Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-23 / 8. szám
Februári krónika Péntek, összeült a kormány. Eredetileg a nemzetbiztosításról akartak vitázni. Azonban a programtól eltérően nagy vita fejlődött ki a nemzetbiztonsági szervek körül. Václav Nősek, kommunista belügyminiszter még januárban áthelyezett nyolc nemzetbiztonsági tisztet, mert feladatukat nem teljesítették. Ez a nemzeti szocialista reakciós minisztereknek nem tetszett. Ők olyan nemzetbiztonsági szervet akartak, mint amilyen 1920-ban volt, amikor a hivatalnok kormány belelövetett az általános, sztrájk alkalmával a munkásokba. Azt akarták, hogy ezen szerv újra gyilkoljon, mint a burzsoá köztársaság idején Moston, Orlován, Radotinban és ICosűton. Tisztában voltak veié, hogyha továbbra is a kommunista belügyminiszter áll a nemzetbiztonsági szervek élén, akkor nem fékezhetik a további államosítást, (nem adhatják például vissza az Orion gyárat a kapitalista tulajdonosának) és teljesíteniük kell a földművesek követelését a földreform rendezésére vonatkozólag. «2 Kedd. A februári kormánykrízis 17-én kezdődött. Az ellenzéki lapok, Lidové noviny, Slobodné slovo hallgatnak a földművesbizottságok elnökeinek megtartott kongresszusáról. A Nemzeti Front gyűlésének programja a haladó alkotmányprogram megvitatása volt. De Zenklék továbbra is a belügyminisztert támadták, követelték a nyolc tiszt visszahívását. A gyűlést be kellett zárni. Zenki és Lausman titkos gyűlést tartottak, nyolc pontot adtak ki. Támadták benne a belügyminisztert, a további államosítást, a földreform rendezését, helyeselték az állami alkalmazottak fizetésének emelését, noha erre nem volt alap, nem helyeselték a földműves-bizottságok elnökei prágai kongresszusának összehívását és az üzemi bizottságok kongresszusának megtartását. A szoc-demek nem értettek egyet a milliomosok megadóztatásával. A Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága látta a reakció mesterkedését és felhívást intézett az egész dolgozó néphez, munkásokhoz, földművesekhez, iparosokhoz, intelligenciához, az összes demokratikus és haladó erőkhöz, a Nemzeti Front támogatására, egységfrontra szólította őket. Világosan rámutatott a nyolc pont reakciós voltára. A felhívás nyomán azonnal alakulnak az üzemi bizottságok, fegyvert ragad a munkásság, alakul a milícia, mindenütt gyárórségek alakulnak. A Java gyárban és az Avionkában még ezen az éjjel üzemi gyűlést tartanak, támogatják a párt felhívását. W Szerda. Délelőtt újra össze■ hívják a Nemzeti Front szűkebbkörü bizottságát az alkotmánytervezettel kapcsolatban. A gyűlésen Stránsky nemzeti szocialista miniszter kijelenti, hogy nem hajlandó vitatkozni, hanem inkább beszéljenek a belügyminisztériumról. Zenki és Ripka meglátogatták Benest. Benes bíztatta őket „c.sak rajta, de vigyázzatok, hogy meg ne inogjatok“. Addig míg a Nemzeti Front egysége fent megbomlott, az országban egészen másképp festett a helyzet. Az üzemek dolgozói támogatták a párt felhívását és Gottwald kormányát. A CKD Liben 3000 szavazattal, a zlíni Bata 20 000, a Tatra 1500, a brnói Gottwald üzemek 4200 szavazattal követelték az üzemi bizottságok kongresszusának összehívását. Csütörtök. Kl. Gottwald elvtárs meglátogatja Benest és tájékoztatja a fejleményekről. Ripka nemzeti szocialista miniszter kijelenti, hogy a .további államosítás tönkretenné országunkat. (Nem haltunk bele, ezt igazolhatja az egész világ és az, hogy kiváló minőségű ipari cikkeink hatalmas sikert aratnak.) Az üzemek készülnek az üzemi bizottságok prágai kongresszusára. A nemzeti szocialisták egyes helyeken megkísérlik, hogy a gyűléseket a kongresszus ellen hangolják, de mindenütt kudarcot vallanak. 2|| Péntek. Václav Nősek belügyminiszter részt vesz a kormány ülésén és kijelenti, hogy Zenklék készülnek valamire. Peter Zenki levelet írt Kl .Gottwald elvtársnak, hogy csak akkor vesznek részt a kormány ülésén, ha visszahelyezik a nyolc tisztet. Gottwald válaszol. . ho.gy V. Nősekképpen erről akar beszámolni. Zenkl ezután sem hajlandó részt venni. A tömegek már zúgolódnak, felelősségre vonják a nemzeti szocialistákat, akarnak-e haladó alkotmányt, vagy nem. 15,50 órakor a nemzeti szocialisták levélben értesítik Benest lemondásukról. Gottwald elvtárs is informálja Benest az eseményekről. A nép zúgolódik, követeli, hogy Benes azonnal fogadja el a reakciós miniszterek lemondását. Benes természetesen vár, mert a reakció célja az volt, hogy a 12 miniszter után lemondanak majd a kommunisták is és így sikerül kiszorítani őket a kormányból. A CKD munkásai forradalmi gottwaldi kormányt követelnek. 2<| Szombat. Gottwald elvtásr az Öváros-i téren leleplezi a reakciót. A nép felmorajlik, újra kérik a reakciós miniszterek lemondását. ötven tagú küldöttség meglátogatja Benest. hogy fogadja el a lemondást: Benes felháborodik: anynyira még nem jutottunk, hogy az utcán határozzanak arról, hogy a köztársasági elnök elfogadja-e a lemondást vagy nem. 22 Vasárnap. Az üzemi bizottságok kongresszusán 8000 szavazattal tíz ellenében elfogadták Kl. Gottwald és Zápotocky javaslatát az általános sztrájkra vonatkozólag. Szintén jóváhagyták a további államosítást. 23 Hétfő. Falvakon is megalakulnak az akciós bizottságok, rendet teremtenek a Nemzeti Frontban. Bratislavában a nyomdászok nem szedik ki a köztársaság-ellenes cikkeket. 9M Kedd. Egyes nemzeti szocialista miniszterek még remélik, hogy az amerikai katonaság beavatkozik. Azonban az üzemek munkásai szilárdak, teljes az egyórás általános sztrájk. Ez a hatalmas fegyver rémítette meg a burzsoáziát, ezt használtuk 1920-ban is, csak akkor az áruló hivatalnokkormány,- mivel kezébe kerítette az akkori „nemzetbiztonsági“ szerveket, golyóval válaszolt a munkásoknak. Most a munkások oldalán áll a nemzed biztonsági szerv és erős volt a milícia, a reakció nem tehetett semmit. Benes még mindig nem akarja elfogadni a 12 miniszter lemondását, de a tömeg nyomására mégis ingadozik. 25 Szerda. A Győzelmes Februári szerdának is nevezzük. KI. Gottwald Benesnek átnyújtja az új kormány jegyzékét. Végre Benes elfogadja a 12 miniszter lemondását. A Václav-téren Kl. Gottwald elvtárs kihirdeti az új kormányt. Este felvonul a hatalmas népi milícia és a reakciós puccsista miniszterek pakolni kezdenek. (b) Zúz érnél e&etött Február... A zimankós idő dacára az Avion előtt csoportosan álltak az emberek, fiatalabbak, idősebbek, férfiak és nők vegyesen; hangoskodtak, vitáztak, várták a szemben levő Demokrata Párt titkárságából, a „biztos forrásból“ jövő legújabb híreket. Egy prémgalléros öregúr a legfrissebbet hintette szét a tömegben. — Az amerikai és angol, hadsereg már a határainkon áll, teljés készültségben, hogy megvédje demokráciánkat. Majd kárörvendve hozzáfűzi: — Végeszakadt a kommunisták basáskodásának, nem lesz további államosítás, földosztás. — Hát azt nem is lehet tűrni, hogy a tisztességes polgárok vagyonát senkiháziak közt osztogatják, — veti közbe egy hadonászó nyurga fiatalember. — Sőt, ellenkezőleg, — ugrik szavába egy csikóbundás hölgy. — A férjemtől tudom, hogy az ügyvédi kamarában már elkészítették a rendeletet, melynek alapján az elkobzott birtokokat és javakat visszaadják jogos tulajdonosaiknak. — Vannak még tisztességes miniszterek is — folytatja a prémgalléros — lemondtak, hogy megakadályozzák a kommunistákat a bankok, az ipar államosításában. — Majd öntelten hozzátette: — A szociáldemokraták egyrésze szintén a józan észhez nyúlt, nem támogatja a bolsevikokat. Most hallottam „fent" a titkár úrtól, hogy elkészültek már a listák, minden bolsi rajta van, egy se menekülhet már... A Demokrata Párt titkársága előtt összegyűlt csoportból helyeslés hallatszott, majd lábrakapott köztük az elhatározás: gyerünk a Pravdába, törjük össze a bolsevik nyomdát: * A februári zord időjárást az események hevítik. A kommunista párt téglamezei helyiségeiben nagy a sürgésforgása. Szntén a legújabb fejleményeket vitatják. — A prágai dolgozók tegnap a nagy tüntetésen követelték, hogy Benes elnök fogadja el Gottwald eltvürs kormányelnök javaslatát az új, a néphez hű miniszterek kinevezésére ... — A városok és a falvak küldötteinek százai keresik fel naponta Benes elnököt és a dolgozók nevében követelik az áruló miniszterek menesztését, — vágott az előbbi szavába a pártelnök. — Ogy látszik nem fémek a bőrükbe az urak, — mondja az egyik munkás — hát majd kiugratjuk őket belőle. — Nálunk a Danubiusban már fenyegetőznek is, — teszi hozzá egy elvtársnő — ott már fonják is a kötelet a kommunisták nyakára. Egyszerre csak szélesre vágódik ki a titkárság ajtaja, egy felindult arcú elvtárs viharzik be rajta. — Elvtársak, készüljetek, most érkezett a jelentés, hogy a demokraták egy csoportja meg akarja támadni a Pravdát. Nem szabad megengednünk, hogy sajtónkat ily sorsdöntő napokban még csak egy órára is elhallgattassák! Egyemberként ugranak fel a jelenlevők. — Egy csoport itt marad a titkárság helyiségeit őrizni — hangzik a párttitkár utasítása. Telefonon értesítik az összekötő üzemeiket: — Elvtársak! Perceken belül gyülekezzetek a Nagyszombati-úton az óránál! Mindenki készüljön fel az összecsapásra azzal, ami a kezeügyében van ... Negyedórán belül pár száz ember gyűlt össze a gyülekezőn. Botokkal, kövekkel, dorongokkal „felfegyverkezve" elindultak a belvárosba. A vörös zászló a menet élére került, és az Internacionálét énekelve vonultunk. A városba menet számunk szaporodott. A Kereszt-utcán a sörgyári munkások csatlakozták hozzánk, mi pedig a kórháznál, a Dinamit-gyáriakhoz. A Stúrutcán beolvadtunk a Matador és Edénygyár munkásai — a ligetfalusiak közé. Itt már se végét, se hosszát nem lehetett látni a menetnek. A Pravda előtt már ott izgágáskodott a demokraták csoportja. De még csak a kapuig sem merészkedtek. Az ajtóban, fegyverrel a kézben, már ott állták kék munkazubbonyban a munkások — milicisták, hogy megvédjék üzemüket. Az arcukra vésődött elszántság, vagy a fegyverek riasztották-e vissza a demokratáktól felbújtott megtévesztett tömeget a nyomda elleni támadástól, ezt máig sem tudom. De megérkezésünk után nagyobb részük közénk keveredett. Egyrészük akkor tálán azzal a szándékkal, hogy tovább bújtogassa a tömeget, de legtöbbjük bizonyosan belátta, hogy tévedett, amikor a szociáldemokrata vezérekre hallgatott, mert azóta immár tíz éve velünk menetelnek Bratislava, az új üzemek, az új lakónegyedek — szóvá! az új élet építésében, SOLC MÁRIA Az arany Prága, a tornyok városa, lüktet a mindennapi élettől. A Moldova méltóságosan hömpölyög medrében, hídjain siető járókelők, rohanó, csilingelő villamosok, merengő szerelmespárok. A Vencel-téren a különböző színű neonok meghitté teszik a hangulatot Prága varázslatosan szép. Elüt az ún. modern városoktól, amelyekben a minden díszítés nélküli kockaépületek, a túlságos „modernizmus“ lerontja a hangulatot, a szépséget. Régi villamosai még barátságosabbá teszik Kopecky Stanislav a képet. Most van a legnagyobb csúcsforgalom, a munkából már hazatértek az emberek, kávéházakban, bárokban, a szórakozni akarók, mások sétálnak. De kint a külvárosokban, a gyárakban sokan most kezdik a napot. Prága egyik részében, a Libenben, a CKD Sokolovo gyárban is nemrég öltötték magukra a kék ruhát a munkások. A gépek monoton zúgását hallva azt hinné az ember, hogy egy óriási mammut zsong, lélegzik. Itt sziporkázva repülnek a vasforgácsok, amott óriás-daru cipel egy hatalmas gépalkatrészt. A másik hallban félig kész és indulásra kész Diesel-motoros mozdonyok. A teremtő emberek műhelye ez. Eveken keresztül adják énjüket a vasba, a mozdonyba, ki többet, ki kevesebbet, tovább élnek bennük. Az emeleten egy marógép mellett zömök, nyílt tekintetű, kemény kézszorításúi ember áll. Zenki Ján a neve. Bemutatkozás után mindjárt tréfásan mentegetődzik: — Nem rokonom Zertkl az áruló miniszter. 1929 óta dolgozik a gyárban. 