Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-05 / 1. szám
8 Jzatfiacf Földműves 1958. január 5. Ä hét világpolitikai eseményeiből Afrika és Ázsia nemzetei szolidaritásának kairói értekezlete a világ közvéleményének nagy érdeklődése mellett folyik. A napi plenáris üléseken és az egyes bizottságok tanácskozásain már kialakulnak az egyes előzetes határozati javaslatokban megszövegezett értekezletl célok körvonalai. Az értekezlet eredményei valószínűleg több irányban érvényesülnek majd. Az izraeli kormány bukása, Dullesnek a Bagdadi Egyezmény tanácsának jövő hónapi ankarai ülésén való személyes részvétele és az új „kommunizmus elleni segítségprogram“ kihirdetésére irányuló terve, amelyek rendes körülmények között is erősen foglalkoztatnák a kairói közvéleményt most a befejezés előtt álló ázsiaiafrikai szolidaritási konferencia érdeklődésének homlokterében állanak. A bizottságok nagy részében már jóváhagyták a határozati javaslatokat, amelyeket a plenáris ülés elé terjesztenek. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a lefegyverzésről s az atomfegyverekről szóló határozatnak, amellyel az atomfegyverekkel rendelkező három nagyhatalomhoz: az USA-hoz, a Szovjetunióhoz és Nagy-Britanniához fordulnak és követelik az atomfegyverekkel való kísérletek megszüntetését, mint e fegyverek gyártásának, raktározásának és-felhasználásának teljes betiltására irányuló első lépést. A határozat megfogalmazásában részvevő küldöttek azonban úgy érezték, hogy nem lenne becsületes dolog a nyilatkozatban ugyanolyan színvonalra helyezni a Szovjetuniót, mint a két nyugati nagyhatalmat és ezért a következő fejezetet iktatták a határozatba: „Tekintettel arra, hogy a Szovjetunió kormánya már késznek mutatkozott az atomfegyverekkel való kísérletek beszüntetésére, felhívjuk az USA és Anglia kormányait, hogy 1058 januárjától foglaljanak el hasonló álláspontot.“ Egy további határozat, melynek főleg az egyiptomi politikai körök tulajdonítanak nagy jelentőséget, a Palesztinái kérdésről szól, mely alapjában véve magában foglalja az arab államok álláspontjának két ismert tételét: Izrael állam politikájának mint az imperializmus eszközének e!:té!ését és a Palesztinái arabok hazájukba való visszatérési jogának hangsúlyozását. A megfigyelők kieme* lik, hogy főleg az első pont nagy jelentőségű az arab politikai körök véleménye szerint, mert Izrael így megfogalmazott elítéléséhez elsőízben csatlakoztak azok az országok, akik azelőtt közvetlenül nem kötelezték el magukat az arab-izraeli konfliktusban, mint például India, Indonézia és több afrikai állam. Ezt a tényt kétségtelenül nem csekély mértékben maga az izraeli kormány okozta, amely Izrael ügyét tökéletesen kompromittálta az ázsiai és afrikai országok közvéleménye előtt azzal, hogy két hagyományos-tv-’S. imperialista nagyhatalom oldalán 1956 őszén alattomos támadást indított. Mint már hangsúlyoztuk, e határozat elfogadását és további befolyásos államok megnyerését az arab álláspont számára Egyiptom és Szíria politikájának újabb erkölcsi győzelmeként értelmezik az arab államok körében. Hasonló lesz a helyzet az algériai nép harcának kérdésében. Közismert dolog, hogy az utóbbi időben főleg az USA számos lépést tett annak érdekében, hogy ezt a kérdést kompromisszummal oldják meg; emellett természetesen az algériai félnek kellene több alapvető engedményt tennie. Ez a törekvés volt az alapja a marokkói szultán nemrégen tett amerikai látogatása viharos propagálásának. Az amerikai kormány még kif ebb elidegenedést is kockáztatott a francia kormánnyal, mikor jelképes fegyverszállítást juttatott Tunisz számára, hogy így magafelé hajlítsa Burgiba tuniszi köztársasági elnököt, akinek az amerikai terv szerint Mohammad szultán mellett további tényezőnek kellene lennie Algéria „kompromiszszumos megbékéltetésében". Az egész akciót Egyiptomnak észak-kelet-afrikai szerepének lecsökkentésére számították ki, mert ez az ország következetesen támogatja az algériai nép harcát. Főleg arra számítottak, hogy több semleges ázsiai államot, mindenekelőtt Indiát megnyerik „a kompromisszumos megbékéltetés“ gondolata számára. Azonban a kairói konferencián Algériával kapcsolatban hozott határozat e terv csődjét bizonyítja; Az algériai küldöttség, amely a nemzeti felszabadítási frontot képviseli, ma a kairói konferencia egyik győztese. Hogy mit tartanak a konferencia legnagyobb eredményének az algériai nép harca szempontjából, Lamine Labbagine algériai küldött felemlítette mindenekelőtt a nemzeti felszabadítási frontnak, mint Algéria szószólójának elismerését, valamint azt a határozatot, hogy az összes részvevő országokban bizottságokat létesítsenek Algéria felszabadítására, közvetlen anyagi segítséget nyújtanak az algériai nép harcában és az összes kormányokhoz intézett felhívás, hogy támogassák Algéria ügyét a nemzetközi fórumok előtt. Figyelmet érdemel az a tény is, hogy olyan országok küldöttei is támogatják az algériai határozatot, amelyek eddig mindig gondot fordítottak a Franciaországgal való jó kapcsolatok fenntartására. A palesztiniai és algériai határozat mellett „az imperializmus elleni harc“ határozati javaslat is az arab népek kezdeményezésének jegyében történt. A már elismert meghatározások mellett — mint amilyenek a Pancsa Sila, az ismert öt alapelv, amelyet Nehru és Csou en Laj dolgoztak ki és az úgynevezett 10 bandungi alapelv — a kairói határozat a közel-keleti népek imperialistaellenes harcának tapasztalatait néhány további pontba foglalja össze. Mindenekelőtt ilyen az Eisenhower doktrína és a bagdadi egyezmény közvetlen és kimondott elítélése, valamint az imperialistáknak az elmúlt években Közép-Keleten használt különleges módszereinek, főleg a hazafias kormányok elleni szervezett összeesküvésének elítélése. A konferencia köreiben úgy vélik, hogy mindezek a javaslatok nemcsak az imperializmus módszereinek elítélését, de a Szovjetunió és a többi szocialista állam álláspontjának közvetett értékelését is jelentik, mert ezek az államok a gyakorlatban mindig a kairói konferencia alapelvei szerint jártak el. Az egyes küldöttségek soraiban igen élénken magyarázták azt a két hírt, amelyek mintha szándékosan merültek volna fel az utolsó két nap sajtójában: a Szíriái miniszterelnök nyilatkozata Csehszlovákia 600 millió szíriai librás köleseméről, amelyet természetesen nem kötnek semmilyen politikai feltételekhez; másrészt a Reuter iroda jelentését arról, hogy az USA államtitkára új programtervet terjeszt elő a Bagdadi Egyezmény tanácsának ülésén a közép-keleti országok gazdasági megsegítéséről. Az a tény, hogy az USA új gazdasági akciója számára a bagdadi egyezményt választották, egészséges politikai vélemény kialakításának képtelenségére mutat. Az események logikája könyörtelen és tán semmi sem adhatott volna oly határozottan igazat a kairói konferenciának, mint e két esemény. J. B. ★ ★ ★ A bolgár választásokról A Bolgár Sajtóiroda jelenti: A Központi Választási Bizottság adatai szerint Bulgáriában 5 218 602 szavazatra jogosult választó volt. A választásokon .5 206 428 választó, vagyis 99,77 százalék vett részt. A Hazafias Front jelöltjeire 5 204 027, vagyis a választásokon résztvett szavazó 99,96 százaléka adta le szavazatát. A Hazafias Front jelöltjei ellen 2076 választó, vagyis 0,04 százalék szavazott. • Moszkva. A Krasznyaja Zvezda hírt közöl egy nehéz reaktív bombázó repülőgép sztratoszférái távrepüléséről. A repülőgép megállás nélkül oiy távolságot repült be, amelyet ilyen típusú repülőgépen eddig még egy repülő sem végzett. 9 Egyiptom. Valamennyi egyiptomi lap jelenti, hogy az Egyiptomi Köztársaság ellen irányuló újabb imperialista" Összeesküvést lepleztek le. Az A1 Ahbar rámutat, hogy az összeesküvés célja katonai fordulat, Naszszer, valamint a forradalom további vezéreinek meggyilkolása és a monarchia felújítása volt Egyiptomban. © Párizs. Az Ifjú Nemzet franciaországi fasiszta szervezet tagjainak egyik garázdálkodó csoportja Párizs több helyén mégtámadta a Humanité, a Francia Kommunista Párt lapjának önkéntes terjesztőit. A Humanité tiltakozott lapjában a fasiszta elemek provokációi ellen. ® A Delhi Times című lap tudósítója jelentette Dzsakartából, hogy amerikai és holland imperialisták Nyugat-Iriánban a SEATO agresszív tömb haditámaszpontjainak hálózatát akarják kiépíteni. 9 Dzsakarta. A TASZSZ jelentése szerint Indonéziában a kormány ellenőrzése alá rendelt holland vállalatok legtöbbjében ellenőrző csoportokat szerveztek, hogy így védelmezzék a köztulajdont. Utóhtsngok a NATO illéséről B A párizsi NATO üléséről ha- B zaérkezett államférfiak tele- 2 vízión és rádión keresztül be- H szédet mondottak, amelyekben [ véleményt nyilvánítottak és I kiértékelték a NATO értekez■ letét. DULLES amerikai államtitkár elutasította a leszerelési világkongresszus vagy pedig az ENSZ rendkívüli közgyűlése összehívására vonatkozó szovjet javaslatot. A NATO tanácsa párizsi ülésének eredményeiről mondot beszédében, amelyet valamennyi amerikai televíziós állomás közvetített, Dulles rágalmakat zúdított a Szovjetunió következetes békepolitikájára és „őrültségnek“ minősítette az atom- és rakétafegyverekről való lemondást. Továbbá hangsúlyozta, hogy középtávolságra ható rakétákat helyeznek el a NATO tagállamainak területén. „A jövőben — mondotta — maguk is fejleszteni és gyártani fogják ezek az államok a korszerű fegyvereket“. EISENHOWER elnök Dulles előtt mondott beszéde is az égig magasztalta a NATO „békés szándékait“, azonban a „szabad világ“ katonai erejét egyúttal „a leghatékonyabb megfélemlítő eszköznek“ nevezte, amelynek alapján lehetséges volna egyezményt elérni Kelet és Nyugat között. SELWYN LLOYD angol külügyminiszter beszédéből is kitűnt, hogy az angol felsőbb körök teljesen azonosítják magukat a NATO határozataival és ezeket következetesen megvalósítják. Ezek szerint az angol kormány nem szándékszik letérni a kudarcot vallott erőpolitikáról. K. ADENAUER, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, beszámolt a televízióban a NATO tanácsa párizsi ülésének eredményeiről. Beszédében elutasította az európai atommentes övezet megteremtésére irányuló javaslatot és azt „álomszerűnek“ nevezte. Ezzel szemben a nyugati köztényezök és politikai pártok egész sora, így pl. Németország Szociáldemokrata Pártja, támogatja ilyen atomfegyvermentes /övezet megteremtését, amely magában foglalná a kettészakított Németország mindkét részét. — Nem zavarja a hold, Dulles úr? — Miért zavarna? Azt nem az oroszok lőtték ki... Keserves beismerés AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK képviselőinek egyik albizottsága már hetek óta lázas tevékenységet fejt ki. Azt igyekszik kivizsgálni, hogyan sikerült a Szovjetuniónak ilyen káprázatos sikereket elérni a tudomány legkülönbözőbb ágaiban és elsősorban — természetesen — az asztrofizika és ballisztika terén. Az amerikai polgár, aki az éjszaka bármely órájában a washingtoni képviselőház környékén jár, azt tapasztalja, hogy a villanyok égnek, dolgoznak benn. Akárcsak McCarthy idején, mindenki gyanús volt és mindenkit kivizsgáltak. A beidézetteknek — minisztereknek, tábornokoknak, tudósoknak — válaszolnak kell az albizottság tagjainak kérdéseire. A legfőbb kérdés pedig ez: „Mi a véleménye a beidézettnek, hogyan érhetett el a Szovjetunió ilyen sikereket, és mit kell tennünk, hogy behozzuk lemaradásunkat." És a kérdezettek felelnek . .. Valamennyinek szavából kiérezni: amíg a szocialista Szovjetunióban az állam hathatósan segítette a tudósokat és ösztönözte őket, a Nyugat elhanyagolta ezt a kérdést, és ez most megbosszúlja magát. MÁR AZ ELSŐ szovjet mesterséges hold felröpítésekor érezni lehetett, hogy a nyugati propaganda-gépezet súiyos sebet kapott. Roger Massip, a Figaro egyik legismertebb hírmagyarázója írta akkor: „A szovjetek műholdja nemcsak a Szovjetunió jelentős előrehaladását bizonyította be a tudomány terén, de ugyanakkor rámutatott az Egyesült Államok lemaradására is ... Amerika technológiai erőforrásai elégtelenek, nincs kellő számú tudósa, stb.“ így irt a Figaro, meg az Auroré is Franciaországban, a Daily Express vagy a Times Angliában, de pontosan ily lehangolt volt a New York Times is. A lapokat kiegészítették különböző személyiségek szakvéleményei. Magasrangú amerikai katonák, mint pl. Sarnoff tábornok, a Rádió Corporation of America-nak, egy előadás keretében kijelentette, hogy „a világon egyre nagyobb a Szovjetunió befolyása“. A második szputnyik kilövése aztán mintegy betetőzte ezt a lehangoltságot. Ismeretes, hogy Eisenhower elnök maga is annyira komolyan vette a szovjet sikereket, hogy felkérte Stewensont, az ellenzéki demokrata párt elnökét, vegyen részt egy amerikai „kétpárt-politika“ kidolgozásában. Ilyen eszközökhöz csak a legritkább esetekben folyamodik az elnök Amerikában. A londoni Times hírmagyarázója úgy véli, hogy Eisenhowernek ez a lépése bizonyítja, hogy az amerikai kormány nem tartja magát erősnek a közvéleménnyel szemben és igyekszik megosztani a felelősséget az ellenzékkel. DIVATTÁ VÁLT az USA-ban úgy beállítani a szovjet sikereket, mintha azok veszélyt jelentenének Amerika biztonságára. Tucatszámra jelennek meg ilyen és ehhez hasonló cikkek. De a meglehetősen erőteljes ilyen természetű propaganda nem talál kívánt visszhangra. Wayne Morse, demokrata párti szenátor, például egy Bostonban tartott beszédében a legerőteljesebben tiltakozott a dolgok ilyen beállítása ellen. „Ahelyett, hogy az elnök és Dulles, amerikai külügyi államtitkár, úgy reagálnának, ahogy erre becsületes emberek reagálnak, vagyis az egyetemes tudomány távlatainak szempontjából,- mindent elkövetnek, hogy megfélemlítsék az embereket. Millió és millió embert — mondotta Morse — valósággal meghatottak azok a perspektívák, amelyeket a két mesterséges hold felröpítése nyitott meg az emberiség számára." Wayne Morsehoz hasonlóan sok amerikai emeli fel a napokban a szavát. Az amerikai lapok kénytelenek egész hasábokat közölni amerikai polgároknak hozzájuk intézett leveleiből, melyekből kiérződik a tiltakozás az amerikai háborús úszítók ellen. Jellemző a közhangulatra Omár Bradley tábornoknak, az amerikai nagyvezérkar volt főnökének nyilatkozata. Bradley valósággal követeli az amerikai illetékesektől: ne vessék el annak a 155 szovjet tudósnak a felhívását, akik nemzetközi tudományos konferenciát javasolnak a háború megelőzésére. Hasonló értelemben nyilatkozott Cyrus Eaton, ismert nagyiparos is, aki az utóbbi időben számos cikket írt a szovjet-amerikai megegyezés szükségességéről. Ebből a hangzavarból feltűnően kihallatszik az amerikai szenátus biztonsági kérdésekkel foglalkozó albizottsága tanácsosának, I. Morris-nak a szava: „Ma nem volnánk ily nehéz helyzetben, ha egyetlen jelentősebb kommunista szakított volna Moszkvával és elárulta volna nekünk, mily fantasztikus tudományos sikereket értek el a szovjetek“. Erre számítottak tehát?! Nem, ilyesmi valóban nem történt, és nem is fog történni. MINDENESETRE Amerikában elindítottak egy kampányt, melynek célja „behozni a Szovjetunió előnyét“. Nap mint nap érkeznek hírek arról, hogy ennyi meg ennyi dollárt fordítottak ismét e célra. Mindezideig azonban eredmény nélkül. Sőt az eddigi amerikai próbálkozások — köztük a pici mesterséges hold kilövésének felrobbanása — csúfos kudarccal végződtek és csak még inkább fokozták az amerikai hivatalos körök idegességét és ingerültségét. Nagy jelentőséggel bír Teller professzor nyilatkozata (mint ismeretes, Teller professzor volt az amerikai hidrogénbomba egyik feltalálója). A tudós szerint Amerikának legalább még 10 esztendőre van szüksége, hogy „behozza“ a Szovjetuniót. Ha Amerikában ilyen légkör uralkodik, el lehet képzelni, mi megy végbe a nyugat-európai országokban, A londoni News Chronicle ismét felveti azt a kérdést, ami az utóbbi időben egyre jobban foglalkoztatja a nyugati közvéleményt, éspedig az oktatás kérdését. Kissé keserű szavakkal illeti azokat a „hivatalos személyeket“, akik éveken keresztül lekicsinyelték a Szovjetuniónak az iskoláztatás terén elért óriási eredményeit. íme mit ír a lap: „Oroszország évente minden millió lakosra számítva 300 tudóst képez ki, míg Amerika csupán 150-et. Azt mondják egyesek, hogy Oroszország —, inkább mint a Nyugat — katonai célokra összpontosítja erejét. A valóság éppen ennek az ellenkezője. Oroszországban található a legnagyobb számú tudós, aki iskolákban és egyetemeken ad elő, míg Angliában a legkevesebb. Mindenesetre nagy hiba lenne úgy tekinteni a tudományban elért eredményeket, mintha azok számunkra fenyegetést jelentenének. Magának a műholdnak a kilövése is ékesen bizonyítja, hogy a Szovjetunió kész a legmodernebb rakétáját felhasználni egy bolygó kilövésére, tehát nem katonái célra. Az USA-ban a legnagyobb tudósokat McCharthy és Jenner tartották rémületben. Oppenheimer üldöztetése spk tudós,t megfélemlített és elkedvetlenített. Amerikában sok ifjú lemondott tudományos pályaválasztástól, mert fél attól, hegy az állam biztonsági szerveinek kiszolgáltatottjává válik.“ így ír a News Chronicle és ez semmiféle kommentárt nem igényel ... A SZOVJETEKET nehéz behozni, tehát „Tárgyaljunk velük! Leülni a tárgyalóasztal mellé és megpróbálni ezúton elsimítani nézeteltéréseinket. Nirjlcs vesztenivalónk ezeken a tárgyalásokon" — állapítja meg a New York Times. Ha azonban csökönyösen elzárkózunk a tárgyalások elől, elidegenítjük magunktól még jobban a nyugat-európai közvéleményt. Sőt az amerikai polgár is ráébred a valóságra s követelni fogja, hogy megegyezésre jussunk a Szovjetunióval.” A SZOVJETUNIÓVAL való tárgyalások szükségessége vörös fonálként húzódik végig a komolyabb amerikai kommentátorok cikkein. Mindez bizonyítja, hogy a két szputnyik, mely annyira az emberek szívéhez nőtt, nagy hozzájárulást jelentett a békéért vívott harchoz. K. I. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava. Krizková 7. — Telefon 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p„ Bratislava, ul. Februárového vítazstva 6/d. — Évi előfizetés Kcs 20.80, félévre Kcs 10.40 — Terjeszti a Postahírlapszolgálata. . A-750028
