Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-14 / 37. szám
4 * Jralrad Földműves Mély barázdát szánt az eke... A csillagos éjszaka borús, hűvös reggelt szült. Már nyolc óra, de az „égilámpásnak“ híre, neve sincsen ... A köbölkút! határban járunk. Barta Imre brigádvezető kalauzol a ditnbesdombos földek között. Egy négy hektáros tábla mellett Konterman István traktoros, Nezezon Ferenc és Benedek József szövetkezeti tagok, az őszi árpát vetik A múlt hónap 26-án és 27-én tanácskoztak Pozsonyban Szlovákia gépes traktorállomásainak igazgatói. A két napos konferencián — melyen nem egyszer elhangzott, hogy a bő termés egyik alapfeltétele az idejében és jól végzett munka — részt vett Hornák elvtárs, a párkányi GX.4 igazgatója is. Kíváncsiak voltunk, hogyan áll a párkányi járás a szántással, vetéssel, a kapásnövények betakarításával és hogyan váltja valóra a konferencia, valamint pártunk XI. kongresszusának a gépállomásokra vonatkozó határozatát? Többek között arról van szó, hogy — szlovákiai méretben —' a szántásvetés tervét augusztusban csak 47,3 százalékra teljesítettük. Még súlyosabb hiba, hogy a múlt héten a 8320 traktorból csak 3716 dolgozott. A tűrhetetlen helyzeten sürgősen változtatni kell. Nem lehet megengedni, hogy „hűvösön“ heverjenek a traktorok, hiszen szeptemberben minden héten 100 000 hektár földet kell felszántani. Ugyanakkor be kell fejezni az őszi keverékek és az őszi árpa vetését, valamint a csalamádé és a kukorica sílőzását. Feladat tehát van bőven. Éppen ezért kiruccantunk a párkányi járás egy-két községébe, hogy megnézzük, hogyan válnak valóra a tennivalók. „pihenőt“ tartunk. A jól megmunkált fekete földben nyílegyenes sorokban már zöldéi a repce. — Augusztus 15-én vetettük el a repce magját — mondja a brigádvezető. Lehajol, s megsímogatja a repce kövér levelét. — Mit néz? Hogy nem beteg-e? Mert kényes növény ám a repce... Könnyen útoléri a betegség... Frissen szántott földek, kukorica, cukorrépa és krumplitáblák mellett visz tovább az útunk. S ha az idő engedné — már, mint a brigádvezető ideje — fél napot is gyönyörködhetne az ember egy-egy tábla mellett. A kukorica szára jó két méter magas, a csövek karnagyságúak. A cukorrépa szintén gazdag termést ígér. — Mikorra tervezték a kapásnövények betakarítását? - teszem fel a kérdést Barta Imre brigádvezetőnek. —: Szeptemberben a cukorrépa, krumpli és a kukorica is lekerül a földről, — hangzik a megfontolt, s határozott válasz. És mi ebben hiszünk. Hiszünk, mert a terv mögött olyan emberek állnak, mint Ochotnicky János, az EFSZ agronómusa, Nezozon Ferenc, Benedek A traktorosok igyekezetének az érdeme tehát, hogy az őszi árpát 26 hektáron agrotechnikai határidőben földbe tették. — A rozsot és búzát szintén idejében vetjük el — mondja az agronómus. — Tapasztalatból tudjuk; az idejében vetett gabona jobban megbirkózik a szeszélyes időjárással, így bővebb termést ad, mint a későn vetett. Tavaly például novemberben is vetettünk. így volt olyan dűlő, ahol még 12 mázsa búza sem termett hektáronként! Nem jó, ha saját kárán tanul az ember, de ha mégis előfordul, akkor valóban tanuljunk belőle...! S hogy a köbölkútiak nem akarnak többé novemberben vetni, arról határjárás közben győződtünk meg. A trágyát 30 hektárra — cukorrépa alá — kihordták és le is szántották. (Már előbbre volnánk a trágv,ahordással, de nincs trágyaszórőja az említett brigádközpontnak. Az MRT jelzésű trágyaszórógépek napok alatt tönkre mennek. Már nyolcat küldtek „nyugdíjba!). A múlt héten már a mélyszántást is megkezdték.- És ha látná milyen munkát végeznek a traktorosok! - jegyzi meg a brigádvezető, nyomatékkai a hangjában. A dicséret a traktorosok felé száll. Jogosan! Juttassunk azonban Ochotnicky agronómúsnak is az elismerésből. Megérdemli! Mert mint a brigádvezető mondja: — Az atya úr istennek sem Veszi át a rosszul végzett munkát! Vagyis, mit csinál? Kezdjük talán ott, hogy mielőtt a traktorosok, kombájnosok munkához látnak, megmagyarázza, ha szükséges meg is mutatja, hogyan kell gazdaságosan ezt a munkát elvégezni. És, ha ezek után mégis megesik, hogy az elvégzett munka a traktoros, vagy brigádvezető hibájából nem felel meg az agrotechnikai előírásnak, úgy a benyújtott számlát nem írja alá! Helyes ez az eljárás? Igen! Meglehet ugyan, hogy a köbölkúti traktorosok között akad olyan is, aki fittyet hány a minőségre, a mennyiséget, a pénzt tartja szem előtt. Ezt azért mondjuk, mivel ottjártunkkor egy magas termetű fiatal traktoros a következő kéréssel fordult hozzánk. — Kérem, de nagyon kérem... fényképezze le a brigádvezetőt... — Sürgős? Igen — válaszolta, s gúnyos mosollyal tovább folytatta... Képzelje el, a hátán hordja a határba a traktorokhoz az ekevasakat. (Pedig kerékpáron vitte. A szerk. megjegyzése.) Már a nyolcadik trágyaszórót küldték „nyugdíjba“! Azt hiszem, ne részletezzük. Csupán annyit mondjunk el, hogy Halász Sándor és a többi traktoros, valamint Ochotnicky agronómus és Barta brigádvezető büszke arra, hogy a DT 54-es traktorok mély barázdát hasítanak a köbölkúti határban! Zatykó József Cilling István a párkányi GTÄ egyik legjobb traktorosa. Napi tervét állandóan 150—, 160 százalékra teljesíti. I- Ugyanakkor kiváló szakember Cilling elvtárs — mondja Hornák igazgató. — A magyar kombájnt például átalakították silókombájnra. És hogy működik a gép? Jól. Naponta 300—350 mázsa csalamádét dolgoz fel. Meglepő kép fogad a karvai határban is. Az őszi árpa vetését már régen elfelejtették. Rövidesen végeznek a trágyahordással és a jövő évi cukorrépaföld előkészítésével is. S ebben a munkában Szalai Árpád traktoros tűnik ki jó példával. A bélai „csodáról” sok sző esett a nyáron. Pedig nem is volt az csoda, Csupán az idejében és a jól elvégzett munka szülte a 25 — 26 mázsás hektárhozamot. — Jövőre még nagyobb „csodát“ művelünk — mondja Boros József agronómus. Kéméndre is betekintettünk. A falu népe itt is, mint a járás többi községében az őszi munkákkal foglalatoskodott. Krecs-< ner Ignác traktoros a trágyát hordta, Bácskai István pedig a mélyszántást sürgette. Az őszi árpa vetését későbbre tervezik. Hogy miért, nem tudni! Azt is nehezen érti meg az ember: miért nem rakták kazalba a kéméndi EFSZ tagjai a kombájnnal aratott és csépelt gabona szalmáját?! _ ,. , I ez a mátyusföldl nagy üeakl | falu a házak elszórtsá■ ■■ " gával és a formák különbözőségével még a régi falu képét nyújtja, amelyben szinte külön világ volt minden porta. Az egybekapcsolódást, a szivek, lelkek közötti közeledést még most is csak az elsimuló barázdák meg az EFSZ telepén a barátságosan egymás mellé sorakozó hatalmas gazdasági épületek jellemzik. A faluban egy másik közösséget a Tornöci Állami Gazdaság helyi részlege alkotja. Egyházi birtokokon alakult a szocialista nagyüzemi gazdaság. A külsőben még itt is sok minden magánviseli a múltat. A gazdasági udvar épületei a 40—50 év előtti kort vetítik elénk, a tartalom azonban már rég áttört a régi formán. Szorgalmas, dolgozók alapozzák itt a mában szebb holnapukat. Persze gonddal, bajjal meg akarattal és hittel. Gonddal azért, mert az utóbbi években tnár-már kiöregedni látszott a gazdaság. Hittel pedig most már azért, mert a közel-' Az utánpótlás egy része a kifutóban múltban 12 fiatalt szerződtettek a kétéves tanulóviszonyba. Szorgalmas földművelők gyermekeit, akik a tudás egy magasabb fokával állnak majd apjuk mellé. * * * A gazdasági udvar minden zugából a sürgető Őszi munkák zenéje hallatszik. A javítóműhely előtt olajos emberek hajolnak egy ötöseke felé. Szikrát szór a hegesztőpisztoly és az eke pár perc múlva újra indulhat a munMegvédik az elsőséget kába. Az istállók előtt silónak készül egy hatalmas gödör. — Sok a silótakarmány, kell a több tej — mondják az emberek és 'máris továbbfolyik a munka. Az istállók mögül a silókombájn zenéje szökik az udvarba, mintegy parancsolva a gödör oldalát falazó kőművesekhez: gyorsan, gyorsan! • * * Kint a földeken is pezseg az élet. — Jöjjön vetem, hogy többet lásson a sokból — mondja Maröek Péter, az üzemegység vezetője. A 24 hektáros tábla, mintha csak pihenne, hosszan elnyúlik a sík halárban. A túlsó végén már egészen aprónak látszik a két traktor, melyek a talajt készítik-elő jó porhanyösra, hogy puha ágya legyen a jól kitisztított Őszi árpa vetőmagnak. Václav Gáspár nem hiába 14 éve traktoros, de úgy is vezeti a KD-t, hogy rá lehetne mondani; olyan egyenesek a sorok, mintha zsinórral kijelölték volna a helyét. A vetőgépeknél pedig Varga Kálmán, Szombat János és Tóth Lajos ügyelnek arra, hogy hibás ne legyen a vetés, mert rég megtanulták, hogy minden centiméter talajt ki kell használni, ha munkájukkal nem akarnak szégyent vallani, meg ha azt akarják, hogy több legyen a termés. Meg aztán ha valami baj van, Csadl István csoportvezető mindjárt ott terem, hogy szóvá tegye ami helytelen. Most is itt szemléli egyenes-e a sor, jó-e a magágy, s ha valahol hiba van, nem hagyja szó nélkül. £s Marcsek Péter az üzemegység vezetője is gyakran kiruccan a földekre, hogy rendben menjen, megne késsen a vetés, mert „nem szeretném — így mondja ő, — hogy a jövő évben a tornóci ÁG valamelyik részlege kivenné kezünkből az elsőséget". lányok fűzik, aggatják a nagyranött dohánylevelet. Ahogy belépünk mindjárt élcelődnek: — Csak akkor állunk a lencse elé, ha otthon a televízióban majd mutogathatjuk magunkat a .többieknek. Es kacagnak rajta. Persze mikor fényképezésre kerül a sor, akkor csaknem mind odatolakodnának a gép elé. Molnár Pista bácsi a dohánycsoport vezetője inti rendre őket. A legügyesebb lányokat rendezi előre, de Grédi Rózsa, Nagy Viola, Pákozdi Gabriella, Kovács Betka meg Polák Gizella szerényen behúzódik a többi közé. Pedig a 14 mázsán felüli hektárhozamért meg a jól végzett törési, füzési, szárítási munkálatokért elsősorban őket illeti a dicséret. mint 53 000 literrel túlteljesítették. De a mostani időszak még nem a csúcstermelés, mert a gazdasági udvar karámjában levő szépen fejlett és jobbfajtájú üszőktől, a tehénállomány minőségi feltöltésétől a jövő évben még szebb eredményeket várnak. Igaz, most is jó az állatsürüség mert az 1030 hektár mezőgazdasági földterületre 570 darab szarvasmarha (ebből 260 tehén) esik, de ezt bővíteni akarják, hogy 1959-ben már elérjék az 1960-ra tervezett színvonalat. Ezt vállalták az üzem dolgozói, ezen fáradoznak a részleg vezetőig A sertésállománynál a száraz hizlalás bevezetését dicsérik. Például Szabó Ernő sertésgondozó júliusban napi 59 dekás súlygyarapodást ért el. Sertésállományuk 2400—2800 között mozog. És ami a legfontosabb, az utóbbi években már nem vásárolt takarmánytól nőnek, híznak a sertések, hanem részlegük a gazdaság többi részlegének is tudott átadni saját termelésű abraktakarmányból. Mintha csak meglepetésnek tartogatnák, utoljára mutatják a juhálloLizsica bácsi mányt. Büszkék rá, a földművelésügyi miniszter aláírásával a júliusban kapott kitüntetés is domborítja a mellüket. Egy-egy darab juhról 4,63 kg gyapjút nyírtak. Minderre természetesen Lizsica bácsi a legbüszkébb. — Aféle juhász ő, akinek keze alatt a legvadabb kos is kezes báránnyá szelídül — így mondják róla, akik ismerik. 1958. szeptember 14. István, szövetkezeti tagok — és...? a traktorosok! Halász Sándor, Csutora Sándor, Pálinkás József és Barta Adám például éjjel-nappal, vagyis két műszakban szántják — DT 54-es traktorokkal a köbölkúti EFSZ földjeit. Befejezésül annyit, hogyha itt-ott még göröngyös is, de jó úton halad a szövetkezeti gazdálkodás a párkányi járásban. Z. J. Hazafelé menet mégegyszer szóba kerülnek a mMőgazdasági termelés eredményei. Őszi árpából 31 mázsát termeltek hektáronként, búzából is többet 23-nál. Cukorrépából 400 mázsán felül várnak. Szép a kukoricájuk. Gondosan készülnek a kapások betakarítására, jól halad a vetés, s ami a legtöbbet ígérő, jó a munkafegyelem. Ezért lehettek elsők a szocialista munkaverseny félévi értékelésekor, s ez szülte azt is, hogy a félévi pénzügyi terv szempontjából is az első Helyen állnak. így megvan a biztosíték; a dedki részleg továbbra is élen halad majd a tornóci ÁG részlegeinek versenyében s az ötéves terv feladatai nemcsak a tervezett időre, ele jóval hamarabb valóra válnak Haraszti Gyula A vidám lányok a pajta kapujában Lelence amolyan kis farm hét kilométerre Deákitól. Ezen a farmon összpontosul a részleg állatállományának egy része. Itt van a hosszú dohány - pajta is, ahol nevetösarcú, ügyeskezü A tehénistállóban először a tisztaságra figyelünk, aztán a táblán akad meg a tekintetünk. 'Laky Mihály naponta 11,36 liter tejet fej egy-egy tehéntől. Csontos István 11, Bogár János 11,94, Takács Ernő 10.86 liter tejről számolhat be, Nem csoda tehát, hogy július végéig a tejtermelést több
