Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-02 / 9. szám

1958. március 2. \fzaterti Földműves s Nagyobb reménnyel rajtolnak A kezdet kezdetén Sűrű hóesés közepette érkeztünk Alsőszemerédre, ebbe az ipolysági járásban tekvő, dimbek-dombok kö­zé ékelt falucskába. A közös gazda­ság irodájában Ickát, a szövetkezet pirospozsgás arcú könyvelőnőjét ha­lom aprópénz számolása közben talál­tuk. — Ez már csak az apraja — új­ságolja. — S hol a nagyja, a darabosa? — Már borítékba rakva vár az esti kiosztásra — majd hozzá teszi har­madszor is átszámolta, hogy hiba ne essék a dologba. Mert mégis csak felelősségteljes munka több mint het­venezer korona szétszortírozása fil­­lérnyi pontossággal. — Mennyi jut belőle egy munka­egységre? — Nem sok, mindössze 4,0 korona — feleli a könyvelőnő. — De, ha az előző évekhez viszonyítjuk, mégis csak haladtunk előre, mert az egy munkaegység 10 koronára tervezett pénzbeli értékéből csupán 50 fillér hiányzik. Holott 1956 előtt több hóna­pon át még a csekély előlegre sem futotta. Majd elmondja, hogy az 1956. évi munkaegység-értékhez arányítva a múltévit, 2 korona az emelkedés. Ez nagyrészt annak a következménye, hogy a tagok odaadóbban, szorgalma­sabban dolgoztak. Mit mutat a mérleg ? Azt, hogy jövedelmük még sokkal több is lehetett volna. Hogyan ? Ügy, ha okosabban, hozzáértőbben gazdálkodnak, ha minden igyekezetü­ket a termelési terv teljesítésére, sőt, annak túlszárnyalására fordítják. Ezen áll vagy bukik pénzgazdálkodá­suk. Hozzá tartozik ehhez még a munkaegységekkel való, nagyon indo­kolt takarékoskodás, mert a múlt esztendőben is 970-nel túllépték, ami nincs arányban a kitermelt termé­nyekkel és termékekkel. Mert sem az állattenyésztés, sem a növényter­mesztés tervezett bevételét nem si­került elérniük. Hogy mi volt a termelési terv tel­jesítésének akadályozója, ez az év­záró taggyűlés vitájában is némileg felszínre jutott. — Ötszáz csibét vettünk. De mi haszna? Összesen 40 maradt meg be­lőlük — hozakodott elő Batisz János baromfigondozó a dologgal. Batisz bá­csi már idősebb, mindamellett szerény is, mert állandó fizetésnek megelég­szik a havi 120 koronával, s „lemond" a munkaegységekről. De szerénysége, s a vezetőség szűklátókörűsége oda vezet, hogy „többe kerül a leves, mint a hús“. A munkajutalmazás ilyen módja nem megengedett, másrészt határozottan káros, mert útját állja a szövetkezet gazdasági fejlődésének, nem serkenti a tagokat a többterme­lésre, a hasznosság és a hektárhoza­mok tervének túllépésére. Hogy gazdagabb legyen a zárszámadásuk A múlt évben kiszélesedett, több­ségivé váló szövetkezetnek minden előfeltétele meg van ahhoz, hogy job­ban, ésszerűbben gazdálkodjék. Biz­tosíték erre az új, a közösség érde­keit jobban szívén viselő vezetőség, továbbá a tagok szorgalmának növe­kedése, kezdeményezőkészsége. Ez mutatkozott meg a tehéngondozók részéről is, akik felismerték, micsoda kár származik abból, ha a falucskától 3 — 4 kilométerre eső legelőre naponta oda-vissza gyalogoltatják az állato­kat. — Fedett, nyári karám kéne, — ja­vallottá az egyik idősebb tehenész — ami nem kerülne sokba. Fel lehetne állítani a Selmec partjánál. így bi­zonyára több lenne a tej, ami növelné a bevételt. — Ennek nincs semmi akadálya — egyezett bele Oszli Lajos, a szövet­kezet újonnan választott, fiatal elnö­ke. A határozat tehát megvan, most már a tetten a sor... Az állattenyésztés szakaszán nagy feladatok várnak Pulis Róbert, fiatal zootechnikusra. Sok függ majd szak­tudása állandó gyarapításától. Tudás­szomja, amit a szakiskolába jutásig szakkönyvekből oltogat, — s elősze­retettel olvasgatja a földművessajtót is — biztosíték arra, hogy az állat­­gondozók segedelmével gyökeres ja­vulás áll be majd az állattenyésztés­ben. Ehhez hozzájárul a már csaknem teljesen kész, korszerűen berende­zett K 98-as tehénistálló is, miután a tehenészek munkakörülményeinek megjavítását nagymértékben előse­gíti. Ha nyílik az idő ... Nemsokára tavasz kopogtat az aj­tón. Még néhány nap és ... ha az idő nyílik, határba parancsol öreget-fia­­talt. Ezt a még hátralévő nyúlfarok­­nyi időt is jól felhasználhatják. Külö­nösen áll ez a növénytermelő munka­­csoport jó összeállítására, ezen be­lül a munkacsapatok megszervezésé­re, a tagok munkabírása és tapasz­­taltsága figyelembevételével, hogy az erőviszonyok lehetőleg egyenlőek le­gyenek. így lehetőség nyílik a mun­kaverseny kibontakozására, ami ter­mészetesen nem megy majd magá­tól... Határozottan szükség van an­nak tervszerű irányítására. Ezen a téren Gyönyör István, a szö­vetkezet új agronómusa, — aki ugyancsak fiatal — sokat tehet. A növénytermelő csoport, illetve mun­kacsapatok szakirányítása, tanácsok­kal való ellátása, a haladó termelési módszerek meghonosítása, az agro­technikai határidők betartása, állan­dó figyelemmel kísérése, a minőségi munkára való törekvés elmélyítése meg nagyrészt az ő feladata. Tavaszi árpából 60, zabból meg 18 hektár vár elvetésre. A talajelőkészí­tő munka nagyrészt elvégzi a felsö­­szemerédi traktorosbrigád, de mind­emellett kemény munka vár a szövet­kezet fogatosaira is. Itt is módosí­tásra van szükség, ami a szervező­irányító munkát illeti. Eddig önálló csoportot képeztek, ami természete­sen nem célravezető, a helyes mun­kaszervezés és a feladatok elvégzése azt követeli, hogy a növénytermelő munkáscsoportba beolvadjanak. Gömörhorkátót öt kilométernyire meghúzódva a gömöri dombok aljában fekszik Mellété. A dombok megfosztják a szerényen meglapuló falucskát a nyugovóra készülődő nap sugaraitól, de az arra járót is attól, hogy észre­vegye a piros- meg szürketetős há­zacskákat mindaddig, míg a dombte­tőre nem ér. Pár hónappal ezelőtt — merthogy a járásban itt alakult meg utolsónak az EFSZ — csipkedték is azzal a mellétieket, hogy a haladás, a fejlődés elöl bújtak a dombok közé. De mert ma már az alakulástól eltelt öt hónap után eredményekre is hivat­kozhatnak, hát lassan a csípős meg­jegyzések elismeréssé változnak ... A szövetkezet irodáját zárva találom, de pár perc múlva előkerül a könyvelő. Fiatal, alig 19 éves, csinos lány mutat­kozik be. Nyelnem kellett egyet-kettőt, míg felocsúdtam a meglepetéstől. Az­tán az fordult meg agyamban, hogyha a fiatal szövetkezet is annyi életkedv­vel indul, amennyi Oravec Sárika arcán tündököl, akkor bizonyosan rövid idő alatt behozzák a késést. A kérdéseimre adott válaszok is ezt igazolják. A szövetkezet rövid néhány hónap alatt már két istállót épített. Egyet a szarvasmarhák, egyet a ser­tések számára. De ez még kevés, s már tervbe is vették egy T—18-as istálló építését. Közben Ferenc elvtárs, a szövetkezet elnöke is megérkezik. A jövőt hozza szóba. Azt, hogy az évben a szarvas­marhaállományt 160 darabra akarják emelni. Mert szerinte nekik most meg­kétszerezett igyekezettel kell behozni a többieket, 1960-ban már nem sze­retnének a hiányos számlával állók között lenni. Tervezgetnek, igyekeznek tehát. Ha­­| táruk nem a legalkalmasabb az ipari A zajló Ipoly egyik kanyarjában vidáman lubickolnak a tojóludak. Akárhogy is durcáskodik Télapó, jön a tavasz! növények termesztésére, ezért a jöve­delmi forrás főalapjának az állat­­tenyésztést építik ki. A gazdasági, pénzügyi megerősödésre azért is szük­ség van, hogy a még kívülálló 32 egyénileg gazdálkodó mihamarabb be­sorakozzon a szövetkezeti családba. Ez pedig — jól tudják ők — eredmé­nyekkel megy legkönnyebben. A szövetkezet 61 tagja, idősebbek és fiatalok egyetértő akarattal szorgos­­kodnak a közös célért. Magyar Józsi bácsi és Lipták Pista bácsi már túl vannak a hatvanon, de ők is bizalommal tekintenek a holnapba. Mert amint Lipták bácsi mondja — küzdöttem már eleget a földért, most már inkább termelni szeretnék. így van ez jól, így van ez rendjén, ahogy most csi­náljuk. Magos Albert és Elek László lép az irodába. Mindketten fiatalok, még előttük az élet. Ők a kultúrélettel meg a kultúrotthonnal dicsekszenek. Van is mivel. Betanulták a Kubo című szín­müvet, amellyel nemcsak helyben, de Deresken és Borzován is nagy sikert arattak. Mind gazdasági, mind kultu­rális téren igyekeznek, mert azt sze­retnék, hogy ne legyenek a világtól eldugott falu. Persze, ehhez az ö igye­kezetükön kívül az is kell, hogy az illetékesek észrevegyék a fejlődést hátráltató dolgokat és segítsék őket a tervek megvalósításában. Mert ha már ók bekapcsolódtak a mezőgazda­ság új útján haladók közé, akkor az is kell, hogy őket is jobban összekap­csolják a világgal. A mezei út — kü­lönösen a télvíz meg az őszi sár idején — nem valami jó összekötő kapocs. Leginkább az iskolásgyerekek tudnák megmondani, akik reggel 6 órakor gyalog indulnak Pelsőcre, hogy nyolcra odaérjenek. Már Mellétére is vezetik a villanyt. Rövidesen kigyúl a fény. Az új élet nyomán gyorsabban változik majd az eldugott kis falu élete. Már a kezdet kezdetén is van mit felmutatni. Csak nagyobb segítség kell, hogy a jól in­duló mára még derűsebb holnap kö­vetkezzen. Németh János, Sajószárnya Vizsga ekonómiából A szövetkezetek évzáró taggyűlései egyúttal vizsgák, ahol a tagság a falu szocialista építéséből vizsgázik. Ilyen évfolyambeli vizsgát tett le a napok­ban a szécsenykei szövetkezet tag­sága is. A volt grófi kastély mintha csak ezért öltözött volna ünneplőbe ez alkalomból, hogy elégtételt szolgál­tasson az egykori cselédeknek, ara­tóknak, kizsákmányolt parasztoknak, akik a kastélyt építették és most igaz birtokosai. Az évszázados építmény falai kö­zött a múltban is sok tanácskozás folyt a gazdálkodásról. Természete­sen nem a munkaegység értékének a növeléséről folyt ott a tárgyalás, hanem napszámcsökkentésről, arról miként lehetne még jobban kizsa­rolni a cselédeket és aratókat, és re­gulában tartani. Az idők azonban megváltoztak. Szécsénykén ezt a változást a közös szövetkezeti gazdálkodás áldásain, sok új családi házon, a szövetkezeti ta­gok egyre növekvő jólétén és végül magán a kastélyon is fel lehet mér­ni. Ott, abban a teremben, ahol a fel­­szabadulás előtt a hatalmas földesúr trónolt, ma egykori cselédje, Deák szövetkezeti elnök fia összegezi az egykori nagybirtokon alakult szö­vetkezet eredményes gazdálkodásá­nak egy éves mérlegét. Az öreg falak, amelyek tanúi voltak a gróf kizsák­mányoló tetteinek, ma a szövetkezeti évzáró gyűlés élénk vitáját visszhan­gozzák. A vita főleg a közös munka­­szervezés új módjairól, az érdem­szerinti jutalmazásról, egyszóval a szocialista gazdálkodás, a párthatá­rozatok teljesítéséről folyik. Azok, akik régebben a gróf szavát rette­géssel lesték és nyomorúságos ke­resetükből legfeljebb fillérekkel szá­molhattak, ma százezrekről folyik a vita, az évi termelési és pénzügyi tervekről. A kastély nagytermében összegyűlt szövetkezeti tagság előtt Deák Fe­renc, az elnök, beszámolójában a szövetkezeti gazdálkodásról többek között a következőket mondja. — A hiányosság ellenére a terme­lési és pénzügyi- terveinket teljesí­tettük, sőt az évi bevételt túl is szárnyaltuk, noha a tervezett kiadá­sokat nem léptük túl... Az elnök szavai helytállóak. A szö­vetkezet az utolsó két évben mély­reható változáson ment keresztül Az egy hektárra eső tiszta bevétel több mint száz százalékkal emelke­dett. Ezzel párhuzamosan növekedett a munka jutalmazása is. Egy munka­egység után ma a szövetkezet tagjai három koronával kapnak többet, mint az előző évben. Turman Károly és Trevalec Rozália