Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-07 / 36. szám
\fzalrad Földműves 1958. szeptember 7. 8 A KÖZELMÚLT IDŐSZAK az USA számára a vereségek hete volt. Mint arról beszámoltunk, az ENSZ rendkívüli közgyűlésén arra kényszerült, hogy beleegyezzen a Közép-Keleten állomásozó csapataik kivonásába, j Ugyanakkor a tudósok genfi értekez-; lete is rácáfolt az amerikai érvekre, akik hovatartozásra való tekintet nélkül megtalálták az atomrobbantások technikai ellenőrzésének lehetőségeit. Ez a kettős vereség azonban nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok hajlandó volna belenyugodni a dolgok változatlanságába. Alig lélegzettek fel az emberek milliói, amikor újabb híreket hallhattak. Az USA folytatja előretörését a Távol-Keleten és a huzavonát a Közép-Keleten. A TÁVOL-KELETI nemzetközi eseményekről érkező hírekben sűrűn előfordult az elmúlt napokban a Kimoj- és Macu szigetek neve. A Kimoj-szigetcsoport a Délkínai-tengeren fekvő egy nagyobb és hat kisebb szigetből áll, ezeknek területe 178 négyzetkilométer, lakosainak száma mindössze 50 000 fő. A Kimoj-szigetcsoportnak a kínai szárazföldhöz legközelebb eső pontja mindössze kb. 5 km-re van a parttól. Tajvan szigete azonban kb. 130 km-re. A kis szigetcsoport fontosságát az Egyesült Államoknak a Kínai Népköztársasággal szemben követett agresszív politikája magyarázza meg. Az Egyesült Államok ugyanis 1954. december 1-én kölcsönös biztonsági szerződést kötött a csangkajsekista kormánnyal. A szerződés értelmében az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt Tajvan és a kínai szárazföld közelében levő szigetek védelmére. Csang-Kaj-seket viszont a szerződés kötelezte e szigetcsoport katonai megerősítésére. A szigetcsoportnak földrajzi helyzete folytán katonai szempontból nagy fontossága van. Ugyanis Tajvan előre tolt védelmi állásának tekinthető, ahonnét azonban támadte is indítható a Kínai Népköztársas^ ellen. Nem vitás, hogy ez a szigetcsoport éppen úgy szerves és elidegeníthetetlen része a Kínai Népköztársaságnak, mint maga Tajvan is. Nos az Egyesült Államok körei úgy látszik mégis másképp látják. Tajvan térségében ugyanis az amerikai légi, tengeri és szárazföldi erők a tajpechi „védnökségi" kormány hadseregével együtt parancsra várnak, hogy „megvédjék" a kuomintangi rendszer romjait. AZ ÚJ TŰZFÉSZEK létesítésével szeretnék a politikai körök elterelni a figyelmet az arab Keleten lezajló eseményekről, s a Kínai Népköztársaság tekintélyét csorbítani az ENSZ közgyűlése előtt. A világ közvéleménye azonban élesen elítéli az Egyesült Államoknak ezt a politikáját, mely éppen annyira veszélyezteti a világ békét és a nemzetközi helyzet szilárdságát, mint korábbi próbálkozásaik. Sir John Slerres, angol repülőmar - sall élesen bírálta az USA magatartását és esztelennek minősítette Kínával szemben. Levelében írja: ha az USA katonai hadműveletekre szánja el magát a kommunista Kínával szemben, akkor megvonjuk tőle a támogatást. Az ázsiai és afrikai lapok nyilatkozataikban hangsúlyozzák, hogy Kimoj és Macu Kína területéhez tartozik, és a kínai_népnek törvényes joga van szuverenitásának kiterjesztésére az említett területekre is. Ez Kína belügye. RÉSZLEGES EREDMÉNYNEK számít, hogy az Egyesült Államok körei és Anglia a közvélemény nyomására kimondta a feltételes igent az atomrobbantások ideiglenes beszüntetésére vonatkozóan. Hogy mennyire hihetünk ennek az „igen“-nek az őszinteségében, majd elválik az október 31-i értekezleten, melynek idejét a Szovjetunió is jónak látja. A Közép-Keletről hozott ENSZ határozat teljesítése reméljük - a közvélemény, az arab népek százezreinek nyomására valóraválik, mert a népek „nagyhatalmának“ tiltakozása, ereje, felismerésre kell hogy vezesse az imperialista Amerikát; alapvetően más politikát kell folytatni, hogy ne veszítse el az egész világ rokcnszenvét. Vietnam állami ünnepe |T. | I évvel ezelőtt, 1915 | tizenhárom j szeptember 2-án 1 Délkelet-Ázsiában, a Kínai Népköztársaság, Kambodzsa és Laosz szomszédságában új népi demokratikus állam jött létre, — a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Vietnam egész területe mintegy 328 ezer négyzetkilométer, lakosainak száma 25 millió. Az 1954. évi genfi egyezmény alapján a 17. szélességi kör az országot két részre osztja. Az ország déli részében az USA által befolyásolt diktátori uralom zsarnokoskodik, míg az ország északi részében a teljesen felszabadult vietnami nép szocialista hazáját építi. A Vietnami Demokratikus Köztársaság, amelynek lakossága eléri a 13 milliót, nagyon gazdag ország. Hatalmas erdőségeiben értékes tropikus faanyagot termelnek, nagy antracit készletekkel rendelkezik, a jelentős mennyiségben előforduló színes fémek keresettek a világpiacon. A vietnami népnek hosszas, súlyos harcokat kellett vívnia szabadságáért, hazájának függetlenségéért. Midőn lerázták a kegyetlen japán megszállás embertelenségét és kikiáltották, a demokratikus köztársaságot, utána a francia gyarmatosítók indítottak háborút ellenük. Tíz év hősies küzdelme után ismerték csak el — az említett határozatban — a Vietnami Köztársaság szabadságát és biztosították, hogy Észak-Vietnam dolgos népe békésen építse fel hazáját. —ad Kis hírek a nagyvilágból X Bukarestben csehszlovák vasárnapot tartottak. A J. V. Sztálin Kultúra és Pihenés Parkjában a csehszlovák művészeti és kulturális alkotás seregszemléje volt. X Damaszkusz. Omár, az Iraki Köztársaság iskola- és tájékoztatásügyi minisztere Damaszkuszitól visszatért Bagdadba. Elutazása előtt kijelentette, hogy az Egyesült Arab Köztársaság és az Iraki Köztársaság közötti tanügyi és-kulturális egyezmények megvalósításáról tárgyaltak. X Genf. Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára, megnyitotta az atomenergia békés célokra való felhasználását ismertető nemzetközi tudományos-kiállítást. X Beirut. A libanoni ellenzék vezérei elhatározták, hogy felszólítják a népet, folytassa az általános sztrájkot, tiltakozásul az amerikai fegyveres erők libanoni jelenléte ellen. X Argentínában erősödik a sztrájkmozgalom és a dolgozók harca a munkabérek rendezéséért és a drágaság ellen. X HEKMAT IRÁNI KÜLÜGYMINISZTER legutóbbi sajtóértekezletén megállapította, hogy Irán és a Szovjetunió között tartós, jó szomszédi kapcsolatok vannak. „Reméljük — mondotta, — hogy a műszaki építkezésekre a határmenti folyók kihasználására, a mezőgazdasági együttműködés fokozására irányuló egyezmények megkötésével Irán felhasználhatja a Szovjetunió tudományos és technikai eredményeit.“ ■ X KÉT MILLIÖ ÚJ LAKÁST adnak át a Szovjetunióban ebben az esztenr dőben. Kazahsztán fővárosában, Alma-atában például naponta 40 új otthon készül el. A POLITIKAI HULLA Kalózok a Tajvan-szorosban. (Az Előre karikatúrája) Az olaj emberei Szinte már közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy a nyugati nagyhatalmak közel-keleti politikájának alfája és ómegája: az olajéhség. A közelmúlti agressziójuk is főleg ebben leli magyarázatát, s a dolgok teljesebb megértéséhez nem árt rámutatni: a közel-keleti dráma nyugati főszereplői személy szerint és anyagilag is érdekeltek a közel-keleti olajüzletben. A dollárhatalom vállalkozásai (Jósé Renau rajza) A tőke és az államapparátus összefonódása a nyugati államokban különösen szembetűnő az olajiparnak a felelős politikai személyiségekkel fennálló szoros kapcsolataiban. íme, csupán néhány portré az olajipar panoptikumából: ANGOLOK Harold Macmillan. A jelenlegi brit miniszterelnök meglehetősen gazdag ember. Tulajdonosa a londoni Monotype Corporation nagy kiadóvállalatnak, s a volt Szuezi Csatornatársaság részvényese. A British Petroleum Co. részvényeiből ugyancsak vaskos kötegnyi pihen a Macmillan-család páncélszekrényének mélyén. A társaságnak Irán, Irak, Burma és Katar-sejkség területén vannak olajforrásai. Macmillan „olajkapcsolatai“ 1940 — 42 óta datálódnak, amikoris szállításügyi államtitkár volt. Sir Winston Churchill. A brit imperializmus legjellegzetesebb képviselője jelenleg ugyan nem tevékeny szereplője a közel-keleti válságnak, 'de az uralmon levő párt — a tory ma is mindig kikéri értékes tanácsait. Nemcsak az államférfit, hanem az Anglo Iranian Oil Co. (ma: British Petroleum), illetve a brit olajipar egyik alapítóját is tisztelik benne, aki „ügyes üzletember“ és többszörös milliomos. Vagyona nagy részét az olajiparba fektette. Érdekeltségei az olaj- és hadianyagiparban annyira szerteágazóak, hogy politikai pályafutása folyamán abba a szerencsés helyzetbe jutott, hogy a személyes érdekei teljesen megegyeztek a Brit Birodaloméval. Ezért sok esetben felette nehéz volt eldönteni: tulajdonképpen melyikét képviseli? Sir John Cunningham. A volt flottaparancsnok és az admiralitás első lordja 1948-ban nyugdíjba vonult, hogy a British Petróleum-leányvállalata: Iraq Petroleum Co. elnöki székét foglalja el. Mint a hadügyi tanács tagjának bő alkalma nyílik a vállalata és az állam érdekeinek „összeegyeztetésére“. FRANCIÁK Charles de Gaulle. A tábornok, illetve Jaques nevű öccse, aki elnöke a Banque de Paris et des Pays Bas nevű bankháznak — erősen érdekeltek (23,75 százalékos részesedéssel) az Iraq Petroleum Co. üzletmeneté-Néhány megjegyzés a gyarmatosításhoz FURCSA SZÓTÁRAK A gyarmatosítás kora lejárt. Ezt ma már minden józan gondolkozású ember tudja. Vannak azonban olyanok is, akik erről — mint Radclig és Alfinston úr — nem akarnak tudomást szerezni. Londonban kiadtak egy kis „szótárt“ ilyen érdekes cím alatt: Hogyan kell a gyarmatokon viselkedni. A tájékozatlan angol gentlemaneket akarják megtanítani a négerekkel való „helyes“ bánásmódra. A szakszerű módszerek közé tartozik ez a néhány kifejezés is, melyből a szótár egész tartalmára következtethetünk, „Fogd be a szád!“, „Hülye vagy“, „Levonok a béredből“, „Ne feleselj!“ stb. Hihetetlen? Pedig Hollandiában is megjelent egy holland-indonéz szótár, melyben hasonló jótársaságbeli kifejezések találhatók, mint a „Pusztulj innen!“ A madrasi „Free India“ című lap kommentárjában foglalkozott ezekkel a kis szótárakkal. Ezt írja: — Képzeljék el, mi lenne, ha egy tanganikai néger hasonló szótárral felfegyverkezve érkezne Londonba, és a fehérekkel ennek alapján kezdene beszélni, „Hé csukd be az ajtót!“, „Gyújtsd meg a lámpát“, „Fogd be a szád!“, „Hülye vagy!" Biztosan nagy hatást keltene a Themze partján, s nem vitás, hogy Utána fordulnának, hogy „Vad barbár“. A gyarmati igát lerázó nemzetek egészen más kifejezésekkel gazdagítják a szótárakat: „Ki a gyarmatosítókkal!“, „Menjetek haza!“ „Függetlenséget akarunk!“ A GYÁSZÜNNEPÉLY Az angol kormány nemrég gyászünnepélyt rendezett az „elhúnyt iraki királyok“ emlékére. Az ünnepély fájdalmas sóhajtások kíséretében zajlott le. Az egyik konzervatív angol lap így írt: „Ha a fordulatkor több emberséggel viseltettek volna Fajsal királlyal és Nuri Said miniszterelnökkel szemben, még ma is köztünk lehetnének ...“ Kár, hogy a konzervatív brit lapok saját „emberséges“ viselkedésükről nem írnak; pedig az általuk megszállt jordániai területeken az angol katonák védelme alatt történik a legjobb hazafiak bebörtönzése, ártatlan, 12 éves gyermekek letartóztatása. A ciprusi hazafiak százai is az ő jóvoltukból sínylődnek a tömlöcök rácsa mögött. Lenne okuk tehát gyászolni és sóhajtozni, de semmi esetre sem a bagdadi petróleumkirály elhúnyta felett! 