Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-09 / 6. szám

1958. február 9. Jralnad Földműves s j yl intha csak a télbeborult tenmé­­-* J szét is megneszelte volna zárszámadásuk hírét. Ezen ünnepi alkalomra mesebelien szép zúzmara­köntösbe öltöztette a falu házait, fáit, a kerítéseket. Ügy déltájt azután a januárvégi nap is előkecmergett a vidéket meg­ülő ködtengerből. Bágyadt, erőtlen sugarai belopakodtak a meleg családi otthonok tágas ablakán, megcirógat­­ták az éppen ünnepre készülődöket. .. Mert bizony manapság már itt is a „melyik ruhámat vegyem föl“ tart sokáig. No meg a cicomázás, szépít­kezés, különösen, ha a gyengébb nemről lévén sző . .. BÚCSI BŐSÉG Délután kettőkor már az új, szép kul túrház nagytermében szorongott a falu öregje-fiatalja. És a meghívott vendégek. Az évzáró taggyűlést tartalmas kultúrműsor vezette be, majd Soóky Lajos, az EFSZ elnöke tartotta meg nagy gondossággal összeállított, elemző-bíráló beszámolóját az ötven­­hetes évben elért nagyszerű terme­lési sikereikről és az egyes munka­­szakaszokon még fennálló hiányossá­gokról. — Ez szám szerint már a hetedik zárszámadási taggyűlésünk — mon­dotta bevezetőül. — Végre utólértük magunkat. Először teljesítettük a termelési-pénzügyi tervünket. Persze 1 évvel ezelőtt ennek megvalósításá­ban tagságunk egy része kételkedett. De még a JNB néhány dolgozójának is az volt a véleménye, hogy Búcson a közel 25 koronás munkaegységnek (a természetbeni járandóságot is be­leértve) nincsenek meg az előfelté­telei. Különösen akkor hervadt le az ar­cokról a bizakodó hangulat rózsája, amikor a jég letarolta növénykultú­ráik egy részét... Ennek ellenére sem volt indokolt a már-már kétség­beesők aggodalma. Alaposan rácáfolt a kétkedők állításaira a valóság. Merthiszen 10 koronát előlegképpen, úgyanennyit meg osztalékként kaptak az elmúlt napokban a tagok, egy-egy munkaegységre. Hozzájön ehhez még a 4,76 koronát kitevő természetbeni járandóság is. Mindez a tagok mun­kaigyekezetének, szorgalmának az eredménye. Még akkor is, ha egyesek húzódoztak is a közös munkától, ehelyett a háztáji földön bíbelődtek napokat, sőt heteket, azt tartották fontosabbnak. A jó eredmények eléréséhez két­ségkívül az is hozzájárult, hogy gaz­dálkodásukat nem bízták a véletlen­re, hanem a többéves gyakorlattal bíró vezetőikre, akik jól irányítják a kétezer hektáros közös gazdaságot. Miből ömlött a pénz a kasszába? Ahogy az elnöki beszámolóból ki­tűnt, sok pénz állt a házhoz a cukor­répából, melynek átlagos hektárho­zama elérte a 475 mázsát. Pótjutalom címén 40 ezer koronát osztottak szét a növénytermesztőknek, kinek-kinek a kitermelt répa arányában. A cukorgyári vizsgálat alapján az is kiderült, hogy cukorrépájuk csak­nem 18 százalék cukrot tartalmazott. Ez azt jelenti, hogy 5020 mázsa, vagyis egy vonatszerelvényre való cukrot termeltek. Kukoricából 34 mázsás Szemes termést takarítottak be, tehát 4 mázsával többet, mint amennyit terveztek. így a kukorica­­termesztők 10 vagon csöveskukoricát kaptak pót jutalomként, ki-ki aszerint, mennyit termelt a részére kimért parcellán. Jól jövedelmezett még a belterje­­sebb vetőmagok és egyéb magfélesé­gek termesztése. Beszámolójában