Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-23 / 8. szám
Harcos tettrekészséggel Az ember valahogy mindig elfogult, ha nagyokról, elsőkről kell véleményt mondania. Lehet, hogy a nagyság érzékelése szorítja el az ember torkát, de ez sem kizárt, hogy az emberi gyarlóság túlságosan mélyen ivódott belénk, s így a jó véleményt inkább magunknak tartogatjuk. De akármilyen mély lenne is bennünk az ezirányű önzés, a nagykaposi szövetkezetesek kiváló eredményei előtt mégis csak le kell tenni az elfogultság szemüvegét. Mert elismerésre késztetnek a csillogó tények. Pár évvel ezelőtt kevesen hitték volna, hogy Nagykaposon, ebben a félig falu, félig városban is lehet jó szövetkezet. Mert mint másutt, náluk is ezer gát állt a nagyüezmi gazdálkodás fejlődése előtt. Egyrészt az iparban dolgozó munkások hiánya a mezőgazdaságból, másrészt az, hogy mikor 1953- ban az eperjesi kerületben végigsöpört az EFSZ-ekből való kilépések vihara, akkor, ha számbelileg nem is, de erkölcsi erejében megtépázódott az ő szövetkezetük is. S a közöshöz új bizalmat kellett önteni az EFSZ-től elidegenült szívekbe. Igen ám, de hogyan, ha az eredmények nem táplálgatták a hitet. Hiszen még 1955-ben is csak 1,50 koronát oszthattak az év végén. Az üres gyomor, meg az üres kamra pedig nemigen lelkesít. Ami mégis tartotta bennük a lelket, az elsősorban a földhöz való ragaszkodás és az a józan paraszti meglátás volt, hogyha régen a keskeny parcellákon jól termett a föld, miért ne teremhetne most még gazdagabban. Ha pedig terem, akkor jövedelemnek is lenni kell. így morfondíroztak, latolgatták a megoldások lehetőségeit, míg kiokoskodták, hogy hozzáértés, gondos gazda, meg a paraszti munkák rendjét, fegyelmét bíró földművesek kellenek az élre, hogy sárba ne gázolódjon, szét ne guruljon a garas. S e felismerés alapján valósították meg aztán a középparaszti vezetést. Ez két éve történt és azóta a nagykaposiak „kibérelték" az első helyet az eperjesi kerületben. Nem holmi alkudozással, hanem azzal a harcos akarással, amellyel mezőgazdaságunk fejlődésének egyetlen helyes útját felismerve a tettek útjára léptek. És most, amikor az évzárógyülésen beszámolnak az elmúlt év eredményeiről, akkor az ember e szép eredmények nyomán nyugodt szívvel állapíthatja meg, hogy a nagykaposiak megtalálták a nagyüzemi gazdálkodás helyes szervezésének és irányításának módját. A szürke számhalmaz a kiváló termelési eredmények sokaságával igazolhatnám a fenti állítást. De a számsorok részleteit szinte elmossa az a tény, hogy a tervet minden szakaszon teljesítették, sőt a múlt évre tervezett 3 200 000 korona bevételt közel másfélmillióval túllépték. Igaz, a kiadást is, de éppen ez mutatja, hogy a terv sem „szentírás“, mert a jövedelem fokozódását nem kis részben éppen az segítette elő, hogy a szükséges szakaszokon merték a tervezett kiadást túllépni. így az 1 000 000 korona tervezett kiadás csupán 400 000 koronával növekedett a 1500 000-rel több bevétellel szemben. denki szívesen könyveli el, hogy mennyi sokat gazdagodtak. Az a tény, hogy az oszthatatlan alapba 326 332 koronát, a szociális alűpba 139 856 koronát, a kultúralapba pedig 46 618 koronát juttattak, már magában is sokatmondó. Az 1958-ra tervezett 4 879 732 korona bevétel pedig még többet elárul. A többi között azt is, hogy a jövő évi zárszámadáskor még a mostani 34,66 koronás munkaegységértékné! is többet számolhatnak el. Pedig ezzel is nagyon elégedettek. De miért is ne lenne elégedett például a növénytermelési csoportban dolgozó 65 éves Sárosi Erzsébet, amikor 532 munkaegységére gazdag jutalmat vett át. Vagy Vajo Mihály fejő, aki az 1156 munkaegységére több mint 40 000 koronát kapott kézhez, de megérdemelten, mert az ő nélkül nemigen nő nagyra az ember, nem születhetnek nagy eredmények sem. És az említett esetekből az is következik, hogy a jövő évben ugyancsak sok lesz a munkaegység száma. Már pedig a termelés fokozása, az EFSZ gazdasági és politikai megerősödése és nem utolsósorban a szocialista munkaverseny termelést fokozó hatásának kibontakozása és az igazságosabb jutalmazás szempontjából az a helyes, hogy ne a munkaegységek száma, hanem az értéke nőjön. Ugyancsak említést érdemel egy másik dolog. Mint minden EFSZ-ben, Nagykaposon is megvannak azok a könyvecskék, melyekbe a tagok ledolgozott munkaegységeit írják. Azaz, hogy kellene írni, de Kapóson ezt nem teszik. És a kiváló eredmények, a jó Az EFSZ telepének egy része keze is erősen benne van abban a 150 000 koronában, mely csupán a terven felüli tej árából jött a közös kaszszába. Szabó Kálmán anyasertésgondoző is elégedett a 1029 munkaegységre járó jutalommal, s a szövetkezet tagsága is az anyakocánként elválasztott 14 és fél malaccal. így sorolhatnánk hosszan az elégedett boldog emberek névsorát, mert hiszen minden szorgalmas tag gazdagon részesült a szép jövedelemből. Könnyű kiszámítani, mennyit kapott ifj. Eszterhai Bertalan traktoros az 1039, vagy Vajo Laci a 983 munkaegységére. Bisztrai György dohányos 926, a szőlészetben dolgozó Krajnyák Mihály 729, a növénytermelésben szorgoskodó 60 éves Eszterhai István pedig 841 munkaegységre vihette haza a jutalmat. Még a zöldségesben dolgozó 65 éves Dudás Sándorné is 402 munkaegységet szerzett. Magas a felsorolt munkaegységek száma, s a bő jutalmon kívül az is kilátszik belőlük, hogy a nagykaposiak a múlt évi normákat nem valami szilárdra szabták, és az is, hogy a csoportvezetők nemigen szűkmarkúan bántak a munkaegységekkel. Túl is lépték a tervezett 90 000-et 5000-rel. Ez rendjén is lenne, hisz a tervezett feladatokat is túllépték mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szakaszán. Például cukorrépából 486 mázsát termeltek hektáronként, kukoricából, gabonafélékből szintén jóval többet a tervezettnél. Ha azonban alaposabban vizsgáljuk ezt a dolgot, akkor rájöhetünk, hogy az ilyen laza normák esetében a jutalmazás hatása nincs kellőképpen kihasználva a termelés fokozására. Mert akármennyire szép — és tisztelet érte a szorgalmas tagoknak — a tervezett bevétel egy és félmillió koronával való túllépése, ez a tény arra is rávilágít, hogy nem volt elég merész, jobban mondva reális a múlt évi terv. Sőt munkaerkölcs ellenére is mennyi bizalmatlanság, mennyi kétely származik ebből. Mert a földművesembert többek között az is jellemzi, hogy csak a saját szemének hisz. Már ha pedig ez így van, akkor ez azt is megköveteli, hogy a munkaegységeket rendszeresen beírják a könyvecskékben, se az előző napi munkaegységeket pedig másnap már kifüggesztve lássák a tagok az EFSZ irodájában. Egyrészt a hibák elkerülése, másrészt a versenyszellem fejlesztése is megköveteli ezt. Igaz, hogy a csoportvezetők számára ez többletmunka. De csak rossz szervezés esetében. Mert a csoportoknak csapatokra való osztásával és a csapatvezetők bevonásával mindez könnyen megoldható. Ezek a dolgok még javításra várnak, ha a kaposiak azt akarják, hogy mint a környék legjobbjától, ezen a téren is példát vehessenek tőlük a szomszédok. Persze, az említett hiányosságoktól sokkal hosszabb ideig sorolhatnám a jó eredményeket, dobálózhatnék a milliókkal, a nagykaposi szövetkezet elsőségének sok-sok bizonyítékával, de a szövetkezet erősségét talán legfényesebben bizonyítja az, hogy a múlt év folyamán az addig várakozó 37 kis- és középparaszt is belépett a szövetkezeti családba. Be kellett látniok, hogy a keskeny parcellákon még az állam legnagyobb támogatása mellett sem képesek arra, hogy egy hektár szántó után 6923 korona jövedelemhez jussanak. Mert a szövetkezet a múlt évre ennyit vett be hektáronként. S ha megtörténik a Latorca szabályozása, akkor még bizonyosan növekszik a hektáronkénti jövedelem, még gyorsabban gazdagodik majd a szövetkezet. És a tagok boldogulása még jobban tükröződik majd Nagykapos arculatán. Pedig így is napról-napra változik, szépül a kisváros képe. Körülbelül 70 új családi ház épült az elmúlt években, s ezeken kívül kórházzal, iskolával, a járási nemzeti bizottság kétemeletes korszerű épületével, 7 egyenkét 12 családos lakásegységgel gazdagodott, szépült Nagykapos, utcák, terek, épületek. Az idei építkezési terv is sok mindent ígér. Ezek közül két új kultúrházat, az egyiket a város, másikat a szövetkezeti munkaiskolával berendezve az EFSZ tagok részére. Mert ezután nekik is több idejük lesz tanulni, szórakozni, meg az akaratuk is mindig több a kultúra befogadására. Mert a gazdasági felemelkedéssel a kultúra terén is nagyobbra nő az ember és ez az alapja a megállíthatatlan fejlődési forradalmi meggyorsulásának. Az idén, sok Szép eredménnyel nyolcéves fennállását ünnepli a nagykaposi EFSZ. Az eredményeket elsősorban a tagok szorgalma szülte, de amint az évzáró gyűlésen Kiss László, a szövetkezet elnöke megjegyezte, sokat segített ebben az is, hogy a járási pártbizottság és a JNB dolgozói már a szövetkezet bölcsőjénél ott segédkeztek a község mezőgazdaságának felvirágzásán. A helyi nemzeti bizottság dolgozói pedig az első sorokban vették ki részüket a munkából. És most a nyolc év után bizakodó szívvel tekintenek a jövőbe, mert az eddigi eredmények nyomán biztosan tudják, hogy egyre derűsebb holnap mosolyog feléjük. Haraszti Gyula. A múlt évben épült 11 éves iskola Á számok, másik szakasza azt mutatja, hogy a szövetkezet vagyona több mint 2 millió koronával növekedett, s jelenleg 11 775170 koronát tesz ki. De ha azt számítjuk, hogy a közös vagyon értékértek ez a megnövekedése a gazdagabb holnapot rejtegeti magában, akkor még inkább megértjük annak a bizakodó hangulatnak az okát, amely az EFSZ évzáró gyűlésén uralkodott. Mert bizony volt ok a bizakodásra. Eszterhai Matild, a szövetkezet fiatal könyvelönóje is egészen belepirosodik a milliók felsorolásába. Mintha a számok nagyságának forrósága is lenne. De melengeti ám a tagok szívét is a pénzügyi terv ismertetése. Azt minnem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az idei tervben is ez észlelhető. Mert bár a múlt évben 14,5 malacot választottak el anyakocánként, erre az évre mégis csak tizenkettőt terveztek. Vagy például árpából több mint 40 mázsás volt a hektárhozamuk, az idei tervben mégiscsak 22 mázsa szerepel. Az alacsonyra tervezett hozamokból azt még csak megérthetjük, hogy a tehenenként! tejhozamot csupán 1850 literre tervezték, mert a 80 tbc-s tehén kicserélése és helyettük újak vásárlása nem hat kedvezően a tejhozam fokozására. De az előbb említett és még pár hasonló esetben határozottan káros a túlzott óvatosság. Nagy célok Széft ojí élet TT an úgy az ember, hogy egy jó ' ébredés, vagy a futó hétköznapok sodrásába cseppent ünnepi esemény dalban gyöngyözik ki a leikéből, s az aztán áramlik, csörgedez, hogy bizalommal, hittel hintsen be órákat, napokat, éveket. Valahogy így van, ha nem is tudja, csupán sejti az ember. Bizonyságul kövessük csak nyomon Puskás Jánost, az alsószeli EFSZ elnökét. /Csöndes vasárnap délelőtt. Ül a ^ rádió mellett, mit is csinálhatna jobbat, mint a Szív küldi műsorral mulattatja magát. Közben az újságot böngészi. A keretes vezércikken állapodik meg először a tekintete. — Ez valami ünnepi dolog — dönti el, aztán paraszti nyugalommal emészti a sorokat. De úgy van vele, mint amikor a frissen szántott barázdákat nézi és nem a hantokat, hanem már a dúskalászú termést látja. Hát most is odalát a sorok mögé, a jövőbe, amikor a moszkvai Békekiáltványhoz odasorakozó békeszerető emberiség akarata boldog, békés holnapot teremt. Ozáll, kanyarog a gondolat a sorok ^ olvasása közben. És melegség tölti el lelkét, mert hát jó dolog az, hogy a vezető államférfiáink jövőnk're gondolnak. Igaz most béke van, de hát egészséges állapotban a leghatásosabb a betegségtől óvakodni. A háborútól is békében kell. S a béke úgy kell nekünk, mint a falat kenyér. Mert nézzük csak mit jelent ez a dolgozó ember számára? Tavaly még csak 13,T0 koronát osztottunk egy-egy munkaegységre, most tizenhetet. A közös vagyon értéke meg 10 millióról 12,5 millióra gyarapodott. Jövőre több lesz, aztán mindig több minden. Kenyér is, hús is, cipó, ruha, rádió meg egyéb is. Csak könny lesz kevesebb, boldogság meg több sokkal, mert az úgy nő majd, mint az évek. nuskás János gondolata szárnyal bele az évekbe, ahonnan, fény, derű, béke, boldogság mosolyog az ember felé. És a biztos holnap érzetéből dal buggyan a szívből. Mert szép az élet. L. Z. Ai ipar fejlődése februártól A februári események idején Ripka, nemzeti szocialista miniszter, kijelentette: „A gyárak további államosítása tönkreteheti nemzetgazdaságunkat“. Azóta tíz év telt el és mit látunk azóta? Gigantikus vízierőművek, új gyárak, kohók szinte máról holnapra nőnek. Az ipari termelés 1948 február óta 270 százalékkal nőtt. A termelőeszközöké 301, a közszükségleti cikkeké 237 százalékkal emelkedett. A múlt évben 5 millió 200 ezer tonna nyers acélt termeltünk, ami kétszerese a tíz év előttinek. Az átlagbér 795 koronáról 1314-re növekedett. A külkereskedelmi forgalom 247 százalékos emelkedést mutat. A nemzeti jövedelem megkétszereződött. Amíg 1948-ban 25,9 kg volt a húsfogyasztás, 1960- ban már 47 kg. Ha akkor eladtak 12 310 mosógépet, ezzel szemben tavaly 263 630 darabot. Ez a pár adat is beszél arról, hogy milyen óriási eredményeket értünk el 10 év alatt. (k) A Trencsén melletti Szkalka vízierőmü Szlovákia egyik jövendő büszk esége A pótori bányákban nagy sikerrel alkalmazzák a szovjet Donbaszkombájnt. A bányászok nagyon szeretik ezt a gépet, mert megkönnyíti munkájukat és ha rendesen előkészítik a vájatot, annyi szenet termel, hogy a szállító szalagok is alig győzik. Ez a nagy teljesítményű szénkitermelő gép tette lehetővé, hogy a pótori bányászok a múlt évben is túlteljesítették tervüket és terven felül nagymennyiségű szenet adtak a lakosságnak és az ipari üzemek számára is. A felszabadulás előtt Pótoron csak minimális mennyiségű szenet bányásztak. Ma hatalmas üzem keletkezett, a bánya széntermelése jelentős helyet foglal el népgazdaságunkban. A bánya egyben emeli a környékbeli lakosok életszínvonalát is, újabb munkalehetőségeket teremtett, és egy új bányavárost, ahol fejlődik a munkásosztály. — Képünkön az új bányavárost láthatjuk.
