Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-14 / 37. szám

A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1958. szeptember 14. Ára 40 fillér IX. évfolyam, 37. szám Hazafias kötelesség „Hagyjanak engem a régi módon élni, jó így nekem, miért akarják, hogy szövetkezeti tag legyek? — Ezt mondta nemrég Hampakel Rozá­lia siraki lakos, amikor a nemzeti bizottság agitátorai meglátogatták. A kijelentésre persze megkapta a választ. „A szomszéd faluban Nyé­­nyében új utca született mióta kö­zösen gazdálkodnak a földművesek. Fürdőszobás házakban laknak a szö­vetkezet tagjai s mi azt akarjuk, hogy maga is kiköltözzön egészség­telen házikójából és úgy éljen, mint ők. Meg a maga számára sem mind­egy, hogy így jóval kevesebbet ter­mel mint a szövetkezet. Ez a maga részéről nem a legjobb hazafiság", !— érveltek az agitátorok. Hasonló problémákkal, kérdésekkel napjainkban gyakran találkozunk a meglévő szövetkezetek kiszélesítésé­nél és újak alakításánál. Az agitáto­rok sokszor meghökkennek az olyan kijelentésen, hogy egyesek még mindig a régi módon akarnak élni. Feltehető a kérdés, honnan ered a visszafelé kacsintgatás, ki ezért a felelős? A legtöbb esetben tény az, hogy a helyi nemzeti bizottságok nem ki­elégítő politikai és agitációs munkát végeznek. Az agitátorok is sokszor leteszik a lantot, ha az első beszél­getésre nem sikerül a meggyőzés. Pedig látni kell, hogy az előbbi meg­nyilvánulásoknak mély gyökerei van­nak. Az évszázados falusi mozdulatlan­ság sok helyen még most is lassan indul. Nem csoda ez. Horthy dzsentri rendszere tespedésre ítélte a falut. A földbirtokosok világa minden elő­rehaladást megfojtott, a‘ parasztok sem ihattak eleget a tudás forrásá­ból. .Napjainkban talán éppen ezért olyan nagyjelentőségű a politikai agitációs munka, mert a parasztok előtt meg kell világítanunk a mát, s a jövőt . A ma sürgető parancsa a szövetke­zetesítés. Ezt követeli az a tény is, hogy államunk még mindig nagyon sok mezőgazdasági terméket hoz be külföldről. Többek között rizst, ga­bonát, sajtot. Pártunk XI. kongresz­­szusa feladatul tűzte mezőgazdasá­gunk elé, hogy ezt a drága valutába kerülő behozatalt lényegesen csök­kenteni kell. Ezt természetesen csak úgy valósíthatjuk meg. ha még fo­kozottabb mértékben áttérünk a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodásra, ahol a többtermelés már bizonyság Helytelen lenne azonban, ha azt c nézetet vallanánk, hogy csak azért alakítunk szövetkezeteket, mert az állam érdeke úgy kívánja. Hiszen a szövetkezetesítés az állami érdekeken s a parasztok életszínvonalának fel­emelésén kívül az ország minden dolgozójának érdekében történik, tehát a földművesek részéről a szö­vetkezetek alakítása hazafias feladat. És ez a hazafias feladat egyezteti össze az egyéni érdekeket a közös érdekkel, mert ha a szövetkezeti gazdálkodásban többet termelünk, nagyobb lesz a földművesek jövedel­me. A többtermelésből természetesen több közszükségleti cikk jut a piacra is. Eszerint a ma még meglévő egyéni gazdálkodásból még sok a nemzet-, gazdasági kár Erről a begyújtó* eredménye is szomorú példákat mu­tat. A beadást elsősorban azok a járások teljesítették száz százaléko­san vagy azon felül, ahol előrehala­dott a kollektivizálás. Viszont lema­radnak azok a járások, (pl. a kassai) ahol még sok az egyéni gazda. A ter­melésben és a beadás teljesítésében feltűnőek a különbségek. Pl. az ipoly­­viski szövetkezet búzából átlagosan 25 mázsás hektárhozamot ért el, a volt magángazdák földjén azonban átlagban 10 mázsa sem termett. Az inámi egyéni gazdák hét vagon búzá­val kevesebb búzát adnak a közellá­tásra a tervezettnél. A zselízi járás­ban a szövetkezetek 50 — 50 százalék­kal magasabb hozamot értek el, mint az egyéni gazdák. A hasonló példák sokasága sok vagon gabona hiányt jelent álla­munknak. Rendjén van-e ez így? Bizony nincs! így vélekednek azok a parasztok is, akik már a szövetkeze­tekbe léptek. Molnár István 9 hektá­ros középparaszt, aki nemrég lépett be az ipolybalogi EFSZ-be, egy gyű­lésen a következőket mondotta: ..Hiá­ba, nem bírtuk a tempót. Most két tehenet, meg jó anyadisznót adok a közösbe, mert már így is késtünk. Olyan termelési eredményeket, mint a szövetkezet, nem bírtunk elérni.