Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-23 / 8. szám
4 'JraUat! Földműves 1958. február 23. Benyó bácsi emlékezik Ojságot olvasott, amikor beköszöntöttem hozzá. Fejét ezüstös haj ékesíti, arcát számos barázda szeli. Érkezésem megzavarja. Lassan felemeli fejét és jóságos szemeivel vizsgálódva néz rám. — Olvas Benyó bácsi? — Igen fiacskám — válaszol — minden vasárnap olvasgatom az újságot. Ha öreg vagyok is, nem akarok elszakadni a világtól. Érdekel minden ami körülöttünk történik. — Eljöttem, hogy kikérdezgessem — jegyzem meg tréfásan. — Hej, hej — száll el ajkáról egy mély sóhaj — de sokat kikérdezgettek már engem a csendörök, meg a földbirtokosok az első köztársaság idején ... — Szívesen meghallgatnám, ha elbeszélne valamit. Ügy tudom 1948. februárjában tagja volt a földműves bizottságnak. — Na jó, elmondok egyet s mást. Tekintete valahová a messzeségbe néz, úgy rendezgeti gondolatait, majd néhány pillanat múlva száll a szó az emlékezés szárnyán. — Egész életemben nem volt rózsás a helyzetem. Gyerekkorom óta nem ismerem apámat. Anyám nem tudta eltartani három árváját. A gazdákhoz jártunk dolgozni. Igen könnyen meg tudnám számolni azokat a napokat, amikor jóllakottnak éreztem magam. Még alig voltam tízéves, amikor aratáskor a kévéket hordtam. — Amikor felserdültem, Budapestre mentem szerencsét próbálni. Egy gyárban találtam munkát, de nem sokáig tartott. Még annyi idom sem volt, hogy a munkahelyemmel megismerkedjem, amikor elengedtek. Kitört a világháború. Jó időt fogságban töltöttem. Amikor visszatértem Kurdiba, kezdtem jobban figyelni a körülöttem zajló életet. A fogság, a Nagy Október kinyitotta a szemem. Bíztam a jobb élet lehetőségeiben. Abban az időben lettem a mezőgazdasági munkások szakszervezetének elnöke. Hogy hol dolgoztam? Alkér földbirtokosnál kaptam munkát, aki a bőrt is majd lehúzta rólunk. Kissé alábbhagy a hangja, elszomorodik, mintha újból átélné, amiről beszél. — Visszaemlékszem — folytatja — egy nemigen kedves történetre. A földosztásnál történt. Bratislavából hoztam az engedélyt, amely szerint bérbe vehettünk földet. Igaz, a földbirtokosnak ez nem volt szájaízére. Behívott az irodába, le akart fizetni. Nem engedtem a kísértésnek. Itt van fekete fehéren — mutattam az engedélyre. Nem adom el Judás pénzért a barátaimat. — Ott hagytam irodájában a savanyú arcot vágó földesurat. Fogtam a méröláncot, Garaival — a mostani HNB elnökével — kimentünk a mezőre. Mértük a földet igazságosan... De otthon már vártak a csendőrök. Bíróság elé állítottak. Elég „jól“ megúsztam. Száz koronára büntettek. Pénzem nem volt, hát leültem a büntetést. Amíg Párkányban a börtön rácsa mögül néztem a világot, Kuralon az történt, aminek nem kellett volna. A földművesek elfogadták Alkér úr ajánlatát: évente 4 mázsa terményt és 40 korona készpénzt fizetni évi bér fejében, holdanként. Mert mindenki örült, hogy egy kis földhöz jutott, ha magas bér árán is... Benyó bácsi a sikeres sztrájkokról is megemlékezik. Amint elmondja el is érték a szakszervezet útján, hogy a mezőgazdasági munkások az aratási munkáért 4 mázsa terményt és 200 koronát kapjanak. Eljárt közénk Safrankó képviselő és Major István is. Bíztató szavaik sokat segítettek. Gottwald elvtárssal is találkoztam Érsekújváron. Prága utcáin felvonulnak a földművesek A megszállás ideje alatt sok megpróbáltatáson ment át az osztályához hü Benyó bácsi. A felszabadulás után akcióba lépett a reakció. Nekik másféle köztársaság kellett, mint a dolgozóknak. ígérgettek, elhúzogatták a cukrosmadzagot a jobb, boldogabb életet óhajtó dolgozók orra előtt, de a becsületes, sokat szenvedett munkásokat nem tudták félrevezetni. — Ezek az urak is eljártak közénk agitálni — jegyzi meg Benyó bácsi. Arca felderül, úgy beszél. — Sohase felejtem el, az egyik alkalommal „kellemes" meglepetést készítettünk Martin Kvetko, volt demokrata megbízott, részére. A többi kommunistával szétszedtük azt az emelvényt, amelyről beszélni akart. Alighogy fellépett az emelvényre, összedőlt. Nem volt se vége, se hossza a Kvetko elleni megjegyzéseknek. Elment anélkül, hogy egy szót is mondhatott volna. A Győzelmes Február napján, mint a párkányi járás küldötte, részt vettem Prágában a földműves bizottság ülésén. Itt találkoztam másodszor Gottwald elvtárssal. Mint régi ismerősök szorítottunk kezet. Nehezen tudom feledni ezeket a mozgalmas napokat. Az ezrekre menő tömeggel ott meneteltem a Vencel-téren. Amikor megtudtam, hogy a reakció elvesztette a talajt lába alól, nagyon boldognak éreztem magam. Tudtam, hogy számunkra új élet kezdődik és a kuraliaknak nem fog többé parancsolni Alkér és a többi hozzá hasonló embernyúzók ... Az új élet, a fejlődés más életformát követel. Ma már nem a munkaalkalomért, a termelőeszközökért kell harcolni, hanem másért, a több termelésért. Egy kicsit talán bosszantott is, hogy a szövetkezeti gondolat elég nehezen talált otthonra a kuraliak agyában. Hiába beszéltem nekik, emlegettem a múltat. De néhányan végre mégis megértették. Két évvel ezelőtt megalakult a szövetkezet, bár csak 13 taggal. Ma, a Győzelmes Február évfordulója előtt a földművesek többsége kezdi megérteni hol a helye. A napokban 55 új tag 300 hektár földdel lépett a helyes útra. Örülök, hogy a fiam is köztük van. És ha munkájuk eredményes lesz — ebben bízok is — én leszek a világ legboldogabb embere. Legalább látni fogom, hogy munkánk nem volt hiábavaló ... Benyó bácsi befejezte mondanivalóját. Megelégedés és a jövőbe vetett bizakodás ragyog arcáról, mert az eszme, amelynek egész életét szentelte, a munkásosztály győzelme, meghozta és meghozza gyümölcsét. VI. F a p s o Megérdemlik a kitüntetést A hektárhozamok és a gazdasági állatok termelékenysége növelésének terén az elmúlt évben elért eredmények elismeréséért Szlovákiában 1112 mezőgazdasági dolgozót tüntetnek ki a „Legjobb dolgozó“ jelvénnyel. Ebből 387 szövetkezeti tagot, 164 gépállomási és 292 állami gazdasági dolgozót. Köszöntünk Győzelmes Február — A tavasz nem éri őket váratlanul — Első látásra úgy tűnik, hogy a traktorosbrigádokon elcsendesedett az élet. No, a valóságban másképpen van. A műhelyekből kihallatszik a kalapácsok, hegesztőgépek zaja. A traktorosok, javítók készítik a gépeket a tavaszi munkára. A zselízi gép- és traktorállomás dolgozói már novemberben, a cukorrépa betakarítása után megkezdték a gépjavítást. December elején már minden brigádon teljes ütemben, terv szerint folyt a javító munka. Először a húzószerszámokat javították ki, majd a többi gépre került a sor. December végén befejezték a traktorok javítását. Az üzemi gyűlésen merész elhatározás hangzott el a gépjavítók részéről: február 25-ig befejezzük a javítási munkát, ezzel köszöntjük a Győzelmes Február 10. évfordulóját. Az adott szót tett követi. A tavaszi munkák első szakaszához szükséges gépek, simítok, kultivátorok, vetőgépek, trágyaszórók javítása befejezés előtt áll. Ezekre fordítanak rendkívüli figyelmet. Különösen Dóka, Bújna, Drevonya, Jáger és Ollári gépjavítók végeznek jó munkát, akik a napokban munkájuk elismeréséül pénzjutalomban is részesültek. A javításoknál eredményes munkát végeznek a traktorosok is. Minden jel arra mutat, hogy a tavasz nem éri őket váratlanul.-fo -Ebben az évben 200 ammóniumadagolóval több dolgozik majd Szlovákia földjein, mint tavaly Érdemes cukorrépát termelni A Palárikovói Állami Gazdaság egyike azoknak a gazdaságoknak, melyek évről évre jobb eredményeket érnek el a cukorrépa hektárhozamának fokozása terén. Ez a gazdaság például 1955-ben 551 hektáron termelt cukorrépát, és 307 mázsás átlaghozamot1 ért el hektáronként. Egy évvel később már 583 hektárt vetett be cukorrépával, s 318 mázsát adott egyegy hektár. Tavaly pedig 338,3 mázsa cukorrépát takarítottak be hektáronként a 754 hektáros területről. Matejov igazgató lelkesedéssel beszél a cukorrépa termelése terén elért eredményekről. — Az elmúlt három év alatt, — mondja az igazgató — 320 