Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 2. szám

A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA

Tovább szilárdul Csehszlovákia és India népének barátsága

Viliam Siroky, Csehszlovákia miniszterelnöke és kíséretének tagjai január 3-án Delhibe, India fővárosába érkeztek: Ez az első délkelet-ázsiai ország, amelyet meglátogat. Dzsavaharlal Nehru szívélyesen üdvözölte India földjén. A

miniszterelnökét a fővárosban.

V. Siroky január 4-én délután Radzsendra Praszadnak, az Indiai Köztársaság elnökének vendége volt. R. Praszad az ünnepi ebéd előtt magánkihallgatáson fogadta V. Siroky miniszterelnököt. A dél -Bratislava, 1958. január 12.

Ára 40 fillér

IX. évfolyam, 2. szám

Számvetés az év elején

Az óév végén visszatekint az ember, a paraszt, a munkás, az értelmiségi, mit tett az elmúlt évben a társadalom, az embertársak érdekében. Mert ez az értékmérő; mennyit tettem az emberekért, végeredményben magamért is, a szocialista társadalom fejlődéséért.

Am számot vetni miért szoktunk? Elsősorban, hogy leszűrjük a tanulságot az új év számára és a múlt év hibáiból mentesen dolgozzunk tovább a közért, az emberekért. E célból vetünk mi is számot az óévről az új év elején. Hogyan segítette mezőgazdaságunk nemzetgazdaságunk fejlődését és a közellátást.

A legfrissebb jelentések arról szólnak, hogy a kerületi nemzeti bizottságok versenyében a gabonafélék és a cukorrépa felvásárlásában az első helyre került a kassai kerületi nemzeti bizottság. A szénabegyűjtésben a nyitrai, a burgonyában pedig az eperjesi kerület érte el a legjobb eredményt. Nézzük csak a kassai kerület részletes eredményeit. A gabonabeadások tervét 125,1, a burgonyáét 141, a cukorrépáét 136,8, a szénáét 108,7 százalékra teljesítették. Szlovákiai méretben a gabonaféléket 97,3, a burgonyát 123,9, a cukorrépát 144,5, a szénát 106, a kukoricát pedig 109 százalékra teljesítettük.

Ha elgondolkozunk az adatok felett, elkönyvelhetjük, hogy összességben kedvezők az eredmények. De csak akkor volnának jók, ha nem néznénk ez ötéves terv irányszámait, melyek arról beszélnek, hogy minden mutatót teljesítenünk kell, ha az ötéves terv feladatait sikeresen meg akarjuk valósítani. Miért vannak egyes helyeken hiányosságok? Erre Antonín Novotny, köztársasági elnökünk, újévi rádióbeszéde figyelmeztet: „Az általában jó eredmények mellett sok helyütt nem gazdálkodnak helyesen,“ mondotta többek között. Ezt látjuk, ha számba vesszük, hogy bár a nyitrai kerület az egyik legjobb gabonatermő vidék, és mégis csak 87,4 százalékra teljesítette a gabonabeadás tervét. Vagy az eperjesi kerület a kukoricabeadást csak 48,8 százalékra teljesítette. Pedig az eperjesi kerületben is nagy tartalékok vannak, bővíteni lehetne a kukorica vetésterületét, ahogy ezt nemrég Siroky elvtárs miniszterelnök michalovcei beszédében is mondotta.

Nézzük csak tovább az egyes terményfélék teljesítését. A repce beadástervét 64,2, a mákét 10,5, a többi olajosfélékét 38,3, a lenét 67,1, a sepröcirkot 25,5, a zöldségfélékét 84, a dohányt pedig 74,9 százalékra teljesítettük.

Talán egyesek azt mondanák, hogy ezek a termény félék nem olyan jelentősek és fő dolog a fő terményfélék teljesítése. Pedig mennyit boszszankodnak ők is, ha nincs elég cirokseprő, vagy ki ne szeretné a mákoskalácsot és a dohányosak is kevesebbet füstölnének, ha kevesebb volna a cigaretta. A jövőben ezekre a terményekre is több gondot kell fordítani a szövetkezeteknek, az állami gazdaságoknak.

Vessünk számot az állati termékek beadása felett is. A felszabadulás óta első ízben teljesítettük a tej és tojás beadását. Az 1956-os évhez viszonyítva 48 millió 604 ezer liter tejjel és 37 millió 301 ezer tojással adtunk be többet a közellátás részére. Ezek nagyon szép eredmények. A szárnyasállatok, a marhahús és a juhhús túlteljesítésével a húsbeadás tervét összességben teljesítettük. E számvetéssel még sem lehetünk megelégedve. Mert ugyanakkor nagyon lemaradtunk a sertéshús teljesítésében. Rossz jelenség ez, mert mit szólna a vendég, ha a vendéglőben sertésszelet helyett marhahúst, vagy juhhúst kapna.

Érdekes, hogy a sertésállomány évről évre emelkedik, napjainkban 2 millió 200 ezer sertésünk van, a tervezett állományt magasan túlszárnyaljuk, a sertéshúsbeadást még sem (Folytatás a L. oldal ó )

A SZOVJETUNIÓ

további 300 ezer fővel

csökkenti fegyveres erőinek létszámát

A Szovjetunió kormánya a Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1957. december 21-i keltezésű határozatával összhangban, a népek közötti béke és barátság lenini politikájától és a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló őszinte törekvéstől vezetve elhatározta, hogy az 1955—1956-os 1 millió 840 ezres létszámcsökkentésen túlmenően további 300 ezer fővel csökkenti a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámát.

A Német Demokratikus Köztársaságból a Szovjetunió területére vonnak vissza, majd feloszlatnak több mint 41000 főt számláló katonai egységeket. A Magyar Népköztársaságból több mint 17 000 főt magukba foglaló katonai egységeket vonnak vissza a Szovjetunió területére és szerelnek le.

Amikor a szovjet kormány — még az általános leszerelési egyezmény létrejötte előtt — egyoldalúan megteszi ezt az intézkedést, úgy véli, hogy ezzel újabb, komoly mértékben hozzájárul a feszültség enyhítéséhez, és az államok közötti bizalom légkörének megteremtéséhez. A szovjet kormány reméli, hogy ez a jóindulatét ★ ★

Három új EFSZ

A kassai kerületben, az új esztendő első hetében 3574 hektáron 607 tag három új szövetkezetét alakított.

Ezzel a kassai kerület földterületének már 65 %-a tartozik a szocialista szektorhoz.

tú lépés példát mutat majd más államoknak, elsősorban az Észak Atlanti Szövetség vezető hatalmainak, a nagy fegyveres erőkkel rendelkező Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak, hogy gyakorlati intézkedéseket tegyenek saját fegyveres erőik csökkentésére, a veszélyes és a népek vállára súlyos teherként nehezedő fegyverkezési hajsza megszüntetésére.

A fegyveres erők és a katonai kiadások újabb csökkentése révén felszabadult összegeket a szovjet kormány békés építő munkára, a szovjet nép anyagi és kulturális életkörülményeinek további javítására fordítja.

A hadseregből és a haditengerészetből leszerelt személyeknek a kormány határozata értelmében lakóhelyükön biztosítanak munkalehetőségeket.

Viliam Siroky elvtárs, miniszterelnök, és Dzsavaharlal Nehru,

India miniszterelnöke a repülőtéren. (Telefoto)

repülőtéren mindkét miniszterelnök beszédet mondott. Zárszavaikat viharos tapssal fogadták. Utána Viliam Siroky és D. Nehru nyitott gépkocsin ment az elnöki palotába. A 13 kilométer hosszú utat csehszlovák és indiai lobogók díszítették és a főváros lakósainak tízezrei üdvözölték Csehszlovákia

utáni órákban ismét tárgyaltak. V. Siroky aznap este kíséretével együtt részt vett azon a fogadáson, melyet a delhi köztársasági elnöki palotában D. Nehru indiai miniszterelnök adott tiszteletére. A fogadáson V. Siroky és D. Nehru ismét beszédet mondottak.

(Folytatás a 2. oldalon.)

Sokat vártunk rá, de megérte...

Gazdasági konferencia volt Búcson, amelyen én is részt vettem. Megérkezésünk első perceit természetesen az új kultúrház megszemlélésére szenteltük, mert azon ugyancsak volt mit nézni. Elismerő megjegyzéseinket summázva az EFSZ elnöke így válaszolt:

1— Sokat vártunk rá, de megérte ...

Az állami segítség mellett valamennyi szövetkezeti tag áldozatos társadalmi munkája is ’elősegítette, hogy a szövetkezeti községben most már nem dohányszárítóban vagy füstös, szűk helyiségekben kell az előadásokat és a gyűléseket megtartani.

Akik a kultúrház erkélyére is feljutottak, nyomban felfedezhették a pompásan berendezett klubhelyiséget. Csőbútorok, fotelek, hangszekrény, televíziókészülék és egy kis mezőgazdasági szertár első gyűjteménye; mindez arra figyelmeztet, hogy a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás parasztságunk életében nemcsak a termelés terén jelent új fejezetet. A földéhség és a velejáró örökös veszekedések helyett, most a célratörő, termelő munka és az élet szépségeinek megismerése és kihasználása került a falu dolgozóinak napi kérdései közé. G. J.

Már teljesítették az első félévi húsbeadást

Hétfőn, Január 6-án a éepcini (turclánske teplicei járás) szövetkezeti tagok teljesítették a félévi marhahúsbeadásukat,méghozzá 113 százalékra. Szintén beadták 1900 kg sertéshúst, amivel túlteljesítették az első kéthónapi beadást. Január és február hónapra már kiegyenlítették a tojásbeadásukat.

Félévi marhahúsbeadásukat már teljesítették a háji szövetkezeti tagok is, akik úgy tervezik, hogy az első félévben még 1200 kg marhahúst adnak állami felvásárlásra.

Békében akarunk dolgozni az új évben

Elmondta BARTAL LAJOS, az ipolyviski EFSZ elnöke

Ember, ki értékelni akarod a békét, a felszabadult ember életét, menj el Ipolyviskre. Ott, ahol a harmincas években dúlt a munkanélküliség, a kenyérharc, ma szinte máról holnapra tűnnek el „gyufásdoboznyi“ alakú házak. Üj házsorok, új utcák jönnek létre, korszerű nagyablakú házakkal. A hatalmon levő dolgozó ember teremt itt. A sertésgondozók, a fejők, a mezőn dolgozók és az ipolyviski aranykezű asszonyok becsületes munkája nyomán formálódik a falu. Ki akarhatna itt háborút?! Béke kell, a béke útján akarnak tovább menni.

— Az új évet békés építő munkával akarjuk eltölteni — mondotta Bartal Lajos, az ipolyviski Vörös Lobogó EFSZ elnöke, amikor felkerestük. — Azt akarjuk, hogy szövetkezetünk tagsága még gazdagabb legyen az új évben.

Bartal elvtárs előveszi a könyvelési adatokat, a jegyzeteket az évzáró gyűlés előkészítéséről és folyatja.

— Elmondhatjuk, hogy a múlt évet sikeresen zártuk. Az 1957-es évre 3 millió 370 000 korona bevételt terveztünk, az eddigi kimutatások szerint 3 millió 800 000 koronát értünk el. Elosztva egy hektárra 4520 korona bevétel jut. A termelési költségek viszont egy hektáronként csak 1100 koronát tesznek ki. A munkaegység pénzértéke 37 — 38 koronát ér ei. Ezenfelül a természetbeni járandóság. Itt meg kell jegyeznem, hogy — amint azt Antonín Novotny elvtárs köztársasági elnökünk is mondotta Pozsonypüspökiben — a jövő évben fokozottabb mértékben emeljük az oszthatatlan alapot, vagyis a szövetkezeti tagság, mindannyiunk vagyonát. Az 57-es évi jövedelemből már 8,5 százalékát tesszük az oszthatatlan alapra, ami 57 000 koronás emelést jelent. Mivel a munkaegység ér-* téke, a természetbenieket is számítva, 47—48 koronát tesz ki, azt mondhatjuk, hogy már elértünk egy bizonyos magassági szintet, melyet a következő években fokozatosan, nem ugrásszerűen emeljük. Már most is adhatnánk 40 koronát egy-egy munkaegységre, viszont ezzel gyengítenénk az oszthatatlan alapot, a közős vagyont. Az oszthatatlan alap erősödése egy újabb fejlődési lehetőség alapjait veti meg. A tagok által beadott élőleltárt már száz százalékban kifizettük, 1960-ig pedig megkapják a beadott holtleltárért is az ellenértéket. A szociális alap évente 100 000 koronát tesz ki. Az oszthatatlan alap emelése lehetővé teszi azt is, hogy saját erőnkből építkezzünk.

Bartal elvtárs kezébe veszi a bank leiratát.

A béke útja. Születő új utcasor Ipolyvisken

lését már nem emeljük. Eddig 100 hektáronként 37 szarvasmarhát tartottunk, ebből 13 tehén. 1959-ben 2760 liter tejet fejünk majd tehenenként. Azonban ha el akarjuk érni az ötéves terv által kitűzött 660 liter tejet hektáronként, emelnünk kell a tehénállományt. 1960-ban 100 hektáron 50 szarvasmarhát akarunk tartani, ebből 19 tehenet. Jelenlegi szarvasmarhahústenyésztésünk hektáronként 56 kg, 1959-ben 60-ra

emeljük. A tojás termelését — annak ellenére, hogy a beadást túlteljesítjük — szintén emelnünk kell.

— Szeretnék még foglalkozni a teljesítménynormák kérdésével és egyben tanácsot adni a környékbeli nehézséggel küzdő szövetkezeteknek.

— Ez is arról tanúskodik — folytatja —, hogy jól gazdálkodtunk. Viszont figyelmeztet, hogy a jövő fejlődés szempontjából emelni kell a szarvasmarhaállományt. A sertéshúsból már a múlt évben túlszárnyaltuk az 1960-ra tervezett szintet, mert hektáronként 145 kg-ot termeltünk. Mivel az ötéves tervben arról van sző, hogy a terv minden mutatóját teljesíteni kell, a sertéshús terme— Az ipolyviski EFSZ vezetőségének is sokszor igen komoly gondot okozott a teljesítménynormák meghatározása. A tagság nehezen értette meg, hogy hiába írunk sok munkaegységet, ha a jövedelem ugyanannyi, vagy kevesebb. Mert itt arról van szó, hogy a szövetkezet bevételének egy meghatározott részét a lehető legigazságosabban, a munkateljesítmények és természetesen a minőségi

munka, a termelési eredmények figyelembevételével arányosan osszuk szét. Mi történik ott, ahol lazák a normák? Ez elsősorban is a munkaerkölcs meglazulásához vezet. Egy pár környékbeli szövetkezetben sokszor érveltek azzal, hogy a mi tagságunk kevés munkaegységhez jut, hogy náluk ennyi meg annyi munkaegységet dolgoztak le. Viszont mikor jön az év vége, jó ha az előleget megkapják vagy egy-két korona osztalékot. Nálunk viszont minden évben reálisan tervezünk, építünk a munkanormákra és eddig még nem is ért meglepetés. Ha a munkaegységekre kifizetett összeget elosztjuk a tagok számával, akkor láthatjuk, hogy járásunk egyetlen szövetkezetében sem érnek el hasonló jövedelmet. Vegyük például egy kocsis jövedelmének az emelkedését. Nem vesszük most sem a kiugró teljesítményt, sem pedig a leggyengébbet.

Bartal Gyula 1954-ben 363 munkaegységre 10164 koronát kapott. 1957- ben 380 munkaegységre már 14 000- ret. Ehhez még hozzájön a 3420 korona értékű természetbeni. Családjával együtt köze! 700 munkaegységet érnek el, kiszámíthatjuk, hogy 37 koronájával mennyi a jövedelem.

A fenti példából is láthatjuk, hogy a normák lazítása nem indokolt, mert ha ugyanannyi munkaegységet veszünk, a jövedelem évről évre fokozódik. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy kisebb-nagyobb javításokat ne eszközöljünk egyes normáknál, de óvakodjunk az egyeseknek annyira tetsző laza normáktól, ami — bátran állíthatom —, hogy egyes szövetkezetek hanyatlásához, a munkafegyelem meglazulásához vezetett.

Reméljük, hogy az új évben még nagyobb eredményeket érünk el a békés építőmunkában, gazdagabbak lesznek még szövetkezetünk tagjai. Békét, békét, barátságot, jó munkát kívánunk az új évben minden szövetkezeti tagnak, hazánk minden polgárának. Szövetkezetünk tagsága ezzel csatlakozik a moszkvai békekiált-. ványhoz.

A szocialista faluért