Soóky elnök a nö­vénytermelés legjobb csoportjaként a szőlőtermelő csoportot nevezte meg. ők a szőlőre egyáltalán nem kedvező időjárás ellenére is teljesí­tették feladataikat, mind mennyiség­ben,- mind értékben. Nagy érdeme fűződik ehhez Bernáth Józsefnek, a szőlőtermelő csoport vezetőjének. Az állattenyésztésük pénzügyi téren 101,7 százalékra teljesítette felada­tát. így a bevétel az 1956. évihez vi­szonyítva 719 421 korona. Ha pedig az 1 hektár mezőgazdasági földterületre számított bevételeket vesszük, akkor ez 3823 koronát tesz ki. Vagyis 22 százalékkal több, mint az ezt meg­előző esztendőben. Búsás hasznot hozott a kacsate­nyésztésük is, közel 100 ezer koronát. Ezt a termelési ágazatot az idén tovább szélesítik, mert a kacsa gyor­san nő, s jól kifizetődik a tartása, mert 4 kiló marhahúst törlesztenek beadásukból 1 kiló kacsahússal. Lé­nyegesen hozzájárulnak ilymódon a szarvasmarha-állomány létszáma csökkenésének megakadályozásához. Hol szorít a csizma? Hát éppen itt. a szarvasmarhák tenyésztése körül, de legfőképp a tehenészetben. Jövedelmezőbb is le­hetne. Csakhát rossz munkamódszer­rel dolgoztak egészen a múlt esztendő végéig. A kifejt tejet összeöntögették, s az „egvenlősdi“ munkajutalmazás dívott. Hogy ez milyen egyenlőtlen­séget idézett elő a tejtermelésben, azt az I. és II. számú istállók tehené­szeinek példája bizonyltja a legjob­ban. Amíg az előbbiek számára a tej­­termelési terv 159 400 litert irányzott elő a múlt évre, addig az utóbbinak 179 400 litert. Mi hát a különbség ? Az, hogy az l.-esék 27 500 literrel többet, ellenben a Il.-esék pedig 16 986 literrel kevesebbet fejtek a tervezettnél. Holott egyenlő darab­szám és hasonló feltételek között dolgoznak az egymás mellett lévő istállók tehenészei. Hozzátehetjük még azt is, hogy a jobbik csoport összeszokottabb, takarmányozási és fejési módszereik jobbak. Az alacsony színvonalúnak mond­ható vitában egy nyúlánktermetű, so­vány ember is szót kért. Kiss János volt, az élenjáróbb tehenészek közül való. Ilyeténképpen sikeredett ki fel­szólalásának egyik mondata: — Mi soha nem vitatkozunk a II. számú istálló tehenészeivel. Hiszen éppen ez a baj, Kiss elvtárs. Meg az, hogy a tapasztalataikat, jó módszereiket nem adják át a lema­radóknak. Magukba fordulnak. Csak úgy illetheti meg őket az élenjáró tehenész-csoportnak járó titulus, meg a pótjutalom fl4 ezer korona) egé­sze, ha segítik az elmaradót, a gyön­gébbet. Magyarázzák meg nekik, hogy nem és nem elég csupán egyszerre odavetni a takarmányt a tehenek elé; kétszeri, háromszori adagolással sok­kal jóízűbben, nagyobb étvággyal fogyasztják. Azt már elérték, hogy az „egyen­­lősdi“ megszűnt. Újév óta nagyobb gondot fordítanak a nyilvántartási munkára, mely pontos áttekintést nyújt a tehenészek fejési eredmé­nyéről. Most már egy lépéssel még tovább menjenek. Jómód költözik a szorgos tagok portájára A búcsiak ottjártunkkor — január végén — másodszor arattak. Learat­ták múltévi munkájuk gyümölcsének második termését. Kétezer hektáros szövetkezeti gazdaságuk 16 mill.'ó korona értéket képvisel, mely összeg évről-évre ugrásszerűen emelkedik. Miért? Mert a holnapra is gondolnak, amikor a különböző alapokat feltöl­tik. így például a legutóbbi zárszám­adáskor a bruttó bevétel 10,5 száza­lékát tették az oszthatatlan alapba, vagyis 545 390 koronát; a szociális alapba meg 109 396 koronát. Csak ezután került sor a több mint 1 millió 800 ezer korona osztalék ki­fizetésére. Ebből a pénzösszegből 470 ezer koronát tettek a Járási Takarék­­pénztárba, 220 betétkönyvre. * * * Dologvégeztével egynéhány tag há­­zatáját is meglátogattuk. Körülnéz­tünk, hogy s mint élnek, mire fordít­ják a szép summa pénzeket, amit osztalék fejében kaptak. Csak úgy találomra benyitunk egy új családi ház kiskapuján. Domonkos néni fogad benniiket. Hamar felenged a némi bizalmatlanság. Szóba kerül az új épület, a család, a mai örömtelibb élet. — Négy hektárral léptünk a közös­be. Férjem állatgondozó, Erzsiké meg a baromfifarmon. Hogy mire költjük a pénzt? Van ásott verme mindig. De azért a közel 14 ezerből jutott 6 ezer a takarékpénztárba, a többi meg nagyrészt köll a házra felvett kölcsön törlesztésére. Egyszeriben a nagylány, Erzsiké is besurran. Hazajött a munkából. Mindjárt frissiben arról faggatjuk, van-e már gavallérja? Pillanatnyi csönd. Anyukája előtt mégsem illő ilyet kikotyogni, — gondolja — habár Domonkos néni is tud a „titokról". Aztán mégis nekibátorodik. — Akárhogy van, nem érhet meg­lepetés — mondja vidáman — hiszen a szobabútor, meg a stafirung már készen vár. Amióta Búcson gyökeret vert a közös gazdálkodás, egész falurész épült közéi 150 új házzal. Újtelepnek hívják. Meg aztán akármerre néz az ember, mindenfelé a bőség megannyi jele fedezhető fel. Csupán a mostani osztalékból 50 szobabútort, 80 rádiót rendeltek meg a helyi áruházban. S ezért a számért még nem is állha­tunk jót, mert azóta bizonyára emel­kedett. S hogy az elkövetkező évek­ben még nagyobb legyen a bőség, ahhoz az kell, hogy a búcsi EFSZ tagjai a közgyűléseken őszinte segí­teni akarással tárják fel a hiányossá­gokat. Ügy ahogy azt zárószavában a szövetkezet jövőjének érdekében Soóky elnök mondotta: együtt, őszin­tébben, jobban. Kovács István Saját anyag forrásainkból, mester és mérnök nélkül építkezünk Bizony eddig sok pénzbe került állataink elhelyezése. Nemcsak drá­gán építkeztünk, hanem lassan is. Olyannyira lassan, hogy az állatok számának növelésével nem haladt párhuzamosan az Istállók építése, így azután nem tudtuk hová tenni álla­tainkat. Sokáig gyötrődtünk azon, vajon mi­tévők legyünk. Majd amikor a párt nyílt levélben szólt a néphez, így hoz­zánk, felsőszeli szövetkezeteseihez is, ez valósággal felnyitotta a szemünket. A megtárgyalás után nem is tétováz­tunk sokat. Körülnéztünk közös por­tánkon, mit lehetne felhasználni, hogy olcsóbbá tegyük az építkezést. Beláttuk azt is, hegy a mostani „építkezési hajrá“-t lehetetlenség ál­lamunknak elegendő anyaggal ellátni. így hát saját erőnkből, saját anya­gunkból, mester • és mérnök nélkül felépítettünk egy 46 folyóméter hosz­­szú, 9 méter széles birkahodályt. Fel­hasznlltuk a cirokszárat', amit drót­hálóval vontunk be, hogy a birkák ki ne rágják. Ablakokat a kertészet­ben levő melegágyak törött üvegeiből készítettükn. A betonfalas birkaho­­dályba meg 100 darab növendék-álla­tot tettünk. Az 