Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-09 / 6. szám

1958. február 9. JrnO-ad Földműves s Harcos múltjuk kötelez — Évzárógyűlés az ország legnagyobb szövetkezetében — „Gutái nemzet“ — így írt Sellyéi József parasztíró 1930-ban az ország legnagyobb falujáról, Gutáról. — Harcias, verekedés népség, így ismer­ték őket a járásban, a kerületben talán az egész köztársaságban. S eb­ben volt is igazság, de mindez a régi rendszer bűne, amely nyomorra, mun­kanélküliségre kárhoztatta a dolgo­zókat. Falujuk az akkori statisztikai ki­mutatás szerint tízezer lelket szám­lált (most tizenöt) s ezekből kevés­nek ment jól a dolga. A többszáz kisparaszton kívül rengeteg volt a földmunkás, cseléd és munkanélküli, akiknek állandó harcot kellett vív­niuk a munkáért, napszámbér emelé­sért, a napi betevő falatért. S ezt a küzdelmet Guta kommunistái vezet­ték, szervezték. Sőt ennél is többet tettek. Nem elégedtek meg saját fa­lujuk munkásainak szervezettségével, de a környéken mindenütt előbuk­kantak, ahol segítségre volt szükség. Harcias magatartásuk, bíztató szavuk magával ragadta a tömeget, s így vált híressé a „gútai nemzet“. Azóta nagyot fordult a világ kere­ke. A harc most más formát ölt, a jövő építésére irányul. Gúta lakosai is birtokukba vették örök jussukat, sereg tagjait küldte segítségükre, akik három hétig teljes odaadással igyekeztek a termést menteni. Kevés kivétellel emberfeletti munkát vég­zett a tagság is. Az állattenyésztés­ben, kertészetben dolgozók csatasor­ba álltak, hiszen kenyerükről, a nép kenyeréről volt szó. A kitartó, meg­feszített munka meghozta gyümöl­csét. Annak ellenére, hogy a jégeső a termés egy részét tönkretette és a tervezett hozamot nem érték el, ga­bonabeadásukat mégis hiánytalanul teljesítették. Továbbá, kimérhették a munkaegységekre járó természet­benit, ezenkívül takarmányalapra is maradt elegendő szemtermés. Szladki elvtárs ezután az egyes csoportok munkáiról beszél, eredmé­nyeiket taglalja. — Nem volna helyes mindent az időjárásra kenni. Meg kell vizsgálni saját hibáinkat is — mondja a szö­vetkezet elnöke. Például Hajkó Mi­hály csoportja tervét 104 százalékra, Karasz János 101-re, Szabó Gábor 101-re teljesítette, míg Tóth Béla és Szabó Ferenc csoportja már nem érte el a száz százalékot. Tóth János cso­portja 90-re, Kitka Pálé pedig gsak 76 százalékra teljesítette termelési tervét. Ez bizonyítéka annak, hogy egyes csoportvezetők és a csoport tagjai nem tettek meg mindent a terv a földet és ma a szövetkezet 1250 tagja több mint 4000 hektár földön gazdálkodik. Ä parasztokat már nem szorongatja a végrehajtó, a földmun­kásoknak nem kell vándorbottal a kézben munkát keresniük, a huszadik faluban tizedrészért aratniok. Ezzel a tudattal jönnek, gyülekeznek az iskola nagytermében, hogy évi mun­kájukról számot vessenek. Kerékpá­rokon, mosolygós arccal, kipirulva érkeznek a Gútához tartozó nagyszi­geti, császtói, gútaiföld-i tanyavilág lakói is. ök 3 — 12 — 15 kilométert ke­rekeztek a faluig, de örömmel teszik, mert sajátjukat, a közös gazdálkodás eredményeit értékelik. A terem zsú­folásig telt, s még mindig gyűlik a nép. Amikor Szladki István, a szövetke­zet elnöke szólásra emelkedik, min­den szem rászegeződik. Az arcokon kíváncsiság tüze ég, s mint fegyel­mezett diákok — öregek, fiatalok : % áhítattal hallgatják az elnök beszá­molóját. — Bár a múlt mindenki előtt isme­retes, mégis üdvös feleleveníteni, hiszen a fejlődés, a múlt és jelen összehasonlításával mérlegelhető a legjobban — mondja többek között Szladki elvtárs. A beszámolóból az 1950 — 51. gazda­sági év, az első lépések bizonytalan­ságai kerülnek a felszínre. Az indu­lásnál a tagok közül sokan nem hit­tek a közös gazdálkodás jövőjében, csak a mát nézték, nem bíztak a hol­napban. Ezáltal a szövetkezetnek évről-évre, tavasztól őszig brigádosok segítségére volt szüksége, hogy leg­alább a munka nagyját elvégezzék. Természetes, ez a munkaegység ro­vására ment és az eredménytelenség ­hez vezetett. Az állandó népnevelő munka azonban megtette hatását. Ha bár lassan, de évről-évre javult a helyzet, kinőttek a gyerekcipőből. 1955-től a szövetkezet rohamos fej­lődésnek indult. A gútai nép magára talált. Az el­múlt év tavaszán már nem volt szük­ség brigádmunkákra, sem az egyelés­­nél„ sem a növények ápolásánál. A földterület csoportokra osztása jól bevált, minden munkát idejében el­végeztek. Bő termés mutatkozott, de az időjárás közbeszólt. A határ egy­­részét letarolta a jég. Ez megnehezí­tette munkájukat, mert a tagok egy része elvesztette bizalmát. A jégve­rést három hetes eső követte, s a gátmenti földek termését a talajvíz fenyegette. Ebben a nehéz helyzetben nem maradtak magukra a szövetkezet tagjai. Pártunk és kormányunk a had­teljesítése érdekében. A Kitka cso­port tagjai mindig későn jártak mun­kába, majdnem úgy kellett kihúzgálni őket otthonról s így minden munká­val lemaradtak. Ha minden csoport az elsőkhöz hasonlóan iparkodik, most örömteljesebb lehetne az évzáró gyűlés. Az elnöki beszámoló után Bakó László főkönyvelő a milliókkal dobá­lózik, végül leszögezi, hogy a terve­zett 13 059 738 korona bevételből kö­zel 1 millió korona hiányzik. Ennél­fogva csak 3 475 334 koronát oszthat­nak szét a szövetkezet tagjainak. A 9,50 korona előleghez 8 korona jut munkaegységenként. A nagy összeg hallatára a tömeg fellélegzik, majd elégedett mosoly suhan végig az arcokon. Azonban Ko­­sik Albert főagronómus bejelentése meglepetést idéz elő, mert felveti, hogy a pénzt a csoportok között aszerint osztják el, milyen százalék­ban járultak hozzá a szövetkezet pénzügyi tervének teljesítéséhez. így Karasz János csoportja 8,30 koronát kap munkaegységenként. Tóth Béla 8, Hajkó Mihály 8,50, Szabó Ferenc 8, Kitka Pál 7,12, Tóth János 7,56 és Szabó Gábor csoportjának pedig 8,35 korona jut egy-egy munkaegységre. Az agronómus szavai széleskörű vitát váltanak ki, mert senkinek sem közömbös, hogy mekkora összeg üti a markát. Természetes Kitka Pál és Tóth János csoportjának tagjai emel­ték fel szavukat, konkréten akarták tudni, hol követték el a hibát. Tóth János esetében a válasz egy­szerű. Elhanyagolták a korai burgo­nya értékesítését. Ugyanis, ha idejé­ben, júniusban beszállítják a burgo­nyát, 2,50 koronát kaptak volna kilónként, viszont ők szeptemberben szedték fel, amikor 23 fillért adtak egy kiló burgonyáért. A csoportnak csupán ebből a terményből 5 százalék pénzvesztesége származott. Sokkal komolyabb a helyzet Kitka csoportjánál. Kitka elvtárs hadilábon áll a szervezéssel, s csoportjában a munkafegyelem csak távoli fogalom. Ezt bizonyítja