“ Egy másik hasonlóan vélekedett: „Két fiam tanul, hazafias kötelessé­gemnek érzem, hogy a szövetkezet tagja legyek, hogy segítsem az álla­mot, amely lehetővé tette, hogy fiaim tanuljanak. — Jöjjenek csak el a mi szövetke­zetünkbe — dicsekedett ugyancsak a gyűlésen Cseri elvtárs, a kővári szövetkezet elnöke, — nálunk nincs hiba a begyűjtésben. A járási ver­senyzászlót is elnyertük. Milyen szépen beszél ez a közép­paraszt, pedig nemrégen az agitáto­rok még vele is nehezen értették meg, hogy a szövetkezeti út a helyes. Ma már példás hazafi, egy olyan szö­vetkezet élén áll, amelyben a tagok teljesítik állampolgári kötelességü­ket. Nem élhetünk a régi módon! Ez egyben hazafias kötelességünk is. Éljünk jobb módban, műveltebben, napjainkban teljesedjen be Móricz Zsigmond regényének gondolata: emeljük fel a parasztságot, a sárból az aranyat — a szövetkezeti úton. O A VÄGSELLYEI GÉPÁLLOMÁS húsz lánctalpas traktora éjjelente talajelőkészítő munkát végez, hogy az EFSZ-ek idejében földbe .tehessék a magot. (rn) O MANET-100 JELZÉSŰ, ú'jtipusú motorkerékpárok sorozatgyártását kezdik meg a jövő hónapban a Vág­­besztercei Kl. Gottwald Üzemben. O CSEHORSZÁG határmenti járá­saiba az év elejétől augusztus végéig 1168 szlovákiai lakos települt le, hogy segítséget nyújtsanak a földek meg­műveléséhez. O BÉKEDlJJAL TÜNTETTÉK KI a Palárikovói Állami Gazdaság mík­­lósi üzemegységének dolgozóit a me­zőgazdasági termelés feladatainak példás teljesítéséért és a tömegpoli­tikai munkában elért nagyszerű sike­rekért. (us) O KÖRÜLBELÜL 1200 MUNKÁST foglakoztat majd a vágsellyei új vegyipari kombinát (DUSLO), amely földgáz felhasználásával nitrogén­­műtrágyát készít, majüpedig plaszti­kus anyagokat. (ny) O A BUZITAI GÉPÁLLOMÁS (füle­­ki járás) Gál Gyyla nevű traktorosa 1953-ban kapott DT 54-es lánctalpa­sát olyan példás gondviselésben ré­szesíti, hogy az mindezidáig csupán egy generáljavításra szorult. (ki) Összehívják az SZKP XXL rendkívüli kongresszusát 1958. szeptember 5-én tartották meg az SZKP KB teljes ülését. Az ülés elhatározta, hogy 1959. január 27-re összehívják az SZKP XXI. rendkívüli kongresszusát. A kongresszus megvizsgálja a Szovjetunió nemzetgazdasága 1959- 1965 évi fejlesztésére vonatkozó mutatószámokat. Az ezzel foglalkozó jelentést Hruscsov elvtárs terjeszti elő. A mutatószámokkal foglalkozó jelentés téziseit előzetesen közzéteszik a sajtóban A plenáris ülés felmentette N. A. Bulganyint az SZKP KB elnökségi tagsági feladatai alól. Mezőgazdasági szakemberek fontos értekezlete Szeptember 9 —11-én tartották Bratislavában szlovákiai értekezletü­ket a mezőgazdasági szakemberek, tudományos- és kitüntetett dolgozók. A háromnapos értekezleten megtár­gyalták, miként teljesíthető Szlová­kiában legsikeresebben a CSKP XI. kongresszusa határozatainak a me­zőgazdasági termelésre vonatkozó része. Az értekezleten elhangzott beszá­molókról és az azokat követő vitáról lapunk 39. számának szakmellékleté­ben hozunk részletesebb ismertetést. Alig néhány hete fejezték be Bátorkeszin a kombájnok a gabonafélék betakarítását, most ismét megjelentek a határban. Ezúttal a KU —2-es kukoricakombájnok állottak sorba, hogy megköny­­nyítsék és meggyorsítsák a kukoricatörést és egyúttal alkalmassá tegyék a kukoricaszárat a silózásra. Zatykó István csoportvezető irányításával négy kombájn kezdte el szeptember 2-án' a korai kukorica törését. Az első napokban Blahocics András és Zatykó János kombájnja érte el a legmagasabb teljesítményt; átlagos napi teljesítményük 3 hektár volt A négy kombájn négy nap alatt 35 hektáron végezte el a kukorica be­takarítását. Bátorkeszin minden őszi munka szépen halad. Szeptember ötödikéig a föld nagyobb részét már előkészítették az őszi árpa számára, 65 hektárt, rozs alá és 125 hektár istállótrágyázott földet szántottak