1. és a 3. számú mun­kacsoport ennyit nyert szorgalmával és ötletességével. A 2. csoport meg 100 süldő részére rögtönzött megfelelő férőhelyet. Amíg ők az építéssel voltak elfoglalva, ad­dig a 4. munkacsoport elültetett 5000 darab nyorsnövésü nyárfát. Kevesebb lett így a panasz, de több a férőhely az állatoknak. Tagságunk egy része kárörvendöen nézett a dolgok elébe: — „Úgysem lesz abból semmi“ — mondogatták. De győzött az erős akarat, csalódtak a kárörvendők, a kishitűek. KONTÁR JENŐ, ^ felsőszeli EFSZ csoportvezetője A jó terv a termelés iránytűje A G ALÁNT AI JÁRÁSBAN lévő hódi EFSZ vezetősége az 1958. évi terme­lési terv készítésekor azt a követ­keztetést vonta le, hogy a második ötéves terv egyes mezőgazdasági mutatószámait már ebben az évben elérik. Tavaly a szövetkezet szarvas­marha-állománya 60 darabbal emel­kedett, s mivel ezen a téren túl­szárnyalták a tervet, elhatározták, hogy ebben az évben szerződéses ala­pon 50 db növendék-marhát felhiz­lalnak, s azt értékesítik. A szarvas­­marhák átlag-élősúlya meghaladja majd a 400 kilót. Magasabb tejhozammal számolnak az idei tervben. A múlt évben elér­ték a 2014 literes hozamot, most ezt felemelték 2500 literre. Elég ma­gas szám, de elérhető. Hiszen az. EFSZ a szántóterület 26 százalékán termel az idén lucernát. Kiindulva abból, hogy elegendő évelő takar­mánnyal rendelkeznek majd, a tehe­★ ★ ★ Már 10000 hektár föld Február 3-án új EFSZ alakult a va­­rannói járásban lévő Hlinné község­ben. Hetvenhat kis- és középparaszt döntött a közös gazdálkodás mellett, s így 902 hektár mezőgazdasági föld­területtel szövetkezeti községgé vál­tak. Az év elejétől az eperjesi kerület­ben már ez a 9. szövetkezeti falu, ugyanakkor 13 kisebbségi EFSZ is szövetkezeti községgé szélesedett. Ezzel a kerületben már több mint 10 ezer hektár mezőgazdasági földterü­leten gazdálkodnak a szövetkezetek. neszek bíznak abban, hogy elérik a tervbevett évi tejhozamot. A MÚLTBAN HIÁNYOSSÁG mutat­kozott a malacelválasztásnál. Most ezt a kérdést is megoldják. Úgy tervez- * ték, hogy a sertésgondozók még lel­kiismeretesebb gondozás és etetés révén, anyakocánként elérik az idén a 12 malacot. Ez nem sok. További intézkedéseket hoznak majd arra vonatkozólag, hogy 1960-ig elérjék a 14 darabos évi malac-szaporulatot. Gabonáik hektárhozamának további emelését az istállótrágya jobb keze­lésével és felhasználásával akarják elérni. Búzából 27, árpából 25, cukor­répából 280 és tavaszi takarmány-ke­verékből 170 mázsás hektárhozamot terveztek. Az idén már nem csalamádét, ha­nem a tápdúsabb, több tejet biztosító silókukoricát termelnek. Ezt tejes­érésben silózzák majd. KRAJCSOVICS FERDINAND, Gálán ta A szövetkezet a fiataloké is A kíspeszeki szövetkezet évzáró­­gyűlésén ismerkedtem meg Veisz Pistával és Arankával. Mellettem ül­tek. Arankát úgy tizennyolc éven felülinek, Pistát egy évvel fiatalabb­­nak néztem. malacot akarnak leválasztani egy-egy anyakocától. És ha ezt így mondták, biztos sikerül is nekik. A kora reggeli óráktól a sertések körül töltik idejüket. Igaz, van is mit csinálniok 180 sertés körül. Habár Aranka mosolyogva veszi át az osztalékot Petrás elnök kezéből A fiatalok nagy figyelemmel hall­gatták az elnök szavait, aki ismer­tette a szövetkezeti tagokkal az egész évi termelési és pénzügyi tervet. Amikor arról beszélt, hogy a terv szerint egy anyakocától 12 malacot leválasztanak, mosoly suhant végig az arcokon. Hiszen Pista és Aranka már kijelentette, hogy legalább 13 még nem egészen három hónapja, hogy Aranka hozzákezdett ehhez a mester­séghez, de nem marad le testvére mögött. Munkájukat mindketten sze­retik és büszkék arra, hogy az idő­sebb szövetkezeti tagok bíznak ben­nük. Ezzel meg nemigen szeretnének visszaélni. A sertések szépen gyara­podnak kezeik alatt. A 60—120 kilós sertéseknél napi 70 dekás súlygyara­podást elérnek Pista az elmúlt évben 556, Aranka 370 munkaegységet dolgozott le. Az év végén 9560 koronát kaptak. Ke­nyérgabona is van -bőven kamrájuk­ban. A természetbeniéken kívül az egész év folyamán 18 320 koronát kerestek. Ezenkívül ^sertést és barom­fit is tartanak. Az is hoz valami jövedelmet. Amikor az osztalék kifizetésére került a sor, a Veisz-testvérek arcán mosoly ült. Mint kisgyermek kezében a játékot, úgy tartogatták a pénzt kezükben. Holnap veszek egy 175-ös Jávát — dicsekedett Pista, — végre teljesül régi álmom. — Én a pénzemet betétkönyvre te­szem — vetette oda Aranka. — Ha még szaporodik, új bútort veszek. — Még, hogy rossz a szövetkezet. Nem igaz! Hol tudnánk ennyi pénzt keresni. Ügy-e Aranka? - folytatta beszédét Pista. Én csak azon csodál­kozom, hogy a velem egyidősök még mindig kerülik a szövetkezetei. És talán a városban jobb? Na, azt már nemigen hiszem. Én nem cserélném fel a falut a városért. Hiszen mi is fontos munkát végzünk, mi termel­jük a kenyeret és a húst. És nem öröm az, egy fiatalember számára, ha tudja azt, hogy ő is hozzájárul dol­gozóink közszükségleti cikkekkel való ellátásához. Pistának igaza' van. Jó lenne, ha szavai felett a többi fiatalok is mélyen elgondolkodnának. VI. Fabso, Zselíz Jardik József, a dacsókeszi EFSZ juhásza már az 50. kis báránynak örvendezhet További oltás gyermekbénulás ellen A szlovákiai egészségügyi dolgozók február végéig befejezik a gyermek­­bénulás elleni oltás tavaly ősszel meg­kezdett akcióját. Az akció keretében beoltják azokat a gyerekeket, akiket különféle okokból nem oltottak be a tavaszi akció keretében, továbbá azo­kat, akik már több mint hat hónapo­sak, valamint az általános iskolák 3 — 6 osztályának azon tanulóit, akik ki­maradtak a tavaszi oltási akcióból. Ez idén márciusban megkezdődik a gyermekbénulás elleni oltás további szakasza, melynek folyamán a tavaly beoltott gyermekeket harmadszor olt­ják be. A harmadik injekció fokozza a gyermekek ellenálló-képességét 4 gyermekbénulással szemben. Januárban teljesítettük a marhahús, a tej és a tojás felvásárlást Országos méretben januárban a vá­gómarhahúst 109,9, a vágósertést 92,8 a tejet 102,9 százalék, a tojást pedig 169,2 százalékra teljesítettük. A sertéshús felvásárlása nem volt teljesítve, egyetlen cseh kerületben sem. A szlovákiai kerületek közül a bratislavai tett eleget sertéshús be­adásának. A múlt évhez viszonyítva az idén tehát 4 százalékkal vásárol­tunk fel kevesebb sertést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents