Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-02 / 9. szám
6 Jrakeé Földműves 1958. március 2. Egy falu a Garam mellett A falucska ott búvik a völgyben. A tetők tarka csoportja felett ezüst csíkokat von a kémények füstje. A falu utcáját elborítja a vendégmarasztalö sár. Tárjuk Bartot, amely macskaugrás - nyira fekszik a Gorámtól. A házak csendesen lapulnak, bizalmatlanul fülelnek kifelé. Zárkózottak, mint lakóik, akik valahogy távol esnek a világ zajától, a lüktető élettől. Az utcák itt-ott még foghíjasak. Golyók, gránátok nyomai mindenütt. Azt mesélik a bartiak, hogy hét héten át vaseső hullott a falura. De elmúlt a háború is. A felszabadulás tavasza új reményeket virágzott. A falu úgy ébredezett, mint a lábadozó beteg. Az élet megkövetelte a maga jussát. A gyógyulás mégsem volt teljes. Mert míg az ország pezsgett a tettvágyban, ez a falu, mintha szívét vesztette volna. Mi történt Barton? A sáros utcán kucsmás, csizmás emberek ballagnak. Nehéz parasztléptük alatt cuppog a sár. Ránknéznek, s megpöccintik kucsmájuk szélét. Tekintetükben gyanakvás, bizalmatlanság, félénkség. Arcuk zárkózott és merev. Mi történt az emberekkel? A falu leikébe szeretnénk látni. Azt mondják, mindig ilyen emberek éltek itt. Befelé fordulók, maguknakvalók. Isten hátamögötti föld ez. Ahol még a madár se jár. S ez a föld nem teremhet másfajta embereket. Nem, ez nem igaz. Hiszen a szomszéd faluban, Kétyen virágzik a szövetkezet. S néhány köhajításnyira, Ipolyvisken az ország egyik legjobb kollektív gazdasága él és fejlődik. Mi történt Barton? Azt mondják, hogy a szülök kiveszik az iskolából gyermekeiket. Befalazzák előttük az értelem kapuját. Kiütik kezéből a tudás gyümölcsét. Miért? Olyan korban élünk, amelyben a tudomány csillagokat röpít az égre, hogy hirdesse a szellem diadalát. Zúg, viharzik az élet. Hallják-e vajon Barton? Nem. Nem hallják a világ nagy szívdobbanásait. Tálán nem is akarják. Ki tudja miért? Lehet, hogy az esztergomi Bazilika árnyéka még ma is ide vetődik. Vagy a kastélyok régi lakói kísértenek? Pedig annyi szépség, játékosság, erő és szorgalom van a barti népben. Miért nem nyert itt is új értelmet az élet, a dal, amelyet évszázadokon át melengedtek ajkukon, s megőrzik mindörökre ... * * * > A falu iskolájában összegyűlnek a fiatalok. Nevetnek, dalolnak, kitárják lelkűket. Néhány idősebb ember, aszszony is elvegyül közöttük. És átnyújtják kincseiket. Se szeri, se száma a felcsendülő gyönyörű népdaloknak. Énekelnek a legények, a leányok, s a deresedé fejű öregek a barti iskolában, De csak a mi ösztönzésünkre, hívásunkra. Máskor csendes a kultúrház, némaság az ajkakon. A téli esték pedig olyan hosszúak, olyan sötétek, ló lenne összejámi, melegedni egymás szíves szavától. Jó lenne megőrizni, fejleszteni apáink kincseit: a népdalt, a népművészetet, amit örökül hagytak ránk. Kevesen törődnek vele. Kár. Miért nem szervezik meg a barti fiatalságot? Miért nem kapcsolódnak ebbe a felemelő munkába a barti tanítók? Ki tudja? Pedig dalt, mesét virágzik a nép lelke. * * * Hol volt, hol nem volt — ahogy a népdal is mondja — valahol Barton volt egyszer egy büszke leány. Selyemben, bársonyban járt, meg aranynyal, ezüsttel áttört ruhában. Hajóban násfa ragyogott. A falu első legényei legyeskedtek a lány körül. Ott gyülekeztek minden este az udvarház tornácán és folyt a nóta, harsogott a kacagás. Minden áldott héten más-más legény kérte meg a leány kezét apjától. De 6 sorban kikosarazta őket. Még gazdagabb vöt akart, hét falu határában híreset. A leány még büszkébben járt, még szebb ruhákba öltözött. Ragyogott, mint nap az égen, mint a Göncöl szekerének legszebb csillaga. Egy este vándorlegény kopogtatott be a gazdag portára. Szállást kért. Ez a vándorlegény olyan derék, szép ember volt, hogy mindenkinek megakadt rajta a szeme. A lány is belefeledkezett a legény tüzes szempárjába és kinyílott szivében a szerelem rózsája. Kérte, kérlelte apját, ha a vándorlegény náluk maradhatna. De az apja rosszat sejtve, hallani sem akart róla. Mit tehettek, mit nem, egy sötét éjszaka nekivágtak az országúinak, hogy most már örökké együtt vándoroljanak. A gazdag ember öklét harap - dúlta dühében, mikor másnap hírét vette a szökésnek. Menten lovaspcmdurokat ugratott utánuk, s azok láncra fűzve vissza is hozták őket harmadnapra. A feldühödött gazda megpatkoitatta a szegény vándorlegényt és vesszővel űzette ki a faluból. A lányát meg férjhez adta egy csúnya, de nagyon jómódú legényhez. Hanem a fiatalaszszony hervadt, hervadozott, mert mit ér a gazdagság boldogság nélkül. S mire a fák levele megrozsdásodott, a szomorú fűz alatt keresett magának ágyat. A szíve porából fakadnak s azért olyan fehérek a barti ibolyák ... A régi világ elmúlott, megváltozott életünk. Hol vannak már a gőgös, gazdag emberek! Elfújta őket az idő szele. De megmaradtak a tanúk, azok a vertsorsú emberek, akik annyit küzdöttek hajdan, míg megvirradt felettük egy emberségesebb kor reggele. * * * Bejártuk a falu görbe utcácskáit, benéztünk a házakba, s talán egy kicsit az emberek szívébe is. Elbeszélgettünk a szélfújta arcú, komoly tekintetű barti parasztokkal, szót váltottunk a kurtaszoknyás, pruszlikos asszonyokkal, meghallgattuk a fiatalokat, akiknek ajkáról forrón szállt fel a nép szívéből leiedzett dal. Láttuk a fiatalok szemén a szépség, életöröm fényét, az öregek arcán a küzdelmes múlt sötét barázdáit. Beszéltünk emberekkel, akik szivükön melengetik már a közösségi élet gondolatát. Szót váltottunk azokkal is, akik árnyékában bukdácsolnak, s nem tudnak felülemelkedni azon a kicsinyes önzésen, amit évszázadok kínja-baja kevert vérükbe. Nem. Nem rossz a barti nép. Szorgalmas, egyenesszavú és barátságos is, ha közel tudunk férkőzni szívéhez. Nem rossz a barti paraszt, csak nevelni kell, nevelni és felvilágosítani, léikébe csöpögtetni az új idők szavát. Meg kell nekik mittatní az Utat, amely a közösségi élet egészségesebb tájaira vezeti őket. Jó volna nekik kis gyümölcsfákat ültetni ennek az útnak a szélére, hogy gazdagon szüretelhessenek és az unokák süvmelegítő szóval emlegethessék majd okos nagyapáikat. Tanítani, nevelni kelt ezt a népet, bekapcsolni a haza vérkeringésébe, belevonni új életünk nagy országépító feladataiba. Elbúcsúztunk a borfiáktól, s magunkkal vittük szemük sugarát és a reményt, hogy ebben az esztendőben már ók is csatlakoznak a nagy táborhoz, amely a közös munkát, a szebb, tartalmasabb életet választotta. D. Gy. Hírek a C semadok életéből Az »Aranykenyér« Körtvélyesen Élvezetes színházi estben részesítették a háji CSEMADOK színjátszók az elmúlt héten a körtvélyesi dolgozókat. Az Aranykenyér című színművet adták elő megérdemelt sikerrel. A színdarab zsúfolt ház előtt játszódott le és a körtvélyesi dolgozók nagy tetszéssel fogadták a háji színjátszók kitűnő előadását. Most már a körtvélyesieken van a sor, hogy viszonozzák ezt az igazán kedves látogatást a hajiaknak. Zseblk Sándor, Körtvélyes Irodalmi est Losoncon A losonci városháza barokk dísztermében közel 200 irodalom és művészetbarát gyűlt össze, hogy meghallgassa a CSEMADOK mellett működő irodamii kör íróit és költőit. Az estet Egri Viktor államdljas író nyitotta meg, akit a hallgatók lelkes ünnepléssel fogadtak. Ocsovai Imre a bíráló bizottság elnöke hatásos megnyitóbeszédében a nézők jóindulatába ajánlotta a helyi írókat és költőket, akik szemük előjtt tartva a töli munkásainak nagy felelősségét a szocialista társadalom alakításánál, lelkes munkát végeznek. Majd bemutatta a helyi írókat, Farkas Zoltánt, Miikus Sándort, Gálik Jánost, l'erenc Ferdinándot és Lóska Lajost. Ezután a szerzők léptek a színpadra, akik költeményeiket és elbeszéléseidet olvasták fel. Majd a nyolcosztáyos iskola növendékei adtak elő néhány verset. A műsort kellemesen *arkították a János vitpz énekszámai, zongora és hegedűszólók, valamint a ’’elyi balettiskola növendékeinek felnőse. Az előadott verseknek és noláknak komoly közönségsikere alt. Befejezésül Egri Viktor méltatta az irodalmi kör tagjainak alkotásait. Hangsúlyozta, hogy ez az est ünnepnapot jelentett Losonc és környéke kulturális életében. Kiemelte továbbá, hogy a városnak gazdag irodalmi tradíciói vannak, melyek kell, hogy az irodalmi kör tagjainak buzdításul szolgáljanak. Feltárta az író munkájának nagy felelősségét. A vers és a próza kell, hogy mély emberszeretetet, békés munkavágyat sugározzon és ez mű gonddal készített szocialista realista alkotásban öltsön testet. Lóska Lajos, Losonc A tűzoltók is jól használták fel a telet A dunaradványi önkéntes tűzoltóegyesület színjátszói február 1-én és 2-án nagy sikerrel adták elő az Aranyhalak című vígjátékot. A közönség mindkét napon zsúfolásig töltötte meg a helyi kultúrház nagytermét, úgyhogy az érdeklődésre való tekintettel az előadást még többször is meg kell ismételniök. A sikeres előadásban nagy része van Vörös Gyulának, a darab rendezőjének. A szereplők közül ki kell emelni Hajabák Istvánt és Tóth Margitot. Hovány László és Peredi Vilmos lelkesen és átérzéssel játszották szerepüket. Az előadás anyagi sikere biztosítja, hogy az önkéntes tűzoltóegyesület régi vágya, egy új rádiókészülék beszerzése, végre teljesüljön. Szladki Miklós, Dunaradvány A kubikusok sem maradnak el a kultúrában A Vodostav n. v. dolgozói csatornát és vízvezetéket építenek Dunaszerdahelyen. Az építkezés munkája mellett nem feledkeznek meg az önművelésről sem. Február 9-én nagy műsoros estet" rendezték,! víg jelenetekkel, énekszámokkal. A kérgeskezű kubikusmunkások feleségeikkel és családtagjaikkal bebizonyították, hogy nemcsak a nehéz kétkezi munkához értenek, de van érzékük a szép iránt is. Az előadott műsort a dunaszerdahelyi közönség nagy tetszéssel fogadta, s az egyes műsorszámokat viharos tapssal jutalmazta. A sikerhez hozzájárultak Balaskó Rózsika, Némethné, Szigetiné, Brunner, Goldschmid, Budiás, Takács, Kormos, Német, Germán, Marcel és a többiek. A műsor után az if júság, de az öregebbek is záróráig ropták a táncot. Sík., D. Streda A »Mézeskalács« Szentmihályfán A felsöpatonyi CSEMADOK és CSISZ helyi szervezetei bemutatták a Mézeskalács című háromfelvonásos, dalos mesejátékot, mellyel nemesak szűkebb hazájukban, de a szentmihályi kultúrházban is nagy sikert arattak. . A darab szereplői nagy kedvvel és odaadással játszottak és a hálás közönség sokszor megtapsolta őket, sőt az egyes jeleneteket meg is kellett ismételniök. Ravasz Ilona tanítónő, a darab rendezője, komoly rendezői képességekről tett tanúságot. Nagy sikere volt a bujdosó katonát alakító, szép hanggal rendelkező líencés Sándornak, valamint a királynő szerepét játszó jó megjelenésű Kiss Erzsébet tanítónőnek. A szegény árvalány szerepét mély átérzéssel adta elő Nagy Aranka tanítónő. Szabó Ignácné Jóska anyjának szerepét a tőle megszokott élethűséggel alakította. Hozzájárultak a sikerhez Sidó János, Farkas Sándor tanító, Tóth Vince és Mrva Lászlóné. A darabot Kiss Béla és zenekara jó érzékkel kísérte. Pongrácz Gábor, Szentmihályfa Két fiatal költő A TÉL ZENÉL... A lágy pilléktől ködfátyolos az ég, A téli köd lágyan lebben. — Üj ruhában sunyit az alvó rét, — S bólint a fa a ligetben. Hív a hegy és hívogat a róna, Egy hangos hahó, s hali-hó! Minden subás, őszül a hegyekben És száll a bársonypejhű hó. Egy dalra gyújtok s messze száll a dal, - Ügy érzem — száz torok dalol. Visszhangként zúg-büg, hajlong a fenyő; S visszadalolnak valahol. Fölémhajol a szürke, csendes ég, S fülembe nótáz az esti szél; — Mint egykor az édesízű tavasz, Szívemben most a tél zenél. KOVÁCS MIKLÓS Pirosra csípi arcomat a szél, S fülembe édes nótát zenél. A nagy határt egyedül járom, egynéhány varjú csupán a párom .. Vastag hólepel fekszik a tájon. Remegő karom ölelni tárom. ölelni téged falum határa, az én szívemnek szerelme drága ..- Amíg magamban így némán mélázgatok; észre sem veszem, hogy majdnem megfagyok. SÁNDOR KÁROLY Jó kulturális munka folyik Ajnácskön Az új szocialista út felé haladó falvainkon a gazdaság és politikai problémák mellett egy igen fontos kérdés vár rendezésre. Ez a falusi fiatalság kulturális igényeinek kielégítése. A kérdés megoldása szoros összefüggésben van szövetkezeteink fejlődésével, mivel ez egyik feltétele a fiatalság megnyerésének a szövetkezeti gazdálkodás számára. Egyes helyeken már megtalálták a módot, vagy legalább is jó úton vannak a megoldás felé. így van ez Ajnácskő községben is, ahol a kultúrmunka terén elért eredmények jóknak mondhatók. A helyi tömegszervezetek évzáró taggyűléseinek tükrében pontos képet kaptunk a tömegszervezetek egy évi munkájáról. Kezdjük talán a CSISZ tevékenységével. Szervezési téren ugyan ellanyhult egy kissé a CSISZ munkája. A katonai bevonulások miatt ugyanis a szervezet tagságának mintegy 20 százalékát vesztette el és a vezetőség nem törődött az új tagok szerzésével. Annál figyelemreméltóbb a kulturális tevékenység. December hónapban két színdarabot is adtak elő. Szilveszterre pedig a Szerelem a fűzfák alatt című igényes kínai mesejáték sikeres előadásával lepték meg a közönséget. A sikerben nagy része van Pál Gyulának, aki bebizonyította, hogy egyes helytelen nézetekkel szemben össze lehet fogni az ifjúságot, csupán időt és munkát kell rá áldozni. Most azt tervezik, hogy kibővítik zenekarukat, új hangszereket vásárolnak és még egy színielőadást .rendeznek. A múlt években a Sokol szervezet volt a községben a legaktívabb. Sok kulturális megmozdulást rendeztek, s egyik színdarabjukkal a járás községeiben 12 esetben léptek fel. Ez a tevékenység most sem csökkent és már folynak a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darab próbái. Karácsonykor a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége a Becsületes juhászlegény című színdarab előadásával szerzett kellemes órákat a kultúrház nagyszámú közönségének. Végül néhány szót a CSEMADOK- ról. A múltban jó kulturális munkát végzett, de az utóbbi időben a vezetőség nemtörődömsége folytán a taglétszám nagyon megcsökkent. Most új vezetőség vette át a helyi csoport ügyeinek intézését. Az új vezetőség valóra akarja váltani régi tervét, egy énekkar megszervezését. Ez nagyot lendítene a község kulturális életén, mivel a szokásaiban annyira jellegzetes medvesaljai tájegység dalaiból és táncaiból összegyűjtött csokorral szép sikereket lehetne elérni. A tánccsoport eddig is több alkalommal mutatta be tudását, de művészileg értékesebb lenne, ha a vidék népművészeti hagyományait vinnék színpadra. Ezen a téren a tanítóknak kellene .előljárniuk. Agócs Vilmos, Ajnácskő Közös erővel Beigazolódott e szavak igazsága a tornaijai járás Méhi községében is. Az elmúlt év folyamán a Jednota elvette a fiataloktól kis kultúrházukat. Nem volt hol szórakozni, tanulni, játszani. Pedig tavaly a CSISZ szervezet két színdarabot is mutatott be. Eljött az ősz. A CSISZ szervezet évzáró közgyűlésén új elnököt választottak, egy kislányt, Vráblen Icát, a tornaijai 11 éves iskola 10. osztályának tanulóját. És a kislányból nagy elnök lett. A megválasztás után felvette a kapcsolatot az EFSZ vezetőségével és így megszerezték a CSISZ számára a régi kastélyt, ahol eddig az EFSZ irodája volt. De átalakításra volt szükség. A szövetkezet nem volt szűkmarkú itt sem. Adott hozzá anyagot és a munkát a CSISZ tagjai végezték. A szervezet mind a 22 tagja szorgalmasan járt brigádba és Szilveszterre már műsoros esttel avatták fel az új kultúrházat. De azóta sem pihentek, mert azonnal megkezdték, „Ha az asszony kezében a gyeplő“ próbáit. A szövetkezetnek pedig azzal hálálja meg a fiatalság a segítséget, hogy már alig várja a tavaszt, hogy bekapcsolódhasson a mezőgazdasági munkákba. A fiatalok mindnyájan látogatják a szövetkezeti munkaiskolát. A 22 tag közül tizennyolcán a szövetkezetben dolgoznak. Szereti is fiait a szövetkezet. Mindent megad nekik ami erejéből telik. Ha szén kell a kul túrházba, ad a szövetkezet. Németh János, Tornaija
