Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-23 / 8. szám
7 'Iratod Földműves 1958. február 23. FEBRUÁR Úf JA egy szocialista szövetkezetben ödöt lehel a téli hajnal. A mozdulatlanságba dermedt falucskában mégis fel-felcsillan egy-egy otthon ablakának fénye. Munkába kelnek az ipolyviski fejőgulyások és sertésgondozók. Nemsokára kerékpáron — mások álmát vigyázva — igyekeznek a gazdasági épületek felé. Az ünnepet is hétköznappá teszik, hogy másokkal együtt a hétköznapot is ünneppé avassák. A pirkadat már munkában találja őket. Dolinszky József, Dolinszky Mária, Ondrejka István a borjaztatóban serénykedik, Csala István, Bartal István a sertéseket gondozza. A tehénistállókban Nyustin Lajost, Kádasi Istvánt, Jakus Andrást, Szmolka Andrást, Kádasi Györgyöt, a hízók mellett pedig Tóth Lajost és Kovács bácsit találjuk. Hat óra tájban már olyan tisztaság van, hogy bizony sokszor az ipolysági járdán is több szemetet talál az ember. Honnan az igyekezet? Kellemes helyesbítés Nemrég írtuk, hogy Ipolyvisken 37-38 korona lesz a munkaegység pénzértéke. Most abban a kellemes meglepetésben részesültünk, hogy 40 koronát fizetnek. Több évzáró gyűlésen részt vettünk már Ipolyvisken és mindig „becsaptak“. Ha keressük a titkát megtaláljuk az okát, a vezetőség a valóságnak megfelelően tervez és inkább kevesebbet, minthogy a tagság hite csapódjon. Ez Ipolyvisken nem újkeletű. Hosszú történetet írhatnánk róla. A kommunisták — akik most részt vesznek az EFSZ vezetésében és a pártszervezet ülésein is, megbeszélik a gazdasági helyzetet, a továbbhaladást, — valamikoris szavahihetően beszéltek. A harmincas években a kommunisták vezették az ipolyviski nincsteleneket — akik Tóth Józsi bácsi közül évente 30- is megelégedett. 40-en jártak Franciaországban, Amerikában, mert itt nem volt megélhetés —a földesurak elleni harcban. Akkor azt mondták: „Eljön az idő, amikor mienk lesz a föld és nem kell Franciaországban hazátlanul bolyongani“. A felszabadulás igazolta a kommunisták szavát. De a harc nem szünetelt. Hisz még nem oldódott meg minden a faluban. A demokrata párttal rokonszenvező kisebb földbirtokosok és a nagyobb kulákok nem adták csak úgy át önkéntesen a földet. Egy pár kommunistát be is börtönöztek, amikor arról beszéltek, hogy a föld azé legyen, aki megdolgozza. De nem volt megállás. Gottwald elvtárs 1948. februárjában még jobban leszögezte, „a föld azé legyen, aki megdolgozza“. Ezt követve alakították meg a kommunisták a földmunkásokkal és középparasztokkal, a földbirtokosok és a földjüket nem dolgozó kulákok földjén, az egységes földmüvesszövetkezetet. Harcban, nehéz osztályharcban született az új, a közös gazdálkodás. Mit jelentett ez? Februárban a reakció, a földbirtokosok és a kapitalista csökevények vissza akarták állítani a kapitalista világot, ami újra munkanélküliséget, sztrájkot és kivándorlást jelentett volna. Hogy ez nem így történt, ez a kommunista párt, a munkásosztály és a velük szövetséges parasztság érdeme, akik szétzúzták a kapitalisták mesterkedéseit és országunk bátrabban indulhatott a szocializmus útján, Visken is és másutt is. Honnan a jövedelem? Az évzáró gyűlésen szinte elhül az ember, amikor Báli Kálmán könyvelő kijelenti, hogy a tavalyi 6 millió 830 ezer 580 koronával szemben, 7 millió 934 ezer koronára nőtt a közös vagyon értéke. Akaratlanul is felvetődik az emberekben, hogyan gyarapodott ilyenre a 8 lóval és pár szarvasmarhával kezdő gazdaság ? Az összterület 840 hektár, ebből 510 szántó és 185 rét, és 131 hektár legelő. Nézzük csak az egyes gazdasági ágakat. A növénytermelésben a gabonafélékből — annak ellenére, hogy a hatalmas vihar nagy károkat okozott —i mégis több hasznot vettek be, mint amennyit gondoltak, vagyis 366 mázsa a túltermelés. Ha rozsból, őszi árpából kevesebb hektárhozamot is értek el, a búza mégis 26, az őszi árpa 26, tavaszi árpa 28 mázsát termett hektáronként. Tehát egyre-másra mégiscsak több a termelés. Kapásnövényekből a 47 hektár kukoricaföldön 1172 mázsát, a 36 hektár cukorrépaföldön 12 650 mázsát, az öt hektárnyi takarmányrépából pedig 4460 mázsát termeltek. Cukorrépából 550, takarmányrépából pedig 866 mázsás hektárhozamot értek el. A mezőgazdasági terményekből a bevételt a következő táblázat mutatja: Bállá József, az első csoport vezetője felszólalásában szintén méltatta az asszonyok munkáját, hogy ezer mázsás hektárhozamot is értek el takarmányrépából, de azért egy kis férfi vetélkedéssel neheztelt, hogy a férfiakat is meg kellene dicsérni. Elismerést kaptak a férfiak is. Csala István, aki már több százezer koronával gyarapította a közös gazdaságot, Nyustyin Gyula 488, Báli Géza 457, Juhász Lajos 297, Tóth István 406 munkaegységet teljesítettek. így sorolhatnánk még a többieket, akik hasonlóan kivették részüket a munkából. Mit mutat a táblázat? Elsősorban azt, hogy a jövedelem fő forrása mezőgazdasági termék vagy termény, ami igen helyes, mert sokhelyen inkább fuvarozással vagy különböző más munkákkal igyekszenek a jövedelmet bővíteni. Másodszor, hogy az összjövedelem abból ered, hogy minden gazdasági ágban túlteljesítették a termelési feladatokat. Annak ellenére, hogy sok a III. és IV. osztályú kevésbé termő földjük. Harmadszor az állatállományból származik a jövedelem több mint fele. Azonban a táblázat arra is figyelmeztet, hogy az arányt még jobban kell növelni, mert a termelés rohamosabb emelkedésének és a szövetkezet gazdagodásának útja az állattenyésztés még hasznosabbá tétele. Mert bár 2310 liter tejet értek el tehenenként, az egy hektárra eső tej átlag még az ötéves terv irányszámainak is csak a felét teszi. Kevés a súlygyarapodás is. A betétkönyvek kiadásánál Ondrejka bácsi viccesen megjegyezte, hogy a három család közül a harmadik helyre kerültek. Mit jelent ez a gyakorlatban? Hogy Fényes Sándor fiával, feleségével és Jóska bácsival 67 440 koronát kerestek egész évben, a háztájin felül, mivel a természetbenivel együtt 48 koronát tesz ki a munkaegység értéke. Tóth Ignác apjával és feleségével 64 900, Kádasi István feleségével és Ondrejko bácsival 56 064 koronát. Meg kell még jegyeznünk, hogy az átlagkereset a háztájin kívül 20 000 koronát tesz ki és például Kádasi Mária, aki a gazdaságban dolgozott és a tél folyamán három hónapig nem vett részt a munkában, több mint ezer koronát keresett havonta. Ha vesszük az átlagos 20 000 koronát, azt mondhatnánk képletesen, hogy ez jelenti Ipolyvisken a szocializmust. Mert miért szocialista a szövetkezet? Azért, hogy a lehetőség szerint az elvégzett munka után mindenki arányosan megkapja a meg-Kádasi István (206 szám), Nyustiny Lajos, Szmolka András, Kádasi István, Kádasi György és Jakus András fejők (Foto: Bállá) A hízó bikáknál például elértek 1 kgot, de a más szakaszokon levő gyengébb eredmény lerontja az átlagot. Ezzel szemben a tervezett 313 mázsa hús helyett mégis 412 mázsát értek el. A tojástermelés is csak az ötéves terv irányszámának felét teszi ki. A sertéshúst viszont túlteljesítették, mert már 147 kg-ot termeltek hektáronként, marhahúsból pedig 55 kg-ot. Az évzáró gyűlésen kijelentették, hogy az ötéves tervben több mint 3 millió értékű terménnyel termelnek többet. A versenybe mindjárt bekapcsolódtak Báli János, aki egy kilós súlygyarapodásra hívta ki a többi állatgondozókat. Dolinszky Mária vállalta, hogy a született borjak 96 százalékát felneveli, Csala elvtárs pedig 15 malacot választ el. érdemelt jutalmát. Tehát ebben a jövedelem elosztásában történt a nagy változás. Mert hiszen voltak Ipolyvisken i3 olyan kulákok, akiknek — persze, nem a saját munkájuk után, — több jövedelme volt, mint mondjuk most a legtöbb munkaegységet elérőnek, de mi volt a többinek? Éppen itt van a kapitalizmus ellentmondása. A termelés sokak munkájából ered, de az elosztásban hiba van, mert nem az kapja a legtöbbet, aki dolgozik. És mehet Franciaországba, vagy Amerikába, mint ahogy ezt az ipolyviskiek is csinálták. Ne felejtsük „hogy ez az új elosztási mód“ Február útja, a szocializmus útja, ezt érték el az ipolyviski földmunkások és középparasztok Február útján. Bállá József A járási szövetkezeti konferenciák előtt Telnek a napok, a hetek s az idef gazdag zárszámadások örömteljes hangulata valahogy még hétköznapjainkat is ünneppé varázsolta. Nem csoda, hisz olyan évet zártunk, amilyent eddig még soha. EFSZ-eink nagy része nemcsak teljesítette, hanem magasan túl is szárnyalta a termelési tervet, így a tervezett bevételt is. Boly, Nagygérés, Kistárkány, Zétény, Kisgérés, Lelesz stb. mind olyan lépést tettek a múlt évben, hogy nemcsak a munkaegységekre tervezett összegtől oszthattak többet, de a szövetkezet gazdasági alapjait is jobban feltöltötték a tervezettnél. Csaknem minden szövetkezetben több került az oszthatatlan, a szociális és a kultúralapra, a tervezettnél jobban kibővült a szövetkezet alapeszközeinek, összvagyonának értéke, s mindamellett az előző évi tíz millióval szemben, most 14 milliót osztottak szét szövetkezeteink a munkaegységekre. Jogos hát az ünnepi hangulat. Egyre azonban még az ünneplés közben sem árt emlékezni. Arra, hogy az évzáró gyűléseken komoly vállalásokat tettünk a tervezett termelési feladataink határidő előtti teljesítésére. Az' ötéves terv mutatószámainak egy évvel hamarabbi elérését csaknem minden EFSZ vállalta. Egyik helyen jobban, másutt kevésbé adódtak a feltételek. A növénytermelés szakaszán járási méretben nem ütközik komoly nehézségbe a vállalás teljesítése, mert például gabonafélékből és cukorrépából már a múlt évben is jelentősen túlszárnyaltuk a tervezett szintet. Meg kell jegyezni, hogy még a kezdő szövetkezetek is. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy mind a trágyával, trágyalével és a műtrágyával való gazdálkodás, mind a vetésforgók helyesebb alkalmazása és a takarmánytermelés terén még mennyi kihasználatlan lehetőségünk van, akkor azt látjuk, hogy ezen vállalások teljesítése nem ütközik komolyabb nehézségekbe. Az állattenyésztés terén komolyabb feladatok előtt állunk. Elsősorban tehénállományunk létszámát kell növelni, de fokozni kell a tehénállomány hasznosságát is. Néhány helyen alig 1000, 1200 literes volt a tejhozam. Több helyen elérték ugyan a tervezett szintet tehenenként, de nem érték el a száz hektár után előirt tejmennyiséget. Már pedig az ötéves terv mutatószámainak egy évvel előbbi eléréséhez ez szükséges. Ha a gazdálkodás különböző szakaszait nézzük, mindenütt találunk jó és rossz példát. Még a leggyengébb szövetkezetben is értek el egyes szakaszokon kiváló eredményt, és a legjobb EÉSZ-ekben is találunk hiányosságokat. Éppen ezért most, amikor a járási szövetkezeti konferenciára készülődünk, a zárszámadások tapasztalatai alapján érdemes ínég egyszer alaposan átgondolni mit tettünk jól s mit rosszul az elmúlt évben, hogy majd a járási konferencián elhangzó beszámoló, a vita, a tapasztalatok kicserélése is hozzájáruljon EFSZ-eink gazdasági megerősödéséhez. JUHÁSZ LAJOS, a királyhelmeci JNB mezőgazdásza Növényi termények Kertészet Gyümölcs Kötelező beadásért: 562 287 Kés 285 685 Kcs 12 220 Kés Szabad eladásért: 383 527 Kés 184 598 Kés 150 007 Kcs örömteljes fejlődés Szlovákia népgazdaságában A Szlovák Statisztikai Hivatal közleménye Az összbevétel: 1 millió 578 ezer 326 koronát tesz ki az 1 millió 535 ezer 371 koronával szemben. Kötelező beadás: Az állattenyésztésből is magasan túlszárnyalták az előírt tervet. Tenyészállatokért Egyéb állatokért Állati termékek 51191 Kés 346 432 Kés 279 055 Kés Szabad eladás: 34100 Kés 950 359 Kés 349 757 Kcs Az összbevétel: a tervezett 1 millió 749 ezer 299 korona helyett, 2 millió 10 ezer 885 korona volt. Kötelező beadásra átadtak 19 442 kg sertés-, 21575 kg marhahúst, 81655 liter tejet, 36 000 tojást és 1927 kg gyapjút. Szabadeladásra 43 673 kg sertéshúst, 15 544 marhahúst, 89 966 liter tejet és 63 242 tojást. Egyéb bevételekre terveztek 90 330 koronát, de ez megnőtt 533 149 koronára, mert hozzájött a viharkár. Ugyanekkor ez a másik oldalon veszteség, merthisz az épületeket rendbe kell hozni. Tehát az összbevétel 4 millió 122 ezer 344 korona. Hogyan érték el? Erre választ ad az évzáró gyűlés. Kezdjük talán az asszonyokkal. Mert az évzáró gyűlésen is először az aszszonyokat dicsérték. Már a beszámoló is megemlítette, hogy az ipolyviski asszonyok ha kellett hajnali 2 órakor is dolgoztak az aratásnál. Határtalanul szorgalmasak, megállják a helyüket, hiszen az EFSZ tagok majdnem 50 százaléka asszony. Hogy csak egy párat említsünk Kovács Erzsébet tyúkgondozó 133 tojást ért el és 624 munkaegységet teljesített. Dolinszky Mária borjúgondozó 398 munkaegységet. Kádasi Mária 283, Kovács Mária 273, Péli Etel 250, Csala Márta CSISZ- tag 229, Bállá Mária 255, Juhász Mária 160-at. Elsősorban is az asszonyok érdeme, hogy a cukorrépából ilyen gazdag termést tudtak betakarítani, mért hisz a szomszédos Pereszlényen a cukorrépában térdig ért a fű és még a szántási költség sem térült meg. Az 1957-es évben Szlovákia népgazdaságénak fejlődése terén nagyon szép eredményeket értünk el. Az ipar nyersanyag termelési tervét 104 százalékra, az árutermelését pedig 103 százalékra teljesítette. A nyerstermelés 1948-al szemben 3 —4-szeresére, 1937-el szemben pedig 6-7- szeresére növekedett. A nyerstermelés a valóságban 13,3, ebből a termelő eszközök termelése 12,9, a közszükségleti cikkek termelése pedig 13,7 százalékkal lett nagyobb az 1957-és évben 1956-al szemben. A mezőgazdasági szakaszon nagy fordulatra került sor. Az EFSZ-ek számának és földalapjának gyarapodásával a szocialista szektor került túlsúlyba, mert ma már a mezőgazdasági földek 54,5 szá^ékán gazdálkodik. A mezőgazdasági termelés az előző adatok szerint 6,5 százalékkal növekedett. Az EFSZ-ek szervezési és gazdasági megszilárdítása a mezőgazdasági termelésünk eddiginél gyorsabb növekedésében nyilvánult meg. A harmadik és negyedik típusú EFSZ-ek mezőgazdasági termelése az 1956-ban elért eredményekkel szemben 11,9 százalékkal növekedett. Ebből a növénytermesztés 13,5 százalékkal, az állattenyésztési termelés pedig 8,7 százalékkal. A mezőgazdasági termelés teljes terjedelme Szlovákiában az 1956-ban elért eredményekkel szemben — előzetes számítások szerint — 6,5 százalékkal növekedett, a növénytermesztés 8,7 százalékkal, és az állattenyésztés 3,8 százalékkal. Az állattenyésztés kedvezőtlen növekedését a hiányos takanmányalap okozta. Annak ellenére, hogy pártunk és kormányunk kitűzte a vetésterületek kiszélesítését, a szántóterületeket nem sikerült növelnünk és 7000 hektárral csökkent a vetésterület. A sertésállomány 1958. január 1-én 2 millió 106 ezer darabot tett ki, a szarvasmarhaállomány úgyszólván azonos az 1958. évi állománnyal. Az istállózott tehenek átlagos napi tejhozama 4,28 literről 4,53-ra emelkedett, 100 tehéntől 63 borjút, 1 anyasertéstől pedig 10 malacot neveltünk fel. A begyűjtés elég jól ment. A mezőgazdasági termékek begyűjtése búzából 15,9, rozsból 7,5, kukoricából 35,9 cukorrépából 71,1, vágóhídi szarvasmarhából 3,8, a vágóhídi sertésből 3,8, tejből 16,4, tojásból pedig 19,6 százalékkal emelkedett. Lényegesen nagyobb munkát fejtenek ki a közlekedési és a postaszolgálat is. A beruházási építkezés terén is nagy sikereket értünk el. Szlovákia egész népgazdaságának keretében 7476 korona értékű beruházást valósítottunk meg, ami 2 százalékkal több mint 1956-ban. A lakosság élet színvonalának emelkedését mi sem jellemzi jobban, minthoov bérekre és fizetésekre 6 százalékkal többet fizettünk ki. A betétkönyvek tulajdonosainak száma pedig 150 000 fővel emelkedett. A szövetkezeti tagok a kultúrhiz előtt nézegetik betétkönyveiket PRÁGÁBAN A KL. GOTTWALD MÚZEUMBAN kiállítás nyílt a Februári Győzelem eseményeiről. A látogatók a Rudé právo cikkeiből, eseményhű képekből és különböző dokumentumokból képet alkothatnak a Februári Győzelem jelentőségéről. Csala István és Bartal István példás sertésgondozók
