Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-27 / 30. szám
6 Jrafant Földműves 1958. július 27, „Hozzátok úgy szólok mint élő (Majakovszkij születésének 65. évfordulóján) MAJAKOVSZKIJ műve ma már klaszszifeus, de mindig friss és időszerű. Időszerű nemcsak a Szovjetunióban, hanem mindenütt, ahol a szocializmust építik és a halfdás eszméjéért küzdenek; az élet akár mindennap alkalmat ad verseinek els«aralására. év alatt írta meg egész munkásságának öthatod részét. És ez gigantikus munka, hiszen munkássága hatezer nyomtatott oldalt tesz ki. Ez is azt bizonyltja, hogy midenáron szolgálni akarta a forradalmat. Nemcsak költeményeivel szolgálta szeretet szovjet hazáját, hanem a művészet minden terén igyekezett a legjobbat nyújtani. Amellett, hogy három forradalmi tárgyú filmhez ő írta a szöveget, s írt egy szatirikus hősi eposzt is, a legnagyobb szolgálatot azzal vállalta, hogy a forradalom VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ: Majakovszkij költészete ma is: ösztönzés, segítség és jó reménység. „Nincs tűnődésnek helye, mert ez az én forradalmam" — vallotta Majakovszkij a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat illetően, melyben megvalósítva látta eszméit, melyekért dolgozott. Ettől az időtől tisztán látta, hogy ezekben az időkben mindenkinek nyilatkozni kell: elfogadni vagy elutasítani. És ennek érdekében, a forradalom érdekében óriási munkát vállalt. Ha figyelembe vesszük, hogy 1917-ben .24 éves volt, és így még 6 éve maradt életéből, ez alatt a hat A Magyar Területi Színház augusztusi műsorterve 1. Péntek — Bússá 19,30 Púcsik Jóska karrierje 2. Szombat — Fülek 19,30 Púcsik Jóska karrierje 3. Vasárnap — Ragyolc 19,30 Púcsik Jóska karrierje Augusztus 3-tól 20-ig nyári szünet 20. Szerda — Vágsellye 19,30 Dődí 21. Csütörtök - Deáki 19,30 Dödi 22. Péntek — Ipolyság 19,30 Dodi 23. Szombat — Léva 19,30 Dódi 23. Szombat — Léva 19,30 Dódi 24. Vasárnap — Zselíz 19,30 Dódi 26. Kedd - D.-szerdahely 19,30 Dódi 27. Szerda — Érsekújvár 19,30 Dódi 28. Csüt. — Komárom- 19,30 Dódi 30. Szombat — Tonkháza 19,30 Dódi 31. Vasárnap Csúz 19,30 Dódi utáni kritikus években a Távi jeti Irodánál dolgozott, melynek nagy jelentősége volt a dolgozók felvilágosításában és lelkesítésében. Majakovszkij tehetsége karikatúrák, plakátok és egyéb művészi munkákban is megnyilvánul. Maga írja önmagáról, hogy a cél érdekében sokszor 18—20 órát is dolgozott. Mindenét feláldozta hazájáért, még egészségét is. A szovjet nép és a világ minden népe meleg szeretettel őrzi Majajovszkij emlékét, felbecsülhetetlen munkásságát. Az ifjú gárda Forogjon a főid —' ez a dolga s a vízé, hogy ömöljön. Az ifjú gárda: robogva, bátran előre törjön! Ha kitűztük a célt: tüstént indulunk — zászlónk vörösen ég. Komszomol, millió faltörő kosként előre! De ez nem elég. A könyvespolcokra lecsap vidám csapatunk: agyunkba gyűjtjük a betűk seregét. Gondolatot vetünk és aratunk. Előre! De mindez nem elég. Zúgj át a hegyen — ne riadj meg, ha égbenövő gát ugrik eléd. Oj érzésekkel itasd meg a gondolatot! Még ez sem elég! porold ki a világot mint egy szőnyeget, a molyokat verd ki belőle. Akarnod kell s enged az egész világ neked: repül majd balra, — előre! KÉPES GÉZA fordítása Népművelődési munka az újbányai járásban MIKÉNT MINDENÜTT, úgy az újbányái járásban is nagy változások történtek az utóbbi évtized alatt. Ma már teljesen ismeretlen a múlt átka, a munkanélküliség amikor a dolgozók tömegei kénytelenek voltak vándorbotot fo-gni. De megváltozott a parasztember élete is, mióta a közös gazdálkodás útján keresi a jobb holnapját. Ezek a nagyjelentőségű változások a népművelődés terén is megmutatkoznak. Sokáig azonban a tapasztalatlan vezetés késleltette az eredmények beérését. Éppen ezért a besztercebányai kerület illetékes szervei elhatározták, hogy javítanak ezen a helyzeten. A kerület egész területéről — brigádmunka formájában — tapasztalt kultúrmunkásokkal meglátogatták a járás egyes községeit, hogy felfedjék a népművelődés terén mutatkozó hiányosságokat, s megtegyék a szükséges intézkedést azok kiküszöbölésére. Az így szerzett tapasztalatokat azután a járási székhelyen alaposan megtárgyalták a helyi nemzeti tanácsok küldötti és a kultúrmunkások jelenlétében. Ennek a körültekintő munkának meg is lett az eredménye. A járási kulturális szervek kezükbe vették a munka irányítását. A JNB mellett egy négytagú tanácsadó testület létesült, mely munkásságát a népművelődés területén fejti ki. Időnként megtárgyalja a járás kultúrmunkásaival a rájuk háruló feladatot, ugyanakkor felfedi a mutatkozó hiányosságokat is. A TAPASZTALATOK NYOMÁN megállapítást nyert, hogy az egyes helyi nemzeti bizottságok nem minden esetben teljesítik a rájuk bízott nagy feladatot. Gyakran előfordul még az A XI. nemzetközi filmfesztivál Á világ filmművészei, színészei, kritikusai és újságírói ismét össze-Jelenet a fesztivál versenyében részvevő szlovák „Negyvennégyen" cimű filmből jöttek 14 napra, hogy a fennállásának 600. évfordulóját ünneplő Karlove Varyban részt vegyenek a hagyományos nemzetközi filmfesztiválon. A több mint 40 részt vevő állam filmjei közül eddig a legnagyobb tetszést a „Csendes Don" (Szovjetunió), a „Mostoha testvérek" (Japán), „Egy éjszaka, amelyen megérkezett az ördög" (Nyugat-Németorfszág), filmek nyerték meg. Ezeken 'kívül nagy megelégedésre tettek szert a francia és olasz filmesek alkotásai, valamint a jugoszláv és bolgár kinematográfia. Az egyes államok küldöttjei összetételükben túl haladják az előző évek részvevőit. így például a szovjet delegáció élén a kulturális ügyek miniszter helyettese vett részt, azonkívül itt van Geraszimov, a versenyben részt vevő film rendezője, Izvickaja, Szkopcevová (az Othello Desdemónája), ugyanakkor itt vannak „a neorealizmus atyjai" az olasz Zavattini, de Sica, de Santis, Sadoul francia filmtörténész, az orosz Jurenyov, persze, a híres francia karikaturista Jean Effel sem hiányzik a Karlove Vary-i fesztiválról. Á fesztivál légkörét egy mondatban a legtalálóbban E. Bistrickaja szovjet fimszínésznő jellemezte: — „Szép időjárás, jó emberek, nagy alkotások — egyszóval vszjo char a s o." S. G. újbányai járásban is, hogy a kultúrmunkával megbízott személyek sok esetben alkalmatlanok ennek végzésére., Tagadhatatlan, hogy a HNB- oknál megvan a jószándék a kultúr - munkát illetően, de a legtöbbje elintézettnek látja a kérdést azzal, hogy helyiséget utalt ki a uépművelődési otthon számára. Természetes, hogy ezzel a dolog nincs elintézve. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a HNB-ok megnyerjék a kulturális munka számára a községekben levő értelmiséget. Ne fukarkodjanak az elismeréssel, mely főleg erkölcsi, de néha anyagi is lehet. A parancsszó, az „elrendelés" ebben az esetben teljesen célt tévesztett, s csakis a békés baráti együttműködés lehet a jó munka alapja. Nagyon hálás eszköz a cél érdekében, ha a helyi nemzeti bizottság évente legalább egyszer megbeszélést tart a község értelmiségi és a kulturális munka iránt érdeklődő dolgozóival. Az egyes községek kulturális munkáját illetően olyan feladatok kínálkoznak, mint a különböző felvilágosító előadások, felolvasások. Az élet sok kérdést vet fel, melyek a község lakóinak többsége előtt ismeretlen. Ezek főleg politikai és gazdasági jellegűek, így a problémával kapcsolattos vitaestek rendezése hatékonyan bekapcsolhatja a község lakosságát azok megvalósításában. Ugyanakkor a mai technika és természettudomány is kimeríthetetlen témát vet fel a népművelés számára. FELELŐSSÉGTELJES feladat hárul a kulturális munkát illetően a helyi népkönyvtárakra is. Az újbányai járás esetében a könyvtárakról jó véleménnyel lehetünk. Tíz községben önálló épületben helyezték a községi könyvtárakat. A gondos munkának meg is van az eredménye, mert a könyvek iránt nagy az érdeklődés. Zsarnócon például a lakosság 28 százaléka veszi igénybe a községi könyvtárat. Természetes vannak olyan esetek is, ahol a könyvtárat a mozi folyosóján helyezték el, s nem csodálható, hogy az eredmény egyenlő a semmivel. A járásban több népi együttes működik, melyek főleg a nagyobb községekben mutattak fel hasznos munkát. Színelőadásaik elég magas színvonalon mozognak. Több helyen anyagi nehézségek késleltetik a produktív munkát, bár olyan községek is akadnak, ahol a vezetést és főleg a támogatást az EFSZ vette át. Javulás várható a színjátszást illetően is. Remény van arra, hogy a színdarabok rendezői szakmai tudásuk fokozásával veszik ki részüket a nagyméretű, igényes feladatok teljesítéséből. em tudom, azol? á csúnya destruktívak miért beszélnek mindig úgy, mintha minálunk mindenkit meg lehetne vásárolni, Hiszen a korrupció, a panama, a baksis csupa idegen szó, amely csak indigenátust nyert nálunk, mint a magas arisztokráciához tartozó nagynevű famíliák. Az egyik latin, a másik indián, a harmadik török, de egyik se szittya. Nyelvészeti alapon is bizonyítani tudom, hogy a törzsökös magyarnál nincs puritánabb náció. Hiszen szava sincsen ezekre a gonosz fogalmakra. Mert a vesztegetés honi termék ugyan, de abban nincsen semmi rossz se. Az csak annyit jelent, hogy az embertől azt kívánják, maradjon ve'szteg, ne csináljon semmit. Márpedig aki semmit sem csinál, az nem csinál rosszat se, aki pedig nem csinál rosszat, az jó ember. Ez olyan kifogástalan szillogizmus, hogy még akkora filozófus is jóváhagyhatja, mint Kuna P. András. Aztán volna még a kenés. Nem lehet letagadni, hogy ez magyar műszó, de ebben nincs semmi erkölcstelen. Ez orvosi kifejezés, amely talán még a turámi sámánok idejéből ered. Akinek valamije fáj, arra ma is ráolvasnak á javasasszonyok, és a fájós tagot megkenik tűröm-olajjal, hogy ne fájjon. Ebben nincsen semmi kivetni való, mert a türöm-olaj a kormány gyógyszerkönyvében is igen tekintélyes szerepet visz, és nem is igen rendelnek mást. Egyformán jó lábtörésről, szívfájásról, atrocitásról, koronaromlásról, szanál ez mindent. Még a mondókájuk is az a szakállas javasasszonyoknak, mint a falusi kuruzsolóknak. A Jézuska nevével kezdik és azon végzik, hogy „nyúlháj, daruháj, majd meggyógyul, ha nem Móra Ferenc | ft fáj". (Legföljebb a honoráriumban van egy kis különbség. A pesti doktor mindig drágább.) Egyszóval a kenés nem tilalmas dolog, sőt nagyon is érdemes cselekedet, miért is ezt őseink is sűrűn gyakorolták, hol ök kenvén meg a konstantinápolyi basákat —, azokat ugyan meg is rakták néha, ha helyükbe jöttek —, hol ök kenetvén meg a felséges ausztriai ház által. („Az isten se győzi a magyar urakat pénzzel“ — sóhajtott föl Ferdinánd, az első „magyar" Habsburg, mikor a szabadkirályválasztás kortesköltségeit ki kellett fizetni.) De a panamáról, korrupcióról ki hallott minálunk a régi jó időkben! Egészen máskép csinálták azt akkor, mert akkor még tudtak szemérmet az emberek. A tanyai magyar, akit akkor még csak parasztnak hívták, mindenféle ügyes-bajos dologban bekövetkezett a városba, és kinézelődvén magát a piacon, bekocogott a hivataltévő házba. Először is főbíró uramhoz ment igazságért, beáztatván előtte azt a pokolbut szalajtott hátulsö szomszédot, aki már megint rábabonázftt a tehenekre. — Értöm — eresztette vékonyan a szót a pipacsutora felől a hivataltévő nagy űr, aki soha ítéletet alapos kifaggatás nélkül nem hozott. — Most azt kérdőm én kendtül, honnan jött kend ide énelébem? — Hát a Szremác bótjábul, mert annak adtam el a korpát. Oszt onnan mög bementem áldomást inni a Pávába.,, Még azt is elmondta volna, hogy a palánki templomba is be akart menni, ami ugyan nem volt igaz, de akkor se ártott az, ha istenfélő kegyes hírbe keveredett az ember — hanem akkorára a főbíró közbeszólt. De olyan szigorúan, hogy még a pipacsutorát is kivette a szájából. — No hát, ha igazságot keres kend, akkor máskor ne a Pávából gyüjjék kend, hanem hazulról gyüjjék kend. Érti kend. Mehet kend isten hírével. A magyar megkaparta az üstökét, azelőtt való esztendőben legelőt váltott a várostól a birkáinak, de a birkák eldöglöttek, és most már az volt a kérdés, hogy ki legelje le a füvet, amelyikért előre ki van fizetve a fübér? De itt még bele se kezdhetett a szíve szándékába, máikor a nótárius már rámordult, füle mögé csapva a lúdtollat: — Honnan jön kend? A magyar most már óvatosabb volt. Nem szólt se borról, se kocsmáról, hanem megmondta úgy, ahogy volt: billegetve a nyakát a jobb válláról a bal vállára meg vissza, ami mind azt jelentette tanyai idiómában, hogy érti a fene. De akkor már taszította kifelé a főbíró huszárja az ajtón, úgy, hogy a szemben levő ajtón beesett a nótáriushoz. No, az se volt baj, mert ott is volt valami kis eligazítani valója. Még at — Főbíró uram ökegyelmétöl. — 0gy? — csapott az asztalra mérgeseh a nótárius. — Hát akkor mönjön kenfi vissza őhozzá! Hát annyit se tud kend, hogy ha énvelem van dolga kendnek, akkor hazulról gyüjjék kend! S amerre járt a város nagy házában, ott mindenütt ez volt a törvény. Utcakapitány, vásárbiztos, fertálymester, koncipista mind azzal utasította el, hogy ök nem állnak szóba olyan emberrel, aki nem hazulról jött. Szomorúan lógatta a fejét szegény igazságkereső, mire elért a kapualjba, s ott nagyott rúgott a kerékvertö kövön. — Vesszőn meg a gazdád nevenapján! A hajdú, aki ott támogatta a nagy sárga falat, hogy ki ne dűljön, fölkapta a fejét a zokszóra: — Hát kendnek mi baja az én gazdáimmal? — Nem ögyéb, minthogy mögvannak háborodva az elméjükben. — Hógyhogy? —Mind azt parancsolják, hogy máskor hazulról gyüjjék. — Hát osztán? — Hát ez mán csak bolond beszéd. Kinek mi köze ahhoz, hogy én honnan gyüvök? — De nagyon is okos beszéd az, hanem kend a tökfejű — kapta meg a hajdú a magyarnak a ködmóngombját. — Mert ha kend nem hazulról gyün, akkor kend üres kézzel gyün, de ha kend hazulról gyün, mán akkor csak nem gyün él anélkül, hogy vagy egy pulykái ne fogna a hóna alá, vagy malackát ne gurítana maga előtt, vagy egy-két kötés dohányt ne gombolna a ködmön alá, aszerint, hogy kinél keresi kend az igazságot. — így mán értöm — fanyalodott nevetésre az ábrázata a magyarnak, és hazasietett, hogy hazulról jöhessen a hivatalt tévő urak elébe. Közéjük számítva a hajdút is, aki utána kurjantott: , — De ha be akar kend még egyszer jutni, akkor én hozzám is hazulról gyüjjék kend! ... Hála istennek, most már nem ilyen szigorúak etikett dolgában az emberek.
