Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-10 / 32. szám

1958. augusztus 10. \hrab-ad Földműves s A versenyhét győztesei a Nagymegyeri Gépállomáson Nemrég versenyhetet tartottak a Nagymegyeri Gépállomás doiqozói a szocialista munkaverseny elmélyítése céljából. Természetesen, győzteseit az értékelés alapján megjutalmazták. Első helyre az apácaszakállasi trak­torosbrigád került. Pénzjutalma 600 korona. Második helyen a nemssócsai II., harmadikon meg a nemesóesai I. traktorosbrigád végzett; az egyik 500, a másik 400 korona pénzjuta­lomban részesült. Ámde nemcsak a legjobb trakto­rosbrigádok, hanem egyes kombájno­­sok és traktorosok is kaptak pénzju­talmat. Például László Dezső, az eke­­csi traktorosbrigád kombájnosa S-4 típusú kombájnnal a versenyhét (jú­lius 14-20) keretében negyvenhárom hektár gabonát aratott le, amelyről nyolcszáznyolc mázsa magot csépelt. Jutalma: 250 korona. A kombájnosok versenyében a má­sodik helyet Ján Vavrecán, a lipovói traktorosbrigád kombájnosa érdemel­te ki, aki ugyancsak 43 hektár gabo­nát aratott le S-4 kombájnnal, s hét­­százharminch; rom mázsa magot csé­pelt. Ö is 250 koronát kapott jutalmul. A szocialista munkaverseny már gyökeret vert ezen a gépállomáson, s mindjobban segít a megnövekedett feladatok valóra váltásában. Öllé Ferenc, Izsappuszta NÁDÁSS JÓZSEF: Fa!mi reggel Friss túrós-bélest (tagadót, cukrostetejüt tett reggel a menyecske az asztalra. Most vette ki a sütőből, a tűzt'ől. 'lángolt az arca. Mosolya oly édes colt. Mint a bélés teteje. Lehajolt és ingváHából felém intett két keble jer áré miként a bélés duzzadt és kívánatos. Csak egy pillantásom tévedt oda, csak lepkeszárnnyal érintette tekintetem, Azután, — te, öreg legény — rossz fogakkal beleharaptam a túrfis-bélesbe. A szepsi határban ♦ Csalogányok utcája. Moszkvában az egyik útvonalon rövidesen énekes madarak dalában gyönyörködhet a járókelő; a kalitkákat tartóoszlopokon helyezik el. (eh) ♦ Az izsapi EFSZ (nagymegyeri járás) búzából 102, rozsból meg 143 százalékra teljesítette össz-gabona­­beadási tervét. (of) ♦ Illatosított villamosok. Reggel hat órától este kilencig illatosítják a to­kiói villamoskocsikat, hogy a meleg nyári napokon így biztosítsák a „le­hető legkellemesebb utazást“. ♦ Cttörövasút építését kezdték meg a múlt hét elején Presovban, amely előreláthatólag 1960. évben készül el, s lesz átadva az úttörők­nek. (rn) ♦ Újjáépül a pozsonyi vár. A Meg­bízottak Testületének határozata ér­telmében újjáépül a pozsonyi vár, amelynek 574 helyiségében múzeum, könyvtár és egyéb tudományos in­tézmények kapnak helyet; a helyre­­állítási munkák 1962-ben fejeződnek be. ♦ Közel 60 hektáron termel a kis­­géresi EFSZ zöldségféléket, melyből július közepéig 234 ezer korona volt a bevételük; a kertészet jövedelmé­nek nagyobbik része még ezután jut el majd a szövetkezet pénztárába. (k. i.) ♦ A királyhelmeci járás EFSZ-ei között folyó szocialista munkaver­seny félévi értékelése során ismétel­ten a perbenyíki szövetkezeté a JNB vándorzászlaja, s a velejáró 1500 ko­rona pénzjutalom. (kaszi) már nem ringatja a szellő a nagy parcellák dúskalászú gabonáit, mert az EFSZ szorgalmas tagjai igyekeze­tének nyomán a termény már az állami és szövetkezeti raktárakba vándorolt. Azt szoktuk mondani, hogy a parasztember számára talán nincs is kellemesebb érzés, mint a hajlongó búzatengert szemlélve be­szívni az érlelődő kenyérmag illatá­val telített