Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-27 / 30. szám

195«. július 27. sT^ob-ad Földműves 5 Jelentés Jánostelekröl: Három EFSZ versenye Nemrég Paláston jöttek össze az fpolynyéki, inámi és a helybéli szövet­kezet vezetői és legjobb tagjai, hogy értékeljék félévi munkájuk eredmé­nyeit és megtárgyalják a versenyben előforduló hiányosságokat. Részletesen ismertette a verseny eredményeit a helyi EFSZ elnöke, Ko­vács János elvtárs. Beszámolójából ki­tűnt, hogy a palásti szövetkezet (ipolysági járás) méltán került az első helyre. Például a tervezett félévi össz-bevételük 693 ezer korona volt, s elértek 802 ezer 877 koronát. Eredményeik valóban szépek. Ám ők sem mentesek a hibáktól. Ebben az eléggé jóhírű szövetkezetben a ko­csisokkal van a legtöbb baj, akik több ízhen súlyosan megsértették a közös gazdálkodás rendjét. A tojás- és hús­termelésben nem érték el a tervezett mennyiséget, mivel a palásti szövet­kezetbe állandóan új tagok léptek, s ezek nem tudták biztosítani a meg­jelelő mennyiségű takarmányt. Az ipolynyéki EFSZ-ben az előző évekhez viszonyítva lényegesen job­bak az eredmények. Az inámi szövet­kezet csak a múlt évben alakult. Bi­zonyára sok hasznát veszi majd a versenyben szerzett tapasztalatoknak. Jó eredménynek számít ilyen fiatal szövetkezetben, hogy a félévi fejési átlaguk tehenenként, naponta 6 liter. Tehát a munkaverseny — ha vannak is zökkenői — betölti küldetését. Er­ről tanúskodott a félévi értékelés, amely nélkülözte a formalitásokat. Az értékelést élénk tapasztalatcsere és határszemle követte, amely a gaz­daság. állatállományának megtekinté­sével végződött. Hozzájárult ez a verseny mindhá­rom szövetkezet továbbfejlődéséhez. Példájukat más EFSZ-ekben is kö­vethetnék. Szabó — Zsilka, Ipolyság A galántai szövetkezetnek jelenleg 534 tyúkja van. Szép állomány ez, de á galántaiak még többet akarnak. Elha­tározták, hogy még ez évben 1500-ra egészítik ki a tyúkállományt. K. F. Növelik a sertésállományt Annak ellenére, hogy a rimaszom­bati járásban a közös sertéstenyész­tés évről évre javul, még mindig hiány mutatkozik a sertéshús terme­lése terén. Egyes szövetkezetek, mint például a Nizny Skalník-i, hrachovi és más szövetkezetek ezt a hibát úgy igyekeznek kiküszöbölni, hogy bebú­­gatják azokat a kocákat is, amelyeket hizlalásra jelöltek ki. Ezektől a kocák­tól legalább még egy malacozást akarnak elérni. Ettől az intézkedéstől azt remélik, hogy kellőszámú malacot nyerhetnek a további hústermelésre és egyúttal eleget tesznek többi tervezett hús­beadási feladatuknak is.-char-Magas hektárhozamok őszi árpából Mikor először olvastam arról, hogy egyes EFSZ-ek 40 mázsás hektár­hozamot értek el őszi árpából, el sem akartam hinni. 1956-ban aztán járá­sunk területén a feketenyéki EFSZ is hasonlóval dicsekedhetett. Pár nap­pal ezelőtt pedig a tallósiak jelentet­ték, hogy az elcsépelt 10 hektár őszi árpa 595,6 mázsa termést hozott. A féliek szintén szép eredményt értek el, az alsószeli szövetkezet elnöke, Puskás János pedig arról számolt be, hogy a 25 hektárnyi területen az őszi árpa hektárhozama 29,56 mázsa volt. v —o Megérdemlik - megdolgoztak érte Vizet kapott a Pelsőci Fennsík legelője Mindezidáig a Pelsőci Fennsíkon lévő legelőt a környékbeli falvak vízhiány miatt nem tudták kellően kihasználni. Az állatokat a felgyü­lemlett esővízből — ha ez egyáltalán volt '! itatták. A kassai Mérnöki Építkezések dol­gozói segítettek az áldatlan helyze­ten. Sikerült nekik 511 méter magas­ságban egy forrásra bukkanniok, amelyből este 10 órától reggel 6-ig százhúsz köbméter vizet nyomatnak föl a fennsíkra ... Nemrég fölzúgott a motor, s hat kilométer hosszú csövön friss vízzel töltötték meg az itatókat. Nehéz, fáradságos munka volt, mert utakat kellett ezen a hegyes terepen építeni. Az emberi leleményesség azonban most is győzött a természeti nehéz­ségek felett. Mind a pelsőci, mind a környékbeli falvak szövetkezeti tag­jai hálásak a mérnöki építkezések dolgozóinak, mivel jóval nagyobb jövedelemre számíthatnak. Mészáros Gyula, Kassa Az állattenyésztés fejlesztéséhez szorosan hozzátartozik a korszerű építkezés és berendezés is. Kielégítő eredményt értek el a bor­júelválasztás terén is; 100 darab te­héntől 52 borjú született. Többire is megvan a biztosíték. A tehenek naponta és darabonként 2,5, a növendékek 0,80 és a borjak 0,90 kiló erötakarmányt kapnak. Ezen kívül a zöldtakarmányhoz takarmány­szalmát kevernek. A jó munkának meg is van a jutal­ma, hiszen Tóth Mihály 1700, Kovács János II. 1600 és Konkolyi Mihály ugyancsak 1600 koronát keres ha­vonta. Megérdemlik, megdolgoztak érte. További munkájukhoz sok sikert! Öllé Ferenc, Izsappuszta A NAGYH1ZLALDÄK nemzeti válla­lat nagymegyeri igazgatóságához tartozó jánosteleki telepen az idén szép eredmények születtek. Az állattenyésztő telep szarvas­marhaállománya a terv szerint 357 darab. Ebből a tehén számszerint száznyoclvanhármat tesz ki. Mindez annyit jelent, hogy nem hiányzik egy­­darab sem a ter­vezettből. Napi át­lagos tejhozam ki­lenc és félliter, amit az állatgondo­zók még lényege­sen emelni tudnak, mivel takarmányuk van bőven, s a többi előfeltétel is biztosítva van. Hízómarháknál a napi súlygyarapo­dás az év elejétől átlagosan 94 deka, ami jóval túlhaladja a tervszabta súlyt. Ez lehetővé tette, hogy az egészévi marhahúsbeadásukat 59, a tejet meg 52 százalékra teljesítsék. Ezek az eredmények nem maguktól lettek, nagy és felelősségteljes mun­kára volt szükség. Am Tóth Mihály, Kovács János II. és Konkolyi Mihály tehéngondozó becsületes munkája meghozta gyümölcsét. Tizenhárom te­hén van a gondjaikra bízva, az első 140, a másik 135, s a harmadik 136 liter tejet fej naponta.. Sorolhatnám még tovább a becsületes állatgondo­zók neveit és elért eredményeit, de a 9,5 literes napi tejhozam becsületes munkájukat igazolja. Az alsólánciakról beszélünk A szepsi járás szövetkezeteinek tag­jai lelkes, kezdeményező munkát fej­tenek ki az ötéves terv feladatainak négy év alatti teljesítése érdekében a mezőgazdasági termelés szakaszán. — Ebbeni igyekezetük eredményeinek nyil­vános értékelhetőségére is gondoltak, amikor — a kassai kerület többi járá­sát megelőzve — a XI. kongresszus utáni első napon minden községben a képen is látható sárgára festett fatáb­lákat állítottak fel. Rajtuk piros fes­tékkel írva láthatók a feladatok és azok számokban kifejezett teljesítése. Ilyen tábla tűnt szemünkbe Alsólán­con is. Érdekelt ez a tábla annál is inkább, mert ez olyan szövetkezeté, amelyről eddig elég keveset beszéltek, pedig az itteni szerény és szorgalmas tagok ezt joggal megérdemelték volna. A szövetkezeti vagyon az 1952-es évvel szemben 2 millió 334 ezer 191 koronával növekedett, a féléves for­galom tervét pedig már május végéig 62 ezer koronával túllépték. Legnagyobb jövedelmet az állatte­nyésztés biztosít az alsólánciaknak. A szepsi JNB „A jópás legjobb szövetke­zetének az állattenyésztésben elért eredményekért“ vándorzászlaján kívül erről beszélnek a termelési eredménye­ket kifejező számok is. Nem akárme­lyik EFSZ dicsekedhet a tehenek olyan tejelékenységével, mint éppen az alsó­­lánci. Már tavaly a tervezett 1700 lite­res évi átlag helyett 2150 litert fejtek ki tehenenként, az utóbbi hónapokban pedig naponta 8,1 liter tejet adott egy­­egy tehén. Így már május végéig ter­ven felül közel 10 000 liter tejet ter­meltek. A sertéstenyészet jó eredményeiben érdemlegesen osztozhat Hangácsi István elnökön kívül —, aki a zootechnikai teendőket is végzi — a szövetkezet három sertésgondozója és etetője, Szi­tás Gyula és Bertalan, meg Szászok Imre. Hogy miben van az értékelő táblán is feltüntetett (ami ugyan a képen ne­hezen látható) számokban beszélő ered­mények titka? A szerény olsólánciak ezzel nem dicsekednek. De ha bárki körülnéz Alsóláncon, észerveheti, hogy a jó munkaszervezés, helyes számviteli nyilvántartás, a jő munkaerkölcs, az alapszabályok szerinti gazdálkodás tar­tós otthonra talált ebben a szövetke­zetben. -le „... A mezőgazdasági termelés és munkatermelékenység tartós nö­velésének feltétele egységes földmúvesszövetkezeteink további fejlesz­tése és megerősítése, gazdasági alapjuk állandó gyarapítása..’.“ A CSKP XJ. kongresszusának határozatából. A jelenleg működő földművesszövetkezetek gazdasági eredményei meg­győzően bizonyítják, hogy kizárólag a közös gazdálkodás útján lehet a mezőgazdasági termelés állandó fejlődését biztosítani s ezzel párhuzamo­san a mezőgazdaságban dolgozók életszínvonalát emelni. Ennek az útnak helyességérölgkis-és középparasztjainknak már nagyobb része meggyőző­dött, mindörökre szakított a szétforgácsolt kistermeléssel és tevékenyen bekapcsolódik az EFSZ-ek közös munkájába. A szocialista építés betetőzése hazánkban újabb EFSZ-ek alakítását, valamint a már meglevők tag- és földalapjának kibővítését, politikai és gazdasági megszilárdítását követeli meg. Az új szövetkezeteknek ma már sok jó példa áll rendelkezésükre, a gazdag tapasztalatok alapján el tudják kerülni a kezdeti nehézségeket, s már a szövetkezet megalakulása utáni első lépéseikkel is a közös gazdálkodás helyes útján haladhatnak. Az új szövetkezeti tagokat a szövetkezetben sok új probléma várja, amelyeket meg kell oldaniok, ha azt akarják, hogy szilárd közös gazdálkodás, élet­erős szövetkezeti munkaközösség alakuljon ki. Az új gazdálkodási módra való áttérésnél nem szabad meghátrálni a nehézségek elöl. Más kárán tanul az okos — tartja a közmondás és új szövetkezete­­seinknek sok gazdag példát nyújt régebbi szövetkezeteink közel tíz évi gazdálkodása. Csak fel kell használni a tapasztalatokat. A lapunkban foly­tatásokban közölt Első lépések című cikksorozat szintén ezt a célt szolgál­ja. Az alábbiakban arról írunk, milyen legyen a szövetkezet vezetősége. Ä szövetkezet élén Az új szövetkezet közös gazdálko­dásának fejlődése és megszilárdu­lása nagymértékben függ a szövetke­zet vezetőségétől, azaz a vezetőség szervezési képességeitől, szakisme­reteitől és a vezetők jellembeli tulaj­donságaitól. Legelőször is a szövet­kezet elnökévé olyan földművest kell választani, akinék jó viszonya van a nagyüzemi gazdálkodáshoz, akinek kellő szakismerete és tapasztalata van, aki kezdeményező, bírja a föld­művesek bizalmát és zálogát nyújtja annak, hogy sikeresen fogja vezetni a szövetkezetét. A vezetőség tagjai kö­zé, mivel a vezetőség a szövetkezet végrehajtó szerve, olyan szövetkezeti tagokat kell választani, akiknél meg­van a feltétel arra, hogy a rájuk bí­zott tisztségeket lelkiismeretesen és gondosan fogják ellátni. Az ellenőrző bizottság tagjai közé, amely a szövet­kezet ellenőrző szerve, izzig-vérig becsületes, áldozatkész szövekezeti tagokat kell jelölni és választani. Ilyen ember van elég minden község­ben és maguk a polgárok ismerik őket a legjobban. Ismerik egész gazdál­kodásukat, tudják milyen volt viszo­nyuk a földhöz, milyen eredménye­ket értek el, milyen politikaj nézetet vallanak a közös gazdálkodással kap-* csolatban stb. Az új vezetőségi tagok megválasztásánál szem előtt kell tar­tani azt is, milyen a viszonyuk szak­mai és politikai ismereteik kibővíté­se iránt. A szövetkezeti nagytermelés megköveteli a vezetőség tagjaitól az állandó szakmai fejlődést, főleg az ag­rotechnikában, az agrobiólógiában, a szervezésben és a szocialista mező­­gazdaság irányításában. Szakismere­teik kibővítésére nemcsak a vezető­ség tagjainak, hanem a többi szövet­kezeti tagnak is nagy lehetősége van. Elsősorban a gazdag szakirodalom, továbbá a szövetkezeti munkaiskolák, a mezőgazdasági mesteriskolák, me­zőgazdasági technikumok által és nem utolsósorban a jól gazdálkodó EFSZ- ek példájából. Ezeket a szempontokat figyelembe véve kell megtartani az új vezetőség megválasztását. Az így megvalósított választás zálogát adja annak, hogy az újonnan megalakított szövetkezet jó kezekben lesz és hogy a többi szö­vetkezeti tag segítségével jő gazda­sági eredményeket érnek el s így biz­tosítják a szövekezet minden tagjának megelégedett életét. A vezetőség tagjainak megválasz­tásánál más eljárás már az első ku­darcot jelenti a közös munkában és végeredményben maguk a szövetke­zeti tagok is csakhamar arra a meg­állapításra jutnak, hogy le kell vál­tani az elnököt, a vezetőséget avagy az ellenőrző bizottságot, ami egyálta­lán nincs a szövetkezet előnyére és a szövetkezeti tagok megelégedésének növelésére. Itt is igaz a régi köz­mondás: amilyen a gazda, olyan a por­tája, — más szóval amilyen a vezető­ség, élén az elnökkel, és amilyen az ellenőrző bizottság, olyan rendszerint a szövetkezet is. ☆ Tudja-e ...? .'.. hogy az ausztráliai — 13 ezer négyzetkilométer kiterjedésű — Eyre­­tó a föld legkülönlegesebb tava, mert víz helyett só van benne: öt folyó szállít bele sós vizet, a nagy hőség azonban nyomban elpárologtatja a vi­zet és helyén feneketlen sós iszap marad; ... hogy az Emese ősmagyar női név nőstény disznót, az Orsolya nös­­ténymedvét, Lea tehenet, Ráhel anya­juhot jelent; ... hogy a legnépesebb hangyabo­lyokban körülbelül egymillió hangya él; az egész boly népessége pedig alig nehezebb mint 1 ember; ... hogy a Déli-sarkról érkező je­lentések szerint a Szovjetszkaja-ál­­lomás tudományos dolgozói az állomás közelében 1958. június 19-én 81,2 fok hideget mértek: ilyen rettentő hideg­ben rajtuk kívül még sohasem lakott ember; LEGYEK ELLEN IS DYMOGAM legyek nélkül DYMOGAM — csodálatos füst-tablettát a legyek, szúnyo­gok és egyéb kellemetlen rovar ellen minden drogériában, a Jednota-boltokban és a földműveseket ellátó raktárakban kaphat. A zilinat kerületben is teljes ütem­ben megy az aratás. Ahoi lehet, kom­bájnnal vágják a termést.

Next

/
Thumbnails
Contents