Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-03 / 31. szám

1958. augusztus 5. \fxalmd Földműves 3 Földműveseink jelentik: Lesz bőven foszlósbélű kenyér Százezrek szeme egy évig vigyázta féltő gonddal, táplálta tudásának teljével az elhintett magot, hogy kövér kalászt neveljen a jt)l megmunkált földbe vetett növény. Hányszor remegett a paraszti lélek, ha esőszegény napok követték az ünnepi áhítattal földbe tett magot, ha tavaszi fagyok szívták az áttelelt növényt, vagy jégfelhők fenyegették a kasza alá érlelődött gabonát. De minél nagyobb volt a szívszorongató gond az ország kenyerének sorsa iránt, annál nagyobb, annál felszabadultabb most az öröm a parasztember cikcakkos betűivel megírt sok-sok győzelmi jelentés, hogy egész évben jó munkát végeztünk, jól sikerült a kenyércsata is: lesz bőven foszlósbélű kenyér. Ha a fiatalok szavukat adják A bódvavendégiek a szepsl járásban elsőnek kezdték meg a cséplést. A jó időt kihasználva szekérről is csépel­tek. F.: B. Nemcek Oreg fiatalok -fiatal öregek Még nem száradt fel a harmat, amikor a marcellházi traktorosbrigád udvarába értem, de a kombájnok már ott álltak felsorakozva, útrakészen. Elnéztem a gépeket. Ügy álltak ott, mint támadásra készülő harckocsik. Elgondolkoztatott a látvány. Milyen más nézni a vérfürdőt csináló tanko­kat, meg ezeket az ember boldogítá­­sára békés kenyércsatába induló gépe­ket. Jalsovszky Béla kombájnos éles hangja tereli másfelé a figyelmet. A körzeti gépjavítóval ott guggoltak a kombájnok előtt, a vágószerkezeten hegesztettek valamit. Ott sürgölődött már gépe körül Gyűríísi Józsi bácsi is, s ahogy Béla meglátta, csaknem kihívó hangon szólt oda az idősebb kombáj­­nosnak. — Józsi bácsi, indulhatunk. Mind a nyolc kombájn üzemképes. Aztán igyekezni, igyekezni, hogy végezzünk ma azzal a 40 hektáros táblával. Józsi bácsi ismeri társát, nem sérti a hang, csak szolidan szól vissza. — Igaz, hogy a járásban te vagy a legjobb kombájnos, mert száz hektár­ral még egyikünk sem dicsekedhet. De azért csak te is szedd össze magad, nehogy este te fizesd a sört. Tőlük már nem tudhattam meg a szóváltás értelmét, mert elmentek, csak a porfelhő gomolugott vastagon utánuk. Később világosítottak fel, hogy a kombájnosok a teljesítményen kívül abban is versenyeznek egymással, hogy ki hagyja a legkisebb tarlót. Munka után mindig ellenőrzik, ki hagyta a legnagyobbat, este aztán'hz fizeti a sört. így hát megértettem a párbeszéd csattanóját, mert az agronómus. arról is felvilágosított, hogy Józsi bácsi még sohasem fizette a sört és egyébként is olyan munkát végez, hogy a kombáj­nosok mindannyian tanulhatnak tőle. Cséplőgépek bugása csalogatott át a kastély másik oldalára. Ott nagyobb­­részben nótáskedvü fiatalok serény­kedtek a cséplők körül, melyek a ga­bonát tisztították. Eddig a legjobb eredményt, naponként 300—310 mázsás tisztítását, Répás Zoltán cséplőjénél ér­ték el. Az ódon kastély udvarában tehát pezseg az élet. Urbán elvtárs DT 54-es traktorán épp a karbantartást végezte, Baranyai brigádvezetö pedig végigjár­­tatta szemét mindenen, nehogy a munka közben komolyabb hiba előadódjon. Tőle tudtam meg, hogy a lánctalpasok közül Urbán elvtárs érte el a legjobb eredményt. Alig győzik előtte letaka­rítani a tarlót. De jól is keres. Nem irígylik ugyan tőle, mert meg is ér­demli, na meg nagy dolog, nösülés elölt áll. Búcsúzás előtt Baranyai brigádvezetö még egy papírra kívánkozó dolgot jegyzett meg. — Sokszor az az érzésem — mon­dotta, — hogy a traktorosok kora, munkájuk minősége és munkateljesít­ménye erősen rácáfol a feltételezések­re. Mert itt nálunk úgy van, hogy a fiatalok a sokéves tapasztalattal ren­delkező idősebb szakembereknek is dicséretére váló, az öregek pedig a fiatalok lendületét is lepipáló munkát végeznek. f Édes Áron A szepsi járás mezőiről Mint a kassai kerület összes déli járásában, a szepsiben is élénk élet folyik a termőföldeken. A termés egy része már engedelmesen átadta magát az önkötözők és kombájnok élesre fent kaszáinak, a többi arany­színű, telt kalász szerényen fejet hajtva hullámzik az enyhe szélben. Teljes iramban folyik az aratás. Az önkötözők és kombájnok motorának zenéjét kiegészíti a tarlóhántást végző lánctalpasok moraja. Néhány nap óta felhangzott a cséplőgépek zaja is. Kuruc János feldíszített lovakkal indul az első szállítmánnyal a raktár felé. F.: B. Nemcek A szorgoskezű szövetkezeti tagok a kévéket hosszúnyelű villáikkal ado­gatják a szekerekre. Amerre a szem ellát, rnindéhütf' lendületes munka folyik. Itt látni a szövetkezeti tagok legközelebbi szövetségeseit, a trak­torosokat is. Több mint 80 Önkötöző és 7 kombájn 1100 hektárt meghaladó területen segédkezett a begyűjtési munkálatoknál. A szesztai szövetkezet földjein már keresztekben áll az idei termés. Itt a szövetkezeti tagok és traktorosok egyaránt dicséretet érdemelnek. Az aratással párhuzamosan gondoskod­nak a tarlóhántásról is. Abosi László traktoros, a szesztai brigád dolgozója DT —54-es gépével a keresztek között is hátára forgatja a friss tarlót. A szomszédos területen Mitro Dezső és Varga Bertalan traktoros szorgosko­dik. Mindketten példás dolgozók. . Jól halad a munka a csécsi szövet­kezet határában is. Két kombájn és hat önkötöző vágja a búzát és rozsot. A bódvavendégi szövetkezet hatá­rában teljes ütemben folyik a cséplés is. Turóczy Béni cséplőgépkezelő gondoskodik itt a gép üzemképessé­géről. Meg is van az eredménye. Igaz, a kerületben elsőnek kezdték meg a cséplést, de a beadást is. Kuruc Já­nos még a lovakat is „felpántlikáz­ta“, amikor az első 24 mázsás szállít­mánnyal elindult az állami raktár felé. A bódvavendégiek nem elégsze­nek meg ezzel az elsőséggel, az egész tervezett mennyiséget elsőként akar­ják teljesíteni. A jól szervezett, eredményes mun­káért dicséret illeti a szepsi járás dolgozóit. De emellett akad hiányos­ság is. Annak ellenére, hogy már több mint 7 vagon tarlókeverék vető­magot átvettek a szövetkezeti tagok, a vetés elég lassan halad a járásban. Pedig néhány ezer hektár rétet elbo­rított az árvíz és még ezer hektáron felüli mindig víz alatt van. Ez a kö­rülmény pedig még inkább kötelez, hogy a takarmánybiztrtsítás érdeké­ben időben földbe kerüljön a tarló­keverék. A szepsi járás dolgos szövetkezeti tagjai azonban mint tapasztalt me­zőgazdászok ismeretesek, s bízunk abban, hogy ezt a lemaradást még behozzák. B. Nemesek Nehéz, íojtó a levegő. A láthatáron egyre feljebb tolódnak az esővel ijesztgető felhők. A szódói határban szorgoskodó Rosik, Lackó, Pálinkás és Nagy kombájnos arcán is felhőzik az elégedetlenség, amint körültekin­tenek a tájon. Mert milyen jól menne a munka, ha ez a megbotránkoztató idő egyszer már megemberelné ma­gát. Tóth és Szabó szövetkezeti tagok is — akik a szalmaösszehordással vannak elfoglalva .— az eget kémle­lik. — Az áldóját ennek az időnek — káromkodna el magát Tóth. — Egy napot sem bír eső nélkül. Mikor végzünk így az aratással? Csak semmi félelem — válaszol­ja a társa. — Tavaly is mindennap esett, mégis elsők lettünk a járásban. Nézz csak ezekre a fiatalokra. Ha az idő le nem kényszeríti őket, tán éjjel sem szállnának le gépükről. — Az igaz, ha ezeknek szabadkezet adsz, hát csodákat akarnak művelni. Ez alatt Rosik Pál kombájnosnak, meg a gép mellett segédkező testvé­rének Erzsinek, már az arcába hull az első esőcsepp. — Már megint esik, — bosszanko-Egyesek szerint messze maradnak a múlt évi hektárhozamoktól. De a fel­­tételezésekre mindjárt kontra is akad. — Minek előre kétségbeesni, hiszen igaz, hogy ez a tábla szaporát­­lanabb, de átlagban így is meglesz a 22 mázsás hektárhozam. dik Pali — pedig az aratnivalőnak is el kell fogyni, mire e hónap elfogy. — Csak tartsd is be a szavad — bíztatja ékelődve Erzsi — legalább hamarabb mulathatunk a végzési koszorúra. Közben megerednek az ég csator­nái. A közelben dolgozó szövetkeze­­tesek a traktor pótkocsija alatt ke­resnek menedéket. S ahogy az idő miatti bosszúság lassan lecsillapul, az idei termésről kezdődik a társalgás. Az ágói EFSZ-ben éppúgy mint az ország többi részén, fáradságot nem ismerő szorgos mun­ka folyik. Cséplőgépek, kombájnok zúgásától hangos a határ. Mire e sorok napvilágot látnak, a kombájnok és cséplőgépek befejezik munkájukat. Ahol tegnap még kalászt lengetett a szél, ma tarlót, holnap pedig fel­szántott földet melengethet a napsu gár. Nagy a szorgalom, az iparkodás a munka minden szakaszán. A szövet­­kezetesek a kicsépelt gabonát egyenesen a raktárba szállítják, s így búzából már több mint száz százalékra teljesítették a beadást. A két cséplőgép mellett dolgozók versenyben állnak egymással s az eddigi ered­ményekért Nagy János traktoros-cséplőgépkezelo különös dicséretet érde­mel, mert'900-as cséplőjével naponta 150-160 mázsa gabonát csépelt ki. Veress Vilmos Dohog a cséplőgép Két szőke lányka adogatja kéz alá a kévét. Napégette karjaikkal szüntele­nül ölelik a szúrós gabonát. A zsákoknál két férfi szorgoskodik. Az egyik derűs, szőke 31—40 év körüli ember méri a zsákokat, majd bejegyzi egy kis könyvecskébe a mázsákat. Köz­ben beszélgetünk. Legelőször arról be­szél, hogy a járásban elsőnek adtak be terményt. Erre nemcsak ő, hanem az egész falu büszke. Míg társalgunk, befut a teherautó. Félmeztelen, olajbarnára égett emberek ugrálnak ki belőle. Gyors mozdulatok­kal leengedik a kocsi oldalait, s már megelőzhették a szomszéd falusiakat. Nem sokáig tarthatott a beszélgetés, mert pár perc múlva már elporzott a zsákokkal púposra rakott autó, hogy a nagykövesdiek necsak a kezdésben, de a végzésben és a beadás teljesítésé­ben is az elsők legyenek. A cséplő tovább zúg, emészti a kö­vér gabonakalászokat. A nagy szalma­kazal mellett kicsi kazlacskát gyarapít két asszony. Rudakra feszített pony­ván hordják a géptől a töreket. Lábu­kat vörösre marta a csípős pelyva, de azért vidáman hunyorognak, amikor hozzájuk szólok. A két forduló közt nem a munka nehézségeiről értesíte­nek, hanem arról, hogy vasárnap érde­kes emberek jártak a faluban. Valami­lyen fura szerkezetbe daloltatták az idős asszonyokat és azt is megígérték, hogy hétfőn már a rádióban hallhatják saját hangjukat az énekesek. Lett is jelentkező bőven. Két férfi a szalmát és töreket ge­reblyézi. Kopott kalapjukon törek árul­kodik munkabeosztásúkról. Ingüket mint hímzés díszíti a munka bélyege, arcukat, bajuszukat vastagon lepi be a szúrós, csípős törek. Hangjuk bele­­vész a gép zajába. Körülöttük a pa­rasztember testi megerőltetéssel járó munkája ellenére is párázik a derű, a duzzadó erő, a munka büszkesége, amely mind-mind az emberek kenyeret adó öröméből fakad. TARCZAL ZSUZSA, tanítónő, Nagykövesd zőllőtábláktól