Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-16 / 11. szám

A szocialista faluért Bratislava, 1958. március 16. Ára 40 fillér IX. évfolyam, 11. szám Haza és jövő A haza és a hazafiság állandó, sok­szor frázissá züllesztett szava volt a megszűnt polgári rendszer politi­kusainak és toliforgatóinak. Nem hiányoztak ezek a szavak egyetlen szónoklatból, egyetlen vezércikkből, politikai nyilatkozatból és a „nem­zeti“ poéták verseiből sem. Hazasze­retetei, áldozatkész hazafiságot kö­veteltek minden polgártól és meg­fellebbezhetetlen erkölcsi paranccsá emelték a honért kiontott vér köte­lességét. Az uralkodó osztályok leg­inkább akkor fokozták a hazaszere­tetre való appellálást, amikor saját érdekeiknek védelméről volt szó. Az első és a második világháborúban milliószámra küldték a vágóhídra a haza dolgozó fiait, a „veszélyben a haza“ jelszavával pedig csak a bur­zsoázia és a földbirtokosok imperia­lista érdekeiről, a szerb és orosz területek bekebelezéséről, a haszon növeléséről volt szó. De ha a dolgozó ember, a munkás vagy a szegénypa­raszt az igazi hazát békés nyugalmas otthont, becsületes munkabért köve­telt, a „hazafiak“ hazátlan bitangnak nyilvánították. A haza a szónak tiszta emberi ér­telmében csak azt jelentheti, hogy ebben a közösségben minden egyén megtalálja igazi meleg otthonát, szükségtől és nyomortól mentes életformát. A haza fogalma az elmúlt rend­szerben csak az uralkodó osztály tagjai számára jelentette a békés otthont és a bőséget, a dolgozó em­ber számára jogtalanságot, elnyo­mást, kizsákmányolást és idegen ér­dekekért ontott vér áldozatát jelen­tette. Csak a szocializmus emelte számunkra az országot, melyben lakunk és élünk az igazi haza ma­gaslatára. Az ország csak azáltal lett a népek hazájává, hogy egyenlő jogú fiává fogadott mindenkit, aki az országban a közös élet szebbé és jobbátételéért, a békés jövőért dol­gozott. Csak azáltal lett hazává, hogy a nép kiragadta a kormányzás gyep­lejét az elenyésző kisebbséget alkotó burzsoá osztály kezéből és saját ke­zeibe vette. Csak azáltal, hogy a nemzeti jövedelmet úgy osztotta el, hogy az ne túlnyomó részben, egy kis számú osztály fényűzésben tobzódó életét szolgálja, hanem az egész nép javát. Hogy ez így történt, erre a bizonyítékok tömegét lehetne felso­rakoztatni. Az általános életszínvonal emelkedés, az emberről való gondos­kodás, a kultúra, az egészségügy szolgálatainak példátlan emelkedése a mai ember lakásviszonyai, ruházata, élelmezése mind azt bizonyítják, hogy ez az ország a valóságban a nép ha­zájává lett. Nincs éhező ember, nincs rongyos gyerek és nincs beteg, aki­nek gyógyításáról a haza ne gondos­kodna. A szocialista haza. A technika, az ember helyett dolgozó gép bevo­nult a falvakba is, a mezőgazdaságba, hogy levegye a nehéz munka igáját az ember válláról. A szórakozás, a nemes időtöltés, a mozi„ a színház, rádió és a televízió már nemcsak egyes kiválasztottak előjoga, hanem a dolgozó ember életformájának természetes tarto­zéka. Második ötéves tervünk teljesítése a szocializmus betetőzését jelenti. Ezzel megteremtjük az alapjait a legtökéletesebb társadalmi rendszer­nek, a kommunizmusnak. És éppen az, hogy a szocialista országok népei ilyen páratlan történelmi épület alap­jait építik, kell, hogy ezek az alapok szilárdak és időállók legyenek. Ez közérdek és egyben egyéni érdeke minden polgárnak, mert a mi rend­szerünkben az egyéni érdekek telje­sen összhangban vannak a közérdek­kel és annak elválaszthatatlan részei. A dolgozó emberek