezik bele az új alkotmányba. A Francia Kommunista Párt viszont nyíltan rámutat ennek a tervnek monarchista jellegére, hogy diktatúrát teremtene, amelyben elsorvadnának a munkásság s általá­ban a dolgozók jogai. „Készül az alkotmány... Ez az alaktalan szörny ellentmondások szö­vevénye. Hamis elnöki rendszer —' annak becsületessége és világossága nélkül, hamis parlamenti rendszer — annak biztosítékai nélkül... — írja a France Observateur. De Gaulle ala­posan megrostált tanácsadó bizott­ságával és népszavazásával ugyanis vissza szeretne térni a régi jó mo­narchikus és bonapartista módsze­rekhez, amelyek szerint „a herceget senki sem szolgálhatja ki jobban, mint saját maga“. A De Gaulle-féle alkotmánytervezet elnöke ugyanis a nép nevében viselné az állam legfőbb tisztét és maga kormányozna. Összegezésképpen: a kimoji, cip­rusi, izlandi és a degaulleista impe­rialista törekvések arról tanúskod­nak, hogy az agresszoros államok kormányfői atomfegyverekkel zsong­­iőrösködve szavalnak a béke fenn­tartásáról. Elnökválasztás Chilében AZ ELMÚLT HETI chilei elnökválasz­tás joggal tarthat igényt nemzetközi érdeklődésre. A haladó és reakciós erők mérkőzése — amely most dél­amerikai méretek­ben folyik — tény és adatszerűén vi­lágít rá az erővi­szonyok alakulá­sára nemcsak eb­ben az egy ország­ban, hanem az egész földrészen. A választásból Jor­ge Alessandri, a konzervatív és li­berális jobboldali pártok, valamint az Egyesült Álla­mok monopóliu­mainak támoga­tottja került ki: 386192 szavazat­tal. Salvador Allende, a szocialista, kommunista és más, a népi akció­frontba tömörült baloldali pártok jelöltje 354 300 szavazatot kapott. Allende megóvta a választásokat és kijelentette: „Nem fogadhatja el Alassandri győzelmét, mert ellenfele megvesztegetéssel szerezte meg sza­vazattöbbségét. A jobboldali elnök­jelölt megválasztását különben is még a kongresszus két házának kell jóvá­hagynia, mivel nem szerezte meg az abszolút többséget az összes többi jelölttel szemben. Bárhogy is végződik ez a „meg- Bárhogy is végződik ez a „meg­óvás“, tény az, hogy a demokratikus erők valóságos győzelmét csak sötét fondorlatokkal tudták megakadályoz­ni. A haladó erők folytatják a harcot a választások után is. A választási egységakció meghatszorozta erejü­ket, létrejött a kettészakadt szocia­lista párt egysége, mely minőségi változást jelent a számszerűleg is nagyon megerősödött demokratikus erők harcában. S ez az út, mint a chilei példa mutatja: felfelé ível Dél-Amerikában. — tá ÚJ NEMZETKÖZI FOLYÓIRAT „A béke és a szocializmus kérdései“ A kommunista és munkáspártok szervezeti és ideológiai életében je­lentős szerepet tölt be a sajtó. A tömegek közé viszi a párt szavát, terjeszti a marxizmus-leninizmus eszméit, szervezi és tömöríti a dol­gozókat a párt zászlaja alá. Minden új kommunista lap megjelenése a munkásmozgalom újabb győzelme. Ezért üdvözli lelkesedéssel a nem­zetközi munkásmozgalom, a kommu­nisták, a békéért, a szocializmusért, a demokráciáért és a népek szabad­ságáért harcoló erők, a kommunista és munkáspártok elméleti és tájé­koztató folyóiratának „A béke és szocializmus kérdései“-nek megjelenését. ,,A béke és a szocializmus kérdé­sei“ az ez év márciusában Prágában megtartott értekezleten részvevő kommunista és munkáspártok köz­ponti bizottságainak közös kiadványa. A folyóiratnak nem az a hivatása, hogy irányvonalat szabjon, hanem hogy a vélemény- és tapasztalatcsere nemzetközi fóruma legyen a testvér­pártok számára. A folyóirat egyik legfontosabb hi­vatása a kommunista- és szocialista pártok közti kapcsolat elősegítése, a proletárinternacionalizmus szellemé­ben, a nemzetközi munkásmozgalmon belüli szakadás felszámolása, amely­nek megvalósításához ma kedvező feltételek jöttek létre. „Számol­juk fel egyszersminden­korra — írja a lap szerkesztőségi cikkében — a munkásosztály sorain belül létező szét­húzást és így torlaszol­juk el a fasizmus és a há­ború útját — íme, ez a kom­munisták felhívása. Az egyiptomi közvélemény is el­ítéli az agresszorok esztelen provo­kációját. Nyíltan kimondja: „Habozás nélkül, minden rendelkezésünkre álló eszközzel felsorakozunk a kínai nép mellé és támogatjuk őt abban a jogos elhatározásban, hogy visszaszerzi az őt megillető területeket.“ Kimoj, Macu és a csatahajó — garancia MÁR JÖNÉHÁNY NAP óta a mint­egy 200 kilométer széles tajvani szoros felé fordul a békéért aggódó nemzetközi közvélemény figyelme. A földközi-tengeri hatodik amerikai flotta provokációs szerepébe itt lé­pett be a 7. hajóhad. A válság közép­pontjában a népi Kína partjaitól alig néhány kilométerre levő Kimoj é.s Macu szigete áll, ahol csangkajsek­­ista haderők állomásoznak. rscscs Ezek a szigetek nem először kerül­nek egy krízis gyújtópontjába. Né­hány éves „viharszünet“ után, 1955- ben Eisenhower az amerikai kormány nevében formailag is kötelezettsége­ket vállalt Tajvan szigetével kapcso­latban. Washingtonnak ez a lépése önmagában is kimerítette az agresz­­szió és a beavatkozás tényét. Tajvan szigete ugyanis Kína szerves része. Ezt még az USA is elismerte az 1943- as kairói konferencián, amikor hang­súlyozta, hogy a kínai központi kor­mány illetékes annak a Tajvannak kormányzására, amely sokáig japán megszállás alatt sínylődött. Termé­szetesen akkor Csang Kaj-sek ült a tárgyalóasztal mellett. Ez azonban Tiltott gyógy­kezelés A nyugat-német rendőrség házku­tatást tartott Doris Maase düsseldorfi orvosnő lakásán. Az orvosnő „bűne" az, hogy ellenzi az atomfegyverkezést és ezzel a pro­grammal akar fel­lépni a tartományi gyűlési választáso­kon. nem változtat sem a történelmi té­nyeken, sem a jogi helyzeten. A mostani válság azért éleződött ki, mert a közép-keleti krízisben el­szenvedett súlyos vereségekre az amerikai militaristák a távol-keleti támadó kurzus élesítésével válaszol­tak. Tajvan körülbelül 10 ezer kilomé­ternyire fekszik a legközelebbi ame­rikai kikötőtől. Joggal merül fel a kérdés, hogy milyen jogon kerültek az Egyesült Államok katonái a szi­getre, milyen jogon cirkált a 7. flotta a tajvani vizeken és milyen alapon állítja Dulles, hogy Tajvan és a kör­nyező szigetek nem tartoznak Kíná­hoz. A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYE nagy rokonszenvvel és együttérzéssel fo­gadta a Kínai Népköztársaság kor­mányának az utóbbi napokban kiadott nyilatkozatát, amelyben megjelöli Kína felségvizeinek határát: „a 12 mérföldes határt nem lépheti át en­gedély nélkül idegen hajó és repülő­gép. A világ egész közvéleménye aggód­va figyeli azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Egyesült Államok kor­mánya tesz „a háború peremén tán­colás“ politikája érdekében. Meg­nyugvással tölti el a világ népeit az a tény, hogy