levegőt. Ez így is van. De most mégis azt mondom, nem kevésbé jóleső érzés végighordozni a tekintetet a kalá­szoktól letarolt határon, különösen akkor, ha azt érzi az ember, hogy biztos helyen, a nép raktárában az idei termés. S ahol pedig a korán felszántott tarló helyén már a má­sodnövény zöldéi, az ember szinte a dúsabb reményű holnapot érzi inte­getni. Radácsi László, Szepsi A munkához való viszony „ . . . A mezőgazdasági terme­lés és a munkatermelékenység tartós növekedésének előfelté­tele egységes földmüvesszövet­­kezeteink további fejlődése és megerősödése, gazdasági alap­juk állandó gyarapítása .. (A CSKP XI. kongresszusá­nak határozatából) Szorgoskodnak a méhiek A Sajó balpírtján húzódik meg szerényen Méhi, mint madárfészek a csalitban. Szövetkezete már több­éves múltra tekint vissza. Évek során egészen kiterjedt gazdasági udvara. Sok istálló épült. Most is a sertések számára készítenek egyet. Ezt a képet látja az ember az or­szágúiról. Ha azonban közelebb megy, észreveszi a kilenc kazal takarmányt, a párszáz köbméter silót. Ottjártamkor, a gazdasági udvar közelében két cséplőgép is zúgott, s ott szorgoskodtak mellette a szö­vetkezet tagjai, hogy mielőbb biztos helyre kerüljön az idei gabonatermé­sük. Az első cséplőgépnél megálltam pár percre, hogy szót váltsak Aszta­los Ferenc gépésszel. — Különös gép ez, — vélekedett a cséplőgépről — villany hajtja, s ke­vesebb ember is eleaendö a kezelé­séhez. Nem keli eteft sem. Aztán a pelyvát is odafújja, ahová kell. De a port is. Mondhatnánk úgyis, hogy „urasan“ csépelünk ... Kár, hogy ki­csire méretezték a tervezők, így a napi teljesítménye csak 80 — 100 má­zsa. Ám, így is kicsépeltem ezzel a cséplővel eddig vagy 15 vagon gabo­­nát. A másik gép csak nemrég kezdte meg a cséplést, s már több mint tíz vagonnal csépelt. Sajnos, nincs har­madik gépjük, pedig munkaerő is lenne hozzá, s a csépelnivaló is ezt kívánná, mert van még bőven, mivel a tornaijai járás egyik legnagyobb szövetkezete is (1200 hektár földön gazdálkodnak). / Több táblán már zöldell a tarló­keverék, ami szintén szorgos igyeke­zetüket bizonyítja. Németh János, Sajószárnya Az újonnan megalakult szövetkezet fejlődésében további fontos feltétel az összes szövetkezeti tag viszonya a közös munkához. Az igaz, hogy az egyes földművesek jótulajdonságaik­kal és hibáikkal, régi szokásaikkal stb. léptek be a szövetkezetbe. Ezek­nek az embereknek nézetei és tulaj­donságai a közös munkában, a szö­vetkezeti gazdálkodásban való sze­mélyes részvétel folyamán alakulnak, formálódnak ki. Kis- és középföldműveseink mindig jól viszonyultak a földhöz, a gazdasá­gi állatok tenyésztéséhez, szerették a munkát és jó gazdasági eredménye­ket is értek el. A földműves ezekkel a tulajdonságokkal lépett be a szö­vetkezetbe. Szükséges azonban, hogy a szövetkezet minden tagja ezeket a tulajdonságokat, a föld szeretetét, va­lamint tudását, tapasztalatait a közös munkában gyümölcsöztesse. Ha min­den szövetkezeti tag a szövetkezet közös gazdaságában olyan felelősség­­tudattal fog dolgozni, mint ahogy a szövetkezetbe való belépés előtt dol­­-gozott. akkor rövid időn belül bizo­nyára megmutatkoznak a szövetkezeti nagytermelés előnyei minden egyes szövetkezetben, még ott is, ahol eddig nem tudtak lényeges eredményeket felmutatni. A szövetkezetek fejlődésének nagy ellensége azonban a hanyagság, a fe­lelőtlenség és a közös tulajdonnal szemben elfoglalt helytelen