zöldelö hegy­­oldal és messzenézö vár­rom alatt terül el az arany, kalásszal ékes rónaság. — Javában folyik a cséplés. Őszhajú ember rendezgeti a kazlat. Szemét, arcát, ingét belepte a por. Las­sacskán az ember alig lát­szik ki az emelkedő kazalból, amely azonban mégis az ő kezenyomán nöue­­kedig, telik. A kazal mellett dohog a cséplőgép. Búsásan, zeneszó kíséretében ontja az életet. A dobon hárman dolgoznak. Az éhes gép tátogó torkát Gyula bácsi eteti Öt is egyenletesen beborította a szürkés por, csak a szeme fehérje villan néha, ha valami nem hibátlanul történik. Gyula bácsi mindenben pon­tos, ügyeskezű, s rendszerint könnyű­szerrel és szépen végzi el az olyan munkát is, ami sokaknak csak meg­erőltetéssel sikerül. Aki együtt dolgo­zik vele, annak is igyekeznie kell. „repülnek" is a gabonás zsákok. A zsá­kok feliratait nézve egy miniatűr világ­piac tárul elénk, mert ezekről azt tud­juk kiolvasni, hogy kereskedelmi kap­csolataink vannak a világ csaknem minden államával. Közben az egyik rakodómunkás me­séli, hogy az első 65 mázsa terményt jellobogózott autóval szállították a nép raktárába. Nagy volt az öröm, hogy Még csak most szállítják el a szalmát a földről, de a traktorosok már szánt­ják a tarlót Az eső erősödik. A j traktorok a terménnyel megrakott pótkocsikkal elindulnak a raktár felé. A kombájnok is leállnak és amikor a fiatalok ösz­­szeültek egy kis szakmai tereferére, minden szavukból érzett, hogy ezek­nek a fiataloknak annál inkább foko­zódik az akaratuk, a munkakedvük, minél szűkebbre szabja a munkaidőt a szeszélyes időjárás. Komoly fele­lősséget éreznek a gabona betakarí­tásáért. S hogy minden jól sikerült, azért jogos büszkeségtől dagadhat a fiatal kombájnosok melle. P. F. Köszönet nekik Az ajnácsköi szövetkezet elnöke, Sáncéi Dezső kért e néhány sor meg­írására. Nem nagy ügyről van szó, csupán annyiról, hogy a szövetkezet vezetősége és tagsága a nagy nyilvá­nosság előtt kíván köszönetét mon­dani 2 embernek — a kiváló munká­ért. Minek kell azt — mondhatná va­laki — hiszen ha megdolgoztak, munkájukért úgyis megkapták a fi­zetést. Mindez igaz lehet, de mégis hallgassuk végig a történetet. Július elején történt. Napról napra sárgult a gabona az ajnácsköi határ­ban is. Minden kaszára várt. Az EFSZ taglétszáma kicsi, gépi segítség pár napig még nem jöhetett. Nem baj — mondotta Helényi József autó­szerelő, a losonci Mezőgazdasági Mű­szaki Iskola előadója. Az iskolából hozott egy traktort, amelynek elején, hátulján még ott díszelgett a tábla: Cuicná jazda. Az önkötözöre pedig felült Blaskovics Géza, az egyházas­­básti nemzeti iskola tanítója és meg­kezdték a munkát. £s milyen munkát. Hajmeresztő partokon billegett a gép, veszélyes dűlőkön döcögött a Zetor, de vigyáz­tak arra, hogy a lehető legalacsonyabb legyen a tarló. Munkájukat megcso­dálták a szövetkezeti tagok. Szapo­rodott a keresztek száma. Naponta éppen 300 százalékra teljesítették az előírt normát. így ment egész héten kora reggeltől sötétig. Vasárnapra (július 20.) már félszáz hektár leara­tott terület igazolta, hogy az akarat a legnagyobb erő. Különösen ha igaz lelkesedéssel párosul. Ennyi volna az egész. Két tanítóról van szó, akik 50 hektárt learattak a közösben. Érdemes róluk beszélni, hiszen sok-sok mázsa kenyeret men­tettek meg éppen azon gyerekek szá­mára, akiket az új emberibb életfor­ma tudományára oktatnak. Munká­júkért Herényi Józsefnek és Blasko­vics Gézának szeretettel mond köszö­netét az ajnácsköi szövetkezet min­den tagja. AGOCS VILMOS

Next

/
Thumbnails
Contents