Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-07 / 36. szám
4 yJzaUaef Földműves 1958. szeptember 7. 9 A SZEPSIGTA a Vörös zászló boldog tulajdonosa Ha az idei nyári munkák ideje alatt szóba kerültek a szepsi GTÄ dolgozói, nö és elsősorban a traktorosok, a szövetkezetesek eddig soha nem tapasztalt tisztelettel beszéltek róluk. És tegyük hozzá: meg volt rá az okuk. Mert az olyan hatalmas gabonatáblák, mint a csécsieké vagy a perényieké a falvak jelenlegi munkaerővel való ellátottsága mellett talán mostanáig is várhattak volna a kézi kaszára. Abosi László Jánosik elvtárssal, a FEMH dolgozójával és Leukanic mérnökkel beszélget Köszönet a traktorosoknak, hogy így már a cséplést is rég befejezték. A javítóműhely- dolgozói pfdig azért érdemlik meg a dicséretet, hogy az idén alig akadt üzemzavar. Büszkeségtől domborodhat a mellük azért is, hogy a járás a kassai kerületben elsőnek teljesítette a gabonabeadást. (Ez is az aratás és cséplés gyorsaságán, vagyis a traktorosokon múlott). Élen járnak az őszi munkákban is. Augusztus 26-ra már 100 százalékra teljesítették az őszi repce vetésének tervét. És a minőség ? A szövetkezetesek részéről megnyilvánuló különös tisztelet elsősorban éppen a minőségnek szól. Persze ha a traktorosok közül akarnánk valakit különösképpen kiemelni, az nagyon nehéz lenne. Vannak akik Stefán Dedinskyt dicsérik, a csécsiek Dula János és a többi kombájnos munkájáról nyilatkoznak elismerően. A szesztaiak szerint Abosi László hernyótalpasával legalább anynyi igyekezetei tanúsított a hektárhozamok fokozása érdekében, mint a szövetkezet legszorgalmasabb tagjai. Hiszen amint a képen láthatjuk, nem hagyott kiszáradni a learatott tarlónak, ott járt mindig az aratók nyomában. De most is az éllovasok között jár a talajelőkészítésben. Nem véletlenül díszelgett neve mellett a 178 százalékos tervteljesítés. Nemes Bélával, a körtvélyesi dombokon találkoztam. Szerény, engedelmes természetűnek látszik a fiú. Az akarat, a keménység csak akkor derül ki, amikor a szövetkezetesek elmondják, —: nyolc-kilenc hektár tarlót lebuktat naponta ez a csöndes emberke. És nem is akárhogyan. Csak most vallják be a körtvélyesiek, hogy eleinte mennyire idegenkedtek a gépi munkáktól. Nem hitték, hogy a kavicsos talajú meredek partokon is boldogul majd a traktor. Most látják csak, hogy. az ötöseke sokkal jobb munkát végez, mint azelőtt a tehénnel húzatott egyes eke. Hosszúra nyúlna, ha így folytatnánk a felsorolást. De ezt abbahagyom, remélve, hogy nem sértődik meg az a sok élvonalbeli traktoros, akiknek neve idekívánkozik. A nevek felsorolása helyett hadd mondjam el, hogy a gépállomás a mezőgazdasági munkák tervét 131,9 százalékra teljesí-Nemes Béla nem ijed meg a domboktól tette. Egy traktoregységre 164,4 feltételezett hektár megművelését tervezték, s ehelyett 202,1 ha-t műveltek meg. Továbbá egy hektár megművelésére az ő földjeiket figyelembe véve 11,4 liter üzemanyagfogyasztás a terv, s a felhasználás csak 7,2 litert mutat; Honnan indul el ez a jelentős siker? Ott kezdhetnénk, hogy a Párt levelének alapos megtárgyalása után a GTÄ dolgozói kötelezték magukat, hogy á kongresszus tiszteletére az önköltséget csupán az első félévben 368 000 koronával csökkentik. És az éred-^ mény? A'jól szervezett és irányított szocialista munkaverseny, valamint a terv állandó ellenőrzése és a munkaverseny rendszeres értékelése azt eredményezte, hogy nem 368 000, hanem 580 000 korona önköltségcsök-Dula János, a csécsiek földjén arat és csépel kentéssel javították a GTÄ gazdálkodását. Az is a traktorosok becsületére válik, hogy a járás szövetkezeteinek közel 5000 hektárral való kibővülése mellett is minden munkát időben elvégeztek. A GTÄ dolgozóinak igyekezetét bizonyítja, hogy az állattenyésztés szakaszán tervezett gépesítést 157 százalékra valósították meg. Persze, ha az ember nagyon keres, nálunk is talál olyan szakaszt, ahol nem teljesítették a tervet. Példának ott van a mozgóműhely. Nem teljesíthette a tervezett javítást, mert —’ a traktorosok felé talán ez a legnagyobb dicséret — nem volt annyi hiba, mint amennyire számítottak. Csak néhány szám, egypár adat a sokból, de mindmegannyi meggyőző bizonyíték, hogy amikor augusztus 31-én a szepsi GTÄ ünnepélyes keretek között átvette a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Minisztérium és a Mezőgazdasági Alkalmazottak Központi Szakszervezetének Vörös zászlaját, a magas kitüntetés méltó helyre került. És a mostani igyekezet alapján jogosan hisszük, hogy a . szepsi GTÁ dolgozói keményen állják majd a további csatát, hogy új, korszerű gépállomásukon sokáig gyönyörködhessenek a szorgos munkával kiharcolt kitüntetésben. A holnap az övék Apáink és anyáink gyakran mondogatják: „Hej, ha még egyszer húsz éves lehetnék!“ Aztán hozzáfűzik: „Majd mi megmutatnánk...“ Azt hiszem nem kell bővebben magyarázni, miért szeretnének az idősebb bácsikák, nénikék mégegyszer húsz évesek lenni. S abban sem kételkedhetünk, hogyha megfiatalodnának, valóban kitennének magukért. Hiszen a mi fiatalságunk túlnyomó része is hasonlóképpen gondolkozik. Odaállnak ahol szükség van két dolgos kezükre, ahová a Párt hívja őket. Több mint 20 000 fiatal a szövetkezeti termelés élharcosa. A határvidék megsegítésére a rétek és legelők karbantartására szintén ezrével jelentkeztek a fiatalok. S ki tudja hány fiatal fiú és lány harcol állami gazdaságainkban a magasabb hektárhozamokért, a több tejért, húsért. Lássunk csak egy-két példát: A Bajcsi Állami Gazdaság földjein bőven termett gabona az idén — írja Psenák József levelezőnk. — Bizonyítja ezt a beadás teljesítése is. A gazdaság 100 vagon gabonával szárnyalta túl begyűjtési tervét. Szép eredmény ez, amelyért sokat tettek a CSISZ szervezet tagjai is. Akármerre járunk a gazdaságban, mindenütt szorgalmas fiatalokat látunk. Az egyik istállóban például Gala Mária és Kosztolányi Erzsébet CSISZ tagokkal találkozunk. A növendékállatokat gondozzák. És meg kell mondanunk, hogy nem kis eredménynyel. A három hónapon aluli növendékállatoknál a tervezett 0,75 kg súlygyarapodást 0,94 kg-ra emelték. A három hónapon felüli növendékek súlygyarapodása pedig 69 deka, vagyis 19 dekával több a tervezettnél. A vajkóci részleg fiatal kertészei Demjén Ferenc és Moknác János vezetésével szintén jő munkát végeznek. A csoport 11 hektáron kertészkedik. Káposztát 2 hektáron termelnek, és a tervezett 70 mázsa helyett 115 mázsát adtak a közellátás részére. Jól jövedelmez a paradicsom is. A két hektár területről ez idáig több mint 22 mázsát adtak be. A nagyra s kövérre nőtt paprikák szintén a fiatalok szorgalmáról tanúskodnak. (-í) A Tornaijai Állami Gazdaságban az aratás, cséplés után a len nyövéséhez láttak - írja