cukorrépa alá, és 130 hektáron már elvetették az őszi árpát. Még gyorsabban végezhet­ték volna a talaj előkészítését, ha nem vált volna üzemképtelenné egy DT —54-es lánctalpas traktoruk. Reméljük, a traktor megjavításával igazán teljes gőzzel haladhat majd Bátorkeszin a munka. . . L a b a n c z András, Batorkeszi . v Verbók Péter traktoros hosszabbított műszakban dolgozik. Az előirányzott tervet 140 százalékra teljesíti. Szorgalmas munkája nyomán naponta 600-700 mázsa trágya kerül a kéméndi EFSZ földjeire. X A brüsszeli kiállításon 123 cseh­szlovák gyártmányt nemzetközi díj­jal tüntettek ki. X Ünnepélyesen odaítélték a béke­díjakat Többek között békedíjat kapott a Palárikovói Állami Gazda­sághoz tartozó mikulási részleg. Huszonkettedikén indul a diószegi cukorgyár - Korszerül ítélt rakodóval és az ipari televízióval meggyorsul a szállítás A begyűjtési verseny győztese rádiógramofont kap Milyen is most egy cukorgyár? A különféle csövek, katlanok, üstök, so­kasága. Köztük — főleg most — fürgén mozgó emberek. Itt egy kékruhás sze­relő csavarokat erősít, odébb a hegesztő vakító fénye sziporkázik. Ezek már az utolsó simítások. Tizenhatodikán lesz a főpróba. Imrich Smrtník, a diószegi cukorgyár vezető mérnöke, elégedetten beszél az előkészületekről. „Az idén előrelátható­lag nem lesz baj a feldolgozással és a szállítással“ — bizakodik. — Milyen változás történt — kér­dezzük. — A szállítás meggyorsítására egy új korszerű szállítórakodót építettünk. Lényeges segítséget nyújt majd az ipari televízió is. A helyszínen szinte elámul az ember. Mintha új gyárrész épült volna fel. Nagy, gigantikus mű. A magasban fél­méternyi vastagságú csövek kígyóznak. Forgatható daruszállító mered az égbe. A kirakodóba két vagont tolathatnak be egyszerre. Ha a vagonajtókat lenyit-A két vagonos kirakodó. Jól látható az „elefántormány“ amivel „lerakják" a répát jak, a kétoldali csatornába máris hull a répa, ahonnan erős vízsugár viszi to­vább a földalatti „folyosókon". A lera­káshoz nincs szükség emberre. A kira­kodó fölött egy fülkében ül a kezelő. Más dolga sincs, mint „az elefántor­mányt" irányítani. Persze, egy kis kü­lönbség van a két ormány között, mert az elefántéban csak pár liter víz fér el, ez pedig percenként 6000 litert sugá­roz a vagonba levő répára és percek alatt eltűnik a répa. A földalatt bo­lyongó répa egy újabb megállónál meg­tisztul. A sár és a különböző répakinö­­vésekböl származó törmelék lemarad és a répa .félig mosott állapotban egy gu­miszalagon folytatja tovább útját. A gumiszalag végén egy körforgó daru az óriási betonmedencébe szórja a ré­pát, ahonnan már tiszta vízzel kerül a mosóba. Az újítás lényege, hogy a mosóba nem kerül be a sok szenny­anyag és répatörmelék, s így lényege­sen meggyorsul a termelés üteme. Az ipari televízió pedig az emberek látását hosszabbítja meg. A mosóban levő munkások a televízió segítségével piros és zöld fényjellel kérik a répát, majd pedig leállítják a szállítást. A szállítóberendezésen dolgozók szintén látják, hogy mennyi répa van a mo­sóban és így szabályozni tudják a mun­ka ütemét. Az újítás 20—25 ember munkáját takarítja meg. nem is szólva arról, hogy a vagonok kirakása a leg­nehezebb munkák egyike. A szemle után a főmérnök biztosít arról, hogy a cukorgyár megállja a he­lyét, csak répa kell. Répa pedig lesz. Herchel Markus, a, „répaosztúly“ veze­tője elmondja, hogy szeptember 16-án már megkezdik a felvásárlást, a nagy­­gurabi, szenei és tanyi szövetkezetből. Szintén szállít majd a Galántai Állami Gazdaság és a Lúcny Dvor-i részleg. A tanyiak versenyfelhívást is tettek a répa gyors szállítására, valamint a he­lyes tisztításra. A győztes rádiógramo­font kap, Répa van bőven. Bezák Jó­zsef, a Lúcny Dvor-i ÁG vezetője 500 mázsás termésről beszél. A cukortar­talom több lesz, mint 17 százalék. A gyár. a gépek készen az embertől függ, milyen lesz'a'siker. BALLÁ JÓZSEF A szocialista faluért Bezák József és Csadi Gábor 500 mázsás cukorrépatermést várnak hektáronként

Next

/
Thumbnails
Contents