Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-07 / 36. szám
1958, szeptember 7. Jrab-ad Földműves s Hogyan dolgoznak a vándorzászló tulajdonosai? A CSISZ tornai szervezete megkapta a járási pártbizottság, vándorzászlaját. Ezt a kitüntetést széleskörű kulturális tevékenységével és a nyári munkákban való aktív részvétellel érdemelte ki. A helyi szervezet kiváló működését a kommunista párt is segíti. Spisiák, Spilka és Hacel elvtársak állandó kapcsolatban vannak a fiatalokkal, akik a jó irányítás mellett céltudatosan, nagy lendülettel dolgoznak. A vándorzászlót ezután is meg akarják tartani, ezért további feladatok teljesítését vállalták. Az EFSZ-ben ledolgoznak 300 brigádórát és bekapcsolódnak a faluszépítési akcióba. A szövetkezetnek 5 fiatal tagot szereznek. Kibővítik kultúrműsorukat, új műkedvelő köröket létesítenek, s már most megteszik az előkészületeket az ifjúsági alkotóversenyre. Az összes falusi CSISZ szervezeteket kihívják versenyre. —as Szepsiben szemléltető tábla adja az emberek tudtára, hogy a mezőgazdasági termékekből milyen feladatok állnak a földművesek előtt Ne hagyjuk elveszni Gyakran hangzik el a tánccsoportok összejövetelein az a panasz, hogy „nincs mit táncolni“. Ez azonban nem fedi' a valóságot, mert a néphagyományok, szokások kincstára kimeríthetetlen. Igaz, hogy ezeknek felfedése és feldolgozása nagy munkát igényel, amit ebben az esetben a tornaijai kultúrosztály vállalt. A határozat úgy szól, hogy feldolgozzák a gömöri és velkenyei lakodalmas szokásokat. Nagyon kívánatos lenne, ha a járás tíz tánccsoportjának vezetője is részt venne ebben a munkában, mert a hatalmas anyag jó feldolgozása egy egész kollektíva munkáját követeli. Azonkívül a csoportvezetők ilyen érdekeltsége nagyban hozzájárulna a csoportok tánckultúrájának emeléséhez. Itt példaképül megemlíthetjük Szenko elvtárs munkásságát, aki fáradságot nem ismerve, az öregek elbeszélése nyomán dolgozza fel a táncszámokat. Ennek eredményeként megemlíthetjük, hogy csoportja a legjobbak közé tartozik. Ezen a téren a tánccsoportok vezetőin kívül nem kevés munkát végezhetnének tanítóink, valamint a népművelési otthonok vezetői. Reméljük, hogy a nemes vállalkozás sikeres elvégzését elősegítik, s erről majd a jó eredmények is bizonyságot tesznek. Németh János A 800 éves Módra sen. A volt magángazdák szőlőit feljavították. Például J. Novák szőlőjében — mivel a gépi megművelésre nagyon sűrű volt — csak minden harmadik sort hagyták meg, s így bevezették az u. .n Moserov módszert, s a magas állványokra vezetett szőlő hozzáférhetővé vált a gépek számára. Az eddigi eredmények — egy hektárról 60 — 80 mázsával több szőlő — az új módszer sikerét bizonyítják. A jó munka, tökéletes gondozás; nagy anyagi hasznot jelent a szövetkezetnek. Ezért tudtak tavaly is az egy munkaegységre kifizetett 30 koronán kívül még prémiumot is adni a tagságnak. Az idén még magasabb jutalmat ígér a szép termés. A modrai dolgozók boldogan, elégedetten, munkasikerekkel és sajáttermésű borukkal köszöntik a 800 éves várost, a jubiláló Modrát. — jp—: műveléssel és a szőlőültetéssel. Ebből arra lehet következtetni, hogy pár évszázaddal ezelőtt is ízlett a modrai bor, nemcsak ma. Nem kétséges, hogy akkor hatalmas erőfeszítésre volt szükség, hogy a földet meg tudják művelni, hiszen még nemrég is nehézségeket okozott a gépi munka bevezetése, mivel a sűrűre ültetett sorok, kis parcellák között az emberek is vigyázva mozogtak. Tudták azt a modraiak, hogy az ö munkájuk a szőlőben csak akkor válik könnyebbé, ha szövetkezetei alakítanak, s nagy földterületen új módszerekkel kezdenek dolgozni. Három évvel ezelőtt 350 hektár szőlő megművelését kezdték el közö-Modra szeptemberben ünnepli 890 éves fennállását. Az első, Modráról írt feljegyzések 1158-ból származnak. A modrai bor is csaknem olyan régi, mint maga a város. Már az 1283-as írások is foglalkoznak a modrai föld-A modrai szövetkezet szőlője Az alig félórával előbb még perzseltben tűző nap mint óriási vörös korong, eltűnt az országút menti jegenyefák magasba nyúló lombjai között. Csurka Lajos ingealjával megtörölte izzadt poros arcát. Bakancsa orrával odábbrúgott egy száraz forgótövisket s nagyot kiáltott: — Emberek mára elég volt. A „Május 1“ tagjai végignéztek a hatalmas, sárga torzzsal borított tarlón, a hosszú keresztsorokon, s rábólintottak a munkacsapatvezető szavára. Holnap is nap lesz — jegyezte meg Tóth Mihály — menjünk aludni. Felszedték a nap folyamán levetett kabátjaikat, mellényeiket s megindultak ki biciklivel, ki gyalog hazafelé. Nem messze egy másik csapat szorgoskodott a tarlón, szintén a kévekötő aratógépek után hordták össze és rakták keresztekbe a búzakévéket. Ők is a „Május 1“ tagjai voltak, de másik munkacsoportban szorgoskodtak s az öreg Kurucz András volt a vezetőjük. — Nem jönnek még András bátyámék? — kiáltott oda Csurka Lajos — lement a nap! — Lement — kiáltott vissza az öreg Kurucz, — dehát ezt a néhány keresztrevalót csak összekapkodjuk. — Igazuk van — helyeselt Csurka Lajos, — de a mi traktorosunk annyit learatott ma, hogy éjfélig sem tudnánk keresztbe rakni. Na, jóéjszakát! Csurka Lajoséi: hamarosan eltűntek a hazafelé vezető úton, de Kurucz Andrásék is rövid idő alatt összehordták és keresztekbe rakták a tarlójukon levő kévéket. — Na induljunk mi is — javasolta Bencze Károly — nézzük meg, mit főztek otthon vacsorára. Indulhatnánk — bólintott az öreg Kurucz — de én meg azt ajánlom, ne siessünk. — Hát mi' a fenét csinálunk itt a tarló végén? — kérdezte Bencze — talán a holdat bámuljuk, mert azt lehet, most búvik felfelé. Bámulni éppen nem bámuljuk — válaszolt Kurucz András, — hanem felhasználjuk a világát. Azt mondom én halljátok, hogy szívjunk el egy cigarettát, meg aki éhes és van még a tarisznyájában, az pedig egyen egy keveset s aztán rakjuk össze, amit a Csurka-csapat a tarlón széjjelhagyott. Tréfának is jó lesz, meg aztán a munkaegységünk is szaporodik véle. — Jól beszél az öreg — mondták többen is — éjfélre összepakoljuk s nagyot néznek Csurkáék, ha kijönnek hajnalba. Alig pihentek néhány percet, már mentek is és az enyhe holdvilágos éjjel vidáman hordták a súlyos kévéket és rakták össze keresztekbe. Még éjfél sem volt, mikor fáradtan ugyan, de mégis vidáman ballagtflk hazafelé s elel mosolyogtak, ha arra gondoltak, hogy meglepődik holnap Csurka Lajos meg a munkacsapata, ha egyetlen kévét sem találnak széjjel a tarlójukon. Másnap még fel sem kelt a nap, amikor Csurka Lajosék kiérkeztek s bizony jóidéig még szólni sem tudtak. Hol a keresztbe rakott gabonát, hol egymást bámulták. — Ezt senki más nem csinálta, — szólalt meg Csikós Pista — csak az a vén huncut Kurucz, meg a bandája. Ellopták előlünk a munkát, az anyjuk hét szentségit. — Na, és most mi lesz? — kérdezte valaki. — Mi lesz? — diihösködött Csikós Pista, — menjen Lajos bácsi és intézkedjen. — Hát jó — sóhajtott Csurka Lajos — megyek. Felült a kerékpárjára, gyorsan taposta a pedált s meg sem állt a „Május 1“ EFSZ irodájáig. — Mi baj, Lajos? — kérdezte Budai Gábor, az elnök —, nagyon sápadt a fizimiskád. — Hogy az istenbe ne — káromkodott Csurka, — mikor a vén huncut Kurucz András meg a csapata az éjszaka ellopta előlünk a munkát. — Mit csináltak? — ugrott fel az elnök — mit loptak el? — Az úgy volt... ült le Csurka Lajos egy székre, aztán sorjában elmesélte a történteket. Budai Gábor bácsi, a „Május 1" őszfejű elnöke mosolyogva húzódott le a székre, s csak army it mondott: —2 Na, hála istennek. Csurka Lajos csodálkozva nézett az öreg Budaira. Gyermekkora óta ismeri Gábor bácsit, a régi, híres agrárszocialistát de ezt, hogy „hála istennek“ — soha nem hallotta a szájából. — Min csudálkozol? — kérdezte az elnök — azt mondtam na. Mert örülök ecsém, hogy ezt is megértem. Emlékszel rá te is, néhány évvel ezelőtt mennyi baj volt a „Május l"-ben. Dolgoztak is a tagok, meg nem is. Most meg már lopják egymástól a munkát... Lopják a munkát... — ismételgette boldogan az öreg Budai, s olyan jóízűen nevetett, hogy még a könny is kicsordult a szeméből. Csurka Lajos — mi mást tehetett — együtt nevetett az elnökkel... Hasonlítsák összeés gon,dSoz2qn^ az ípolyhidvegiek MBBoaeassiaa Az IPOLYSÁGI JNB az előző évekhez hasonlóan ebben az évben is értékelte az egész évi termelési és pénzügyi terv első félévre eső feladatainak teljesítését. Az első félévi feladatok közül az egyik legfontosabb pont az állati termékek beadásának teljesítése már azért is, mert ebben az időszakban a szövetkezetek nagyobbrészt az állattenyésztés jövedelméből fedezik a munkaegységekre járó előleg kifizetését. S ahol a beadást nem tudják a tervezett időre teljesíteni, ott rendszerint baj van az előlegfizetés ideje körül is és nem csoda, ha az értékelő táblán az ilyen szövetkezetek a sor aljára kerülnek. Ezt igazolja az ipolysági JNB értékelőtáblája is. Első helyen a jól vezetett és irányított kétéves palásti EFSZ áll, s ez magától értetődő, ha ismerjük a szövetkezet gazdálkodását. Ezzel szemben a hatéves ipolyhídvégi EFSZ az utolsók közé került. Hogy miért? Az 1958-as egész évi feladatokból eredő első félévi beadást a marhahúsbeadásból csak 47, tojásból 45, tejből 42 és sertésből csak 26 százalékra teljesítették. így nem csoda, ha a szocialista munkaversenyben járási viszonylatban a 28. helyre kerültek. A beadás nem teljesítésének miértjét Cápák elvtárs, az EFSZ könyvelője és az EFSZ zootechnikusa magyarázzák. - Szerintük az egyik ok, hogy a múlt évi gyenge munkafegyelem következtében sok réti széna tönkrement, ugyanis nem hordták be időben. Emiatt természetesen csak 4 literes lett a napi fejési átlag. A tejbeadást tehát nem teljesítették. A sertéshúsnál pedig a következő a helyzet: 1957 decemberében az EFSZ vezetősége szerződést kötött a felvásárló üzemmel 110 darab sertés hizlalására, melyet az első félévben kellett volna átadni 100 kilón felüli átlagsúlyban. A szerződés az asztalfiókban maradt, s a szövetkezet vezetősége (talán azért, hogy pénzt csináljon az év végén, szerk.) szabadeladásra kárhoztatta a süldőket. így ez év elején 30 malacot kellett venni, hogy legyen mit hizlalni. De ez, amint látjuk, nagyon kevés volt a tervezett beadás teljesítésére. — Ezekért a hibákért a régi vezetőség felelős — mondogatják a mostaniak. — Mi azonban többre vagyunk kíváncsiak. Arra is, hogyan megy most a gazdálkodás, rendben van-e minden az alapszabály betartása törül, és hogyan érvényesül a tagok jutalmazása. Hogy a tények kiderüljenek, összehasonlítást végeztünk a hasonló területen gazdálkodó ipolysági szövetkezettel. A példát az állattenyésztésből vettük, mert a növénytermelés' szakaszán csaknem teljesen egyenlő a két szövetkezet gazdálkodása (már ami a munkaegységek kimerítését illeti). AZ IPOLYHÍDVÉGI EFSZ-ben a terv szerint 115 600 liter tejet kell beadni.’ Ennek kitermelésére 3468 munkaegységet terveztek. Ipolyságon csak 1312-őt. A tervezett 60 borjú elválasztásánál az ipolyhídvégiek 300-al, a 100 darab növendékállat gondozásánál pedig évente 240-el több munkaegységet használnak fel. A jelenlegi 11 lő gondozása is 198 munkaegységgel többet felemészt, mint ugyanannyi ló gondozása Ipolyságon. A meglevő 40 anyakoca gondozására 730 munkaegység a terv, 480 malac elválasztásáért 787, azaz öszszesen 1517 munkaegység. Ugyanezt Ipolyságon 960 munkaegységért végzik el. A sertéshízlalásnál 289 darab 15 kilós malac 109 kilóra való felhízlalására a hídvégiek 1695 munkaegységet fordítanak. Ipolyságon 864-et. Ha már most összeadjuk a számokat, kiderül, hogy az említett számú állat gondozására, hizlalására és a tej termelésére a hídvégiek egy évben 3353-al több munkaegységet kimerítenek. Ide vezet tehát az, hogy az ipolyhídvégiek az állattenyésztőket pausálban jutalmazzák. De hogyan is szülhetne jót az olyasmi, hogy például a teheneket más gondozza és más feji? Így a gondozót semmi nem köti, hogy az állatokat jobban, szakszerűbben kezelje. Még egy megállapítás: Az ipolyhídvégi férfiak is elismerik, hogy nehéz munka a fejés. Náluk mégis az asszonyok végzik ezt a munkát, arra hivatkoznak, hogy ők nem tudnak fejni. A gondozást persze a férfiak végzik. Csoda-e, hogy az ilyen beosztás mellett éppen az olyan helyekről hiányzik a munkaerő, ahová férfiak kellenek? A sertéstenyésztésben is férfiak dolgoznak. Persze, hogy a kazalrakáshoz, kéveadogatáshoz, meg egyéb fontos helyre, már nem jut belőlük. Igaz, ők azt tartják, hogy a sertésgondozáshoz férfiember kell. De azt elfelejtik, hogy régen az egyéni és a mostani háztáji gazdálkodásban ezí a munkát az asszonyok végezték és végzik. Nézzék meg a gyürki EFSZ sertésállományát, nem jobb-e az övékénél? Pedig azt asszonyok gondozzák. Árról is le kellene már szokni, hogy évenként váltogatják a vezetőséget. A hídvégi EFSZ-nek eddig hat elnöke volt. Olyan vezető is akadt, akit már kétszer választottak, illetve váltottak. Ebből az tűnik ki, hogy nem sokra értékelik a komoly és felelősségteljes vezetői feladatokat. Ezt igazolja az is, hpgy egy ilyen régi EFSZ-ben eddig még egyetlen vezetőt sem iskoláztattak. De meg is látszik minden szakaszon a felületesség, a hozzá nem értés. Például a mezőgazdásztól hiába kérdeztük, hogy mennyi takarmányuk van kazalban, mennyit vetettek ebből vagy abból, a kérdésre válaszért az irodába utasított, mert hogy ő azt honnan tudná. De akkor hogyan írta alá a munkakimutatásokat ? Számtalan példát találhatnánk arra, hogy a jó eredmények eléréséhez jó vezetés kell, ahhoz pedig jó szakemberek. Ma már a szaktanfolyamok s a szakkönyvek egész sora mind a tudás fejlesztését szolgálják. Csak fel kell használni azokat. És az is hiba, hogy egy ilyen nagy faluba csak 22 Szabad Földműves jár. Pedig náluk nagyonis elkelne a tudás, a jók tapasztalatának felhasználása. „Rend a lelke mindennek“ — tartja a közmondás. Nem lehet ez másképp Ipolyhídvégen sem. Szigorú ellenőrzésre van szükség, különösen az állattenyésztés szakaszán. A JNB a szövetkezet megsegítésére Lévai elvtársat mint körzeti zootechnikust bízta meg három hónappal ezelőtt. Tőle nemcsak szakmai tanácsokban, hanem a jóra való törekvésben, az akaratban is sokat várhatnak. De ehhez az is kell, hogy az ipolyhídvégi EFSZ vezetői is bele-belenézzenek az alapszabályba Köpönczei Lajos J. Novák a gazdag termésben gyönyörködik