Németh János. — A nyövés nagyobb részét gépek végezték. Csupán a Felsőrész-dűlőben volt szükség kézi erőre, mivel megdőlt a len. A fiatalok ettől a munkától sem féltek. Vidáman, nótaszóval és nagy munkalendülettel álltak a 10 hektáros táblának. ' Ez a tíz hektáros terület eddig parlagon hevert — újságolta Lipták csoportvezető. — Pedig jó föld — hiszen látja milyen nagyra nőtt a len. Most búzával vetjük be. Reméljük bő termést aratunk jövőre — fejezte be a csoportvezető. A csiffári fiatalok is kitesznek magukért. Erről tanúskodnak a jó munkáért adományozott kitüntetések is, melyeket a brigádközponton találunk. És az elismerés jogos. Hiszen az első félévben 160 százalékra teljesítette tervét az említett brigád. Az aratást a tervezett idő előtt végezték el. Pedig volt mit aratniuk a traktorosoknak! Mohiban 352 és a helyi szövetkezetben 287 hektárról takarították be a gabonát. Az igyekezet, a munkalendület most, az őszi munkák idején sem csökken. A mohi EFSZ-ben — 20 hektáron — még augusztus közepén elvetették a repcét. Utána a csiffári szövetkezet földjein vetették el a repcét és az őszi árpát. Most a silózást és a rozs vetőágyának előkészítését sürgetik a traktorosok, — mondja Nádasdy János brigádvezetö. (-ó) * * * Számtalan példát hozhatnánk még fel bizonyítékul, hogy a fiatalság megértette pártunk szavát, s szíves örömest fárad a szebb, a boldogabb holnapért: az ő hoÍnapukért! (Z) Először a rend, a tisztaság tűnik fel. Aztán Feri bácsi a tarka-barka borjak gondozója. Csodálkozva nézem ügyességét, munkához való viszonyát. Gyere te kis butus — szelídíti az egyik újszülöttet. Nem könnyű az első etetés. A türelem s a szeretet azonban legyőzi az ellenállást, a kis borjú megszelídül s jóízűen fogyasztja a cumlis edényből friss édes tejet. !— Hány borjút nevelt fel ez évben Feri bácsi? Est Ez a száznegyvenkilencedik. Szép szám Bálvány Csikorog a fék, megáll a vonat. Kiszállok, s mint ismeretlen barátkozok a tájjal, az emberekkel... Azt már tudom, hogy ez a föld, ahol állok, s amerre ellátok egyházi birtok volt. Nagyságos urak bérelték, cselédek szántották-vetették. Most a Komáromi Állami Gazdasághoz tartozik. Régi cselédek, munkások, parasztok gazdálkodnak — és bátran mondhatjuk eredményesen a 940 hektár volt papi földeken. A gazdaság menetéről, a máról és a holnapról Ambros Pavel könyvelő tájékoztat. De csak számokban. S amikor leírom, hogy a bálványi részleg marh&állománya ötvenhattal több a tervezettnél, (a tervezett 430) akaratlanul is felvetődik bennem a kérdés. — Ki gondozza a növendékállatokat? — Nagy Ferenc : mondja a könyvelő. Tizenkettőt üt az óra, etetés ideje van. Benyitok az egyik istállóba, Feri bácsi birodalmába .., különösen ha tudjuk, hogy a terv augusztus végéig 119-et irányoz elő. A terven felüli borjak tehát a szakszerű gondozásnak köszönhetők. Mert hiába volna Kamocsai Ferenc, Füsy József, Mogyorósy Miklós és a többi tehéngondozó szorgalma, igyekezete. A gömbölyű sertések jóízűen falatozzák az árpa- és a kukoricadarát Bálvány a számok tükrében ha nem párosulna Nagy Ferenc szaktudásával, áldozatkész munkájával. Feri bácsi kezében van a borjak léte és nemléte. És Nagy Ferenc ezt tudja, érzi s eszerint végzi munkáját. Lássuk csak hogyan? Két hétig az újszülött borjú az anyja tejét kapja. Egy etetésre hat„A nyugodtság a testet táplálja“ hét litert. Mindenesetre szellős nevelés mellett. A harmadik hétben pedig 8 — 9 litert, de már nem anyatejet, s a tejadag egyharmada műtej. A negyedik hétben abrakot, lucernát és vörösherét is kap a borjú. Tejet 5 — 6 litert. Az ötödik, hatodik és hetedik hétben 3 — 4 literre csökken a tej, de növekedik az abrak és a szálastakarmány mennyisége.' Nyolc hetes korukban 120 — 130 kg súlyban búcsúznak a borjak a tejtől s nevelőjüktől. Említésre méltó, hogy Feri bácsi 0,85 kg napi súlygyarapodással neveli a borjakat! Ez csak egy példa Hasonló számtalan van a bálványi részlegen. S valamennyi arról tanúskodik, hogy az említett gazdaság dolgozói nem idegenkednek az új módszerektől, s megértették pártunk XI. kongresszusa határozatának azon pontját: „Az állami gazdaságoknak sokkal nagyobb mértékben kell teljesíteniük azokat a funkciókat, hogy példát mutassanak az EÉSZ-eknek... főképp a termelés új technológiája, a szarvasmarha szabad istállózása, a száraz hizlalás, a híg trágyával való gazdálkodás, a nagyüzemi tyúktenyésztés és öntözőberendezések építése terén...“ Mint „kényes“, ugyanakkor sürgős megoldásra váró kérdést, nézzük csak meg a sertések szárazhízlalását. Őszintén mondom, másodszor találkoztam a szárazhízlalással. Először Csallóköz egyik szövetkezetében és most. Az első kép körülbelül így nézett ki: nagy tágas istálló, kifutó nélkül. Az .ól közepén deszkából össztákolt vályú. A vályúban száraz dara, teli trágyával, piszokkal. A sertések türelmetlenül visítanak az éhségtől...! íme a második kép: Szintén tágas, korszerű épület, falai fehérre meszelve. Az ól egyik felében rozsdamentes pléhből önműködő etető, az ól másik felében, szemben az etetőkkel, önműködő itatők. A sertéséi előtt pedig kifutók. Most pedig kérdezzük meg Szarka Istvánt, a hízósertések gondozóját, a szárazhízlalás módszerének kezdeményezőjót, elönyös-e ez a módszer? A 35 éves férfi kertelés nélkül saját tapasztalatai alapján válaszol a kérdésre: A szárazhízlalásnak két előnye van. Először is gyorsabb, másodszor pedig gazdaságosabb. Egy 45 kilós disznó például 4 hónap alatt eléri a 110, 120 kilót. Ami pedig a gazdaságosságot illeti, csak annyit, hogy egyedül 500-560 sertést gondozok! Naponta háromszor és géppel fejnek a gulyások Nem vagyok hitetlen Tamás, de ha nem látnám, talán kételkednék Szarka elvtárs szavaiban. De mivel saját szememmel látom, amint az 560 gömbölyű sertés falatozza az árpa- és kukoricadarát, evés után pedig nyugodtan heverésznek a kifutóban, elhiszem, s az mondom: jó, sokkal jobb a szárazhízlalás, mint a közönséges. Csak ember, s erre a célra berendezett helyiség, valamint lelkiismeret kell hozzá. Bizonyítékul említsük meg még azt a tényt, hogy amíg a közönséges hizlalással napi 36—38, a szárazhízlalással pedig 55 — 60 deka napi súlygyarapodást érnek el a bálványi részlegen. Bármennyire is „unalmasak" a számok, de azt még papírra kell vetni, hogy a gazdaság ez idáig 16 920 liter tejet adott be terven felül. S ez az eredmény vitathatatlanul az állatgondozók érdeme. Abban is nagy részük van az állatgondozóknak — Kocsis Dezső vezetővel az élén — hogy a gazdaság 317 000 korona nyereséggel zárta az első félévet. Ugyanis a nyereség nagyrésze, vagyis 224 000 korona a több tejből, húsból, az említett kiváló súlygyarapodásból: a termelési költségek csökkentéséből ered. Zat.vkó József „Gyere te kis butus“