az, hogy Kitkának még cséplés alatt is házalni kellett az emberekért és könyörögni, hogy jöj­jenek munkába. Ennek okát Sztano András teregeti szőnyegre. [— Kitka Pálnak sokat elnézünk, s ebben mindnyájan hibásak vagyunk. Hiszen köztudomású, hogy csoportja 1956-ban csak 46 százalékra teljesí­tette tervét. Az üggyel foglalkozott a vezetőség, taggyűlésen is megvitat­tuk az esetet, s a többszöri figyel­meztetés ellenére Kitka elvtárs nem változtatott magatartásán. Ügy lát­szik, jobban szereti a kocsmát, mint a Szövetkezetei. Ennek tudható be, hogy múlt évi eredménye is a leg­gyengébb. Ezt nem nézhetjük tétle­nül, hiszen kárát vallja az egész tag­ság. Aki szeszt iszik, az nem lehet tanácsadója a közösségnek, de még saját magának sem — mondotta töb­bek között Sztano elvtárs. A vita a növénytermesztésről hir­telen az állattenyésztésre terelődik. Ugyanis Lukovicki György ellenőrző bizottsági tag az állatgondozókat bí­rálta. Felhozta, hogy drágán termelik a tejet, rosszul takarmányoznak, így az állatok nem hasznosítják kellően a takarmányt. — A növénytermelésben dolgozók üres, csupasz földön kezdenek — mondja Lukovicki elvtárs. — A ter­vek szerint kitermelik a takarmányt, azután átadják az állattenyésztőknek. S úgy veszem észre, ők nem bánnak vele gazdaságosan. A takarmánykaz­lak körül itt is trágya, ott is trágya észlelhető. Legyen mindenki saját ellenőre és amit megtermelünk, azt jó gazda módjára becsülje meg és a köz javára értékesítse. A kritika nyomán több kéz emel­kedik a magasba, de Tóth Gábor állatgondozó kapja a szót. Lukovicki elvtársnak nincs egé­szen igaza. Felszólalása nagyon egy­oldalú. Bírálta az állattenyésztést, ugyanakkor nem szólt a növényter­mesztő csoport hanyag munkájáról. Hogy itt is trágya, ott is trágya, ez a növénytermesztőkre is vonatkozik. A múlt napokban felbontottunk egy silógödröt, ahol 120 köbméter takar­mány foglalt helyet. Sajnálattal kel­lett megállapítanunk, hogy a siló nagyrészt elromlott. A 120 köbméter silóból 4 szekérrel vittünk haza, a többi csak trágyának való. Továbbá az út mentén egy herekazal fedetle­nül maradt, holott a növénytermesztő csoport tagjai a munkaegységet a fe­désért felvették. Vagy ott van a kóró. Vágását egyes csoportok csak január­ban fejezték be. Ha ezt a munkát időben elvégzik, nagymennyiségű ta­karmányhoz jut az állattenyésztés. Gajdács Mihály a gépi erők ésszerű kihasználását hozta fel, mert a gyű­lésen többen sokalták a gépállomás­nak kifizetett összeget. A vita során kiderült, hogy az csupán munkaszer­vezésen múlik, mert több ízben fuva­rozott a traktoros olyan időben, mi­kor a lovak ráértek és elvégezhették volna az említett munkát. * * * Az idő estébe hajlik, s még mindig vannak jelentkezők. Csak úgy bugyog a mondanivaló az emberek szájából, ajánlatokat tesznek, a hibák eltávolí­tásának lehetőségeit vitatják. Mint hordóban a must, állandó- forrongás­ban keresik a tisztulást, harcolnak közös gazdaságuk felvirágoztatásá­ért ... A vita tanulságos volt és meg­mutatta, készek felvenni a harcot a hiányosságok ellen, hogy pártunk le­velének szellemében elősegítsék a szocializmus betetőzését hazánkban. Erre harcos múltjuk is kötelezi őket. Sándor Gábor Meggyorsítják a gépjavítást Az eperjesi kerület gépállomásai a gépjavítás terén olyan szervezési in­tézkedéseket foganatosítottak, hogy a Februári Győzelem évfordulójára ki­javíthassák a tavaszi munkákhoz szükséges gépeket. Február 4-ig ki­javítottak 1397 lánctalpas és kerekes traktort, 295 ekét, 260 vetőgépet, 437 trágyaszórót.