Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-03 / 31. szám
Bratislava, 1958. augusztus 3. Ára 40 fillér IX. évfolyam, 31. szám ERŐSÖDÜNK Ha ma valaki cséphadaróval állna munkába a nagy szövetkezeti szérűre, nevetséges figurának néznénk. Pedig évtizedeken keresztül a nyári hőségben keservesen izzadva hetekig emelgette a parasztember a cséphadarót. És mégis, amikor megjelent az első cséplőgép, a falusi ember olyan ellenségesen fogadta, mintha az legalábbis a falat kenyeret lopná ki a szájából. Arra pedig már a fiatalabb nemzedék is emlékezhet, milyen gyanakvással fogadta a traktort és egyéb modern mezőgazdasági gépet a parasztember. így sorolhatnánk a példák sokaságát, melyek mindegyike azt bizonyítaná, hogy a fejlődés lépésről lépésre, fokról fokra kiszorítja a régit, az elavultat. Ami hanyatlóban, elmúlóban van, az ideig-óráig még nehezítheti a kibontakozó és egyre izmosodó új győzelmét, de feltartóztatni, megakadályozni nem képes. Ez a világ rendje. Eljutottunk odáig, hogy nemcsak egyes paraszti termelési módszerek, eszközök, szerszámok, hanem az egész kisüzemi parcellás gazdálkodás felett eljárt az idő. Világméretű folyamat részesei vagyunk abban a tekintetben, hogy a mezőgazdasági kisüzemet lépésről lépésre kiszorítja a nagyüzem. A tőkés országokban nagyon keserves ez az átalakulás a parasztoknál. Annak a világnak az a rendje, hogy az erősebb felfalja, megsemmisíti a gyengébbet, a tőkés nagybirtokok elpusztítják a kis- és középparaszti gazdaságokat. Nálunk és általában a szocializmust építő országban nem így megy végbe a falunak, a mezőgazdaságnak ez a történelmi átalakulása. Ügy, hogy a nagyüzemi társas gazdaságok vonzó példájával bizonyítja a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit, s akik az új útra lépnek, azok nem kisemmizettjei, hanem tulajdonosai a földnek, gazdái a szövetkezeteknek. Hogy a mezőgazdaság átalakulása mennyire formálja a falut, arról könnyen meggyőződhetünk, ha betérünk bármilyen jól működő EFSZ-el rendelkező községbe. Az új, modem lakások százai, a házak tetején ékeskedő televíziós antennák beszélnek, agitálnak a közös, nagyüzemi gazdálkodás mellett. De emellett agitál a határ is. Ha ilyenkor nyáron az aratás és cséplés idején a határt járjuk, saját szemünkkel győződhetünk meg erről. Például az élenjáró ipolyviski szövetkezetben egyes parcellákon hektáronként 35 mázsa gabona is termett. A tallósiak is 34 mázsa árpát takarítottak be egy hektárról. Mi okozza azt, hogy dúsabbak a kalászok, tömöttebbek a kévék, sűrűbbek a keresztek az EFSZ-ek tábláin, mint az egyéni parasztok parcelláin? Bármelyik leleszi, ipolyviski vagy somorjai parasztember elfogultság nélkül áll készen a válasszal: „Ott géppel és időben végezték az őszi mélyszántást, ott jut a fölre elegendő istállótrágya, ott nem kellett fukarkodni a műtrágyával, ott fejtrágyát is kapott a tavaszon a vetés és vegyszeres gyomirtást is végeztek .. .“ De ehhez azt is meg kell mondanunk, hogy a nagyüzemi gazdálkodásban szóhoz jut, tág teret kap a tudomány is, ami az egyéni gazdaságokban szinte lehetetlen. A határ tehát nem véletlenül agitál a földművesszövetkezetek mellett, nem véletlenül népszerűsíti a szövetkezés gondolatát a ma még egyénileg gazdálkodó parasztok előtt. Éppen azért nem véletlen az sem, hogy amíg a múlt nyáron ebben az időszakban hazánk mezőgazdasági földterületének még csak 50 százalékán működött nagyüzemi gazdálkodás, addig az év végén már 60, most pedig több mint 70 százalékán gazdálkodnak nagyüzemi módon. Szlovákiában csupán ebben az évben a parasztok ezrei közel 240 000 hektár földdel léptek az EFSZ-ekbe, s a szövetkezetek száma is 256-a! gyarapodott. Tehát minden jel arra mutat, hogy földműveseink megértették az idők szavát, s egyre többen sorakoznak oda a gazdagabb, szebb holnapot jelentő nagyüzemi gazdálkodás mellé. A f ó példa vonz KÄLDI JÁNOS: Ä csatai határban az idén igazán szépen halad az aratás és cséplés. A nehéz nyári munkákban három kombájn és két kévekötőgép segítette a szövetkezetek munkáját. Juhos Pál kombájnos munkája és teljesítménye igazán elismerésre méltó. A szövetkezeti tagok közül a munkából igazán mindenki becsülettel kivette részét. A jó egyetértésnek és a szorgalmas munkának köszönhetik, hogy búzából és rozsból még július 24-ke előtt száz százalékra teljesítették a beadást, s az árpa-beadással is csak azért kellett várni, mert a kombájnnal aratott terményt szárítaniok kellett, hogy sörárpaként adhassák át a felvásárló üzemnek. A tarlóhántással sem késlekednek. Július 23-ra a 305 hektár gabonaföldből (40 hektár herével van bevetve) már 140 hektáron elvégezték a tarlóhántást. így van ez rendjén s így kívánja a hektárhozamok emelése terén előttük álló feladat is. Dicséretre méltó még a tavaly és az idén is bevált konyha, melyet az aratási időszakra állítottak fel. Itt Szabó Mari néni 85 személy részére főzi az ízletes ételeket. Dicsérik is a szövetkezeti dolgozók a jó ételeket és miért is ne lennénnek elégedettek, amikor közvetlenül a munkahelyen, 1,80 koronáért kapják az ebédet. A jól szervezett és sikeresen végzett munkára a magángazdák is felfigyeltek. Kovács Mihály a nyáron még mint magángazda aratott, de a közelmúltban ő is aláírta a belépési nyilatkozatot, mert az őszön már közösen akar dolgozni a falu élenjáróival. Tóth Sándor, Csata Verebélyen az idén már a korszerű, a legtökéletesebb gépekkel felszerelt 1200 vagonos gabonaraktárba gyűlik a nép kenyere Esthajnali búzaillat Jpent a Krivány csúcsai között homályt sző az esthajnal. Alant, le egész Losoncig és túl, mintha egy hívószóra tennék, napbarnított arcú parasztok, szlovákok, magyarok takarítják a dús terményt, a ropogós, foszlós bélíí kenyeret ígérő búzát. Tele van a róna a búza illatával. Elég ebből egy szippantás és annyi is egy évi boldogító jövőt ígér. Nem, ezt az illatot nem lehet elfelejteni. Ha még nem ízlelted, kóstolj bele, hogy még rózsásabbnak lásd a holnapot. Szépnek mint a Losonc környéki aratók. Térjünk hát hitet nyerni az egyik búgó cséplőgéphez. Egy cséplőgép, egy elevátor és hat szövetkezeti tag. Mégis két arc van előttünk. Munkás és paraszt. Valójában hat losonci szövetkezetes csépel. De miért éppen hat? Mert az M-00-es cséplőhöz csak hat ember kell. A többi helyett mintha itt állnának a mezőgazdasági gépgyár munkásai. Olyan gépet készítettek, hogy amíg azelőtt elevátor nélkül 20—22 dolgozó is kellett egy cséplőhöz, ma hat is elég. Önműködő villanymotorja van, nem kell ete-Cséplés este Hazamenőkkel telt az este, Szelíd rezgéssel lobog a nyár, S a falu alján, ahol ülök, egy cséplőgép mélán orgonái. Milyen szép ez az esti festmény! Ezt csodálom, míg a gép dudol, s nefelejcskék hangja messze száll és lerakódik, mint lassú por. Ezt hallgatom, ezt az örök dalt, mely győztesen száll föl és rezeg, s amelyet megőriz ősz és tél és tájaiban az emlékezet. Arad az enyhe félhomály már. A gép körül nagy, nyúlós por van, s abban nőnek, majd elmosódnak a munkások, vagy tizennyolcán. S mintha nem is kint, porban, estb< de a szívemben itt élnének, Itt szórnák a kévéket, bennem, s itt zengne a gép is, s az ének. S mintha a sok szíj bennem futna, s raknák a zsákot, nőve, fogyva, félig porba, belső holdfényben, s fel-felnézve a csillagokra. Babérkoszorus győztesek A mindennapi kenyérért Hogy mielőbb magtárba kerüljön a gabona, a nánai ÁG központi műhelyének dolgozói július 20-án harminchatan brigádmunkára jöttek az újmajori részlegre, ahol a cséplőgépeknél segédkeztek. A munkálatokban rés^t vettek a hadsereg ide érkezett tagjai is. A cséplésnél a legszebb eredménynyel a Mészáros Béla csoportja dicsekedhet, mely naponta 150—170 mázsa gabonát elcsépelt. N. J. Madarász László az ógyallai gépállomás egyik legjobb kombájnosa. Képünkön a munka szünetében a kombájnt javítja, hogy eredményesen versenyezhessen társaival tő, kévevágó, gépre adogató, 'A kis elevátort tetszés szerint . leengedik vagy emelik, a kocsisnak pedig csak meg kell billenteni a kévét és a szalag máris a gép gyomrába adja. A pelyvát cső fújja, csak a szalmakazlat kell rakni, na meg ami a legfontosabb a jó kövér zsákokat lemérni. A kenyér pedig csurog, csurog végtelenül a vastagodó zsákokba. Sztrázs András agronómus örömtől pirosló arccal markol az acélos magba. Tenyerén morzsolgatja majd felénk kacsint: — Szép ugye? — Látják milyen acélpirosak a szemek? Aztán foga között ízlelgeti. — Kenyér ez bátyó — szól a zsákos Eilipenek. Az rábólint és ő is ízleli. A „közvélemény“ aztán kialakul, hogy kenyér ez, kenyérnek való, csak meg kell őrölni. A dolgozó gép pedig tovább dalolja a kenyér énekét. Az agronómus — mert most ő a gépész — végigsimítja a gépet, mint a jó háziállatot. Szeme Knisa Ján EFSZ elnök és Uhliari traktoros útnak indítják az élettel megrakott traktort. Még sok helyütt nagy igyekezettel vívják mezőgazdasági dolgozóink a kenyércsatát. Az aranyló búzatenger Dél-Szlovákia legtöbb járásában azonban már a magtárakba folyik szakadatlan áradatban. Akik az elsők között arattak azon igyekeznek, hogy gabonabeadási és felvásárlási tervüket is az elsők között teljesítsék. A többiek pedig igyekeznek utólémi az élenjárókat, mert tudják, hogy dolgozó népünk kenyeréről, egyre dúsabbá váló életéről, hazánk gazdagságáról van szó. A helyzet azonban óráról órára változik, egyre másra érkeznek a jelentések — „Teljesítettük, befejeztük", HÁROM JÁRÁS A CÉLBAN A nagy versenyben az elsők már célba értek. Hétfőn, 28-án reggel jelentette a somorjai járás, hogy gabonabegyűjtési és állami felvásárlási tervét 100,05 százalékra teljesítette. A járás egyes szövetkezetei, mint a boldogfai, a somorjai, az illésházi egyenként 10 vagon gabonával többet adtak állami felvásárlásra. Nem sokkal a somorjai jelentés után Dunaszerdahely jelentkezett. Itt a begyűjtés és a felvásárlás tervét 101 százalékra teljesítették. Büszkén adták hírül, hogy a dunakiliti szövetkezet 116 százalékos tervteljesítésével nagymértékben hozzájárul a sikerhez. Hasonló jó eredményt több más szövetkezet is elért ebben a járásban. Ez a nap még egy nagy eredménnyel bővelkedett. A szenei járás a délelőtti órákban érte el a gabonafelvásárlási terv száz százalékos teljesítését. A járás szövetkezetei tervezett feladataiknak 129 százalékban, míg a magánszektor csupán 19,8 százalékban tett eleget. csak úgy csillog. — JÓ öreg masina — dicséri. A jelzőt persze munkássága, nagysága után kapja a gép, mert még csak egyéves. De falun az a szokás, hogy az „öreg" jelző valami többet, nagyobbat jelent. Nemrég vették 56 000 koronáért. — Nem drága? — érdeklődünk. — Nem a’. — Jó két vagon búzát adunk terven felül és máris megtérül a nagyobbik fele. — Annyi terem? — Itt 22 mázsa, de a pince alatt 27—28 is lesz hektáronként. No meg a 120 mázsa sörárpa sem kevés hasznot hoz. Beszélünk, a gép csak búg, az emberek, Cerovszki Ján, meg Filipe agronómus pedig nem telnek be vele. A Krivány árnyékától szőtt homályban úgy látjuk, mintha két kéz volna a szérű fölött: a munkásé és a paraszté. Mintha ezekről énekelne a gép az esthajnali búzaillattal telített levegőbe. Bállá József Mindhárom járás sikere meggyőző módon bizonyítja a szövetkezeti nagytermelés előnyeit a szétforgácsolt magángazdálkodás fölött. Filip Pavel és Cerovsky Ján a búzás zsákok körül F.t Bállá A szocialista faluért A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Korszerű magtár