a Kínai Népköztársa­ságnak olyan barátja és szövetségese van, mint a Szovjetunió, a népi de­mokratikus országok, valamint a sza­badság útjára lépett népek milliói, melyek minden eszközzel támogatják a kínai népet — és ez kell, hogy meghátrálásra kényszerítse a hábo­rús kardcsörtetőket. -d Innen - onnan ♦ A csehszlovák gyártmányú trak­torok minőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Ausztrália 100 darab Zetor traktort rendelt. ♦ A világ ipari termelésének 2 szá­zaléka Csehszlovákiára esik. ♦ A Szovjetunióban jelenleg 10 millió diák tanul angolul. Ezzel szemben az Észak-Amerikai Egyesült Államokiban csupán 4000 diák tanul oroszul. ♦ Németországban plasztikus anyag­ból asztalkát készítenek a televíziós készülékek számára. Az asztalka négy fémlába egyúttal a televízió készülék antennája is, úgyhogy ma­gas antennára nincs szükség. SPORT A MÜLT HÉTEN jutott eszembe, hogy nem ismerem el a Kínai Népköz­társaságot. Nem és nem! — határoz­tam el magamban, és mindjárt írtam is egy levelet erről az Egyesült Államok Külügyminisztériumához. A levél így szólt: „Ünnepélyesen kijelentem, hogy bejelentem, miszerint én sem ismerem el a Kínai Népköztársaságot, mert miért is kellene elismernem? Maradok tisz­telettel, (teljes név és cím). Vtóirat: A magam részéröl ezenkívül az Angol Királyságot sem áll módomban elis­merni. Aláírás". Néhány napra ezután meglátogatott egy amerikai diplomata. — Uram —, mondotta és meglehetős nyugtalanság tükröződött az arcán —, uram levele ügyében kerestük jel önt. Ugyanis amennyire érthető volt számunkra a levelében foglalt első bejelentés, annyi­ra értetlenül állunk utóiratával szem­ben. Mi baja van önnek, uram, az Angol Királysággal? ,.. — Nekem semmi különösebb — je­leltem fölényesen, mert számítottam a kérdésre —, mindössze annyi, hogy nem ismerem el. Nem ismerem el, mert erőszakos úton jött létre! A keltákat elismerem, uram — mondtam neki —, és ha kelta lennék, kérném a Bizton­sági Tanácsot, tűzze napirendre az angolszászok beavatkozását a sziget­­csoport életébe, visszamenőleg a hato­dik-hetedik századig! Mert ott kezdő­dött, uram, a törvénytelenség sorozata, s az Angol Királyság története azóta a botránysorozatok tárháza! Ön, uram — mondtam a diplomatának —, nyil­vánvalóan a törvényességet kutatja mindenütt. Ezek után pedig ön törvé­nyes dolognak tartja, hogy az az Eg­bert alapítsa meg az angol nemzetet, akit törvényes elődje száműzött?! Már itt nem ismerhetem el az Angol Ki­rályságot, és hol tartunk még! Vagy ön törvényességnek tartja, hogy má­sodik Edwardot a mostohaanyja meg­ölette, hogy a gyámoltalan Ethelred kerüljön a trónra? Ez önnek megnyug­tató történelmi folyamatosság? Hogy második Jakabot egyszerűen elkerges­sék, hogy első Károlyt lefejezzék? Hogy a yorki ház megmérgezi a Lán­cost er-trónörököst és a Tudor-dinasztia kivégzi a yorki uralkodót? Mi? És ezeket a dolgokat én lenyeljem, én bólintsak rá, én adjam az áldásomat Angliára? Az amerikai diplomata láthatóan za­varban volt és valamit dadogni próbált, hogy Kína, az egészen más, mert ott császárság volt és megváltoztatták az államformát, de egy kacajjal félbesza­kítottam. — És az Angol Köztársaság? He? Hová tűnt Cromwell köztársasága? Talán bizony én avatkoztam be az Angol Köztársaság belügyeibe? Önnek, mint egy nagy köztársaság állampol­gárának, nem tűnt fel ez? A DIPLOMATA, akinek láthatóan végleg elvettem minden érvét, egy­szerre merev és tartózkodó lett. — Uram_ — szólt —, csak arra kaptam megbízást, hogy közöljem önnel a mi véleményünket: mi, amerikaiak, önnel ellentétben, elismerjük az Angol Ki­rályságot, csak a Kínai Népköztársasá­got nem ismerjük el. Szeretnénk, ha ön is megváltoztatná véleményét a mi szövetségesünkről és elismerné az Angol Királyságot! — Soha — feleltem határozottan erkölcsi érzékem tiltakozik ellene. Sőt, ha tudni akarja, őszintén beszélget­tünk, hát elmondom önnek barátilag, néhány napja azon is tűnődöm, hogy egyáltalában elismerhetem-e önöket, az Amerikai Egyesült Államokat! Vendégem e szavakra összerezzent és körülnézett, nem hallhatta-e va'aki. Majd izgatott suttogással kérdezte: — Arra gondol? 1775-re? ... — Pontosan arra! — mondtam neki —, meg a folytatásra. Önök egy­szerűen fegyveres felkelést szerveztek az önállóság kivívására, az önök Was­hingtonja egy közönséges forradalmár volt, aki minden alkotmányos forma nélkül bejelentette, hogy elszakadnak Angliától. De milyen jogcímen? Kér­dem én: milyen alapon??... AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK diploma­tája verejtékezve gondólkodott, hogy válaszd adjon kérdésemre. Kis idő múlva felderült az arca, megtalálta a választ. — Milyen alapon szakadtunk el? — kérdezte vissza és fölényesen nézett rám. — Hogy milyen alapon? Hiszen ön fejtette ki az előbb! Hát miért kellett volna nekünk elismerni egy ilyen bot­rányos történelmű Angol Királyságot?! SOMOGYI PÁL ♦ A prágai röplabda Európa-baj­­nokságon kiválóan szerepelt a ma­gyar csapat. Meglepetésnek a szovjet férficsapat gyöngébb játéka számit. ♦ Befejeződött a budapesti úszó Európa-bajnokság. A Szovjetunió versenyzői szerezték a legtöbb arany­érmet. Az angol Black ámulatba ej­tette a nézőket. Három aranyérem­mel tért haza. Ha már a nézőkről beszélünk, régen láthatott a magyar közönség olyan meggyőző sikert, mint a magyar vízilabdában. A lányok közül a hollandok mutatták meg, hogy ók Európában a legjobbak. ♦ Ugyancsak Budapesten bonyolí­tották le a magyar-csehszlovák nem­zetközi atlétikai viadalt. A verseny a csehszlovákok megérdemelt győ­zelmével végződött. ♦ A gyönyörű kora őszi napok az elmúlt vasárnap sok szurkolót kicsal­tak a pályára. Az első ligában több gólt lőttek, mint előző héten, de ez inkább a gyenge kapusteljesítmény­­nyel magyarázható. ♦ Kolsky, volt szövetségi kapitány utóda még ismeretlen. Hogy nem lesz könnyű dolga, azt az a tény is bizo­nyítja, hogy ebben a hónapban nem­zetközi mérkőzést játszik a csehszlo­vák válogatott. Szerencse, hogy az ellenfél Svájc lesz. ♦ Fantasztikus teljesítménynek számít Armin Hary száz méteres sík­futása, aki ezt a távot 10 másodperc alatt futotta. A régi világcsúcsot 10,1-gyel az amerikai Williams és Murchison tartotta. N —va SZABADFÖLDMŰVES - a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja - Szerkeszti a szerkesztőbizottság - Főszerkesztő M a j o r Sándor - Szerkesztőség: Brati­slava Suvorovova 16 —telefon: 353-41, 353-42, 353-43 — főszerkesztő: 356-80, titkárság: 243-46 - Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava, ul. Februárového vííazstva 6/d - Évi ’ előfizetés Kcs 20.80, félévre 10.40 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél A-773378 Svuvajv

Next

/
Thumbnails
Contents