Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-23 / 8. szám
Február szellemének szülötte 1948-at írtak. A burgonyaföldek zöld sávfait élénken szelték át a sárguld gabonaparcellácskák. Magasabbról nézve olyan tarka volt a határ, mint építőkockákból összeállított gyermekjáték. Tizenkétezer apró parcella ölelte körül az akácos falut. Észak felé a földek után végtelen szélességben terült el a legelő, a terméketlen föld, mely után a Latorca zöld hullámait árnyékolva keskeny erdősáv következik. Tíz évvel ezelőtti kép Lelesz községről. A falu, a határ most is úgy áll, mint régen, csak a képe változott meg. Az alábbiakban erre emlékezik vissza Cap István nemzetgyűlési képviselő, a kassai KNB alelnöke, a leleszi EFSZ első elnöke. — Keveset adott akkor igen a föld — kezdi visszamelékezését Cap István, aztán folytatja a szövetkezet születésének eseményeivel. — Abban az időben a helyi pártszervezet elnöke voltam. Idősebb Palágyi Jánossal, a gépszövetkezet elnökével, sokszor elgondolkoztunk, helyesen gazdálkodunk-e, mert az emberek csak panaszkodtak, hogy sok a kontingens. Törtük a fejünket, hogy tulajdonképpen hol is a hiba, merthogy nem a magas kontingensben, az biztos. Inkább abban, hogy keveset terem a föld. Palágyi elvtárs úgy gondolta, hogy a bokrokkal, bogánccsal tarkított területeket kellene termékeny legelőkké változtatni. A faluban azonban másként vélekedtek. Gyakran ki is nevettek bennünket. Valahányszor ketten-hárman összejöttek, elbeszélgettünk velük. Hogy ez így nem mehet tovább! Sem az államnak, sem magunknak, nem jut elég. Kezdjünk neki közösen, bajtársaim, jobb élet virrad majd falunkra ... Más nótát már nem tudtok? — hurrogtak a falu leggazdagabb emberei. — Biztosan kolhozt szeretnétek! Csakhogy élve nem tudtok minket behúzni a ti egységes szövetkezetetekbe! Akadtak eszesebbek, engedékenyebbek is. De azok is különbözőképpen vélekedtek. Traktoros szántás? Hát rendben van — mondogatták. — A gépszövetkezet gépeit felhasználjuk, az nem is rossz dolog... De a szántóföldet egyesíteni, — azt már nem!, vasárnap van, az emberek tovább alszanak. Szerencsére senki sem látott meg, baj nélkül értünk ki a mezőre. Ügy határoztunk, hogy az önkötözőt legelőször saját földjeinken próbáljuk ki. Compoly az elsőbbség jogát a maga számára kötötte ki... A gép megindult s a gabona kalászai rendre hullottak az önkötözo nyomán, amely szép kévéket kötve egyenesen szemünk elé dobta azokat, mintha azt akarná mondani: lássátok, nem akartatok nekem hinni. -Nagy kő esett le a szívünkről. Lassan előbújt a nap. A köd szertefoszlott s a messzeségben feltűntek falunk körvonalai, ahol az emberek még alszanak, nem is sejtik, hogy kint a mezőn nagy dolgok mennek végbe ... De nem aludtak. Észrevettük, hogy a falu felől több emberalak közeledik felénk, akikben később szomszédainkat ismertük fel. Csak gyertek! — gondoltam magamban. Akár az egész falu idejöhet... Egyre újabb és újabb alakokat láttunk felénk közeledni. A nap is valahogy A leleszi szövetkezet első termését szállítják az állami- raktárba így hát magunk maradtunk: idősebb Palágyi János, aki egész vagyonát, egyhektárnyi földecskéjét hozta a szövetkezetbe, én öthektárnyi földdel s még vagy tizenketten csatlakoztak, akikkel megfogadtuk, hogy kipróbáljuk az új módszert, ha már a régi nem vált be..t Közelgett az aratás. Minden házból kaszapengés hallatszik. Mi nem köszörültük kaszáinkat. Nekünk aratógépet ígértek. Nem tudtunk még vele bánni, de Compoly Berti, szövetkezetünk traktorosa egyre legénykedett, ő majd bebizonyítja, hogy önkötözővel is tud dolgozni. Amikor megérkeztek a gép, kissé féltünk is. Mi lesz, ha nem sikerül a dolog ? Mi lesz, ha az önkötöző hirtelen abbahagyja a munkát, mi pedig a falu csúfjává válunk? Az önkötözőgép körül ültünk, gondolkodtunk és azt kérdezgettük egymástól: ki próbálja ki elsőnek a gépet, ki legyen az, akit a falu kinevet? — Nem szabad megengedni, hgy kinevessenek! — mondja idősebb Palágyi János, földre szegezve szemeit. — Talán bizony megtilthatjuk nekik? — kísérli meg a tréfát Compoly Berti. — Igen, megtiltjuk! — szóltam bele. — Akkor megyünk ki a mezőre, amikor még mindenki alszik. Holnap buzgóbb volt mint máskor, túlságosan melegen sütött, de akkor már az egyik földterületen szép sorjában pihentek a kévék. s Amikor a gép a távolabbi földekre vonult, az emberek úgy tódultak utána, mint a zarándoklaton. — Legalább megtudják — gondoltam magamban — milyen nagy hátrány, ha a szántóföldek szerteszét fekszenek. Az önkötözőgép, amely ezen a napon 11 hektárnyi gabonát aratott le, felvillanyozta a gazdákat. A faluban más beszédtárgy nem is akadt... Az egyik gyűlésen akkoriban vitattuk meg a párt javaslatát, amely azt ajánlotta, hogy a gazdálkodást nagy, tagosított területekre terjesszük ki. Kiszámítottuk, hogyha a létező 12 000 parcellát 30 vagy 40 tagba egyesítenénk, úgy a mezsgyékből legalább 100 hektárnyi termőföldet nyernénk. A jelenlevők feszült figyelemmel hallgattak, amikor arról volt szó, hogy a mezsgyéket eltávolítjuk. Egyesek rögtön a gyűlésen beleegyezésüket adták, mások nem nyilatkoztak, fejüket csóválták. De végül is csaknem mindnyájan aláírták a nyilatkozatot a mezsgye nélküli szövetkezet mellett. A falusi gazdagok nem vették a dolgot tréfára. Amikor megérkeztek a mérnökök, hogy megejtsék - határunk első tagosítását, a gazdag parasztok házról-házra jártak és így rémítgették az embereket: — Csak várjatok... Itt van még Amerika, aztán pedig jaj azoknak, akik eltértek a régi gazdálkodástól! Mit tegyünk hát? — kérdezgették a megrémített kishitűek. — Kitépni, kiszakítani a jelző-cövekeket! Lehetetlenné tenni a kolhozt — hangzott a gazdagok készséges tanácsa. — Amit a mérnökök nappal felmértek, éjjel ismeretlen kezek tönkretették. A közbiztonsági szervek beavatkozása vetett ennek véget. A jelzőcövekek visszakerültek helyükre, a károkozók pedig a rácsok mögé jutottak. Falunk határában a zöldessárga földsávok ezrei helyén kialakultak a szövetkezeti szántóföldek óriási, tagosított területei, a mi földjeink ... Persze, a közös gazdálkodás még sok-sok bajjal, kezdeti nehézséggel indult. De amikor a falu lakossága az első aratóünnepélyre gyűlt össze, talán senki sem hiányzott a község lakosai közül. S a gazdag kultúrprogrammal, dallal, tánccal tarkított ünnepélyen már érezhette az ember, hogy nagy eró, ha egy falu összefog. Hát igen, dáliái, tánccal vettünk búcsút a régi életmódtól — fejezi be beszédét Cap elvtárs. * És ma? Közel tíz év eltelte után a szövetkezet fejlődésének stafétabotját ifjú Palágyi János tartja a kezében. A többi becsületes szövetkezeti taggal együtt édesapja nyomdokaiban halad, a Február áltál kijelölt és megkezdett úton. Sok küzdelem, kitartó, meggyőző munka jellemzi az eltelt évtizedet, de nem volt hiábavaló. Ez alatt az idő alatt néhány száz gazdasági egység eggyéforrt, megbonthatatlan szövetkezetté alakult... Hogy'a szövetkezet évről-évre erősebb, gazdagabb, azt legjobban bizonyítja az alapeszközök növekedése. 1952-ben a szövetkezet alapeszközeinek értéke 5 800 000 korona volt, az 1957-es‘ zárómérleg pedig 12 millió 199 ezer koronát mutat ki. Törzsállományuk értéke 1 millió 711 ezer 434 korona, az épületek értéke 6 millió 493 ezer 877 korona, a gépek, szállítóeszközök értéke 906 ezer 339 korona, a gyümölcsösök, szőlők értéke 1 millió 697 ezer 112 korona ... A nagy család tagjai az idei évzáró - gyűlésen figyelmesen hallgatták a hatalmas számok, összegek áradatát, tudatosítván magukban, hogy milyen gazdag a közös, s boldogok a tagok mert az évi 20 000 koronás átlagkeresetből jut az új lakóházakra, modern berendezésekre, személyautókra, meg mindenre. S ez mindennél nagyobb bizonyíték, hagy helyes az az út, melyen a leleszi parasztok Február szellemében elindultak a boldogulás felé. KULIK GELLERT. A népi milícia, mely 1948-ban megrettentette a burzsoáziát. szöntötték a Februári Győzelem 10. évfordulóját. A vállalások többsége a beszolgáltatási feladatok időbeni és idő előtti teljesítésére irányul. Január havában a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói az állati termékek beadását magasan, 100 százalékon felül teljesítették. Ezenkívül terven felül 6407 kg marhahúst, 38 275 kg sertéshúst, 61 058 tojást és néhányszáz liter tejet juttattak a közellátásnak. A beadási tervek túlteljesítéséhez elsősorban a lipovci, sútori, feledi, alsókálosi és további EFSZ-ek járultak, melyek például az első negyedév beadási tervét húsból már túlteljesítették. A besztercebányai kerület szövetkezeteinek tagjai az állami gazdaságok, valamint a traktorállomások dolgozói, a kerületi, járási és a falusi pártszervezetek vezetői a napokban értekezletet tartottak Besztercebányán. Az értekezleten részt vett Urbán elvtárs, az erdő- és mezőgazdasági megbízott helyettese is. A fő beszámolót Sulek elvtárs, a besztercebányai kerületi pártbizottság titkára tartotta. — Meg vagyok győződve arról — mondotta többek között —, hogy a mai értekezlet még nagyobb eredmények elérésére serkent mindnyájunkat. A beszámoló után vita kezdődött. Különösen örvendetes, hogy a felszólalók aprólékosan és komolyan foglalkoztak mindazon lehetőségekkel, — a helyi viszonyokhoz mérten — melyek előbbre viszik a szocializmus építését hazánkban. S hogy ez valóban így volt bizonyítja a részvevők azon kötelezettségvállalása, hogy a Győzelmes Február 10. évfordulójának és pártunk XI. kongresszusának tiszteletére vállalták, hogy a kerületben még 54 000 hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkező kis- és középparasztokat megnyerik a szocialista nagyüzemi gazdálkodásnak! Ez nem könnyű feladat. A megvalósításban azonban nem kételkedhetünk, mivel a kötelezettségvállalás következő pontjában az áll: „Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a második ötéves terv feladatait négy év alatt teljesítsük!“ Ezt pedig olyan emberek vállalták, mint Tóth János a kalondai, Kollár János a kremnickai, Kovácik Pál a král'ovai stb. EFSZ elnöke, akik nemcsak ígérnek, hanem cselekednek is. A rimaszombati járás szövetkezeteinek tagjai értékes vállalásokkal köÉvzáró gyűlés Vilkén Ádám Mihály bácsi, a vilkei EFSZ dohányosa kipirult arccal igyekszik a kultúrház felé. Egy kicsit kihúzza magát, mert büszke rá, hogy csupán a terven felül termelt dohányért 48 000 koronát kapott a szövetkezet. Meg aztán a minőség is jó volt, mert 20 koronás átlagárban vette át a dohánybeváltó. Mindenfelől emberek sietnek, s lassan megtelik a kultúrház. Férfiak, nők, fiatalok, öregek, szlovákok, magyarok ülnek a tömött sorokban, s várják az ünnepélyes megnyitást. Kovács Árpád, az EFSZ elnöke értékeli az elmúlt évet. Beszámolója kezdetén hangsúlyozza, hogy a tagság jó munkájának következtében teljesítették a termelési tervet és a tagság szorgalmát tekintve bizton számíthatnak arra, hogy az ötéves tervünk harmadik, egyúttal döntő évében is teljesítik a rájuk eső feladatokat. Sót az a tervük, hogy túl is lépik. Hisz 1957-ben is többet termeltek csaknem minden szakaszon. Búzából 116, árpából 140, cukorrépából 140 százalékra teljesítették a tervet, az állat - tenyésztés terén pedig a tervezett tejhozamot 128, a súlygyarapodást 112, a malacelválasztást 108, a gyapjúhozamot pedig 116 százalékra. A jó munka nyomán a jövedelem is gazdag volt. És annak ellenére, hogy a múltból maradt elég sok adósságot kellett tisztázni, mégis 312 610 koronát oszthattak szét az évzáró gyűlésen. Ebből 266 886 koronát betétkönyvre helyeztek a tagok. A szorgalmas tagoknak bőven jutott az osztalékból. A Zsember-család 10 444 koronát vihetett haza, Kovács Miklós 8048, Haris János 6292 koronát. Még a 75 éves Kaleta bácsi is 2801 koronát rakott zsebre. Örült is neki, csak éppen arra panaszkodik, hogy telnek az évek. Az évzáró gyűlés végén a tagság egyhangúlag amellett döntött, hogy nem változtatják meg a vezetőséget, hisz a mostaniaknak gyakorlatuk van, a tagság is bízik bennük. Hisz nem kis részben az ö érdemük is a szép eredmény. A jövő évi még jobb eredmények érdekében munkaversenyt indítanak. A tehéngondozók már a gyűlésen vállalták, hogy ötven liter tejjel többet fejnek a tervezettnél, az anyakocagondozók pedig azt vállalták, hogy minden kocánál egy malaccal többet nevelnek fel, mint a múlt évben. A gyűlés a helyi CSEMADOK csoport kultúrfellépésével fejeződött be. KONCZ JÁNOS Egy évvel hamarább Ezzel a gondolattár már sokat foglalkoztak Nagyszaláncon. A sok számítgatás eredménye az lett, hogy a helyi nemzeti bizottság és az EFSZ vezetősége elhatározta, hogy mindent elkövet az ötéves terv mutatószámainak négy év alatti elérésére. Sertés- és marhahúsból már a múlt évben elérték az 1960-ra előírt mutatószámokat. A malacnevelés terén azonban nehézségeik vannak. Ugyanis szövetkezetükben elég kezdetlegesek, vizesek, nedvesek a sertésistállők, s ennek folytán nagy az elhullás. Valamikor bizony 20 százalékra is felemelkedik. Ezért elhatározták, hogy a be nem vált sertésistálló helyett újat építenek. Még a múlt évben megkezdték az építkezést, amelyet a tél folyamán be is fejeztek. c®osot<^Q8aK)§cscs<«c»cí Méltóan ünnepelnek A bratislavai Kábel-gyár dolgozói az elmúlt napokban vették át a kormány vörös zászlaját. A zászló átadási ünnepségeken a gyár dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy olcsóbban és többet termelnek. Az üzemben már előzőleg 7 személyes és 117 kollektív kötelezettségvállalás született. A kötelezettségvállalások értéke 5 073 000 korona megtakarítást jelent. Az új technikai és szervezési intézkedések a Kábel-gyárban 37 000 normaórát takarítanak meg, ami 115 000 korona értéket jelent. A nagyobb mennyiségű aluminiumanyag felhasználása lehetővé teszi kb. 300 tonna réz megtakarítását, ami 3 millió 900 ezer koronát tesz ki. S. E. Prága látképe Cap István Sokat ígérő vállalás
