Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-06 / 14. szám

A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDÖGAZDASÄGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA IX. évfolyam, 14. szám Kellemes húsvétot Szabad-e locsol­ni? — hangzik fel húsvét másodnap­ján a kedves, kérő vers, s a locsolás után a legényke, vagy a gyermek megkapja jutalmát: a pirostojást. Hogy ez a szokás honnan ered, nem tudjuk, de a fiatalok nagy izgalommal festik a színes, mintás tojá­sokat. Ahol ez nem divat, próbálják meg, milyen kedves szórakozás. Hív a határ - sürget az idő Az évszázadokon keresztül kialakult tapasztalatok alapján áprilist szok­tuk szeszélyes hónapnak nevezni, azonban ebben az évben márciust kellett megajándékozni ezzel a nem éppen imádott jelzővel. És jogosan, mert a korai tavaszt ígérő február után nem meleget, hanem telet ho­zott. S ezt már éppen azokban a na­pokban, amikor egyes helyeken meg­kezdték a munkát és mondhatjuk országos viszonylatban is készen áll­tak mezőgazdasági dolgozóink a ta­vaszi munkálatok végzésére. Ezt túlzás nélkül állíthatjuk, mert már éppen egy hónapja jelentettük, hogy Dévényújfaluban elvetették az árpát. Ugyanazokban a napokban Andreas Sándor szepsi levelezőnk jelentette örömmel, hogy a járásban 60 hektáron már elvetették a kalá­szosokat, s az ország csaknem min­den részéből érkezett a hír, hogy traktorosaink, mezőgazdasági dolgo­zóink készen állnak a tavaszi mun­kák megkezdésére, csak az alkalmat várják, hogy indulhassanak, amely már csupán napok, órák kérdése. És a várakozás napjaiban 15—25 cm-es hó lepte el a határt. Mikor az első márciusi hó olvadozni kezdett, újabb hóvihar jött. Most, amikor végre elérkezett a várva várt pillanat, amikor gépek zajától hangos a határ, az EFSZ-ek tagjainak, az állami gazdaságok és a gépállomások dolgozóinak két, sőt a déli járásokban három hetes késést kell behozni. Mert az agrotechnikai követelmények szerint mind az őszi vetések gondozásának első szakaszát, mind a rétek és legelők javítását, to­vábbá a kalászosok, sőt egyes korai kapások és hüvelyesek vetését, kü­lönösen a déli járásokban, már be kellett volna fejezni. Ettől azonban még messze állunk. Elvétve akad ugyan bíztató eredmény, mert pl. a királyhelmeci járásban a mai napig földbe kerül a tavaszi ka­lászosoknak legalább 80 százaléka, úgyszintén a borsó, bükköny, sőt az előcsíráztatott korai burgonya nagy része is. A szepsi járásban is jól ha­lad a munka. Ez azonban nem orszá­gos átlag. Ha a mostani állapotot a múlt és hasonló időszakához viszo­nyítjuk, akkor bizony elég aggasztó a helyzet, mert például a bratislavai kerület a múlt év márciusának végén a tavaszi kalászosok több mint 80 százalékának elvetését jelentette, a nyitrai kerületben is 30 000 ha föld­be került a mag március 29-ig, Szlo­vákia hat járásában pedig már a cu­korrépa és a korai burgonya vetését is elkezdték. Ha a múlt évi kiváló eredményekre, a magas hektárhoza­mokra emlékezünk, nem tehetjük azt anélkül, hogy összefüggésbe ne hoz­nánk a korai, az időben történő ve­téssel. Ebben az évben a márciusi hava­zások, fagyok akadályozták az agro­technikai intézkedések betartását. De akármennyire is megkéstetett az idő, a munkálatok egyikét sem mellőz­hetjük. Sürgősségi sorrendben el kell végeznünk mindegyiket. Sőt minden szakaszon mind a minőség, mind az agrotechnikai előírások szempontjá­ból minden eddiginél tökéletesebb munkát kell végezni, ha azt akarjuk, hogy az 1958-as évre betervezett feladatokat teljesítsük. Már pedig ezt teljesítenünk kejl, hiszen második öt­éves tervünk döntő évéről van szó, egy olyan évről, amelyiken áll, vagy bukik, hogy teljesíteni tudjuk-e a szinte országos méretben tett vál­lalást, az 1960-ra tervezett termelési mutatószámok egy évvel korábbi elérését. Ehhez, természetesen, idő­ben történő és minőségi munka szük­séges. És amikor erre gondolunk, felvetődik a kérdés, vajon képesek vagyunk-e az előttünk álló feladatok végrehajtására. Ha csak a pár nap óta végzett munka lendületét nézzük is, kétség­(Folytatás a 3. oldalon) A Szovjetunió beszünteti a további atomfegyver kísérleteket _ « " Ä Legfelső Tanács jóváhagyta az új szovjet kormányt a Minisztertanács elnöke A Szovjetunió Legfelső Tanácsának második kamarája — a Nemzeti Ta­nács is befejezte N. Sz. Hruscsov, a kolhozgazdálkodás további fejlesz­téséről, valamint a gép- és traktor­állomások átszervezéséről elhangzott vitáját. Valamennyi képviselő állást foglalt az átszervezés megvalósítá­sáért, kiemelve, hogy itt azon köz­vetlen rendkívül jelentős intézkedé­sek folytatásáról van szó, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a szovjet kor­mány az útóbbi években a szovjet mezőgazdaság érdekében foganato­sított. N. Sz. Hruscsov, a miniszterta­nács elnöke ezután a Legfelső Ta­nács elé terjesztette a Szovjetunió új kormánya összetételének javas­latát. A kormányt egyhangúlag jó­váhagyták. A miniszertanács elnö­kének első helyettesei F. Kozlov és A. Mikoján. A minisztertanács elnö­kének helyettesei: A. Koszigin, A. Zaszjagyko, J. Kuzmin és D. Usz­­tyinov. A kormányban még 30 mi­niszter foglal helyet. Az új szovjet kormányban Andrej Gromlko a külügyminiszter, Rogyion Malinovszkij a nemzetvédelmi mi­niszter, Arszenij Zverev a pénz­ügyminiszter, Nyikolaj Dudorov a belügyminiszter, Ivan Kubanov a külkereskedelmi miniszter, Nyiko­laj Mihajlov a kulturális ügyek minisztere, Marija Kovrigina az egészségügyi miniszter, Vlagyimir Mackevics a földművelésügyi mi­niszter. Nyikolaj Bulganyint a Szovjetunió Állami Bankja vezetőségének elnö­kévé nevezték ki. • N. Sz. Hruscsov elvtárs Azután Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszteré többek között a kö­vetkezőket mondotta: Sajnos, a Szov­jetunió az egyedüli az atom- és hid­rogén-fegyverekkel rendelkező hatal­mak között, amely minden halogatás nélkül hajlandó aláírni olyan egyez­ményt, amely véget vetne az atom- és hidrogénfegyver kísérletnek. Tu­datában vagyunk annak — folytatta Gromiko —, hogy a kísérletek be­szüntetése nem jelenti még az atom­háború veszedelmének teljes kikü­szöbölését. Ezért nemcsak a kísérleti robbantások beszüntetését kívánjuk, hanem egyúttal világosan kijelentjük, hogy fő célunknak tartjuk egyessé­­get kötni a' többi hatalommal, az atom- és hidrogénfegyverek vala­mennyi fajtájának feltétlen beszün­tetéséről, gyártásuk betiltásáról, a fegyverkészletek teljes elpusztításá­ról és a megfelelő ellenőrzés beveze­téséről. Gromiko továbbá kijelentette: azon nagy cél elérésére irányuló törek­vésben, hogy az emberiséget meg­szabadítsuk az atomháború veszedel­métől, a Szovjetunió Minisztertanácsa megtárgyalásra a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsához is javaslatot terjeszt elő, hogy ezirányú első lépésként a Szovjetunió egyoldalúan szüntesse be az atotn- és hidrogénfegyverek kísér­leteit. ★ ★ ★ Szép eredmények A múlt éven a pálovcei EFSZ dol­gozói kiváló hektárhozamokat értek el. Búzából 30, árpából 28, kukoricá­ból 33, cukorrépából pedig 461 má­zsát termeltek hektáronként. A cu­korrépából elért magas hektárho­zamért a pálovcei EFSZ-t a galántai JNB tanácsa a szövetkezetek járási konferenciáján oklevéllel tüntette ki. A munka jó megszervezéséért a me­zei munkacsoport fiatal vezetője, Éliás István a „legjobb dolgozó" ki­tüntetésben részesült Bratislavában. A pálovceiek jó hírüket ebben az évben még növelni szeretnék. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta A nagymihályi járás falkusovcei szövetkezetében is vetik az árpát agregáttal, hogy miha marább végezzenek. AzSZLKP KB és a Megbízottak Testületének felhívása Országos föladat - a tavaszi munkák elvégzése Szövetkezet esek, földművesek, gép- és traktorállomások, állami gazdaságok dolgozói, mezőgazdasági dolgozók! Az idei tavaszi munkák sikeres le­folyása és elvégzése nagy politikai je­lentőséggel bír. A gyors és minőségi munka nagyban befolyásolja az idei termést és nem utolsó sorban az öt­éves terv teljesítését. A tavasai mun­kákban latba kell vetnünk minden erőnket, annál is inkább, mivel tavaly ilyenkor az EFSZ, állami gazdaságok a gabonafélék t öbb mint 80 száza­lékát elvetették és a tervezett cukor­répa 20 százalékát. Viszont az idén a tavaszi munkákat csak most kezdjük meg. A növénytermelés 12,8 százalékos emelése a múlt évhez viszonyítva megköveteli, hogy az idei tavaszi (Folytatás a 2. oldalon) Egy felejthetetlen nap I Bratislava—gorod szvabodnij A többször hallott szirénák bugása, idegeket tépő vésztjósló hangja, egy áprilisi napon 13 évvel ezelőtt ismét felüvöltött, s jelezte a hadszíntér kö­zeledését. Menekülni, ki merre tud, merre lát. Megmenteni a legkedveseb­bet. Az utcán össze-vissza rohanó emberek voltak láthatók, a puszta éle­tüket menteni akarók. Szőlős felé igyekeztem kislányommal, mert a há­zunk köré elhelyezett légelhárító ágyúk közeléből akartunk elkerülni. Ahogy mentünk az úton egy ismerős sofőr jött velem szemben autójával. Leállítja a kocsit és kiszól: — Erre már ne szaladjon, a város határán túl a katonaság már senkit sem enged ki. A szovjet csapatok alig egy pár kilo­méterre vannak Pozsonytól. Jöjjön velem, kiviszem Károlyfalura, ott majd átvészeljük e kritikus időszakot. — Alig fejezte be szavait, óriási robba­nások és ágyúzások gyors cselekvést követeltek. Az egész városban zür-zavar, kap­kodás támadt. Fejvesztett menekülő anyák gyermekekkel a karjukon, ag­gok, egyszóval mindenki keresett egy „biztonságos" helyet. Többnyire mind­nyájan a várúti hegyoldalba vágott alagútba menekültek. Azonban nemcsak Pozsony lakosai menekültek, de a ne­miét sorkatonaság és az SS-alakulatok is, és a hírhedt német vasfegyelem már nem volt észlelhető, hanem pá­nikszerűen keresztül-kasul futottak nyugat felé. Nagyon megdöbbentett az a kép, amely a Savoy előtt és kör­nyékén tárult szemem elé: a fasizmus utolsó „szalmaszálai", a 14, 16 éves Hitler-jugendi egyenruhába öltöztetett gyermekek puskával *és kézigránátok­kal felfegyverezve cirkáltak, hogy ki­vívják a „végső győzelmet“. Ugyanilyen volt a helyzet Károly­­falun is. Állandóan jöttek az emberek a legújabb hírekkel. Némelyikük azt állította, hogy a város egy része már romokban hever, hogy a németek alá­aknázták az egész várost. Ezeket iga­zolták is a hatalmas robbanások. Meg­rendített minket, hogy felrobbantották a Duna-hidat, a Vörös-hidat, úgyszól­ván porráégették a kikötőt, s látható volt, hogy a lángnyelvek körülnyaldos­sák az egész várost. De ekkor már folytak az utcai harcok és a Vörös Hadsereg már elfoglalta a város egyes részeit. meg az első szovjet katonákat. Kitört az örömujjongás: itt vannak végre! — Es felszabadultan rohantunk eléjük. Mosolyogva integettek felénk: — Germányi kaput... gorod szva­bodnij ..— Összevissza ölelgettük őket, egymást, sírtunk örömünkben. Visszaszaladtunk a házba, cigarettával, ennivalóval, fris­sítőkkel kínálgattuk őket, s kézzel­­lábbal magyarázkodva próbáltuk meg­■9 Egész éjjel lövöldözés, ágyúdörgés és aknarobbanások voltak hallhatók. Alig tudtuk kivárni, hogy pirkadjon. Reggel kissé leült a zaj. Kimerészked­tünk a házból. A hegyoldalon mozgást vettünk észre, s ekkor pillantottuk ránk nehezedő háború borzalmaitól. Pozsefiy képére azonban rányomta az esztelen pusztítás utolsó bélyegét, a haláltusáját vívó vert fasiszta hadse­reg. Amerre az ember nézett, felbo­rult villamosokat, autóbuszokat, fel­robbantott házak üszkös, füstölgő rom­jait, hullákat látott. A Kereszt utcán alig maradt egy ház épen. A Ludvig­­malom lángokban állt s később 14 na­pig égett egyfolytában. Egyszóval bor­zalom: Hazaérkezve a házunkon is a pusztu­lás nyomai voltak láthatók. A ház sarka ellőve, betört ablakok, a vako­latban golyók nyomai. Az udvaron azonban ismét feléledt az élet. Sürgés­forgás, civilek és vörös-katonák vegye­sen, mint régi ismerősök beszélgettek, vitatkoztak. Egy fzovjet katona szét­tárt karokkal kiabálta, kislányom felé: — Gyévuska moja daragaja..., s mozdulataiból, arckifejezéséből meg­értettem, hogy ugyanilyen kislánya van otthon, amelyet már évek óta nem tudott ölelni szerető apai karja. Az udvar egyik sarkából kellemes ételillat csapta meg az orrunkat, va­csorát készített a tábori konyha, amely a lakosokat is megvendégelte. Később megszólalt a harmonika, folyt az ének, a tánc. Annak ellenére, hogy egy-egy robbanás megzavarta az éneklőket, az élet áradata megindult és legyőzte a félelmet, a halált. Sole Mária. A szocialista faluért Ára 40 fillér Bratislava, 1958. április 6. értetni velük felszabadulásunk örömét. Nyugtalanított a város sorsa és tud­tuk, hogy minden segítőkézre szükség van. Hazafelé menet könnyen tettük meg gyalogszerrel az utat. Nem csoda, hiszen megszabadultunk a hat éven át

Next

/
Thumbnails
Contents