és egyéb gépi eszközö­ket. A homonnai GTÁ, amely február 15-re vállalta a gépjavítás befejezé­sét, február 4-én már 90 százalék kö­rül áll a javításokkal. Dolgozóink a XI. pártkongresszust és n dicső évfordulót köszöntik A párt levelének megtárgyalása óta mezőgazdaságunk fejlesztésére sok-sok javaslat hangzott el. így van ez a kassai és az eperjesi kerü­letben is. Most pedig, amikor a Győzelmes Február és a párt XI. kongresszusára készülünk, az elhangzott javaslatok és határozatok nyomán dolgozóink kötelezettségeket vállalnak a feladatok határidő előtti teljesítésére. Hogyan akarják felajánlásaikat teljesíteni ? A szepsi járásban az elmúlt két év alatt jelentősen emelték az előirány­zott hektárhozamokat. Hogy az öt­éves tervre előírt mennyiséget kiter­melhessék, rozsból 2 mázsával, árpá­ból pedig 1 mázsával kell növelni a hektárhozamot. Az állattenyésztésben növelni akarják a malacszaporulatot, a szarvasmarhaállományt pedig 6677 darabbal feltöltik. Az állatállomány hasznosságának fokozását olymódon akarják valóra váltani, hogy még nagyobb gondot fordítanak az állatállomány összpon­tosítására. Az utóbbi időben ezer da­rab szarvasmarhát és körülbelül 800 sertést összpontosítottak. A szarvas­marhaállomány feltöltését elsősorban saját nevelésű üszőkkel akarják biz­tosítani úgy, hogy 100 tehéntől 35 üszőt nevelnek fel továbbtenyésztés­­re. A takarmányalap növelése érde­kében a járás déli részén a Kanyapti­­patak medrének mélyítésével 400 hektár területet tesznek termőbbé. Ugyancsak ezen a részen több mint 2200 hektár alacsonyhozamú rétet és legelőt lecsapolnak. Az így nyert te­rületeken elsősorban takarmánynövé­nyeket termesztenek majd. Járási méretben a szemestakarmá­nyok vetésterületét 4,3 százalékkal növelik. Ügy számítanak, hogy leg­alább a földterület 18 százalékán többéves takarmánynövényt termel­nek. A burgonya vetésterületét 2 szá­zalékkal, a kukoricáét 5—9 százalék­kal növelik. A hektárhozamok növelé­sét pedig azzal akarják elérni, hogy nagyobb gondot fordítanak a termő­­terület humusztartalmának növelésé­re, főképp a zöldtrágyázással segítik elő. Növelik a rétek és legelők hozamát A bártfai járásban levő lukovi szö­vetkezet tagjai tavaszra 50 hektár legelő javítását tervezték, valamint azt, hogy 102 hektár területen melio­rációs munkával növelik a termelést. Olsaniban a feltöltött állatállomány részére úgy akarják biztosítani a szükséges takarmányt, hogy a savanyú réteket fokozatosan meszezik és zöld­­trágyázással gondoskodnak a szán­tóföld humusztartalmának növelésé­ről. Vetőmagként pedig csak elismert fajtákat fognak felhasználni. Az ipari növények vetésterületének kiszélesí­tésével a föld jövedelmezőségét fo­kozzák. Ezen kívül gyümölcsösüket 40 hektárra, zöldségesüket 20 hek­tárra emelik és talajjavító munkála­tokkal 8 hektár kevéshozamú legelő­ből jóminőségű szántóföldet nyernek. Nagykaposon, Terebesen, Leleszen és több szövetkezetben a gondosan elkészített egész évi termelési és pénzügyi tervvel segítik elő az ötéves terv mutatószámainak egy évvel előbbi elérését, s ezért már mostan­tól gondosan mérlegelik, milyen in­tézkedéseket tesznek majd a terme­lés fokozására. Tizenhat malacot anyakocánként Ribánszki Ferenc feleségével együtt már két éve tagja a galántai EFSZ- nek. A Ferkó, — így hívják a szövet­kezet tagjai — 1955-ben 40 kocától átlagosan 16,5 db malacot választott el. Kiváló eredménye és képességei figyelembevételével a múlt évben a tagság zootechnikusnak választotta. A malacok etetését a felesége vette át. A szövetkezet évzáró taggyűlésén kijelentette, hogy nem akar lemarad­ni férje mögött. Kötelezettséget vál­lalt, hogy ebben az évben átlagosan 16 malacot akar elválasztani anya­kocánként. Még sohasem vdlt ilyen Jő dol­gunk — állítják Ribánszkiék. Tavaly a férj 754, a feleség pedig 666 mun­kaegységet dolgozott le. A munka­egységekre 17 040 korona előleget, pár nappal ezelőtt 9944 koronát .kap­tak az elszámoláskor. A készpénzen kívül több mint 35 mázsa búzát, 12,2 mázsa kukoricát, és 1420 liter tejet is kaptak. Jómó­dúak és örömteli az életük. K. F. Szalmás út, ha végig megyek rajtad én... Szepsitől jóformán csak egy „ugrás­­nyira“ van Bodolló. így hát semmi sem kerüli el figyelmünket, ami az itteni EFSZ portáján történik. Néz­zünk hát szét, mi újság? Á marhaállomány gondozói azt tartják: a marha azért marha, hogy a penészes kukoricakórót is megegye. Nemcsak elvben igazodnak ehhez, hanem sajnos a gyakorlatban is, ami­nek azután nemcsak a tehenek, hanem a tagok is „megisszák a levét“. Pené­szes kukoricaszártól bizony nem lehet magas tejhozamot elérni. Másik eset, amit szintén nem hagy­hatunk szó nélkül: a takarmányszal­­ma elpocsékolása. Amikor a bodollói úton végig mentünk, akaratlanul is így tolakodott ki belőlünk az ismert nóta: „Szalmás út“ ha végig megyek rajtad én ... Megütközünk azon, hogy a bodollói EFSZ takarmányosai még nem jöttek rá: sokkal gazdaságosabb A szeredi járásban levő Cepcen község mellett1 új üzem épül, amely a kö­zeljövőben megkezdi a panel-istállók alkatrészeinek gyártását. (Foto: Syrcekj' az árpaszalmát felszecskázni, mint az úton hanyagul elszórni. Az állatok tisztán tartása körül sincs minden rendjén. Bizonyára tud­­niok kellene — akiket ez Bodollón érint, — hogy a hanyagságért, felüle­tességért mi jár ... Elvárjuk, hogy a szövetkezet veze­tősége, a rend és a gazdaságosság elveit szem előtt tartva megteszi a szükséges lépéseket. Andreás Sándor, Szepsi ★ ★ ★ Eredményes szakköri munka Vilkén Január 26-án nyílt meg a vilkei kultúrházban a CSEMADOK szabász­tanfolyamának kiállítása. A tanfolyam 18 részvevője 30 különféle saját ké­­szítményű ruhát állított ki. A kiállí­tás megnyitásának napján sok láto­gató kereste fel a kultúrházat és mindnyájan megelégedésüket fejezték ki a látottak felett. Rittingerné, a tanfolyam vezetője, látható örömmel beszélt a tanfolyam munkájáról. Az összes részvevők nagy kedvvel, vidáman dolgoztak és a kiállítás tárgyai bizonyítják, hogy az ilyen lelkes munka mindig meg­hozza a várt sikert. A kiállítás megnyitását este kul­­túrprogrammal és táncos teaesttel fejezték be, amely reggelig tartott. A vilkei CSEMADOK példát muta­tott sok helyi csoportnak, hogyan kell hasznos szakmai tanulással a falu életében értékes társadalmi munkát végezni. K. h

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents