Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-05 / 1. szám
1958. január 5. JzaUire/ Földműves 7 Keresztre] 1 vény Vízszintes. 2. Lék szélei. 5. Ezt ki* vánja a Szabad Földműves olvasóinak. 18. A vízszintes. 5. folytatása. 19. Oroszországi folyó. 21. Mutatószó. fon. ejtve 22 Ételnek van 23 Sedivi mássalhangzói. 24. Helyhatároző rag. 25. Tájrész meghatározása. 27. A bor édestestvére. 29. Rajtunk van. 30. Elcsen. 31. Romániai város. 33. Oz. 36. Még nem ökör! — keverve. 37. Időmérő. 39. Szegésféle. 40. Levegő. 41. Személyes névmás. 42. Szántó-vető. 43. Tessék! 44. Teherhúzás. 45. EAEZ. 46. Vissza: Már akinek van! 48. Feleselés. 50. RT. 51. Igevégződés. 53. Több nem kell! 54. Majdnem telt. 55. Va. 56. Egymástkövető betűk az ábécében. 58 Mutatószó. 60. Százötvenöt római számmal. 61. A kisbaba első szavaiból. 62. Aki igyekszik az iskolában ... 64. Szem. névmás. 65. Támadó jellegű katonai tömb. 66. Nem egészen gólem. 68. A 18. vízszintes folytatása. 71. Zsák széle. Függőleges: 1. Véd. 2. Liba keverve. 3. Megvan! 4. Fán van. 6. Ez az író dolga. 7. Azonos magánhangzók. 8. NZE. 9. Unoz, keverve. 10. Illatszer neve, keverve, 11. Kéve mássalhangzói. 12. Akó kétharmad része. 13. Tőkés kev. ék. hiány. 14. Sándor mássalhangzói. 15. Maró folyadék. 16. Feszítenek vele. 17. A Szabad Földműves is az! 20. A munka kifizetett értéke. 23. Kötőszó. 24. Két vége van! 26. Nem egészen lakó. 28. Pertel, keverve. 29. Ezt teszi most. 30. Csügg__ 32. Sok érte! ék. hiány. 34. Ilyen készülék is .van. ék. felesleg. 35. Mezg betűi keverve. 36. Tessék! ék. hiány. 38. Rafaj közepe. 40. Figyel. 44. Helyhatározószó. 47. Vicc, tréfa. 49. Női Kedvelt erdei állat, ék. hiány. 67. Vízszintes 65. 69. Tág. 70. Bizonyító szócska. Beküldési határidő: 1958. I. 13-ig. Megfejtendő: Vízszintes 5, 42, 68. Függőleges 6, 17. Keresztrejtvény-pályázatunk nyertesei A múlt évben közölt 8 keresztrejtvényből álló pályzatunkat lezártuk. Első díjat nyertek: Zala József, Ipolyság, és Ötvös Béláné, D. Óhaj, második díjat nyert: Morvay Jenő, Zsigáid, a harmadik díj tulajdonosa: Németh Gyula Ipolybél, negyedik díjat hárman nyertek: Gaál János, Rimaszombat, Kovács Ilona, Kürt és Szabó Erzsébet, Búcs. Első díj: 5 könyv, második díj: 4 könyv, harmadik díj: 3 könyv, negyedik díj: 2 könyv. A könyveket postán küldjük. X A fiatalasszony dicsekedve mondja barátnőjének: — Már másfél éve vagyok férjnél, de még egyszer sem volt nézeteltérés köztem és férjem között. — Hát az hogy lehet? Ügy, hogyha nekem van igazam, azt a férjem rögtön belátja. És ha a férjednek van igaza? C— Az nem fordul elő. A jobb eredményekért Ha valaki a tornaijai járásról beszél, nem felejti el megemlíteni, hogy a besztercebányai kerületben az első járás volt, ahol minden községben szövetkezet alakult. A szövetkezet szervezés mellett azonban nem feledkeánek meg a falvak kulturális életéről sem. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a járásban lelhető színjátszócsoportok december 1-ig 90 színdarabot játszottak le. Kifogásolható azonban, a színjátszőcsoportok műsorpolitikája, amelyre a JNB kulturális szakosztályának a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni és tanácsadásával helyes műsorpolitikát kialakítani. A legtöbb fellépést a hanvaiak érték el, akik két színjátszócsoportjukkai Gárdonyitól A bor-t és az Annuskát játszották. Az említett 90 színdarabbal mintegy 250-szer léptek fel a csoportok. Az 1957-es év a tánccsoportok szempontjából is eredményes volt. A járás területén 9 tánccsoport működött, melyek a nyári munkák alatt 35-ször léptek fel, közöttük legjobb volt a tornaijai 11-éves iskola tánccsoportja. Nem mondhatunk el hasonlókat a könyvtárakról. Elsősorban azért nem, mert a könyvtárosok nem teljesítik feladatukat. Az elmúlt év folyamán két kultúrotthon építését kezdték el. Remélhető, hogy az új kultúrotthonok elkészülését a csoportok munkájuk megjavításával várják, s a jövőben gyarapszik azon községek száma, ahol nemcsak színdarabot tanulnak, de jól működő tánccsoportta! is rendelkeznek, ugyanakkor nem lesz számukra ismeretlen az irodalmi és tudományos ismereteket terjesztő estek rendezése sem. Németh János, Sajószárnya ★ ★ ★ Vöröskeresztes tanfolyam — asszonyoknak A téli esték nemcsak a fiataloknak hosszúak, de a falusi asszonyoknak is. Ahol a tömegszervezetek vezetői jól gondolkoznak, ott hasznos dolgokra használják ki az alkalmat. így történt ez Harmacon és Panyitban is, ahol a közelmúltban vöröskeresztes tanfolyamot szerveztek. Harmacon 30 asszony látogatja a tarifolyamot s a járási vezetőség az előadásokat filmvetítéssel is tarkítja. Gömörpanyiton január elsején kezdte meg a működését az egészségügyi tanfolyam. A panyiti csoport jól működdik s remélhető, hogy mostani elhatározásuknak is lesz eredménye. N. J. Valóban megtörtént Nagy Frigyes uralkodása alatt veszedelmes versengés folyt az udvar és a kormány dámái közt az elsőbbség kérdése fölött. Arról vitatkoztak ugyanis, hogy melyik hölgyet illeti meg az első hely a menetben és az asztal mellett. Mondani sem kell, hogy a hölgyek ezt a súlyos problémát maguk között nem tudták eldönteni. Küldöttségileg' a király elé járultak és felkérték, hogy tegyen igazságot. Nagy Frigyes meghallgatta az előterjesztést, aztán válasz nélkül elbocsátotta az eléje járult dámákat. Másnap azonban a királyi palota falain ilyen feliratok ékeskedtek: — A legbolondabb dámát illeti meg az első hely! A király döntése kissé goromba volt ugyan, de véget vetett a viszálykodásnak. A történelem azonban nem jegyezte fel, hogy ezek után melyik hölgy követelte maga számára az első helyet. Megjelent az 1958-as NÉPNAPTÁR Az idei karácsonyi könyvpiacon 303 oldal terjedelemben jelent meg a NÉPNAPTAR. A Népnaptár a naptári részen kívül mintegy 257 oldal terjedelemben közöl szórakoztató anyagot, melyek között küi- és belpolitikai kérdésekkel foglalkozó írásokat, szakmai tárgyú cikkeket, valamint a hazai és külföldi irodalom szemelvényeit egyaránt megtalálja az olvasó. Az 1958-as Népnaptár a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában jelent meg, s kapható a Slovenská kniha üzleteiben. A Népnaptár ára 6,50 korona. T^gyszer csak veszi észre Balázs -*-J Ferenc, hogy a pupulykábói kezd elég lenni a gyermekeknek. A hatéves kis Margitka szemei már síró szájakká kezdtek tágulni. Megkeseredett ajkaira már némán kibiggyedt a kérdés: — Édesapa, mit hoztál vacsorára? — Szegény Balázs Ferenc egynagyot harapott a sötétségbe. Pedig volt abból elég a belsejében. Félredobta a fésűt s nagy, dáridós hangon kiáltotta: — Jaj, gyerekek, ha tudnátok, hogy milyen mesét hallottam ma! A ravaszság megint sikerült. A kis lelkek megint hátat fordítottak az éhes testnek és nem hallották a kéréseit. Új mohósággal gőgicsélt ki belőlük: — Apa, mondd el nekünk is! — Édesapa, meséld el. A torkos, fényes szemecskék belemerültek a Balázs Ferenc szemeibe, hogy kimerjék onnan az új mese édes mézét. Péterke, aki már a második elemiben tanítgatta türelemre a tanítóját, örök-maszatos kezét odakönyörögte az apja orra elé: — Édesapa, ha elmondod a mesét, egy hétig olyan jó leszek, hogy na. Szegény Balázs Ferenc nagy hókusz-pókusz tétovával mondta: — Elmondom, ha megígéritek, hogy a mese után rögtön az ágyba bújtok és elalusztok. Nagy, visító ígérkezés volt a felelet s bő csókfoglaló hullt a szegény ember arcára. A Palkó boldogságának két hosszú fényes lába nőtt s kilógatta őket a kis pocok orrlyukain. Balázs Ferenc előmutatott a nadrágzsebéből egy orrtörlő pályára tévedt roppant bús, vörös ágyterítőt s amputálta vele a Palkó boldogságát. Azután elkanyarított, titokzatos hangon kezdte: — Volt egyszer, hol nem volt, még az Avar-utcán is túl volt egy szegény ember. Volt annak a szegény embernek egy kisfia és egy zsemléje. A kisfiú éhes volt, megette a zsemlyét. A JŐ ISTEN MALACA Most már csak kisfia volt a szegény embernek. Vakarta a fejét a szegény ember vakarta: — Mit fogok én enni adni az én szerelmes kisfiamnak, ha megint megéhezik? — Mert a szegény ember nagyon szerette a kisfiát. Meg is érdemelte ám az. Mert rendesen eljárt az iskolába, ott jól viselte magát és jól tanult, nem úgy, mint a sok hadnagy-utcai haszontalan kölyök. Megy munkát keresni a szegény ember. De abban az időben több kéz volt, mint kenyér s a szegény ember csak nem kapott munkát. Megy kölcsönkérni az ismerőseihez, de azok csak hátat fordítanak neki. Jóllakott has nem érti az éhes száj beszédét. Megy hazafelé a szegény ember, majd meghasad a szive. — Mit fogok én mondani az én szerelmes gyermekemnek, ha kenyeret kér tőlem? TTát amint így epeszti magát, ép-*■1 pen a tabáni temető mellett megy el. A temető szélén, a tövises bozótban, egy nagy kocadisznó búslakodik. Úgy potyognak a könnyei, mint az őszi eső. — Hát kend mit búsul, koca néném? — kérdi a szegény ember. — Hogyne búsúlnék szegény ember, mikor egy akkora tövis ment a tábomba, mint egy konyhakés. Jó szíve volt a szegény embernek, megsajnálta a kocadisznót. Odament hozzá, kivette a fene tüskét a lábából Még meg is fújkálta a sebet, hogy ne sajogjon. Mondja neki a kocadisznó: — Köszönöm fiam, s jő tett helyébe jót várj. Megy hazafelé a szegény ember, elérkezik a kapuba. Hasadozni kezd megint a szíve: — Jaj, mit fogok én enni adni az én édes magzatomnak? — Hát a háta mögött valaki csak azt mondja: — Röff, röff. Hátranéz a szegény ember. Mit lát. Uramisten! Csak ott áll a kocadisznö előtte. — Mit keresel itt kocanéném. mit keresel egy ilyen szegény embernél? — kérdi tőle. Felel neki a kocadisznó: — Én a jó Isten kocája vagyok, szegény ember és tudom a te bánatodat. Jót tettél velem, hát én megjutalmazlak a te jó szívedért. Azzal csak lefekszik a kocedisznó s egy szép, öthónapos, fényes, szőke malacot szül. Mondja a szegény embernek: — No szegény ember, süsd meg ezt a malacot vacsorára. És sohse búsulj, mert akármilyen szükségben leszel, mindig lesz egy malacom számodra A szegény ember azóta nag,\ boldogságban él a kisfiával. Á jó Isten kocája pedig széjjeljár e széles világon. És a szegény gyermekeket, akik jól viselik magukat, nem búsítják szüleiket, szépen, jókor lefeküsznek és elalusznak, fényes kis malacokkal ajándékozza meg. Itt a vége. fuss el véle. Nagyot nyeltek a gyermekek. De már kis lelkűkben sűrűn gombáztak Tel a kérdések: — Apa, örvendett a kisfiú a malacnak? ■ — Édesapa, máskor is eljött a jó isten kocája? — Édesapám, hozzánk is el fog jönni? Balázs Ferenc tréfás-zordul csördített rájuk: — Takarodjatok aludni, mert sohasem kaptok malacot! A gyermekek kacagó ijedtséggel rohantak be a házba. Pár perc múlva édes vontatással hallattszott ki az ima-Én lefekszem kiságyamba, Mindennapi koporsómba. Bezáródik két szemem, Vigyázz reám, istenem! A küszöbön a sötétségen át két arc fehérlett egymás felé. — Mi lesz holnap? — zokogta az asszony. — Mi lesz holnap? — visszhangozta szegény Balázs Ferenc. És a két árva lélek keserűsége szélesebb volt a széles éjszakánál. II. Czegény Balázs Ferenc sóhajtott ^ egy búskeserveset. Sóhajtott és felébredt. Felébredt és nézte a búbánatát. Ott állt az az ágya mellett fekete hosszú hajával, ernyedt, nagy fekete szemeivel. — Reggel van, régi gazdám! — mondja a Balázs Ferenc búbánata. Reggel volt már, felhős szeptembervégi reggel. Az itt-ott papirosszalagokkal fáslizott beteg ablakon bejött az udvar. Régi volt a rozzant üres ól, harminc év óta mindennap látta azt Balázs Ferenc. Öreg volt a foszlőlombú eperfa, harminc nyáron át tarkázta vörös pettyekkel az udvar köveit. Ó, ócska, öreg volt minden alázatos dolga a szegény udvarnak. De most olyan valótlan, új és kegyetlen rém volt mindez a Balázs Ferenc szemeinek. Minden dolognak gúnyos, véres, nagy szája volt. És ezeken a szájakon a világ ős, kegyetlen titka odaismételte Balázs Ferencnek: — Nincs kenyér, nincs irgalom számodra. A szegény ember visszakapta fejét a paplan alá. Ott sötét volt és meleg, olyan jó hely volt egy percnyi búvóhelynek. És mert így nem látta a világot, feltántorgott benne a reménység és könyörgő sírással kezdte mondani: — Nincs világ, nincs éhség, nincs nincsenség és bizonyisten nincs Balázs Ferenc! Egy pillanatnyi káprázat az egész mumuslátszat, azután nincs, nincs senki és semmi, végtelenül, boldogan nincs! — Röff, röff — jött egy hang a Balázs Ferenc paplana alá. — Hát ez mi? — álmélkodott ki a bánatából a szegény ember. — Röff, röff — hangzott megint tisztább csengéssel. A szegény ember megfogta a jobbfülét, megfogta a balt is. A régi, becsületes, megbízható szolgák voltak. Nem szoktak hazudni gazdájuknak, gonosz káprázat sem fogott ki soha rajtuk *— Röff, röff — mondták megint a gazdájuk fejének. | assan, ijedten dugta ki a sze^ gény ember fejét a paplan alól. Balról mellette feküdt felesége, elnyúlva hosszan, mintha az eldobott test rohanna a nem-levésbe. Sápadt arcán nagy szomorúság, félig nyílt ajkán odadermedt néma ima. Olyan csendes, olyan mozdulatlan, mint egy kidöntött fatörzs. Jobbról a nagy, ládaszerű deszkaágyban, ott alusznak a gyermekek. A fürtös fejek itt-ott kibukkannak a pokróc alól. Mintha egyetlen szőke gyermekgerezd volna az ágyban. Milyen halványak, milyen véznácskák szegénykék. A kis Palkó hervadt szája majszolt valamit. Hát az álomnak mégis van szíve, nem hagyja rideg-sóváran a szegény ember gyermekét! Az öt alvó kis fej nagy, hangtalan zokogás lett a Balázs Ferenc szemeiben. (Folytatása következik) név becézve. 50. Ragok, keverve. 52. Némely ember szokása. 55. Vétó, keverve ék. hiány. 56. ilyen katona is van. 57. Vernek. 59. Rég. 62. Hegyi madár 63 Lek. 65 A férfi párja. 66. SZABÓ DEZSŐ:
