Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-06 / 14. szám
A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDÖGAZDASÄGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA IX. évfolyam, 14. szám Kellemes húsvétot Szabad-e locsolni? — hangzik fel húsvét másodnapján a kedves, kérő vers, s a locsolás után a legényke, vagy a gyermek megkapja jutalmát: a pirostojást. Hogy ez a szokás honnan ered, nem tudjuk, de a fiatalok nagy izgalommal festik a színes, mintás tojásokat. Ahol ez nem divat, próbálják meg, milyen kedves szórakozás. Hív a határ - sürget az idő Az évszázadokon keresztül kialakult tapasztalatok alapján áprilist szoktuk szeszélyes hónapnak nevezni, azonban ebben az évben márciust kellett megajándékozni ezzel a nem éppen imádott jelzővel. És jogosan, mert a korai tavaszt ígérő február után nem meleget, hanem telet hozott. S ezt már éppen azokban a napokban, amikor egyes helyeken megkezdték a munkát és mondhatjuk országos viszonylatban is készen álltak mezőgazdasági dolgozóink a tavaszi munkálatok végzésére. Ezt túlzás nélkül állíthatjuk, mert már éppen egy hónapja jelentettük, hogy Dévényújfaluban elvetették az árpát. Ugyanazokban a napokban Andreas Sándor szepsi levelezőnk jelentette örömmel, hogy a járásban 60 hektáron már elvetették a kalászosokat, s az ország csaknem minden részéből érkezett a hír, hogy traktorosaink, mezőgazdasági dolgozóink készen állnak a tavaszi munkák megkezdésére, csak az alkalmat várják, hogy indulhassanak, amely már csupán napok, órák kérdése. És a várakozás napjaiban 15—25 cm-es hó lepte el a határt. Mikor az első márciusi hó olvadozni kezdett, újabb hóvihar jött. Most, amikor végre elérkezett a várva várt pillanat, amikor gépek zajától hangos a határ, az EFSZ-ek tagjainak, az állami gazdaságok és a gépállomások dolgozóinak két, sőt a déli járásokban három hetes késést kell behozni. Mert az agrotechnikai követelmények szerint mind az őszi vetések gondozásának első szakaszát, mind a rétek és legelők javítását, továbbá a kalászosok, sőt egyes korai kapások és hüvelyesek vetését, különösen a déli járásokban, már be kellett volna fejezni. Ettől azonban még messze állunk. Elvétve akad ugyan bíztató eredmény, mert pl. a királyhelmeci járásban a mai napig földbe kerül a tavaszi kalászosoknak legalább 80 százaléka, úgyszintén a borsó, bükköny, sőt az előcsíráztatott korai burgonya nagy része is. A szepsi járásban is jól halad a munka. Ez azonban nem országos átlag. Ha a mostani állapotot a múlt és hasonló időszakához viszonyítjuk, akkor bizony elég aggasztó a helyzet, mert például a bratislavai kerület a múlt év márciusának végén a tavaszi kalászosok több mint 80 százalékának elvetését jelentette, a nyitrai kerületben is 30 000 ha földbe került a mag március 29-ig, Szlovákia hat járásában pedig már a cukorrépa és a korai burgonya vetését is elkezdték. Ha a múlt évi kiváló eredményekre, a magas hektárhozamokra emlékezünk, nem tehetjük azt anélkül, hogy összefüggésbe ne hoznánk a korai, az időben történő vetéssel. Ebben az évben a márciusi havazások, fagyok akadályozták az agrotechnikai intézkedések betartását. De akármennyire is megkéstetett az idő, a munkálatok egyikét sem mellőzhetjük. Sürgősségi sorrendben el kell végeznünk mindegyiket. Sőt minden szakaszon mind a minőség, mind az agrotechnikai előírások szempontjából minden eddiginél tökéletesebb munkát kell végezni, ha azt akarjuk, hogy az 1958-as évre betervezett feladatokat teljesítsük. Már pedig ezt teljesítenünk kejl, hiszen második ötéves tervünk döntő évéről van szó, egy olyan évről, amelyiken áll, vagy bukik, hogy teljesíteni tudjuk-e a szinte országos méretben tett vállalást, az 1960-ra tervezett termelési mutatószámok egy évvel korábbi elérését. Ehhez, természetesen, időben történő és minőségi munka szükséges. És amikor erre gondolunk, felvetődik a kérdés, vajon képesek vagyunk-e az előttünk álló feladatok végrehajtására. Ha csak a pár nap óta végzett munka lendületét nézzük is, kétség(Folytatás a 3. oldalon) A Szovjetunió beszünteti a további atomfegyver kísérleteket _ « " Ä Legfelső Tanács jóváhagyta az új szovjet kormányt a Minisztertanács elnöke A Szovjetunió Legfelső Tanácsának második kamarája — a Nemzeti Tanács is befejezte N. Sz. Hruscsov, a kolhozgazdálkodás további fejlesztéséről, valamint a gép- és traktorállomások átszervezéséről elhangzott vitáját. Valamennyi képviselő állást foglalt az átszervezés megvalósításáért, kiemelve, hogy itt azon közvetlen rendkívül jelentős intézkedések folytatásáról van szó, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a szovjet kormány az útóbbi években a szovjet mezőgazdaság érdekében foganatosított. N. Sz. Hruscsov, a minisztertanács elnöke ezután a Legfelső Tanács elé terjesztette a Szovjetunió új kormánya összetételének javaslatát. A kormányt egyhangúlag jóváhagyták. A miniszertanács elnökének első helyettesei F. Kozlov és A. Mikoján. A minisztertanács elnökének helyettesei: A. Koszigin, A. Zaszjagyko, J. Kuzmin és D. Usztyinov. A kormányban még 30 miniszter foglal helyet. Az új szovjet kormányban Andrej Gromlko a külügyminiszter, Rogyion Malinovszkij a nemzetvédelmi miniszter, Arszenij Zverev a pénzügyminiszter, Nyikolaj Dudorov a belügyminiszter, Ivan Kubanov a külkereskedelmi miniszter, Nyikolaj Mihajlov a kulturális ügyek minisztere, Marija Kovrigina az egészségügyi miniszter, Vlagyimir Mackevics a földművelésügyi miniszter. Nyikolaj Bulganyint a Szovjetunió Állami Bankja vezetőségének elnökévé nevezték ki. • N. Sz. Hruscsov elvtárs Azután Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszteré többek között a következőket mondotta: Sajnos, a Szovjetunió az egyedüli az atom- és hidrogén-fegyverekkel rendelkező hatalmak között, amely minden halogatás nélkül hajlandó aláírni olyan egyezményt, amely véget vetne az atom- és hidrogénfegyver kísérletnek. Tudatában vagyunk annak — folytatta Gromiko —, hogy a kísérletek beszüntetése nem jelenti még az atomháború veszedelmének teljes kiküszöbölését. Ezért nemcsak a kísérleti robbantások beszüntetését kívánjuk, hanem egyúttal világosan kijelentjük, hogy fő célunknak tartjuk egyességet kötni a' többi hatalommal, az atom- és hidrogénfegyverek valamennyi fajtájának feltétlen beszüntetéséről, gyártásuk betiltásáról, a fegyverkészletek teljes elpusztításáról és a megfelelő ellenőrzés bevezetéséről. Gromiko továbbá kijelentette: azon nagy cél elérésére irányuló törekvésben, hogy az emberiséget megszabadítsuk az atomháború veszedelmétől, a Szovjetunió Minisztertanácsa megtárgyalásra a Szovjetunió Legfelső Tanácsához is javaslatot terjeszt elő, hogy ezirányú első lépésként a Szovjetunió egyoldalúan szüntesse be az atotn- és hidrogénfegyverek kísérleteit. ★ ★ ★ Szép eredmények A múlt éven a pálovcei EFSZ dolgozói kiváló hektárhozamokat értek el. Búzából 30, árpából 28, kukoricából 33, cukorrépából pedig 461 mázsát termeltek hektáronként. A cukorrépából elért magas hektárhozamért a pálovcei EFSZ-t a galántai JNB tanácsa a szövetkezetek járási konferenciáján oklevéllel tüntette ki. A munka jó megszervezéséért a mezei munkacsoport fiatal vezetője, Éliás István a „legjobb dolgozó" kitüntetésben részesült Bratislavában. A pálovceiek jó hírüket ebben az évben még növelni szeretnék. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta A nagymihályi járás falkusovcei szövetkezetében is vetik az árpát agregáttal, hogy miha marább végezzenek. AzSZLKP KB és a Megbízottak Testületének felhívása Országos föladat - a tavaszi munkák elvégzése Szövetkezet esek, földművesek, gép- és traktorállomások, állami gazdaságok dolgozói, mezőgazdasági dolgozók! Az idei tavaszi munkák sikeres lefolyása és elvégzése nagy politikai jelentőséggel bír. A gyors és minőségi munka nagyban befolyásolja az idei termést és nem utolsó sorban az ötéves terv teljesítését. A tavasai munkákban latba kell vetnünk minden erőnket, annál is inkább, mivel tavaly ilyenkor az EFSZ, állami gazdaságok a gabonafélék t öbb mint 80 százalékát elvetették és a tervezett cukorrépa 20 százalékát. Viszont az idén a tavaszi munkákat csak most kezdjük meg. A növénytermelés 12,8 százalékos emelése a múlt évhez viszonyítva megköveteli, hogy az idei tavaszi (Folytatás a 2. oldalon) Egy felejthetetlen nap I Bratislava—gorod szvabodnij A többször hallott szirénák bugása, idegeket tépő vésztjósló hangja, egy áprilisi napon 13 évvel ezelőtt ismét felüvöltött, s jelezte a hadszíntér közeledését. Menekülni, ki merre tud, merre lát. Megmenteni a legkedvesebbet. Az utcán össze-vissza rohanó emberek voltak láthatók, a puszta életüket menteni akarók. Szőlős felé igyekeztem kislányommal, mert a házunk köré elhelyezett légelhárító ágyúk közeléből akartunk elkerülni. Ahogy mentünk az úton egy ismerős sofőr jött velem szemben autójával. Leállítja a kocsit és kiszól: — Erre már ne szaladjon, a város határán túl a katonaság már senkit sem enged ki. A szovjet csapatok alig egy pár kilométerre vannak Pozsonytól. Jöjjön velem, kiviszem Károlyfalura, ott majd átvészeljük e kritikus időszakot. — Alig fejezte be szavait, óriási robbanások és ágyúzások gyors cselekvést követeltek. Az egész városban zür-zavar, kapkodás támadt. Fejvesztett menekülő anyák gyermekekkel a karjukon, aggok, egyszóval mindenki keresett egy „biztonságos" helyet. Többnyire mindnyájan a várúti hegyoldalba vágott alagútba menekültek. Azonban nemcsak Pozsony lakosai menekültek, de a nemiét sorkatonaság és az SS-alakulatok is, és a hírhedt német vasfegyelem már nem volt észlelhető, hanem pánikszerűen keresztül-kasul futottak nyugat felé. Nagyon megdöbbentett az a kép, amely a Savoy előtt és környékén tárult szemem elé: a fasizmus utolsó „szalmaszálai", a 14, 16 éves Hitler-jugendi egyenruhába öltöztetett gyermekek puskával *és kézigránátokkal felfegyverezve cirkáltak, hogy kivívják a „végső győzelmet“. Ugyanilyen volt a helyzet Károlyfalun is. Állandóan jöttek az emberek a legújabb hírekkel. Némelyikük azt állította, hogy a város egy része már romokban hever, hogy a németek aláaknázták az egész várost. Ezeket igazolták is a hatalmas robbanások. Megrendített minket, hogy felrobbantották a Duna-hidat, a Vörös-hidat, úgyszólván porráégették a kikötőt, s látható volt, hogy a lángnyelvek körülnyaldossák az egész várost. De ekkor már folytak az utcai harcok és a Vörös Hadsereg már elfoglalta a város egyes részeit. meg az első szovjet katonákat. Kitört az örömujjongás: itt vannak végre! — Es felszabadultan rohantunk eléjük. Mosolyogva integettek felénk: — Germányi kaput... gorod szvabodnij ..— Összevissza ölelgettük őket, egymást, sírtunk örömünkben. Visszaszaladtunk a házba, cigarettával, ennivalóval, frissítőkkel kínálgattuk őket, s kézzellábbal magyarázkodva próbáltuk meg■9 Egész éjjel lövöldözés, ágyúdörgés és aknarobbanások voltak hallhatók. Alig tudtuk kivárni, hogy pirkadjon. Reggel kissé leült a zaj. Kimerészkedtünk a házból. A hegyoldalon mozgást vettünk észre, s ekkor pillantottuk ránk nehezedő háború borzalmaitól. Pozsefiy képére azonban rányomta az esztelen pusztítás utolsó bélyegét, a haláltusáját vívó vert fasiszta hadsereg. Amerre az ember nézett, felborult villamosokat, autóbuszokat, felrobbantott házak üszkös, füstölgő romjait, hullákat látott. A Kereszt utcán alig maradt egy ház épen. A Ludvigmalom lángokban állt s később 14 napig égett egyfolytában. Egyszóval borzalom: Hazaérkezve a házunkon is a pusztulás nyomai voltak láthatók. A ház sarka ellőve, betört ablakok, a vakolatban golyók nyomai. Az udvaron azonban ismét feléledt az élet. Sürgésforgás, civilek és vörös-katonák vegyesen, mint régi ismerősök beszélgettek, vitatkoztak. Egy fzovjet katona széttárt karokkal kiabálta, kislányom felé: — Gyévuska moja daragaja..., s mozdulataiból, arckifejezéséből megértettem, hogy ugyanilyen kislánya van otthon, amelyet már évek óta nem tudott ölelni szerető apai karja. Az udvar egyik sarkából kellemes ételillat csapta meg az orrunkat, vacsorát készített a tábori konyha, amely a lakosokat is megvendégelte. Később megszólalt a harmonika, folyt az ének, a tánc. Annak ellenére, hogy egy-egy robbanás megzavarta az éneklőket, az élet áradata megindult és legyőzte a félelmet, a halált. Sole Mária. A szocialista faluért Ára 40 fillér Bratislava, 1958. április 6. értetni velük felszabadulásunk örömét. Nyugtalanított a város sorsa és tudtuk, hogy minden segítőkézre szükség van. Hazafelé menet könnyen tettük meg gyalogszerrel az utat. Nem csoda, hiszen megszabadultunk a hat éven át