sertésgondozók egy kiló sertéshús kitermelésére 5,20 kg takarmánnyal kevesebbet használnak fel, mint két évvel eíelőtt. Munkájuk­kal megtakarítottak 81,60 q takar­mányt és ennek ellenére a 225 q húskitermelési tervüket 252 mázsára teljesítették. Csak a takarmány meg­takarításából 4800 Kcs jutalmat kap­nak, vagy egy 300 kilós sertést. szocialista alapelve, az érdem szerinti jutalmazás, a szécsenykei szövetke­zetben. Azóta a tagság és a szövet­kezet sokat gyarapodott anyagi és szellemi javakban. Az egyén és a kö­zösség érdekeinek összeegyeztetése most már Szécsénykén is megterem­tette a fejlődés feltételeit. Mindennek tudatában az emberben önkéntelenül vetődik fel a kérdés: egyest írhatnánk a könyvbe. Ha azon­ban a szövetkezeti gazdálkodás óriási lehetőségeit vesszük figyelembe, lát­juk azt, hogy a vezetőség elmulasz­totta, hogy a tagság jeles osztályzat­ban részesüljön. Helyes volt Deák elvtárs megálla­pítása: az eredmények ellenére van még elég hiányosság a gazdálkodás­ban, amely elsősorban a vezetőség hibájául róható fel a munkaszerve­zésnél, mert az egyes csoportok, főleg a mezei csoportok, nem voltak állandó jellegűen megszervezve. Nem volt nekik kiosztva élő- és holtleltár. Jtem alakulhatott ki a csoportok kifeött a szocialista munkaverseny. A szö­vetkezet vezetőségének a hibákkal szemben való magatartása, javító­szándéka, biztos jel a jövőre nézve. Példák bizonyítják a tagok mun­kaszorgalmat és helytállását az egyéni művelésre kiosztott növényápolásnál, ahol a bevezetett pótjutalmazás foly­tán soha nem látott mértékben nö­vekedett a tagok szorgalma. A szövetkezeti tagok már kora haj­nalban kint voltak a határban. — A munkánk ezért mindig időben és jól volt elvégezve — mondja Bodzsár István a HNB elnöke. A szövetkezeti tagoknak ma minden szava az EFSZ- ről szól. Különös gonddal veszik körül a közös állatállományukat. Ebben az évben nemcsak az éyi termelési ter­vet akarják teljesíteni, mondogatják, de jóval többet. Ma már látják, hogy erre megvan minden lehetőség. Kö­telezettségvállalásaikat is a terme­lési tervükön kivül elért eredmények­ből fogják teljesíteni. Pártunk XI. kongresszusának tiszteletére 62 352 koronás vállalást tettek. A szövetkezeti tagságnak a múlt évi gazdálkodásban elért eredményei a jövőért folyó harcról, egy nagyará­nyú küzdelemről tanúskodnak. Ez azonban része a falu fejlődését ösz­tönző régi harcos hagyományaiknak. M. Ma ugyan évzáró gyűlés van — mondja Oroszlány Táflos '' ele azért a sertésállományunkat ma is el kell látni vízzel. A tehenészetben a fejőgúlyások a tervezett 1700 liter fejési átlagot 2040 literre növelték. A borjúneve­lésben darabonként 60 dekás átlagos napi súlygyarapodást értek el. Két éve csak annak, hogy elindult hódító útjára a közös gazdálkodás ezek lennének azok az emberek, aki­ket a múltban a kastélyok urai „buta parasztiként tartottak számon?... Ez szinte hihetetlen, mert ha a szé­­csénykei szövetkezet múlt évi gaz­dálkodásának elért eredményeit vesz­­szük tekintetbe, akkor ekonómiából Szemernyi idő sincs már az indulás előtti munkák halogatására! A szárí­tó böjti szelek napok, órák alatt ha­muszürkévé szikkaszthatják az áldott rögöt, s elhangzik az új élet magve­tőit munkába szólító vezényszó: Rajt­hoz! Indulás! Kovács István Befejezték a gépjavítást Az Iglói Gép- és Traktorállomás gépjavítói és traktorosai február 25-én a kassai kerületben elsőként befejezték a tavaszi munkákhoz szük­séges gépek kijavítását. A húzószer­számokat már február 21-ére kija­vították. Jelenleg a nyári munkákhoz szükséges gépek javításán dolgoznak. Ezeket is idő előtt akarják kijavítani. Oroszlány Imre. Nagy szükség van a lóállományra is a szövetkezet­ben. Ha nem fogjuk ókét télen, fon­tos, hogy napközben a kis csikót

Next

/
Thumbnails
Contents