álláspont, amelyek végeredményben a szövetke­zeti vagyon szétlopkodásához és a termelés csökkenéséhez vezetnek. A termelés a szövetkezeti tagok gaz­dagságának és jólétének alapját ké­pezi, éppen ezért a termelés csök­kenése nagyban veszélyezteti a tag­ság érdekeit. Ezek az egészségtelen tünetek nagyon kedvezőtlenül befo­lyásolják az EFSZ-ek fejlődését. Az említett hiányosságok eltávolításának legjobb ellenszere minden egyes szö­vetkezeti tag becsületes, odaadó, ön­zetlen munkája. Szövetkezeteink erre bőven találnak jó és rossz példát egy­aránt minden járásban. Vegyünk tehát példát a jól gazdálkodó szövetkeze­tektől, elemezzük a rosszul gazdálko­dó földművesszövetkezetek nehézsé­geinek okait és következményeit és vonjuk le a tanultakból a következte­tést, nehogy még ma is bukdácsolva kelljen indulni, mint 8 — 9 évvel eze­lőtt alakult EFSZ-einknek. Sokat kell még tanulnunk... Lenin elvtárs örökérvényű mondása: „Tanulni, tanulni, tanulni!“ mezőgazdaságunk dolgozói részére nagyonis megszívlelendő. Tévedés és elutasítandó az a nézet, hogy „minek tanuljunk, elég ha a szövetkezet elnöke, agronómusa, zootechnikusa ismerkedik a mezőgazdasági tudomány­nyal“. Nemcsak a vezetőknek, a tagoknak is nagy szükségük van szaktudásuk gyarapítására, hogy növekedő feladatainkat valóra válthassuk ... Szövetkezetünk vezetősége felismerte a szakmai nevelés fontosságát, s arra a megállapodásra jutott, hogy ehhez nagy segítséget nyújt a föld­művesújság, mivel a mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó cikkek, a nép nyelvén íródnak, s könnyebben érthetők, mint a magasabb stílusú szak­könyvek. Elhatároztuk tehát, hogy a közös munkában példátmutató tagoknak megrendeljük a Szabad Földműves hetilapot. Az előfizetési díjat az EFSZ kultúralapjából fedezzük. Van egy régi közmondás: A jó pap holtig tanul! Akkor a szövetkezeti tagok miért ne tanulhatnának, hiszen ahhoz, hogy a mezőgazdaság szín­­vonalbeli lemaradását (az iparhoz hasonlítva) behozhassuk, még nagyon sokat keli tanulnunk! LUKÁCS BÉLA, a tornaijai EFSZ tagja Jó gazdái a szövetkezetnek KÉT LEVÉL A galántai járás legjobb mezőgaz­dászai közé tartoznak a tallósi szö­­vetkezetesek. Erről tanúskodik a szö­vetkezeti termelés minden ágazatá­ban elért sok szép eredmény és az elvégzett munka utáni magas díjazás. A múlt évben annak ellenére, hogy a jégeső csaknem teljesen megsemmi­sített 450 hektárnyi termést, a szö­vetkezet a természetbeni járandósá­gon kívül így is 17 koronát tudott kifizetni egy-egy munkaegységre. Az alapokat pedig 219 800 koronával nö­velte. Az idei magas hektárhozamok (őszi árpából 59,7 mázsa, búzából 24 má­zsa), a tavalyinál is jobb gazdasági eredménnyel kecsegtetnek. Antal István csoportja az árpát tisztílja Az elért sikerekben nagy részük van az állattenyésztésben dolgozók­nak. Tavaly minden fejőstehéntől át­lagosan 2215 liter tejet fejtek, ez A szövetkezet bevételének nagy részét a kiváló sertésállományból nyerik évben a félévi mérlegelés szerint legalább 2500 liter tejet fejnek ki. A hízósertések gondozói is dicsé­retre méltó munkát végeznek. A szö­vetkezet már a negyedik negyedévre előírt húsbeadást teljesíti. A szövetkezet gazdálkodásában el­sősorban a jó szervezést, pontos nyilvántartást és a szövetkezetesek egymáshoz való helyes viszonyát kell kiemelni, mert ebből születik a jó munkaerkölcs és a sok szép ered­mény. J. Prokcs ét levél fekszik előttem. Két □ levelezőnk egy községből