hazáját a szo­cialista Csehszlovákiát építve csak az itt élő népek sorsközösségének vállalása, együttes testvéri törekvése és munkája biztosítja, hogy ez a haza mindig szebb és nyugalmasabb ott­honává válik a különböző nyelvet be­szélő, de egy célért, a boldog jövőért küzdő dolgozó — szocialista népeknek. Telmilliós vállalások — a Párt XI. kongresszusa tiszteletére — A verebélyi járás szövetkeze­tei a Párt XI. kongresszusa tisztele­tére nagyon értékes kötelezettsége­ket vállaltak, melyek értéke megha­ladja a 14,5 millió koronát. Mintegy 135 vagon gabonát, 726 vagon cukor­répát, 1896 mázsa sertés- és marha­húst, közel negyedmillió tojást és több mint 1 millió liter tejet adnak a bedási terven felül közellátásunk részére. ☆ A CSKP XI. kongresszusa tisztele­tére a somorjai járás egységes föld­­múvesszövetkezeteinek dolgozói kö­telezettségvállalásokat tesznek. A nagylégi szövetkezetesek vállal­ták, hogy terven felül 1000 mázsa búzát, 179 mázsa árpát, 205 mázsa kukoricát, 280 mázsa cukorrépát, 168 000 db tojást, 151200 liter tejet, 300 mázsa sertés- és 451 mázsa mar­hahúst. Ezenkívül 52 mázsa többéves takarmányt termelnek terven felül. A vállalásokat a tagsági gyűlésen megbeszélték és a feladatokat szét­osztották a tagok között. -zic-A rög szerelmese Virgonc szellő futó felhőket terelget. A hajnali lég még hüs harmattal teli. Távolabb ködfoszlány hegyormot ölelget. A föld az'ébredő nap fényét ízleli. Töretlen rögbe váj az eke üstszín éle. A föld szerelmese nyomában lépeget. Mély barázdák során a túlsó végre érve az eget kémleli, milyen idő jöhet. Lehajol. Felemel egy hantot féltve, óva. Kérges ujjai közt simítja, porhanyózza míg mandulaszínű szeme messze tekint; talán a. messzeség vibráló távolában munkája értelmét látja: a forró nyárban dús maggal telt kalász arany-tengere ring. ZALA JÓZSEF A bratislavai kerület gépállomásainak ivánkai központi javítóműhelye az elmúlt év negyedik negyedévében elért kiváló eredményekért elnyerte a minisztérium Vörös zászlaját. A képen Roller igazgató átveszi a zász­lót. A rimaszombati járásban az EFSZ- ek között értékelték az 1957. évi szocialista munkaversenyt. Első hely­re a Veiké Teriakovce-i EFSZ került, így ok kapták a járási vándorzászlót. Az ozsgyániak a második, a felsöká­­losiak a harmadik helyre jutottak. Az EFSZ-ek járási konferenciáján 8 szövetkezeti dolgozót is kitüntet­ték, akik odaadó lelkes munkájukért a Kiváló dolgozó jelvényt kapták. (Z) Értekeztek az ÁG-ok fiataljai Az elmúlt hét folyamán Nyitrán tartották meg a nyitrai kerület álla­mi gazdaságai fiataljainak kerületi konferenciáját. A több mint 100 rész-Farkasdon az egy­emeletes szövetke­zeti boltban rend­szerint nagy a forgalom. Az üz­letvezető szerint havonként 15 — 20 motorkerékpár, sok rádió, távolbalátó vevőkészülék és egyéb közszükség­leti cikk kerül el­adásra. A vevők szívesen látogat­ják az üzletet, mert itt egyhelyben a cérnától a luxus­autóig mindent megtalálhatnak. F.: Sluka vevő arról tárgyalt, hogyan járul hozzá az ifjúság a párt Központi Bizottságának az állami gazdaságok továbbfejlesztéséről szóló határozata teljesítéséhez. A vitában a fiatalok eddigi munka­eredményeikről, tapasztalataikról be­széltek. Ezt követően a párt XI. kong­resszusa és a CS1SZ III. kongresszusa tiszteletére a jelenlévők vállalást tettek, hogy további 500 fiatalt szer­veznek be az állami gazdaságokba, 70 ifjúsági csapatot létesítenek az állattenyésztésben és növényterme­lésben, és hogy 2500 hektáron elvég­zik a rétek és legelők javítását. Végezetül kifejezésre juttatták, hogy igyekezni fognak az 1960-as év termelési mutatóinak színvonalát el­érni már az 1958 —59-es években a nyitrai kerület minden egyes állami gazdaságában. . ;»<actc«£aoKacöciK A levelező hozzászól Sok-sok történet él a nép ajkán olyan esetekről, amikor a szakmát különösebben nem, de az életet, a gya­korlatot ismerő ember lénijeges hiá­nyosságokat fedez fel a mester alko­tásában. Bizonyságul elmondhatnánk a Lánchíd oroszlánjának történetét és sok hasonló esetet, de nem ez a lé­nyeges, hanem az, hogy mindez igaz, lehetséges. Nem akarjuk éppen mesternek tar­tani magunkat, ha azt állítjuk olyan szándékkal kerestük fel az elmúlt napokban Kemény József levelezőnket, hogy mint az életet, a gyakorlatot alaposan ismerő ember mondjon véle­ményt lapunkról. Nem számított rá, váratlanul érte a kérdés. De hogy gyakorlati ember, az már az első pillanatban kiderült. Azzal kezdte amiért a vadidegen, de még az ellenség sem sértődik meg — dicsérte a lapot. Hogy ez is jó, meg az is jó benne. De bizonyosan azt olvasta le arcunkról, hogy nem ezt várjuk, hát kissé mentegetőzve mondta: — Rosszat nem nagyon mondhatok, hisz nekem, meg úgy tudom általában az olvasóknak tetszik a lap. Hiszen sokat tanulnak belőle. Majd kissé elgondolkozik és rövid szünet után mégis csak mélyebben nyúl a témába. Arról beszél, mi hiány­zik a lapból, mit vár a szerkesztőktől, s a laptól a jövőben . Talán felesleges hangsúlyoznunk, hogy Kemény József az ógyallai JNB- mezőgazdásza lapunk egyik leghűsé­gesebb levelezője, hiszen tartalmas, gyakran erősen kritikai élű cikkeiről bizonyosan jól ismerik olvasóink. S a kritikai él mindig a javítószándékból, a hibák orvoslására való törekvésből fakad. Ezt éreztük mi is, amikor lapunkról beszélt. — Szeretnék még több, főként a gyakorlatból merített szakcikket ol­vasni a lapban — mondotta. — Ezt fontosnak tartom, mert ma már min­den földművesnek, mezőgazdásznak, zootechnikusnak, szóval szakembernek kell lenni. Jó lenne többet foglalkozni a legújabb gépek működésének ismer­tetésével is, egyrészt, hogy a trakto­rosok megismerjék, tanuljanak belőle, másrészt, hogy a földművesek között is népszerűsítsük azokat. Persze vi­dámságból, érdekességből is jó lenne több, de azt már nem tudom javasolni — mondja mosolyogva, — hogy miből kellene kevesebb. Mert ami a lapban van, az minden fontos, s tapasztalatból tudom milyen bosszúság a levelező számára cikkének erős kurtítása. Mert meglehet, hogy a szerkesztő szemével valami nem fontos a cikkben, de a he­lyi problémákat a cikk írója ismeri, s a kihagyott részt is bizonyosan vala­milyen szándékkal írta. Aztán az ógyallai járásra tereli a szót. Azt szeretné elérni, hogy a já­rásból több levelezője legyen a Szabad Földművesnek, mért akkor talán még többet segíthetne a lap a problémák megoldásában. — De lenne egy komolyabb kérésem is a szerkesztőséghez — mondja és ö maga is belekomolyodik. — Azt kér­ném, hogy sokkal többször látogassák meg járásunkat. S ezt azzal okolom meg, hogy nálunk is elég sok hiányos­ság vár eltávolításra. Márpedig a le­velező nem minden esetben nyúlhat dtyan joggal és olyan alaposan a prob­lémákhoz, mint a szerkesztő. Mert sajnos még a legigazabb bírálatért is sokszor megorrolnak egyesek. A szer­kesztő elvtársak ezen a téren sokat segíthetnének. Kemény elvtárs a felsoroltakon kí­vül még azt szeretné elérni, hogy járásunkban minél több olvasója legyen a földművessajtóaak. Ehhez szintén a szerkesztőség segítsége kell olymódon, hoigy