Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-23 / 8. szám
1958. február 23. s/zab-ad Földműves Népünk szívében halhatatlan Július Fuöík kommunista újságíró és esztéta, a fasizmus mártírja, valamint az „Üzenet az élőknek“ c. 49 nyelvre lefordított világhírű könyv szerzője február 23-án ünnepelné születésének 55. évfordulóját. Az alábbiakban részleteket közlünk az említett könyvből. Csengetnek. Most, éjnek idején? Ki lehet az? A látogatók nem valami türelmesek. Döngetik az ajtót. — Kinyitni! A rendőrség! — Gyorsan az ablakhoz! Meneküljetek! Van pisztolyom, fedezem a szökéseteket! Késő! Az ablak alatt ott állnak a Gestapo emberei, s pisztolyukat a szobának szegezik. A folyosó felöl a kifeszített ajtón át titkosrendörük tódulnak a konyhába, s onnan a szobába. Egy, kettő, három — kilenc ember. Engem nem látnak, mert a hátuk mögött állok s eltakar a sarkig kitárt ajtó. Nyugodtan lőhetnék hát. De kilenc pisztoly mered két aszszonyra és három fegyvertelen férfira. Ha elsütöm fegyveremet, ők előbb esnek el, mint én. Sót még akkor is áldozatul esnek, ha magamra lövök, mert a Gestapo-fogdmegek rögtön tüzelni kezdenek. Ha nem lövök, társaim leülnek egy fél évet vagy egy évet, s a forradalom kiszabadítja őket. Csak Mirek és én nem kerülhetünk ki ebből ép bőrrel. Megkinoznak majd minket. — Belőlem ugyan semmit ki nem szednek ... Ha föbelövöm magam, senkinek sem használok; én magam megmenekülök ugyan a kínzástól, ezzel szemben négy elvtárs életét áldozom fel feleslegesen. így van ez? így bizony! Döntöttem. Kilépek rejtekemből. — Hoho, még egy! Az első ütés arcomba sújt. Talán knock-autolni akart. dóm számlálni az ütlegeket. Csak szétharapdált ajkam fáj, más fájdalmat nem érzek. — Le a cipővel! Hát igen, a talpam még nem zsibbadt el a kínzástól. Ezt érzem, öt, hat, hét, a bot mintha most egyenesen az agyamat csapkodná. Két óra. Prága alszik. Talán valahol felsír álmában egy kisgyerek, s egy férfi megslmogatja felesége domború csípőjét. — Beszélj! Beszélj! Nyelvem végigjártatom a számban, próbálom megolvasni, hány fogamat verték ki. Nem megy. Tizenkettőt, tizenötöt, tizenhetet? Nem, de legalább annyi itt a rendőrbiztos, aki „kihallgat“. Némelyik már láthatóan fáradt. És a halál még mindig nem jön. ... A Petschek-palota. Sohsem hittem volna, hogy valamikor élve idekerülök. Most futólépésben fel, a negyedik emeletre. Ahá, a hírhedt II-A 1, a kommunista ellenes osztály ... — Hogy hívnak? Beszélj! Hol a lakásod? Beszélj! Kikkel érintkezel? Beszélj! Azok hol laknak? Beszélj! Beszélj! Beszélj! Ha nem beszélsz, agyonverünk! Vajon hány ütést bír ki egy életerős ember? A rádió éjfélt jelez. A kávéházak bezárnak, az utolsó vendégek hazamennek, a szerelmespárok ott járnak le s fel a kapuk előtt, nem bírnak elválni egymástól. A hosszú, sovány rendörbiztos kedélyesen mosolyogva lép a szobába. — Nincs semmi baj — szerkesztő úr? Ki árulhatott el? No látod, mindent tudunk. Beszélj már! Legyen eszed! Különös szótár! „Legyen eszed“ itt annyit jelent, mint - „légy áruló!“ Nem, nincs eszem. — Kötözzétek meg! És üssétek! Rajta! Egy óra. Az utolsó villamosok döcögnek a lassan elnéptelenedő utcákon, a rádió jóéjszakát kíván hűséges hallgatóinak. — Kik a tagjai rajtad kívül a Központi Bizottságnak? Hol van a leadótok? Hol vannak a nyomdák? Beszélj! Beszélj! Beszélj hát! Most már megint nyugodtabban tu-Három óra. Jön a hajnal, a külváros éled, zöldségkocsik döcögnek a vásárcsarnok felé, utcaseprők mennek munkába. A végén talán még megérem a reggelt. Elővezetik a feleségemet. — Ismeri ezt az embert? Nyelem a vért, nehogy meglássa.... Meddő erőlködés, hiszen arcom minden kis porcikájából és újjaim hegyéből csurog a