Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-05 / 40. szám
1958. október S. \fzab~ad Földműves s sára nyújtott segítségben. S hogy Sucha elvtárs a sajtó fontosságát nemcsak hangsúlyozza, arról leginkább bizonykodik az a tény, hogy ö magát'is belevonva ajánlotta: a konferencia minden részvevője tegyen vállalást, hogy tiz új előfizetőt szerez a Szabad Földművesnek. Molnár Géza, gútai olvasónk azt kérte, hogy rövid Cikkekben sokkal többet írjunk Lenin munkásságáról, kivonatokat közöljünk a párttörtériet tartalmából, mert a tömör megfogalmazású Írást a földműves mindig szívesebben veszi a kezébe, mint a sokoldalas könyvet. Róringer József, a gútai nyolcéves Lapozgatok a jegyzetfüzetben. Beszéd, meg mondattöredékek idézik a gútai sajtókonferencia emlékét, a széltől, naptól cserzett parasztarcokat. Szeretnék visszaadni egy keveset a sokból, s miközben a földművesek konferencián elhangzott beszédét próbálom újságírói nyelvre lefordíközelmúltban tett szovjetunióbeli látogatásáról, a szovjet technika csodáiról beszélt. Az érdeklődés világosan megmutatta azt is, hogy tud a mi népünk lelkesedni minden újért, szépért, jóért, csak azokat meg kell vele ismertetni. Alig hangzott el a föbeszámoló, A konferencia részvevői tani, gondolatban hiába sorakoztatom egymás mellé az újságírói nyelv legszebb kifejezéseit, azok nem akarnak olyan szépre kerekedni, mint az egyszerű falusi ember természettől ellesett logikájával megfogalmazott zamatos beszéde, amely szinte sziporkázik az ötlettől. Nézzük az első hozzászólót. Azt mondja Jóba Ferenc, a martosi szövetkezet agronómusa, hogy: Nem fogok én cifrán beszélni, mert az elemi iskola hat osztályát is csak ritkán látogattam, no de valahogy csak megértenek. Aztán ahogy a martosi problémákra tereli a szót, így fogalmazza, meg mondanivalóját: „Többet kapar az a tyúk, amelyiknek csibéi is vannak“. Hát fejezze ki valaki találóbban a martosi tragédiát, az egykét vagy az egysét, s ami ebből következik, a kihaló családok tragédiáját, ' az élet céltalanságát, megrekedését az oly mérföldes lép Tétekkel haladó fejlődés tegnapjánál. Jóba Ferenc felszólalása további részében arról beszélt, hogy a Szabad Földművesben „Hatházdombon elakadt a szekér“ címmel róluk írt kritikai riport teljes egészében igaz és forró köszönetét fejezte ki a cikk írójának a segltőszéndékú bírálatért. De hagyjuk az aprólékos boncolgatást, mert így az utolsó lap aljáig sem érnénk a jegyzetfüzet végére. Tény, hogy az egészséges paraszti gondolkodásmódtól van mit tanulni az újságírónak. Érdemes volt hát megrendezni a sajtókonferenciát. S hogy éppen ebben a tizennégyezer lakosú nagy községben Gútán renmáris 22 részvevő jelentkezett a vitába. Az elsőről már szóltam. Másodiknak Zóra Rudolf, a bucany-i kísérleti állomás többszörösen kitünte • tett tudományos dolgozója fejtette ki nézeteit, miként segített és még hogyan segíthetne a sajtó a kísérleti deztük, az kétszeresen gyümölcsöző, hiszen csak természetes, hogy hazánk legnagyobb szövetkezete legtöbb gabonát ad közellátásunknak, és ahol ilyen nagyban megy a termelés, ott a tapasztalat is több, nagyobb, A gútai és környékbeli résztvevők érdeklődése pedig egyenesen meglepő volt. A konferenciát Füry Ernő elvtárs, a gútai HNB alelnöke nyitotta meg egy maga költötte verssel, mely joggal nyerte el a hallgatók tetszését. Földműves a múltban ilyet nem ért, nem is láthatott, mert reája a múlt átka j lidércnyomásként hatott... ’ mondotta az egyik szakasz, hogy megmutassa a konferencia fontosságát. Utána Major Sándor főszerkesztő elvtárs főbeszámolója következett, melyet olyan figyelmesen hallgatott végig a több mint 90 részvevő, hogy a teremben, mint mondán; szokás, szinte füle volt a csendnek. Különösen afckor, amikor a főszerkesztő a Hárman a naszvadiak közlil állomáson elért eredmények népszerűsítésében. Aztán a takarmánykérdésről beszélt és minden kétséget kizáróan megmagyarázta, hogy a takarmány mennyisége és minősége miatt évről évre visszatérő sirámot a silókukorica mellett leginkább a cukorcirok hivatott eloszlatni. Hogy szavai megértésre találtak, azt az a tény igazolta legfényesebben, hogy a hozzászólások egész sora tért vissza e fontos kérdésre. Kollártk Pál, a komáromi mezőgazdasági iskola tangazdaságának vezetője elsősorban Jóba Ferenc kételyeire válaszolt, (aki kételkedett abban, hogy minden mutatóban elérhető a XI. kongresszus által kitűzött termelési mutató), amikor saiat gazdaságuk példáival bizonyította, hogy a tervet nemcsak teljesíteni, de túlszárnyalni is lehet, csak nem szabad félni az újtól. Hiszen ők már az idén körülbelül 4000 literes fejési átlagot érnek el, ami azt jelenti, hogy az egy hektárra eső tejtermelésük több mint ezer liter lesz. De hasonlóan állnak egyébből is. Pedig a lehetőségek náluk sem különlegesek — hangsúlyozta. — Csak egy kis bátorság, meg tudomány kell az eredmények rohamos növeléséhez. És éppen ezek megszerzésében segít a sajtó, mert érthető nyelvezettél népszerűsíti a tudományos kísérletezések eredményeit, a bevált tapasztalatokat. Lukovicky György többszöri látogatást kért és sok fényképet a lapban, mert — mondotta — az_ embereknek jól esik magukat látni a lapban, jóleső érzés tudni azt, hogy értékelik, megbecsülik munkájukat. Pleskó Mihály Szímöről jött a konferenciára. — Kell a betű, kell a tudomány a falusi embernek, ha valóra akarja váltani az előtte álló nagy feladatokat — fogalmazta meg tömören a sajtóval kapcsolatos vélemé-. nyét, majd hangsúlyozta: —: Az indulástól számítva óriásit fejlődött a Szabad Földműves, de úgy érzem a feladatok nagyságához viszonyítva kevés az a néhány oldal. Nekünk több sport, több humor és természetesen több szakcikk kellene. A halászat, vadászat meg még sok minden szintén érdekli a parasztot. És ha mindez érdekli, akkor ez nem véletlen.'hanem összefügg azzal, hegy a parasztság felismerte hazafias kötelességét, többet vállal a fokozott feladatokból, de többet akar meríteni a tudomány népszerűsítőjének egyik legközvetlenebb forrásából, a sajtóból is. Gyurik Mihály, a több mint 4000 hektáros gútai szövetkezet elnökének vitafelszólalásából gazdag tapasztalatokat rakhattak tarsolyukba a részvevők. A sajtóról szólva szerinte az újság akkor nyújt legnagyobb segítséget, ha rámutat a hibákra. Kell tehát a józan, megfontolt kritika, mert ha az első pillanatban az érintetteknek ökölbe szorul is a kezük, mégis be kell látniuk, hogy a feltárt hiányosság orvoslást kíván. Saját tapasztalatát hozza nyilvánosságra, amikor elmondja, hogy éppen a sajtó kritikája segített abban, hogy a két, sőt hároméves trágya már nem hever kihasználatlanul a szövetkezet telepén. Pár sorra kúrtítva is sokra rúgnak a tartalmas felszólalások. De még akkor sem lehet mellőzni például dr. Patus állatorvos felszólalását. Szerinte a lap olvasótáborának kibővítése mellett elsősorban az lenne a fontos, hogy a szövetkezet vezetősége felhívná a figyelmet a legfontosabb cikkekre. Persze kritikát is tartogatott számunkra, mégpedig azt, hogy ne halogassuk a beküldött időszerű cikkek közlését, mert a levelezők azokat mindig segítőszándékka) írták. Sucha Mihály elvtárs, a nyitrai kerületi pártbizottság dolgozója a földmüvessajtó szerepét abból a' szempontból értékette, hogy a párthatározatok teljesítésének elősegítésében milyen feladatok várnak lapunkra. — A jó mezőgazdasági földterülettel rendelkező nyitrai kerületben 1985-ig nem 40, hanem több százalékkal kell növelni a mezőgazdasági termelést, — mondotta. — Szükség van tehát a tudományra, s a több mint 200 000 magyar lakost számláló nyitrai kerületben nagy feladat vár a Szabad Földművesre. Aztán mintha a több kritikát követelő felszólalásokra akarna válaszolni, kifejtette, hogy szerinte a helyi jellegű kritikával szemben mindig a jó tapasztalatok népszerűsítése a fontosabb, mert az emberek sokszor csukott szemmel járnak el az adott lehetőségek mellett. S a bevált módszerek, tapasztalatok közlése az ilyenekre mindig felhívhatja a figyelmet. Továbbá hangsúlyozta, hogy a sajtónak nagy szerepe van az oszthatatlan alap fontosságának megmagyarázásában, a lecsapolás és az öntözés körül felmerülő problémák megoldá-Dolgozik a silókombájn a negyedi EFSZ földjén. Egyik kocsi a másik után telik meg nedvdús takarmánnyal. Persze a lánctalpas traktor éjjel sem pihen. Lekapcsolják a silókombájnt és reflektorfény mellett egész éjjel végzi a szántást. A sllógödrök mellett is szorgoskodnak a szövetkezetesek. sallai Pál, Ambrus István, Dobos Pál és Chovan István naponta 800 mázsa sllótakarmány raktároznak el. A mezőgazdász feladatai A CSKP XI. kongresszusának határozataiból kiindulva nagy feladatok hárulnak a szövetkezetek mezőgazdászaira, hisz elsősorban tőlük függ, teljesíteni tudják-e a termelési mutatókat. Ha a legfontosabb teendőket pontokba akarnánk foglalni a következő sorrend alakulna:. 1. a helyes vetésforgó megvalósítása, 2. a többéves-takarmány terület kiszélesítése, 3. az elhanyagolt rétek és legelők felszántása és művelése, 4. a savanyú földek meszezése, 5. az istállótrágyában lévő tápanyagok megőrzése és mennyiségi emelése, 6. a műtrágyák talajszerkezet szerinti elosztása és alkalmazása, 7, komposzttrágya készítése és a trágyalé öntözésre való felhasználása, 8. egészséges és jóminőségű vető- és ültetőanyag kiválasztása, 9. a munkálatok agrotechnikai időben való végzése, 10. a szövetkezetekben a munkát úgy megszervezni, hogy minden tag időben és jóminőségben elvégezhesse a reá bízott feladatokat, 11. minél több szövetkezeti tagot iskolázni. A felsorolt feladatok megvalósítására megvan minden előfeltételünk. Az első pont, a helyes vetésforgó kialakítása ugyan hosszadalmas dolog, de a megvalósítás felé a legjobb úton vagyunk azzal, hogy a kezdeti 2 százalékról 24 százalékra emeltük a többéves takarmányok vetésterületét. Rétjeinknek és legelőinknek eddig 18 százalékát felszántottuk és az így müveit i területen nemcsak silótakarmányt, hanem kapás'kultúrnövényeket is termelünk. Évente a földterület 5 százalékán végzünk meszezést, hogy a savanyú talajok szerkezetét is megjavítsuk. Az istállótrágyával való gazdálkodás jelentősen megjavult szövetkezetünkben. Megszerveztük, hogy a trágyát minden nap a mezei trágyatelepre szállítjuk. Ezzel azt is elérjük, hogy frissen széthordott trágyát szánthatunk a földbe. A jó trágyakezelés következtében ebben az évben a szántóterületnek már 18 százalékát trágyázhattuk istállótrágyával, s ha ez még nem is olyan nagy mennyiség mint amilyent szeretnénk, azt már elértük, hogy ezidáig a jövő évi 32 hektáros cukorrépatáblába beszántottuk a trágyát, s a mélyszántás befejezéséig még jókora területet trágyázhatunk a tavasziak alá. A talajjavítás másik módját, a műtrágyázást a talaj tápanyagszükséglete szerint végezzük. Nagy gondot fordítunk arra, hogy az őszi vetéseket megerősödve érje el a tél. A talajvizsgálat alapján egy-egy hektárra 200-250 kg kálisót, 150 kg szuperfoszfátot, 100 kg kénsavas amoniumot adunk, hogy a fagyok ellen növeljük a vetések ellenálló erejét és biztosítsuk a vegetációs időszakra szükséges tápanyagokat. A munkaszervezést úgy végezzük, hogy a munkálatok mindegyikénél betarthassuk az agrotechnikai határidőket. Az egyéni megművelésre kiosztott kapások betakarítását a tagok szorgalmára és a szocialista munkaversenyre alapoztuk. Nem Is csalódtunk, mert a cukorrépát és burgonyát már betakarítottuk. Az őszi vetések befejezését október 20-ra tervezzük, s a valóraváltást azzal is segítjük, hogy a lánctalpas traktorok éjjeli műszakban is dolgoznak. Így november 10-re az őszi mélyszántást is száz százalékra elvégezzük. Persze a fent említett pontok mindegyike fontos, mert egyik összefügg a másikkal. És ezek a feladatok állandóan időszerűek, éppen ezért kell, hogy minden mezőgazdász szeme előtt állandóan ott lebegjenek, mert csakis ezek betartásával tudjuk elérni és túlszárnyalni a mezőgazdaság fejlesztése terén ránk váró feladatokat. Vaszily János, mezőgazdász, Bodrogmező középiskola tanítója hozzászólását azzal kezdte, hogyha az Ifjúsági Falu gyümölcsösének telepítésekor az illetékesek ismerték volna a szakirodalmat, bizonyosan nem követik el azt a hibát, hogy az új telepítést befűvesítik. Kell tehát a földművessajtó — mondotta — nagyobb terjedelemben az eddiginél. Ezt kérjük, ezt várjuk az illetékesektől, mi pedig vállaljuk, hogy iskolánk kiveszi részét a Szabad Földműves előfizetőtáborának növeléséből, mert siralmasan szégyenteljes az, hogy járásunkban jelenleg csak 305 előfizetője van a lapnak. Darabos Mihály komáromi olvasónk annak a nézetének adott kifejezést: el kell érnünk, hogy minden paraszt kezébe eljusson a földművessajtó. Kell a fény, a tudomány a paraszti elmékbe, hogy ölje a tudatlanságot és kiölje lelkűnkből mind azt a roszszat, amit a régi világ belénk oltott. Sokat kellene még megemlíteni a felszólalók közül, mert mind a szerkesztőség, mind az olvasók számára mindenki mondott valami fontosat. Darabos Mihály Az összes felszólalók töredéknyi felsorolása is lehetetlen. De Balázs Sándornak, a járási CSEMADOK titkárának felszólalása a helyszűke ellenére is idekívánkozik. Hisz az a felelősség szólaltatta meg, amellyel átérezte a sajtó terjesztésének eddigi hiányosságait. Sajtóankét szervezését javasolta, hogy az emberek megismerjék, megszeressék a lapot és olvasóivá váljanak az újságnak. Táncos elvtárs Balázs Sándor felszólalását folytatva hangsúlyozta: Ránk gútaiakra szégyen a 160 előfizető. Hiszen a királyhelmeci .‘járásban 14 000 lakosra kö^gl 2000 előfizető esik. Nekünk is el kell érni, hogy minden parasztcsalád asztalán ott legyen a földművesújság. Bek Pál elvtársnak, a komáromi HNB elnökének záróbeszédével ért véget a konferencia. Bek elvtárs hangsúlyozta: Olyan volt az értekezlet, amilyennek elképzeltem. De a személyenként vállalt tíz előfizető szerzését csekélységnek tartom. Mert ha a felszólalók mindegyike elismerte hogy a lap jó, ha elismerte a lap szervező, nevelő és tanító szerepét, akkor abból csak egy lehet a következtetés: minden földműves asztalára földművesújságot, A szövetkezetek a kultúralapból nem Is csinálhatnának gazdaságosabb befektetést, mint a földmüvessajtó előfizetését minden tag számára. Az EFSZ-ek vezetőinek ezt kell tenni, ha a földmüvessajtót, ezt a messzire ható fegyvert az öt megillető helyre akarják állítani. A gútai sajtókonferencia befejeződött. Az eredményt lemérni szinte még képtelenség, mert az elhangzott véleményekből levont következtetés nagyobb része még csak most hajt csírát mind á szerkesztők, mind az olvasók lelkében. De annyi bizonyos: felmérhetetlen értékű az a valóság, hogy a konferencián olvasó és újságíró, tudós és kétkézi munkás kicserélték tapasztalataikat, elmondták véleményüket, kívánságaikat és ez a jövőre nézve mind a lap színvonalának fejlődése, mind a szerkesztőség és az olvasók közötti kapcsolat megszilárdítása szempontjából gyümölcsöző lesz. Haraszti Gyula Ölje a betű a tudatlanságot — Gúiai sajiókoníerenciánk margójára — Balázs Sándor Patus állatorvos