a lapban többet foglalkozzunk a járás problémáival, s akkor a JNB dolgozóinak is könnyebben megy a lapterjesztés. — Hát egyelőre ennyit — fejezi be a beszédet. — Persze, ez nem minden, csupán amennyit az ember úgy futtá­ban mondhat egy lapról. Szóval csak egyelőre, a konferencián majd folytat­juk. Addig még bizonyosan eszembe jut egy és más. S mi a szerkesztőség részéről — szintén egyelőre — csak annyit, hogy azzal a reménnyel várjuk Kemény Jó­zsefet, és többi olvasónkat, levelezőn­ket, hogy a konferencián sok-sok olyan véleményt, javaslatot mondanak májd, hogy azok jélentősen hozzájárulnak olvasótáborunk és a szerkesztőség kapcsolatainak elmélyítéséhez, lapunk színvonala, s egyúttal népszerűsége további növeléséhez. Ezt várjuk konfe­renciánktól, s hisszük, hogy meghozza.-ti. Egy lépéssel tovább Csak néhány szóra álljunk meg kedves olvasók, levelezők. Beszélges­sünk el mint barát barátjával. Hiszen a mostani fontos eseménnyel, bra­tislavai levelező konferenciánkkal ütünk egyik fontos megállójához, mérföldkőhöz értünk. S itt találko­zunk nemcsak gondolatban, ismerke­dünk nemcsak az írásokon keresztül, hanem személyes beszélgetéssel is tovább mélyítjük az eddigi kapcsola­tokat. Egy év után itt Bratislavában újra összejövünk, hogy olvasó és levelezői konferenciánkon az egy célért küzdők jövőbe vetett erős hitével közös mun­kánk, lapunk további javításának érdekében kicseréljük észrevételein­ket, megtegyük javaslatainkat. Javító, építő igyekezettel szándékozunk rá­mutatni a hiányosságokra, közös ösz­­szefogással igyekszünk eltávolítani a lap még gyorsabb fejlődésének útjá­ban álló akadályokat. S ha ez sikerül, akkor lapunk életében valóban mér­földkő lesz a konferencia és abban kedves olvasók, levelezők tietek is az érdem. A lap színvonalának emelésére és további népszerűsítésére irányuló kö­zös törekvésünk arra késztet, hogy elgondolkozunk azon, mit tettünk jól eddig, mi vár még javításra, de azon is, mit kell tennünk a jövőben, hogy a földművessajtó egyetlen pa­rasztcsalád asztaláról se hiányozzék. Szerkesztőségünk őszinte akarással és igyekezettel szeretné elérni, hogy lapunk minden olvasónknak munká­jában nélkülözhetetlen segítőtársa, szabadidejében szórakoztatója, gond­jaiban tanácsadója, egyszóval életé­nek elválaszthatatlan része legyen. Most, amikor meleg szeretettel üd­vözöljük olvasóinkat, tudósítóinkat itt a bratislavai konferencián, a mindannyiunkat érdeklő kérdések megvitatását szolgáló baráti találko­zón, azzal a kéréssel fordulunk min­den részvevőhöz, hogy célkitűzéseink megvalósításában, — amennyire ere­jükből telik — legyenek segítsé­günkre. Várjuk, hogy építő bírálatuk­kal hozzájárulnak munkánk megjaví­tásához, baráti együttműködésünk állandó szilárdításához. Ezt kérjük olvasóinktól, ezt várjuk levelezőink­től. Tudjuk azt, hogy a szocialista földművessajtó szívükhöz nőtt és felfelé törekvését saját ügyüknek tekintik. És ez a tudat a mi erőnket is megacélozza, igyekezetünket fo­kozza. E találkozón kemény kézszorítással pecsételjük meg elhatározásunkat, s a megszorított baráti jobbot nem engedjük el. Örömmel köszöntjük levelezőink és olvasóink népes tábo­rának képviselőit, s kívánjuk, kedves vendégként érezzék jól magukat kö­rünkben e kétnapos találkozón, amely reméljük mindkét részre meghozza a várt sikert. Megálltunk egy pillanatra, s elbe­szélgettünk, mint két jóbarát. S most, amikor folytatjuk megkezdett utun­kat, léptünk már szilárdabban dob­ban. Kitüntették a legjobbakat

Next

/
Thumbnails
Contents