Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-21 / 51-52. szám

1958. decembar 21. JraUad Földműves 5 Karácsonyvárás Ha addig el nem szólít a kaszás, — de a legemlékezetesebb az, amikor Szibé­riába kerültem fogságba az első világ­háborúban. Tobolszkban ért bennünket az ünnep. Semmi egyebet nem kaptunk aznap, csak hajdinakását, abból sem eleget. JTnnepre készülődtek a nyáras­­diák — az öröm, a szeretet, a békesség ünnepére. A falut meghitt­ség, ünnepváró hangulat uralta. Elet­öröm ült az emberek orcáján. Bizako­dás áradt belőlük. Ezt családlátogatás közben volt alkalmam megfigyelni, no meg azt is, hol, milyen gazdag lesz a mostani karácsony. Eelujjongott a szivem, amikor — az áruházban járva — meghallottam, hogy nagy keletje van a mosógépnek, rádiónak, tűzhelynek, készruhának, stb. — Képzelje — újságolta Kubíkné, az önkiszolgáló bolt vezetője, — több mint 350 kilónyi szaloncukor, kollekció és csokoládéfigura egyik napról a má­sikra elfogyott. Az áruház másik osztályán meg 503 karácsonyfa és vagy ötezer korona értékű karácsonyfadísz lelt gazdára. Ez csupán az áruház forgalma, hát még a Felső-kocsma melletti bolté?,.. Szó ide, szó oda, Nyárasdon negy­ven-negyvenöt ezer korona számolható a karácsonyfák öltöztetésére és az ajándéktárgyakra. Új házat épített a tehenész Ötvenkettőben lépett Molnár Dezső négy hektár földjével és jószágállomá­nyával a helybéli EFSZ-be. Kíváncsi voltam, hogyanis érzi magát a közös­ben, milyen körülmények között várja családjával a karácsonyt. Otthon talál­tam. Már éppen készülődött az állat­­tenyésztőtelepre. Felesége marasztalta még, igyhát visszaült székére. Beszélgetésbe elegyedtünk. — Hány liter körül van az idei fe­­jési átlaga? — Tizenegy naponta egy-egy te­hénre. — Kézzel, vagy pedig géppel fej? — Géppel. — Száz liter tej kifejéséért hány munkaegységet kap? — Kettőt. — Hány munkaegysége lesz az év végéig összesen? — Lesz vagy kilenc százharminc. — Melyik gazdálkodás fizetödik ki jobban? — Hát az csak természetes, hogy a közösben jobb. Különösen minálunk jól megy, nem panaszkodhatom... A múltban ketten gazdálkodtunk. Az öcsémmel. Hét hektáron. Ez nem volt mind sajátunk, haszonbéres is volt. Dolog volt vele elég ... Most annyiból is jobb, hogy havonta pénzt kap az ember (10 korona előleget munkaegy­ségenként); akkor meg csak ősszel jutottunk pénzhez. Lám, amióta Molnár Dezső szövetke­zeti tag, még arra is tellett, hogy új házat építsen; még hozzá nem is akár­milyent. Megér az testvérek között is hetven darab ezrest, (3 szoba, veranda, fürdőszoba, kamra, éléskamra). — Két éve bontottuk le a nádasházat — veszi át a szól élete párja. — A vil­lanyt alig egy hónapja szereltettük be. Meg aztán akarunk egy szép vaskaput is, csakhát mindenre nem futja. Három lánya van Molnár Dezsőnek. A legidősebb, a Kató gyengélkedőben. Az ágyba bújt. Megeredt az ö nyelve is. Elárulta, hogy már nekik it van karácsonyfájuk. — Neked mit hoz majd a Télapó? — Meséskönyvet és korcsolyát. A Rózsinak meg szánkót. S mit hozott a Molnár-családnak a szövetkezeti gazdálkodás hat év során? Nemcsak tágas családiházat, hanem gürcölésmentes, biztos megélhetést, jó­módú életet, amely mindennél többet ér. Lőrincz Lászlóiknál A Nagymegyeri Állami Gazdaság jánosteleki üzemegységében dolgozik Lőrincz László tizennyolcéves Laci fiával együtt. Mindketten kocsisok. Most az őszön igazán kitettek magu­kért Tizenkilenc nap alatt 44 vagon cukorrépát elszállítottak az alistáli vasútállomásra. Este lévén, itthon a család. Szóba kerül a múlt. lllesztgetjük a jelenhez. De a különbség felmérhetetlen. — Két éve vettem ezt a házat 26 ezerért. Mikor tudott a hajdani nap­számos, vagy cseléd egy házravalót összekuporgatni? Sokszor élete végéig se.' Amint beszélgetünk, egyszereseik be­nyit ám az öreg Lőrincz Mihály két unokájával. Leül. A Sanyi-gyerek az ölébe telepszik. Aranka meg hozzábú­jik. — A mostani karácsonyok mennyire mások — tűnődik el az öreg. — Meg­van mindenünk, amit szemünk, szánk kivan. Bezzeg a múltban nem így volt. A hetvenkettedik karácsonyt élem — Elmeséli, hogy ■30 évig Jánostelken aratott tizenharmadikért az uraságnak. — Hajnali 4 órától este 11-ig dol­goztunk. Máma? Ötödrészét se dolgoz­nak az emberek. A mai fiatalok nem élték ezt a keserves életet, ezért el sem akarják hirmi. Pedig így volt... Pósa Géza kuláknál arattam egy nyá­ron — pergeti vissza emlékezése fona­lát. — Betették reggel a szárazkenye­ret a tarisznyába, s menj Lőrincz Mihály, húzd a kaszát... Sose felejtem el, este tejes csuszalevest tálaltak. Ügy otthagytam, mint „Szentpál az oláhot“, pedig éhes voltam. Ezzel ne „szúrjátok ki a szemem" gondoltam, s azután a magam szűkös kenyerén kosztoltam. Nyolc fiam volt, de egyet sem adtam szolgának. — Milyen karácsonyokra emlékszik még? — Amolyan karácsonyfa nélküli ka­rácsony nemegyszer volt. Örült az em­ber, ha betevő falat került az asztalra. Ilyen volt a napszámosember kará­csonya. Mennyit keres havonta az ifjú Lő­rincz-család ugyanabban a majorban, ahol annak idején jóformán bagóért kellett dolgozni? — Fiammal együtt kétezernyolcszá­­zat kapok. Ebből szépen megélek. A jövő évben mosógépet szeretnék ven­ni... Gyuri fiam még csak 4 éves, de már azzal üldöz, hogy vegyek neki Pionír-motorbiciklit. Hát ekkorák ma már az igények. Nekünk még a rongy­labda is megjárta. De mit mondjak? Jánostelken, a majoriak közül hétnek van motorkerékpárja, s többnyire már új házat építenek a faluban. Vagy egyéb nagyszerű tervekkel készülnek. — Hát ilyenek a mostani idők, a mai karácsonyok. KOVÁCS ISTVÁN Tudással az atomkorszak mezőgazdaságáért Cseklészen, a volt grófi kastély épületében a Négyéves Mezőgazdasá­gi Technikum tanulói formálódnak szakképzett emberekké. Az iskola elnevezése gondolkodóba ejti a szemlélőt. Mezőgazdaságról lé­vén sző. meglepő a gyakorló helyisé­gekben fogadó jelenet. Olajfoltos munkaruha fedi a masza­­tosképű tanoncok testét. Az egyik sarokban valami szétdobált traktor gyomrát lesik nagy érdeklődve a fiúk, közben kérdések halmazával ostro­molják az előadót. A másik helyiség­ben az esztergapad fölé görnyedő osztálytárs munkáját figyelik. Vala­mivel tovább, a műhely ajtaja előtt kékesen villanó vakító fény jelzi, hogy ott hegesztőnek. Persze mind­ezt a tanoncok, a foglalkozásukat szerető diákok végzik nagy előszere­tettel. Mesterük, aki egyben szervező és irányító csak tanácsokat ad arra vonatkozólag, hogyan lehetne ezt, vagy azt a munkát jobban, pontosab­ban, szakszerűbben elvégezni. Hihetetlennek tűnik, hogy mező­­gazdasági iskola ez a cseklészi „kü­lönlegesség“. Pedig az - hangsúlyoz­za az igazgatóhelyettes. Érdekes­ségről van szó, amelyből egész Szlo­vákia területén csak kettő létezik. Kassa mellett egy magyar nyelvű és ez itt Cseklészen. a pozsonykörnyéki járásban, amelyben szlovák nyelven folyik a tanítás. Az fskola kimondottan gépesített jellegű. Időtartalma négy év. Nyolc­éves középiskolát végzett tanulók folytathatják itt tanulmányaikat. A technikumot lényegében inkább gépipari iskolának nevezhetnénk, amely a mezőgazdaságban használa­tos gépek szerkezetével, kezelésével, üzemanyagfogyasztásával, a kisebb vagy nagyobb hibák eltávolításának módszereivel ismerteti meg a tanu­lókat. Akik ezen az iskolán végeznek, ismerik még a legbonyolultabb mező­gazdasági gép műszaki rajzát is. Szakszerűen kezelik a répa-, vagy sílókombájnt. Lánctalpas és kerekes traktorral egyaránt dolgoznak. Az aratócséplőgép, önkötöző, hárító, a különböző típuső ekék, valamint más mezőgazdasági gépek szerkezetét és munkafolyamatát tökéletesen elsajá­títják. A gépesített mezőgazdaságnak el­engedhetetlen szüksége van az ilyen széleskörű tudással rendelkező em­berekre. Akik sikeresen záróvizsgáz­nak, főiskolára jelentkezhetnek, vagy a mezőgazdasági szektorban nyerhet­nek alkalmazást. Dolgozhatnak gép­állomásainkon. Megállják helyüket brigádközpontokon és állami gazda­ságokban. Mint a gépesítés ideológiai vezetői, tanácsokat adhatnak és fel­világosító munkát végezhetnek. A gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján feltárhatják bármilyen me­zőgazdasági gép hibáit. Merész gon­dolataikat konkrét újítási javaslatok­kal válthatják valóra, hogy gazdasá­gosabbá tegyék a gép munkáját és könnyítsék parasztjaink életét. De ne feledjük, hogy ezekből a kezdő, gazdag tudással rendelkező emberekből hiányzik az önállóság. Ezt már az iskola nem adhatja meg. Itt mezőgazdasági dolgozóinkra hárul a felelősség. Hogy milyen emberekké Vannak ilyen áldott jó gyerekek — Litlak-e még, édes fiam, mielőtt meghalok? — Hogyne, édesanyám! Lesz nekem még dolgom errefelé! válnak az életben, az a munkahely idősebb és tapasztaltabb személyeitől függ. A legfontosabb, hogy baráti környezetben fogadjuk a végzetteket. Segítsünk nekik és ne ügy nézzünk rájuk, mint olyan emberekre, akik­nek segítünk azért, hogy később ő parancsolhasson nekünk. Nem ké­rem, így gondolkodni téves utat je­lentene. Ha már olyan áldozatot hoz­tunk, hogy kitaníttattuk őket, enged­jük meg nekik, hogy hasznosítsák tudásukat. Ne parancsolni vágyó fölöttest, hanem jő szakembert lás­sunk bennük. Esetleg legyünk segít­ségükre, hogy azokká váljanak. Ezt várják technikum tanítói a munkahely dolgozóitól, akik bizonyára megtesznek annyit mint az iskola tett. Az ilyen egyetértéssel valóra válik az atomkorszak gépesített me­zőgazdaságának álma, a kézieröt fel­válthatja a gép, mert szakmailag képzett embereket neveltünk. Szuh Kálmán Az EFSZ közös gazdálkodásának 10 éve után kétszeresére emelkedett az életszínvonal 1948. december 17-én az aranyos­maróti járás Neméinany községében 9 kisparaszt elhatározta, hogy 94 hektáron, a volt Friedrich nagybirtok A szövetkezetben még téli hónapok­ban sem hiányzik a jó kereseti lehetőség. Kavicsot bányásznak a szövetkezeti építkezések céljaira, de a környék szükségleteinek kielégíté­sére is földjén ezután közösen gazdálkodik, földműves termelőszövetkezetet ala­pítottak. Kezdetben számtalan ne­hézséggel kellett megküzdeniük. Ki kellett javítani a rosszabb gazdasági épületeket, rendbe kellett szedni a berendezést s a föld is trágya után sóvárgott. A fiatal szövetkezet tag­jai nagy Igyekezettel kezdtek mun­kához és elnökük Horváth elvtárs ve­zetésével lerakták a ma már jól mű­ködő földmüvesszövetkezet szilárd alapját. Ha összehasonlítjuk a közös gaz­dálkodás megkezdésekor és az utóbbi két évben elért hektárhozamokat, meggyőződhetünk arról, hogy termés­­eredményük megkétszereződött. Nagy fejlődést mutatnak fel az illattenyésztésben is. Példaképp em­lítjük csak, hogy 1950-ben az állat­­tenyésztésből egy hektárra átszá­mítva 376.— Kés bevételük volt, 1957-ben pedig már 1401 Kés-t vet­tek be. A szövetkezetben meg vannak győződve arról, hogy ez az eredmény az állatállomány számának növelése után még nagyobb lesz. Egyelőre ná­luk a helyzet az, hogy 100 hektár földterületre 37,16 darab szarvas­­marha jut s ebből csak 16,08 tehén. Jó minőségű fejősteheneket saját gu­lyájukból akarnak kitenyészteni, mert ez adja a nagy hasznosság legjobb biztosítékát. A termelés növekedésével együtt emelkedett a munkaegységek értéke és a szövetkezeti tagok jutalmazása is. 1950-ben a munkaegység értéke a természetbenivel együtt 15 Kcs volt, míg 1957-ben már 33,72 Kcs-t tett ki. Ebben a szövetkezetben, már meg­alakulásuktól kezdve, amint mondani szokás, gondolnak a hátsó ajtókra is. Minden évben tervszerűen feltöltik az alapokat s így számukra nem je­lenthet meglepetést egy gyengébb termés vagy más előre nem látott nehézség. Az idén az oszthatatlan alapra 217 094, a szociális alapra 95 040 Kcs-t és a kultúralapra 31 013 Kés-t adtak. Míg más szövetkezetekben nagy gondot okoz a fiatal tagok hiánya, itt ezt a kérdést részben már megoldot­ták. Megtalálták a módját annak, hogy a fiatalságot hogyan tartsák meg a faluban és hogyan tegyék ér­dekeltté a szövetkezet munkájában. A szövetkezet irodája mellett kul­túrtermet létesítettek, ping-pong asztalokat szereztek be, Itt szórako­zási lehetőséget talál, táncestéket, színdarabokat stb. rendez az ifjúság. A legszorgalmasabb fiatal szövetke­zeti tagokat pénzjutalomban is része­sítik. Például Chládek F., aki a szö­vetkezeti szőlőskertben dolgozott és itt szép eredményeket ért el, a tény­leges katonai szolgálat megkezdése­kor 500 Kcs „zsebpénzt“ kapott. A szövetkezet nem feledkezett meg róla katonai szolgálata alatt sem. Levél útján állandóan kapcsolatban Nizlová Anna a szövetkezet 800 baromfijának viseli qondját voltak és magatartása felől érdeklőd­tek katonai parancsnokságán is. Ami­kor a szövetkezet évzáró taggyűlését tartotta, kieszközölték számára, hogy ő is részt vehessen a szövetkezet el­múlt évi gazdálkodásának kiértéke­lésén. Chládek elvtárs a szövetkezet­nek ezt a gondoskodását soha sem fogja elfelejteni. Katonai szolgálatá­nak letelte után ismét ott fog dol­gozni, ahol azelőtt és lehet, hogy még nagyobb igyekezettel. A szövetkezeti tagok mai életszín­vonalának a tiz év előtti színvonallal való összehasonlításánál nyugodt lel­kiismerettel állíthatjuk, hogy ez az­óta legalább a kétszeresére emelke­dett. A szövetkezeti tagok új családi házakat építettek, televiziős-vevöké­­szülékeket vásároltak, a lakosukba belépve új bútorokat, jégszekrénye­ket, háztartási villanygépeket, sző­nyegeket, egyszóval a korszerűen berendezett lakás összes kellékét lát­hatjuk. Az elért eredményekkel azonban nem elégednek meg, egyre azon gon­dolkodnak, hogyan javítsák munká­jukat és hogyan növeljék a szövetke­zet jövedelmét s ezáltal saját jöve­delmüket is. Ennél az igyekezetüknél hatékonyan segíti őket az EFSZ-ek IV. kongresszusának vitaanyaga, amelyet gyűléseiken most tárgyal­nak meg. — cs Mihálka E„ a szövetkezet jelenlegi elnöke (jobbról) Kadlec elvtárssal, a könyvelővel éppen egy átalakításra alkalmas fészert tekintenek meg

Next

/
Thumbnails
Contents