Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-30 / 13. szám
8 y/zalntef Földműves 1958. március 30. Egy hét a külpolitikában A nemzetközi politika állandóan napirenden levő közvetlen fő kérdésének, a csúcsértekezletnek ügyében is „meghosszabbodott kissé a tél“ — akárcsak az időjárásban. Az a bejelentés, hogy Macmillan angol miniszterelnök június 9-én és 10-én találkozik Eisenhowerral Washingtonban a nemzetközi kérdések „általános megvitatására“ — gyakorlatilag azt jelenti, hogy a csúcsértekezlet időpontja eltolódik, esetleg egész szeptemberig. Az amerikai politika állítólag júniusra szeretné időzíteoi az előzetes külügyminiszteri értekezlet megtartását. Emlékezetes, hogy a Szovjetunió „menetrendje“ már júniusra lehetővé tette volna a csúcsértekezlet megtartását. Tekintettel arra, hogy Macmillan és környezete rövid idővel ezelőtt még a csúcstalálkozó viszonylag gyors megtartását igénylő nyilatkozatokat tett — világos, hogy London az amerikai nyomás előtt meghajolva fogadta el az értekezlet elhalasztását. Az angol és francia polgári sajtóban szemrehányó, sőt élesen bíráló cikkek egész sora támadta az angol visszavonulást. Ezért, mind Londonban, mind Washingtonban félhivatalos Nyolcéves anya és sugalmazott „magyarázatok“ egész sorát vetették fel. Ezek szerint Macmillan és Eisenhower megvitatják majd az amerikai depresszió hatását a csúcsértekezletre és általában a nemzetközi helyzetre. Az a vélemény is elhangzott: a csúcstalálkozó halogatásában annak is szerepe van, hogy Eisenhower „hivatalos közgazdászai“ a kora őszi hónapokra a depressziós áramlat megszűnésében reménykednek. A Macmillan-utazás másik oka a hírmagyarázók szerint az lenne, hogy a két vezető nyugati nagyhatalom „a döntő pillanatban“ akarja kidolgozni közös álláspontját a csúcstalálkozó napirendjét illetően. Bulganyin Macmillanhoz intézett levele a legteljesebb világossággal leszögezte, hogy a Szovjetunió korábbi javaslatain kíkül kész a kozmikus térség — más szóval az interkontinentális rakéta - problémáját megvitatni, ha ezzel párhuzamosan napirendre tűzik a külföldi katonai támaszpontok ügyét is. Készen áll Moszkva a német békeszerződés megvitatására is — de nem hajlandó tárgyalni a német egység problémájáról, mert ez teljesen a két német államra tartozik. Úgy látszik, hogy Eisenhower és Macmillan a diplomáciai eszmecserék eredményeit megvárva, csak júniusban akarja ezzel kapcsolatban megfogalmazni a végleges amerikai—angol álláspontot. A hét távirataiból mindenesetre az derül ki, hogy a leszerelés egész problémaköre — beleértve a hidrogénbomba-kísérletek megszűntetését — egyre jobban előtérbe nyomul. Jellemző módon olyan kombinációk is felbukkannak már, hogy esetleg két csúcsértekezletet tartanak: az első a leszerelés nagy problémakörének különböző részeivel foglalkoznék — s bizonyos fokú siker esetén kerülne sor a következő tanácskozásra. Általában azt várják, hogy Hammerskjöld ENSZ-főtitkár moszkvai útja hozzájárul majd az említett problémák megoldásához. Franciaország egyré kevésbé vesz aktív részt a nagy találkozó előkészületeiben és vitáiban: Párizst - a kormányt és a népet egyaránt — az ország nemzeti életének hallatlanul súlyos válsága foglalkoztatja. Az algériai háború egyre elfajultabbá és reménytelenebbé válik. A tuniszi incidensek után „befutó" amerikai-angol közvetítő bizottság érkezése kettős zsákutcát tárt a kormány elé. Ha az eddigi politikát folytatják — vagy vérrel veszik el tőlük Algériát a szabadságharcosok, vagy diplomáciával az amerikaiak. Ez a nyilvánvaló csőd az algériai háború soviniszta-fasiszta mérgétől amúgy is megfertőzött közvélemény egy részében újabb jobboldali hullámot indított el. A rendőrök egy csoportjának fasiszta tüntetése és a polgári parlamentáris rendszert is elutasító, diktátori szerepre áhítozó De Gaulle felbukkanása a politikai színpad előterében — ennek a mélységes válságnak legújabb és legkirívóbb jelei. Párizs népe az utóbbi évek egyik legnagyobb antifasiszta nagygyűlésével válaszolt, amelyen hússzor annyian vettek részt, mint az ugyanabban az időpontban megtartott fasiszta-soviniszta gyűlésen. A nagygyűlés impozáns bizonyítéka voit annak, hogy a valódi tömegerők a köztársasági alkotmány és az antifasizmus oldalán állanak. Igen komoly politikai megfigyelők véleménye szerint ez a soviniszta hullámokra válaszoló nagygyűlés fontos, kiinduló szakasza lehet a baloldali erők tömörülésének. A nagy kérdés, amelyre az elkövetkezendő heteknek valamiképpen választ kell adniuk: az, hogy a szocialista és radikális párt vezetői merre kormányozzák pártjuk hajóját a válságnak és politikai indulatoknak ebben a viharában. Az egyház, mint mozitulajdonos... Egy moszkvai felhőkarcoló Miért adtak hamis jelentést? A Hubert H. Hümprey, amerikai szenátor vezetése alatt működő, tudósokból és atomszakemberekből álló bizottság feltűnő jelentést tett közzé. Megállapította, hogy a nevadai földalatti atomrobbantásokró! a múlt év v.égén „hivatalos amerikai hely“ részéről hamis megfigyelési adatokat hoztak a közvélemény tudomására. A Humprey-féle jelentés nyilvánosságra hozatala után, az Egyesült Államok Atomenergiaügyi Bizottsága is kénytelen volt helyesbíteni saját korábbi közleményét. Oj komünikét adtak ki, mely szerint a nevadai föld alatti atomrobbantások hatását több, mint 2000 mérföldnyi távolságban észlelték. Ellentétben a Bizottság korárobi hivatalos jelentésével, mely azt állította, hogy a robbantás kihatásait csak 250 mérföldes körzetben jelezték a megfigyelőállomások. A hosszú hónapok után „tisztázott“ ügy hátterében nemcsak tudományos, hanem fontos politikai kérdés áll: Ellenőrizhető-e nagyobb távolságról is, hogy valamely állam atomrobbantásokat végez az ország határain belül, más szóval elképzelhető-e, hogy ha az atomkísérleteket kölcsönös megegyezés alapján betiltják, az ellenőrzés megfelelő rendszerét is ki tudják építeni. A New-York Herald Tribune szerint a Humprey-bizottság tagjainak véleménye szerint a nevadai robbantással kapcsolatos első, hamis jelentést, mely kifejezetten leszögezte, hogy a robbantás hatását 250 mérföldnyi körzeten túl nem észlelhették, olyan politikai körök sugalmazására adatták ki az Atötmenergiáügyi Bizottsággal, rrfelyek minden eszközt felhasználnak az esetleges atomleszerelés megakadályozására-. Megdöbbentő hírt adott közzé a napokban a perui kormánylap: „...bármily hihetetlenül is hangzik, Limában a nyolcéves Hilda Trujillonak kislánya született. Anya és gyermeke jól érzik magukat, egészségesek. Mindketten úgy tesznek, mintha ez az eset volna a legnormálisabb dolog a világon.“ Az olasz filmszínházak válsága kiélezte a mozitulajdonosok és az egyház összetűzését. Az olasz egyház az utóbbi években igen sok mozi tulajdonosa lett. A magánfilmszínházak a televízió miatt kerültek nehéz helyzetbe, minthogy a mozilátogatók száma jelentősen csökkent. Ez azonban nem érinti az egyház birtokában levő filmszínházakat, mert az egyház külön alapból fedezi a mozik deficitjét. Az egyház adókedvezményt és egyéb könnyítéseket is élvez, amelyekben a magántulajdonosok nem részesülnek. Az utóbbi tíz esztendőben mintegy hatezer filmszínház került az egyház birtokába, úgyhogy az olasz filmszínházak egyharmada a plébániák irányítása alatt áll. Ezáltal a katolikus egyház nagy befolyást gyakorol az olasz filmgyártásra is, mert a filmszínházaiban bemutatandó filmeket előzőleg a püspöki hivatalnak kell engedélyeznie. Ilymódon tehát a filmgyártók kénytelenek számolni az egyház követeléseivel, amennyiben nem akarják, hogy filmjeiket az egyházi mozik bojkottálják. Churehillék magánháborúja Sam bácsi ellen A „Churchill-család amerikaellenessége ellentmondó vonásokat kezd magäraölteni“ — állapította meg a minap az amerikai sajtó. Ugyanis alig ültek el a Churchill leánya, Sarah Churchill áltat felkavart botrány hullámai, Randolph Churchill, (Churchill fia) máris újakat korbácsolt fel. Sarah — részeg állapotban, két rendőr jelenlétében — súlyosan sértő kifejezéseket tett az amerikai nemzetre. Randolph ugyanezt tette, csakhogy szín józanul a New- York-i televíziónézők milliós serege előtt. A televízió népszerű bemondója — John Wingatte — interjút kért Randolph Churchilltól, aki — tisztes honorárium ellenében — kötélnek állt. Az interjú un. „kötetlen és spontán" formáját választották, s az elején nem is volt semmi baj, Randolph szívélyesen válaszolgatott a szokásos kérdésekre. Amikor azonban a bemondó feltette a kérdést: „Mi az ön véleménye arról a módról, ahogyan az amerikai sajtó nővére ügyéről irt?“ — Randolphot elhagyta a hagyományos angol hidegvér. Miután először a bemondót „fattyának“ titulálta — rátért az amerikaiak általános jellemzésére. — Micsoda egy nép! Pletykásak, durvák és tudatlanok vagytok és még ti tartotok igényt a világuralomra. Szeretnénk tudni, milyen jogon? Opportunizmustok és merő anyagiasságtok émelygést kelt minden gondolkodó emberben .. ..' Ennyi „kötetlenséget“ már az edzett idegzetű rendező is meg so - kallott és hamarjában megszakította az adást. Rartdolph Churchill másnap hajóra szállt és búcsú nélkül otthagyta a hőn megutált Amerikát. A „szívélyes vendéglátók“ sajtójának pokoli zenebonája kísérte. Még azt is kisütötték róla. hogy „régi kommunista barát érzelmeit juttatta kifejezésre". (!?) Micsoda idők! Még megérjük, hogy egy Churchillt az Amerikaiellenes Bizottság elé citálnak ... A BÉCSI VOLKSSTIMME jelenti, hogy Bombay, India legnagyobb városa, rövidesen kommunista polgármestert választ. Mirajkar elvtársat ugyanis a város legnagyobb pártszövetsége jelölte erre a funkcióra és így megválasztása biztos. Hová jutott az amerikai mezőgazdaság ? Az Egyesült Államok mezőgazdaságában már évek óta túltermelési válság van. Eddig nem fordítottak a szokásosnál, nagyobb figyelmet erre. Kísérleteztek ugyan az állami felvásárlás, ártámogatás stb. formájában a mezőgazdasági áruféleségek felhalmozódásának megakadá\ozásával, de az agrárválság megszüntetésének rövid problémája lényegében tavaly, az év végén és 1958. elején vetődött fel igen élesen. Nem véletlenül. Hiszen az egész amerikai gazdasági életben szaporodnak a'válságjelek, és ha az esetleg bekövetkező ipari túltermelési válság összefonódik majd az agrárválsággal, nagyon hosszúvá teheti a depressziót, megnehezíti a válságból való kilábolást. Ezért vált most a mezőgazdasági válság fontos kérdéssé. Ezért kezdik most felülvizsgálni az eddig alkalmazott módszereket — a többi között a Talaj Bank (Soil Bank) — programot is — és valami jobbat keresnek helyette. Két évvel ezelőtt létesítették a Talaj Bankot, mert ezzel akarták megoldani a túltermelést és végső fokon megszüntetni a válságot. Milyen jelenségek vezettek a Talaj Bank létesítésére? Az amerikai farmok száma minden évben kevesebb lett. Míg 1949-ben 6.5 millió farm volt, számuk tavaly 4.5 millióra csökkent. Állandóan csökken a -farmerek jövedelme is: 1949-ben a farmerek ralizált tiszta jövedelme 13,6 milliárd dollár volt. 1956-ban 11,7 milliárd és tavaly — még nincs végleges adat — a becslések szerint alig haladta meg a 11 milliárdot. A farmerek rosszul jártak az áralakulás miatt. Hiszen az iparcikkek ára emelkedett, míg a mezőgazdasági áruk és az élelmiszerek olcsóbbak lettek. Az agrárolló bőven nyirbálja a farmerek amúgyis csökkenő jövedelmét. Az eladatlan árukészletek minden évben növekedtek. Közvetlenül a háború után még nem volt mezőgazdasági árufelesleg. De 1951-ben már 1,8 milliárd dollárnyi, 1956-ban már majdnem 9 milliárd és tavaly 10 milliárd dolláros mezőgazdasági árukészlet hevert a raktárakban. A készletekből óriási mennyiség megy állandóan veszendőbe, mert nincs elegendő raktár, s így az összeömleszthető árút (például gabonát) rossz hajókban tárolják; más árukat pedig a szabad ég alatt vagy sátrakban raktároznak. A raktározás így is naponta 1 millió dollárba kerül. Adva volt tehát két tény: a farmerek jövedelmének csökkenése és helyzetének a rosszabbodása, valamint a mezőgazdasági termék „feleslegek“. A jövedelemcsökkenés megakadályozására létesítették az állami felvásárlást és ártámogatást. De mindez előbb idézett adatokból kiderült — nem sok sikerrel — hiszen a jövedelem ennek ellenére csökkent. A túltermelés megszüntetésére pedig egy igen sajátságos, de a tőkés módszerekre jellemző formát találtak ki: fizetnek azért, hogy a farmerek ne termeljenek. Erre a célra alapították az ún. „Talaj Bankot". Hogyan működik ez a furcsa „Bank“ ? Az állam évente megállapítja, hogy hozzávetőleg mennyi földet kellene parlagon hagyni, hogy ne növekedjenek a mezőgazdasági raktárkészletek. Ezután felszólítják a farmereket, hogy kössenek szerződést az állammal az eddig megművelt földterületek egy részének parlagon hagyására. Amelyik farmer megköti a szerződést, az a Talaj Banktól a parlagon hagyott földterületek várható termésének 50 százalékát készpénzben, vagy természetben megkapja Például: a farmer eddig 100 hektár búzát vetett, s most vállalja, hogy csak 50 hektárt vet be búzával, s 50 hektárt parlagon hagy. Az 50 hektár földön termett volna 1000 mázsa búza. Ennek az 1000 mázsa búzának a fele értékét megkapja a Talaj Banktól. Vagyis jövedelemhez jut munka és befektetés nélkül. Látszatra a Talaj Bank igen jó megoldásnak tűnik. A farmer pénzt kap, ha kevesebb földet művel meg. Csakhogy az alapvető problémán ez mitsem változtatott: ugyanis nem csökkent a mezőgazdasági termelés. Két év óta amióta a Talaj Bank működik, az össztermelés az előző évek magas szintjén mozgott. Pedig óriási terület parlagon hagyására kötöttek szerződést. Tavaly 1 millió farm 13,8 millió hektár szántóföld parlagon hagyására szerződött. A bökkenő viszont az, hogy elsősorban a rossz földekre kötöttek szerződést és ezek parlagon hagyásáért fizetett a Talaj Bank. A jó földeket továbbra is megművelték: Sőt: mivel a parlagon hagyott földekért pénzt kaptak, ezt a pénzt a megművelt jó földekbe fektették, ezáltal növelték a termelésátlagokat! Ez pedig nem csökkentette, hanem tovább növelte az eladatlan árukészleteket. Az tehát, amiért az egész Talaj Bank játékot megrendezték — csökkenteni a termékfélehalmozódást — sikertelen maradt. Pedig évi 1 milliárd dollárt költöttek erre a célra. Megindult a hajsza a Talaj Bankprogram megszüntetéséért. Bizonygatták nyilvánvaló haszontalanságát és az óriási kiadások feleslegességét. De az amerikai kormányszervek mégis keresztül erőszakolták, hogy 1958- ra meghosszabbítsák a programot. Vajon miért? Mert a nagy farmereknek, a tőkés nagygazdaságoknak az igen kifizetődő volt. Bár a farmereknek kifizethető összeg felső határát 3000 dollárban állapították meg, mégis — hivatalos adatok szerint — 67 óriási farm kapott 50 000 dollárnál magasabb összeget. De ennél lényegesen magasabbat kapott vagy félszáz farmtulajdonos, például a Kansas állambeli Garvey Farms 278 000 dollárt, a Harris Ranches Arizonában 209 000 dollárt, a Sutter Basin Corp. Ltd. Californiában 128 000 dollárt stb. vagyis a Talaj Bank kifizetéseinek zömét a nagybirtokok kapták. S melyik nagytőkésnek ne jönne jól befektetés nélkül ilyen nagy összeg? A gyakorlatban az bizonyult igaznak, hogy a Talaj Bank nem képes biztosítani a termelés csökkenését, a felhalmozódott mezőgazdasági árufeleslegek csökkenését. Ezután az lett volna logikus, hogy megszüntetik a Talaj Bankot. De mint láttuk, nem ezt tették. Sőt egy újabb változatát tálalták a közvélemény és a szenátus elé. Ez túltesz az eddigieken. Nem egyes farmerekkel kötnének most már szerződést és nem is bíznák már ezt a farmerek belátására, hanem az Egyesült Államok néhány államában teljesen megszüntetnék 5 — 10 évre a mezőgazdasági munkát, a termelést. Mint a tervezet írja: kísérletképpen Illinois, Tennessee, Maine és Nebraska államban az összes farmerek abbahagynák a mezőgazdasági munkát. Ennek fejében — kártérítésképpen —: egy átlagos gazdaság évi 10 000 dollárt kapna! Tehát a leszerződött farmerek munka nélkül jutnának jövedelemhez, s csak azt kellene vállalniuk, hogy öt évig egyáltalán semmit sem termelnek. Ez lenne a túltermelés megszüntetésének fő eszköze. Azon nem vitatkozunk, hogy ezzel meg tudják-e szüntetni a túltermelést. Sok mindentől függ ez, a többi között attól is, hogyan alakul majd az Egyesült Államok általános gazdasági helyzete. De egy tény: ez a módszer világosan igazolja, hová jutott el ma az amerikai kapitalizmus. Ha érdeke megkívánja, beszünteti a termelést. Nem mintha a mezőgazdasági cikkeket nem tudnák felhasználni. Van még a világon legalább annyi rosszul táplált ember, a gyarmatokon, mint az Egyesült Államok lakossága és legalább annyi ember hal éhen, mint amennyivel az amerikai népesség szaporodik. Nincs még a világon mezőgazdasági túltermelés! De mit számít ez az amerikai tőkéseknek és a Talaj Bank kiagyalóinak ? (gí) SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava Krizková 7 — Telefon 243-48. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2. n. p., Bratislava, ul. Februárového vítazstva 6/d. — Évi előfizetés Kcs 20.80. félévre Kcs 10.40 — Terjeszti a Postahlrlapszolgálata. A-590988
