Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-20 / 29. szám
1958, július 20. Jza&ad Földműves s Tanulóifjúságunk munkára nevelésének legjobb eszköze Á szocialista iskola társadalmi funkciójából következik, hogy a felnövekvő nemzedéket a gyakorlati életre nevelje. Ezzel szorosan összefügg az a kérdés, miként tudja az ipari és a mezőgazdasági szükségleteknek megfelelően alkalmassá tenni az ifjúságot az egyre növekvő technikai színvonal mellett a termelőmunka elvégzésére. Hazánkban az ipari termelés menynyiségileg és minőségileg egyaránt magasfokúan szervezett és fejlett. A mezőgazdasági termelés viszont most van átalakulóban. Mezőgazdaságunk nagyüzemi termelése hozzáértő, dologszerető munkaerőket kíván. Ehhez nemcsak természetszeretet hanem szakértelem is szükséges. Ezt pedig a MA iskolája biztosítani tudja. Különösen a gyakorlókertben végzett, jól szervezett munka alkalmas elsősorban arra, hogy az ifjúságban felkeltsük az érdeklődést a mezőgazdaság iránt. Természetesen, nemcsupán arról van szó, hogy a gyakorlókertben bizonyosfajta munkákkal megismertessük a tanulókat, hanem ennél sokkal többről. Elsőrendű feladat a növényápolás feltételeinek megismertetése: a növényismeret, a kísérleti munkával együttjáró serkentő türelmetlenség, a szakértelem fontosságának tudatosítása, a fajtakísérletek-, a talajvizsgálat érdekessége, a sokoldalú megfigyelések egész sora mindmind részei ennek a munkának. Ä szocializmus építésének mostani szakaszában az iskola elsőrendű feladata, hogy a szükségleteknek megfelelően valamennyi munkaterületre alkalmas, jólképzett és művelt ifjúságot neveljen. Minthogy a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés döntő szakaszába lépett, követelményként hárul az iskolákra azon intézményes feladat, hogy a mezőgazdasági munkát kedvelő, azt jólismerő, s ahhoz ragaszkodó ifjúságot neveljen. Ennek a követelménynek felismerése kitűnik abból is, hogy már tantárgyként szerepel iskoláink tantervében a kertimunka. A legtöbb iskolában bevezették ugyan e tantárgy oktatását, de a kezdeti nehézségek, valamint tapasztalat hiányában nem tudják a pedagógusok nagyrészének biztosítani az egységes és célravezető módszert. Minthogy iskolánk már második éve sikerrel oldja meg ezeket a feladatokat, helyesnek tartjuk az eddigi tapasztalatok közkinccsé tételét. Kiindulópont: gyakorlókért létesítése A kedvező fekvésű, megfelelő talajú kert megszerzése gyakran ütközik nehézségekbe. Különösen városon. Nálunk is így történt. Äm a JNB iskolai szakosztálya vezetőjének leleményessége, segíteniakarása meghozta a kívánt sikert. Egy közelfekvő napközi-otthon túlméretezett udvarából hasítottuk ki a megfelelő telket. A kerítés problémája sem okozott gondot, mivel az anyagi fedezetet az illetékes Irta: Böszörményi János szakosztály biztosította, míg a kerítés nem csekély munkáját iskolánk lelkes pedagógus-gárdája végezte társadalmi munkában. így tehát, ha vannak is nehézségek az iskolai gyakorlókért létesítése terén, ézek általánban megoldhatók. E nehézségek iskolánként más-más természetűek. Vannak azonban olyan problémák is, amelyek általában érvényesek minden iskolára, megoldásuk csupán a kölcsönös tapasztalatcsere útján lehetséges. Szervező munkánk tapasztalatai A gyakorlókért létesítésénél nem csupán az a fontos, hogy közel legyen az iskolához, s be legyen kerítve. Az sem lehet közömbös, milyen a talaj minősége és összetétele. Első tehát: a talajvizsgálat. Ez maga is érdekes feladat. A szakszerű talajvizsgálat eredményeinek ismerete után következik a szükséges talajjavító munkák megállapítása, valamint a termesztésre alkalmas növények kiválasztása. Ez utóbbit leginkább a tájjelelg dönti el. Ezt a munkát a vegetációs (fejlődési) időszakra tervezett munkaterv elkészítése követi. Ehhez tartozik a parcellabeosztás, a vetésforgók kijelölése, melegágykészítés, valamint az időszaki munkák beütemezése. A tavaszi munka kezdete jelenti tulajdonképpen a gyakorlókért munka indulását. Ez a tavaszi talajniunkák elvégzéséből, vetésből illetve ültetésből áll, majd a növényápolási időszak beköszöntővel megkezdődik a rendszeres növényápolás. Ennek jó megszervezése nemcsak érdekessé, hanem erhddeményessé is teheti a gyakorlókertben végzett munkát. A mezőgazdasági munka megköveteli, hogy ne csupán a tanórákon foglalkozzunk a szükséges munkák elvégzésével, hanem a szükségleteknek megfelelően bármikor. Ezért szükséges a kert naponkénti meglátogatása, s ennek alapján az időszerű munkák megállapítása. Ennek a feladatnak a betöltésére nagyon alkalmas a tanulókból beosztás útján való szolgálat szervezése. Rájuk hárulják az időjárás megfigyelésén túl a szükséges növényápolási munkák megállapítása, esetleg a halaszthatatlan tennivalók elvégzése. Természetesen jól szervezettnek kell lenni a gyakorlókerti munkának. Egész osztály egyszerre való foglalkoztatása csupán brigádbeosztás alapján lehetséges. Egy-egy ilyen munkacsoport általában 5—12 tagból áll. Á megfigyelésekről feljegyzéseket ajánlatos készíteni A foglalkozásokon a különböző munkacsoportok más-más természetű munkát végeznek. E csoportok természetesen nem állandó jellegűek. B'evált az a módszer, hogy a foglalkozások idején húsz percenként váltják egymást a munkában. Ez lehetővé teszi, hogy valamennyi tanuló részt vegyen az aznapi valamennyi munkában, csak így lesz teljes áttekintésük az összes munkafolyamatról. A rendszeresség, valamint a tevékeny megfigyelésre való ösztönzés, továbbá az eredmények összehasonlítása is szükségessé teszi ezt. Megfigyeléseikről rendszeres feljegyzéseket vezessenek. Ezek a feljegyzések általában a végzett munka dátumszerű leírását, a mindenkori éghajlati viszonyokat, a talajmunka, a növényápolás, a virágzás kezdetét, a termésbeérést, betakarítást, valamint a terméshozamokkal kapcsolatos észrevételeket tartalmazzák. A naplószerű feljegyzéseket nemcsupán valamennyi foglalkozás végeztével kell rögzíteni, hanem a fejlődési időszak elteltével is ... A gyakorlókerti foglalkozás általában az inspekciós-szolgálat jelentésével kezdődik, amit a kert közös megtekintése követ. A szemle végeztével rövid megbeszélés következik, amelyen a munkabeosztás és hasonló kérdések megbeszélése van soron. Nagyon helyes az a gyakorlat, ha az iskola tanulói beszámolnak a szemlén tett megfigyeléseikről, észrevételeikről s maguk tesznek javaslatot az elvégzendő munkákra. Ezt követően a szükséges munkaszerszámok megválasztására, majd a brigádok feladatainak megszabására kerül sor... A munka végeztét ismét megbeszélés követi, melynek eredményét a tanulók ugyancsak rögzítik a füzeteikbe. (A cikk másik részét következő számunkba közöljük) ☆ A Szovjetunió egyes nagyobb kolhozaiban és szovhozaiban olyan automatikus berendezéseket ' szereltek fel, amelyek önműködően készítik az állatok takarmányát. Az új gép előre meghatározott mennyiségben maga méri. szállítja, adagolja és keveri az egyes takarmánymennyiségeket. Üjra egy nagy lépéssel haladt előre a Szovjetunióban a mezőgazdasági termelés gépesítése. tíicadás a aa&a^aíei Gtibongmeniés Szánon s Mint csaknem minden esztendőben, mist is feltört a talajvíz a hömpölygő vén Nagy-Duna mentén — a Csallóközben. Természetesen ez kétszeresen megnehezíti a gabona betakarítását. így van ez a nagymegyeri járásban levő szapi EFSZ-ben is, ahol a szántóföldterület több mint felét talajvíz borítja. Ez annyit jelent, hogy gépi aratásról itt szó sem lehet. Ámde, a szövetkezet tagjain nem uralkodott el a csüggedés. Kézikaszákkal mentek neki a több helyen vízben lévő gabonának ... Erre a sürgős munkára a falu minden épkézláb emberét mozgósították. 0. F. Éjjel nappal zúgnak a traktorok Az ágói EFSZ-ben nagy ütemben folyik az aratás, amit kombájnnal és három önkötözögéppel végeznek. A gépkezelők szocialista munkaversenyben állanak, s azon igyekeznek, hogy a legrövidebb idő alatt elvégezzék az aratást. Két műszakban dolgoznak mind az aratásnál, mind a cséplésnél, valamint a tarlóhántásnál. Mindegyikük lelkesedéssel küzd az elsőségért. Most a búza aratásan dolgoznak. Jó munkájukkal Gál Győző és Kubicskó Lajos tűnnek ki Zetor — 25-ös traktorukkal. A tarlót azonnal felszántják, s a vetőgépnek sincs pihenője. A tarlóhántásnál eredményes munkát végeztek Röhman Ernő, valamint Tóth Lajos és Horváth István DT 54-es traktorukkal. Veress Vilmos, Nyír 41 mázsa egy hektárról A Bajcsi Állami Gazdaság lándori részlegén a kedvezőtlen időjárás ellenére is Svitel Géza csoportja egy 17 hektáros parcellán 41 mázsás termést ért el őszi árpából. A táblát önkötözőgéppel aratták le és minőségi munkát végeztek. Az eredmény nem maradt el, mert sikerült rekordtermést elérni. A további sikeres, szemveszteség nélküli aratáshoz megteremtettek minden előfeltételt, hogy a lehető legmagasabb átlag-hektárhozamokről számolhassanak be a lándori részleg dolgozói. PSENÄK JÖZSEF, Bajcs Aratási riport Dunaradványról — Már teljesítették a gabonabeadást — Ipolysági pillanatkép Az késztetett az ipolysági EFSZ meglátogatására, hogy a tervezett 160 darab helyett már 214 szarvasmarhája van. Ezek alapján első kérdésem Tóth József zootechnikushoz az volt, vajon mennyit ír elő a tervük 1960-ra? A zootechnikus mindjárt a papíron megmutatta, hogy az 1960-ra tervezett szarvasmarha 215 darab, azaz csak eggyel kevesebb a jelenlegi állománynál. Azt hihetnénk, hogy ebben a szövetkezetben tehát minden rendben van. De aztán Tóth József vallomásából mégis kitűnt, hogy a tehénállomány Celtöltésével nem a legjobban állnak, mert a tervezett 78 darab helyett csak 74 darab van. 1960-ra pedig 107 darabnak kellene lenni. Hogy ez megvalósuljon, sokkal nagyobb gondot kell fordítaniok a növendékállatokra, hogy az üszőket idejében befedeztethessék, ugyanakkor a lehető legkisebbre csökkentsék a tehenek kiselejtezését. A tejtermelés terén a múlt évi júniusi 7 literes átlagnál 0,2 literrel fejtek többet, azaz 7,2 litert tehenenként. Az ipolyságiak az állatállomány fejlesztésével párhuzamosan nagy gondot fordítanak a takarmány termelésére is. A múlt évben még csak 15 hektár herefélét termeltek, ebben az évben már 51-et, de felemelték 12 hektárral a silókukorica és csalamádé vetésterületét is. Az agronómus dicsekedve számolt be arról is, hogy a tagok az idén sokkal szorgalmasabban bekapcsolódtak a munkákba, mint a múlt években, s ennek köszönhetik, hogy négy hektár cukorrépát és hat hektár korai burgonyát1 öntöztek és korai burgonyából július 20-án már eladhatták az első szállítmányt a felvásárlóüzemnek. A zootechnikus szerint a tagok tevékenyebb bekapcsolódását az érdemszerinti jutalmazás és a megszilárdult munkafegyelemnek köszönhetik. Ma már minden tag előtt világos, ha jobban dolgozik, erősebb lesz a szövetkezet, és a tagok is gazdagodnak. Az utóbbi időben az egyik legkényesebb kérdésben is sikerült eredményeket elérniük; ugyanis 18 fiatallal gyarapodott szövetkezetük. Sajnos arra a kérdésre, hogy hogyan gondoskodnak a fiatalok elhelyezéséről, neveléséről, már nem a legkielégítőbb választ kaptuk. Ugyanis a szövetkezet idősebb tagjai nem igyekeznek átadni tudásukat, tapasztalataikat a fiataloknak, pedig gondolhatnának arra, nekik is milyen jólesett kezdő korukban egy-egy jó tanács, egy-egy segítöszándékú baráti szó. Köpönczei Lajos, Ipolyság Végig, Bratislavától Komáromig, majd Izsón és Paton keresztül Dunaradványig zsong, énekel az aratás munkája. A búzatáblák fölött, a magtárakban az ember jóérzéssel szívja magába a leendő új kenyér búzaillatát, öröm most határt járni, falut nézni. Élvezet a vidám aratók között járni és hallgatni kombájnok duruzsoló bugását. Szerkesztőségünkbe távirat érkezett, hasonló aratási zsongó munka ének eredményéről. „Jelentem, hogy a dunaradványi szövetkezet július 9-én 16 órakor teljesítette gabonabeadási kötelezettségét. Szladky“. Űjságíró tollára, lapba való hír ez, minden perc drága, nem vesztegettük az időt. Meglátogattuk ezeket a dunaradványi lelkes embereket. Igazi aratási kép. A falu kihalt, csak Juhász Béla, a szövetkezet agronómusa tesz vesz valamit az irodában, s máris megyünk a határba. A nagy raktár mellett cséplőgép tisztítja a kombájnaratást. Szladky bácsi levelezőnk örömmel újságolja, hogy Virth után a másodiknak teljesítették a gabonabeadást. Ezen a napon is négy vagon gabona kerül a raktárba. Virtel ugyan még vitatkoznak az elsőségen, dehát majd csak megegyeznek. A jó tüdejií fújógép az emeletre okádja torkából az acélos búzaszemeket. A telt zsákokat Sándor Lajos, Kántor András, Hajabács Sándor hordja a géphez. Megyünk tovább a határba. A kukorica már öles, kalászát hányja. A repce után már zöldéi a tejesérésre vetett kukorica. A dohányt már régen törik. A határban amerre néz az ember szalmakazlak magasodnak. Mind mind azt mondhatnák a dunaradványiak ügyesen, gyorsan, szorgalmasan dolgoznak. Balamár Ferenc, a szövetkezet elnöke, az agronómus, Szladky bácsi és Kriska Ondrej, a HNB elnöke, bár nem sokat szólnak a munkaszervezésről, mégis el lessük, hogy a helyi nemzeti bizottság elnöke, titkára, a tanács, a szövetkezet vezetősége mindennap megbeszéli a holnapi teendőket. Július 2-án kezdték az aratást, közben vasárnap is dolgoztak. Olyan iramban megy a munka, hogy 16-án már befejezik az aratást, cséplést, tarlóhántást és a szalmaöszszehúzást. Nagy szó ez, különösen ha az ember számbaveszi, hogy tavaly egyes járásokban még szeptemberben is csépeltek, a szalma pedig még októberben is a tarlókon rothadt. De nézzük csak a munkaszervezést. Bartos István csoportja a cséplőgépnél dolgozik. Alig esik ki a szem a gépből, Hajabács István és Hegedűs Tibor máris a várakozó teherautóra rakják és Hajtman József sofőr a raktárba szállítja. A kombájnok után egy másik csoport azonnal hordja össze a szalmát. Tornóci József és Pinke István „váltó-traktorosok" pedig alig várják, hogy rendbe legyen a tarló, máris nekiakasztják az ekét. Víg munkásnép arat Radványon. És különösen meglepő, hogy sok a fiatal. Majd 45 százalék. Jól is érzik magukat a fiatalok a szövetkezetben. Most is a cséplőgépnél tréfásan emlegetik a „fotbalt", meg a csónakspurtot. Sokan hódolnak a pingpongnak is. Uüzsönna szünetben is ugratják egymást. Kovács Lajos önérzeteskedik, hogy ö már nem fiatal. A hangja tényleg kamaszos, de azért a szomszédom elárulja, hogy még csak tizenhat éves. Ilyen vidámak a többiek is. Janik Gyula, Tücsök Lajos meg a többiek. Szó esik a kultúréletről is. A« itteni magyar nyelvű irodalmat kevesen ismerik. Valaki olvasta Szabó Bélától: Marci a csodakapus c. könyvét. Többre nem emlékszenek ... Este televíziót néznek. Hej. nevetni való fiatalok ezek. Csak még többet kellene velük foglalkozni, mert hisz ők a szövetkezet jövője, nemsokára nekik terem majd fehérkenyeret a föld, ők állnak majd a kormányrúdhoz. Elmenöben a Duna gátjáról nézve, mintha a vön, rakoncátlan lomha folyó is lelassítaná „ballagását" és egy pillanatra megcsodálná a radványiakat, ezeket a dunamenti, tréfálva, vigadva dolgozó szorgalmas embereket. BÁLLÁ József Csépelnek a lénártfalvi EFSZ-ben Az aratógépek után kévékbe gyűlik a kenyérnekvaló a nádszegi EFSZ búzatábláján
