Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-10 / 32. szám

1958. augusztus 10.

y/zaUtuf

Földműves

3

Á régi és új harca Keszegfalun

JZ' ét tájegység peremén fekszik Keszegfalu, Kava és Sziget. Mindhárom település egy közigazgatás alá tartozik. Az előbbinek lakói tősgyökeres csallóközinek, az utóbbiaké viszont mátyusföldinek vallják magukat mindenképpen. Lélekszámúk túlhaladja a háromezret.

ölelkeznének itt a végeláthatatlan rónaságot képező tájegységek, ha... a folyammá szélesedő Vágduna természetes választóvonalat alkotva közéjük nem settenkedne. Ez az alattomos „fráter" nemegyszer prédáraleső kígyó módjára viselkedik. Orrolnak is rá a szomszédságában lakók, ha ráront a készre, a megtermettre, s magávalragadja ...

Az elnök panaszolja

A három településen három szövetkezet működik. Alighanem a keszegfalusi a legrégibb. Ez ötvenben alakult. Most százhuszonkilenc tagja közel 670 hektár földön gazdálkodik, nagyüzemi módon. Ebből több mint a fele szántó.

Mindezt a szövetkezet elnöke, Mátyus János beszéli. Keserű szájízzel említi:

— Ebből a kevéske földből is 330 hektár a hullámtérbe esik — majd hozzáteszi, hogy a legutóbbi áradás elvitte az összes szénatermésüket. Mivel legelőjük is árterületen van, fgyhát kénytelenek voltak egy hónapon keresztül állataikat az Istállóban tartani, s azt a kevés takarmányt is föletetni, ami még kéznél volt. — Már most azon fő a fejünk, mi lesz a sok állattal, takarmány nélkül?

Hogy a takarmányhiányt némileg pótolják, nyolc hektár csalamádét is vetettek tarlókeverék gyanánt.

— Azzal meg úgy jártunk — tetézte az elnök, — hogy a komáromi Felvásárló Üzemtől vettük a vetőmagot, melynek fele „sohanapján“ kel ki, vagyis rossz volt a csíraképessége. Az volt a szerencsénk, hogy már a vetőgépbedöntéskor észrevettük és sűrűn vetettük.

Mindenesetre, a felvásárló üzem felületes munkájára vall ez az eset, mert előcsíráztatás nélkül nem szabadna a vetőmagot kiadnia! Ezzel a keszegfalusi szövetkezet — s még kitudja hány? — károsodott.

Közösen a teher viselése is könnyebb

Gazdasági nehézségekben az idei esztendőben nem szűkölködtek. Ám ennek viselése távolról sem olyan terhes, mintha egyénileg küszködnének. A közepestől gyöngébb gabonatermés ellenére is becsülettel eleget tettek kötelező- és állami beadásuknak. összesen tizenkét vagon gabonát szállítottak a nép hombárjába, s jutott a vetőmagalapba, a kiöregedett és beteg tagoknak , s maguknak is a ledolgozott munkaegységekre.

— S minek köszönhető mindez? — kíváncsiskodom.

— Minek? -> ismétli meg a kérdést az elnök, majd válaszol is rá nyomban: — Szorgalmas a mi tagságunk. — Erre példát is hoz fel. Elmondja, hogy a gabonabetakarítás, a cséplés folyt javában. Az egyik este nyolc után hagyták abba a cséplést a tagok. Ugyanekkor még az egyik táblán vagy száz zsák gabona kint volt a kombájn után. Nemcsakhogy tudomásul vették, hanem nyomban a helyszínre siettek, hogy segítsenek a gabonás zsákok kocsikra

rakásánál...

— Szó ami szó, nyolc esztendőn át sokat fejlődött a tagság; öntudatosabb, megértőbb. No meg tudja, ha serényen dolgozik, csak úgy várhat többet a közös gazdálkodás jövedelméből, - jegyzi meg elégedetten.

lyfajd a földek technikai rende-L’A zése kerül beszélgetésünk homlokterébe. Hát, ezen a téren van mit tenniük ... A JNB illetékes osztálya kiküldte szakembereit, ennek magam is szemtanúja voltam, amikor ott jártam. De, meg kell mondani, lassú a mozgás a szövetkezet vezetői részéről, ami a kívülállókkal, való egyezség megkötését illeti. Az sem éppen a legkézenfekvőbb, hogy a hullámtérbeeső földterület: ugyanolyan

minőségű földnek számít, mint a legjobb, melyet áradás vagy talajvíz egyáltalán nem bolygat. Ez az ügy már évek óta húzódik, amiben a járás is ludas, mert a panasztevő keszegfalvi szövetkezetesek már úgy mond, beleuntak az ügy sürgetésébe. Úgy látszik, az ígérgetést — amivel torkig vannak már a szőbanforgó EFSZ vezetői, — a járás is megsokallta, s most végre megvalósul a régóta vajúdó földrendezés, mely eddig akadályozta a szövetkezet gazdasági megerősödését, teljes kibontakozását azirányba, hogy vonzóvá váljék a még kívülállók számára.

Akik nem jártak csukott szemmel

Mert, hogy a kívülállók nagy részét a szövetkezet sovány eredményei nem hozzák közelebb a közöshöz, az biztos. Pedig, ha a három településen gazdálkodó kívülállók számát összegezzük, bizony ez több kétszáznál (értve ezalatt a félhektáron felülieket). Az egyéni művelés alatt lévő földterület még 664 hektár, melyből 443 hektár a szántó. Vagyis több mint a keszegfalvi EFSZ-é összesen.

Mindamellett a felvilágosító-meggyőző munkának van bizonyos eredménye. Ebben az évben 19 új taggal szaporodott a három szövetkezet tagjainak száma, s csaknem kilencven hektárral a közösen müveit földalap. Keszegfaluban Lőrincz Jenő hét hektárjával, s Mátyus Dezső két hektárral lépett a közösbe. Szigeten öten, Káván meg tizenketten hagytak fel a maradi, kisparcellás gazdálkodással.

— Az idén tavasszal összehívtuk Káván a kívülállókat beszélgetésre a kultúrházba, — pergeti vissza emlékezése fonalát Tóth János, a keszegfalvi HNB titkára. — Amikor a közös gazdálkodásra terelődött a szó, egyesek makacsul a régi mellett kardoskodtak, mások meg nagyokat hallgattak. Vendégh Gábor 4,5 hektáros gazda is szót kért. Ám, ő másképpen vélekedett. Nem hiába beszélték róla, hogy példás gazdálkodó. A KNB-től dicsérő elismerést is kapott a cukorrépatermelésben elért magas hektárhozamért.

— Mikor lehet belépni? — szegezte

oda a kérdést az asztalnál ülőknek.

— Ősszel! — válaszoltuk, s nyomban a belépési nyilatkozat kitöltéséhez fogtunk. Közben jött a felesége:

— Gábor..., Gabi.», mit akarsz, elment az eszed...? . ellenkezett az asszony.

Addig el nem megyek innét,

amíg alá nem írom... - jelentette ki határozottan Vendégh, majd újabb kérdéssel ostromolt: Mikor lehet

munkába menni ?

— Akár holnap! — válaszolta neki az agronómus. Másnap már a közösben munkálkodott, s azóta is példásan helytáll a munkában.

Természetesen, nem az adósság, az állam iránti kötelesség teljesítése elöl menekült a szövetkezetbe. Erre bizonyság: már előre teljesítette ez évi hús-, tej-, tojásbeadását, s a szociális biztosítási járulékot Is megfizette. Utána tizenegy gazdálkodó kanyarította oda a belépési nyilatkozatra a nevét. Ezek a becsületes szándékú, helyesen gondolkodó emberek nem vártak arra, hogy majd a többiek „kikaparják a forró hamuból a gesztenyét“ számukra. Cselekedtek.

A sültgesztenyére várók, kételkedők címére

Többek között Borsányi Jánossal is váltottam néhány szót, amíg ott-tartózkodtam. öt hektár földön gazdálkodik. Nagy nekibuzdulással beszélt, lekicsinyelte a közöst, hencegte:

— Annyit én is termeltem, mint a szövetkezet, pedig csak „gyipocóval“ (értsd: lóval. A szerk. megjegyzése) szántottam, vetettem.

Ám, amikor az állam iránti kötelessége teljesítésének hogyléte kerül felszínre, hangja szinte megváltozik.

— Ötödmagammal vagyok, nekem is élni kell — siránkozza, majd kereken kijelenti, hogy a kötelező beadásét teljesíti, de az u. n. állami beadásról, mely 380 kilót tesz ki, már hallani sem akar.

A közös gazdálkodásnak ez a „versenytársa“ kétségbe vonja az 1965-ig előirányzott 40 mázsás hektárhozam elérését.

— Már csak megbocsát, én a barázdában nőttem, nem vagyok tökkelütött, akinek ezt be lehet magolni.

... Alig műit negyvenéves ez az ember, s nem veszi észre, hogy átlépett rajta a rohanó, hétmérföldes léptű idő; hogy a mezsgyék világának napjai megvannak számlálva Keszegfalun, s másutt, szerte a hazában... Ezt végre illő lenne neki és a többi kétszáztizenkilenc kívülállónak tudomásul venni; no meg azt is, hogy a fokhagymával való üzérkedés napja is rövidesen leáldozik, mert a közeljövőben nagyüzemi gazdaságaink spekuláció nélkül is bőven ellátják majd piacunkat, gyógyszeriparunkat. C látniuk kell azt is, hogy a régi ^ és új harcából egyre győzelmesebben kerül ki a korszerű, az új!

Kovács István

Királyhelmec, vagy Szepsi

A kassai kerületben 745 vagon terményt vásároltak fel augusztus 2-ig. A JNB-ok között nagy verseny fejlődött ki a begyűjtés teljesítésére. A királyhelmeci járás 43,2 °/o-ot ért el augusztus 2-ig, a szepsi pedig 27,4 %-ot. A királyhelmeciek úgy tervezik, hogy augusztus 10-ig eleget tesznek a kötelező beadásnak és az állami felvásárlásnak.

Udvardon »ok szövetkezeti tag foglalkozik a gabona szárításával, hogy mielőbb teljesíthessék a beadást

Félévi mérleg a dunaradványi EFSZ-bö!

Az ógyaliai járásban talán a dunaradványi szövetkezet gazdálkodik a legrosszabb minőségű szántóföldön, mivel a föld nagyrésze futóhomok. A 436 hektáros területből 374 hektár a szántó, de ebből gabonatermelésre csak kis terület alkalmas, ezért a szövetkezet az éghajlati viszonyoknak megfelelően kihasználva a Duna közelségét, kertészetre és takarmánytermelésre rendezkedett be.

A takarmánytermelésre nagy súlyt helyezünk, mivel az állattenyésztési feladatokat határidő előtt akarjuk teljesíteni. Ezen a téren már eddig is

Marhahús, kötelező beadás » * Marhahús, állami felvásárlás i $ Sertéshús, kötelező beadás < .

Gyapjú ............................. I i (

Tej, kötelező beadás ..»»:» Tej, állami felvásárlás . < * s Tojás, kötelező beadás . ; ; ; s Tojás, állami felvásárlás ; ; ; s Baromfi j . ; »

szép eredményeket értünk el. Például egész évi tojásbeadásunkat május elseje tiszteletére már április 30-án teljesítettük. Ez nem jelenti azt, hogy a szövetkezet vezetősége és tagsága az elért eredményekkel megelégedett, mert minden téren tovább törekszünk a hiányosságok kiküszöbölésére, valamint a gazdaságosság elvének betartására.

Szövetkezetünk az első félévben mind a beadást, mind a pénzügyi tervet eredményesen teljesítette, amint azt az alábbi táblázatból is láthatjuk:

Első félévre előírt valóság

• 3063 kg 3041 kg- 2924 kg

s 9000 kg 13 351 kg

» 682 kg 719 kg

s 22 000 liter 23 710 liter

i 9000 liter 14 571 liter

! 28105 darab 28105 darab

» 12 000 darab 51631 darab

i 750 darab 554 darab

Ha a táblázatra tekintünk már abból is láthatjuk, hogy a szövetkezet nemcsak teljesítette, de túlszárnyalta a félévi tervet. Ugyanis 488 000 korona bevételt terveztek és 633 000 koronát értek el, azaz 130 százalékos tervteljesítést. Az egyes termelési ágakat figyelembe véve a pénzügyi terv teljesítése a következőképp oszlik meg: állattenyésztés 179, növénytermelés 98, egyéb jövedelem 120 százalék. Az első félévre 389 000 korona összkiadást irányoztak elő, a tényleges kiadás azonban 399 000 koronát tett ki, tehát 3 százalékkal túltépték a tervet. Persze ez s a tervezett munkaegységek számának 84-eI való túllépése csak jelentéktelen mennyiség a pénzügyi terv túlteljesítéséhez viszonyítva.

Az első félévi szép eredmény azonban nem ad okot az elbizakodásra, mert a terv főfeladatai még a második félévre esnek, s a szövetkezeti tagság minden erejére és tudására szükség van, hogy egész évi feladatot s a vállalt kötelezettségeket teljeejtsük

SZLATKI MIKLÓS

Ki lesz a tizenkettedik?

A Losonc-környéki falvak közül Terbeléden sokáig nem akarták megérteni az idők szavát. Az újtól, az ismeretlentől való félelmükben ragaszkodtak a régihez, a megszokotthoz, s hogy e csökevényeket levetkezzék, ahhoz hiányzott a meggyőző, felvilágosító, népnevelő munka. A falu fejlődését gátolta még az is, hogy éppen a nem kielégítő népnevelő munka következtében az osztályellenségnek a nemzetiségi kérdéssel is sikerült ellentéteket szítani a falu lakosai között.

De úgy látszik, a község lakosai végre megértették, lehetetlen a növekvp igények, az életszínvonal emelése a kisparcellás termelési móddal. Éppen ezért a közelmúltban tizenegyen elhatározták, hogy ősszel már a közös gazdálkodás útjára lépnek.

Egyelőre még csak tizenegyen akarják bebizonyítani, hogy Terbeléden is vannak hívei a haladásnak. Biztosak lehetünk benne, hogy az őszi vetés idejére még sokan sorakoznak az új útra térők közé. Vajon ki lesz a tizenkettedik?

Szanyi József

A dunaszerdahelyi konzervgyárból

Egy kis ökonómia az egyéni és közösről

(Folytatás az 1. oldalról) gyobb befektetés lehetetlenségével, (mert a közös gazdálkodásban ez nem is lehet ok) hanem a munkaerőhiánynyal kifogásolnak. Például a munkaerőhiányra hivatkozva egész sor nagy jövedelmet hozó és a piacon is szükséges növényt nem termelünk (mák, komló, gyümölcs, stb.) — melyekkel az átlagos két-háromezer koronás hektáronkénti jövedelem helyett húsz. ezer, sőt harmincezer koronás jövedelemhez juthatnánk.

A hektáronkénti jövedelem összehasonlításával tegyünk hát egy újabb számítást és kiderül, hogy valóban téves volt az előbbi összeg, mert a belterjességgel nem húsz de könynyen 25—30 korona lehetne egy munkaegység értéke, így pedig egyegy szövetkezeti család jövedelme nem 5200, de 10 000, sőt attól is többezer koronával emelkedhet, mely mellett eltörpül a spekulációval, üzérkedéssel háztáji gazdálkodásból kapott jövedelem.

A fentiekben csupán a magas természetbeni járandóságról, az asszonyok foglalkoztatásáról és a belterjességről szóltunk. Ezeken kívül még sok mindennel bizonyíthatnánk, hogy helytelen minden olyan értelmezés, mely a közös gazdálkodásban külön akarja választani az egyéni és közös érdekeket, mert láthatjuk, hogy éppen a közös erősítése, a közös érdekek szem előtt tartása teremti meg az egyéni érdekeket kielégítő nagyobb jövedelmet.

De az anyagi érdekeken túl, a múltból hozott maradi nézetek, csökevények, a közös gazdálkodásban a spekulációk és kicsinyeskedő önzések kiküszöbölése, a közös gazdálkodás megerősítése, a közösségi szellem kialakulása és megszilárdítása, egyúttal a magasabb szellemiségű újtípusú szocialista ember kialakítását is jelenti, ami pedig életünk szinte ma még beláthatatlan megváltozásához, az emberiebb holnaphoz, a kommunizmushoz vezet.

A mai ember táplálkozásához elengedhetetlenül hozzátartoznak a vitamíndús kertészeti termékek. Természetesen nyáron és télen egyaránt. A zöldségfélék téli fogyasztásával együttjár azok tartósítása, konzerválása. Hogy egész dolgozó népünket elláthassuk télire zöldségfélékkel, ezért a tartósítást nagy kapacitású üzemekben kell végeznünk. Szlovákiában egyik ilyen a dunaszerdahelyi konzervgyár.

Az üzem modern termelési módszerrel, az ún. futószalag rendszerrel működik. így a munkatermelékenység a lehető legmagasabb. Például a szezon alatt cukorborsóból 8 óra alatt egy vagonnal konzerváltak le. A konzerválás érdekes módon történik, de leírását itt aprólékosan nem tartom fontosnak, mivel házilag ez a módszer úgy sem kivitelezhető. Az érdekesség kedvéért hadd jegyezzem meg, hogy a készárút csak egyhónapi megfigyelés után hozzák forgalomba.

A konzerváló üzem másik osztálya húsfeldolgozással foglalkozik. Főleg

szárnyasok - kacsa, liba, valamint szárnyasvadak kerülnek itt a dobozokba, de ez az üzem dolgozza fel a nyúl, szarvas, őzállományunk legnagyobb részét is.

A szárnyasokat a következőképpen tartósítják: hasonlóképpen mint házilag, mellesztik, többszörösen mossák, főzik és kicsontozzák. A csontnélküli húst darálják és mesterien ízesítik. Az ízesítés a részfolyamatok egyik legfontosabbja, de talán legnehezebbje is, mert minden húsnál más-más eljárásra van szükség. Persze ez csak a beavatatlannak nehéz, nekik a szakembereknek már könnyen megy.

Jelenleg holtidény van az üzemben, mert a Kínából kapott 17 000 vadkacsa és 6000 vadliba után javítás kezdődik, hogy az üzem alaposan felkézsülhessen az őszi idényre.

Az üzem vezetőjétől, Kams Károlytól tudtuk meg, hogy a készárú 30 — 40 százalékát külföldre szállítjuk. Szerinte sem a minőséggel, sem a termelés mennyiségével nincs különösebb baj, mert például júniusban a megállapított 112 százalékos minőség mellett 105 százalékos mennyiségű termelést értek el. Az eredmény természetesen a munkásság és a vezetők közötti jó viszonynak is köszönhető. És annak a felajánlásnak is, mely szerint a tavalyi utolsó minőségi normából a legközelebbi országos értékelésen legalább a harmadik helyre akarnak kerülni.

Az üzem tervteljesítése persze nemcsak az üzemen belüli egyetértéstől, jó együttműködéstől függ, hanem az EFSZ-ekkel, állami gazdaságokkal fenntartott kapcsolatoktól is. Ez érthető, mivel onnan kapja az üzem a zöldségféléket, szárnyasállatokat. Az üzem vezetői és dolgozói tehát arra törekszenek, hogy a lehető legszorosabb együttműködést teremtsék meg a nyersanyag-termelőkkel, hogy a konzervgyár a jövőben az eddiginél is jobban teljesíthesse feladatát.

Szuh Kálmán, Zsigárd