55 éves, de még mindig frissen mozog. — Hát a névrokon meg a többi gazember majdnem „betette az ajtót“, — szövi tovább a gondolatát. — El akarták venni gyárunkat. Pedig milyen szép gyár ez. Hallja, hogy énekel? — Gyönyörködve néz körül. Közben odajön Kopecky Sztaniszláv, a technikai ellenőr. Beszélik az élményeket. A CKD Sokolovo kétszer született, mint a mai kor emberei. Először, amikor lerakták az alapjait és építeni kezdték, másodszor, amikor romjaiból újjászületett a háború után, úgy mint az emberek. Mutatnak az emeletről: ott azon a helyen, ahol a neon-égő hinti fényét, autószerelőrészleg volt. A bombák a földdel egyenlővé tették. A két munkás arca szinte ég. Hisz számukra ez a gyár éveken keresztül az életet, a kenyeret jelentette. Megbotránkozva álltak a • felszabadulás után a földig rombolt gyár előtt. — Hát nem értelmetlenség ez? — mondja Kopecky Sztaniszláv — a szovjet előőrsök már közel voltak és az angol bombázók akkor rombolták földig gyárunkat. Míg a gyár a német hidiipart jelentősen segítette, addig nem jutott eszükbe, csak akkor, amikor már vége felé közeledett a háború, mert nem akarták, hogy autógyárunk versengjen az övékkel. Milyen világosan látják ezek a mu, -kasok az imperialisták igazi céljait. A fasiszták rengeteget megöltek közülük, mivel „szabotáltak", rosszul fúrták ki az ágyúcsöveket, a felkelés idején pedig rögtönzött két tankjukkal irtották a nácikat. Csak a prágai rádió épületénél húszán haltak meg közülük. Zenki a barikádon küzdött, Kopecky a gyárat védte. A Libent a németek utolsó vonaglásükban el akarták pusztítani, merthisz a CKD Sokolovótól nem mész. sze gyilkolták meg a gyűlölt Heidrich német protektorátort. De a rombolást a fegyveres munkásság és az idejében érkező szovjet csapatok lehetetlenné tették. A gyár azonban így is annyira tönkre volt téve, hogy már azt tervezték, más helyre építik. De a régi harcos munkahagyományt figyelembevéve mégis a mostani helyén épült újjá. Vér, harc, kenyér fűzi a munkásokat ehhez a gyárhoz. Meg egy nagyon szép emlék. Az első mozdonyt — amit gyártottak — Szlovákiába küldték a szlovák testvéreknek. Naponta kéthárom órával többet dolgoztak, teljesen ingyen küldték a szlovák vasútoknak. Most is fut valamelyik vágányon, hirdetve a csehek, szlovákok és más nemzetiségűek testvéri összefogását. — Nagyon büszkék voltunk az első mozdonyra — mondja Kopecky, — és annál jobban gyűlöltük a 12 reakciós minisztert, akik meg akartak minket fosztani a baráti kézfogástól, el akarták venni a gyárat. — Amikor Gottwald elvtárs a párt nevében felszólított, hogy védjük a gyárat, azonnal- fegyvert ragadtunk — férfiak, asszonyok együtt meneteltünk az Óvárosi térre és később a Vencel - térre. Egy pár nemzeti szocialista és a szociáldemokraták némelyike félre akarták vezetni a munkásokat, hogy helyes, ha nem államosítják a gyárakat tovább, de Zenkl és Kopecky belemennydörgőit a hamis szónoklásaikba. — Két-három napot akartok megint dolgozni hetenként? 'A gyűlés egyöntetűen félmorajlotti félre a nemzeti szocialistákkal, félre a reakciós miniszterekkel, és 3000 szavazattal támogatták a párt felhívását, ellene egy se volt. Több mint négyezren özönlötték el később Prága utcáit. Zúgott, tombolt akkor az aranyos Prága, a gottwaldi kormány, a gottwaldi program mellett. Hatalmas erő volt ez. Csak akkor fogja fel az ember, amikor látja ezt a hatalmas gyárat és ezeket a nagy embereket, akik ma is tanácsot adnak: — Bölcs volt a mi Gottwald elvtársunk, a mi Pártunk, amikor figyelmeztetett bennünket arra, hogy alakítsuk meg a népi miliciát. Magyarországon sem folyt volna annyi vér, ha ők is hasonlóképpen cselekednek. Egyszer mi is kiadtuk a fegyvert a kezünkből 1920-ban, a hivatalnoki kormánynak, és később ez a kormány gyilkolt sorainkban. Most nem engedtük. Nem engedtük, hogy újra a kapitalistáké legyen a gyár és kidobjanak a munkából. Nem engedtük. Ez a szó szinte végig megy a gyár csarnokain, belevegyül a gépek muzsikálásába; nem engedjük, ezt üzenték az első mozdonnyal, ezt mondják nekünk Szlovákiában a száguldó mozdony csattogó kerekei. BALLÁ JÓZSEF, Egy óriási általános sztrájk a CKD Sokolovóban Z e nie 1 Ján