írta azzal a szándékkal, hogy a nagy nyilvánosság is tudo­mást szerezzen Kővárról, er­ről a kicsi, de az utóbbi idő­ben elért eredményei nyomán említés­re méltó falucskáról. Különböző a stílus, kissé eltérő a tartalom, de egyforma a lelkesedés, amely át meg átfűti a sorokat. „Büszke vagyok rád szülőfalum“ — mosolyog felénk Illés József cikkének címe, az­tán, hogy a nagyhangzású címet iga­zolja is, belemerül a részletekbe. „1957. szeptember 8-ika nagy nap volt 25 kővári kis- és középparaszt életében. A múlt temetésének napja“ — kezdődik a levél s folytatódik egy sor visszapillantással, melyből a le­­tíím idők sanyargása árad. Majd fel­szabadul, szinte röppen a stilus, amint arról ír levelezőnk, hogyan küzdött a lelkes kis csoport, hogy megbirkózzon az eioxteietetCKei, a Kezaeti nenezse­­gekkel, s az állatok összpontosításának szorgalmazásán keresztül az alig három literes fejési átlagtól a mai 9,5 literes átlagig eljusson. „A szorgalom szülte eredmé­nyek hívták, csalogatták a kívülállókat, — írja tovább. — Egyszer aztán az előrelátóbbak bjekopogtattak a szövetkezet aj­taján. Cseri Fe­renc, Kopcsányi Vince, Kovácsik János, Cseri Miklós meg so­kan mások ott keresték a bol­dogulást, ahol a sugallta. Büszkeségtől kövérek a sorol* ott is, ahol arról ír levelezőnk, hogy az új belépők csak a tagsági idejükben fia­talok, mert a jó vezetés, jó szervezés következtében mindjárt az első naptól kezdve sokéves paraszti tapasztala­tukkal öregbítették a fiatal EFSZ lűr­­nevét. S hogy ez így van, azt a szövet­kezet irodájában díszelgő vándorzászló is igazolja, amelyen ott ékeskedik: „A járás legjobb szövetkezete“. Csak pár sort vettem ki a hatolda­las levélből. Megvallom, csak töredéket józan paraszti ész sikerült visszaadni a sokból, amit leve­lezőnk írt, bár ö bizonyosan azért írta olyan terjedelmesre, mert mindent fontosnak tartott. Dehát — és ezt örömmel állapítja meg az ember, — az ország minden részéből beérkezett le­velekből tálán öt ilyen újság is lenne. Mit tegyen hát a szerkesztő, ha egy faluból két levelet is kap? Melyiket helyezze előnybe, hq mind a kettő egyformán jó? Mert ebben az esetben is nézzük csak a másik levelet, melyet Rados Pál írt. „Együtt van a család" — mondja a cím, s ebben már benne van a nagy család nagy öröme, amikor — mint levelezőnk írja — a szövetke­zeti tagság az első közös aratás vég­zését ünnepelve harmonikaszóval vo­nult be a földekről. A menet élén a lányok és legények vitték az aratási koszorút s a fiatalok után méltóság­­teljesen ballagtak az idősebbek, utánuk meg a kenyércsatában oly nagy segít­séget jelentő gépek duruzsolták bele a fiatalok nótázásába. Nem jogtalan ez a nagy lelkesedés, merthisz a fiatal EFSZ a járásban első­nek végezte el az aratást. És nem alap­talan az a hit sem, hogy a még kint­­levök lélekben már útban vannak, hogy rövidesen ok is kopogtassanak bebo­csátásért a nagy család ajtaján. Ök tudják legjobban, hogy a ma lelkese­dése holnap még gazdagabb eredmé­nyekben gyümölcsözik, s még több meggyőző példával bizonyítja a meg­kezdett út, a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. —ti Egy mondatban... ♦ Több mint tízszer fellépett már a lévai aratási kultúrbrigád, amely a tizenegyéves középiskola 35 ügyes és lelkes tanulóját egyesíti magába; az együttes augusztusban folytatja te­vékenységét. (t. k.) A tarlót azonnal felszántják

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents