Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-30 / 13. szám

Jtalrad Földműves 1958. március 30. 7 öreg harcos, példás funkcionárius Ez év márciusában töltötte be 70. évét Réthy István elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának tagja a rimaszombati JNB alelnöke. Réthy elvtárs egész élete szorosan összefüggött a szlovákiai munkásmozgalommal. Édesapját még kis gyermek korában elvesztette és éttel kezdve élete nyomorban és nél­külözésben telt el. Három kis test­vérével együtt árvaházba került, de már 12 éves korában meg kellett ízlelnie a szenvedésekkel teli inassor­sot. Mint asztalossegéd Budapestre került, ahol megismerkedett a mun­kásmozgalommal, tagjává lett a szak­­szervezetnek és a szociáldemokrata pártnak. Az 1918-ban lezajlott hábo­rúellenes tüntetésen már a munkások sorai között menetelt. Résztvesz a tanácsköztársaság idején a vöröshad­sereg harcaiban és amikor az idegen burzsoá csapatok leverik a magyar komműnt, Horthy fehértollas hóhérjai elől hazájába tér vissza. Ott van a pártalapító íuboohnai konferencián és az elsők közt lép be a kommunista pártba. Itt újabb harcok várnak rá. Vezeti a rimaszombati munkások küz­delmét, a munkanélküliség, éhség és nyomor ellen. Többször bebörtönzik és áldozatául esik a csendőrök bru­talitásainak. A magyar fasiszta meg­szállás idején újabb üldözés és be­börtönzés a sorsa. A felszabadulás után legyengült, beteg testtel, de ép szellemmel és hallatlan lelkesedéssel veti be magát a szocializmus építő munkájába. Fá­radhatatlanul dolgozik a pártban és a népi közigazgatásban. Áldozatos munkáját a párt, a népi szervek és városa környékének népe magasra értékeli és 70. születésnapja alkalmából szeretettel emlékszik meg Réthy elvtársról, a törhetetlen kom­munista harcosról. Zachar Pavol Az »Ingyenélők« Gömörpanyiton ■ A helyi színjátszók sok igyekezetét végül is siker koronázta, és az In-v gyenélckkel p közönség elé léphettek. A siker megérdemelt volt. Különösen jól alakították szerepeiket Erdődi Sándor, Rási I., Máté Márta, Pásztor E. és Kiss István. A közönség sokszor tapssal jutalmazta egy-egy jelenetü­ket. De a" íobbiék' i's' diegítTtSk a né- ' lyüket a színpadon. Dicséretes a szer­vezet vezetőségének az az igyekezete, hogy mindig több fiatalnak ad lehe­tőséget a művészi szereplésre. De tetszett az is, hogy az idősebbek sem hiányoztak, mint Rási elvtárs és Erdődi elvtárs. Szükséges, hogy az elkezdett munkát a gömörpanyiti CSEMADOK a CSISZ szervezettel kar­öltve továbbfolytassa és ezzel vissza szerezze régi jó hírét. Német János Sajószárnya Vágsellyén szabadtéri színpad lesz A sellyei CSEMADOK évzáró köz­gyűlésén a helyi csoport tagjai érté­kes vállalásokra kötelezték magukat. Személyenként 10 órát dolgoznak le a szabadtéri színpad építésén. A hely­beli mezőgazdasági mesteriskola nö­vendékei nem akartak elmaradni a CSEMADOK-tói és 500 munkaórát ajánlottak fel. Az EFSZ csatlakozva a CSEMADOK és a mesteriskola vál­lalásához, felajánlotta teljes segítsé­gét és a szükséges traktorokat és fogatokat rendelkezésre bocsátja az építéshez. A sellyei népművészeti együttesek most már remélik, hogy május elsején már az új szabadtéri színpadon mutathatják be műsorukat. Gacsó István A balázsfai színjátszók sikere Felsőpatonyban A balázsfai CSEMADOK színjátszói nagy sikerrel mutatták be Felsőpa­tonyban Kónya József és Éles Marika menyasszonyi fátyla című három­­felvonásos színdarabját. A színdarab nevelő hatású és érzékelteti a szocia­lizmusba való átmenet időszakát. A sikerhez hozzájárultak Görcs György­­né, Kanovics Lajos, Víg Józsefné, özv. Holy Vilmosné, Kisucki Etel, Holy Vilmos, Kosztra Árpádné, Görcs György tanító, Kosztra Árpád és Fü­­zék Pál. Az ügyes rendezés Görcs György műve. A helyes témaválasztás és a színvonalas játék bizonyítja, hogy Balázsién a kultúrmunka irá­nyítása jó kezekben van. A járás egyik legkisebb községe, de a kultúra terén mégis lépést tud tartani tár­sadalmunk fejlődésével. Sok nagy község példát vehetne róla. Farkas Sándor tanító, Emlékezünk E. E. Kischről Ötven éve halt meg Egon Ervin Kisch, a harcos író és újságíró, aki életét,, életének hatalmas értékű al­kotását áldozta az igazságért, az em­berért folytatott küzdelemben. Élete egy olyan korszakra esett, mikor a kapitalizmus legátkosabb bomlási terméke, a fasizmus, elnye­léssel fenyegette az egész emberi kultúrát, mikor mindenütt a polgári fertőző gócok keletkeztek, hogy pusz­tító járványként száguldjanak végig a földtekén. Ebben a korban az igaz ember és a művész egyetlen elhiva­tottsága csak az lehetett, hogy szem­beszálljon ezzek a dühöngő áradattal. Harmincöt könyvet írt, melyeket százezrek olvastak, nemcsak azért, mert érdekesek, színesek és művé-Néhány éve már, hogy falunkban nagyon elmaradt a, kultúrmunka, annyira, hogy évente alig egy-egy kultúresemény volt a községben. Eb­ben az évben azonban a jég megtört és habár csak egy közönséges falusi ház áll is rendelkezésünkre, mint ideiglenes kultúrotthon, mégis örven­detesen fellendült a falu kultúr­­élete. Az év elején a CSISZ rendezett műsoros kultúrestet, utána a helybeli iskola pionírjai követték példájukat. Februárban a CSEMADOK adott elő egy színdarabot, melyet a szomszéd faluban is bemutattak. Meglepetés volt a helyi nőbizottság rendezése a Nemzetközi Nőnap alkalmából, mély­nek műsorában a nőbizottság csak­nem valamennyi tagja részt vett. Megmozdult az élet Tőrincsen. Az elhanyagolt községi könyvtár .is meg­kezdte működését és az érdeklődők szép számmal kölcsönzik ki a köny­veket. A szövetkezeti iskolából is jó hírek érkeznek. A kiküldött előadók pontosan betartják az időtervet és tartalmas előadásokkal növelik a szövetkezeti tagok ismereteit. Nem­rég egészségügyi orvosi előadások is * 1 szileg tökéletesek voltak, de elsősor­ban azért, mert felismerték bennük társadalmunk pusztító betegségeinek tükrét és új távlatokat mutattak a segíteni akaró embereknek, Kisch, a „száguldó riporter“, minden írásában, minden mondatában utolsó leheletéig az emberi jogokért s az elnyomás el­len harcolt. Számára nem az volt a fontos, hogy leírja Hollywood eszte­len zűrzavarát, a rágógumi útját Mexikótól a szüntelenül mozgó áll­kapocsig, a - Chicágó nagyvágói véres futószalagját, vagy a jabloneci cse­csebecsék gyártását. A művész-ripor­ter mindezek mögött az embert nézi, a dolgozó verejtékező ember szociá­lis helyzetét, fájdalmait, örömeit, re­ményeit, csalódásait és a jobb, bol­dogabb jövőért folytatott küzdelmét. Kisch sokat látott és tudott látni. Tudott megfigyelni és mélyen érté­kelni. Éppen ezért lett marxista, en­nek az eszmének minden felelősség­­érzetével, ezért lett hivatásáért élő és dolgozó szocialista író. Művésze­tében mindig az emberből indul ki és az igazi realista író plasztikus mód­szereivel világít rá a lényegre és az igazságra. Egyik leghivatottabb kri­tikusa, Alexander Abusch írja „A rea­lizmus nem más, mint a valóság meg­mutatása“ és így írt Kisch, aki maga is azt vallotta, hogy „az igazság a művészet legnemesebb nyersanyaga“. Remekbe szabott riport könyvei az Ezt írd fel Kisch, a „Csillaglobogós pa­radicsom“, a „Száguldó riporter“, va­lamint Kínáról, Ausztráliáról és Dél- Amerikáról írt művei a szocialista művészet remekei közé tartoznak. És ami még ennél is több, mindegyik egy-egy tett az új társadalom építé­sének egy-egy téglája, mellyel hozzá­járult a befejezés előtt álló épületünk a szocializmus mai képéhez. kezdődtek és megalakult 21 taggal a vöröskeresztes helyi csoport. Ez még csak ugyan a kezdet, mert nem elég megalakítani a csoportot, de rendszeresen oktatni kellene őket teendőikre. Az örvendetesen megindult kultu­rális élet bizonyítja, hogy nem volt helyes az a feltevés, hogy azért nincs kielégítő kulturális élet, mert kevés a fiatalság. Most bebizonyosodott, hogy a kulturális munka nem lehet csak a fiatalság kiváltsága. A CSE­MADOK műkedvelői csaknem vala­mennyien idősebbek és szövetkezeti dolgozók, mégis találnak időt a mű­velődésre és a népművelésre. Egy másik tévhit is megdőlt, éspedig az, hogy a böjti időszakban nem lehet népművelési munkával foglalkozni. Ma már ez a tévhit a múlté. A kul­turális tevékenység senkinek sem sérti vallási meggyőződését, örven­detes ez a fellendülés és a HNB kul­­túrbizottságának, valamint a műve­lődési kör vezetőinek arra kell töre­kedni, hogy a fellendülés necsak szalmaláng legyen, hanem tovább is növekedjen. Kovács Imre, Trenc A nagy pedagógus J. A. Komensky,, a nemzetek nagy tanítója, 366 évvel ezelőtt született Morvaországban. Gyermekkorában árvaságra jut és végül gyámjánál talál menedéket. Rendkívüli tehetsége, valamint az a körülmény, hogy aránylag későn kezdte tanulmányait, azt eredmé­nyezte, hogy Komensky megfigyelte az akkori iskolarendszer hiányossá­gait és fogyatékosságait. A teoló­giai főiskola befejezte után egész életét a pedagógiának szentelte. Üj iskola és tanítási rendszert dolgo­zott ki, amelynek alapján van felT építve mai iskolarendszerünk is. Óriási művet hagyott hátra. Több mint másfélszáz irodalmi müvet írt. De nemcsak irodalmi műve nagyje­lentőségű és nemcsak ez jelenti a nemzetek nagy tanítójának nagy életművét. Jelentős lelkipásztori te­vékenysége és a cseh testvérek kö­zössége egyházában betöltött tiszt­sége is. Mint tanító, mint gimnáziu­mi igazgató, a magyarországi isko­­lanrendszer szervezője, a hit és a haza szabadságáért kitartó politi­kai harcos említésre méltó. Müve olyan hatalmas, hogy joggal sorol­hatjuk Komenskyt ama szellemi óriások közé, akiket Engels szerint a legnagyobb haladó fordulat te­remtett, amelyet az emberiség eddig átélt. Művének az a része, amely­ben az iskolával, neveléssel és a ta­nítással foglalkozik, túlélte azokat a századokat, melyek minket tőle el­választanak. Ebben a szakmában mindmáig élő müvet alkotott és minden idők legnagyobb pedagógu­sa lett. „Szeresd a könyvet..." GORKIJ SZAVA, parancsa, a könyv­hónap idején a szokottnál messze­­hangzóbban cseng, s ha mulasztás árnyékolja tetteinket: felelősségre­­vonással párosuló sürgetéssel pattog. Mert a könyv szeretete igény nem­csak Galántán, vagy Léván, de köz­társaságunk legkisebb zúgában is. Hatékonysága nem okvetlenül fejez­hető ki százalékokban, de hiánya megbosszulhatja magát. Szinte a mozgalommá szélesítés ténye kívánkozik valósággá a gorkíji szavak olvasása nyomán, mely nem elsősorban a könyvügynökök számá­nak gyarapítását, mint a népnevelői munka új színnel való gazdagítását szükségeik Mert ha a hulladék-, vas- és egyéb népgazdaságilag fontos gyűjtési akciók jelentenék a hason­lóságot, bizony rossz párhuzamot bizonyítanánk. Mert a könyv nem sorolható az időleges teendők sorába. Mert az olvasás, a könyv jelenvaló­sága januártól decemberig múlhatat­lan feladattá magasodó cél, s a telje­sítést csak munkával lehet egyenlí­teni. S a célt nézve bármilyen „ob­jektív“ nehézség majdcsaknem sem­mis. Bizony zavarba jönnék,, ha hamar­jában a galántai járási népkönyvtár munkáját kellene lemérni a gorkíji szavak fényében. Nem arról van szó, mintha a könyvtár dolgozói nem tö­rődnének a könyvvel. Sőt! Ellenben bosszantóbb az, hogy a népművelődési tervben véletlenül sem szerepel a könyvhónap, vagy a könyvvel vég­zendő munka. Bosszantó ez Rozsnyón éppúgy, mint Galántán vagy egyebütt. Mert mit ér az, ha a meglévő 4553 könyv csupán az állományt jelenti. Már pedig az olvasókért harcolni kell. Hisz hányán vannak, akik a könyv szeretetétől még mindig távol­­esnek. S ezeknek a megnyerése, az olvasómozgalomba bekapcsolása kö­vetelő feladat. Hisz ha az olvasókat nézzük, azt találjuk, hogy \ 352-ből 216 a diák, Galántán. Tehát a könyvtárnak, a népművelődési otthonnak mulaszthatatlan feladata, hogy ezt a számot a dolgozók bevo­násával megsokszorozza. Mert a dol­gozók ha megtanítjuk őket a könyv szeretetére, — igényükké válik nekik a könyv, mert tudják, megtanulják, hogy a mai irodalom, a szocialista­realista irodalom a valóság, az igazi emberi élet megismerésének az útja. S ezt az utat, ezt a célt szolgálni mindannyiunk legnemesebb feladata. DE FELADAT A KÖNYVÁLLOMÁNY gyarapítása is. Hisz az évi tízezer korona költségvetésből telni kell ar­ra, hogy a világirodalom klasszikusai mellett a hazaiak se maradjanak el. Hviezdoslav Véres szonettjei, Slád­­kovic Mariná-ja éppúgy az olvasók igénye, mint Fábry Zoltán emberség­gel telített élményt jelentő művei, vagy Egri Viktor, Szabó Béla, Mács József, Lovicsek Béla regényei, elbe­szélései. Persze nagy gondban van a Slo­­venská kniha vezetője is, hisz a tervezett 6 könyvkiállítás legfonto­­sabbja, a könyvek hiányoznak. S ez a hiány mindig bosszantó, de különösen az a könyv parádés hónapjában. S ha eddig mulasztások terhelik munkán­kat, a jövő legyen biztató arra nézve, hogy nemcsak az olvasók száma, a könyvek választéka, de a könyv­viták is állandóan napirenden légye­nek. (Ebben az évben még úgy sem volt!) S EZT A MUNKÁT TÁMOGATNI, előbbre segíteni, tanítóknak, népne­velőknek, kulturális dolgozóknak, de mindenkinek kötelező feladata. Mert csak így lehet valósággá, hogy minél több szívhez eljusson az igazság szó­zata, amikor — a költő szavaival: ... fényességes Nap lesz minden óra, mikor az ember könyvvel társalog, s a betű lesz az öröm hírhozója, oly üde, mint a hajnali dalok“. (Keszthelyi: A könyv). Ne múljék rajtunk, hogy sürgetjük ezt az időt! BÖJTHE ZSOLT ORVOSI TANÁCSADÓ A bélférgekről Az ember emésztőcsatornájában különböző állati élősdiek tanyázhat­nak. Ezeknek két főcsoportjuk van, úgy mint a galandférgek és az orsó­férgek okozta megbetegedés. A gyer­mekkorban a nematodák a gyako­­riabbak, amelyek között minálunk a következők fordulnak elő: 1. Orsőféreg. 2. Fonálféreg. 3. Os­torféreg. 4. Bányaféreg. Az orsóféreg hasonlít a földi gilisz­tához. A hím hossza 20 — 25 cm, a nőstény 30—40 cm, vastagságuk né­hány mm. A nőstény rengeteg meny­­nyiségü petét érlel, amelyek a bél­sárral távoznak. A petékből a szerve­zeten kívül is féregembriók fejlődnek, amelyek ivóvízzel, vagy fertőzött élelmiszerekkel és leggyakrabban tisz­tátalan ujjakkal a gyomorba kerül­nek, ahol tovább fejlődve már 10—12 hét alatt mint ivarérettek, petéket termelnek. Az orsóférgek kortaná­ban nagy szerepet játszik a tisztáta­­lanság, innen van, hogy leginkább gyermekeknél fordul elő ez a giliszta. Az orsőférgek főleg a vékonybélben tartózkodnak, de jellemző rájuk, hogy vándorolnak és megtalálhatjuk őket a vastagbélben, sőt a gyomorban is. Kevés számú orsóféreg nem szokott kórtünetet okozni, de vándorlásuk veszélyt okozhat, mert nemegyszer az epevezetékben, a hasnyálmirigy­ben, sőt még az agyba is eljutnak, ami érthetően már súlyos kórtüne­tekkel jár. Gyermekkorban nem rit­ka, hogy alvás közben a szájon és orron át bújnak elő. Elhajtásuk orvosi beavatkozást igényel. A fonálféreg vékony, fehér-cérna­­szerű, a gyümölcskukachoz hasonlít. A hímje 3—4 mm, a nőstény kb. 10 mm hosszú. Főleg a vastagbélben tar­tózkodik, a nőstények a végbélbe vándorolnak és ott rakják le petéiket. A fertőzés közvetlenül az ujjakra tapadt szenny révén jön létre. A be­tegség tünetei között főleg az estén­­kinti végbél viszketés a legjellem­zőbb, amikor a végbél táján szabad­szemmel is fonálférgeket láthatunk. A férgek vándorlása leánygyerme­keknél nemegyszer a szeméremrésbe is megtörténik és a hüvelyben erős viszketegséget okozhat. A kezelésben a legfontosabb a tisztaság. A gilisztás gyermek kezeit gyakran kell mosni, zárt nadrágban hagyjuk aludni, hogy ujjaival a végbéltájhoz ne férkőzhes­­sék. A háziszerek között a foghagy­­mafőzettel való beöntés helyénvaló. A gyógyszert illetőleg pedig minden esetben orvoshoz kell fordulni. Az ostorféreg körülbelül 3—4 cm hosszú, túlnyomóan a vakbélben tar­tózkodik. Nálunk nem nagyon gya­kori bélféreg. Pontos diagnózisához a bélsár górcsövi vizsgálata szüksé­ges. Elhajtása nehéz. Ebbe a csoportba tartozó bánya­féreg főleg bánya és földmunkások­nál fordul elő. A fertőzés leggyak­rabban ivóvíz útján történik. A bá­nyaféreg a patkosbélben tanyázik, ahol a bél falából vért szív és így vérszegénységnek okozója lehet. Ezt a kórt bányaszálynak is hívják. A bányaféreg pontos kórjelzése és a gyógykezelése mindig orvosi beavat­kozást igényel. A galandférgek (cestodák) cso­portjába tartoznak azok a bélélős­­diek, amelyek kifejlődéséhez idegen gazdára van szükség, hogy ezekben a petéik beérjenek. Ezeket a fejlődő petéket „borsókénak" nevezzük, amelyek rendesen a gazdaállat'izom­­zatában vannak. Az ilyen borsokás, vagy más szóval lencsés hús evése fertőzi meg az embert. Nálunk a leg­gyakrabban előforduló galandférgek, vagy népiesen „pántlikás giliszták“ a kövekezők: 1. Taenia solium 2 — 3 m hosszú, borsókája a disznóban fejlődik. 2. Taenia mediocanellata hossza 6-8 m. Borsókája szarvasmarhában van. 3. Taenia cucumerina, petéi a kutya és rdacska bolhájában fejlődnek bor­sókévá. A kutyával és macskával ját­szó gyermekek fertőződnek meg, már csecsemőknél is észlelték. 4. Taenia nana, csak 2—3 cm hosz­­szú, a ritkábbak közé tartozik. 5. Botriocephalus latus a leghosz­­szabb közöttük, néha a 10 m-t is meghaladja. Borsókája a csukában és lazacban fejlődik. A különböző hosszúságú galandfér­gek a bélcsatornában élnek. Van fejük, amelyet szívótálcának is ne­veznek. A fej után következik a kes­keny fonálszerű nyak, majd az alá­­felé mindinkább szélesedő és pánt­likára emlékeztető proglotisok követ­keznek. A proglotisok az új petéket tartalmazzák és időnként a bélsárral távoznak. A betegség felismerése nem nehéz, mert a betegek rendszerint már maguk hozzák a székletétből ki­vett proglotisokat. A pontos kórjelzés azonban csak a bélsár górcsövi vizs­gálatával lehetséges. A galandférgek elhajtása néha még az orvosnak is gondot okoz. A kúra csak akkor te­kinthető eredményesnek, ha megta­láltuk a bélsárban a galandféreg fejét is, mert ha a fej el nem távozott a pántlikás giliszta újból kifejlődik. Meg kell még említenem a kutyák galandférgét, amelynek borsókája az emberben is gazdára talál, s így nemegyszer komoly megbetegedést idéz elő. MUDR. TIMKO PÁL Kultúráiét Tőrincsen

Next

/
Thumbnails
Contents