vér. — Ismeri ? — Nem ismerem. Ezt mondta, s tekintete sem árulta el megrendülését. Drágám. Betartottad megállapodásunkat, hogy sohasem fogsz megismerni, bár ez most már fölösleges. Elvezették... A földre esem. Belémrúgnak. Rámtaposnak. Igen, így most gyorsan vége lesz. A fekete rendörbiztos szakállamnál fogva a magasba húz, és elégedetten nevetve mutatja a markába maradt szőrcsomót. Van ebben valami komikus. Fájdalmat már semmit sem érzek... Egy hosszú SS-katona, aki mellettem áll isimét belémrúg, hogy keljek fel. Hasztalan. Valaki megint felmos, ismét leülök, egy asszony orvosságot tölt belém és megkérdi, mim fáj, s akkor egyszerre úgy érzem, minden fájdalom a szívemben sajog ... Aztán megint eltűnik minden, a fal, az orvosságos asszony, a, hosszú SS- katona ... — Nem éri meg a reggelt... (Becipeltek a zárkába). A zárka ajtaja kinyílik. És itt van megint a két pár magasszárú csizma is most már tudom: az egyik pár : a kutya gazdájáé, a pangráci fogház • igazgatójáé, a másik a Gestapo kommunistaellenes osztályának főnökéé, aki éjszakai kihallgatásomon elnökölt. Leül egy székre, s megkezdi a kihallgatást: — A játszmát elvesztetted, mentsed meg legalább magadat! Beszélj! — Mennyi ideig laktál Baxáéknál? Baxáéknál? Ezt is tudják? Ki árulta el? — Na látod, mi mindent tudunk. Beszélj! Ha mindent tudtok/ minek beszéljek? Nem éltem hiába — a befejezést nem rontom el. — Hát nem érted? Vége! Mindent elvesztettetek. — Csak én veszítettem. — Te még hiszel a kommün győzelmében ? — Természetesen. — Hát ő még hisz ? — kérdi a főnök németül s a hosszú biztos fordítja, — ő még hisz Oroszország győzelmében? — Természetesen. A háború nem végződhet másképp. Már fáradt vagyok. Minden erőmet megfeszítettem, hogy résen legyek, most aztán öntudatom gyorsan elfolyik, mint a vér a mély sebből. Még érzem, hogy kezet adnak — talán a halál jegyét látják a homlokomon. Igaz is, egyes országokban az a szokás, hogy a hóhér megcsókolja az elítéltet, mielőtt végrehajtja az ítéletet. * * * Május elseje. Hajnal. A fogház toronyórája hármat üt. Most először hallom tisztán ütését. Tehát lebukásom óta most először vagyok teljes öntudatnál. Érzem a nyitott ablakon át betóduló friss levegőt, ahogy elárad földön fekvő szalmazsákom körül, érzem a szalmaszárakat, szúrják mellem és hasam, testem minden porcikája ezer fájdalomtól sajog, nehezen lélegzem. Hirtelen olyan tisztán látom, mintha ablakot nyitottak volna: ez a vég. Meghalok. Szerettem az életet, a szépségéért mentem a harcmezőre. Szerettelek titeket, emberek, boldog voltam, ha szeretetemet viszonoztátok, és szenvedtem, ha nem is értettétek meg. Akit megbántottam, bocsásson meg nekem, akit megvigasztaltam, felejtsen el. Sohse ébresszen gyászt a nevem. Ez a végrendeletem, ezt hagyom nektek, apám, anyám, testvéreim, neked, én Gusztinám, nektek, elvtársaim, mindenkinek, akit szerettem. Ha azt hiszitek, hogy a könnyek elmállasztják a panasz kemény rögeit, ám sírjatok egy kicsit. De ne sajnáljatok! Az örömért éltem, az örömért halok meg. Nem illenék síromra a gyász angyala. Május elseje! Ezekben az órákban már sorba álltunk a város peremén, zászlóinkat bontogattuk. Ezekben az órákban Moszkva utcáin már felsorakoznak az első osztagok, s indulnak a májusi seregszemlére. És most, ezekben az órákban milliók vívják a végső harcot az ember szabadságáért, ezren meg ezren esnek el ebben a küzdelemben. Én egy vagyok közülük. Egynek lenni ezek közül, egynek lenni a végső harc katonái közül L—. szép dolog. A Szovjet Hadsereg megalakulásénak 40. évfordulója ges napot megünnepli a nagy szovjet nép, amely forró szeretettel veszi körül hadseregét, szocialista hazája biztonságának és zavartalan békés építésének védőbástyáját. Hasonlóképpen mély hálával ünnepük ezt a napot a népi demokratikus országok dolgozói is, amelyek számára a szovjet hadsereg tette lehetővé a békés, új élet felvirágoztatását. Forrón köszöntik ezen ünnepet a békevédők milliói, akik a Szovjetunióban és hadseregében a béke legyőzhetetlen védelmezőjét látják. A Szovjetunióban nincsenek olyan erők, amelyek hódító háborúk előidézésére törekednek — a szocializmus országában nincs kizsákmányoló osztály, amely eszeveszettül hajhászná az imperialista háborúból eredő nyereséget. A Szovjetunió békepolitikája törvény, amelyet a szocialista állam lényege határoz meg. Ebből ered a Szovjet Hadsereg nemes történelmi hivatása. Ez alatt a negyven év alatt a Szovjet Hadsereg mind technikában, mind haditudományban olyan sikereket ért el, amelyek biztosították vezetőszerepét az egész világon. A Szovjet Hadsereg legyőzhetetlen erővé fejlődött és szilárdan áll a világbéke védőbástyáján. Meghalt PETR BEZRUC, nemzeti művész Negyven év gazdag történelme meggyőző bizonyítékot ad arról, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tüzében született Szovjet Hadsereg, új típusú hadsereg, a dolgozó nép hadserege, amelyet az internacionalizmus szellemében a bolsevik párt nevelt. A Szovjet Hadsereg bennünket is felszabadított. Ettől kezdve új élet kezdődik nálunk, amelyben kizsákmá-Egyszerü szürke számjegyek jelzik: 1048—1958. — Ám az évszámok tíz év harcának, kemény csatározásának, kétségeknek és bizakodásnak győzelmes tíz évét jelentik. 1948 februárja döntötte el végérvényesen, hogy a szegények és gazdagok harca már nem egyenlőtlen hadakozás. A tíz év előtti Győzelmes Február az itt élő magyar dolgozóknak: a hajdani szegény embernek is, igazságot hozott, a gazdagok igazságtalanságával szemben. Részesei voltunk a burzsoá köztársaságban minden bérharcnak, katonái voltunk a munkásosztály hadseregének, egyenjogú állampolgáraivá váltunk szocialista hazánknak. Pártunk a Februári Győzelem után biztosította számunkra, hogy szabad emberekhez méltóan élhessünk, dolgozhassunk, művelődhessünk. Ez a győzelem megnyitotta Csehszlovákiában a magyar iskolák kapuit. Sorolhatnánk iskoláink sokrétűségét, az óvó-A Győzelmes Februártól - napjainkig dáktól kezdve egészen a főiskolákig. A statisztika szürke számadatokkal jelzi csupán, hogy 120 ötosztályos, 440 nyolcosztályos nemzeti iskola működik, továbbá 15 tizenegyéves középiskola és a szakiskolák sokasága biztosítja — ipari és mezőgazdasági vonalon egyaránt — hazánk magyar fiataljainak művelődését. A magyar könyvkiadás is a Februári Győzelem után indult meg. 1949-ben megalakult a Magyar Könyvtár és három év alatt 80 különféle könyvet adott ki, közöttük már ott látjuk a csehszlovákiai magyar írók műveit is. Űjabb három év, melynek mérlegén már 350 könyveimet számlálhat az olvasó, válogatva kedve szerint. És az utóbbi két év gazdag könyvkiadói terve már azt bizonyítja, hogy népünk kulturális igénye e téren is egyre növekedik, mert több a kereslet a világirodalom klasszikusainak müvei iránt. Könyvkidásunkkal egy időben fejlődik és virágzik a csehszlovákiai magyar irodalom. A magyar könyvkiadással szintén egy időben megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete. Működését eddig kilenc év jelzi. Mi, csehszlovákiai magyar dolgozók ezt a kilenc évet is joggal nevezzük történelemnek. Ez a működési időszak szerves része a magyar dolgozók fejlődési időszakának. Mindaz, amit a CSEMADOK e rövid kilenc év alatt tett, bizonyság arra, hagy a Februári Győzelem után belénk helyezett bizalomnak megfeleltünk. — Eredményeinket tettek bizonyítják: műkedvelő színjátszó csoportjaink tízezerre menő előadással, népnevelőink és irodalomterjesztőink, könyvtárosaink ezer és ezer alkalommal tettek bizonyságot arról, hogy a műkedvelés eszméit nemes talajba akarják hinteni. A tízéves időszakból nem hagyhatjuk ki művelődési lehetőségeinknek olyan részeit sem, mint a Magyar tkilujáró Színház megalakulása, valamint a komáromi Magyar Területi Színház működése, amely ez évben ünnepli fennállásának ötéves évfordulóját. E két színház helyes műsorpolitikájával, művészi teljesítményével egyaránt nagy hatással volt műkedvelő színjátszó mozgalmunkra. Az általános közművelődés fejlődését, természetesen, a sajtó és a rádió minden tekintetben kiegészítette. Mindez kötelez bennünket, csehszlovákiai magyar dolgozókat, hogy szívünkben a felelősségérzettel gondoljunk arra, hogy cselekedeteinkben mi volt a hibás, hogy a Februári Győzelem tízéves évfordulóján tisztább világnézettel indulhassunk a következő tíz év felé, hogy a szabadság jogával szívünkben osztályharcos magyarokhoz méltóan építhessük tovább hazánkat, Csehszlovákiát. GYURCSÓ ISTVÁN Hétfőn, február 17-én hajnali 3 órakor az olomouci egyetem orvosi fakultásának sebészeti klinikáján, 91 éves korában elhúnyt Petr Bezrué nemzeti művész. Petr Bezruc, valódi nevén Vlagyimir Vasek, 1867. szeptember 15-én született Opavában. Apja, Antonin VaSek, az ismert sziléziai nemzetébresztő tanár volt. Gimnáziumi tanulmányai után Petr Bezrué postatisztviselőként Brnóban működött egészen 1927-ig nyugdíjaztatásáig. Élete utolsó éveit Kostelec na Hanén töltötte. 1909-ben jelent meg a Sziléziai dalok című versgyűjteménye, melyet különféle folyóiratokban, különféle írói álnevek alatt megjelent verseiből válogattak össze. Bezrué az osztravai bányászok, kohászok és mindazok -nehéz életét énekelte meg verseiben, akiknek munkájából az akkori tőkés kényurak hasznot húztak. 1945-ben, miután a szovjet hadsereg felszabadította Csehszlovákiát, a nemzeti művész elmet adományozták Bezruénak. 1957-ben, 90. születésnapja alkalmából a Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki. A Sziléziai dalok a költő hazájának határain túl is eljutottak és sok országban nagy visszhangot keltettek. Dr. Frantisek Burián, a költő életrajz-írója, Bezrué költészetének külföldi visszhangját értékelve helyesen megjegyzi, hogy „világhírre csak az tesz szert, akit mély gyökerek kötnek a szülőföldhöz és tulajdonképpen az az igazi modern művész, aki megérti és kifejezi a nép jelenkori sorsát és küzdelmét és a jövő felé menetelésének pátoszát.“ Petr Bezrué, akinek művéről Marie Pujmanová, nemzeti művésznő kijelentette, hogy örökre a nemzet kincse és fegyvere marad, elsősorban azért vált nagy költővé, mert az élethez akart szólni, s nemcsak az irodalomhoz. Az egyszerű emberek mindjárt így értették művét: a legkonkrétabb valóságot és tapasztalatot fejezte ki. Művét a költő halála után is szeretni fogják, mert folytatása annak a nemes küzdelemnek, melyet a nemzetébresztő, a nemzeti és szociális szabadságért folytattak. Nagy politikai költészet, igazi pártos költészet ez. Közvetlenségével a népdalhoz hasonlóan nagyon közel áll a nép szívéhez. Aranybetűkkel van beírva a történelemben 1918 február 23-ika a dicsőséges Szovjet Hadsereg születésének napja, amelynek 40. évfordulójáról az egész világ békeszerető emberisége megemlékezik. E dicsősényolók nélkül rohamosan fejlesztjük gazdaságunkat. A Szovjet Hadsereg úgy jött hozzánk, mint dolgozó népünk szövetségese, és lehetővé tette számára, hogy saját maga döntsön sorsa felől, s szocializmust építhessen. F u c í k képe közvetlen a letartóztatása előtt Emberek, szerettelek titeket. Legyetek éberek 1943. július 9, Katonai díszszemle a Vörös-téren