mázsás átlaghozamot értünk el, s terven felül 134 060 mázsa cukorrépát adtunk át. Munkaközösségünk például tavaly 255107 mázsa cukorrépát adott át a surányi és oroszkai cukorgyáraknak. Ez azt jelenti, hogy — ötven vagont számolva — 51 vonatra valót. A surányi cukorgyárat csak a mi répánk 12 napig foglalkoztatta. — Munkaközösségünket — folytatja — elsősorban az a tudat vezeti a cukorrépa gondos termelésére, hogy ezzel egyik fontos feladatunkat teljesítjük és erősítjük nemzetgazdaságunkat. De azt is tudjuk, mit jelent ez állattenyésztésünk részére. Hiszen csak ebben az évben a cukorrépából nyert takarmányok — répaszelet, melasz, répafej — felhasználásával ki tudunk termelni 2 millió 865 ezer 200 liter tejet, vagy 271440 kg szarvasmarhahúst. Van olyan üzemegységünk, mint a rastislavicei, amely 413 q átlaghozamot ért el hektáronként. Vagy a miklósi részleg, amely 403 mázsát takarított be egy-egy hektárról. Az említett és a többi üzemegységek is így darabonként 100 mázsa répaszeletet biztosítottak az állatok téli takarmányozására. Ez megmutatkozott a tejtermelésnél. Például a palárikovói részlegen tavaly tehenenként 3 342 literes, a miklósin 3195 literes tejhozamot értek el. Tagadhatatlan, hogy a jó cukorrépatermés nagyban elősegítette azt, hogy gazdasági méretben az elmúlt évben tehenenként elértük a 3 ezer literes átlag tejhozamot. — Hogyan érik el ezeket az eredményeket ? — Elsősorban helyes agrotechnikával, az embereknek a termeléshez való jó viszonyával és az anyagi beérdekeltség kiszélesítésével. Gazdaságunk dolgozói is látják, hogy érdemes cukorrépát termelni. így az ezzel kapcsolatos munkákat időben elvégzik, amiben nagy segítségünkre van a szocialista munkaverseny. Igen, versenyeznek dolgozóink, és a legjobb eredményeket elérők külön jutalomban részesülnek. Az elmúlt évben prémium fejében 230 185 koronát fizettünk ki.-k. A februári események és a GTÁ-ok megalakulása szorosan összefügg. Hiszen éppen úgy, ahogy a februári események nélkül lehetetlen lett volna hazánkban a szocialista rendszer építése, nem épülhettek volna fel gépállomásaink sem. Hogy milyen jelentőségűek a februári események a gépesítés fejlődésére és a mezőgazdasági gépesítés hivatásának helyes betöltésére, az megmutatkozik, ha felelevenítjük a gépesítés fejlődését az 1945 utáni időszakban és 1948 februárja után. A felszabadulás után 1948-ig mezőgazdaságunk kapott ugyan bizonyos gépeket, de milyeneket? Az UNRA és a nyugati államok olyan gépeket gyártottak akkor, amelyek leginkább a kulák-gazdaságokban váltak használhatóvá. Ezek könnyű, gyengeszerkezetű gépek voltak. A gépek kihasználásának a formája is teljesen más volt 1948 előtt és után. Az 1945—48 közötti időszakban alakultak meg nálunk a gépszövetkezetek, amelyek a földművesek kisebbnagyobb csoportjaiból tevődtek össze. Ezek kapták az új gépek jelentős részét. Feladatuk az volt, hogy gondoskodjanak a gépekről, s azok kihasználásáról. Ez az út azonban ahhoz vezetett, hogy a gépszövetkezetekbe bekerültek a kulákok, akik könnyen hozzájutottak a gépekhez és újból kizsákmányolták a kis- és középgazdákat. A gépszövetkezeteken kívül 1917-ben különösen Csehországban, de később Szlovákia területén Gépállomásaink évtizedes múltja Irta: O. DOLEZAL, a GTÄ főigazgatóságának dolgozója is, állami vállalatok (MÉPOD) is létesültek. De többnyire ezek is a kulákságnak, földbirtokosoknak nyújtottak gépi segítséget. Gépseítésünk ezen helytelen irányú fejlődésének a februári események vetettek véget. Pártunk kiadta a jelszót: a falu szocializálása nélkül lehetetlen a szocializmus kiépítése. S ahhoz, hogy a falun a szocializmus kiépülhessen, olyan anyagi alapot kellett létesíteni, amely összpontosítja a döntő fontosságú termelőeszközöket, a gépeket, s ezeken keresztül meggyőzi a kis- és középgazdákat a gépek használatának és a közös gazdálkodásnak az előnyéről, valamint szak- és szervezési szempontból segítséget nyújt a mezőgazdaságban alakulóban levő szocialista szektornak. A Szovjetunió példája nyomán megmutatkozott, hogy a gépállomások képesek ezt a feladatot teljesíteni. Pártunk Központi Bizottságának 1948 novemberében megtartott ülésén hozott határozat alapján létesültek nálunk a GTÁ-ok. Hála pártunk és kormányunk gondoskodásának és magas színvonalú iparunknak, 1948 februárja után aránylag rövid idő alatt kiépültek a gépállomások, valójában a semmiből. Ebben az időben országos viszonylatban ezer hektár mezőgazdasági földterületre 1,5 traktor esett, Szlovákiában pedig 0,75 traktor. A Szovjetunió segítsége folytán a traktorok száma állandóan növekedett. így 1955-ben 1000 hektár mezőgazdasági föld után számítva a traktorok száma 5,6 volt, 1956-ban pedig Szlovákiában a gépállomások 6655 traktorral rendelkeztek. Gyorsan növekedett a többi gépi eszközök száma is. 1956-ban 1240 gabonakombájn, 230 répakombájn, 1957-ben 240 kukoricakombájn, 300 silókombájn, 7000 vetőgép, 700 répaásó és a további gépek tízezrei segítették parasztjaink munkáját. Az új technikával ellátott gépállomások évről évre fokozták tevékenységüket. Például míg 1949-ben a gépállomások 161 011 hektáron végeztek munkát, 1955-ben már 3 400 000 hektáros teljesítményt mutattak ki. Az elmúlt évben még inkább fokozódott tevékenységük. Egyúttal növekedett a gépesített munkafolyamatok száma is. Míg 1949-ben 18 fajta munkát gépesítettek, 1957-ben már 85-re emelkedett a gépesített munkafolyamatok száma. A gépállomások jelentősége nem csupán abban nyilvánul meg, hogy összpontosították a döntő fontosságú gépi eszközöket. Gépállomásainkon folyamatosan kialakult a szakemberek, mezőgazdászok hálózata, akiknek szakképzettsége állandóan növekedik és akik mindinkább nagyobb szakmai és szervezési segítséget nyújtanak termelőinknek. Ma már több mint ezer mezőgazdász dolgozik gépállomásainkon. 1954 után agrolaboratóriumok létesülnek gépállomásainkon, és így a mezőgazdasági termelést szövetkezeteinkben tudományos alapokra helyezik. Ezenkívül folyamatosan átveszik az állattenyésztés gépesítésének feladatait is. Jelentős eredményeket értek el gépállomásaink az üzemen belüli gazdálkodás rendezése terén. Nagymértékben csökkentették a költségeket. Míg például 1953-ban egy feltételezett hektár megmunkálása 147 koronába került, 1957-ben ez 115 koronára csökkent. Az bizonyos, hogy a gépállomások munkája, feladata, még nem fejeződött be. Éppen ellenkezőleg; mindinkább fokozott feladatok elé vannak állítva. Ezek a feladatok két fontos szakaszra oszlanak. Elsősorban arról van szó, hogy gépállomásaink minél nagyobb igyekezetei fejtsenek ki mezőgazdaságunk legfontosabb feladatának teljesítésénél: a falu szocializálásának mielőbbi betetőzésénél. Ebben az irányban gépállomásaink hasznos munkát végezhetnek. Egyidejűleg az egységes földművesszövetkezetek tagsági alapjának kiszélesítése mellett az a feladat vár a gépállomásokra, hogy elősegítsék a szövetkezetek megszilárdítását. Itt arról van szó, hogy különösen az új szövetkezeteknek nyújtsanak segítséget a gépi eszközökön keresztül és az agrotechnika helyes betartásával elősegítsék a hektárhozamok növelését, hogy az új kiszélesedett és rosszúl gazdálkodó szövetkezetekben a termelés színvonala magasabb legyen. Több munkafolyamat van még, ami gépesítésre vár, mint például a takarmány és a kapások begyűjtése. £s ezen a szakaszon az a feladat áll a gépállomások előtt, hogy a kísérleti állomások és gépgyáraink dolgozóival karöltve befejezzék a mezőgazdasági termelés teljes gépesítését. Nem kis feladatok ezek és rendkívül felelősségteljesek. A feladatok teljesítésénél szükséges kihasználni a gépállomások összes dolgozóinak kezdeményezését és bevezetni a technika kihasználása érdekében a munkamódszerek új formáját. Az csak természetes, hogy ezeket a fő feladatokat úgy tudják teljesíteni a gépállomásaink, ha a dolgozók kezdeményezésére, igyekezetére támaszkodnak, ami előfeltétele az öszszes feladatok időben történő és minőségi teljesítésének.
