Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-06 / 27. szám
2 \fzakad Földműves 1958. július 8. Minden olvasónk figyelmébe Lapunk 20., azaz május 18-i számában versenyfelhívást közhitünk, melyben a levelező- és lapterjesztési versenyben való részvételre hívtuk fel minden olvasónkat. Májusban és júniusban a versenyben feltett kérdésekre sok levelet kaptunk, s úgyvéljük, hogy ez a verseny mind olvasóink, mind a szerkesztőség részére hasznos. Reméljük, hogy a továbbiakban még több olvasónk és levelezőnk kapcsolódik be a versenybe. Tudatjuk olvasóinkkal azt is, hogy a havonként kiadott könyvjutalmon kívül az év végén az összesítő értékeléskor nem tárgyi, hanem pénzjutalmat osztunk ki a legeredményesebb versenyzők között. A díjak öszszegét lapunk következő számában közöljük. Az alábbiakban pedig közöljük a július és az augusztus havi kérdéseket és várjuk olvasóink minél nagyobb számú, de elsősorban minél gazdagabb tartalmú írásait. 1. Hogyan szervezték és végzik az aratási, cséplési, betakarítási és tarlóhántási munkálatokat, s a szocialista munkaversenyt hogyan használják fel a munkák minőségi elvégzésére és meggyorsítására. 2. Az 1959. évi termelési tervben gazdaságuk a növény és állattenyésztés terén milyen feladatokat tűzött ki és milyen módon akarják azokat megvalósítani. 3. Üzemükben mit tesznek azért, hogy minél több fiatal találjon boldog otthonra (hogyan gondoskodnak a kétéves tanoncviszony megszervezéséről a fiatalok kulturális igényeinek kielégítéséről stb.). 4. Gazdaságunk mennyi és milyen takormányt tartalékol, hogy a tejhozam az Őszi és téli hónapokban ne csökkenjen, sőt növekedjék és mit tesznek az állattenyésztési munkálatok minél magasabb fokú gépesítése érdekében. 5. Hogyan készültek fel és hogyan végezik a len nyüvését, hogy elsőrendű rosthoz, illetve szemterméshez jussanak. 6. Gazdaságuk milyen módszereket alkalmaz, hogy a jövő esztendőre mind gabonafélékből, mind takarmánymagvakból elegendő mennyiségű és minél jobb minőségű vetőmagot biztosítson. 7. A helyi vagy járási nemzeti bizottság hogyan törődik az EFSZ-ek politikai és gazdasági megszilárdításával, az új EFSZ-ek alakításával és a meglevők kiszélesítésével, továbbá hogyan törődik az adózási fegyelem betartásával, s a pótköltségvetések feltöltésével. 8. A helyi nemzeti bizottság hogyan törődik a falu kulturális életének fellendítésével, s a kultúrotthon hogyan irányítja és szervezi a népművelési és népművészeti tevékenységet a faluban. 9. Vannak-e községünknek népművészeti hagyományai és a helyi kulturális szervek foglalkoznak-e azok feltárásával. 10. Mit olvas szívesen a Szabad Földművesben, a lap eddig mennyiben segítette szakmai és politikai látókörének bővítését. 11. A jövőben milyen tartalmú (tárgyú) cikkeket szeretne olvasni a lapban és egyénileg munkahelyén milyen módon tudná bővíteni a lap olvasóinak, előfizetőinek számát. 12. A szövetkezet vezetősége a tagok szakmai és politikai fejlődésének érdekében felhasználja-e az EFSZ kultúralapját a földmüvessajtő előfizetésére és a jövőben ezen a téren milyen intézkedéseket akarnak tenni. A versennyel kapcsolatban meg kell még említenünk, hogy eddig néhány részvevő nem konkréten válaszolt a feltett kérdésekre, s így azokat nem is sorolhattuk be a verseny győztesei közé. Éppen ezért kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy a jövőben a versenykérdések megválaszolásában csakis konkrét cikkeket írjanak. A júniusi verseny nyertesei Lapunk levelezői és lapterjesztési versenyében a június hónapi értékelés alapján a következő olvasók és levelezők részesültek könyvjutalomban: Lukács Béla Tornaija, Iván Sándor Kassa, Pásztor István Ipolykeszi, Hromada Pavel Modry Kamen, Radácsi László Szepsi, Kovács György' Ipolyvisk, Köpöncei Lajos Ipolyság, Kopper János Nagymegyer, Kúcs Gyula Alsószecse, Virág Ilona Bátorkeszi, Pál Ottó Lelesz, Kovács János Path, Veres Vilmos Kyrovce, Molnár Bálint Méhész, Tóth János EFSZ elnök Kalonda. A nyerteseknek a könyvet postán küldjük. Őrös élen jár a tojásbeadásban, de ... őrösön sokan tudják kötelességüket, ami abból is kitűnik, hogy eddig már teljesítették tojásbeadásukat. Konyár Miklós, Nagy Péter, Tokácsik István és még sokan mások túlteljesítették feladataikat. A tejbeadás terén azonban nagy hiányosságok vannak. Bár többen itt is túlteljesítették beadásukat, de a község mintegy 3000 liter hiányt mutat ki. A szövetkezet pedig a tojásbeadásban kullog. Erre feleletet Csontos Gábor, a szövetkezet elnöke ad. c—: A tojásbeadásban lemaradtunk, mert kevés a szárnyasállat. Ebből az a tanulság, hogy több szárnyasállatot kell tartani az őrös! szövetkezetben is, hogy elérhessék a XI. kongresszus által kitűzött mutatószámokat. Horosz Árpád, őrös Nyárelői látogatás Kalondán rengetegbe. Egylken-másikon már tizenöt, húsz halványzöld termés is mutatkozott. Ugyancsak szép termés várható uborkából. Minden kilátás megvan arra, hogy a kertészetre ter-Dologszerető nagymamák csapata a kertészetben NEMRÉG KALONDÁN JÁRTAM. Ez a közel félezer lakosú falucska Losonctól alig kilenc kilométernyire fekszik. Földművesei csaknem egytőlegyig már az új utat járják. S nem is eredménytelenül. Kevés olyan EFSZ akad a losonci járásban, mint a kalondai. Jó hírnévnek örvend nemcsak járásszerte, hanem a kerület élenjáró szövetkezeteinek sorában is gyakran emlegetik. Mégis, mivel szolgált rá jó hírnevére? Erre az idevetődő idegen anélkül is választ kap, hogy a száját szóra nyitná. Csak be kell nyitnia a szövetkezet irodájába. Mit láthat? Berámázott oklevelek, dicsérő elismerések egész sorát. Ezek •nind-mind a közös munka, a szövetkezeti gazdaság elért sikereiről beszélnek, szőnél ékesebben. Közülük néhány a beadás példás teljesítésének elévülhetetlen okmánya, kézzelfogható bizonyítéka. Egy dicsérő elismerés meg azt mondja el a szemlélőnek minden hang és köntörfalazás nélkül, hogy az 1956-os évben az aratás-cséplési verseny kerületi győztesei. Ugyanebben az esztendőben még egy jelentős eredményről tanúskodik egy másik oklevél, mégpedig azt példázza szemléltetően, hogy „A cukorrépa legmagasabb terméshozamáért“ indított kerületi versenyben is ők az elsők. S MIT MOND A HUSZADIK oklevél, amely még egyelőre nem a falon, hanem az egyik irodai asztal üveglapja alatt szerénykedik? Ez a legfrissebb. Azt adja tudtára kiváncsi nézelődőknek, hogy a paradicsomtermelés 1957. évi szlovákiai versenyében a kalondai EFSZ kiváló eredményeket ért el. Mégpedig 310 mázsát hektáronként. Ugyancsak kiemelkedő hektárhozamot takarítottak be uborkából; a beraknivaló százhatvankettőt és a salátának való meg ötszáz mázsát adott. — És az idén milyen kilátás mutatkozik? — kérdeztem Kovács Antaltól a szövetkezet kertészétől, amint a 11 hektáros kertészet felé robogtunk motorkerékpáron. ' Mindjárt megláthatja - szól hátra. Alig hogy kimondta, máris feltűnt egy széles paradicsomtábla, s rajta kapálgató asszonyok... Bementünk a négyzetesen palántázott paradicsomvezett közel félmillió korona bevételt elérik, sőt túl is haladják. Amint a kertésszel beszélgettem egyről-másról, a paradicsomot kapá- 16-töltögető asszonyok is odaértek. A serényen dolgozgató nagymamák, dédnagymamák a „Hasznos munkát!“ köszöntést „adjisten“-nel fogadták. Mert, mi tagadás mind túl voltak már az öt-hat ikszen, sőt néhány a hetediken is. A kertész szavai szerint Tóth Mária (Graca) már háromnegyed évszázadot ért meg, amit minden faggatás ellenére sem hajlandó elismerni. Ám, Nagy Pálné, Tóth Bencze Etelka is már a hetven felé ... „hazafelé“ ballag ... Tisztelet-becsület illeti valamennyiük kitartó szorgoskodását! Mindenképpen nagyobb megbecsülést érdemelnek a fiatalok részéről. SUMMA-SUMMÁRUM, a szövetkezetben mintegy hatvan nő dolgozik. Keményen helytállva, csaknem minden minkéből kiveszik a részüket. Éppen ezért kicsit furcsának tűnik, hogy — ha jól emlékszem — mindössze egy nő van csupán a vezetőségben ... Pedig az egyenjogúság nemcsak a munkára, hanem a vezető helyek betöltésére is vonatkozik. Miért ne lehetne közülük csoportvezető, vagy mondjuk pénztáros. Hiszen tudott dolog, hogy a nők takarékosság iránti érzéke (egyeseket kivéve!) általában fejlettebb mint a férfiaké. Elgondolkozhatnának ezen a kérdésen a szövetkezet vezetői..., nemde ?.. < 36 Saját találmányuk a komposztfertőt- Ienítő, melyhez a burgonyafőző forró gőzét használják. Már több környékbeli EFSZ-ben átvették ezt a módszert. 3£ Tolásával, s nem utolsó sorban anyagilag is. Most szövetkezeti klub szervezésén dolgoznak. Aznap este vezetőségi gyűlést tartottak. A többi között az aratásról is szó esett. Tóth elvtárs, az EFSZ elnöke arról számolt be, hogy minden előfeltétel megvan teremtve a gabonatermés gyors és veszteségmentes betakarításához. — Alacsony az árpánk. Önkötözővel nem sokra vinnénk — mondotta az elnök — ígyhát kombájnra terveztük. Készen a kétemeletes magtár, a tehénistálló padlásán is elfér néhány vagonnal. Ügy a gabonaszárítással sem lesz baj. Cséplőgépünk kettő lesz ... !— De azt a vacak villanygépet ide ne hozzátok — szól közbe egy idősebb férfi. RUBINT MÁTÉ ANTAL meg azzal fordult a vezetőséghez, hogy középiskolát végzett fiát szakiskolára szeretné adni Losoncra, amely iskola 3 éves időtartamú és^ traktorosokat, villanyszerelőket stb. képez. — Több szaktudású emberre nagy szükségünk lesz a jövőben — erősíti meg az elnök, majd beleegyezésüket adják a szövetkezet részéről: — Javasoljuk, hogy erre az iskolára mehessen! Már hogyne javasolták volna. Bárcsak több ilyen kérdés felett mondhatnák ki a „javasoljuk“-ot Kalondán és másutt mind gyakrabban. Ám, ehhez a szülőknek kell először a bíztató szót, az útbaindítót megadni, s felismerni, hogy gyermekük jövője, boldogulása a mezőgazdaságban éppúgy megtalálható, mint az iparban. Mert a szocialista' alapokra átépített mezőgazdaság eddig soha nem tapasztalt, örömteli távlatokat nyit a falvak fiataljai számára. KOVÁCS ISTVÁN Mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében Messzebről azt hinnéd, erdőbe vezet az utad. Csak a torony adja tudtodra, hogy a távolban a fák között faíu van. Közelről aztán megláthatod, hogy a fák lombja alatt egyhangúan nyújtózkodik a volt grófi kastély. Homlokzatán szerény tábla: Magyarnyelvű kétéves mezőgazdasági és ökonómiai iskola, majd egy másik Magyarnyelvű kétéves számvevőképző mezőgazdasági iskola Tallós. Az előzőn érettségi bizonyítvánnyal végzett tanulók folytatták tovább tanulmányaikat, a másikon a nyolcéves iskolából kikerült kis diákok részesülnek továbbképzésben. Ottjártamkor éppen a mezőgazdasági és ökonómiai iskola végzett tanulói záróvizsgáztak, bizonyságot téve, hogy a két évet nem töltötték itt hiába. Az iskolai élet iránti érdeklődésemre Macek Pál igazgató szívélyesen tanácsolt bővebb információért Cséfalvai osztályfőnök elvtárshoz. Ő valóban legjobban ismeri az évfolyam történetét, az évközben felmerülő nehézségeket, na meg az elért sikereket. C—' Két évvel ezelőtt még reménykedni sem mertünk ilyen sikerekről — kezdi kissé visszavándorolva a múltba. — Sok munkának és kitartó akaraterőnek a következménye a jó eredmény mind a tanárok, mind a tanulók részéről. Ugyanis a tanulók nagyobb részének nem a mezőgazdasági pálya volt az életcélja. Ma már hálásak és büszkék, hogy itt végez^ héttek. Velük együtt én is remélem, hogy nem csalódik bennük mezőgazdaságunk. Aztán elmondja, hogy a végzett növendékek mint könyvelők és mint ökonómikusok már július elsejétől állásba mennek, hogy értékesíthessék az iskolán szerzett tudást és tapasztalatot. Ami a tantestületet illeti ! fűzi a szót tovább — az is sikerrel dolgozott két éven át. Nemcsak szakmai oktatást nyújtott a fiataloknak, hanem nevelte is őket. Különös gonddal készítettük őket az életben, a gyakorlatban felmerülő nehézségekre, valamint hivatásszeretetre. Az életből vett példákkal bebizonyítottuk, hogy mezőgazdaságunknak nagy szüksége van rájuk. Cséfalvai osztályfőnök elvtárs a továbbiakban a tanulókról való gondoskodásról beszélt. Általában 310—' 350 korona ösztöndíjban részesültek a diákok, s ez az összeg teljes mértékben fedezte a kosztot és lakást. Beszélt az alsó- és felsőtagozat közötti jó egyetértésről, meg arról is, hogy a fiúk kissé méltatlankodtak a házirend ellen, mert hát a felső tagozat 30 éveseinek ugyanúgy alá kellett vetni magukat a rendszabályoknak, mint az alsőtagozat Í4—16 éveseinek. Talán ez volt az egyetlen fájó probléma — mondotta — ami nemigen tetszett a most végzett növendékeknek. De később talán még azt is megértik, hogy így volt jó. Takács tanárelvtárs a gyors- és gépírás tanítója, az elért sikerekről beszélt többet. Megemlítette, hogy a végzett növendékek között nem ritkaság a másodpercenkénti 120 szótagos sebességgel való írás, ami bizony elég igyekezetét mutat a tanulók részéről a heti két órához viszonyítva. Igaz ugyan — mondja mosolyogva, — hogy sokszor emlegették, mi haszna lesz falun a gyorsírásnak. De remélem, az élet majd megcáfolja ezt a feltevést, s a gyűlések, beszédek lejegyzésének könnyebbsége még további igyekezetre serkenti őket. A gépírás tanításánál a tízújjas technikát alkalmazták, de megtanították a tanulókat a gép legelemibb javításaira is, mert erre bizonyosan szükségük lesz. Tánczos tanár elvtárs is bekapcsolódik a beszélgetésbe, elmondja, hogy a tanulók mint adminisztratív munkaerők kaptak oktatást. A gyakorlati képesítés főleg a nyilvántartásra és az üzemszervezésre vonatkozik. Továbbá megismertették a tanulókat a termelés problémájával és a felmerülő nehézségek kiküszöbölésének módjaival. A tanulók, az oklevélen kívül alapos tárgyi tudással rendelkező emberek ünnepélyesen befejezték tanulmányaikat. Tizennyolc ember merész tervekkel, jövőbe vetett hittel készül az új pályára. Mielőtt elválnának egymástól, ók is elmesélik élményeiket. Büszkén emlegetik, hogy az iskola CSISZ szervezetének keretén belül különböző szakköröket szerveztek, melyek eredményesen dolgoztak. A politikai körökben pedig mindig megvitatták az időszerű kül- és belpolitikai híreket, s így a szakma mellett politikailag is sokat fejlődtek. Az olvasókörben megszerezték a Fucsík-jelvényt, az ökonómiai kör pedig jelentős segítséget adott a grafikonok és tervek készítéséhez. Hát a sportkör semmi? —' szól közbe a mellőzésért méltatlankodva Sztankó diák. — Hiszen asztali tenisz csapatunk első helyen végzett a járási vetélkedésben. Az ilyen méltatlankodás persze nem komoly. Hisz a végeredményben egyöntetű a vélemény •; sokat tanultak a két év alatt. Bár meglepetésszerű, de még a három városból idekerült diáknak is ez a véleménye. Ök is eredményes munkát remélve indulnak az életbe. Persze kétéves együttlét után most bizony fáj a bűcsúzás. A végzett növendékek, ahogy mondják, most tudják csak igazán értékelni tanáraik áldozatos munkáját, akik fáradságot nem ismerve ápolták a kollektív szellemet, fejlesztették a tudást, s még most útravalóul is azzal búcsúznak tőlük, hogy az életben legyenek olyan emberek, mint amilyennek az iskolában nevelték őket. Mert ha a gyakorlatban is olyan eredményt érnek el mint az iskolában, — ahol a bizonyítványban véletlenül sem fordul elő elégséges osztályzat — akkor bizonyosan hasznos tagjai lesznek társadalmunknak. Azt hiszem, nem volt túlzás dr. Varsányi mérnök vizsgabiztos szava, amikor a tallósi iskola életében ünnepnapnak nevezte a vizsgák befejezését. Mezőgazdaságunk 18 szakképzett emberrel gazdagodott, s az iskolán végzett alapos munka fényes tanújele annak, hogy a tanárok és tanulók már eddig is sokat tettek mezőgazdaságunk érdekében, de az életbe induló fiatalokkal együtt reméljük. hogy az igazi eredmény még hátra van. Szuh Kálmán Palcsó Pál Kevés ugyan a fiatalság a faluban, de nem szökik meg a földtől, mint egyes helyeken. Ehhez hozzájárul az is, hogy az EFSZ vezetői megértők, segítik őket kezdeményezéseik felka-Harom János