1 :5 000 „Inkább háborút indítunk, mintsem lemondjunk köolajforrásainkról" jelentette ki nemrég egy tekintélyes angol személyiség. Úgy látszik, nehezükre esne lemondani olyan területről, mint Kuvajt, amelyről azt mondta: az idei kőolajtermelése 57 millió tonna, 1962-ben eléri a 180 millió tonnát, amely egész Közép-Kelet 1956-os kőolajtermelésének felel meg. Ne csodálkozzunk tehát az elszánt ragaszkodáson, amely háború árán is meg akarja tartani az „olajjal telített tömlőt“ — ahogy Kuvajtot a nyugati sajtó nevezi. Kuvajtot forrósodik a talaj. A bagdadi államfordulatot kitörő lelkesedéssel fogadták. Élénken4rokonszenvezrtek az arab államok egyesülésének gondolatával, a felszabadulás eszméjével. A Szuezi csatornáért folytatott harcok idején, 1956. novemberében is utcai tüntetésekre került sor Kuvajtban. Örömmel köszöntötték Egyiptom és Szíria egyesülését is . S míg szegény Fajsalnak az irak-jordániai szövetség megkötésekor csak az emír küldött egyetlen táviratot, addig Kairóba 5000 kuvajti küldött utazott jókívánságaival. Jiri Jakoubek (Ford.: M. E. ben. A Compagnie Francaise des Pétroles nevű olajvállalat, amelynek 1946-ban tervezett államosítását az akkori miniszterelnök — De Gaulle tábornok — akadályozta meg a De Gaulle-családon kívül egész sor „neves“ részvényesével büszkélkedhet. Henry Lafond bankár a degaulleisták fő pénzügyi támogatója, Bourgesválasztási kampányhoz Rockefeller 100 ezer dollárral járult hozzá. Ennek a kamatait most várja... John Foster Dulles. A New York-i Sullivan és Cromwell jogügyi iroda a Dulles-fivérek tulajdonában van. Ez az iroda a jogi képviselője a National Association of Manufactures szervezetnek (az amerikai GYOSZ). Ezenkívül Standard Oil és Gulf olajvállar—: Az urak is Mekkába utaznak? r—! Nem kérem. Mi kőolajban utazunk..« Maunoury volt hadügyminiszter, Mayer, Pinay és Laniel államférfiaknak egyáltalán nem mindegy az, hogy milyen irányt vesznek a közelkeleti események..» AMERIKAIAK Nelson Rockefeller. Az amerikai olajdlnasztia jelenkori feje nemcsak egy tucat olajvállalatnak a főrészvényese, hanem egyben az elnök fő gazdasági tanácsadója és az amerikai külpolitika .szürke eminenciása“. Az „Eisenhower-doktrina“ gazdasági vonatkozásait teljes egészében ő dolgozta ki. Érthető, hogy tekintetbe vette a Standard Oil. Caltex, Socony Vacum stb, „jogos érdekeit a közelkeleti térségben“. A legutóbbi elnöklatoknak, amelyeknek komoly érdekei fűződnek a Közep-Kelethez. John Foster Dulles és Allan nevű fivére, aki az amerikai hírszerző szolgálat vezetője — eddig számtalan esetben bebizonyították, hogy az olajbárókliensek érdekeit nemcsak jogi vonatkozásban képviselik. Richard Nixon. Az aránylag fiatal amerikai alelnök politikai pályafutása akkor kezdett felfelé ívelni, amikor a hóna alá nyúltak az olajmágnások. Alelnökké való megválasztását Thomas Dewey, a Rockefeller-család bizalmasa készítette elő és ütötte nyélbe. A califomiai olajiparosok is „benne voltak a Nixon-üzletben“ s védencük eddigi működését végigtekintve valószínűleg nem is jártak vele rosszul. <?7ABAD FÖLDMŰVES a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja - Szerkeszti a szerkesztőbizottság - Főszerkesztő Major Sándor - Szerkesztőség: Bratislava Suvorovova 16— Telefon: 553-41, 353-42, 353-43 — főszerkesztő: 356-80, titkárság: 243-46 Nyomja a Polygrafické závody, n. p„ Bratislava, ul. Februárového vítazstva 6/d - Évi ^ava, ou • ejöfizetés Kgs 20.80, félévre 10.40 : Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata Lrí Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél A-593618
