Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-09 / 10. szám
1996. március 9. JratHxd Földműves 3 Kinőtték a gyerekcipőt A járási szövetkezeti konferenciák az EFSZ-ek múlt évi gazdálkodásán kívül arról is tükörképet nyújtanak, mennyivel gazdagodtak anyagilag, mennyit fejlődtek szakmai és kulturális téren a szövetkezetek tagjai. A szepsi járási szövetkezeti konferencia mind rendezésében, mind tartalmában nagy fejlődést mutat a múlt évivel szemben. Rendezésében azért, mert a filmvetítéssel gazdagított kétnapos konferencia a múlt évinél sokkal több módot nyújtott a tapasztalatok átadására, a hiányosságok feltárására, eltávolításuk módjainak megvitatására. Tartalmát pedig már természetszerűen telítette az konyhája nem más, mint az elégséges és jóminöségű takarmányalap biztosítása, a helyes gondozás és takarmányozás. így tanították egymást és tanultak egymástól a kétnapos konferencián a szepsi járás szövetkezetesei. És a hiányosságok ilyen őszinte feltárásában már benne rejlik annak az elhatározásnak a csírája, hogy 4 év alatt elérik az ötéves terv termelési mutatószámait. A merész tervet az eddigi eredményeken kívül az a széles körben kibontakozó szocialista munkaverseny teszi még reálisabbá, mely a dolgozók kezdeményezésére a járás szövetkezetei és az egyes munCalgócon is eredményesen ülésezett a járási szövetkezeti konferencia. EFSZ-ek gazdálkodásának fejlődése. Mert a múlt évben nem dicsekedhettek olyan örömteljes eredménnyel, hogy a ledolgozott munkaegységekre 24 millió 273 ezer koronát osztottak szét, és azzal sem, hogy a tervezettnél 427 vagonnal több cukorrépát adtak át a cukorgyáraknak. A hektárhozamok grafikonja szintén szépen ível felfelé. A bodollóiak búzából 28,7 mázsát termeltek hektáronként, a péderiek árpából 32-t, zabból pedig 33 mázsát. Kukoricából a buzitai és felsőlánci EFSZ 37, illetve 36 mázsás hozamot ért el. Burgonyából — ami egyesek szerint nem alkalmas a járás talajösszetételéhez — az ájiak, péderiek és bodollóiak 150 mázsát termeltek egy-egy hektáron. Tejtermelésből a komoróciak érték el a legjobb eredményt; 2523 litert tehenenként. Jánokon 16, Komarócon átlagosan 15 malacot választottak el egy anyakocától. A felsoroltakat csak betetőzi az a tény, hogy a múlt év elejétől december 31-ig a földterület 75 százalékáról 95 százalékra szélesedett a nagyüzemi gazdálkodás. A járásban utolsónak, 38 kis- és középparaszt belépésével, 450 hektár földterületen Gomboson is megalakult az EFSZ. A járás 38 falujából 28 már szövetkezeti község. Ha a konferenciát értékeljük, akkor megállapíthatjuk, hogy más alaphang jellemezte, mint a múlt évit. Akkor a szerény eredmények mellett is inkább az elért sikerekről beszéltek. A mostanin — noha nem mellőzték az eredmények említését sem — a sokkal jobb eredmények mellett is többet beszéltek a hibákról, a hiányosságok kiküszöbölési módjáról. — Sok szó esett a rossz munkaszervezésről, melynek következtében járási méretben 153 ezerrel túllépték a tervezett munkaegységet, bár a tervezett munkálatokat nem minden téren végezték el. De azt is megvitatták, hogyan teszik az idén a csoportvezetőket felelőssé a munkaegységekkel való gazdálkodásban és a tervezett munkák elvégzésében. Az egyes helyeken elért alacsony hektárhozamok okaira is rámutattak. Tornán például csupán 9 mázsás hozamot értek el kukoricából, mert munkaerőhiányra hivatkozva részesekkel kapáltatták. Ájban 3 vagon. Tornán pedig 180 mázsa kukoricával lett szűkösebb az EFSZ takarmányalapja a résznek kiadott kukorica miatt. Természetes, hogy ezek a szövetkezetek nem is dicsekedhetnek magas tejhozammal. Szóba került itt minden, ami jelenleg még gáncsot vet a fejlődésnek. Beszéltek a szarvasmarhaállomány feltöltésének lehetőségéről, a nem eléggé kihasznált önsegélyezés építkezéséről, az állattenyésztésben dolgozó pausál jutalmazásnak káros hatásáról stb. Persze arról is, hogyan lehet kilábolni a hibákból. Mert hisz 1956- ban az alsólánciak is csak 1156 liter tejet fejtek ki tehenenként, 1957- ben pedig már 2156 