Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-07 / 36. szám

1958. szeptember 7. \ JratHad Földműves TOVÁBB EGT LÉPÉSSEL Olvasóink figyelmébe Esztendő múlott el azóta, hogy a füleki járás egyénileg gazdálkodó földműveseinek többsége - szűknek érezve az elmaradott, kisparcellás gazdálkodás kereteit — több évi szü­netelés után ismét kezdett a közös mellé állni. Am, ezúttal tömegesen ... De nem ment az oly simán, csak úgy önmagától. Szívós, kitartó felvi­lágosító munka előzte meg a belépé­seket. Nap mint nap lelkes agitátorok kopogtattak be a paraszti portákra, eloszlatni a kételyeket, a bizalmat­lanság vastag ködét, s jövőt, távlatot mutatni. Jóllehet, az is előfordult nemegyszer, hogy á mának e névtelen hőseit hideg közöny fogadta. Nos, ezt is leküzdötték! Szavuk melegétől — bár lassacskán, de — átforrósodtak a szívek. A nem várt látogatás ke­mény; baráti kézszorítással végződött. Távoztukkal azonban a szenvedé­lyes viták tüze nem hamvadt ki; késő éjszakába nyúlva tovább égett-lobo­­gott, belül a családokon. Viharos szó­csaták dúltak szülők, testvérek és rokonok között... míg végül is a józan ész diktálta felismerés kerekedett felül. Olyannyira, hogy néhány hónap leforgásával sokszáz becsületes, rög­szerető paraszt kezdett egészen új, tartalmasabb életet. Sovány segítség, döcögő kezdet Az új útra lépett parasztok húsz új szövetkezeti társas gazdaságot hívtak életre a tíz régebbi mellé. Első dolguk? Mi lehetett volna más, mint az, hogy eltüntették az örökös civakodást, perlekedést szülő mezs­gyéket, a sok-sok keskeny „pántlika" széles táblákká olvadt össze, össze­adták igavonó- és haszonállataikat, földművelő szerszámaikat, erejüket és tudásukat, hogy kevesebb verejték­kel, közösen jobban boldoguljanak ... Nomármost, a maguk módján neki­­gyűrkőztek a munkának, s hozzálát­tak az életet jelentő mag, az ősziek vetéséhez... S meg kell vallani, né­­melyütt bizony jócskán kiszorultak az időből... Itt álljunk meg egy szóra! Vajon mi is , volt lényegében a késedelem oka? Jórészt a kezdettel járó nehéz­ségek; a táblás gazdálkodásban való járatlanság, tapasztalathiány. Például, előfordulhat olyan eset is, hogy egyes EFSZ-ekben a tagok „özönvízelötti" módszerrel, vagyis kézzel szórták el a magot. Ebbe még akkor sem nyu­godhatunk bele, ha új szövetkezetek­ről van is szó. Ha jól emlékszem, an­nak idején az almágyiak arra hivat­koztak, hogy meredek ,a part, géppel nem tudják bevetni... Most újra vetés előtt állanak. Tehát nem árt, ha alaposan körülnéznek az almágyi szövetkezeti vezetők és a KOVÁCS ISTVÁN: tagok, mit lehetne tenni, hogy a kézi vetést teljesen mellőzzék ... Fürkész­­szék ki a helyi adottságokat, lehető­ségeket, s tanácskozzék meg közösen a járás illetékes osztályának dolgo­zóival annak keresztülvitelét. Hozzátehetjük, a fentebb említett késlekedéshez az is hozzájárult, hogy a múlt év gabonaszagú nyárutóján érlelődő nagy előretörést — amit nyugodtan nevezhetünk „földindulás­nak" — nem előzte meg a JNB ré­széről alapos felkészülés. így a sorra alakuló szövetkezeteknek nem is nyújthatott olyan támogatást, főleg az indulás heteiben, mint amilyet azok elvártak. Pedig mennyire szük­ségét érezték az új EFSZ-ek vezetői a társas, nagyüzemi gazdálkodás megannyi kérdésében való eligazítás­nak, szervezési- vagy szaktanácsnak, stb. Ennek hiányában bizony többször tanácstalanul álltak az új szövetkeze­tek vezetői, vajon mihez is kezdje­nek? ... Csak később folyamodott a járás olyan ésszerű megoldáshoz, hogy módot nyújt az új EFSZ-ek vezetői­nek — 4—5 napos tanfolyam kere­tében — az évi termelési- és pénz­ügyi terv készítéséhez szükséges tudnivalók megszerzésére. Ki a „ludas”? ... Több ilyen rövid időtartamú tan­folyamra lenne szükség. Különösen a munkacsoportok vezetői szorulnak rá sürgősen a szakmai-politikai átkép­zésre, mivel rájuk nehezedik a ter­melési feladatok közvetlen valóra váltása, természetesen a hozzájuk be­osztott tagok segítségével. Ők a szö­vetkezeti gazdaság u. n. pillérei, tar­tóoszlopai. Sok, nagyon sok múlik azon, milyen képzettségű vezető áll a csoport élén. A szövetkezet látja kárát, ha nem odavaló, ha szervező­­képessége, szak- és politikai tudása nincs. Márpedig ilyen tucatjával van a füleki járás EFSZ-eiben, főképpen az újakban. Erről riportútjaim során többször is meggyőződtem. Sajnos ' bár nem általános jelen­ség, de — olyan esetnek is fül- és szemtanúja voltam, hogy a füleki EFSZ csoportvezetője, Kállai Lajos minden szégyenérzet nélkül beismer­te: ő bizony nem ért az ölező kezelé­séhez. így azután nem csoda, ha napirenden ilyen hangokat lehet hal­lani a vezetőkre (főleg a két cso­portvezetőre): r— A funkció, a titula, az kell ne­kik ... Meg a 45 munkaegységet is felszedik havonta... De a kötelessé­gét teljesíteni..., azt egyik se." Jól kifizetődik a kacsatenyésztés. Ezt tudják a keszegfatusi EFSZ tagjai is, ezért nagy gondot fordítanak rájuk. A képen az ezer darab pekingi kacsa látható. Negyven fiatal a hanvai EFSZ-ben A tornaijai járásban levő hanvai szövetkezetben az idősebb tagokon kívül negyven fiatal is dolgozik. t— Ki dolgozzon a szövetkezetheti, ha nem mi? —' ezt a kérdést maguk a szövetkezeti falu fiataljai vetették fel. S nemcsak beszéltek róla, hanem bekapcsolódtak, és tevékeny munkát fejtenek ki. A kertészetben 15 tagú ifjúsági munkacsapat dolgozik a CSISZ-szer­­vezet alelnöke vezetésével. Köztük serénykedik Asztalos Erzsébet is, aki az év folyamán érettségizett, s mind­jobban megszereti a kertészeti mun­kát. Derekas munkát végeztek a fiatalok a gabonabetakarításban, s vasárna­ponként ifjúsági cséplőcsapat szor­goskodik a cséplőgép mellett. Sok-sok község fiataljai példát vehetnének tőlük. Németh János, Sajószárnya Lapunk 20., azaz május 18-1 számában versenyfelhívást közöltünk, melyben a levelezői és lapterjesztési versenybe való részvételre hívtuk fel minden olvasónkat. A versenyben feltett kérdésekre eddig sok levelet kaptunk, s úgy véljük, hogy ez a verseny mind olvasóink mind a szerkesz­tőség részére hasznos. Reméljük, hogy a továbbiakban még több konkrét, szakmai alapossággal megírt cikket, tanácsot, véleményt kapunk olva­sóinktól, levelezőinktől. Tudatjuk olvasóinkkal azt is, hogy a havonként kiadott könyvjutalmon kívül az év végén 5000 korona pénzjutalmat osztunk ki a legeredményesebb versenyzők között. Az alábbiakban közöljük a szeptember és október havi kérdéseket és várjuk olvasóink minél nagyobb számú, de elsősorban minél gazdagabb tar­talmú írásait. A másik rákontráz: . — Mert nem értenek a dolguk­hoz ...! Nem egészen ők a hibásak. Nem és nem! Azok a hibásak, akik könnyel­műen kinevezték a funkció betölté­sére, anélkül, hogy mérlegelték volna képességeiket, egyáltalán alkalma­sak-e rá; Am a járás illetékes osztálya is „ludas" a dologban, mert hová is menne rövidebb — mondjuk néhány hetes, vagy egy-két hónapos — tan­folyamra a járáson belül az a szövet­kezeti vezető, ha tanulásra szottyanna kedv??! (Folytatjuk) Őszelei tennivalók ( Folytatás az 1. oldalról) Ezek és a hasonló példák tehát a he­lyi sajátosságok alapos tanulmányo­zását és a hozzájuk való alkalmazko­dást teszik szükségessé. Földműveseinknek, de elsősorban szakembereinknek tehát ezeket kell figyelembe venni. Ezeken kívül az őszi munkák, így a hektárhozamok növelésének sikere mindenekelőtt a gyors és minőségesen végzett mun­kától függ. Nagyon fontos, hogy az őszi kam­pányhoz szükséges gépi felszerelés állandóan üzemképes állapotban le­gyen és helyes szervezéssel jól fel­használják azokat. Pártunk állandó feladatként tűzte ki a szocialista nagyüzemi mezőgaz­daság politikai-gazdasági megszilár­dítását, további szövetkezetek alakí­tását és a meglévők kiszélesítését. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnye mellett már sok minden szól. Persze az időben végzett és jó minő­ségű munka még további bizonyíték. Úgy végezzük tehát az őszi munká­kat, hogy azok is meggyőző példák legyenek. Erről egy pillanatig sem szabad megfeledkezni. Legyen ez az ősz a szocialista nagyüzemi gazdasá­gok erőteljes fejlődésének, az új szö­vetkezeti gazdaságok alakulásának, a mezőgazdasági termelés érezhető nö­velésének eredményes időszaka. 1. Gazdaságukban mit tesznek a jövő évi hektárhozamok növelése ér­dekében. Hogyan szervezik az őszi vetési munkálatokat, hogy betart­hassák az agrotechnikai követelmé­nyeket. 2. Hogyan készültek fel a kapások betakarítására és hogyan használják fel a gépeket a betakarítás meggyor­sítására. 3. Gazdaságuk mennyi fiatalt szer­ződtet a kétéves mezőgazdasági tanu­lóviszonyba és mit tesz azért, hogy a fiatalok megtalálják a helyüket a mezőgazdaságban (kulturális, sporto­lási lehetőségek, ifjúsági munkacsa­patok alakítása stb.). 4. Szövetkezetük milyen formában oldja meg az építkezést, hogy a jelen­legi s egyre bővülő állatállományuk mielőbb összpontosítva legyen, illetve méltó elhelyezést nyerjen, (önsegé­­lyezéses építkezés, szabadistállőzás stb.) 5. Szövetkezetük hogyan bánik a meglevő abrak- és szálastakarmá­nyokkal, hogy az kitartson újig. Az ősz folyamán még milyen növények­kel egészítik ki takarmánybázisukat. 6. Hogyan lehetne üzemükben jö­vedelmező nagyüzemi méhészetet lé­tesíteni, vagy a meglevőt jövedelme­zőbbé tenni. (A méz és'viasztermelése mellett vegyük figyelembe a növények beporzását is.) 7. A helyi nemzeti bizottság hogyan segíti a szövetkezetek kiszélesítésé­ért és megerősítéséért folytatott harcot. 8. A tömegszervezetek együttmun­­kálkodása hogyan segíti falvainkon a kulturális forardalom feladatainak valóraváltását. 9. A falusi kultúrotthonok előre el­készített tervekkel készülnek a téli időszakra. (Előadások, természettu-t dományi ismeretek terjesztése, szín­darabok, olvasó- és irodalmi estek stb.) 10. Mit olvas szívesen a Szabad Földművesben, a lap eddig mennyiben segítette szakmai és politikai látó­körének bővülését. 11. A jövőben milyen tartalmú (tár­gyú) cikkeket szeretne olvasni a lap­ban és egyénileg munkahelyén milyen módon tudná bővíteni a lap olvasói­nak, előfizetőinek számát. 12. A szövetkezet vezetősége a tagok szakmai és politikai fejlődésé­nek érdekében felhasználja-e a szö­vetkezet kultúralapját a földműves­sajtó előfizetésére és a jövőben ezen a téren milyen intézkedéseket akar­nak tenni. VERSENYZŐK KÖZÜL a július és augusztus havi értékelés alapján a következő olvasók és leve­lezők részesültek könyvjutalomban: Kovács János, Path; Pálinkás István, Perbete; Iván Sándor, Kassa; Lukács Béla, Tornaija; Molnár János, Boly; Demecs István, Rozsnyó; Kúcs Gyula, Alsószecse; Patő Imre, Párkány; Ra­­dos Pál, Szlovákgyarmat; Andreas Sándor, Szepsi; Róth János, Király­­helmec; Jancsa Ferenc, Párkány; Németh János, Sajószárnya; Csiba Géza, Felsőpatony. Bőven terem a föld, csak... érteni kell q művelési fortélyait A minap levél érkezett szerkesztő­ségünkbe, egyszerű halványzöld borí­tékban. Szakasztott olyan, mint ami­lyen a naponta érkező húsz-huszonöt levél-kollégája. Az ipolyviski Vörös Lobogó szövetkezet agronómusa írta. A keresetlen szavak többféléről szá­mot adnak. Főképpen az országos vi­szonylatban is élenjáró EFSZ ered­ményeiről szerez tudomást az, ki elolvassa. De győzelmi jelentésnek is beillik, mivel a munka frontjáról, a termelő hétköznapok sikereiről tudó­sit. Most pedig beszéljen az agronómus, övé a szó: „Ez év márciusában szövetkezetünk 58 új taggal és 200 hektár mezőgaz­dasági földterülettel bővült. Most már teljesen eltűntek a mezsgyék hatá­runkból. Egy nagy család lett a falu népe, s egy akarattal, egy célért küzd: a XI. pártkongresszus határozatainak megvalósításáért." De mit tesznek a szövetkezeti ta­gok azért, hogy az előfeltételeket már most biztosítsák? Már csak termé­szetes, hogy bőséges takarmányalapot teremtenek, hiszen enélkül nem be­szélhetünk jól jövedelmező állat­­tenyésztésről. Erről így ír Kovács György agronómus: „Az új tagok közös melletti legszebb hitvallása az volt, hogy vállvetve a „régiekkel" belevetették magukat a takarmány betakarításába, így, ebben az évben sikerült közel 1000 mázsa szálastakarmányt kazlak­ba rakni, tartósítani. Ebből több mint a fele lucerna és vöröshere. Silótakar­mányunk is lesz bőven: eddig mintegy négyszáz köbméternyit konzerváltunk, s körülbelül hatszáz köbméterre való lesz a silókukoricából, cukorrépafej- és szeletből, továbbá tarlócsalamádé­­ból. Mondhatjuk a takarmányalap állatállományunk számára az 1959. évre biztosítva van." Tehát nyugodtan néznek a tél elébe, nem lesz tejhozamcsökkenés, a táp­dús silótakarmánytól ontják majd a tehenek a tejet garmadával. No meg azt is megemlíti, hogy az aratás befejeztével vigalmat csaptak. De még mielőtt táncra kerekedtek, értékelték az idei gabonatermés ered­ményeit. A tagok örömmel vették tudomásul, hogy a nagy szárazság és jégkár ellenére is búzából 25, rozsból 27.22, ősziárpából 28.51, tava­szi árpából 16.82, és zabból 25.35 má­zsás átlag-hektárhozamot takarítottak be. Érdemes összehasonlítani e be­szédes hozamokat az új tagok által még a múlt év őszén és az idén vetett gabona hozamaival. Például ősziár­pájuk 6.74, rozsuk 6.68, búzájuk 10.55 mázsa termést hozott hektáréról. Elgondolkoztató ez a nagy hozam­­különbség, mely erősen a szövetke­zeti, közös gazdálkodás fölényét sza­vatolja. Mi az agronőmus-levelezőnk álláspontja ezzel kapcsolatban ? „A föld terem bőven gabonát, csak érteni kell a fortélyát a nagyüzemi gazdálkodás esetében is. Ki kell hasz­nálni az adott lehetőségeket, biztosí­tani az agrotechnikai követelmények betartását, azaz: nyomban az aratást kövesse a tarlóhántás, jól elkészített, pihent vetőágyba idejében hulljon a jő csíraképességű, nemesített vető­mag, hogy még az őszvégi, téleleji hidegek beállta előtt dús gyökérzetet fejleszthessen, megerősödve fogad­hassa a metsző téli hideget., Majd felveti, hogy a kisparcellás gazdálkodás esetében bő terméshoza­mok eléréséről szó sem lehet, mivel a gyönge igaerővel a magángazda nem képes a talajt úgy előkészíteni, mint a gép. Sekélyen szánt, s így a talajnedvesség hamar elillan, s ami­kor a legnagyobb szüksége volna rá a fejlődéshez, bizony már nem jut hozzá a sarjadó növény ... vézna ma­rad, s nem képes a természet mostoha viszonyaival, meg a rovar- és gyom­­kártevöivel szemben a lét harcát megvívni. A legjobb esetben is. sová­nyan fizet a gazda fáradozásáért. Levele befejező részében felsorolja, hogy szövetkezetük évente 505 mázsa nitrogén-műtrágyát, 750 q foszforosat és 595 mázsa káliummütrágyát hasz­nál fel, továbbá száz-száztíz mázsa istállőtrágyát szórnak szét hektáron­ként. Fellelkesülten, a közös gazdálko­dásba vetett rendületlen bizalommal telve számol be a nyárvégi munkák­ról; arról, hogy tíz hektár repcét még augusztus harmadik hetében elvetet­ték, a jövő évi 40 hektár cukorrépa alá a trágyázást elvégezték. így zárja sorait: „Cukorrépából a múlt évben 550 Tfcázsát értünk el hektáronként, s így az ország legjobb cukorrépatermelö gazdaságai közé jutottunk, amiért ki­tüntetésben is részesültünk ... Most is legalább olyan termés ígérkezik, mint tavaly. Még néhány nap... és hozzálátunk a cukorrépa gyors beta-^ karításához, hogy idejében a gyárba szállíthassuk, mert a^mázsánkénti felárból — a múlt évihez hasonlóan — jó néhány ezer korona folyik be majd szövetkezetünk pénztárába." Ahol így gazdálkodnak, ilyen előre-1 látó gondossággal, ott nem csoda, hogy a 16 korona előlegen kívül még legalább 20—21 koronára van kilátás munkaegységenként az évvégi zár­számadáskor. De lehet, hogy még ettől is több lesz; Ennek biztosítéka: a szövetkezeti tagság odaadó, szorgos munkája. (k. i.) _s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents