Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-21 / 51-52. szám
1958. decembar 21. JraUad Földműves 5 Karácsonyvárás Ha addig el nem szólít a kaszás, — de a legemlékezetesebb az, amikor Szibériába kerültem fogságba az első világháborúban. Tobolszkban ért bennünket az ünnep. Semmi egyebet nem kaptunk aznap, csak hajdinakását, abból sem eleget. JTnnepre készülődtek a nyárasdiák — az öröm, a szeretet, a békesség ünnepére. A falut meghittség, ünnepváró hangulat uralta. Eletöröm ült az emberek orcáján. Bizakodás áradt belőlük. Ezt családlátogatás közben volt alkalmam megfigyelni, no meg azt is, hol, milyen gazdag lesz a mostani karácsony. Eelujjongott a szivem, amikor — az áruházban járva — meghallottam, hogy nagy keletje van a mosógépnek, rádiónak, tűzhelynek, készruhának, stb. — Képzelje — újságolta Kubíkné, az önkiszolgáló bolt vezetője, — több mint 350 kilónyi szaloncukor, kollekció és csokoládéfigura egyik napról a másikra elfogyott. Az áruház másik osztályán meg 503 karácsonyfa és vagy ötezer korona értékű karácsonyfadísz lelt gazdára. Ez csupán az áruház forgalma, hát még a Felső-kocsma melletti bolté?,.. Szó ide, szó oda, Nyárasdon negyven-negyvenöt ezer korona számolható a karácsonyfák öltöztetésére és az ajándéktárgyakra. Új házat épített a tehenész Ötvenkettőben lépett Molnár Dezső négy hektár földjével és jószágállományával a helybéli EFSZ-be. Kíváncsi voltam, hogyanis érzi magát a közösben, milyen körülmények között várja családjával a karácsonyt. Otthon találtam. Már éppen készülődött az állattenyésztőtelepre. Felesége marasztalta még, igyhát visszaült székére. Beszélgetésbe elegyedtünk. — Hány liter körül van az idei fejési átlaga? — Tizenegy naponta egy-egy tehénre. — Kézzel, vagy pedig géppel fej? — Géppel. — Száz liter tej kifejéséért hány munkaegységet kap? — Kettőt. — Hány munkaegysége lesz az év végéig összesen? — Lesz vagy kilenc százharminc. — Melyik gazdálkodás fizetödik ki jobban? — Hát az csak természetes, hogy a közösben jobb. Különösen minálunk jól megy, nem panaszkodhatom... A múltban ketten gazdálkodtunk. Az öcsémmel. Hét hektáron. Ez nem volt mind sajátunk, haszonbéres is volt. Dolog volt vele elég ... Most annyiból is jobb, hogy havonta pénzt kap az ember (10 korona előleget munkaegységenként); akkor meg csak ősszel jutottunk pénzhez. Lám, amióta Molnár Dezső szövetkezeti tag, még arra is tellett, hogy új házat építsen; még hozzá nem is akármilyent. Megér az testvérek között is hetven darab ezrest, (3 szoba, veranda, fürdőszoba, kamra, éléskamra). — Két éve bontottuk le a nádasházat — veszi át a szól élete párja. — A villanyt alig egy hónapja szereltettük be. Meg aztán akarunk egy szép vaskaput is, csakhát mindenre nem futja. Három lánya van Molnár Dezsőnek. A legidősebb, a Kató gyengélkedőben. Az ágyba bújt. Megeredt az ö nyelve is. Elárulta, hogy már nekik it van karácsonyfájuk. — Neked mit hoz majd a Télapó? — Meséskönyvet és korcsolyát. A Rózsinak meg szánkót. S mit hozott a Molnár-családnak a szövetkezeti gazdálkodás hat év során? Nemcsak tágas családiházat, hanem gürcölésmentes, biztos megélhetést, jómódú életet, amely mindennél többet ér. Lőrincz Lászlóiknál A Nagymegyeri Állami Gazdaság jánosteleki üzemegységében dolgozik Lőrincz László tizennyolcéves Laci fiával együtt. Mindketten kocsisok. Most az őszön igazán kitettek magukért Tizenkilenc nap alatt 44 vagon cukorrépát elszállítottak az alistáli vasútállomásra. Este lévén, itthon a család. Szóba kerül a múlt. lllesztgetjük a jelenhez. De a különbség felmérhetetlen. — Két éve vettem ezt a házat 26 ezerért. Mikor tudott a hajdani napszámos, vagy cseléd egy házravalót összekuporgatni? Sokszor élete végéig se.' Amint beszélgetünk, egyszereseik benyit ám az öreg Lőrincz Mihály két unokájával. Leül. A Sanyi-gyerek az ölébe telepszik. Aranka meg hozzábújik. — A mostani karácsonyok mennyire mások — tűnődik el az öreg. — Megvan mindenünk, amit szemünk, szánk kivan. Bezzeg a múltban nem így volt. A hetvenkettedik karácsonyt élem — Elmeséli, hogy ■30 évig Jánostelken aratott tizenharmadikért az uraságnak. — Hajnali 4 órától este 11-ig dolgoztunk. Máma? Ötödrészét se dolgoznak az emberek. A mai fiatalok nem élték ezt a keserves életet, ezért el sem akarják hirmi. Pedig így volt... Pósa Géza kuláknál arattam egy nyáron — pergeti vissza emlékezése fonalát. — Betették reggel a szárazkenyeret a tarisznyába, s menj Lőrincz Mihály, húzd a kaszát... Sose felejtem el, este tejes csuszalevest tálaltak. Ügy otthagytam, mint „Szentpál az oláhot“, pedig éhes voltam. Ezzel ne „szúrjátok ki a szemem" gondoltam, s azután a magam szűkös kenyerén kosztoltam. Nyolc fiam volt, de egyet sem adtam szolgának. — Milyen karácsonyokra emlékszik még? — Amolyan karácsonyfa nélküli karácsony nemegyszer volt. Örült az ember, ha betevő falat került az asztalra. Ilyen volt a napszámosember karácsonya. Mennyit keres havonta az ifjú Lőrincz-család ugyanabban a majorban, ahol annak idején jóformán bagóért kellett dolgozni? — Fiammal együtt kétezernyolcszázat kapok. Ebből szépen megélek. A jövő évben mosógépet szeretnék venni... Gyuri fiam még csak 4 éves, de már azzal üldöz, hogy vegyek neki Pionír-motorbiciklit. Hát ekkorák ma már az igények. Nekünk még a rongylabda is megjárta. De mit mondjak? Jánostelken, a majoriak közül hétnek van motorkerékpárja, s többnyire már új házat építenek a faluban. Vagy egyéb nagyszerű tervekkel készülnek. — Hát ilyenek a mostani idők, a mai karácsonyok. KOVÁCS ISTVÁN Tudással az atomkorszak mezőgazdaságáért Cseklészen, a volt grófi kastély épületében a Négyéves Mezőgazdasági Technikum tanulói formálódnak szakképzett emberekké. Az iskola elnevezése gondolkodóba ejti a szemlélőt. Mezőgazdaságról lévén sző. meglepő a gyakorló helyiségekben fogadó jelenet. Olajfoltos munkaruha fedi a maszatosképű tanoncok testét. Az egyik sarokban valami szétdobált traktor gyomrát lesik nagy érdeklődve a fiúk, közben kérdések halmazával ostromolják az előadót. A másik helyiségben az esztergapad fölé görnyedő osztálytárs munkáját figyelik. Valamivel tovább, a műhely ajtaja előtt kékesen villanó vakító fény jelzi, hogy ott hegesztőnek. Persze mindezt a tanoncok, a foglalkozásukat szerető diákok végzik nagy előszeretettel. Mesterük, aki egyben szervező és irányító csak tanácsokat ad arra vonatkozólag, hogyan lehetne ezt, vagy azt a munkát jobban, pontosabban, szakszerűbben elvégezni. Hihetetlennek tűnik, hogy mezőgazdasági iskola ez a cseklészi „különlegesség“. Pedig az - hangsúlyozza az igazgatóhelyettes. Érdekességről van szó, amelyből egész Szlovákia területén csak kettő létezik. Kassa mellett egy magyar nyelvű és ez itt Cseklészen. a pozsonykörnyéki járásban, amelyben szlovák nyelven folyik a tanítás. Az fskola kimondottan gépesített jellegű. Időtartalma négy év. Nyolcéves középiskolát végzett tanulók folytathatják itt tanulmányaikat. A technikumot lényegében inkább gépipari iskolának nevezhetnénk, amely a mezőgazdaságban használatos gépek szerkezetével, kezelésével, üzemanyagfogyasztásával, a kisebb vagy nagyobb hibák eltávolításának módszereivel ismerteti meg a tanulókat. Akik ezen az iskolán végeznek, ismerik még a legbonyolultabb mezőgazdasági gép műszaki rajzát is. Szakszerűen kezelik a répa-, vagy sílókombájnt. Lánctalpas és kerekes traktorral egyaránt dolgoznak. Az aratócséplőgép, önkötöző, hárító, a különböző típuső ekék, valamint más mezőgazdasági gépek szerkezetét és munkafolyamatát tökéletesen elsajátítják. A gépesített mezőgazdaságnak elengedhetetlen szüksége van az ilyen széleskörű tudással rendelkező emberekre. Akik sikeresen záróvizsgáznak, főiskolára jelentkezhetnek, vagy a mezőgazdasági szektorban nyerhetnek alkalmazást. Dolgozhatnak gépállomásainkon. Megállják helyüket brigádközpontokon és állami gazdaságokban. Mint a gépesítés ideológiai vezetői, tanácsokat adhatnak és felvilágosító munkát végezhetnek. A gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján feltárhatják bármilyen mezőgazdasági gép hibáit. Merész gondolataikat konkrét újítási javaslatokkal válthatják valóra, hogy gazdaságosabbá tegyék a gép munkáját és könnyítsék parasztjaink életét. De ne feledjük, hogy ezekből a kezdő, gazdag tudással rendelkező emberekből hiányzik az önállóság. Ezt már az iskola nem adhatja meg. Itt mezőgazdasági dolgozóinkra hárul a felelősség. Hogy milyen emberekké Vannak ilyen áldott jó gyerekek — Litlak-e még, édes fiam, mielőtt meghalok? — Hogyne, édesanyám! Lesz nekem még dolgom errefelé! válnak az életben, az a munkahely idősebb és tapasztaltabb személyeitől függ. A legfontosabb, hogy baráti környezetben fogadjuk a végzetteket. Segítsünk nekik és ne ügy nézzünk rájuk, mint olyan emberekre, akiknek segítünk azért, hogy később ő parancsolhasson nekünk. Nem kérem, így gondolkodni téves utat jelentene. Ha már olyan áldozatot hoztunk, hogy kitaníttattuk őket, engedjük meg nekik, hogy hasznosítsák tudásukat. Ne parancsolni vágyó fölöttest, hanem jő szakembert lássunk bennük. Esetleg legyünk segítségükre, hogy azokká váljanak. Ezt várják technikum tanítói a munkahely dolgozóitól, akik bizonyára megtesznek annyit mint az iskola tett. Az ilyen egyetértéssel valóra válik az atomkorszak gépesített mezőgazdaságának álma, a kézieröt felválthatja a gép, mert szakmailag képzett embereket neveltünk. Szuh Kálmán Az EFSZ közös gazdálkodásának 10 éve után kétszeresére emelkedett az életszínvonal 1948. december 17-én az aranyosmaróti járás Neméinany községében 9 kisparaszt elhatározta, hogy 94 hektáron, a volt Friedrich nagybirtok A szövetkezetben még téli hónapokban sem hiányzik a jó kereseti lehetőség. Kavicsot bányásznak a szövetkezeti építkezések céljaira, de a környék szükségleteinek kielégítésére is földjén ezután közösen gazdálkodik, földműves termelőszövetkezetet alapítottak. Kezdetben számtalan nehézséggel kellett megküzdeniük. Ki kellett javítani a rosszabb gazdasági épületeket, rendbe kellett szedni a berendezést s a föld is trágya után sóvárgott. A fiatal szövetkezet tagjai nagy Igyekezettel kezdtek munkához és elnökük Horváth elvtárs vezetésével lerakták a ma már jól működő földmüvesszövetkezet szilárd alapját. Ha összehasonlítjuk a közös gazdálkodás megkezdésekor és az utóbbi két évben elért hektárhozamokat, meggyőződhetünk arról, hogy terméseredményük megkétszereződött. Nagy fejlődést mutatnak fel az illattenyésztésben is. Példaképp említjük csak, hogy 1950-ben az állattenyésztésből egy hektárra átszámítva 376.— Kés bevételük volt, 1957-ben pedig már 1401 Kés-t vettek be. A szövetkezetben meg vannak győződve arról, hogy ez az eredmény az állatállomány számának növelése után még nagyobb lesz. Egyelőre náluk a helyzet az, hogy 100 hektár földterületre 37,16 darab szarvasmarha jut s ebből csak 16,08 tehén. Jó minőségű fejősteheneket saját gulyájukból akarnak kitenyészteni, mert ez adja a nagy hasznosság legjobb biztosítékát. A termelés növekedésével együtt emelkedett a munkaegységek értéke és a szövetkezeti tagok jutalmazása is. 1950-ben a munkaegység értéke a természetbenivel együtt 15 Kcs volt, míg 1957-ben már 33,72 Kcs-t tett ki. Ebben a szövetkezetben, már megalakulásuktól kezdve, amint mondani szokás, gondolnak a hátsó ajtókra is. Minden évben tervszerűen feltöltik az alapokat s így számukra nem jelenthet meglepetést egy gyengébb termés vagy más előre nem látott nehézség. Az idén az oszthatatlan alapra 217 094, a szociális alapra 95 040 Kcs-t és a kultúralapra 31 013 Kés-t adtak. Míg más szövetkezetekben nagy gondot okoz a fiatal tagok hiánya, itt ezt a kérdést részben már megoldották. Megtalálták a módját annak, hogy a fiatalságot hogyan tartsák meg a faluban és hogyan tegyék érdekeltté a szövetkezet munkájában. A szövetkezet irodája mellett kultúrtermet létesítettek, ping-pong asztalokat szereztek be, Itt szórakozási lehetőséget talál, táncestéket, színdarabokat stb. rendez az ifjúság. A legszorgalmasabb fiatal szövetkezeti tagokat pénzjutalomban is részesítik. Például Chládek F., aki a szövetkezeti szőlőskertben dolgozott és itt szép eredményeket ért el, a tényleges katonai szolgálat megkezdésekor 500 Kcs „zsebpénzt“ kapott. A szövetkezet nem feledkezett meg róla katonai szolgálata alatt sem. Levél útján állandóan kapcsolatban Nizlová Anna a szövetkezet 800 baromfijának viseli qondját voltak és magatartása felől érdeklődtek katonai parancsnokságán is. Amikor a szövetkezet évzáró taggyűlését tartotta, kieszközölték számára, hogy ő is részt vehessen a szövetkezet elmúlt évi gazdálkodásának kiértékelésén. Chládek elvtárs a szövetkezetnek ezt a gondoskodását soha sem fogja elfelejteni. Katonai szolgálatának letelte után ismét ott fog dolgozni, ahol azelőtt és lehet, hogy még nagyobb igyekezettel. A szövetkezeti tagok mai életszínvonalának a tiz év előtti színvonallal való összehasonlításánál nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy ez azóta legalább a kétszeresére emelkedett. A szövetkezeti tagok új családi házakat építettek, televiziős-vevökészülékeket vásároltak, a lakosukba belépve új bútorokat, jégszekrényeket, háztartási villanygépeket, szőnyegeket, egyszóval a korszerűen berendezett lakás összes kellékét láthatjuk. Az elért eredményekkel azonban nem elégednek meg, egyre azon gondolkodnak, hogyan javítsák munkájukat és hogyan növeljék a szövetkezet jövedelmét s ezáltal saját jövedelmüket is. Ennél az igyekezetüknél hatékonyan segíti őket az EFSZ-ek IV. kongresszusának vitaanyaga, amelyet gyűléseiken most tárgyalnak meg. — cs Mihálka E„ a szövetkezet jelenlegi elnöke (jobbról) Kadlec elvtárssal, a könyvelővel éppen egy átalakításra alkalmas fészert tekintenek meg
