Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-14 / 37. szám
1958. szeptember 14. Jr a ltd ét Földműves 5 A veresbaj szú juhász és a kutyája Harcban a természettel Járdák, legelők és irtványok vannak a Pelsöci Fennsíkon. Meg mindenféle vadak: vaddisznók, medvék, rókák, özek és szarvasok. És más semmi« gondolja az e vidéken járatlan ember. Pedig van még más is. Ott van például az erdészlak, amely Petőfit, Tompát, Herényit újólag versenyre buzdítaná, ha történetesen élnének és erre vetődnének. Csendjével, élettelenségével és homlokán az erdő koszorújával bűbájos képet varázsol elénk. Hét végén szokott benépesülni ez a házikó, olyankor rendeznek reggelig tartó mulatságot a vadászok sikereikre, avagy kudarcaikra. Nyolcszáz méter magasban terül a fennsík, beláthatatlan erdejei és legelői váltakoznak, s ki htnné, hogy e kietlen pusz. aságon még emberrel is találkozhat az ember? Pedig élnek itt emberek, méghozzá pásztorok, hosszú hónapokon járják a dombokat és naponta beszélgetnek a szelekkel, bömbölő viharokkal, susogó lombokkal, néha ritkán terelő bojtárokkal és völgyi emberekkel is. Bátorszivü, keménykötésü pásztorok járják a tízezer holdnyi fennsíkot, akik talán jobban tudnak hallgatni a hegyeknél'. Valahol bent a fennsík szívében juhász támaszkodik a botjára. Keresztbe veti a lábát és egykedvűen nézi a juhok mohóságát. Előtte takaros kutya fekszik, amely észrevévén közeledésünket, vakkant néhányszor és fel is ugrik ijeszteni minket, de a gazdája viszszaparancsolja. igyekezetünk, nem találja a kulcsot, magával vitte a bojtár. — Mi kell a sajtkészítéshez? — Edény és borjúbél — feleli bőszszankodva, hogy a kulcs nem kerül elő. A két bódétól feljebb sátorféle van. Miért alszik ott és miért nem a bódéban? — Hadd higyje a tolvaj, hogy a bódéban húzzuk a lóbőrt — kacsint huncutan a szemünkbe. Két báránybőr is szárad a szarufán. — Megkergültek. Bogár mászott a fejükbe, oszt forogtak kilenc napig szegények, aztán elestek. — A juhászok akarata nem forgathatja meg őket? Mosolyog és megfenyeget, amiért nálánál is ravaszabbaknak mutatkozunk. A bódéktól feljebb karám látható. Odább rakják, úgy trágydztatják a legelőt. A karámon túl leül a juhász a fűre és int, hogy üljünk le ml is. Mohón beszél, sietteti a szavait, gondolatait, a fennsíkon nagy újság az ember'. Ezerötszázig keres, túrója és zsendicéje van, húszig való libája és malaca. Nem dicsekvésből mondja el ezeket, hanem csak azért, hogy tiszteljük jobban a juhászságot. Ardóról került pásztornak a fennsíkra. Azóta még a világ zajosabb eseményei sem érintik meg a fülét. Az amerikaiak libanoni partraszállásáról dereng valami a fejében. — Semmi keresnivalójuk ott! — emeli fel az ujját és a hangjában határozottság cseng. — Pszt... feküdj le te! — s a kutya engedelmesen, nyöszörögve és a farkát csóválva fekszik le a helyére. A veresbajszú juhász meg ránk néz, arcunkon, öltözetünkön a szeme, puhatolja szívósan, honnan jöttünk, mit akarunk. Egymást nézzük néhány pillanatig. Megcsodáljuk mi is magaslati levegőhöz nem szokott vékony öltözékét. Aztán kipakoljuk nyíltan, hogy a fennsíkot szeretnénk látni, erre megrántja a vállát és azt mondja: — Felölem láthatják. . — Meséljen róla! — Mit meséljek? Szeszélyes itt az időjárás. Van úgy, hogy ömlik az eső, a völgyben meg süt a nap. Vaddisznókat? Látok néha. A múltkor megkergetett a nagyobbik kutyám egyet, ha fejsze van nálam, vége neki. — Nem fél? — Ha nem bántok senkit, engem se bántanak. Csak a rossz lélek fél. Felhajtok Szent György napkor és alig megyek le a faluba azután. Jó nettem itt. Örülök, ha a juhatm jól laknak. Minden ember örül valaminek. A kőműves a szép házának, a cipész a lábbelijének, én meg a jv.haimnak, ha jót ettek. — Hány juha van? — Hatszáz. Januárban vállaltam fel őket. • — Hogyan megy az a felvMlalás? — Egyszerűen, kérem. Kibérelem a legelőt az újfalusi gazdáktól és a községekből összeszedem a juhokat. Az újfalusiakért húsz koronát kérek darabjáért, mert övék a legelő, a vidékiekért harmincat. Szent György napon felhajtom a nyájat a fennsíkra és békém van július 2i-tg, Szent János napig. Aztán jönnek fel az újfa.usiak megszámolni megint a juhokat. — Miért teszik azt? — Mert a juhásznak is van esze. Többet felhajt, mint amennyiért Icgelboért fizet. I— És rujtafogjdk ... Nevet. A kutyája is mkkar.it, annyira latszik neki a beszélgetés. — Ha rajta? De a számadónak is van orra, meg esze. Megsztmatc'ja az a veszélyt, akárhonnan juj is a szél és fC.recsapja a felesleges juhokat. élyedésben áll a juhász. Gyakran forgatja fejét a két esőverte bódé irányába, melyeken kátránypapír helyettesíti a cserepeket. Ezekben a fatd• kolmányokban készül a sajt és kitűnő ízű mellékterméke, a zsendlee. Kóstolóra hív a számadó, de hiábavaló ez TT’ülönben itt a Pelsöci Fennsíkon nincs mi felfogja az éter hullámain száguldó hangokat, az újság kézbesítője is belepusztulna, ha naponta kellene felhozni a portékáját. Ettől eltekintve a veresbajszú juhász szíve az országéval dobban! Ha nagy ritkán lemegy a falujába, teleszívja magát pattanásig a világ dolgaival. Itt a fennsíkon aztán megemészti a friss híreket, botjára nehezedve és lábát keresztbevcmva boldogan állapítja meg, hogy a világ előre halad, a völgy emberei is a jobb felé haladnak! Botjára támaszkodva tépelődik ez a veresbajszú juhász az időben. És a föld forog vele, a nap közel hajol hozzá, a felhők vágtatva rohannak el feje felett. Éjszaka a csillagokkal beszélget a legszívesebben... Ezerötszázat keres és hetenként sajtot küld a piacra, nincs nála nyugodtabb, lelkileg kiegyensúlyozottabb ember! Valóban olyan az élete, mint amilyennek a nóta festi: ha megunja, hasra fekszik! Kilométerre innen, egy másik hajlaton szakadék tátong. A völgy emberei Csengő lyuknak nevezik ezt a szakadékot. Negyven-ötven másodpercig csörög lefelé a kő, ha beledobjuk a nyílásba. Sok hihetőt és hihetetlent meséltek már össze a lentiek, ez a veresbajszú juhász vajon mit tud a Csengő lyukról ? — Szerintem a víz mosta ki a szakadékot. Nincs ott barlang, de van egyéb. Az egyik juhász társam vak lovát járóit ott a bele a mély szakadékba, mert már nem lehetett mit kezdeni szegény párával. Tavaly négy úriember is leereszkedett az üregbe. A ló csontvázát és két üveg bort találtak a Csengő lyuk fenekén. Jaj de szeretném tudni, ki volt az a marha, aki otthagyta a bort. A veresbajszú juhász savanyú arccal lesi távozásunkat. Támaszkodik a botján, megúnta már az ülést, és a lába ugyanúgy keresztben, mint korábban. Eshet ömölve, zúghat a szél, ö őrt áll a juhok mellett, teljesíti szenvedéllyel kötelességét. — Nem jön le? — kérdezzük elmenöben. — Majd Demeter napon, októberben. És a kurta felelet után jut eszébe, hogy a kutyája még semmit sem mutatott nekünk a tudományából. Foghegyről utasítja az ebet. — Eriggy csak hajtsd vissza őket! A kutya hevesen iramodik neki a dombnak és többször vissza-visszanéz, komolyan beszélt-e a gazdája. Pillanatok alatt lába elé tereli a nyájat. És szolgálatát teljesítvén lehasal a veresbajszú juhász lábához, aki így dicséri a kutyát. — Ilyen jószág ez. Ritka a párja. Róla írjanak az újságba, mert tíz bojtárral felér ez az állat! A kutya hálásan pislog a juhászra, még a kezét is megnyalja elismerő szavaiért. Mi meg már a fennsíkot járjuk, szakadékokat, vastag törzsű fákat bámulunk meg. Estig tapossuk a legelőt és sokat látunk, sokat tapasztalunk még, de mehetnénk a világ végéig is, a veresbajszú juhász és okos kutyája nem halványul emlékezetünkben. MACS JÓZSEF Igyekeznek az ipolybalogiak Az ipolybalogi szövetkezetben már augusztus 20-án befejezték a repce vetését. Ezzel őt nappal a határidő előtt teljesítették a vetéstervet. Mivel nyáron a tagok száma százra emelkedett, s megnövekedett az állatállomány is, fokozott erővel végzik a silózást. A tervezett 200 m* takarmány silózását túl akarják szárnyalni, ezért Párnyicsán Gábor, Ferenc János, és Hegedűs Gábor minden felhasználható takarmányt összegyűjtenek, hogy növeljék a takarmánymennyiséget. Nézzenek széf maguk körül A hubói EFSZ 500 hektárnyi termőföldjén hivatalosan 33 szövetkezeti tag dolgozik. Azért hivatalosan, mert a valóságban — rendszeresen — csak a tagok fele található a földeken. Többek között ez ez egyik ok, hogy a szövetkezet gazdálkodáséról nem lehet sok jót mondani. Évek óta sok bajt és gondot okozott a dunamenti községeknek a földeken feltörő talajvíz. Megnehezítette a mezőgazdasági munkákat, tönkretette a vetőmagot, vagy a szárbászökkenő gabonát. Volt olyan hely, ahol eddig egyáltalán nem készítettek levezető csatornákat, viszont sokhelyen elhanyagolták a régi csatornák tisztítását és sem a község, sem a Komáromi Árvízvédelmi Társulat nem törődött eléggé a talajvíz levezetésével. A XI. pártkongresszus határozatainak alapján már ebben az évben, az állam pénzügyi támogatásával megkezdik a levezető csatornák építését. Tervbevették a Szap és Medve között létesítendő 3500 méter hosszú csatorna létesítését, ahol önkéntes brigádok segítségével akarják mihamarább befejezni a munkát. A Nagymegyeri Járási Pártbizottság vezetésével még júniusban megkezdték a brigádok szervezését. A CSISZ kerületi vezetőségének segítségével sikerült a dunaszerdahelyi, úszori, szolosnicei és rakovicai mezőgazdasági szakiskola növendékeiből egy kilencven tagú csoportot, toborozniok, amely két hétig szorgalmasan ásta és lapátolta a földet. Ezeket a galántai, modrai és a dunaszerdahelyi fiatalok 60 tagú csoportja váltotta fel. Közben jöttek a nagymegyeri járás fiataljai is. A járási CSISZ szervezet tagjai 192 brigádórát dolgoztak le, a csilízradványi ifjúmunkások különbrigádja és a nagymegyeri tizenegyéves iskola növendékei felváltva dolgoztak a szapi határban. A járás ifjú kommunistái, a tanítók, a tűzoltók mind-mind fáradságot nem ismerve harcoltak a mostoha természet megváltoztatásáért, a csatorna mielőbbi elkészítéséért. Eddig két és fél kilométeren ásták ki a csatorna alapgödrét. A többi munka azokra vár, akik eddig nem voltak tudatában annak, milyen jelentőséggel bír a föld termékennyététele, a talajvíz eltüntetése; tehát a medvéi és a szapi fiataloké a feladat: Kapcsolódjanak ők is bele a csatornázási munkálatokba, mutassák meg, hogy szívügyük a dunamenti falvak, szülőföldjük gazdasági helyzetének javulása. S ha dolguk végeztével végigtekintenek a hoszszankígyózó csatornán, megértik, hogy a szorgalmas munka meghozza gyümölcsét. Kopper János, Nagymegyer Meddig várnak még? LEVELEZŐINK ÍRJÁK A tagság Igyekezete, szorgalma minden előfeltételt biztosít ahhoz, hogy az ipolybalogi szövetkezet mintagazdasággá váljék. Illés József, tpolybalog ☆ X A csehszlovák küldöttség elutazott az ENSZ közgyűlésének 13. rendes ülésére. X Prágában az Antifasiszták Szövetsége a Nemzeti Fronttal együtt ünnepi esten emlékezett Július Fucík halálának évfordulójáról. Reméljük, megértik A galántai járásban folyik a kétéves mezőgazdasági Iskolákba való toborzás. Legjobb eredményt eddig Diószegen értek el, ahol már harmincötén jelentkeztek továbbtanulásra. Nádszegen és Felsőszeliben is bíztató a helyzet. Legkevesebb jelentkező Galántán van. Reméljük, a járás minden községében megértik a mezőgazdasági szakképzés fontosságát és még többen jelentkeznek a „parasztinasok" soraiba. Krajcsovics Ferdinánd A hála és szeretet rózsaligete A dargói hágón, ahol 20 000 szovjet katona halt hősi halált, rózsaliget virul. A szepsi JNB nőbizottságának kezdeményezésére a járás nőbizottságai Az istállók egyike A beadásban hátul kullognak. A tervezett 80 mázsa sertéshúsból eddig 20 mázsát, a 90 mázsa marhahúsból 10 mázsát adtak be. A kertészet, a tervezett 80 ezer koronából eddig csak 8 ezret jövedelmezett. A tojásbeadásból is — minden jel arra mutat — ráfizetésük lesz, mert a tavaly elpusztult tyúkok helyett az idei 250 csirke nem tojik annyit, hogy a beadásra elég legyen. Ha teljesíteni akarják kénytelenek a tagoktól szabad áron felvásárolni a tojást, s beadni a rendes beadási áron. Természetesen, így nemhogy jövedelmük lenne belőle, ráfizetésük lesz. A tagok? Panaszkodnak, hogy nem lesz osztalék. Jó lenne, ha szétnéznének maguk körül, megkeresnék ennek az okát, ha bevonnának mindenkit — a fiatalokat is — a munkába. Bizonyosan szívesen maradna otthon minden fiatal — nemcsak a legkitartóbbak, mint Hubay István, Herczeg Eama, Hubay Atilla — ha jól gazdálkodna a szövetkezet. Több akarattal, szeretettel, gondossággal kell megszervezniük a munkát, segíteni s ellenőrizni a vezetőséget, hogy jobb legyen az eredmény. Akkor aztán nem lesz szükség szavakra, majd a tények beszélnek — próbálják meg, de minél előbb a helyes útat járni, hiszen az övék a szövetkezet. Németh János 5330 koronát gyűjtöttek össze, hogy megteremthessék a „Hála és szeretet rózsaligeté"-t Így akarják kifejezni hálájukat a szovjet katonák iránt, akik a mi szabadságunkért harcoltak, és haltak meg. A piros rózsák hirdetik a szepsi járás asszonyainak szabadságszeretetét, békevágyát, s a szovjet nép iránt érzett kiolthatatlan testvéri szeretetet. Andreas Sándor, Szepsi Ezek aztán úttörők A minap Bakostöréken jártam. Sok dicséretet hallottam az iskolásokra. - Ezek aztán Igazi úttörők! - mondogatták. A nyári szünetben sem tétlenkednek. Szorgalmasan gondozzák Micsurln-kertjuket, méhészkedni tanulnak, rendszeres tűzveszély elleni figyelőszolgálatot teljesítenek. Nagy segítséget jelentenek a szövetkezetnek és sajátmaguknak Is hasznos időtöltés ez a nyári elfoglaltság. Tanulhatnának tőlük a többi úttörők is. P. Z a c h a r Dicséretet érdemelnek A tornaijai járás augusztus 24-én 100,02 százalékra teljesítette a gabonafelvásárlási tervet, A járás községei közül Gömörhorka, Gömörpanyit és Orávka került az első helyre. A tornajlai járás a rmiaszombati után második lett a kerületben. Dicséretet érdemelnek tehát, meet igyekezetükkel hozzájárultak anhoz, hogy a besztercebányai kerület augusztus 28-án 100,01 százalékra, 33 nappal a hivatalos határidő előtt teljesítette a gabonafelvásárlást tervei, s hozzájárult népünk bőséges kenyérellátásához. Uhrln Sándor, Gömörhorka X Bratislavában megtartották a mezőgazdasági szakemberek szlovákiai értekezletét. X A bolgár államünnep tiszteletére Bratislavában ünnepi estet tartottak. Az ifjú kommunisták brigádja Ebédre mennek a fiatal brigádosok A mátyóci határban az idén sem aratott kombájn. Kaszával vágták a rendet, izzadva szedték a markot. A mátyóciak vállára változatlan súllyal nehezedik még most is a sok paraszti munka. A környező falvak szövetkezeteinek hatalmas földtábláin már rég gépek dolgoznak, csak a mátyóci gazdák idegenkednek a közöstől. De biztosan nem várnak már sokáig. belátják majd, hogy jobb, könnyebb lesz az életük, ha a közös útra térnek. Tóth Endre, Mátyóc. Szállítják a gabonát
