Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-03 / 31. szám
1958. augusztus 5. \fxalmd Földműves 3 Földműveseink jelentik: Lesz bőven foszlósbélű kenyér Százezrek szeme egy évig vigyázta féltő gonddal, táplálta tudásának teljével az elhintett magot, hogy kövér kalászt neveljen a jt)l megmunkált földbe vetett növény. Hányszor remegett a paraszti lélek, ha esőszegény napok követték az ünnepi áhítattal földbe tett magot, ha tavaszi fagyok szívták az áttelelt növényt, vagy jégfelhők fenyegették a kasza alá érlelődött gabonát. De minél nagyobb volt a szívszorongató gond az ország kenyerének sorsa iránt, annál nagyobb, annál felszabadultabb most az öröm a parasztember cikcakkos betűivel megírt sok-sok győzelmi jelentés, hogy egész évben jó munkát végeztünk, jól sikerült a kenyércsata is: lesz bőven foszlósbélű kenyér. Ha a fiatalok szavukat adják A bódvavendégiek a szepsl járásban elsőnek kezdték meg a cséplést. A jó időt kihasználva szekérről is csépeltek. F.: B. Nemcek Oreg fiatalok -fiatal öregek Még nem száradt fel a harmat, amikor a marcellházi traktorosbrigád udvarába értem, de a kombájnok már ott álltak felsorakozva, útrakészen. Elnéztem a gépeket. Ügy álltak ott, mint támadásra készülő harckocsik. Elgondolkoztatott a látvány. Milyen más nézni a vérfürdőt csináló tankokat, meg ezeket az ember boldogítására békés kenyércsatába induló gépeket. Jalsovszky Béla kombájnos éles hangja tereli másfelé a figyelmet. A körzeti gépjavítóval ott guggoltak a kombájnok előtt, a vágószerkezeten hegesztettek valamit. Ott sürgölődött már gépe körül Gyűríísi Józsi bácsi is, s ahogy Béla meglátta, csaknem kihívó hangon szólt oda az idősebb kombájnosnak. — Józsi bácsi, indulhatunk. Mind a nyolc kombájn üzemképes. Aztán igyekezni, igyekezni, hogy végezzünk ma azzal a 40 hektáros táblával. Józsi bácsi ismeri társát, nem sérti a hang, csak szolidan szól vissza. — Igaz, hogy a járásban te vagy a legjobb kombájnos, mert száz hektárral még egyikünk sem dicsekedhet. De azért csak te is szedd össze magad, nehogy este te fizesd a sört. Tőlük már nem tudhattam meg a szóváltás értelmét, mert elmentek, csak a porfelhő gomolugott vastagon utánuk. Később világosítottak fel, hogy a kombájnosok a teljesítményen kívül abban is versenyeznek egymással, hogy ki hagyja a legkisebb tarlót. Munka után mindig ellenőrzik, ki hagyta a legnagyobbat, este aztán'hz fizeti a sört. így hát megértettem a párbeszéd csattanóját, mert az agronómus. arról is felvilágosított, hogy Józsi bácsi még sohasem fizette a sört és egyébként is olyan munkát végez, hogy a kombájnosok mindannyian tanulhatnak tőle. Cséplőgépek bugása csalogatott át a kastély másik oldalára. Ott nagyobbrészben nótáskedvü fiatalok serénykedtek a cséplők körül, melyek a gabonát tisztították. Eddig a legjobb eredményt, naponként 300—310 mázsás tisztítását, Répás Zoltán cséplőjénél érték el. Az ódon kastély udvarában tehát pezseg az élet. Urbán elvtárs DT 54-es traktorán épp a karbantartást végezte, Baranyai brigádvezetö pedig végigjártatta szemét mindenen, nehogy a munka közben komolyabb hiba előadódjon. Tőle tudtam meg, hogy a lánctalpasok közül Urbán elvtárs érte el a legjobb eredményt. Alig győzik előtte letakarítani a tarlót. De jól is keres. Nem irígylik ugyan tőle, mert meg is érdemli, na meg nagy dolog, nösülés elölt áll. Búcsúzás előtt Baranyai brigádvezetö még egy papírra kívánkozó dolgot jegyzett meg. — Sokszor az az érzésem — mondotta, — hogy a traktorosok kora, munkájuk minősége és munkateljesítménye erősen rácáfol a feltételezésekre. Mert itt nálunk úgy van, hogy a fiatalok a sokéves tapasztalattal rendelkező idősebb szakembereknek is dicséretére váló, az öregek pedig a fiatalok lendületét is lepipáló munkát végeznek. f Édes Áron A szepsi járás mezőiről Mint a kassai kerület összes déli járásában, a szepsiben is élénk élet folyik a termőföldeken. A termés egy része már engedelmesen átadta magát az önkötözők és kombájnok élesre fent kaszáinak, a többi aranyszínű, telt kalász szerényen fejet hajtva hullámzik az enyhe szélben. Teljes iramban folyik az aratás. Az önkötözők és kombájnok motorának zenéjét kiegészíti a tarlóhántást végző lánctalpasok moraja. Néhány nap óta felhangzott a cséplőgépek zaja is. Kuruc János feldíszített lovakkal indul az első szállítmánnyal a raktár felé. F.: B. Nemcek A szorgoskezű szövetkezeti tagok a kévéket hosszúnyelű villáikkal adogatják a szekerekre. Amerre a szem ellát, rnindéhütf' lendületes munka folyik. Itt látni a szövetkezeti tagok legközelebbi szövetségeseit, a traktorosokat is. Több mint 80 Önkötöző és 7 kombájn 1100 hektárt meghaladó területen segédkezett a begyűjtési munkálatoknál. A szesztai szövetkezet földjein már keresztekben áll az idei termés. Itt a szövetkezeti tagok és traktorosok egyaránt dicséretet érdemelnek. Az aratással párhuzamosan gondoskodnak a tarlóhántásról is. Abosi László traktoros, a szesztai brigád dolgozója DT —54-es gépével a keresztek között is hátára forgatja a friss tarlót. A szomszédos területen Mitro Dezső és Varga Bertalan traktoros szorgoskodik. Mindketten példás dolgozók. . Jól halad a munka a csécsi szövetkezet határában is. Két kombájn és hat önkötöző vágja a búzát és rozsot. A bódvavendégi szövetkezet határában teljes ütemben folyik a cséplés is. Turóczy Béni cséplőgépkezelő gondoskodik itt a gép üzemképességéről. Meg is van az eredménye. Igaz, a kerületben elsőnek kezdték meg a cséplést, de a beadást is. Kuruc János még a lovakat is „felpántlikázta“, amikor az első 24 mázsás szállítmánnyal elindult az állami raktár felé. A bódvavendégiek nem elégszenek meg ezzel az elsőséggel, az egész tervezett mennyiséget elsőként akarják teljesíteni. A jól szervezett, eredményes munkáért dicséret illeti a szepsi járás dolgozóit. De emellett akad hiányosság is. Annak ellenére, hogy már több mint 7 vagon tarlókeverék vetőmagot átvettek a szövetkezeti tagok, a vetés elég lassan halad a járásban. Pedig néhány ezer hektár rétet elborított az árvíz és még ezer hektáron felüli mindig víz alatt van. Ez a körülmény pedig még inkább kötelez, hogy a takarmánybiztrtsítás érdekében időben földbe kerüljön a tarlókeverék. A szepsi járás dolgos szövetkezeti tagjai azonban mint tapasztalt mezőgazdászok ismeretesek, s bízunk abban, hogy ezt a lemaradást még behozzák. B. Nemesek Nehéz, íojtó a levegő. A láthatáron egyre feljebb tolódnak az esővel ijesztgető felhők. A szódói határban szorgoskodó Rosik, Lackó, Pálinkás és Nagy kombájnos arcán is felhőzik az elégedetlenség, amint körültekintenek a tájon. Mert milyen jól menne a munka, ha ez a megbotránkoztató idő egyszer már megemberelné magát. Tóth és Szabó szövetkezeti tagok is — akik a szalmaösszehordással vannak elfoglalva .— az eget kémlelik. — Az áldóját ennek az időnek — káromkodna el magát Tóth. — Egy napot sem bír eső nélkül. Mikor végzünk így az aratással? Csak semmi félelem — válaszolja a társa. — Tavaly is mindennap esett, mégis elsők lettünk a járásban. Nézz csak ezekre a fiatalokra. Ha az idő le nem kényszeríti őket, tán éjjel sem szállnának le gépükről. — Az igaz, ha ezeknek szabadkezet adsz, hát csodákat akarnak művelni. Ez alatt Rosik Pál kombájnosnak, meg a gép mellett segédkező testvérének Erzsinek, már az arcába hull az első esőcsepp. — Már megint esik, — bosszanko-Egyesek szerint messze maradnak a múlt évi hektárhozamoktól. De a feltételezésekre mindjárt kontra is akad. — Minek előre kétségbeesni, hiszen igaz, hogy ez a tábla szaporátlanabb, de átlagban így is meglesz a 22 mázsás hektárhozam. dik Pali — pedig az aratnivalőnak is el kell fogyni, mire e hónap elfogy. — Csak tartsd is be a szavad — bíztatja ékelődve Erzsi — legalább hamarabb mulathatunk a végzési koszorúra. Közben megerednek az ég csatornái. A közelben dolgozó szövetkezetesek a traktor pótkocsija alatt keresnek menedéket. S ahogy az idő miatti bosszúság lassan lecsillapul, az idei termésről kezdődik a társalgás. Az ágói EFSZ-ben éppúgy mint az ország többi részén, fáradságot nem ismerő szorgos munka folyik. Cséplőgépek, kombájnok zúgásától hangos a határ. Mire e sorok napvilágot látnak, a kombájnok és cséplőgépek befejezik munkájukat. Ahol tegnap még kalászt lengetett a szél, ma tarlót, holnap pedig felszántott földet melengethet a napsu gár. Nagy a szorgalom, az iparkodás a munka minden szakaszán. A szövetkezetesek a kicsépelt gabonát egyenesen a raktárba szállítják, s így búzából már több mint száz százalékra teljesítették a beadást. A két cséplőgép mellett dolgozók versenyben állnak egymással s az eddigi eredményekért Nagy János traktoros-cséplőgépkezelo különös dicséretet érdemel, mert'900-as cséplőjével naponta 150-160 mázsa gabonát csépelt ki. Veress Vilmos Dohog a cséplőgép Két szőke lányka adogatja kéz alá a kévét. Napégette karjaikkal szüntelenül ölelik a szúrós gabonát. A zsákoknál két férfi szorgoskodik. Az egyik derűs, szőke 31—40 év körüli ember méri a zsákokat, majd bejegyzi egy kis könyvecskébe a mázsákat. Közben beszélgetünk. Legelőször arról beszél, hogy a járásban elsőnek adtak be terményt. Erre nemcsak ő, hanem az egész falu büszke. Míg társalgunk, befut a teherautó. Félmeztelen, olajbarnára égett emberek ugrálnak ki belőle. Gyors mozdulatokkal leengedik a kocsi oldalait, s már megelőzhették a szomszéd falusiakat. Nem sokáig tarthatott a beszélgetés, mert pár perc múlva már elporzott a zsákokkal púposra rakott autó, hogy a nagykövesdiek necsak a kezdésben, de a végzésben és a beadás teljesítésében is az elsők legyenek. A cséplő tovább zúg, emészti a kövér gabonakalászokat. A nagy szalmakazal mellett kicsi kazlacskát gyarapít két asszony. Rudakra feszített ponyván hordják a géptől a töreket. Lábukat vörösre marta a csípős pelyva, de azért vidáman hunyorognak, amikor hozzájuk szólok. A két forduló közt nem a munka nehézségeiről értesítenek, hanem arról, hogy vasárnap érdekes emberek jártak a faluban. Valamilyen fura szerkezetbe daloltatták az idős asszonyokat és azt is megígérték, hogy hétfőn már a rádióban hallhatják saját hangjukat az énekesek. Lett is jelentkező bőven. Két férfi a szalmát és töreket gereblyézi. Kopott kalapjukon törek árulkodik munkabeosztásúkról. Ingüket mint hímzés díszíti a munka bélyege, arcukat, bajuszukat vastagon lepi be a szúrós, csípős törek. Hangjuk belevész a gép zajába. Körülöttük a parasztember testi megerőltetéssel járó munkája ellenére is párázik a derű, a duzzadó erő, a munka büszkesége, amely mind-mind az emberek kenyeret adó öröméből fakad. TARCZAL ZSUZSA, tanítónő, Nagykövesd zőllőtábláktól zöldelö hegyoldal és messzenézö várrom alatt terül el az arany, kalásszal ékes rónaság. — Javában folyik a cséplés. Őszhajú ember rendezgeti a kazlat. Szemét, arcát, ingét belepte a por. Lassacskán az ember alig látszik ki az emelkedő kazalból, amely azonban mégis az ő kezenyomán nöuekedig, telik. A kazal mellett dohog a cséplőgép. Búsásan, zeneszó kíséretében ontja az életet. A dobon hárman dolgoznak. Az éhes gép tátogó torkát Gyula bácsi eteti Öt is egyenletesen beborította a szürkés por, csak a szeme fehérje villan néha, ha valami nem hibátlanul történik. Gyula bácsi mindenben pontos, ügyeskezű, s rendszerint könnyűszerrel és szépen végzi el az olyan munkát is, ami sokaknak csak megerőltetéssel sikerül. Aki együtt dolgozik vele, annak is igyekeznie kell. „repülnek" is a gabonás zsákok. A zsákok feliratait nézve egy miniatűr világpiac tárul elénk, mert ezekről azt tudjuk kiolvasni, hogy kereskedelmi kapcsolataink vannak a világ csaknem minden államával. Közben az egyik rakodómunkás meséli, hogy az első 65 mázsa terményt jellobogózott autóval szállították a nép raktárába. Nagy volt az öröm, hogy Még csak most szállítják el a szalmát a földről, de a traktorosok már szántják a tarlót Az eső erősödik. A j traktorok a terménnyel megrakott pótkocsikkal elindulnak a raktár felé. A kombájnok is leállnak és amikor a fiatalok öszszeültek egy kis szakmai tereferére, minden szavukból érzett, hogy ezeknek a fiataloknak annál inkább fokozódik az akaratuk, a munkakedvük, minél szűkebbre szabja a munkaidőt a szeszélyes időjárás. Komoly felelősséget éreznek a gabona betakarításáért. S hogy minden jól sikerült, azért jogos büszkeségtől dagadhat a fiatal kombájnosok melle. P. F. Köszönet nekik Az ajnácsköi szövetkezet elnöke, Sáncéi Dezső kért e néhány sor megírására. Nem nagy ügyről van szó, csupán annyiról, hogy a szövetkezet vezetősége és tagsága a nagy nyilvánosság előtt kíván köszönetét mondani 2 embernek — a kiváló munkáért. Minek kell azt — mondhatná valaki — hiszen ha megdolgoztak, munkájukért úgyis megkapták a fizetést. Mindez igaz lehet, de mégis hallgassuk végig a történetet. Július elején történt. Napról napra sárgult a gabona az ajnácsköi határban is. Minden kaszára várt. Az EFSZ taglétszáma kicsi, gépi segítség pár napig még nem jöhetett. Nem baj — mondotta Helényi József autószerelő, a losonci Mezőgazdasági Műszaki Iskola előadója. Az iskolából hozott egy traktort, amelynek elején, hátulján még ott díszelgett a tábla: Cuicná jazda. Az önkötözöre pedig felült Blaskovics Géza, az egyházasbásti nemzeti iskola tanítója és megkezdték a munkát. £s milyen munkát. Hajmeresztő partokon billegett a gép, veszélyes dűlőkön döcögött a Zetor, de vigyáztak arra, hogy a lehető legalacsonyabb legyen a tarló. Munkájukat megcsodálták a szövetkezeti tagok. Szaporodott a keresztek száma. Naponta éppen 300 százalékra teljesítették az előírt normát. így ment egész héten kora reggeltől sötétig. Vasárnapra (július 20.) már félszáz hektár learatott terület igazolta, hogy az akarat a legnagyobb erő. Különösen ha igaz lelkesedéssel párosul. Ennyi volna az egész. Két tanítóról van szó, akik 50 hektárt learattak a közösben. Érdemes róluk beszélni, hiszen sok-sok mázsa kenyeret mentettek meg éppen azon gyerekek számára, akiket az új emberibb életforma tudományára oktatnak. Munkájúkért Herényi Józsefnek és Blaskovics Gézának szeretettel mond köszönetét az ajnácsköi szövetkezet minden tagja. AGOCS VILMOS
