Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-19 / 42. szám
1958. október 19. \fraU-act Földműves s 77 új EFSZ a zsolnai kerületben A zsolnai KNB tanácsa október nyolcadikén megtartott ülésén értékelte a szövetkezetek kiszélesítési tervének teljesítését. A részvevők örömmel állapították meg, hogy a zsolnai kerületben ebbén az évben 77 új szövetkezet alakult. A 7177 új tag 52 828 hektár földön kezdte el a közös gazdálkodást A már meglevő szövetkezetek 12 511 taggal szaporodtak, földterületük pedig 37 119 hektárral bővült. A figyelemre méltó eredmények mellett azonban észrevették a hiányosságokat is. Rámutattak arra, hogy a zsolnai kerület szarvasmarhatenyésztése nem éri el a tervezett magasságot, míg a sertéstenyésztésben a tervteljesítési százalék 100,4. A KNB tanácsa hangsúlyozta, hogy ezeket az aránytalanságokat mielőbb fel kell számolni, csupán így lehet a mezőgazdasági termelést emelni. A tagtoborzás háromnegyedévi tervét 114,7 százalékra teljesítették, így 383 új taggal több dolgozik a szövetkezetekben, mint ahogy tervezték. A KNB tanácsa felhívta a járás dolgozóinak figyelmét arra, hogy a kerület állandóan fejlődő mezőgazdasága számára egyre több munkaerőt kell biztosítani. A jövő évben körülbelül 10 ezerrel kell emelkednie a mezőgazdasági dolgozók számának. A megbeszélésen ismertették a többi kerületben elért eredményeiét is. így kiderült, hogy a besztercebányai kerületben ebben az évben 59, a nyitraiban 56, az eperjesiben 52, a kassaiban 44 és a pozsonyi kerületben 15 új szövetkezet alakult. Azokban a községekben pedig, ahol még nincs EFSZ, egyre többen és többen írják alá a belépési nyilatkozatokat. A továbbiakban tehát számíthatunk rá, hogy még gyorsabban fog emelkedni az új szövetkezetek száma. A zsolnai KNB tagjai sok értékes tapasztalattal gazdagabban távoztak az ülésről. Eddigi munkájuk eredményes volt. Biztosak vagyunk benne, hogy ez után is kiveszik részüket mezőgazdaságunk fejlesztéséből. Levelezőnktől A diószegi cukorgyár a cukorrépa idei feldolgozásánál jelentősen megnövelte a termelés hatékonyságát, mégpedig a modern berendezésekkel, ezek között az ipari televízióval s a modern kirakodó berendezéssel. A képen: az erős vízsugár segítségével a vagonokból a feldolgozás helyszínére továbbítják a répát Vajon honnan is származik a szekér? Hol találjuk meg igazi ősét? Kik használtak először a mai parasztszekérhez hasonló kocsikat? A kocsi története a technika őskorába nyúlik vissza. A hajók, tutajok mellett az őstársadalmak legfontosabb közlekedési eszköze volt. Kialakulása több évezred lassú fejlődésének eredménye. Őse — a kutatók szerint — egy szánkószerii, talpakon csúszó jármű lehetett. A legkorábbi kocsiemlékek Mezopotámiából származnak, ahol már mintegy 5500 évvel ezelőtt ismerték a szekeret. Fából ácsolták össze a felső részét, s az ugyancsak fából készült tengelyeket a kocsi aljához rögzótették. Az első kerekek, amelyet fatörzsböl levágott korongokból készítettek, oldal irányban nem fordultak el. Az ilyen kerekek átmérője 70—100 centiméter között váltakozott, nyomtávolsága a mai szekerekével nagyjából megegyezett: A rudat V- alakban elágazó rúdból csinálták, aminek az ágas részét erősítették szilárdan a kocsi aljához. A kocsik elé leginkább szarvasmarhát, vadszamarat, majd később lovat fogtak. Később a tömör fakerekeket felváltotta a három szeletből csapolással összeállított fejlettebb keréktipus, amelynek szegélyét bőrrel vagy faabronccsal fogták körül, hogy keményebb utakon ne töredezzen ki a talp széle. A kopást később a keréktalpba vert fémszegekkel is védték., A vasabroncsos kerekek körülbelül az időszámítás előtti harmadik évezred legvégén kerültek előtérbe. Az időszámítás előtti második évezred elején a hettiták mint nagy csodával jelentek meg a kétkerekű kocsikkal a harctéren és egymás után aratták a győzelmeket ellenségeik felett. A gyorsaság fokozása miatt ekkor vált szükségessé a küllós kerék használata, majd mint nagy technikai újítás szerepelt a súlypont tengely mögé való helyezése. Így a kocsik vontatása sokkal könnyebbé vált. A kocsi-kultúra, vagyis a kocsik használata Mezopotámiából két irányban terjedt Európa felé. Egyrészt a Balkánon keresztül, másrészt a Kaukázus felöl közelítette meg Európát. Közép-Európában a legkorábbi kocsileletet Magyarországon a Szentendre melletti homokbányában lelték 1953- ban. Az agyagból kiképzet', mindössze S centiméter magas, négyszögletes agyagszekeret mintegy négyezerévesnek becsülik a kutatók és az időszámítás előtti harmadik évezred végéről származtatják. A legfejlettlenebb típust. a tömörkerekes kocsik típusát képviseli a szentendrei kocsileict, s azt bizonyítja, hogy az ott élő népek már a rézkorban ismerték a tömörkerekes kocsikat. A kocsi további fejlődése Közép-Európában hasonló volt a mezopotámiaiékéhoz. Nagyon érdekes, hogy a vaskorszak végén már a mostani kocsikhoz hasonló löcsnélküli szekereket is használtak. Ezt mutatja a dániai Dejbjergben a mocsarakból előkerült vaskorszakból származó kocsi is. Szűcs Mihály Jó zöldségtermelők A rozsnyói szövetkezet zöldségtérmelő csoportja 3 hektár földön dolgozik. Kovács László vezetésével eddig 68 800 korona jövedelmet értek el. Elismerés illeti őket az eredményért, mert ebben az évben a Sajó áradása sok kárt okozott kertészetükben. ök azonban szorgalmukkal mégis helyrehozták a hibákat, s hozzájárultak szövetkezetük bevételének emeléséhez. A zöldségtermesztés mellett részt vesznek a többi fontos munkában is. így segítettek a cukorrépaszedésben, kukoricatörésben, s ahol csak szükség van rájuk. Ilyenek a jó zöldségtermelők. Saját munkájukat is elvégzik és még a többieknek is segítenek. R. A. Rozsnyó A Tátra-alatti vidéken az idén bőven termett a burgonya. — A késmárki szövetkezeteseknek azonban gyorsan megy a munka, mert a szövetkezetesek családtagjai és az iskolások is segítséget nyújtanak a munkában r Állatgondozás, almaszüret, meg a repülő tehén nak az autó mellett és néznek. Hol van a tehén? Nincs sehol... Elrepült? Lehet, hogy nem is tettük fel — reménykednek. Ej, bizony feltettük. Akkor hová lett? li/fegfordultak az autóval, most már lassan körül-körül tekintgetve mentek hazafelé. Hát, uramfia, Galánta és Hidaskürt között az árokparton legelészett az elveszettnek hitt tehén. Szemrehányóan nézett a gondatlan kísérőkre, mintha azt mondaná. — Otthagyják egyedül a szegény barmot hátul a kocsiban. Meg se kötnek, nem is vigyáznak rám. Unalmában kiugrik „az ember" az autóból, most meg még legelni sem hagyják. Hol van itt igazság. Hát igen. Hol itt az igazság? Már a kísérőszemélyzet sem tudja. Pedig gondatlanság, nemtörődömség sose eredményez jót. Most az egyszer még nem történt komolyabb baj. — Ügyes volt a tehén, jól tudott repülni. De mi lett volna, ha véletlenül egy közönséges — minden repülötehetséget nélkülöző tehenet szállítanak? — Igaz ugyan, hogy erre gondolni sem mernek. Meg is fogadták, mindig gondosan, pontosan teljesítik amivel megbízták őket. Ozóval, amikor az elnök elvtárs ^ — és a két „bűnös“ meghallotta a történetemet, gondolt egy nagyot. Az elnök körülbelül azt, hogy ha két tagtársa okos, akkor tanul a más kárán. A két almaszüreteló valami olyat forgatott a fejében, hogy jó lesz munkához látni az állatok körül, mert még azok is elúnják magukat a piszokban — és elrepülnek máshova. De a repülésről az is eszükbe jutott, hogy munkájuk elhanyagolását látva az elnök megtanítja repülni a munkaegységüket is. JÁNOSBÁCSI Az oroszkai cukorgyár az élre tört Hatvanhárom esztendeje már, hogy az oroszkai cukorgyárban megindultak a fehér aranyat gyártó gépek. Azóta minden esztendő őszén dübörög, zakatol Oroszkán minden. Párkány, Léva, Ipolyság felől a tehervonatok százai, autók, traktorok, szekerek szállítják a cukorrépát a feldolgozó üzem részére. Az idén hatalmas lendülettel indult a munka. Állami gazdaságaink, földműves-szövetkezeteink, magángazdáink lankadatlan szorgalommal lodott volna a nagy munkalendületg gyűjtik és szállítják a gazdag termést. Mintha a cukorgyár is megfaitalodott volna a nagy munkalendülettől. Eddig a kilenc szlovákiai cukorgyár közűi az oroszkai mindig az utolsók közt kullogott. Az idén megváltozott a helyzet. Átszervezték a gyár vezetését, új munkaszellemet, versenyzést vittek a dolgozók közé. Az oroszkai cukorgyár az élre tört. — Jöhet a répa! - Mondják a gyár dolgozói. Bátran néznek a feladatok elé, mert tudják, hogy dolgos kezük, munkájuk nem ismer megoldhatatlant. Patyolat Sándor, Oroszka A Duna partján üldögélek, elgonüTs-dolkozva tekintek végig a horognyélen. Tudom, hogy a csalétek, melyet horgom végére akasztottam, a hosszú idő alatt már kiázott. Elveszítette színét, no meg a legfontosabbat, az izét is. Így még csak meg se kísérli egy ponty vagy dévér, hogy megízlelje. Node az igazi horgász nemcsak a hal tarisznyába rakását élvezi, az őszi nap bágyadt sugaraiban is elgyönyörködik. Élvezi a természetadta szépségeket és nagyokat pihen a sárgalombú fák mélabús árnyékában. Csak ülök és falatozom a finom í lágyra érett vajkörtét, melyet táskámban hoztam, hogy csillapítsam szomj júságomat. | A csöndet vitatkozás, vagyinkább veszekedés zaja töri meg. Felállók, körülnézek. Tőlem nem is olyan távol három ember kézzel lábbal mutogat, vitatkozik, veszekszik egymással. Azaz nem is egymással, hanem egy a másik kettővel, illetve kettő az eggyel. Az az egy nem más, mint Gogh Géza, a dióspatonyréti EFSZ elnöke. A másik kettő Madarász Lajos és Madarász Vince. Valami állatokról, almaszedésről folyik a vita. Mikor odamegyek, Géza bácsi előttem is kiönti a bánatát, mérgét. —Tudod, ezeknek sok almájuk van. Annyira elteltek a szép almák nézésével, szedésépei, hogy nem akarnak mást csinálni. Szüretelik az almát, közben meg a gondjukra bízott tehenek térdig állnak a piszokban. Ha az ember szóvá teszi nekik, azt mondják, majd sor kerül arra is. Meghogy ne avatkozzam a dolgukba. Aztán ha kevesebb a munkaegységük, akkor az elnök anyja istenit szidják! TTallgatom szegény elnököt, vígasztalom, hogy majd csak belátják ezek a megátalkodott tagok: hanyagságuk, nemtörődömségük levét saját magúk isszák meg. Még egy történetet is elmeséltem nekik, tanulságul, meg, hogy bizonyítsam előbbi szavaimat. Nem olyan kitalált dolgot, hanem egy való igaz, hidaskürti esetet mondtam el. Pár hete történt. Az úgy volt, hogy: A hidaskürti szövetkezet zootechnikusa — mármint Cservenka elvtárs — egyik nap azt mondja az etetőknek: — Ezt a tehenet holnap kocsira tesszük és beszállítjuk a vágóhídra. Galántára. A papírok már rendben vannak. Az etetők bólintottak. Megbeszélték Manek István sofőrrel a szállítást. Másnap a tehenet felhajtották a teherkocsira, Sefcsík József és Burian Róbert — akiket kísérőnek küldtek a tehénnel — kényelmesen elhelyezkedett a sofőr mellett. Manek István rákapcsolta a gázt, irány a vágóhíd, s meg se álltak odáig. Ott a kísérők kiugráltak az autóból, s jelentkeztek: — Egy kiszuperált tehenet hoztunk. Tudomásul vették a jelentést. — Tegyék le és hajtsák... megáll-HUMOR — Büntetésből leírod százszor: „Javíthatatlan naplopó vagyok“, és aláíratod édesapáddal! Amíg egy EFSZ megszületik — Halló, halló! Itt én beszélek. Azt akarom nektek mondani, hogy beléptem a szövetkezetbe. Gyertek ti is. írjátok alá a belépési nyilatkozatot! — De Szedlák bácsi, mondja be a nevét is. így nem tudják a faluban ki az az én. — Vagy igaz — mondja tovább a hangszóróba — itt Szedlák István beszél. A HBN-on vagyok. Kövessetek engem! Ez a kis beszéd még akkor hangzott el, amikor Zsebesen alakuló félben volt a szövetkezet. Azóta már a zsebesi EFSZ a jó nagyüzemi gazdaságok közé tartozik. A földművesek megfogadták Szedlák bácsi tanácsát, s egymásután írták alá a belépési nyilatkozatokat. Most Koksó-Baksán folyik a meggyőzés. Hvizdos elvtárs, az agitációs csoport vezetője Körinek bácsival beszélget, aki sehogyse akar 5 hektár földjéről lemondani, nem akarja magát rászánni a belépésre. Hiába a meggyőzés, magyarázás, Körinek bácsi egyre azt hajtogatja, hogy: — Azt akarják, hogy most is másnak dolgozzam? Húsz évig küszködtem az uraságén. Nagynehezen földhöz jutottam. Most meg azt mondják, adjam be. — Nézze Körinek bácsi; szövetkezeti tagként dolgozni, vagy az uraságnak robotolni — olyan nagy különbség, mint ég és föld. Akkor anynyi bért kapott, hogy éhen ne haljon, most annyiból kap részesedést, amennyit közösen kitermelnek. Ne higyje, hogy mi el akarjuk venni magától a földet. Csak összeszántjuk a többiével, hogy könnyebb legyen a művelése. Hiszen így még több földet mondhat a magáénak mint eddig! Magyaráz, beszél, tényeket sorakoztat Hvizdos elvtárs, míg Körinek bácsi gondolkodni kezd. Végül más zavaros dolgot nem talál, azt mondja: — Mégha az az aláírás nem kellene, mert hátha elveszik a házam is, ha aláírom. — Nyugodjon meg Körinek bácsi, semmi olyan nincs a belépési nyilatkozatban. S még végigböngészi egyszer a neveket,, ki írta már alá, aztán ceruzát kér és ő is odakaparja, hogy: Körinek ... Körinek bácsi belépési nyilatkozata volt Koksó-Baksán a 43-ik. Sok földművest kell meggyőzni, sokat kell még magyarázni, tanítani, míg mindenki követi Szedlák István és Körinek bácsi példáját, míg megszületik egy szövetkezet. Ha azonban már a megalakulás, az EFSZ születése megtörtént, egyre virágzóbban és ígéretesebben bontakozik ki az új, a nagyüzemi szocialista gazdálkodás minden előnye. IVÁN SÁNDOR, Kassa Október Hűvös arany szél lobog, leülnek a vándorok. Kamra mélyén egér rág, aránylik fenn a faág. Minden aranysárga itt, csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri, hát lengeti a tengeri. Radnóti Miklós