litert. Az ezer literes emelkedés boszorkánykacsoportok, csapatok között megindult. Kovács Miklós, a JNB alelnöke joggal mondhatta beszámolójában, hogy a hiányosságok ilyen nyílt, őszinte feltárása nem a gyöngeségnek, hanem a tudásukban, állásfoglalásukban egyre magasabbra növő szövetkezeti tagok erejének jele. Éppen azért beszélhetnek nyugodtan a hibákról, mert a járás földműveseit már semmi sem térítheti le az eddigi eredményes útról. S az alelnök találóan jellemezte a megtett utat s az elért fejlődést azzal, hogy a járás szövetkezetei már kinőtték a gyerekcipőt. Haraszti Gyula Királyhelmec A királyhelmeci járásban a Februári Győzelem 10. évfordulója napján tartották a járási szövetkezeti konferenciát. Iván elvtárs, a JNB elnöke beszámolójában értékelte a múltévi eredményeket, ugyanakkor feltárta mindazon fogyatékosságokat is, amelyek még az egyes szövetkezetekben fennállanak, s gátlói a többtermelés nagymérvű kibontakozásának. A legszebb eredmények közé sorolható, hogy a múlt évben 979 kis- és középparaszt 5275 hektár földterülettel a közös gazdálkodás útjára lépett. Ezzel a királyhelmeci járásban megszűnt az egyéni gazdálkodás, valamennyi földműves együtt, közösen építi a boldogabb holnapot. Mindez arra kötelezi a járás szövetkezeti parasztságát, hogy az eddiginél még nagyobb figyelmet szenteljen a közös gazdaság megszilárdítására, jobban használja fel az eddig feltáratlan helyi forrásokat. Ha az EFSZ-ek gazdálkodását mérlegeljük, megállapítható, hogy a növénytermelésben nagy előrehaladás volt az utóbbi években. Az 1956-os évhez viszonyítva igen nagy a különbség. Például őszi búzából a járási hektárhozam-átlag 1956-ban 13,3 mázsa volt, míg a múlt esztendőben 23,16 mázsára szökött fel. Hasonlóan túlszárnyalták a hektárhozamokat a többi növényfélékből is, a kukorica és burgonya kivételével. Őszi árpánál 76, tavaszi árpánál 44, zabnál 32, cukorrépánál 18, étkezési hüvelyesekből 109, réti szénából 54 és egyéb takarmányféléből szintén 54 százalékkal termeltek többet, mint 1956-ban. Kukoricából és burgonyából a lemaradás többnyire abból adódik, hogy a szövetkezetek a takarmánytermesztés kérdését az árpa és zab termesztésében látják elintézettnek. Ami az állattenyésztés számbeli és hasznosság szerinti növekedésének kérdését illeti, ezen a téren még sok a behoznivaló. — Járási méretben 100 hektár mezőgazdasági területre mindössze 10,6 tehén esik. A múlt évi járási tejátlag tehenenként 1458 liter volt. Ez jórészt annak tulajdonítható, hogy nem kielégítő a jóminöségű takarmány bőséges biztosítása, noha a járás szövetkezetei évről évre nagyobb gondot fordítanak erre a kérdésre. Komoly, megoldásra váró feladat, hogy a szántóterület 26 százalékán takarmányt termeljenek. Hozzájárul a takarmányalap biztosításához az is, amit a nagygéresi EFSZ elnöke javasolt a járási konferencián elhangzott vitafelszólalásában, hogy a jövőben csökkenteni kellene a munkaegységek utáni természetbeni járandóságot (ez alól kivételt képez a kenyérgabona). Géresi István, a kisgéresi EFSZ elnöke, versenyre hívta a járás szövetkezeteit a legmagasabb munkatermelékenység elérésében. Számos felajánlás is elhangzott. Például a bolyi EFSZ vállalta, hopy 1959-ben eléri a második ötéves terv marhaállományra vonatkozó mutatószámokat, továbbá 1958-ban terven felül 85 ezer liter tejet, 150 mázsa sertéshúst, 100 mázsa marhahúst ad a közellátás részére. — Kilenc éve, hogy elindult a járás parasztsága a közös gazdálkodás útján — mondotta záróbeszédében Cap István, a JNB alelnöke. — Elsők voltak azok közül, akik lerakták a szövetkezeti gazdálkodás alapkövét. A megtett út nem volt könnyű a teljes kollektivizálásig. A szaktudás további elmélyítésével, a mintaalapszabályok betartásával tovább kell az elért eredményeket sokszorozni. . -k-Ai SZKP Központi Bizottságának üléséről r— Hruscsov elvtárs beszámolt a kolhozrendszer további fejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről — Lapunk 7. számában cikket közöltünk Ny. Sz. Hruscsov elvtársnak Minszkben, a mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak értekezletén mondott beszámolójáról, amelyben a mezőgazdaság fejlesztésének legidőszerűbb kérdéseiről és a gépállomások átszervezéséről beszélt. • Az elmúlt napokban az SZKP Központi Bizottságának ülésén erről a kérdésről ugyancsak Hruscsov elvtárs mondott beszámolót, amely nyomán az SZKP Központi Bizottsága határozatot hozott. A határozat helyesnek és időszerűnek ismeri el a kolhozrendszer további fejlesztésére és a gépállomások átszervezésére előterjesztett javaslatokat, s a plenum célszerűnek tartja, hogy 1959. elejére hívják össze a kolhozparasztok III. országos kongreszszusát és ezen vitassák meg a kolhozok fejlesztésének megoldására érett kérdését és hajtsák végre a mezőgazdasági artyeiek minta-alapszabályzatában szükségessé vált módosításokat. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma szükségesnek tartja a gépállomások fokozatos átszervezését is. Az előterjesztett tézisek hangsúlyozzák, hogy a szovjet gépállomásoknak a nagyüzemi mezőgazdasági termelés megszervezésében szerzett tapasztalatai nemzetközi jelentőségűek, e tapasztalatokat széleskörűen felhasználják a testvéri szocialista országokban. A Szovjetunióban azonban a gépállomások ma már nem töltik be azt a politikai szerepet, amely a kolhozépítés első időszakában rájuk hárult, hisz náluk ma már senkit nem keli meggyőzni a nagyüzemi kollektív gazdálkodás előnyeiről. Éppen azért a kolhozrendszer továbbfejlesztése és erősítése, valamint a mezőgazdasági termelés kibővítése céljából célszerű áttérni arra, hogy traktorokat, kombájnokat és más mezőgazdasági gépeket eladjanak közvetlenül a kolhozoknak. Nem a gépállomások felszámolásáról, hanem fokozatos átszervezésükről van szó, hogy megjavuljon a kolhozok termelési-technikai ellátása. A gépállomásokat az egyes kerületek adottságaitól függően fokozatosan átszervezik javító és műszaki állomásokká. Továbbá rájuk hárul azoknak a gépeknek a kikölcsönzése, amelyekkel a kolhozok nem rendelkeznek. A tézisek tartalmaznak olyan tételeket is, milyen körülmények között lehet eladni a gépi berendezést a kolhozoknak. Van olyan javaslat, hogy az ország egyik, vagy másik kerületének sajátosságait figyelembe véve kell átszervezni a gépállomásokat. A kolhozok többsége azonnal megvásárolhatja a gépállomásoktól a gépeket. A gyengébb kolhozokban az átszervezés még évekig is elhúzódhat. 1958-ban a kolhozok oszthatatlan alapja megközelítőleg 25 milliárd rubel. A kolhozoknak eladandó gépek értéke — az elhasználódást figyelembe véve — hozzávetőlegesen 18—20 milliárd rubel. Ilyen körülmények között a gépek beszerzése, megfelelő fizetési részletek mellett már a kolhoztermelés jelenlegi színvonala mellett is teljes mértékben lehetséges. A tézisek azt is hangsúlyozzák, hogy a kommunista építés egyik legfontosabb feladata a Szovjetunióban élelmiszerbőséget teremteni a lakosság számára, nyersanyagboséget az ipar számára. E cél gyakorlati megvalósítása mindig feladata volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának. A korszerű kolhozok mind gazdasági, mind politikai tekintetben hatalmas szocialista vállalatok — a szovjet rend megdönthetetlen falusi pillérei. A szovjet közvélemény rendkívüli érdeklődéssel várja a határozat országos megvitatását. Ezt követi majd a Legfelsőbb Tanács ülése, amelyen megtárgyalják a kolhozrendszer fejlődésének új szakaszát jelentő törvényt. A Bratislava! Magnemesítő Vállalat az utóbbi két év alatt már harmadszor nyerte el a minisztérium és a Szakszervezeti Központi Tanács vándorzászlaját. A képen kezében zászlóval Jaronym Hetes, a vállalat igazgatója, A karvai szövetkezet vezetősége a párt levele nyomán gondosan elemezte gazdálkodásuk jelenlegi állását, hogy azok kiindulópontként szolgáljanak a következő év termelési és pénzügyi tervezéséhez. Ezek alapján már hónapokkal ezelőtt kiderült, hogy sertés- és marhahúsból a szövetkezet túlszárnyalta az 1960-ig egy hektárra előirányzott termelést. A múlt évi mérleg azt mutatja, hogy egy hektárra sertéshúsból 128, marhahúsból 59 kg esik. Ha a nagyszerű eredmények okát keressük, elsősorban az érdem szerinti jutalmazást kell megemlíteni. Az elszámoláskor prémium címen 40 136 koronát fizettek ki, s ez segítette elő azt is, hogy a tervezett 16 korona helyett 18 koronát fizethettek munkaegységenként. A leggazdagabb pótjutalmat Simcsik Imre anyasertésgondozó kapta, de meg is érdemelte, mert 44 kocától 704 malacot, azaz anyakocánként 16 darab 14 kilós malacot választott el. Az eddigi sikerek a tagságot és a vezetőséget újabb kezdeményezésekre kötelezi. Éppen ezért az 1958-as termelési tervükben sertéshúsból 136 kg-ot, marhahúsból 62 kg-ot, tojásból 282 darabot, tejből 360 litert terveztek egy hektárra. Ehhez még jobb munkaszervezés kell, valamint a növénytermelés segítsége. A múlt évben az esőzések következtében a homokos talajban kukoricájuk 56 Karvai jegyzetek mázsás hektárhozamot adott (helyenként 72 mázsát is.) Ez a tény indította arra a vezetőséget, hogy a hektárhozamok kérdését nem bízzák a véletlenre, hanem az öntözés széleskörű bevezetésével biztosítják a tervezett hektárhozamokat. A kertészet közepes teljesítményű öntözőberendezését nagyobb területre kiszélesítik, ezenkívül árasztással is öntöznek. — S mi lesz, ha az aszályos időben a Dunába folyó csatorna vize kiapad? — hangzik a merész tervet fenyegető kérdés. A karvaiak erre is gondoltak. Az évzáró gyűlésre meghívták a belvízlevezető társulat mérnökét. A megbeszélés eredménye egy merész és költséges kezdeményezésnek rakta le az alapjait: ezek szerint a szövetkezeti földek legkiemelkedőbb pontján egy nagy víztartály épül, ahonnan az összegyűjtött vizet árasztással juttatják el közel 200 hektárnyi területre. A terv szerint a kertészeten kívül az összes kapásokat öntözik majd, s ezenkívül megkísérlik egy kis területen a lucerna öntözését is. A terv kivitelezéséhez egyelőre 170 000 koronát irányoztak elő. Á terv megvalósítása mellett leginkább az ifjúság szállt síkra. • A nagyszerű terv nemcsak a szövetkezet tagjaira, hanem a kívülállókra is hatott. Ezt bizonyítja az is, hogy az évzáró gyűlés napján 8 új taggal bővült a szövetkezet, s ma már ott tartanak, hogy egy dolgozóra csak 3,8 hektár mezőgazdasági terület jut. A tagság átlagos életkorának csökkentésénél is eredményt értek el a fiatalok bevonásával s az átlagos életkor ma már kb. 42 év. Ha a szövetkezetnek a jövőben a takarmánykérdést is sikerül teljesen megoldani, akkor szinte minden lehetősége kezében van a többtermelés elérésére. 1956-ban még csak 3676 korona volt az egy hektárra eső jövedelem. 1957-ben már 4448 korona. A takarékosságra való igyekezet mellett a jövedelem emelkedésére való törekvés azt eredményezte, hogy az 1 korona piaci értékesítésre eső önköltség egy év alatt 0,29 koronáról 0,25 koronára csökkent. Még többet mutatnak az állattenyésztés elemzéséből nyert számok. Az egy munkaegységre eső nyersbevétel 1955-től 1957-ig így alakult: 36, 54 és 62 korona. Ugyanakkor ezen a szakaszon az ezer korona piaci értékesítésre kimerített munkaegységek száma így mutat: 27, 19, 16. A fentiekből tehát kitűnik, hogy a szövetkezet vezetősége alaposan megvizsgálta a termelés és a jutalmazás közötti összefüggést és az adott körülményeknek megfelelően szilárdította a normát s így a jutalmazást és a pótjutalmazást helyesen használták fel a termelés fokozására. Amikor az idei elszámoláson értékeltük a szövetkezet eredményeit, azt is meg kellett állapítanunk, miszerint értékeljük a verseny keretében a járás szövetkezeteinek elsőbbségét. A megegyezés nyomán a következő szempontokat vettük figyelembe: mit gyűjtött a szövetkezet az évi termelésből 1. fogyasztási alapba, (munka jutalmazása, jóléti és művelődési alap), 2. a szövetkezeti akumulációba (oszthatatlan és üzemi alapokba). Ha ezek szerint értékeljük a szövetkezetek eredményeit, úgy meg keil állapítanunk, hogy a karvaiak tartják a járási elsőséget és a fent említett elgondolások és tervek azt igazolják, hogy ezt meg is akarják őrizni. GÁBRIS JÓZSEF,
